Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
Tükör a tényékhez ' Jól állunk, mondhatják megnyugodva a gyöngyösi vállalatok, üzemek, szövetkezetek, ha arra figyelnek, hogy ebben az évben idáig már a feladataik végrehajtásában a 106 százaléknál tartanak. Micsoda kellemes dolog kimondani: eddig több mint kétszázmillióval termeltek többet, mint egy évvel korábban. így igaz. Ezeket a tényeket érdemes hivalkodás nélkül megállapítani. De nem árt, éppen önön . érdekünkben, a szép számok mögé is nézni. Mit találunk a részletek felsorolásánál ? Ha több, kevesebb A városban működő épí-’ tőipari ágazat az idén már hatmillióval termelt többet, mint amennyire futotta az erejéből egy évvel korábban. Ez a szám azonban nem mutatja meg a hiányt. Az állami építők ettől a szinttől kicsit lemaradtak. Olyan feladatokat nem tudtak teljesíteni, amik népgaz- da'ságilag is kiemeltek, és várospolitikai szempontból is nagyon fontosak. Ipari hátterük kialakításában már ott tartanak, hogy a tavalyi lemaradásukat behozták. Ä húsipar a tervét túlteljesítette 12—15 százalékkal, tje ez. a növekedés lassúbb, mint amilyen volt a tavalyi. A mezőgazdasági üzemek eredménye is megnőtt, de a tervezett színvonal alatt marad még ennek ellenére is. A kedvezőtlen időjárás rovására is írható ez a •tény, de ludas volt az átlagok alakulásában az is, hogy nem minden területen vetettek el időben, a tervezés sem mindig volt elég körültekintő, Hiányzó mázsák ■ Sorolni lehetne, miből hány mázsával termett kevesebb annál, mint ameny- nyire számítottunk. Gyengén fizetett a búza, a kukorica egy: részét még érés előtt silózni kellett, cukorrépából a tőszám alacsonyabb lett, a burgonya egy hányada pedig az aszályos időjárás miatt valósággal megsült. A hiányok pótlására szánt másodvetés sem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket, bár nagyon sokat javított a mezőgazdaság állapotán. A zöldségfélék átlagtermése 30 százalékkal maradt a szokásos szint alatt. Ebből elég nagy feszültség keletkezett a piacon. A szőlőnél az okozott gondot, hogy más árat alakítottak ki a belföldre szánt árunál és ettől alacsonyabbat az exportnál. Ehhez jött nég a csapadékos időjárás, ami a csemegeszőlő rotha- dását váltotta ki. Az átlagnál jobban Jelentős növekedés mérhető le a gépipari ágazatban. Az Izzó 32 százalékkal növelte termelését, az Ag- romechanika 21 százalékkal. Kiegyensúlyozott, egyenletes a termelés a KAEV-ban, a MEZŐGÉP- nél, a kitérőgyárban és az ISG-ben. Bár valamit javult a gyöngyösoroszi ércbánya termelése, éves tervének teljesítése nem látszik biztosítottnak. A Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet az építési tevékenységét 34 százalékkal növelte. Az át- . tagosnál dinamikusabb fejlődés tapasztalható a Kékes Ipari Szövetkezetnél, a parkettagyárnál. A gabonaforgalmi vállalatnál tízszázalékos, a tejiparnál pedig nyolcszázalékos a növekedés. Az is figyelemre méltó, hogy a teherszállítás majdnem tíz százalékkal haladta meg a tervezett mennyiséget. Forinttal mérve Ha a mázsák és hektoliterek számát forintban akarjuk kifejezni, akkor azt kell mondanunk, hogy a bevétel nem nőtt olyan mértékben, ahogyan a termelés. Bár itt is elég nagy a különbség. Most is a gépipar vezet. Jó az élelmiszergazdaság és az építőipar helyzete is. Az ércbánya már aligha dicsekedhet az az 56 százalékos teljesítésével. Majdnem a tízszeresére emelte az exportját a ruházati ipari vállalat. Szocialista országokba a korábbinál ötven százalékkal több terméket szállított a Mátra Szövetkezet. Az Izzó a tőkés exportját 32 százalékkal növelte. Csökkent a külföldi szállítás az ércbányánál, valamint a gabonaforgalminál. Kevesebb munkással Az eredmények mögött mindig ott az ember. Ami figyelemre méltó, hogy a létszám a gyárakban nem növekszik, hanem csökken. Több mint másfél száz személlyel kevesebb a gépipari dolgozók száma, ahogy csökkent a számuk az élelmiszergazdaságban és a könnyűipari üzemekben is. Egyedül a kereskedelemben rögzíthető bizonyos növekedés. Az adminisztratív dolgozók is kevesebben vannak ma, mint egy évvel korábban voltak. A nagyobb üzemekben ennek semmi kényelmetlensége nem mutatkozik meg. Ahol viszont egyébként is kevés személy ült az íróasztaloknál, ott a túlórázások száma nőtt meg és bizonyos munkatorlódás következett be. Általános jelehség, hogy az üzemek annál jóval nagyobb mértékű létszám- igényt jelentenek be, mint amennyire feltétlenül szükségük lenne. Az Izzóban az új gyártmány előállítása miatt szükség lesz bizonyos mérvű növekedésre: új munkásokat kell felvenniük és a gyártásra felkészíteniük. Nagyobb figyelemmel A városi pártbizottság rendszeresen értékeli a város üzemeinek tevékenységét. Ez a figyelem egyfelől a segítségnyújtást vonja magával, másfelől viszont a felelősség hangsúlyozását. Erre serkenti az alapszervezeteket is. Az nyilvánvaló, hogy a párt gazdaságellenőrző és irányító munkája nem ötletszerű, hanem megtervezett és ezért folyamatos. Nem is operatív tevékenység. Tehát nem veszi le a vezető beosztásban lévő személyek válláról a felelősség terhét. Amikor a gyár, az üzem, a szövetkezet tevékenységét vizsgálja, akkor a gazdasági vezetők munkáját is minősíti. Ez történik azokon a pártbizottsági üléseken is, amelyeken a meghatározott időszakasz termelési eredményeit elemzik. További teendők Két fontos területre lehet a még hátralévő hónapok tennivalóit összesíteni az idén. Az egyik: a termelési tervek teljesítése ott, ahol még százalékok hiányoznak az idei célok eléréséhez. A másik: a hatékonyság fokozása mindenütt. Ahogy az Izzó felszínre tudta hozni a belső tartalékainak jelentős részét, aránylag rövid időn belül, ugyanúgy kell követni ezt a példát a többi üzemben is. Az állami építőiparnak egyeztetnie kell a lehetőségeit a vele szemben támasztott igényekkel. Gyakorlatilag : meg kell állapodnia a tanáccsal az építkezések befejezési határidejében és megvalósításuk sorrendjében. A termelőszövetkezeteknek a zöldség- és gyümölcs- termesztésben kell tovább fejlődniük. A vonatkozó minisztertanácsi határozat végrehajtásából a rájuk háruló részt teljesíteniük kell. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnak és az ÁFÉSZ-nek az áruválaszték bővítésével kell az eddiginél jobban kielégítenie a lakosság igényeit Az egyre bonyolultabbá váló feladatok végrehajtása a politikai és a gazdasági vezetőktől az eddigieknél lényegesen magasabb színvonalú irányító munkát igényelnek. Ezeket a régi módszerekkel nem lehet hatékonyan elvégezni. A városi pártbizottság nagy felelősséggel és körültekintéssel fogalmazta meg álláspontját, amely formálisan ugyan csak a város hatósugaráig terjed, de mindenekelőtt népgazdasági érdekeket szolgál. A népgazdasági érdek pedig a lakosság, az emberek érdekeit hordozza. G. Molnár Ferenc Arcok, villanások — Csebok- száribói A szovjet Csuvasia fővárosának, Csebokszárinak a nevét viselő egri lakótelep úgyszólván naponta többet mutat magából. A hajdani káposztásföldek helyén a szemünk láttára terebélyesedik a városnegyed, amelynek híre — a nyaranta ismétlődő nemzetközi építőtáborok s az egész évben megyeszékhelyünkre látogató külföldiek révén — már most túljutott az ország határain is. A korszerű, új létesítmények lenyűgöző tömege mindinkább méltó szimbólumává válik a két nép barátságának, egyre jobban tükrözi e barátság erejét, nagyságát. őszinte elismerést érdemel, ami Eger északi részén történik — s tisztelet illeti mindazokat, akik, mint apró fogaskerekek valamiféle nagy szerkezetben, az eseményeket mozgatják, jobbára ismeretlenül, részesei e roppant vállalkozásnak. Akik a november hűvösében is átizzadva, porosán, olajosán, festékesen bújnak elő a kíváncsiskodásra a félkész vagy éppenséggel már átadásra váró épületekből, állványok mögül vagy állványok tetejéről — olykor szédítő magasságokból — üzennek munkáikról. Ami — mint vallják — egyszerű, köznapi... Ferencz Sándor, a kőműves tulajdonképpen már nem is kőműves — beszéli —, hiszen 25 tagú brigádja élén többnyire egészen mást csinál, mint a köztudatba ivódott egykori iparos. Most is olyan házon „asszisztál”, amit mások öntöttek. Csupán kisebb, belső igazításokra van szükség a részükről, a „nyílászárókat” kell elhelyezniük, beilleszteniük, beerősíteniük. Aztán a falak külső szigetelése, színezése a dolguk, a műanyaglapkákat ragasztják az épületre. Igazi kőművesmunkát talán a főiskolánál végzett utoljára, s imitt-amott csinál. Az utóbbi időkben például az új kórháznál. Mivel a csapata ott is dolgozik. .. Különben a Csebok- száriban — magyarázza a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat „brigadérosa” — eddig két óvoda és ugyanennyi bölcsőde készítéséből részelt, négy házgyári és három öntött épületet „szerelt”. Az imént, az egyik kilencemeletesről érkezett: harmincméteres magasságból. .. Kitüntetése ? Igen, van már az is. Az egyiket a minisztertől kapta... Kuczik András, a „pevás“ éppen az említett kilenceme- letestől vonult jelenlegi feladatához hűséges társával, az immár 22 esztendeje vele tartó, sorsát megosztó Fegy- verneki Zsigmonddal, s a népes brigád más tagjaival. Kuczik a brigádvezető, s Fegyverneki is hosszú esztendőkig kubikosként járta az országot, a nagy építkezéseket, Kazincbarcikát, Sajó- bábonyt, míg egyszer Egerbe került. — Cégemnél, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál a Hadnagy utcai lakótelepen kezdtem a szolgálatot, s Egerhez fűződik szakmaváltásom is. Az új technológia bevezetésével ugyanis inkább PEVA-sze- relőkre, alagútzsalus építőkre lett szükség. Szóltak nekem is, én meg kitanultam Gyöngyösön. Egerben, a főépítésvezetőség új székházán, egy kis egyemeletes épületen „vizsgáztunk”. Azóta pedig felhúztuk az „E” 19, 20, 30 jelű épületeket, most pedig o 13-ast csináljuk, a lakótelep legnagyobb házát. 260 lakás lesz majd ebben, 15 lépcsőházban. Most fejeztük be a nyolcadik „szektort”, az utolsóval márciusban szeretnénk végezni. Az új szakmába szép lassan belejövünk: amíg kezdetben 3500 négyzetméternyi falfelületet öntöttünk havonta a szerkezettel, most már a 4000—4500 is sikerül, sőt, októberben megvolt az ötezer is. Iparkodunk, mert megbecsülnek bennünket. A 31 tagú csapatban mindenki kiváló dolgozó már! Bánfi József, a szerelő vizesmunkákkal, szellőzőberendezésekkel foglalkozik a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat területén. Egy sereg létesítménynél megfordult már itt a lakótelepen, jó ideig művezetőként irányítva népes társaságát. — Május közepe óta csak vezető szerelőként folytatom a munkámat — mondja —, mert a feladattal már egyszerűen nem bírtam. Amellett, hogy idekint helyt kellett állnom, úgyszólván az egész megyében volt dolgom, s mindenütt csupa fontos, sürgős feladat. A strapában egyszerűen: kikészültem. Nem tehettem mást, mint hogy kértem a „lefokozásomat”. A főnökség belátta, hogy igazam van, méltányolta a kívánságomat. Azóta nyugodtabb vagyok. Változatlanul szép, érdekes megbízásokat kapok, csak éppen kevesebbet, mint valamikor, s csupán magamért felelek... Balogh György, a burkoló némi megszakítással, tanuló- korától van a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál: — Részt vettem már a cég első itteni létesítményének kivitelezésében is — halljuk tőle —, s most éppen a legutolsó lakóházunk munkáin dolgozom. Eredetileg fapadlózó, műanyagburkoló és festő szakmát szereztem, de jó ideje csak szőnyegpadlózással foglalkozom. Legalább négyszáz lakás ilyen munkájával végeztem eddig: amit csinálok, szeretem. Sokfelé megfordultam eddig, jártam Miskolcon, Hatvanban, Mátrafüreden, Pisz- késtetőn, a Nyírségben, Pé- tervásárán, Hevesen és másutt, de valahogy talán az egri munkahely tetszett a legjobban. Annyira tetszett, hogy egyszer még be is akartam költözni a városba! Ám később, hogy megnősültem, véglegesen megragadtam Nagyúton. Onnan járok be ide naponta a kocsimmal... Csebokszáriban, az igaziban még nem jártam. Csuvas emberekkel azonban, itt a Cse- bokszári-lakótelepen már találkoztam. Élmény volt ez is. Gyóni Gyula — És mikor vannak odahaza? — kérdezte a munkafelvevő, miután elmondtam, hogy néhány csempe meglazult a fürdőszobában. S ha már rászánta magát az ember a javíttatásra, megnézhetnék a mosdókagyló szifonját is, mert néhány napja nehezen folyik le a víz. — ... mikor vannak odahaza? — Hát, szombaton délután. .. — Elnézést, nálunk minden szombat szabad. Mondjon egy másik napot, amikor mehetünk. — Vasárnap, egész nap! — Uram, a vasárnap nekünk is vasárnap. Ki dolgozik ilyenkor? Talán valamelyik nap, hétközben... — Akkor viszont mi dolgozunk, és általában késő estig! — Ez baj, mert így nem tudok szerelőt küldeni. Hacsak. .. Igen, ez a megoldás: valamelyikük vegyen ki égy nap szabadságot, esetleg írassa ki magát, vagy ké- redzkedjen el a munkahelyéről arra a néhány órára! Nos, mikorra mehetnek a szerelők... ? Nem tudtam választ adni. Később pedig már nem is volt szükség az időegyeztetésre. „Miért nem szólsz, öregem?” Ne gondoljanak valamiféle varázslatra, vagy arra, hogy napokon belül ezerGondolatok a javítószolgáltatásról Fusit teremtünk:... mesterré váltam, s fennkölt hirdetője lettem a Csináld magad mozgalomnak. Hogy őszinte legyek, ez lenne a legjobb megoldás, de ez a két suta bal kéz... Egyszóval, nem történt varázslat, csupán isszefutottam az egyik régi-régi ismerősömmel, aki morfondírozásom hallatán megjegyezte: „ha effajta gondod van, miért nem szólsz, öregem..,?” Aztán a zsebébe nyúlt és átnyújtott egy nyomdai remekművel készült névkártyát. Keresd fel ezt az embert, tanácsolta, meglátod, minden rendben lesz. És úgy is történt...! Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy valami nincs rendjén a javítószolgáltatással. Az emberek többsége ugyanis hétközben meglehetősen elfoglalt, nincs ideje arra, hogy napokat üljön otthon — szerelőkre várva! S ha mégis úgy hozza a sors, hogy jön a szerelő, akkor odaáll a művezető, a főnök, vagy a csoportvezető elé és kilépőt kér, esetleg csúztatást. Az indok pedig olyan — mert ki nem kerül egy-egy alkalommal ilyen helyzetbe —, hogy a főnök nem tagadhatja meg az engedélyt, pedig tudja, ebben a hónapban már ennyi és ennyi idő esett ki a termelésből az otthoni javítások, s az ezzel kapcsolatos ügyintézések miatt. Ezért pedig fejmosás jár, mert — s ez érthető — napjaink közös érdeke a munkaidő minél jobb, hatékonyabb kihasználása. Szabad hétfő vagy lépcsőzetes munkaidő Érdek és valóság — úgy látszik, a javítószolgáltatások területén e két dolog ma még ugyancsak ellentétben áll egymással. Annak ellenére, hogy egy sor más munkaterületen már rég megoldást találtak a problémára. Az üzemekben bevezették a jogsegélyszolgálatot, értékes munkaórákat nyertek ezzel, hiszen aminek az elintézése egykor félnapokba került, a „kapun belül” csupán negyedórát vesz igénybe. A tanácsoknál új ügyintézési formákát talál az ügyes-bajos dolgai után járó állampolgár: az illetékeseket a meghatározott napokon a késő délutáni órákban is a hivatalban találja. Nem is beszélve a ma már általános gyakorlattá vált üzemi kihelyezett ügyfélszolgálatról. Vagy említsük meg a legújabbat: a kórházi látogatások rendjét is — természetesen a jobb betegellátásra való törekvésen túl — a dolgozó, a munkába járó, s látogatást tervező hozzátartozók szabad idejéhez igazították. önként adódik a kérdés: a javítószolgáltatás területén nincs megoldás? Nehéz elképzelni, hogy nem lehet előbbre lépni, a lakosság — s a hétköznapokon tényleg dolgozó emberek — igényeihez valamiképpen alkalmazkodni. Senki sem vonja kétségbe, a szabad szombat mindenki számára szent. Mégsem mindenki a szombati napon veheti ki a vasárnapon kívüli pihenőnapját. Mondjuk, a pincérek, a mozigépészek, az autóbusz- vezetők, a pénztárosnők, a pékek — akik ugyancsak szolgáltatók, méghozzá a szó legszorosabb értelmében! Nem lehetne hát, mondjuk szombaton délután, vagy vasárnap festetni, csempét javíttatni, vízvezetéket szereltetni? Vagy mondjuk az esti órákban, amikor letelt a megrendelő munkaideje, s már otthon tartózkodik? És tegyük fel, hétfőn kiadni a szakemberek pihenőidejét? „Jönnék hivatalosan is...” Ha valaki ezek után azt mondja, hogy szombaton és vasárnap is lehet javíttatni, s a megbeszélt időben percnyi pontossággal megérkezik a szerelő, akkor igazat adok az e véleményt megfogalmazó illetőnek. Hiszen nekem is ideadták azt a bizonyos névjegyet, ajánlották a mindenkor kész szerelőt, aki — és most ne lepődjenek meg — hétköznap egy állami vállalatnál dolgozik. Hét végén pedig készségesen maszekol, mert hívják. — Jönnék én hivatalosan is, de nem lehet. Nincs pénz a túlórára, a vasárnapi műszakra, nincs ügyfélszolgálat, amelyik kiosztaná a hét végi „melót”. Nézze, senki sem tartja vállalati érdeknek az egész hét végi ügyelet megszervezését. Pedig, tudja, mi esik le a magamfajta „maszeknak” egy-egy ilyen hét végi szerelésért? Ki sem merem mondani! Közben elkészült a munka. A csempe a helyére került, bugyborékolva, zuty- kolódó tölcsért formálva zúdul le a víz a mosdókagylóból. Nyugodtan ülök le a tv elé. Vasárnap van, fusit teremtő vasárnap...! Szilvás István
