Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

Akik to eggy 3ker e dzn ek Azt mondják, fálun nagy t sár: .nemcsak a cipőt, de ;yakran a gondolatot is /isszahúzó. Azt mondják: falun elsor­vad a hivatás, nincs fejlő­désre, előrelépésre lehetőség. Azt mondják: falun kicsi a társaság, hiánycikk a kul­túra. De szerencsére a friss dip­lomások közül mégis min­den esztendőben sok fiatal tanár, orvos, gyógyszerész, agrármérnök indul az apró, pár ezer lelket számláló köz­ségekbe. Közülük nem egy városi származású is akad, nekik talán még nehezebb. Vannak,' akik meggyökere­sednek, vannak, akiket az első tavaszi szél odébb fúj. Kik azok, akik maradnak? Kik azok, akik mennek? Miért maradnak, és miért mennek? NYUGALOM, SZAKMAI ÖNÁLLÓSÁG — Az nem igaz, hogy nincs lehetőség szakmai ki- bontákozásra — kezdi szen­vedélyesen a beszélgetést Detken ár. Gara György körzeti orvos aki — hamar kidérül — minden dolgában ityen' érzékeny. Vacsoraidő van már, de ajtaján még gyakran kopogtatnak, erre­felé ritka a „jöjjön holnap”. — Nem is lehetne más­képp, hiszen két faluban nincs más doktor, csak én. Nekem még egy cipővásárlás is lelkiismereti ügy kell, hogy legyen, s hogy az mennyire nem túlzás, elég egy példa — kezdi mesélhi. — A minap csak egy órács­kára akartam elszaladni a szomszéd községbe, de sze­rencsére nem tettem. Idős beteget hoztak, elállíthatai- lan orrvérzéssel. Végül is a kórházba kellett vitetnem. Na. de mi; történik, ha ép­pen nem , vagyok itthon? — tárja szét a karját. Űjabb kopogtatás, s amíg rendel, nézegetem a vendég­szobát. Dekoratív bútorok, köztük a leghangsúlyosabb a hatalmas könyves állvány. A középső polcokon szak- irodalom hosszú sora. — Nem, nem a lakás és nem az anyagiak — kapja el körbefutó tekintetemet, amikor visszajön. — Mind­ketten pestiek vagyunk, egyetem után ott is meg­kapaszkodhattunk volna. De falura vonzott az a lehető­ség, hogy vidéken a magam ura lehetek. Mert amennyi hátránya van annak, hogy egyedül vagyok, ugyanannyi előnye is. Ügy értem, szak­mailag — teszi hozzá. — Itt . olyan betegségeket is gyó­gyíthatok, amilyenekhez vá­rosi körzeti orvos szinte so­hasem juthat. Nagyobb he­lyeken a panasszal rögtön a szakrendelőbe indulnak. Itt viszont a bőrgyógyászattól kezdve , a terhesgondozásig . én csinálhatok mindent. Ele­jétől végéig szemmel kísér­hetem a kóros folyamatokat. Ez kielégít ez izgalmas, ez az igazi gyógyító munka — elhallgat, aztán kanyarít egyet a beszéd fonalán. — Két esztendeje vagyunk Detken és úgy látjuk, nem csalódtunk. Ami a legfonto­sabb volt, úgy érzem, elér­tük. Az itteniek bizalommal fordulnak hozzánk, a régi majd-el-múlik betegségekkel is. Ha gondunk vari, a né­nikéktől kezdve a tanácsel­nökig akárki segít. Remé­lem, még inkább be tudunk illeszkedni a község életébe, ha fölépül az új gyógyszer- tár és a feleségem is a képzettségének megfelelő munkát végezheti. Kikapcso­on S$53ő, november SS., vasárnap lódás? Az itteni csend nyu­galom mindenért kárpótol. Csöppet sem hiányzik a vá­ros nyüzsgése. És ha netán mégis hát havonta egyszer helyettesítenek.. LAKAS, EGYENLŐ FÜGGETLENSÉG A gyöngyösi Nagy Judit most -Apcon tanít magyart és történelmet. Az iskolába be­toppant látogatót hazafelé tereli. A másfél szóba össz­komfortos szolgálati lakás igazi kis kuckó. De nemcsak az, hanem egy kicsit ‘jelkép, is a függetlenségé. Hiszen voltaképpen ez csábította el a fiatal tanárnőt a féltő ha­zai háztól falura. — így is van és még sincs így — mosolyog Judit és ká­véval kínál. — Először úgy gondoltam, mindegy hogy hová megyek, csak lakás le­gyen.. Független akartam lenni, önálló. Karácsondon kezdtem a Művelődési Ház­ban ... Most úgy látom, sze­rencsém volt, hogy nem tud­tak azonnal szobát adni, mert akkor talán nehezeb­ben szabadultam volna. Pe­dig már egy hónap után lát­tam, hogy nem érdemes ott maradni. — Cigarettára gyújt, talán az emlékezés idegessége. — A legalapvetőbb felté­telei is hiányoztak a műn. kának s bárkihez is fordul­tam, csak szóbeli segítséget kaptam. ígéretekkel azonban sajnos nem lehet egy mű­velődési házat befűteni, a kályhák közül pedig egysem volt jó. így még a tél előtt „odébbálltam”. Érthető, ugye. Elhallgat, és így most van egy kis idő körbekérdezni a lemezeket, a könyveket, hogy mikor lesz televízió, s van-e elég szórakozás. Legyint, az­tán folytatja: — Apcot. hát Apcot már jobban megnéztem. Ez a második tanévem itt. Köze­pes nagyságú községben, kö­zepes nagyságú iskolában. Az itt élők — legalábbis a fel­színen — nem jobbak, nem rosszabbak, mint, bárhol má­sutt az emberek. Csak a felszínt mondtam, mert az az igazság, közelről kevese­ket ismerek. Ez bizonyára az én hibám is. Talán túlságo­san tartózkodó vagyok. Nem nagyon ismerem ki magam a falu gondjai közt sem. Nem nagyon tudom, mit te­hetnék az iskolai munkán kívül az itteniekért. Örömei­ket sem igen ismerem. Né­ha elballagok a művelődési ház ifiklubjába. Mindettől függetlenül szeretem ezt a csendes életet, a falut. De az az igazság Apc még nem az én .falum. Talán az lesz... AKIT MEGKÖTÖZTEK — Akkor már két éve itt tanítottam, ami­kor felajánlották, vállaljam el a művelődési ház igazga­tását, költözzünk ide. Sokáig vacilláltam. Végül is azt gondoltuk, csak nem leszünk idekötözve. • A színhely Abasár, akivel beszélgetek: Elekes Istvánná. Szőke, apró, de kemény kis fiatalasszony. — Rosszul gondoltuk. Már az első este idekötöztek. Az üres lakásban üldögéltünk, amikor két néni beállított, kezükben lábas, hurka, krumpli. Azt mondták: „Ju­ditka, maguk ne féljenek semmitől sem, jó dolguk lesz itt.” Azt hiszem, ez a pár szó mindennél többet jelen­tett akkor. Azt jelentette, hogy otthonra találtunk. Én Miskolcról, a férjem Gyön­gyösről érkezett haza Aba- sárra. — Faiu, persze, nogy. fa­lu. Annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az előnyöket jobban élvezzük, a hátrányokat igyekszünk le­gyűrni. Kultúra, művelő­dés ... Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem az egészet. Nos, nekünk sze­rencsénk van, mivel igazga­tója vagyok, és így kicsit a magam ízlésének megfelelő­en formálhatom a művelődé­si házat. Valószínűleg így sokkal többet kell dolgoz­nom, mintha csak a megszo­kott, formális műsorokat szervezném, , de úgy érzem, megéri a fáradságot törődni az emberekkel mást, jobbat mutatni nekik, mint ami ed­dig volt. Kiállításokat ren­dezünk, neves előadókat hí­vunk, vitaesteket tartunk. Itt nem az ORI-műsor a slá­ger és nem az egyetlen Dé­ryné Színház képviseli a kul­túrát. S a külvilágtól sem vagyunk elzárva, hiszen ma­napság már mindig . akad egy-egy szocialista brigád, egy szakkör, egy kis cso­port, amelyikkel kirándulha­tunk Pestre; színházba me­gyünk, vagy múzeumot láto­gatunk. És utána hazajöhe­tünk. Kicsit talán mosolyog- tató. amit mondok, de nem is annyira a köszönésekből, a szívélyes érdeklődésekből, a meghívásokból érzem, hogy befogadtak az itteniek, ha­nem abból, hogy egy-egy bál után néha hajnal háromkor fölcsengetnek, mert valami ittmaradt, valamit elfelejtet­tek. Mintha rokonokhoz csön­getnének ... ★ Azt mondják: falun nagy a sár, nemcsak a cipőt, de gyakran a gondolatot is visszahúzó. Azt mondják: falun elsor­vad a hivatás, nincs fejlő­désre,-előrelépésre lehetőség. De a friss diplomások kö­zül mégis minden esztendő­ben sok fiatal indul az apró községekbe. És sokan van­nak, akik meggyökeresed­nek ...! Németi Zsuzsa VASZILIJ SUKSIN: IL Ez nem váltott ki különö­sebb csodálkozást, láttak ők már ennél magasabbakat is. A kirándulók viszont bor­zasztóan csodálkoztak, velük csodálkozott hát Petyka is. És most szerette volna a töb­bieket is csodálatba ejteni. ­— No és a zsábáddal mi van? Jobban vagy? — Már szinte egyáltalán nem érzem. Nézzétek csak, felállók, meghajtok, kiegye­nesedem ... — És Petyka felállt, megha­jolt. kiegyenesedett. — Eddig meg ha lehajol­tam, majd eltört a derekam. — De hiszen aszondod, hogy a hegyre majd négykéz­láb mentél fel... — Hát a hegyre persze! Az még nem megy. — No, ideje eltenni magun­kat holnapra — mondta Petyka apósa, aki maga is nagy üggyel-bajjal íápászko- dott fel az asztaltól, elülte magát. — Holnap korán kell kelni. Kijössz velem kaszálni? Vagy még pihenni akarsz az út után? — Megyek hát! — egye­zett bele örömmel Petyka. — Eleget pihentem. — Neki most legalább két normát kell lenyomnia — mondta a szomszéd, Kogyion bácsi, aki szintén itt volt, hogy híreket halljon a mele­gebb vidékekről. — Régi pénzben• másfél ezer rubel, ez igen!... Hatvaniak e?vmás közölt mi A közművelődésről szóló törvényt annak idején meg­szavazta az országgyűlés. Énnek kapcsán módunk nyílt arra. hogy a televízió, a rádió, a napisajtó jóvoltá­ból nagyon széles körben megismerjük Pozsgai Imre kulturális miniszter előter­jesztését, s a körülötte ki­alakult tartalmas vitát. Egyben lehetségessé vált az is, hogy a főbb irányvo­nalak tudatában szót vált­sunk azokkal, akiken a töm vény beteljesítése, jogszabá­lyainak valóságba öltözteté­se múlik. Érdeklődésünk Hatvanra terjedt ki. s első­ként Patkó Imre tanácsel­nöktől kértünk nyilatkoza­tot­Rang és több munka — Azt hiszem nem téve­dek: az új törvény immár rangot ad a közművelődés­nek, s bár nem várható egyik napról a másikra lát­ványos változás, néhány esz­tendőn belül jelentkezni fog hatása a szocialista tudat­formálásában. A viszonyok így Hatvanban sem változnak meg egy csapásra, továbbá nem számolhatunk a tárgyi, anyagi, személyi feltételek ugrásszerű fejlődésével. De a törvény módot és lehető­séget nyújt például a taná­csi testületeknek, hogy tar­talmasabban, hatékonyab­ban foglalkozzanak a. kultu­rális feladatok megoldásá­val, szakigazgatási szer­veink pedig szorgalmazzák a törvényből fakadó jogszabá­lyi rendelkezéseket, éspedig minden szervre lebontva — mondotta Patkó Imre ta­nácselnök. — Törvényességi felügyeletünket gyakorolva rendszeresen beszámoltat­hatjuk a város üzemeit, vál­lalatait is a témával kap­csolatos lépéseikről, amire most már kényszeríti őket a közművelődési törvény... Fontosnak tartom továbbá, hogy minden szervnek, gyár­nak. intézménynek biztosíta­nia kelj a legszükségesebb ' kulturálódási'-'' : fel télieket 1” Éá ez a követélmény veze­tők, beosztottak lételemévé, belső igényévé válik, nem maradhat el a minőségi vál­tozás, ■ mihamar egészséges pezsgés következik be váro­sunk közművelődési életé­ben. Konkrét tanácsi célki­túmm, s mn* aríe lefe tűzést kívánok megemlíteni 1 Igaz, a törvény az V. ötéves terv jóváhagyása után jelent meg, tárgyi vonatkozásban mégis érzékelhető lökést adott olyan gondjaink meg­oldásához. mint a művelődé­si központ és a Hatvány La­jos Múzeum épületigényének kielégítése. E kérdésekben közel kerültünk a megol­dáshoz! Kapcsolatok bővítése A törvény kiteljesítésében döntő szerep jut egy-egy vá­ros, település közművelődé­si intézményeinek. Elsőként Kocsis István könyvtárigaz­gatótól kértünk idevágó vé­leményt. — Ügy érzem, az új tör­vény még világosabban meg­határozza intézményünk he­lyét, társadalmi fontosságát a település szerkezetében. Ebből fakadó . alapfelada­taink közé tartozik a fel­növekvő korosztályok olva­sóvá nevelése, de az üzemi munkásság érdeklődésének ébresztgetése is! Utóbbi hat­ványozható, s éppen a tör­vény jogán. Csak a szüksé­ges kapcsolatrendszert kell hozzá megteremtenünk■ E kérdésben kifejezetten arra gondolok, hogy a Lenin Ter­melőszövetkezettel már ki­épített összeköttetés, együtt­működés, kölcsönös anyagi áldozatvállalás példáján el­indulva kell szálakat sző­nünk Hatvan minden rendű­rangú vállalatához, intéz­ményéhez. Bármely üzem segíti könyvállományunk fejlesztését, megtérül neki. Megtérülhet mondjuk kihe­lyezett letéti szakkönyvtár formájában, de abban is, hogy többet áldozunk mun­kás—író találkozókra,1 köny­vekkel kapcsolatos szakmai vitákra, amelyek - gazdaság- politikai szempontból nyúj- tának többletet a munka­hely, a kisüzem, vállalat dol­gozóinak. .. Ugyanekkor az eddiginél nagyobb súlyt fek­tetünk, összhangban a tör- ■ vény irányelveivel, a kü- . töripőző közösségek működ- j • tetőséreTapogatóztunk már ilyen irányban. Segítjük pél­dául a pedagógusok, zeneba­rátok klubjának tevékeny­ségét. De ha valami nagyon fontos: minél több szocialis­ta brigádot kívánunk • a könyvtárba szoktatni. Szorosan együttműködve A Vörösmarty Művelődési Központ szerteágazó munká­ja közepette, igen jelentős szerepet tölt be Hatván köz- művelődési tevékenységé­ben. noha tárgyi adottságai elmaradnak a követelmé­nyektől. Kovács Béla igaz­gató ennek ellenére’ biza­kodással néz a következő évek elé. — Nem tekintem véletlen­nek, hogy az előző es?ten- dőkhöz képest megemelt, csaknem 400 ezer forintos tanácsi támogatással tervez­hetjük az 1977-es éy' mun­kafeladatait- E ténytíe bele­játszott az emlékezetes or­szággyűlés, a friss közműve­lődési törvény. A paragrafu­sok természetesen mást is takarnak, mást is feltételez­nek. Azt például, hogy a ka­pott, javakkal jól gazdálkod­junk, személyi adottságain­kat pedig a legjobban hasz­náljuk ki. Ennek járható út­ja, ha a város művelődési intézményei között kialaku­lóban levő együttműködést fokozzuk, s olyan széles kö­rű. tervszerű koordinációt teremtünk, amelynek révén eljut a kultúra java telepü­lésünk valahány' rétegéhez. De az sem közömbös a tör­vény szempontjából, hogy a különböző intézmények .jel­legüknek megfelelően dol­goznak-e? Kérdés ez, amire úgy kell majd válaszolnunk, hogy célkitűzéseink, műso­raink ne fedjék egymást, ne vezessenek dupla kiadáshoz, szellemi és anyajgi erőpocsé- koláshoz... ★ Vélemények, nyilatkoza­tok, mégpedig olyan fontos ügyben, mint a kor társadal­mának szocialista tudatfor­málása, szellemi gyarapítá­sa. Akik szót ejtettek á té­mával kapcsolatban, észre­vehetően tudják, hogy az új törvény nem zsákszámra mért forintot, grandiózus építkezéseket feltételez. Sok­kal- inkább érkötési háttér, amit' magabiztosabbá teheti -e frontvonal munkásait, tsz intézményék * : ténykedéséi. Ezért örülünk a csínjává!* de felelősségtől áthatottad inért igéretéknek, elgóndölá- soknak. Moldvay Győző Petyka Krasznov mesél... — Hát még az út — tódí- totta az anyósa. — Hát bizony nem olcsó mulatság a nyaralás. Petyka kezdte magát kí­nosan érezni, hogy emiatt az átkozott derékzsába miatt el kellett pocsékolnia több mint kétszáz rubelt. — Hát tehetek én róla, hogy így elkapott? — Ki mondja, hogy tehetsz róla? — mondta jólelkűen az apósa. — Senki se bánt. Az ilyen nyavalya mindig sokba kerül. Ebben aztán mindnyájan megegyeztek. Csak az anyósa nem hagyta szó nélkül: — Most aztán vigyázz job­ban magadra! Mert nem tö­rődtök magatokkal. Ki vagy­tok izzadva, oszt bemásztok a kocsi alá, a vizes földre fek- szetek. Aztán csodálkoztok. Legalább terítenéd magad alá a pufajkát, nem esne le az ujjadról az aranygyűrű. Ak­kor nem betegednél meg. A férfiak még elszívtak egyet. Rogyion bácsi haza­ment. Petyka az asztal mel­lett állva végigszívta a ciga­rettát, akkurátusán elnyom­ta a tányér szélén, a csikket .a sarokba hajította és bement a tiszta szobába Zójához, a feleségéhez. Zója már megágyazott és lefeküdt, de a fal felé for­dult. Petyka még vetkőzés előtt odament hozzá, hogy megcsó­kolja ... De Zója bebújt a .takaró alá: Petyka megriadt: Mi bajod? — Semmi. Menj innen. Mi a fenének mászol ide hoz­zám, volt ott a strandon elég... i — Mi bajod Zoj? — Semmi. Menj innen. Mi kész. Nem volt elég a stran­don? Petyka ritkán haragudott, de most megdühödölt: — Bolond vagy te, bolond. Kinek kellek én ott? Nélkü­lem is van ott elég, aki ezzel foglalkoziki Engem mérsz le hozzájuk? Zója lerántotta m igáról a takarót és telült. Nagyon mérges volt. — Akkor mi az ördögnek beszéltél egész este csak ró­luk? Egy szavad sem volt másról, csak a nők, a nők!... Itt egy pucér némber, ott egy másik... , — De hát ha olyan sokan voltak, mit csináljak? —’ Azért mentél, hogy gyógykezeltesd magad, nem. azért, hogy a nőket bámuld. Meg hogy azt tanácsolták ne­ki, vegyen szemüveget... Szemérmetlen. Egész este ég­tem a szégyentől... — De hát legalább szóltál volna! Azt hittem, hogy így érdekesebb. Ne kiabálj, kár kiabálnod. — Elég, elég,- te pösze ör­dög! .— No, jól van, jól van — mondta békülékenyen Pety­ka. — Kimegyek egy kicsit a tornácra, rágyújtok. ■Lelkében igazat adott a feleségének, túlságosan sza­badjára engedte a nyelvét, találhatott volna más témát is. Ráadásul ■ össze-vissza .is hazudozott, holott egy hónap alatt mindössze kétszer volt étteremben, s csak egyszer énekelték a Fekete szemet — Kimegyek rágyújtani.­— Bánom is én, menj, aho­vá akarsz. " ■ Petyka kiment a ’tornácra, leült a küszöbre. Az asszony­nyal kirobbant véletlen ■ vita nem ' aggasztotta, Zója már csak ilyen, fellángol,, mint a puskapor, de hamar kiadja a a mérgét. Majd rájön az asszony, hogy nincs miért haragudnia. Éjszaka van .KA kertben susognak a nyírfák levéléi, alig hallhatóan nyikorog a zsalugáter... Jó szag száll a fészer felől, tehenek, tyúkok, kisborjúk élő, meleg szaga. Egyenletesen csepeg a víz a kézmosóból a lavórba.... Eszébe jutottak a távoli éj­szakák, amikor csendesen zúgott ’a hatalmas tenger és nagyon meleg volt... Petyka elmosolyodik és arra gondol, ’ hogy milyen nagy a világ! Valahol pálmák nőnek, em­berek táncolnak és nevetnek a nagy fehér házakban ... Mennyi mindenféle dolog van a világon! Éjszaka van. Meg-megnyi- kordul a zsalugáter, mindig is így nyikorgóit. Susognak a nyírfák levelei. Hol elhall­gatnak, akkor egy pillanatra csend lesz, hol ismét susogni kezdenek, érthetetlenül, si­etősen ... Aztán megint el­hallgatnak. Mindez ismerős és mégis milyen csodálatos." Petyka boldog. Z. Hering Margit fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents