Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
Az új tagsági könyv átvétele minden kommunista számára ünnepet jelent Lévai Ferenccel, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjével a megye pártéletének időszerű kérdéseiről beszélgettünk, különös tekintettel a párttagsági könyvek cseréjére, hiszen éppen a napokban kezdődtek meg az ünnepi, tag- könyvátadó taggyűlések. — Köztudomású, hogy pártunk Központi Bizottsága 1975. október 23-án hozott határozatot a tagsági könyvek cseréjére, a megyei pártbizottság pedig ak elmúlt év november 11-én fogadott el ezzel kapcsolatban intézkedési tervét. A csere célja többek között a párt egységének további erősítése, a párt vezető szerepének növelése, a párttagság aktivitásának fokozása a XI. kongresszus határozatainak végrehajtása érdekében. Egy év elmúltával nyugodtan elmondhatom, hogy megyénkben minden szinten alaposan előkészítettük a tagkönyvcserét. —- A tagkönyvcsere fő mozzanatának talán az egyéni beszélgetések bizonyultak. — Valóban. Ezzel kapcsolatban azt mondhatom el, hogy az egyén; beszélgetések nagyon hasznos, őszinte eszmecserék voltak. Szóba kerültek a jogok, a kötelességek, a társadalmi és egyéni problémák, az országos, a megyei és a helyi kérdések. A kölcsönös eszmecserére mind a beszélgetők. mind pedig a beszélgető csoportok alaposan felkészültek és nagy felelősséggel tárgyaltak, nyilatkozták a pártélet kérdéseiről. Az elhangzott vélemények egyöntetűen azt bizonyították, hogy a kommunisták egyetértenek pártunk politikájával s kifejezték, hogy a párttagok végre is akarják hajtani a XI. kongresszus határozatait. Ugyanakkor az is gyakran elhangzott, hogy a jó politikát következetesebben kellene megvalósítani. Ennek érdekében fokozottabb 'ellenőrzést várnaka jövőben mind a párt. mind az állami szervektől és azt is elvárják kommunistáink, hogy a mulasztókkal szemben ne maradjon el a felelősségre vonás. 1 — A párt belső életével kapcsolatban milyen vélemények merültek fel? — Általános vélemény volt, hogy az alapszervezeti munka színvonala javult. Ugyanakkor felvetődött, hogy továbbra sincs meg a kellő munkamegosztás a vezetőségeken belül, többnyire a titkárra hárul minden feladat. Szóba kerültek a pártmegbízatások is. Többen elmondták hogy még mindig gond az, hogy egyes párttagoknak sok, másoknak pedig nincs pártmegbízatásuk. Nagyon sokan felvetették azt is. hogy kevesebb határozat kellene — alapszervezeti szinten is —, de a meglevőket következetesen és jól kellene végrehajtani. S még egy nagyon lényeges kérdés: szinte mindenütt megfogalmazódott, hogy; a párt politikájának képviselete és védelme minden párttag kötelessége. — A tagkönyvcsere kapcsán hányán kerültek ki a pártból? — A tények is jól illusztrálják hogy valóban nem tagrevízióról volt szó, hanem tagkönyvcseréről. Megyénkben mintegy ötszáz fő, a párttagságnak valamivel több mint két százaléka került ki a pártból. Az ötszáz főnek csaknem a fele idős, beteg ember volt, aki azért kérte törlését, mert nem tud érdemi munkát végezni. A kikerültek másik hányada valamilyen egyéni okra hivatkozva kérte törlését — például magasnak tartotta a tagsági díjat —, a volt párttagok egy részét pedig az alapszervezetek zárták ki, inert megsértették a pártélet normáit. — A tagkönyvcsere befejező stádiumához érkezett. Vannak-e még további feladatok? — Természetesen. Az alapszervezetek már összegezték az egyéni beszélgetések tapasztalatait, a legtöbb helyen intézkedési terv is készült a javaslatok megvalósítására. Náluk tehát a legfőbb feladat az, hogy a felvetett észrevételeket, javaslatokat meg is valósítsák. A felsőbb pártszervek pedig még ezután végzik el az összegzést, a minősítést. — Az ünnepi taggyűlések során megyénkben hány kommunista kapja meg űj tagsági könyvét? — Az elkövetkezendő időszakban több mint 22 ezer kommunista veszi át majd új tagkönyvét. Ez minden kommunista számára ünnepet jelent. Hiszen a tagsági könyv jelképe a párthoz, való tartozásnak. Egy olyan párthoz tartozni pedig kitüntetés, amely jó politikát folytat, eredményes munkát végez. — Lévai elvtárs! A tagkönyv cserén túlmenően az év hátralevő részében milyen feladatok megvalósítása hárul elsősorban az alapszervezetekre? — A tagkönyvcsere, igaz hogy kiemelkedő része volt az idén a pártmunkának, azonban más feladatokat is meg kellett és meg kell oldani. Az előzőekben már utaltam rá. hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésének, illetve a kiadott közleménynek az alapján minden szinten fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a párttagság képzettségének növelésére, az ideológiai, a a pártpropaganda-munkának a fokozására, növelésére. Ezen túlmenően, a megyei, pártbizottság legutóbbi ülése alapján mind az ipari; mind a mezőgazdasági üzemeknek, a pártalapszerveze- teknek mindent el kell követniük. hogy az idei évet minél eredményesebben zárják, és ugyanakkor fel kell készülniük a következő évre is. Végezetül a 60k tennivaló közül még egyre hívnám fel a figyelmet. Lassan befejeződik az év, és a jövő esztendő elején minden alapszervezetben sor kerül a beszámoló taggyűlésre. az 1976-os év munkájának ösz- szegezésére. S miután ez az év talán még mozgalmasabb volt, mint az előzőek, ajánlatos a felkészülést már most elkezdeni. — Köszönjük a beszélgetést. Kaposi Levente jubilál a brigád Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg az Egri Dohánygyár dohányelőkészítési osztályának dolgozóiból a November 7. ’ szocialista brigád. Az eltelt 15 év alatt a brigád eredményesen tett eleget a szocialista brigádmozgalom követelményeinek. Tervszerű, jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kollektíva elnyerte már a vállalat kiváló brigádja címet, legutóbb pedig a szakma kiváló brigádja kitüntetést érdemelte ki. Svábik Józsefné 22 éve dolgozik az Egri Dohánygyárban, a brigád alapító tagját felvételünkön dohányválogatás közben láthatják. Szarvas Györgyné brigádvezető naplóirás közben. A dohányelőkészítő gépsort Füle Istvánná indítja be. (Fotó: Perl Márton) Istenmezején ő a párttitkár — Melyek voltak azok a fő kérdéscsoportok, amelyek különösen érdekelték a párttagokat? • • • — Kezdem talán a gazdaságpolitikával. A legtöbb bírálat a munka- és üzem- szervezést érte. Sok helyen szóba kerültek az anyagellátás gondjai. Nagyon sokan felvetették továbbá a munkafegyelem megszilárdításának kérdését, a kapacitások jobb kihasználását, a gazdaságtalan termékek gyártásának mielőbbi megszüntetését. A mezőgazdaságot érintve a párttagok felvetették, hogy határozottabban előbbre kellene lépni a zöldség-, a gyümölcs-, a húsprogram megvalósításában. A tudománnyal, a kultúrával. a közoktatással kapcsolatban azt mondták el elsősorban, hogy a tudat átalakítása. a szocialista közgondolkodás erőteljesebb kibontakoztatása érdekében többet kellene tenni. Hadd utaljak rá, hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésén is szóba került mindez, s ez azt jelenti, hogy kiemelt feladatként kell a jövőben kezelnünk a párttagság marxista felkészültségének további emelését, az ideológiai munka, a pártpropaganda színvonalának', hatékonyságának növelését.1 / A legtöbb helyen objektívan foglaltak állást a párttagok azonban egy-két helyen vezetőellenesség is tapasztalható volt. Ezzel kapcsolatban hadd1 mondjam el. hogy vezetők nélkül sehol sem lehet dolgozni, csak velük együtt. Az viszont jogos igény, hogy minden vezető feleljen meg a velük szemben támasztott követelményeknek, és szintén jogos igény az is, hogy több nő és több fiatal is kerüljön a vezetésbe. — ön szerint milyen ember Bíró József? — Apám, aki évtizedeken át szintén bányászkodott, mindig arra tanított, hogy: fiam, légy tisztességtudó, dolgozz becsületesen, és ha valami a szíveden van, azt se hallgasd el soha senki előtt. Fogadalmat ugyan soha nem tettem, de úgy érzem, nem lettem hűtlen apámhoz. Hogy aztán ez sok-e, vagy kevés, azt döntsék el mások ... Vékony, szikár alkat. Szavait szűkén, szíve melegét annál bőkezűbben méri. Naponta sok jut rá. Mert neki nemcsak lent, a Hangyabo- lyos mélyén kell élen járnia, hiszen két éve „csapatához” tartozik már a falu, meg a termelőszövetkezet is. — Három alapszervezetünk van. Az egyik itt az üzemben, a másik a községben, a harmadik a termelő- szövetkezetben. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha Istenmezeje nem is a világ közepe, de munka bizony mindig akad bővenJ Legutóbb is órákig vitatkoztunk a szövetkezetben. A felettesek ugyanis jogosan megrótták a közösséget, mivel az építőrészlege kicsivel tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ér. A kiutat vitattuk, amely ha nem is lesz könnyű, de csak tisztességes lehet. — És vajon itt az üzemben, mivel állítják meg leggyakrabban a csapatvezető vájárt, a pártvezetőség titkárát? — Az érc- meg az ásványbányászoknak régóta fáj, hogy a szenesek jóval többet keresnek tőlük. Pedig nem dolgoznak többet sem, s a munkájuk sem kevesebb. Ez az egyik oka annak, hogy egyre fogyunk. Sokan elmennek, itthagyják a bányát. Mert a pénz itt is nagy úr. Talán a jövő évben több jut majd nekünk is. Legalábbis úgy hallottuk ... — Ha már szóba került a pénz: mennyit keres most egy istenmezeji bentonit- bányász? — Ez attól is függ, hogy mit csinál és mennyit dolgozik. Én havonta körülbelül négyezer forintot viszek haza. Van amikor egykét százassal több, van mikor kevesebb. Aki vasárnap is bejön, annak természetesen a borítékja is vastagabb. — Azt mondják, ön vasárnap sohasem bányász. — Nézze! Az embert itt az üzemben, meg a faluban is gyakran megállítják, megkérdezik, hogy mi az igazság ezzel, vagy azzal kapcsolatosan. Ha én vasárnap is a vágatot hajtanám, akkor ugyan a pénzem több lenne, d'e az emberek által felvetett kérdések többségére legfeljebb annyit tudnék válaszolni, hogy nem tudom. Hogy erre ne, vagy csak ritkán kerüljön sor, ezért én a vasárnapokat a különböző pártokmányok, pártdokumentumok, politikai folyóiratok tanulmányozásával töltöm el. Máskor ugyanis nem jut rá időm. Mert igaz, hogy hajnal fél ötkor minden reggel bekapcsolom a rádiót, de ez még kevés lenne. Ugyanis mások is bekapcsolják és nézik a tévét is. Persze, félre ne értsék: számomra mindez korántsem áldozat. Örülök a megbecsülésnek, a bizalomnak és szívesen végzem, amit rám bíztak. Már csak azért is, mert a munka érdekes, s nemcsak izgat a politika, hanem hiszem, s vallom is. Ha a pártmunkában is évekkel mérnék a jubileumot, akkor Bíró József ez évben jubilálna. Tíz éve élvezi ugyanis már az istenmezeji kommunisták bizalmát. Ebből nyolc az üzemben, kettő pedig a pártvezetőség élén telt el. Sikerekkel, s kudarcokkal együtt... — Hát bizony volt, amikor melléfogtunk. Legutóbb példuál az ékszíjüzemmel. A lábunkat is majd lejártuk érte, aztán mégis bedöglött. Éppen maga írta meg az újságban is, hogy a pesti szövetkezet becsapta a falut, őszintén bevallom, egy kicsit szégyelljük is magunkat az asszonyok előtt. Pedig a bányászfeleségek szívesen dolgoztak volna a beígért üzemben. — És az a bizonyos névadó ünnepség? — Kínos róla beszélni, de ha úgy is tudják, hát elmondom. Az történt, hogy az egyik fiatal párttag megkért bennünket, hogy rendezzünk gyerekének névadó ünnepséget. Meg is rendeztük, nem is akárhogyan. Aztán kiderült, hogy az elvtárs előtte már megkereszteltette a gyereket. Nagy pofont kaptunk, amely fájt, dé egyben tanultunk is belőle. Mindezek ellenére is kommunista felelősséggel mondhatom, hogy 1976-ot már Istenmezején sem csak a szép lakásokkal, a hetvennél is több személygépkocsival, a több ezer rádióval és televízióval lehet mérni. Két éve egyetlen gyermek sem jár már hittanra, s ugyancsak kimegy divatból a kiskorúak nősülése, férjhez menése is. Gondolom, nem magától és nem véletlenül. Sőt, hiszem is. És nemcsak mint párttitkár, hanem mint tősgyökeres falubéli és mint szülő is. Nekem is két gyermekem van, Laci harmadéves az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskolában, Kati pedig most járja az általános iskola negyedik osztályát. A változást otthon, a családban is le tudom mérni. A negyvenhárom éves vájár 1951 óta tartja második otthonának a bentonitbá- nyát, amelybe, mi tagadás, kevés jutott el még a modern technikából. A munka nehéz, nap mint nap helyt kell állni. Igaz, a párttitkár járhatna ^gy műszakba is, de ő marad a három mellett. — Lent a munka valóban nehéz. De én mégis mara-. dók a csapattal, az enyéimmel. Már csak azért is, mert 1956 után együtt alakítottuk meg itt a KISZ-szervezetet, aztán ézt a bányát is a mi csapatunk nyitotta meg. Sem szívem, sem kedvem nincs otthagyni őket. ök sem hűtlenek hozzám. Segítenek, támogatnak, bátorítanak. Nekik is köszönhető, hogy ha a helyzet úgy kívánja, az egész falu mellénk áll. Ahogyan történt ez nem is olyan régen. Komolyan mondom, szívet melengető érzés volt látni, tapasztalni azt a lelkesedést, segítséget, ámelyet társadalmi munkában a község lakossága adott az új kultúr- ház megépítéséhez. Most óvodát szeretnénk. Az állam egymillió forintját ismét társadalmi összefogással kívánjuk kiegészíteni. Hogy' sikerül-e? Biztos vagyok benne, A kérdést már feltettük. a lakosság igennel válaszolt. Számomra ez nemcsak öröm, hanem újabb biztatás is. Hogy kell, hogy érdemes... ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bíró József vájárt, az istenmezeji pártvezetőség titkárát a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki... Koós József 1976. november 7., vasárnap
