Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

^aaaaaaaaaaaaaaaaaaa/wvnaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaa/saaaaaaaaaaaa» : Péntek esti külpQlitikai kommentárunk: Földcsuszamlás AII)ionban Nagy-Britanniában általános a vélemény: ha most az urnákhoz szólítanák a brit választókat, a Munkáspárt katasztrofális vereséget szenvedne. Mind­ehhez egy látszólag jelentéktelen pótválasztás adja az alapot. Csütörtökön három észak-angliai kerület­ben hirdettek választást. A labouristák higgadtan néztek az erőpróba elébe: mindhárom kerület ha­gyományosan biztos bázisuknak számított. Ám a voksok nem igazolták a papírformát. A választók nagy többsége szakított a múlttal, megelé­gelte az ígéreteket, bosszút fogadott a munkanélküli­ség szüntelen emelkedése, az árak fokozatos növeke­désé miatt. A kormány nem számított arra, hogy választói elpártolnak. Nos, az eredmény felér egy földcsuszamlással, csakugyan katasztrofális Callaghan és kabinetje szá­mára. Alsóházi többségük — amelyre amúgy is rá- illett az ingatag jelző — mindössze egy főre csappant. Csak Newcastle-ban sikerült megőrizni a többséget, bár ott is erőteljesen megcsappant a munkáspárti szavazók száma. Kapóra jött azonban a feltűnően gyér — alig 41 százalékos — részvétel. A hideg zu­hanyt Workinton és Wallsall jelentette: az előbbi kerületben a toryk ezres többséget kaptak — koráb­ban a labouristák többsége meghaladta a 10 ezret! —, az utóbbiban pedig akkor is megszerezték volna a konzervatívok a győzelmet, ha történetesen nem két jelöltjük: egy hivatalos és egy független között oszlanak meg a szavazatok. Már péntek hajnalban, minden londoni szokást felrúgva, a miniszterelnökség kénytelen volt közle­ményt kiadni, miszerint „a kormány a csütörtöki eredmények ellenére folytatja a nemzeti újjáépítés munkáját”. Megfigyelők azonban rendkívül súlyos­nak ítélik meg a Callaghan-kabinet helyzetét. A Munkáspárt főtitkára, Ron Hayward a pártot ért, nagy csalódásnak nevezte a pótválasztások váratlan eredményét. Annál boldogabb a konzervatív ellenzék. Marga­ret Thatcher asszony, a toryk vezére diadalittasan kijelentette: „A kormány háza táján megindult a fel­tartóztathatatlan rothadás”. fWVWWWWVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^WWWS^VWW\AA/WWWV^ Az őszi manőverek után Carter az amerikai politika folyamatosságát hangsúlyozta James Carter, az Egyesült Államok új elnöke az ame­rikai külpolitika folyama­tosságát hangsúlyozta és bel­ső reformokat ígért első sajtókonferenciáján. Carter keddi választási győzelme után először találkozott a sajtóval csütörtökön, ma­gyar idő szerint éjjel, szülő­városában. a georgiai Plains- ben. Biztosíthatom szövetsége­seinket, valamint potenciá­lis ellenfeleinket, akikhez barátságos viszony - fűz: a Szovjetuniót, Kínát, hogy a békét fogjuk keresni. Szi­lárd. nyílt kapcsolatokra tö­rekszünk minden néppel” — mondotta. Carter csak januárban ve­szi át hivatalát — az ország politikáját, benne a külkap- csolatokat, addig a Ford- kormány irányítja. Erre hi­vatkozva az új elnök álta­lában kitért konkrét külpo­litikai kérdések elől. Hangoztatta hogy az ame­rikai külpolitika „nyilván­valóan folyamatos lesz”. Re­ményét fejezte ki. hogy kor­mánya folytatni tudja majd a korábbi kezdeményezése­ket, így tartós rendezést tud elősegíteni a Közel-Ke­leten. + A jövő év január 20-ig hivatalban maradó amerikai kormány a jövendő Carter- kormányra hagyja a döntést fontos külpolitikai kérdé­sekben. de folytatja a tár­gyalásokat az időszerű, ha- lasztást nem tűrő problé­mákról — jelentette pénte­ken a New York Times. A lap szerint Ford vá­lasztási győzelme esetén James Carter, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnöke és Walter Modale megválasztott alelnök tanácsko­zást kezdett Plainsben a végrehajtó hatalom szervezetének átalakításáról és a demokrata többségű kongresszussal való együttműködésről. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A NATO-tervek és az enyhülés Befejeződött az 1976. évi őszi atlanti hadgyakorlat­sorozat. A brüsszeli és wa­shingtoni vezérkarokban született' elgondolások, több­nyire torz, provokatívan szovjetellenes fikciók jegyé­ben szervezték meg a had­gyakorlatokat Nyugat-Euró- pában az Égei-tengertől a Jeges-tengerig. Harckocsik lánctalpai forgatták fel a talajt, s hadihajók rajai „játszottak háborút” a kon­tinenst övező tengereken. A gyakorlatok két főszereplője a korábbiakhoz hasonlóan az amerikai és a nyugatné­met haderő volt, habár a többi atlanti ország fegyve­res erőinek is megvolt a maguk helye a nagyszabású színjátékban. A megfigyelők, akik nem csupán a szorosan vett ka­tonai jellegű eseményeket elemezték, általában azt a következtetést vonták le, hogy az észak-atlanti pak­tum szervezetében az eny­hülésellenes szárny befolyá­sa megerősödött. Ezek a kö­rök, s képviselőik között természetesen nem minden­ki hord egyenruhát, a nyu­gat-németországi és ameri­kai választások politikai kampányát felhasználták arra, hogy az idejét múlta erőpolitika felelevenítésével próbálkozzanak. Mind a két eseményt megelőzően a jobboldal azzal próbált sza­vazatokat gyűjteni, hogy a Keletről jövő állítólagos ka­tonai fenyegetéssel rémiszt­gette a választópolgárokat. Ehhez sok, s tisztességesnek aligha nevezhető módszert használtak fel a különböző számadatok meghamisításán át egészen a „szovjet táma­dó tervek” sajtóban való „leleplezéséig”. Ezeknek az állításoknak a valóságosságát bizonyítani lehetetlen, mint, ahogy a Nyugat-Európa „lerohaná- sának szovjet terve” is a rosszul sikerült politikai kri­mik műfajába tartozik. Ebben az évben azonban az atlanti szervezetnek si­1976. november 6., szombat került megvalósítania né­hány katonai fejlesztési ter­vét. Az úgynevezett „Euro- csoport” ismét nagyarányú fejlesztési, hadianyagvásár­lási határozatokat hozott, s megkötötték az „évszázad üzletét” is — négy nyugat­európai NATO-állam köte­lezettséget vállalt az F—16 típusú amerikai vadászgép megvásárlására. Megkezdődött a másik, talán még nagyobbnak ígér­kező üzlet beindítása — ez­úttal a harckocsieladás te­rületén. Ebből a koncból már talán nagyobb részt kap az ismét régi kapaci­tásában termelő NSZK-beli hadiipar, amely arra szá­mít, hogy a nyugatnémet konstrukciójú, korszerűsí­tett Leopárd lesz a közös, szabványharckocsi a NATO- ban. A felfokozott katonai tó- adások azonban sok ország­nak komoly nehézségeket okoznak. Az elmúlt évek legsúlyosabb gazdasági vál­sága még korántsem múlt el, s a katonai költségve­tések fokozása lassítja a lábadozást. Elsősorban Nagy-Britanniát sújtja ez. A munkáspárti kormány ugyan takarékossági intéz­kedések bevezetését ígérte a védelem területén is, de en­nek egyelőre semmi nyoma, sőt 1 milliárd fonttal még növelik is a katonai jellegű kiadásokat. Komoly terhet jelent Angliának az a csak­nem félszázezer fős haderő, melyet Rajnai Brit Hadse­reg néven állomásoztál az NSZK északi területein. A francia kormány már bejelentette, hogy 10 ezer főt kivon a Nyugat-Német- országban állomásozó erői­ből. (Ezek a csapatok nem állnak ugyan a NATO-fő- parancsnokság rendelkezé­sére. de az együttműködés az atlanti vezérkarok és a katonai szervezeten kívül álló Franciaország között az utóbbi időben igen szoros lett.) A nyugat-európai kor­mányok szinte mindegyike elismeri, hogy valóban szükség lenne a katonai fe­szültség csökkentése érde­kig»* komoly lépéseket tenni, s egyre többen lát­ják be, hogy ez elsőrendű érdekük nekik is. Mégis a közép-európai fegyverzet- és csapatcsökkentési tárgyalá­sokon az eredmény a nyu­gati fél vonakodása miatt várat magára. Magatartá­suk kétértelműségét bizo­nyítja az a tény, hogy az Egyesült Államok egy dan­dárját a nyugat-németor­szági Brémába helyezte, s az NSZK kormánya 70 mil­lió dollárt költ az ameri­kaiaknak biztosított létesít­mények felépítésére. Persze igyekeznek, nehogy lema­radjanak a Bundeswehr fejlesztésével, s hamarosan elérik a NATO-államok ál­tal 1954-ben megállapított félmilliós létszámhatárt is. Miklós Gábor Kissinger külügyminiszter még ebben az évben Kíná­ba utazott volna, hogy talál­kozzék az új vezetőkkel. Megkísérelte volna befejez­ni a Szovjetunióval a ha­dászati leszerelési tárgyalá­sokat is. Ezen túlmenően tervei között szerepeltek újabb közel-keleti kezdemé­nyezések. Most az ideiglenes hiva­talban maradó kormány mindezekben a kérdésekben a Carter-adminisztrációra hagyja a döntést. Ugyanak­kor változatlanul szorgal­mazza a rhod'esiai kérdés rendezését — írja a lap. Az új elnök ugyancsak egyetért azzal hogy Párizs­ban (várhatóan ebben a hónapban) megkezdődjenek az USA és Vietnam közötti tárgyalások a kapcsolatok rendezéséről. Az amerikai kormány a demokraták egyetértésével 300 millió dolláros hitelt készül nyújtani Portugáliá­nak. PODGORNIJ ÜZENETE CARTERHEZ Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke üdvözölte James Cartert el­nökké választása alkalmá­ból. — Az utóbbi években a felek közös erőfeszítéssel fordulatot értek el a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatainak javí­tásában, és kedvező alap jött létre e kapcsolatok sta­bil fejlődéséhez. Szeretném remélni, hogy országaink az elkövetkező időszakban to­vábbléphetnek ezen az úton a szovjet és az amerikai nép érdekeinek, a béke és a nemzetközi biztonság szilár­dítása érdekeinek megfelelő­en — mondta Podgornij távirata. (MTI) Közlemény Gromit# bulgáriai tárgyalásairól Gromiko szovjet külügyi miniszter szófiai hivatalos baráti látogatásáról pénte­ken bolgár—szovjet közös közleményt hoztak nyilvá­nosságra a bolgár főváros­ban. A közlemény többek között megállapítja, hogy bulgáriai látogatása során Gromiko tárgyalt Todor Zsivkovval, a BKP KB el­ső titkárával, az államta­nács elnökével, Sztanko To- dorov miniszterelnökkel, va­lamint Petr Mladenov kül­ügyminiszterrel. A szívélyes­ség és egyetértés légköré­ben lezajlott tárgyalásokon számos, kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdést vitattak meg. A felek nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kö­zötti barátsági és együtt­működési kapcsolatok az élet minden területén egyre jobban elmélyülnek. ★ Pénteken reggel hazaér­kezett Szófiából Andrej Gromiko, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter. A vendéget a szófiai re­pülőtéren Alekszandr Lilov, a BKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Petr Mla­denov, a Politikai Bizottság póttagja, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere, több más bolgár párt- és állami vezető, valamint szovjet diplomaták búcsúz­tatták. Diplomáciai kapcsolat nagyköveti szinten A Magyar Népköztársa­ság, valamint Sao Tómé és Principe Demokratikus Köz­társaság nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot lé­tesített. Az ország két nagyobb szigetből — Principe és Sao Szovjet javaslatok az ENSZ előtt .. .A második világháborús Pearl-Harbour-i események után egy amerikai kislány kétségbeesetten arra kérte az édes­anyját, hogy vigye öt olyan helyre ahol nincs égbolt... A kislány képzeletében a repülőgépek és a bombák rettenetes veszedelemmé változtatták az eget. Az égbolt „felfegyver­zése” azóta egyre fokozódott, a repülőgépek mellett külön­féle rakéták jelentek meg, a jelenleg felhalmozott pusztító erő szinte összehasonlíthatatlan az akkoriak hatásával. Az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett új szovjet javas­latok ismét igazolják a Szovjetuniónak azt a törek­vését. hogy a fegyverkezési hajsza csökkentésére kötele­ző érvényű nemzetközi meg­állapodásokat dolgozzanak ki. A szovjet memorandum lényegében lezárná a kiska­pukat e veszedelmes tenden­cia folytatódása előtt. Elő­irányozza a nukleáris fegy­verkezési hajsza megszünte­tését, a nukleáris fegyverek csökkentését, majd meg­semmisítését, a katonai költ­ségvetések csökkentését, a leszerelési világkonferencia, vagy pedig az ENSZ-köz­gyűlés különleges leszerelési ülésszaka összehívását. A második szovjet ok­mány — az erőszakról való lemondást kimondó világ­szerződés tervezete — ki­egészítő lépésként szolgál­hat ahhoz, hogy minden ál­lam szigorúan betartsa az ENSZ alapokmányában le­fektetett elveket. A gyakor­lat ugyanis azt bizonyítja, hogy ezek a tételek egyelő­re nem gátolnak bizonyos tagállamokat abban, hogy külpolitikájukat az erőszak elvére építsék, hogy katonai potenciáljukat a nemzetközi döntőbíráskodás eszközeként alkalmazzák. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ- közgyűlés jelenlegi üléssza­kán, többek között külön aláhúzta, hogy az erőszak­ról való lemondást kimondó szerződéstervezet az agresz- szió fogalmának az ENSZ ál­tal kidolgozott meghatározá­sából indul ki. Aki azonban nem látja az elvi különbséget az agresz- szív harci cselekmények ki­robbantása és a megtáma­dottnak az agresszió vissza­verésére való törvényes jo­ga között, az nem egysze­rűen téved. Az erőszakról való lemondás nincs ellent­mondásban az ENSZ-nek az­zal a deklarációjával, hogy a gyarmati országoknak és né­peknek joguk van a függet­lenségre. A New York-i üvegpalota termeiben már számtalan felszólítás hangzott el a fegyverkezési hajsza be­szüntetésére. Az új szovjet javaslatoka legkevésbé sem tekinthetők szónoki fogásnak. A Szov­jetunió kormánya kezdemé­nyezéseit nem az ENSZ irattárának szánta, ahol már meglehetősen sok tanulmány és határozattervezet süly- lyedt el. A szovjet kezde­ményezéseknek az a céljuk, hogy a leszerelést elmoz­dítsák a jelenlegi holtpont­ról. A Szovjetunió kormánya javaslataira nem szónoki fordulatokat, ködös megfo­galmazásokat és kijelentése­ket vár, hanem olyan konk­rét és pozitív lépéseket, amelyek lényege: közös erő­vel leállítani a pusztító fegyvereket gyártó futósza­lagokat. V. Miszjucsenko (APN—KS) Tómé — s több kisebb szi­getből — Pedras Tiphosas és Rodas szigetekből — áll. A mintegy 964 négyzetkilo­méter területű szigetek vul­kánikus eredetűek, a Nyu- gat-Afrika parjai előtt, a Guineai-öbölben helyezked­nek el. A 76 ezer főt szám­láló lakosság 55 százaléka őslakos fang, a kontinens­ről erőszakkal áttelepített kongók és kongák aránya 36 százalék. A mulattok 7, az európaiak (főleg portugá­lok) a népesség 2 százalékát alkotják. A szigeteket a portugálok 1471-ben fedezték fel és 1552-ben gyarmatosították. A lakosság a rabszolgasors és a gyarmatosítás ellen többször fellázadt, utoljára 1953-ban. Az 1960-ban ala­kult Sao Tómé és Principe Felszabadítási Bizottság (1972-től Sao Tómé és Prin­cipe Felszabadításáért Küz­dő Mozgalom) vezette a felszabadítási harcot, a por­tugál gyarmatosítók ellen. A fasiszta rendszer anyaorszá­gi bukása után a szigetek 1975. július 12-én elnyerték függetlenségüket. A szigeteken főleg export­ra termelő ültetvényes gaz­dálkodás folyik. Fő termé­nyek: a kakaó, a kávé, a kopra, a banán, a kinin és a pálmamag. Az állatte­nyésztés és a halászot helyi jelentőségű. Ipara néhány kisüzemre korlátozódik (ma­lom, szappanfőző, pálma- olaj-sajtoló, famegmunkáló). Legnagyobb külkereske­delmi partnere Portugália, az export 50, az import 40 százalékát a volt anyaor­szággal bonyolítják le. — TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents