Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

Liszkói apostolok Egy törvény humánuma? •>*»• Viszi az idő a kö­döt.-." önkéntelen is József Attila verssorát mormolom, hiszen Egertől Sírokig, s on­nét még egy keveset, úti cé­lomig, a liszkói gyárig go- molygó tejfehér ködben óva­toskodik az autó. A Mátra* Vidéki Fémművek erdős völgytorokban meghúzódó gyárépületei csak közvetlen közelről látszanak. A szakszervezeti bizottság titkára, a régi, jó ismerős, Osztafin Béla, ugyahcsak József Attila nevét hozza eszembe. — Szóval, egy szocialista brigád a riporttéma... Ja­vaslóra, legyen ez a brigád a József Attila. Régi, kipróbált gárda. A 10-es szerszám- üzemben dolgoznak, ott, ahol a gyár lelke van... Csillagokhoz igazítva A neonfényes termekben munkazaj, olaj és a felfor­rósodott fémek szaga terjeng. Nem szeretem a műhelyek­ben a csendet, mert akkor olyan kihaltnak tűnik min­den. Az itteni zaj azonban most soknak tűnik, szokat­lan a dobhártyának. Vala­mennyi gép zúg. morog, si- vit, a vas nyög a présgépek, • vidi ák alatt 1 A szakszervezeti titkár az irodáját ajánlja, ahol csend van és zavartalanul beszél­gethetünk. Négyesben kezd­jük a társalgást. Partne­reim: Pál Dezső szerszám- gazdálkodási csoportvezető, m tmgadéros és két brigád- tag. Köti László üzem tech­nikus, Holló János vezető diszpécser. Mindhárman az alapítók közül valók. — Tizenketten vagyunk a brigádban, annyian, akár az apostolok — kezdi a bemu­tatkozást Pál Dezső. —■ Any- nyiban vállalhatjuk is az apostolságot, hogy a szocia­lista brigádmozgalom nemes eszméjének, ügyének teljes­ségében hívei és hirdetői ' vagyunk- Igaz, a tagok kö­zött van két asszony, Köti László és Holló János felesé­1 ge. Ebben a gyárban lettünk munkásokká, s mi hárman Itt ismertük meg a felesé­günket is, így ennek a gyárnak köszönhetjük csa­ládi örömeinket, boldogsá­gunkat. A brigád alakulásának dátuma: 1965. Hogyan kez­dődött? Az üzemben min­dig társakkal kell együtt dolgozni. A társak lehetnek jó barátok, ellenfelek. A be­osztás véletlene szerint Ha valakit nem érdekel, én ki vagyok, engem sem, ő ki­csoda. A szerszámüzemben más volt a légkör. Az embe­rek érdeklődtek egymás iránt és a munka során meg is szerették egymást. Mun­kabrigádba tömörültek- Igényt tartottak egymásra műszak után. a munkán kí­vül is. Szinte egy családdá kovácsolódtak, amikor meg­született a közös döntés: so­rompóba állnak a szocialista cím megszerzéséért. — Komplex brigád a miénk — veszi át a szót Kö­ti László — hiszen a mun­kában ugyancsak egymásra utaltak vagyunk. Nekünk kell gondoskodni arról, hogy a társüzemek részére ne hiányozzék egyetlen eszköz sem, ami a gyártáshoz, a termeléshez szükséges: ké­sek. szerszámok, kereskedel­mi áruk 6tb. — Ügy mondják: a szer­számüzem a gyár lelke; s ezt mi valóságosan átérez- zük — fűzi tovább a beszél­getés fonalát Holló János. —■ Olyan a brigád munkája, gondolatmenete, mint a lánc, a szemek egymásba kapcso­lódnak.. József Attila sza-" vaival szólva: „.-.minden szervem óra, mely csilla­gokhoz igazítva jár.” Mindig a nehezét, mindig többet A brigád termelési válla­lásait nem sorolom itt fel, ezek a gyár sok-sok milliós ffli. november 28., vasárnap értékeiben tükröződnek iga­zán- Mi ebből a megalapo­zott. mi a szépített teljesí­tés? Mi a vállalásokból a formális, a különben is munkaköri kötelességhez tartozó, s mi nem az? A Jó­zsef Attila szocialista bri­gád ellenőrzött, a gazdasági vezetők által „beprogramo­zott” vállalásokat tesznek, takarékoskodnak az anya­gokkal, a költségekkel, ök mindig a munka nehezét vállalják magukra, mindig többet akarnak, példát mu­tatva a többieknek. Neheze pedig — mi taga­dás — akad bőven a munká­nak. Cseppet sem könnyű feladat a munkahelyek, a társüzemek termelő beren­dezéseihez szükséges szer­számok előteremtése, a za­vartalan működés biztosítá­sa. Am eddig még miattuk sohasem jutott kátyúba a gyár szekere. Bizonyítékai ennek az állításnak a brigád sok kitüntetése, ezüst- és aranyplakettjei. A munka mellett nem fe­ledkeznek meg más válla­lásaikról 6em. Hiánytalanul részt vesznek a kommunista szombatokon, a társadalmi munkában, a tomegpoiitikc' oktatásban, a véradásban. Közös kirándulásokat szer­veznek, gyár- és színházlá­togatásokat Sportolnak, ta­nulnak, könyveket olvasnak, sorompóba állnak a külön­böző vetélkedőkön- A brigád hármas fogata — Pál Dezső, Köti László és Holló János —- például első helyet szer­zett a „Ki tud többet a Szov­jetunióról?” vállalati vetél­kedőn. A brigádnak külön könyvtára van az üzemben, s minden tagnak van házi könyvtára is. Akad közöttük egyetemi diplomás, s nem ritka az olyan tag sem, mint Köti László felesége, aki most végzi a gépipari tech­nikumot Sokhelyütt felvetik a szo­cialista brigádokkal kapcso­latban, hogy nem kérik tő­lük jobban számon az újabb alkotást, a munkavégzés korszerűsítését, az ötleteket, pedig mint a példák bizo­nyítják: csaknem minden műhelyben, üzemben javíta­ni lehet a körülményeken, az eszközökön, szerszámo­kon, magán a termelőmun­kán. Nos, a József Attila szocialista brigádtól ezeket sem lehet számon kérni: saját ötlet-naplójuk van az üzemben, s odakerül be­jegyzésre minden újító gon­dolat. Szerintem máshol is alkalmazhatnák ezt a mód­szert. Emeljétek fel a szivemet.. Végezetül a szocialista brigád névadójára, József Attilára terelődik a beszél­getés témája. Jól felkészül­tek valamennyien A nagy munkásköltő, a magyar szo­cialista realista költészet ki­magasló alakjának életéből. Ismerik verseit, gyakran forgatják összegyűjtött mun­káinak kötetét, amely könyv­táruk fő helyén található, de megtalálható sok tag házi könyvtárában is. — Emeljétek jel a szive­met, azé, aki felemeli — idézi Holló János, kicsit át­fordítva József Attila is­mert verssorát- S bizonyí­tandó, hogy a liszkói „apos­tolok” felemelték a költő szívét, a brigád dédelgetett tervéről 6zámol be. — Nem­rég lent jártam Balaton­szárszón, betértem József Attila emlékmúzeumába is, ahol sok időt töltöttem a ki­állítót*. tárgyak, könyvek, kéziratok és fényképek kö­zött. Nagyon felkavart az él­mény. de egy gondolatot is kicsíráztatott bennem. Arra gondoltam: mi is létrehoz­hatnánk az üzemben egy József Attila emléksarkot, ahol egy kis vitrinben kiál­líthatnánk névadónk köte­teit, s azokat a könyveket, folyóiratokat, amelyek mun­kásságával foglalkoznak. Az anyag összegyűjtéséhez hoz­zá is láttunk minél hama­rább. hiszen jövőre lesz ha­lálának kerek évfordulója- Jövőre lesz negyven eszten­deje, hogy 1937. december 3-án, a balatonszárszói ál­lomáson vonat elé vetette magát. A liszkói apostolok tehát a szocialista brigádmozgalom eszméjének hirdetése mellett névadójuk, József Attila köl­tészetének, emlékének istá- polását. őrzését is vállalják. S bennem feldobognak a költő szavai: „De — elvtáY- saim! — ez az a munkásság, /mely osztályharcban vasba öltözött.” S aztán egy újabb sor, amit a vállalt hagyo­mányőrzésre is vonatkoztat­hatunk: „Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!” Kezet szorítok Pál Dezső­vel, Köti Lászlóval és Holló Jánossal. Sietnek vissza társaikhoz a neonfényes munkatermekbe, ahol mun­kazaj, olaj és a felforróso­dott fémek szaga terjeng. Oda, ahol megállás nélkül valamennyi gép zúg. morog, sivít, s a vas nyög a présgé­pek, a vidiák alatt. Pataky Dezső „..továbbá a bíróság kö­telezi az alperest, hogy a la­kást 30 napon belül hagyja el..(A járásbíróság 1975. októberében hozott ítéleté­ből) „..a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság, a Legfel­sőbb Bíróság 391. számú polgári kollégiumi állásfog­lalását figyelembe véve az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja. (A megyei bíróság ítélete 1976. január­jában, az alperes férj fel­lebbezésére.) A FELESÉG MONOLÓGJA: Éppen ma egy éve, hogy felbontották a házasságun­kat. Megkönnyebültünk mindnyájan, a gyerekek is, én is, hogy végre nyugal­munk lesz. A férjem köte­les elhagyni a lakást. Ennek éppen egy éve és azóta sem történt semmi. Férjem rendszeresen részegen jár haza, fizetési napok után három-négy napig itthon iszik egyfolytában. Felhord­ja a barátait, azok is része­gek. Randalíroznak, ránk­verik az ajtót. Így megy ez már nálunk 15 éve. Amikor fiatalok voltunk, akkor is megitta a magáét, ahogy mondani szokták, aztán be­lekeveredett egy baráti kör­be és ahogy múltak az évek, egyre rosszabb lett. Hóna­pokon át egy fillért sem lát­tam tőle. Mikor már vég­képp nem bírtam, elmen­tem a főnökéhez, segítse­nek. Erre felmondtak neki. Elhelyezkedett máshol és ivott tovább. Újra elmen­tem a munkahelyére. Azt mondták a főnökei, ők iga­zán rendes embernek is­merik, nem tudnak róla, hogy iszik. Pedig dehogy nem tudták, hiszen napokat mulasztott az ivás miatt. Kértem, legalább a gyer­mektartásnak megfelelő ösz- szeget adják nekem. Végül ott ő mondott fel. És ez így ment mindig. Amikor már az én pénzemből is ivott, és segítséget kértem a mun­kahelyén, elment máshová, ahol még nem ismerték. Nem segített rajtunk senki. Sokáig tűrtem, mert min­dig reménykedtem, hátha megváltozik. Betegség az alkoholizmus, kértem gyó­gyítsák. Elment elvonókú­rára, de hiába. Maholnap 40 éves leszek és teljesen tönkrementem, nyugtatókon élek. Most már a gyerekek is, és ezt nem nézhettem to­vább. Beadtam a válópert. A bíróság meghallgatva a tanúkat, kötelezte a férje­met a lakás elhagyására. Letétbe tettem számára a hétezer forintot, amit ne­kem kellett kárpótlásként fizetni, és vártam, hogy mi­Bánya a múzeumban A Zrínyi Művelődési Ház egyik szárnyában állandó természettudományi és hely- történeti kiállítást rendeztek be. A természeti környezet, a településfejlődés mellett be­mutatják a mecseki feketeszén bányászatát is Erre a célra a komlói Kossuth-bánya KISZ-es fiataljai természetes nagyságban és anyagokból felépítettek egy olyan bánya­vágatot, amilyenben jelenleg Is dolgoznak a föld alatt. (MTI Foto — Bajkor József) kor megy eL Esze ágában sincs. Én fizetem a lakbért, a villanyt, a fűtést, ő pedig még a gyermektartással is hátralékban van. Meddig kell tűrnöm?! A GYÁMÜGYI ELŐADÓ TÖPRENGÉSEI: Sajnos, nem tehetünk semmit. Városon még csak lehet keríteni albérletet, de itt a faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, reményte­len. Szükséglakásunk nincs. Tanácsi rendelkezésű laká­sunk sincs. Nem tudunk mit kiutalni a kiköltözésre kö­telezett férjnek. Ismerem a családot, és sajnos nem egyedül álló a példa. Sok hasonló ügyünk van és szinte tehetetlenek vagyunk. Hogy egy példát említsek: lakik itt egy tízgyermeke« apa. Apa?! Csak annyit dolgozik, amennyi italra elegendő neki. Háromszor volt kényszerelvonókúrán. Egyszer ült már a gyermek- tartás nem fizetéséért Két éve kérjük, utalják be abba a nagyfai intézetbe. És két éve mindig visszadják a ja­vaslatot, mert valami adat még hiányzik. Hát mi az elég, ha ez sem? Van egy törvény, hogy a tanács javasolhatja a kény­szerelvonókúrát, de ez is akadozik, mert vagy a csa­lád nem jön bejelenteni fé­lelemből, vagy a szomszédok hallgatnak közömbösségből. De visszatérve arra a csa­ládra, nagyon sajnálom az asszonyt, mégis tehetetlenek vagyunk. Talán, ha munkás- szállásra költöztetnék. EGY SZOMSZÉD LEVELÉBŐL: Nem tudom tovább nézni L.-né kínlódását. A férj nem akar elköltözni onnan, fi­gyelmen kívül hagy minden felszólítást, a család pedig szenved tovább. A konyhá­ban ott a gáztűzhely, mi lesz, ha egyszer részegen felrobbantja az egész házat? A szomszédok félnek tőle. Ezért nem akar senki sem beleavatkozni. Meg, úgy van az ember vele, hogy magán­ügy, nem szívesen ártja be­le magát senki. Én is csak azért fogtam tollat, mert mindennek van határa. Hát miért nem intézkednek a hivatalos szervek? BESZÉLGETÉS A BÍRÓVAL: Sajnos, nem olyan egy­szerű ügyek ezek. A mi kör­zetünkben havonta átlago­san 160 tárgyalás van. Minden negyedik bontőper. S ezeknek mintegy 20 szá­zaléka ilyen lakásügyet hoz magával. De azzal, hogy az egyik félnek el kell hagyni a lakást, még nem értünk a végére. Az ítéletet végre is kell hajtani. A dolgok mechanizmusa látszólag egy­szerű. Megszületik az ítélet: a rosszhiszeműnek minősí­tett férj köteles egy hóna­pon belül elhagyni a lakást Természetesen nem megy ki* A feleség kéri az ítélet vég* rehajtását A bíróság átkül­di az iratot a végrehajtási irodának. Az iroda felszó­lítja a férjet, záros határ" időn belüli elköltözésre. A férj nem költözik. Az iroda visszaküldi a bíróságra az iratot további intézkedésre. Bírságot szabnak ki. A férj marad. Ismételt bírság. A férj erre sem költözik. A következő lépés; karhata­lommal kiköltöztetni. És itt következik a 6zinte elhárít­hatatlan akadály. Hová? A tanács nem tud lakást adni, a szabad ég alá pedig nem lehet senkit sem kitenni egy szocialista országban. A tanács arra hivatkozik,' és joggal, hogy kevés a la­kás. Rendes, gyerekes csa­ládok várnak rá. Szükség- lakás alig akad. A munkás­szállásra nem fogadják be. Albérletet városban még csak lehet szerezni, de fa­lun? Különben is a rossz­hiszemű lakó (ezekben az esetekben igy kell kezelni) maga köteles gondoskodni la­kásról. De a gyakorlatban ■ egy lépést sem tesz. És hiá­ba. az igazságos, a családot védő ítélet, a végrehajtás megakad ezen a pomtar EGY KIS KÖZVÉLEMÉNY­KUTAT AS: Elmeséltem a történetet néhány ismerősnek, és fel­jegyeztem néhány véle­ményt: — Tulajdonképpen miért Is adnának a tanácsok ilyen részeges csibészeknek lakást, amikor rendes embernek Bem jut? — De hát kit véd a tör­vény? Az ilyen embereknek nyit kiskaput? És különben is, micsoda dolog az, hogy a családjogi törvény védi a családot, a másik meg ki­szolgáltatja? — Meg kell várni, míg agyonveri az asszonyt és ak­kor majd közbe lehet lépni? — Rakják ki a szabad ég alá. Figyeld meg, egy sem ázna másfél óránál tovább. Akkor kerítene magának la­kást. De amíg meghúzhatja magát a régi lakásban és tudja, hogy tehetetlenek ve­le szemben, addig úgysem megy el. — A lakástörvény nagyon humánus, és a lehetőséghez képiest valóban az igazságos elosztást biztosítja. Amikor készítették, nyilván senki sem gondolt arra, hogy hu­mánumát arra nem érdeme­sek használhatják ki. Ár­nyaltabbá kellene tenni a lakásügyi jogszabályt Való igaz, nálunk senki sem ke­rülhet a szabad ég alá, de legalább ennyire nem kerül­hetnének ilyen helyzetbe be­csületes asszonyok, ártatlan gyerekek sem. Valóban. Meddig kell ter­jednie egy törvény humá­numának? Amíg a többség­gel szemben antihumánus lesz? Deák Rózsi Uj növényvédő gép Kálban (Tudósítónktól) A közelmúltban Kecske­méten találkoztak azoknak a gazdaságoknak a képvise­lői, aldk érdekeltek a fóliás zöldségtermelésben. A ta­nácskozáson megtárgyalták a váz nélküli fóliatakarás alkalmazását, a fólia alatt használható gépi technikát, valamint a zöldségfélék nö­vényvédelmét is. A hasznos tapasztalatcse­rén jelen voltak a kál-ká- polnai Károlyi Mihály Ter­melőszövetkezet kertészei is. A tanácskozáson hallot­tak és látottak alapján hasznos kísérletező munkát kezdtek a termelőszövetke­zet fóliatelepén. A kecske­méti tapasztalatok helyi al­kalmazásával a közös gaz­daság szakemberei tökélejto­sítették a zöldségfélék fólia alatti növényvédelmét. A kísérletbe alapgépként a gazdaságban már meglévő kerti traktort, valamint ah­hoz kapcsolt permetezőgé­pet használták fel a fóliasát­rak alatti talajfertőtlenítés­re. Az eljárás előnye, hogy a felhasznált fertőtlenítő vegyszereket géppel úgy juttatták a talajfelszín alá, hogy annak az emberi egészségre nincs károsító hatása. A talajfertőtlenítő szerek kijuttatására alkalmas gé­pek mellett a fejlesztés kö­vetkező része a talaj fóliá­val való takarására irá-, nyúl. Ez az eljárás ugyan­csak növényvédelmi szem­pontból jelent előnyt a ker­tészeti termelésben. Varga Ggafe

Next

/
Thumbnails
Contents