Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Kísértetjárás az NSZK-ban A tágas teremben SS-indulókat játszik a zene­kar. A lábak ritmusra dobognak, a megjelentek alig tudnak ülve maradni, amikor ilyen zenét hallanak. Ezt a zenét menetelésre írták és ők a legszívesebben újra menetelnének. Nemcsak úgy egyszerűen az utcá­kon, legalábbis nemcsak és nem is elsősorban a nyugatnémet városok utcáin. Ha tőlük függne, újra keresztülmasíroznának a legázolt Európán. Sokan közülük« öregecskék már, de tartásuk erőszakoltan feszes. Kidüllesztik mellüket, hadd lát­szanak még jobban a jól szabott zakókra biggyesz­tett hitlerista kitüntetések. Ha valaki belép a terem­be, a karok előrelendülnek és zúg a „Heil Hitler!”. Mi ez? A harmincas évek derekáról vagy a negyvenes esztendők elejéről szóló dokumentum —, netán játékfilm, amely felidézi a rettegés birodal­mának ezerszer elátkozott légkörét? A mondat má­sodik fele igaz: ami itt látható, valóban felidézi a történelem legszörnyűbb korszakát. Csak éppen nem filmkockákon, hanem a valóságban. A szín­hely ezúttal a Majna melletti Frankfurt, az NSZK egyik legnagyobb városa. Az időpont pedig 1Ö76. november 8... Igen, Frankfurtban, teljes rendőri védelemmel, nagygyűlést tartottak a fasiszták, nem is akármi­lyen céllal. Egy Peiper nevű SS-ezredes emlékére, aki annak idején képes volt vérengzéseinek színhe­lyén, Franciaországban birtokot vásárolni és letele­pedni, és aki a közeli múltban különös körülmé­nyek között meghalt. Peiper természetesen csak ürügy volt. A lényeg: annak a demonstrálása, hogy több mint harminc esztendővel a fasiszta barbárság összeomlása után is riasztanak, léteznek a kísértetek. Legutóbb a nürnbergi ítélet évfordulóján hal­lattak magukról: „kiáltványban” minősítették „jog­talannak”! a népek ítéletét. Néhány nappal ezelőtt egy ismeretlen anyagi erőforrásokkal dolgozó cée horogkeresztes játékökat hozott forgalomba; hadd tanuljanak a gyerekek. Vannak, akik legyintenek: néhány ember ko­molytalan ak lója. Valóban az? De akkor micsoda a legfrissebb Bundeswehr-botrány? Krupinski tábor­nok, a légierő főnöke engedélyt adott arra, hogy Rudel tábornok, Hitler kedvenc pilótája a demok­rácia ellen lázítson egy mai laktanyában, mai fia­talok előtt. Krupinskit ugyan nyugállományba he­lyezték, de búcsúzóul még kijelenthette: Minderről • Schmidt államtitkár, a hadügyminiszter helyettese is tudott..'. .. .Mint ahogyan erről a frankfurti „emlékgyű- lésrcjl” is tudniuk kellett magas köröknek, hiszen másként hogy került volna a felháborodott antifa­siszták elé rendőri védőgyűrű? Kísértem sem lehet némi segítség nélkül. S II tragikus diplomáciai vadászat részletei Feljebb emelte a fegyvert... Belgrád, november 8. Tragikus véget ért az idei diplomáciai vadászat Jugo­szláviában. A múlt hét vé­gén tartott vadászaton — amelyet Milos Minie külügy­miniszter rendezett a Belg- rádba akkreditált nagykö­veteknek —. halálos végű baleset történt. Alexander Otto, Ausztria nagykövete, a vadászat vé­gét jelző rakétára, ugyan­úgy, mint a többiek, hozzá­látott, hogy kiürítse fegyve­rét. A golyót nem tudta azonnal kivenni, a fegyvert feljebb emelte, hogy így könnyítse meg a golyó tá­vozását. Eközben az elsütő szerkezethez ért. A golyó a tőle három méterre álló francia nagykövet, Pierre Sebilleau hátába fúródott, és halálos sebet okozott. A helyszínen jelenlevő orvosok azonnal elsősegélyben része­sítették a szerencsétlenül járt nagykövetet, majd ko­csiba tették és a zrenjanini kórházba vitték, ahol a műtőasztalon, a lövést köve­tő második órában meghalt. Az osztrák nagykövet, akit egyébként szoros baráti szá­lak fűztek a francia nagy­követhez, azonnali felmen­tését és hazahívását kérte az osztrák külügyminisztertől, s annyira megviselte a bal­eset, hogy állandó orvosi kezelésre szorul. A szerencsétlenül járt francia nagykövet-hat évet- töltött Jugoszláviában, és decemberben Giscard d’Es- taing látogatása után óhaj­tott nyugállományba vonul­ni. A jugoszláv kormány mély részvétét fejezte ki Pierre Sebilleau özvegyének. II. Erzsébet angol királynő háromnapos hivatalos látoga­tásra Luxemburgba érkezett. A képen: János luxemburgi nagyherceg fogadja az angol uralkodót a repülőtéren. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Elraboltak két baloldali politikust Bejrutban helyreállt a nyugalom Szárkisz libanoni elnök vasárnap esti felhívása után — hírügynökségek jelentése szerint — Bejrutban szinte teljesen helyreállt a nyuga­lom. A fővárosban nétíőre virradóra nem került sor katonai akciókra, s más­honnan sem érkeztek harci cselekményekről szóló je­lentések. Az elnöknek a nemzethez intézett felhívá­sát megelőzően Bejrutban, s a frontvonal más pontjain is igen heves összetűzések voltak. Bejrúti tájékozott forrás­ból származó értesülés szerint a Szárkisz elnök ál­tal ismertetett béketerv ke­retében kedden megkezdő­dik az arabközi biztonsági erők felvonulása, amely va­lószínűleg 72 órát vesz igénybe. Az arabközi biztonsági erők felvonulásának első lépéseként szíriai ősapátok mintegy száz főből álló egy­sége hétfőn hajnalban állá­sokat foglalt el a baloldali erők által ellenőrzött hegy­vidéki körzetekben. Egy Szí­riái katonatiszt közlése sze­rint a szíriai békefenntartó alakulatok megfigyelő posz­tokat létesítettek a jobbol­dali kézen levő Khale falu Carter: Ledo II topább u a «a/dasag hei» ráállítása Jimmy Carter, az Egyesült Államok újonnan megvá­lasztott elnöke nyilatkozott az U. S. News and World Report című hetilapnak. A lap vasárnapi számúban megjelent interjúban Carter elsősorban belpolitikai, il­letve gazdasági kérdésekre tért ki. Carter az újságírók kérdé­seire elmondta: az a tény, hogy az amerikaiak Wa­shingtonon kívülről válasz­tottak új elnököt, utalás ar- rai hogy a nép új politikát kíván. Hozzáfűzte, hogy a rá váró feladatok közül a legfontosabbnak a gazdaság helyreállítását tekinti, és ki­egyensúlyozott támadást „kí­ván intézni mind az infláció, mind a munkanélküliség el­len”. Rádiójelentések szerint Ahmed Al-Hadzs, az arab­közi biztonsági erők Szár­kisz elnök által kinevezett Eliász Szárkisz libanoni elnök vasárnap este — szeptem­ber 23-án történt hatalomra jutása óta első ízben — üze­netet intézett a libanoni nemzethez. Felszólította az ország lakosságát, hogy a béke helyreállítása céljából működjék együtt az arabközi biztonsági erőkkel, védje meg Libanon szuverenitását és tegye lehetővé a PFSZ-szel kötött meg­állapodás megvalósítását. (Telefotó — AP—MTI—KS) körzetében is, hogy ezzel biztosíthassák a Bejrút felé vezető főútvonal megnyitá­sát. libanoni parancsnoka hét­főn délután veszi át hivata­lát. VSÁA/VWAAÁ/WWWWWWVWWVWWViAAíWyWiAAMAAAMMAÁMAA/Ní A halálbrigádok bűnlc^s?romából (1.) Névjegy a kivégzetteken A Jornal do Brazil című Rio de Janeiro-i újság éj­szakai szerkesztőjének író­asztalán megcsörrent a te­lefon: „Mennyi idejük van még a lapzártáig?” — kér­dezte a vonal túlsó végén egy rekedtes hang. „Másfél óra” — hangzott a válasz. „Nagyszerű — mondta a hang —, akkor még lesz idejük arra, hogy egy, fotó- riporterrel együtt a helyszín­re küldjék legjobb riporte­rüket. Diktálom a cimet: Baixada Fluminense. A har­madik közlekedési lámpánál jobbra fordulnak, majd két sarokkal tovább a benzin­kútnál rátérnek a földútra. Nem kell sokat haladniok: mintegy háromszáz méterre egy harminc golyótól át- lyuggatott hullára találnak. Ha nincs első oldalas szenzá­ciójuk, akkor ennek fenn­tarthatják a helyet.” Az éj­szakai szerkesztő elképedten kérdezte: „De honnan tudja maga mindezt? Miért néma rendőrségnek telefonált ? Egyáltalán kicsoda ön?” A másik oldalon a rekedtes . hang gúnyos nevetésbe csa­pott át: „Menjenek csak a helyszínre és mindent meg­tudnak. Egyébként ha tudni akarja én vagyok a Fehér Liliom.. ©J!lmm$ Ulti. november 9., kedd Két betű A másnap reggeli újság valóban első oldalon közölte hatalmas szalagcím alatt a tudósítást a telefonhívásról és arról, hogy a bejelentő igazat mondott. A . jelzett helyen megtalálták a hullát, rajta egy cédulával, melyen akkor még rejtélyesnek tartott két betű állt: E. M. A halott egy olyan bűnöző volt, akit a rendőrség előző napon helyezett feltételesen szabadlábra, miután kifizet­te az óvadékot, amely pedig százezer dollárnak megfele­lő összeg volt. Tekintve, hogy abban az időben Bra­zíliában megszüntették a ha­lálbüntetést, a bűncselek­mények élkövetői számára, a szabadlábon védekező maf­fiavezérnek jó lehetősége lett volna, hogy „megússza” né­hány évi börtönbüntetéssel. A Jornal do Brasil tudósítá­sa így megjegyezte, hogy „váratlan halála” nyomán senki sem ejt könnyet. Ezután a következő na­pokban rendszeressé vált, hogy éjszakánként a Fehér Liliom jelentkezzék, s in­formációi a gyilkosságokról mindig igazaknak bizonyul­tak. csakúgy, mint az is­métlődő névjegyek a holt­testeken azonosak voltak a két rejtélyes betűvel. Végül a Fehér Liliom elérkezett­nek látta az időt a „titok” felfedésére. Elmondotta, hogy a két betű az Escadrao da Morte — magyarul ha­lálbrigád rövidítéséből szár­mazik, s hogy ezt a külön­leges osztagot nwguk a rend­őrök alapították, hogy igy számoljanak le az alvilág­gal. Mindez hét éve történt, s azóta a halálbrigádok foly­tatják tevékenységüket. Megjegyzendő egyébként, hogy azokban az időkben is, amikor a „halálbrigádok” rendszeres irtóhadjáratot folytattak a közönséges bűn- cselekmények elkövetői el­len, a katonai diktatúra bör­töneiben örökre eltűntek olyan haladó gondolkodású személyiségek, akiket a hi­vatásos rabtartók kínoztak halálra. Amikor 1970 és 1973 között a Népszabadság san­tiagói tudósítója voltam, magam is beszéltem egy olyan brazil pappal, aki megszökött a brazil rend­szer börtöneiből és beszá­molt a rettenetes kínzások­ról. ÖL magát is többször villanyozták, kikötötték, ad­dig nyomták fejét víz alá, amíg eszméletét vesztette. Csak azért nem ölték meg, mert a Vatikán valahogyan értesült sorsáról és tiltakozó jegyzékekkel árasztotta el az akkori katonai rendszer urait. Szökés közben lelőve... Addig amíg a halálbri­gádok közönséges bűnözőket „nem hivatalos” úton tettek el láb alól, nem mozdult meg a nemzetközi közvéle­mény. Hiszen ki emelne szót gyilkosok, rablógyilkosok, tolvajok, kábítószercsempé­szek és a rendőrséggel tűz­harcba bocsátkozó alvilági elemek védelmében? így az ENSZ Emberi Jogok Bizott­sága, vagy a politikai fog- lyog amnesztiájáért küzdő nemzetközi szervezet csupán a bírói eljárás nélküli ön­kényes ítélkezés ellen tilta­kozott, amikor már több ezer kisebb-nagyobb köztörvényes bűnözőt tettek el láb alól a brazil rendőrség nyugalma­zott és aktív tagjaiból, va­lamint más fegyveresekbe! toborzott osztagok. Az oszta­gok vezetőinek parancsára sok olyan embert hurcoltak a Baixada Fulminense zeg­zugos sikátoraiba ég végez­tek velük, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy valami­lyen módon szembekerültek a rendszerrel. Még inkább azonban szo­kásossá vált. hogy a Geisel tábornok-elnök rendszerének „szalonképesebbé tétele je­gyében” a halálbrigádokra bízták a haladó emberek el­pusztítását. Ez úgy történt, hogy börtönből való „szöké­sük” hírét keltették és or­szágos razziát rendeltek el elfogásukra. Ilyen esetben géppisztolygolyóktól átlyug- gatott holttesteiket valame­lyik tengerparton, vagy ép­pen a Baixada Fulimensé- ben találták meg, az E. M. névjeggyel. A „Fehér Lili­om” magyarázata az volt az újságoknak, hogy „szökés közben” sikerült megölni őket. Vagy pedig ha nem tudtak ellenük kellően meg­alapozott vádakat felhozni, akkor a hivatalos brazil ha­tóságok formálisan szabadon bocsátották őket. De alig hagyták el a börtént, máris „elrabolták” őket és meg­csonkított, szitává lőtt holt­testüket néhány nap múltán találták meg. Árkus István Következik: „Bizonyíték hiányában felmentve BUENOS AIRES: Argentínában katonai köz­lemény jelentette be, hogy eltűnt két baloldali politikai vezető: Trelewbeí a kom­munista párt szervezetének vezetőjét és a szocialista párt egykori képviselőjét „is­meretlen fegyveresek” csa­ládjukkal együtt elhurcol­ták otthonukból. Kuo Mo-zso: A KKP elméleti folyóira­ta, a „Vörös Zászló” hétfőn fölfedte, hogy Kínában az elmúlt években „kíméletle­nül megfojtottak minden olyan művészeti alkotást”, amely nem volt összhangban Mao Ce-tung letartóztatás­ban levő özvegyének, Csiang Csingnek utasításaival. Ugyanez a Csiang Csing — mondja a Vörös Zászló —, noha „a művészetekben va­lóban járatos” minősítést kapta „a renegát és áruló Lin Piaótól, „valójában mit sem tudott a forradalmi mű­vészetről és irodalomról”. Ami pedig az ugyancsak letartóztatott társakat, Vang Hung-vent, Csang Csun-csia- ót és Jao Ven-juant illeti, a Vörös Zászló szerint ők, Csiang Csinggel együtt, szé­gyentelenül az irodalmi és a művészeti forradalom zász­lóvivőiként” magasztalták magukat, valójában azonban ^veszettül ellenezték Mao el­nök forradalmi vonalát”. Ez a gondolat egyszersmind eszmei magva annak a té­mának, amely három nap óta szinte minden egyebet kiszorít a kínai sajtóból: an­nak nevezetesen, hogy mi történt 1975 tavasza és nap­Katonai egységekkel tör­tént összecsapás során életét vesztette Eduardo Colombo, a szélsőbaloldali terrorista szervezet, a Montoneros egyik vezetője. A hatóságok előzőleg nagyarányú hajtó­vadászatot indítottak ellene és vérdijat tűztek ki a fejé­re. Gerillacsoportját az or­szág északi tartományában, Corrientesben kerítették be jaink között az „Úttörők” cí­mű kínai játékfilmmel. Igen röviden arról van szó, hogy Mao Ce-tung, en­nek az általa jónak ítélt filmnek a dolgában összeüt­közésbe került hitvesével, Csiang Csinggel. A kínai sajtó ebből kiin­dulva azt sugallja, tévedés volt azt hinni, hogy Csiang Csing — és a másik három — Mao Ce-tung „vonalát” hajtotta végre a művészet­ben, ellenkezőleg, „mindvé­gig szabotálták a proletár­forradalmat az irodalomban és a művészetben”. A kultúra és az irodalom munkásainak java részé örö­mét fejezte ki Csiang Csin- gék bukása fölött. Ennek ta­lán leglátványosabb illuszt­rációja a kínai irodalom „nagy öregének, a Tudo­mányos Akadémia elnöké­nek, Kuo Mo -zsónak, a Zsen- min Zsipao vasárnapi szá­mában közölt verse, amely „politikai gengsztereknek, irodalmi huligánoknak” mi­nősíti Csiang Csingéket, „bű­neikre” pedig „ezernyi ha­lál” büntetést mér ki, és tá­mogatását kéri a „kitűnő em. bernek” Hua Kuo-fengnek — Mao utódjának. (MTI) „Ezernyi halál" Csiang Csingre íz angol királynő Luxemburgban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents