Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
Made in Hatvan A „hozomány” több is lehetne Az életszínvonal emelke. désével, a szabad idő növekedésével, világszerte • megnőtt az-érdeklődés az élelmiszeripar tartósított termékei — ezen belül is, elsősorban a húskonzervek, főzelékek, a, fagyasztott gyümölcsök, a savanyúságok, a befőttek — iránt. És ez korántsem csak a „hasukat” és a praktikusságot szerető fogyasztók — a tartósított termékeknek még. a ma épített spájzokban is jut , hely, többsége pár perces , melegítéssel vagy azonnal fogyasztható — hanem az alapanyagot termelő mezőgazdasági üzemek, a konzervipar, s a kereskedelem érdeme is. A minőség tartós ‘ javulása mellett ugyanis a választékuk is számottevően bővült az utóbbi időben a házai és a külföldi konzer- veknek. Igaz, hogy még nálunk Is sokán ijdegenkednek a tartósított menüktől, de a verseny már eldőlt: a konzer- vek, a tartósított élelmiszerek hazánkban is egyre nagyobb méretekben nyerik meg a vásárlók, fogyasztók tetszését. S nemcsak ízükkel, zamatokkal, hanem azzal is, hogy az itthon gyártott és vásárolható konzervek többségéhez viszonylag olcsón hozzájuthatunk. Nyolcvanöt százaléka exportra megy l> Túlzás nélkül mondhatjuk: dl Hatvani Konzervgyár termékei igen jó hímek örvendenek itthon és szerte a 'nagyvilágban,. i Ml sem bizonyítja ezt job- I ban, mint hogy termékeinek | SO—85 százalékát — atrosz- i ti átlagnál is többet — az idén i* külföldön értékesíti • hatvani gyár. A szocialista országok elsősorban a vitamin dús főize. , léket és a savanyúságokat, a tőkés országok pedig a para- ; diosomsűrítményeke t. val&_ ! mint a zöldborsót, a zőldba- j bot és az uborkát vásárol- ! -láb évről évre nagyobb [ mennyiségben. De egyre bőu j vülnek a gyár piacai az af- ' rikái és közel-keleti orszá. 1 gokban is. Legutóbb példáid ! sz irakiak rendeltek hordós és dobozos paradicsomsűrít- [ jnényt a gyártól. f Nincs tehát értékesítési I gondjuk, piaci problémájúk a hatvaniaknak. És ez elsősorban annak köszönhető, hogy termékeik minősége minden tekintetben állja a I versenyt a világpiacon. És í ez így lesz az elkövetkezendő években is, mert a Konzervipari Vállalatok Trösztje , is azt tervezi, hogy Hatvanban, egyrészt tovább kell növelni a termelést, s bővíteni a gyár szocialista és tőkés piacait egyaránt. Ennek érdekében természetesen fejlesztésre is sor kerül majd Hatvanban. A tervezett rekonstrukcióról többször is írtunk már lapunkban, amelynek keretében például a korszerű vákuumberendezések üzembe állításával még tovább javul majd a késztermék íze, aromája, sőt még a színe is. ' A választékbővítés érdekében bevezetik az úgynevezett aszeptikus technológiát, amely a hőkezelés nélküli töltést teszi lehetővé. A rosttartalom újfajta elvonásával pedig a paradicsomié minősége javul tovább. Az említett fejlesztést természetesen nemcsak a korszerűbb termelés követ ii meg, hanem az is, hogy Hatvanban sincs már szabad munkaerő. Lesz-e elég alapanyag? A kérdés annál is inkább jogos és aktuális, mert saj- , nos az idén — elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt — jóval kevesebb' nyersanyagot termeltek mezőgazdasági üzemeink, mint amennyit a konzervipar igényelt volna. Wmiatt az 1976. évi export, fukat nem tudják teljesíteni C hatvaniak sem. 1 A jövőt illetően mégis bi- pskodóak a tröszt és a Hátvani Konzervgyár vezetői is. Optimizmusukat pedig a maguk erején túl, az úgynevezett partnerüzemek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — munkájára, ígéreteire alapozzák, amelyek az országos zöldségprogram keretében minden eddiginél több zöldséget ígérnek a konzerviparnak. Mindezt hosszú lejáratú szerződésekben is megerősítette a tizenöt partnergazdaság. Jól tudjuk azonban, hogy szerződésekből, okmányokból, ígéretekből nem lehet kon- zervet gyártani, ezért egyre növekvő felelősség hárul a zöldségtermelő gazdaságokra, amelyektől jogosan várja el a konzervipar és népgazdaságunk is, hogy a lakosság ellátásán túl, az iparnak is megtermeljék a szükséges zöldséget és gyümölcsöt. A hogyanon, a mikénten — lapunkban szintén gyakran írtunk róla — megyénkben is nagy viták voltak, de végül is közös nevezőre jutottak az érintett gazdaságok, s egyben garanciát is vállaltak a több zöldség megtermelésére. f Nem annyira szép a „menyasszony” Hogyan is tartja a mondás? Amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Sajnos majdnem ez jellemzi a Hatvani Konzervgyár export- tevékenységét is. Mert az az igazság, illetve a jelenlegi helyzet, hogy az exportból származó bevétel nagyobbik részét a dobozgyártáshoz szükséges ónozott lemez, a festékek. a lakkéit importáld. sára fordítják. Ennek pedig az az oka, hogy az itthon, Dunaújvárosban gyártott lé mezek minősége egyelőre gyenge és csak tőkés országokból tudja a gyár beszerezni a festéket és a lakkot is. így a „menyasszony”, vagyis a hazai konzervipar egyre növekvő exportjával együtt sem olyan szép, s'főként gazdag, mint amennyire lehetne. A megyei párt-végrehajtóbizottság — a közelmúltban értékelte a Hatvani Konzervgyár export—import gazdálkodását — többek között ezért is javasolta a Nehézipari, valamint a Kohó. és Gépipari Minisztériumnak annak mérlegelését, megvizsgálását, hogy miként lehetne a hazai ónozottlemez-gyártást olyan színvonalra emelni, amelyből a külföldi vásárlók igényeit is kielégítő konzerv, dobozokat tudnánk itthon gyártani. Ha sikerülne — természetesen nem egyik napról a másikra — a jelenleginél összehasonlíthatatlanul gazdaságosabbá lehetne tenni a magyar konzervipart. Biztos, högy milliós befektetéseivé lesz szükség, de ahhoz sem •férhet kétség, hogy a beruházás is hamar megtérülne. Egyrészt, mert minimumra csökkenne az import, másrészt, mint az elmondottakból is kiderül: a magyar konzervipar világszerte „parti- képes”. Mindenképpen érdemes lenne tehát hazai anyagokból „felöltöztetni” és „kicicomáz. ni” — ki tudja miért, de még a fejlődő országokban is szerfölött ragaszkodnak az agyondíszített dobozokhoz; csomagoláshoz — a valóban ínyenc falatokat. Lehetetlen, hogy ne lennénk rá képesek. Koós József Kocsimosók sorozatban Az idén csaknem 400 millió forint értékben készítenek garázsipari cs autóápolási cikkeket, szerszámgépeket, vá* kuumtechnikai és híradástechnikai célgépeket a Csepel Művek Híradástechnikai Gépgyárában. Az idén a gyár termékeinek mintegy 70 százalékát exportálja. A KGST-n belül a vállalat a legnagyobb garázsiparibe- rcndezés'szallitó. Képünkön kocsimosó kipróbálását mutatja. (MTI Foto—Fehér József—KS) Tervez a kisipar Uj műhelyek, szolgáltatóházak az ötéves programban Heves megye kisiparosai is —• mint ismeretes — időről időre jelentős szerepet vállalnak a szolgáltatásokban. Mindennapi munkájuk, a lakossági igények több mint felének kielégítését, egy eor olyan feladat elvégzését jelenti, amelyre mások ilyen-olyan okok miatt csak kevésbé, vagy egyáltalán nem kaphatók, amellyel más szektorban nem akarnak, nem tudnak foglalkozni. Fontos tevékenységükre — hangsúlyozni sem kell — a jövőben is szükség lesz, a .továbbiakban szintén számítunk. Ám, vajon képesek lesznek -e kéréseinket ezután is teljesíteni, lépést tudnak-e tartani a növekvő követelményekkel? Egyáltalán: van-e elképzelésük. főleg pedig lehetőségük' a fejlődésre? Kérdéseinkre ugyan sok tekintetben választ, kaptunk a KIOSZ közelmúltban tartott megyei választmányi ülésén, de szükségesnek láttuk, hogy utóbb Szálltai János titkártól közvetlenül is tájékozódjunk s részletesebben bepillantsunk a kisiparosok ötödik ötéves tervébe. Nos, így mindenekelőtt aiTól szerezhettünk tudomást, , hogy végre — általánosságban — ismét gyarapszik a szolgáltató kisiparosok száma, sőt, ez ' újból a korábbi csúcs felé közelít. Már 171-en vesznek részt a gyorsszolgálatban, s 21 szakmában 105-en adnak garanciát is munkájukra. Ami mind-mind kétségtelenül örvendetes. Másfelől azonban, sajnos. meg mindig nem adhat okot a túlzott bizakodásra, hiszen az említett létszámnövekedésen belül valamelyest megint csökkent a fő hivatása, főfoglalkozású iparosok tábora, kevesebben nevelnek tanulót. a szakmákra kisebb a fiatalok érdeklődése. A cipész, a férfifodrász, az asztalos, a bádogos, a kádár, a férfiszabó, a cserépkályhás, vagy éppenséggel a tetőfedő szakmákban mind ijesztőbb az elöregedés, az utánpótlás hiánya. Ma is vannak ellátatlan területek, még városainkban sem mondhatjuk, hogy elegendő a kisiparos. Az idei első félévben végzett mintegy 57 millió forint értékű lakossági szolgáltatásnál jóval nagyobb teljesítményt várnak a megyében, az összes — a 71,2 milliós — munka is több lehetne. A sajátos szektorban a helyzet javításához a jelenleginél mindenképpen több emberre van szükség, annál is inkább, mivel a következő években — különösen pedig a nyugdíj igénybevételében kedvező 1978- ban — az idős iparosok további visszavonulásával lehet számolni. Mint a már, említett programból kitűnik: 734 kisiparos kellene a növekvő megbízások teljesítéséhez, az átlagosnál nagyobb Üteműre s főleg az építőipari szakmákban tervezett előrelépéshez. Ez elsősorban azt igényli, hogy a kisiparosok családtagjai is fokozottabban vegyenek részt a munkában, szakmunkás képesítésű alkalmazottaik. közül mind többen lepjenek a nyugdíjasok örökébe, s a tanulók számára vonzóbbá váljék a pálya. Másrészt pedig — s erre lenne leginkább szükség — az eddiginél jobban támogassák a vállalatok, a szövetkezetek a mellékfoglalkozásként ipar jogosítványt váltani szándékozók kéréseit. A főfoglalkozásukban példásan dolgozókat — ha úgy tetszik: valamiféle elismerésként, jutalomként — feltétlenül segítsék törekvéseikben! Ma ugyanis még sok helyütt — meglehetősen, mereven — elzárkóznak az ilyenfajta buzgóikodás patronálta, sától felkarolásától. Attól tartanak, hogy a dolgozó mellékfoglalkozásával érezhető konkurrenciát jelent majd az állandó munkahelynek. S „biztos, ami biztos” alapon — furcsa módon — inkább szemet hunynak a fusizás, a kontárkodás fölött, — mert ugye, a dolgozó azért csak elvégzi így vagy úgy azt a munkát, ami számára előnyös? — mintsem hivatalosan is szembenézzenek a (üzletrontást egyébként aligha jelentő) — tevékenységgel. Olykor a drága pénzen létrehozott, s mégis kihasználatlan állami, szövetkezeti, kapacitásokra is hivatkoznak, de valójában mégis alig tesznek valamit a hatékonyság tényleges javításáért. Több más mal- lett, például a szombatok; vasárnapok — szolgáltatásban megkívánt — eredményesebbé tételéért. Röviden: az ilyénféle széúilélet megváltoztatását igényelnék a következő évekkel kapcsolatos elképzeléseit. Már csal* ... ÉS EBBŐL EGY nagyon kemény nap, nevezetesen a csütörtöki, még nevezetesebben a november 25-i Katalin napja, amely bizony alaposan ránk ijesztett a faggyal, a hóval, a csúszós utakkal. Váratlanul jött, megrendítő volt, és sokan szavalgatni kezdték a kis rigmust, hegy — ha Katalin koppun, a karácsony szoty- tyan... vagyis, hogy nem lesz nagyon hideg, enyhe karácsony lesz. De ne bocsátkozzunk meteorológiai jóslásokba, hiszen ez meg azoknak sem könnyű, akiknek hivatásuk. Mert erre az ominózus napra is, mit jósoltak? — futó hó- záport, 0, plusz négy fokot. .. Mondom, jobb, ha hagyjuk ezt a témát, hiszen marad még hat napunk, melyek időjárási eseményben szegényebbek ugyan, de néhányukra azért így is érdemes volt odafigyelni. Éppen egy hete, vasárnap tudtuk meg például, hogy a parádi tervek között szerepel: éttermet építenek az ország letöjen. Egyáltalán nem látszik rossz ötletnek, különösen nem, ha a leendő éttervemben — elfogadható árak melleit — a kiszolgálás színvonala is eléri majd a megfelelő magassági szintet. FONTOS előadásokkal folytatódott hétfőn cs kedden a műszaki hetek programja, az érdeklődök miniszterhelyettesektől cs más képzett szakemberektől hallhattak igen érdekes és hasznos előadásokat. Ivedd volt a napja a megyei tanács végrehajtó bizottsági ülésének is, melyen mindnyájunkat érintő kérdésről, az OTP munkájáról, takarékoskodásunk jelenlegi helyzetéről volt szó. Megjegyzendő, hogy sokak számára kellemes ez a téma, hiszen a takarékoskodás egyik válfaja éppen most érik be: december első napjaiban fizetik ki a vállalati, hivatali kst-lagoknak az egész évben összegyűjtött forintokat. A nagy ajándékozási hajrá, és a szükséges téli beszerzések idején nem is jön rosszuk Csak elég legyen! Ugyanezzel a felkiáltással üdvözölhettük a már említett csütörtöki havas, csúszós hideget. —- elég legyen! — s ha nagyon nem is, de egy kicsit talán mégis megszeppent az időjárás; úgy tűnik, „sportszerűen” egy kis időt engedélyez mindünknek, hogy aztán, majd eséllyel vehessük fel a küzdelmet a íéli hideggel. Mi tagadás, nagy szükség van a lélegzetvételnyi időro Mert az ilyenkor szükséges meleg — és melegítő — holmikból, pl. megfelelő cipő, csizma vagy éppenséggel elektromos melegítő, hősugárző igencsak gyatrán áll a kereskedelem. Valósággal lelombozó, hogy ilyenkor kínálnak fapapucsokat v entillátorokat... Különben — ha már egyszer visszakanyarodtunk ehhez a fránya csütörtökhöz, ne feledkezzünk meg róla, hogy ezen a napon és pénteken sorsolták a gépkocsi-nyereménybe* tétkönyveket. JÓ SZERENCSE, hogy dolgaink alakításának folyamatában mind kevesebb helyet cngedé'yezünk a vakvéletlennek. Különben Jkevesebb bizalommá) tekinthetnénk következő heteink elé, amelyek közül. lám. a 49. már meg is érkezett. (ku—ti) Mémisős d 1976. november 28., vasárnap azért is, mert ellenkező esetben — mint tapasztalható — tovább gyarapszik a — meglehetősen ritka és enyhe felelősségre vonás miatt már amúgyis .nagy számú — kontársereg, amely mindenféle kötelezettség nélkül, kénye-kedve szerint űzi szakmáját. Mindezek mellett, természetesen másra is gondolnak a KlOSZ-nál. A szolgáltatások, a mindennapi munka változatosabbá tételét, bővítését akarják. Áthidaló megoldásként tovább szélesítik az úgynevezett „átjárásod’ mozgalmat —, ámely a szomszédos területek iparosaival az ellátatlan részeken jelentkező feladatok elvégzését szolgálja — s legalább a három városban megpróbálják bevezetni a telefonos megrendelést. Folytatni kívánják a műhelyek korszerűsítését, gépesítését — amelyet az idén is összesen 1,9 millió forintos hitellel támogatott az OTP — fokozottabb gondot fordítanak a képzésre, továbbképzésre. Az ebben az évben avatott 33 új mester után hasonló minősítő vizsgára ösztönzik a legügyesebb iparosokat. Ha nehéz is, újabb műhelyek nyitásút próbálják a tanácsok remélt segítségévek *öt szolgáltató- házak létesítését szeretnék. Hogy csak egyet említsünk: Egerben a Szovjethadsereg Utcában elkészülő egyik négyszintes lakóépület alsó ré. zén tíz különböző egység kialakítását tervezik. I!yenféle a megyei kisiparosok programja. S ez elismerést, támogatást érdemel Gyóui Gyula
