Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
Kérdés és felelet Megyei Művelődési és Ifjúsági Ház épül Szolnok belvárosában. A több mint szjzmMr lió forintos beruházással épülő létesítményben színház, valamint koncertterem, játéktermek és klubszobák lesznek. Az üvegpalotát, amelyet Zoltai István, a Budapesti LAKOTERV munkatársa tervezett 1978-ban adják át rendeltetésének. (MTI Foto—Bajkor József) 4 brigád az osztályban „ELÉGEDETT a jelenlegi helyzetével? Elégnek tartja-e azt, amennyije van, vagy többet akar? Van-e meg nem valósult álma, el nem ért célja?” Ezekre a kérdésekre — a különböző korú, nemű és a munkavégzés szempontjából is igen változatos szakmát és hivatást képviselő emberektől — nem volt egyér- , lelmű és egybehangzó mindenben a válasz. Többen vannak, akik úgy általában elégedettek a jelenlegi helyzetükkel, mint azok, akik nem. Valamennyien egyek azonban abban, hogy nem tartják elégnek, ami van, mindegyiknek akad még meg nem valósult álma, el nem ért célja. A jó értelemben vett elégedetlenség, az álom, az el nem ért cél azonban ismét sokszínű tarka rét. Van aki lakásra gyűjt, szeretne megszabadulni- az albérlettől, és van akinek a kétszobása szűk, ezért akarja háromszobásra cserélni. Van, aki a Trabant sorszámát lesi és van, aki Skoda helyett 1500-as Zsigulit akar. Van akinek a vágya eljutni Görögországba és van akinek az érettségi megszerzése a cél. És megint van olyan, aki szeretne egy szombatot és egy vasárnapot egyfolytában átaludni, egy jót pihenni egyszer. Van akinek „sínen” van a gyereke, de jobb lenne neki egy megfelelőbb állás és van, aki még most szorít, hogy vajon sikérül-e a srác egyetemi felvételije, hová, kihez forduljon, kit „mozgasson” meg. Ehhez és ezekhez hasonló vágyak és célok, olyan emberi tulajdonságok, amelyek soha nem tartják elégnek, kielégítőnek ami éppen van, annál jobbat kíván, többet akar. Nem azokról a szerencsére csak kevesekről van tehát s?ó, akik örökké és mindennel elégedetlenek, akiknek mindig az a rossz, ami éppen van. A természetes és normális emberi tulajdonságról, a többet akarásról, az előrejutásról van szó, az olyan álmok és cé- l.r.1ok megvalósításáról, amelyek elérése reális, megfög- ható és amelynek a fedezete nem az ötös lottó, hanem a munka, a több éves előrelátás és olykor bizony a lemondás- a nagyobb cél érdekében. ELÉG AMI VAN, vagy többet akarunk? Naponta felteszi az élet ezt a kérdést és a válasz is azonnal érkezik: többet akarunk. Az azonban már nem mindenkinél egyértelműen elfogadott, vagy megértett, hogy ahhoz, hogy többet kapjunk, többet is kell adnunk. Ha órabéremelést, vagy fizetésjavítást akar valaki soha nem azzal kezdi és ŐSZINTÉN SZÓLVA, néhány évvel ezelőtt, megyénk pártalapszervezeteinek jelentős részében nem nagyon lelkesedtek azért, hogy politikai vitakört szervezzenek. Ügy vélték, hogy a pártoktatás szervezeti keretei kialakultak, s a meglévőkhöz minek még egy új oktatást forma. A kezdeti idegenkedés azonban lassanként feloldódott, főként azért, mert a vitakörök bizonyítottak, s talán nem túlzunk, ha azt is állítjuk, hogy új színt hoztak a tömegpropaganda munkába. Mint a nevükben is benne van, a körök valóban vitakörök lettek, ahol a bevezető előadás után aktívan nyilvánítottak, illetve nyilvánítanak véleményt a résztvevők. Egyrészt azért, mert a körök döntő hányadában sikerült kialakítani a véleményalkotásra, véleménymondásra inspiráló légkört, másrészt az előadások témája mindig aktuális, szorosan kötődik a mindennapokhoz. A vitakörvezetők véleménye szerint a központi anyagok rendkívül tartalmasak, lényegretörőek, gazdag érvanyagot tartalmaznak és, ami szintén nagyon fontos, világosak és érthetőek. Terf észetesen a vitakörvezetők ! egyes kérdések kapcsán pV|i|i i lifili * »iát véieménem is azzal folytatja, hogy eddig ennyi és ennyi munkát végeztem, ezért és ezért a pénzért holnaptól pedig ennyivel növelem a teljesítményemet és ezért ennyivel kérek többet Nem így történik. A hivatkozás, az érv legfeljebb az, hogy X év óta itt dolgozom, ekkor és ekkor kaptam utoljára fizetés- emelést, hogy ennek, vagy annak ennyi vagy annyi a fizetése, a jövedelme. Az fel sem merül, hogy ha ő csak annyit ad a jövőben, mint amennyit eddig adott, miből kapjon ő többet, pluszt? Talán a másiktól vegyenek el? Egyáltalán lé- tezik-e olyan feneketlen kassza, amely soha nem ürül ki, annak ellenére sem, hogy nem pótolják az abból kiszedettet? Ilyen kincsestár nincs, ilyen csak a mesékben létezik. Az életben, a valóságban mindennap és annak minden órájában nemcsak újra kell termelni azt, amit elfogyasztunk, hanem hogy több jusson, ahhoz állandóan és folyamatosan többet is kell előállítani. És akár a szívünkre tesszük a kezünket, akár nem, akkor is az az igazság, hogy bizony jócskán akad még olyan ember, aki azért sem dolgozik meg, amit kap, aki a munka kötelező elemeiből a felét ha elvégzi, és jó ha a nyolc órából hatot munkával tölt. De ő is többet akar ma, mint tegnap és holnap még többet akar mint ma. Dehát honnan, miből? Képzeljen el bárki egy szörnyű álmot, ezt például: Reggel, amikor bemegy az üzembe — álmában persze — a gépébe be van fogva az esztergálásra váró darab és egy kis zsúrasztalka-sze- rűségen ott várják a megmunkálásra kerülő félkész anyagok. A kész alkatrészekét rá kell rakni egy másik kis asztalkára, amit a műszak végén elszállítanak onnan. Másnap ismét várja a gép, a befogott darabbal, az asztalka a megmunkálásra váró félkész anyagokkal, de ott' lesznek azok a tegnap elkészített kész darabok is, amelynek a minősége nem volt megfelelő, selejt lett. És ez így megy napról napra, míg végül már csak a selejt várja az asztalkán, azt kell pótolni. De nem új bérért ám, nem bizony, hanem a már ledolgozott, de meg nem dolgozott bérért! Szörnyű egy ilyen álom? Az! Pedig nem egy fejlett ország üzemében ezt az „ébrenlét” alatt csinálják így. EGY MÁSIK KÉP, a mai hazai világunkból. Három csinos riő — vagy ugyanannyi jól öltözött férfi? — a szépen berendezett irodában. Beszélgetnek nagy nyűket is, helyi példákkal is megvilágítják a feldolgozott témát. Az elmúlt év során igen nagy érdeklődés mutatkozott meg a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó előadások iránt. A résztvevők igen aktívan vitatták meg a szocialista országok kommunista pártjainak kongresszusi dokumentumait, élénk eszmecseréket folytattak a kommunista és munkáspártok egységének kérdéseiről, a közel-keleti helyzetről, vagy éppen a kínai problémákról. E példák is bizonyítják, hogy valóban a legaktuálisabb kérdések kerültek terítékre. Persze nem csupán a külpolitikai, hanem a belpolitikai kérdések is nagy visszhangra találtak. A gazdaságpolitika kapcsán például tartalmas viták alakultak ki a munkafegyelem, a vezetés, a zöldség-, gyümölcsellátás kérdéseiről, vagy például az árak alakulásáról. A társadalompolitikai kérdések megvitatása során a legnagyobb érdeklődést a munkásosztály helyzete, az ifjúr sag nevelése váltotta ki. A VITAKÖRÖK tartalmi színvonalának emelkedéséhez jelentősen hozzájárult igyekezettel. A témájuk: mikor tudjuk mi Magyarországon úgy kielégíteni az igényeket, mint máshol, például ebben, vagy abban az országban? Hogy mikor, azt nem lehet tudni, de biztos, hogy előbb, ha mondjuk egy ennél kisebb szobában csak egy valaki ülne a három helyett és az még dolgozna is. Nos, akkor mindenesetre előbb válnának valósággá a ma túltáplált, de ki nem elégíthető igények. Közhely már — sajnos — a ki nem használt tartalékok, lehetőségekről való sok-sok beszéd Ebben látják sokan — egyébként joggal — a megoldást és az előrehaladás kulcsát. Csak éppen e kulcshoz nem mindig találják, mert nem is igen keresik a zárat. Egyetlen példát csak: ha egy-egy munkahely vezetői annyi energiát fordítanának a munkaszervezésre, az anyagellátásra, a munkaerő jobb kihasználására, mint amenyi időt eltöltenek az újabb munkaerő utáni íut- kosással, már régen előbbre jutottak volna. örüljünk annak, ami van, és ne akarjunk többet? Ha valaki így tenné fel a kérdést, a válasz minden bizonnyal ez lenne: örüljünk annak, ami van, de akarjunk még többet. így, és ez a valóban helyes válasz, de csak azzal a kiegészítéssel, hogy ha pedig többet akarunk, többet is kell adnunk. Mindenkinek „kicsiben és nagyban”. Felelősségérzettel, kötelességtudattal, nagyobb fegyelemmel és még több szorgalommal, mindenkinek a maga helyén. A világ, az emberiség soha nem jutott volna el idáig, ahol most van, ha mindenkor elég lett volna az, ami éppen van, ha nem ösztökélte volna az embert mindig az előrehaladás, a többet, a jobbat akarás. De elég csak a mi népünk közelmúltjára, néhány évtizedes útjára visszapillantani. Hogy megdolgoztunk élte? Kétségtelenül: becsülettel és nagy-nagy szorgalommal. És, hogy most mégis többet akarunk, az természetes. Megvan hozzá a lehetőségünk és a fedezetünk is, csak jól kell élnünk vele. Nem árt napról napra és ismételten feltenni a kérdést: többet akarunk? De még inkább hasznos, ha naponta érkezik a válasz, az igenlés mindenhonnan. A munka tökéletesedésének, a kötelességteljesítésnek, a fokozottabb felelősségérzetnek a válasza. HOGY KEVESEBB LEGYEN a meg nem valósult álom, az el nem ért cél. Fapp János az a tény, hogy a vitakörvezetők felkészültsége lényegesen magasabb szintű, mint korábban. Részben azért, mert az illetékes pártbizottságok több esetben rendeztek tanfolyamot számukra, másrészt pedig azért is, mert az alapszervezetek valóban az arra alkalmas párttagokat bízzák, meg a körök vezetésével. S ez nagyon helyénvaló is, mert a körvezetés körültekintő munkát igényel. A pártoktatás egyéb formáinál a hallgatók a tanköny vek, jegyzetek alapján előre felkészülnek az előadásra, a vitaköröknél pedig az előadáson hallják először a résztvevők a megvitatásra kerülő témát S ahhoz, hogy valóban véleményt is mondjanak, az előadásnak alaposnak, másrészt pedig vitára késztetőnek kell lennie. A vitavezetőnek ez természetesen nem könnyű feladat azonban az is tény, hogy a körök népszerűsége abból is fakad, hogy nem kell rá előre készülni, s a résztvevőknek ott a helyszínen kell megfogalmazni gondolataikat — még a tévedés lehetőségét is vállalva. S hogy a körök valóban vitakörök, arra talán Akkor még VII-esek voltak az osztály tagjai, amikor rátaláltak egymásra a gyöngyösi Agromechanika Szövetkezet Ságvári Endre nevét viselő szocialista brigádjának tagjaival. Ma már a gyerekek VlII-osak. Az ötletet egy baráti jellegű összejövetelen adta elő Szmatona Bertalanné, amikor Atkáron megjelentek azoknak az üzemeknek a küldöttei, akik ezt-azt tettek a gyerekekért, az iskoláért. Erről a patronálásról annak ideién beszámoltunk. Hogyan módosult ez az együttműködés, hogyan váltott át egy minőségileg tartalmasabb formára, azt most vázoljuk fel. Csak egyszer szóltak Nem sok idő telt el az után a találkozó után, amikor egy reggel megjelent a szövetkezet főkönyvelője, Széptelki József és hozta magával a brigád vezetőjét is. Egyeznének meg a legfőbb elvekben, ez volt a szándékuk. Nem kellett sokat törni a fejüket. Mindent együtt osinálnak ezentúl, így döntöttek. A raj gyűlésekre eljönnek a szövetkezetiek, a benti megmozdulásokra pedig az osztály kap meghívást. — A mi brigádunk — így mondják ma már az atkári kisdiákok, ha az Agromechanika Szövetkezet Ságvári Endre brigádját hozzák szóba. — A mi rajunk — jegyzik meg a szövetkezetiek, ha az atkári gyerekeket említik. Azt már a tanár nénitől tudjuk, hogy a felnőttek olykor az iskolából, a raj gyűlésről mentek a délutáni műszakba dolgozni. Még az is megtörtént, hogy az utol. egy számadat is jellemzésül szolgál, általában a 20—25 perces előadásokat, egymástól órás vita követi. De jellemzi a növekvő érdeklődést az a tény is, hogy csupán Egerben, az idei oktatási évben mintegy 150 fővel növekedett a résztvevők száma, s összesen több mint kilencszázan vitatkoznak, politizálnak az üzemek, intézmények vitaköreiben. A TAGADHATATLANUL javuló vitaköri munka elismerése mellett azon- ban érdemes felvetni egy látszólag apróságnak tűnő, de mégis sok embert foglalkoztató kérdést. A politikai vitakör résztvevői, az oktatási év befejezése után semmilyen bizonyítványt, látogatási jegyet — vagy vajon minek is lehetne nevezpi? —• nem kapnak. Mindenki tisztában van azzal, hogy nem a papír a lényeg, de sok emberben úgy vetődik fel, hogy a vitakör valahogy nem számít igazi óktatási formának, éppen az említettek miatt Csak látszólag formai kérdés ez, de talán mégis érdemes lenne valamilyen megoldást találni. Csupán azért, hogy még tovább nőjjön a körök tekintélye. Kapo» Levente só busz is ott hagyta őket, úgy kellett alkalmi fuvart találni nekik, amivel Gyöngyösre érhettek a műszak kezdetére. Aligha lehetne azt a sok jelzőt felsorolni, amivel a pedagógusok minősítik a brigád tagjainak lelkesedését. És ahogyan a gyerekek is beszélnek a közös rajgyűlésekről, az ünnepségekre való együttes készülődésről, az emlékezetes üzem- látogatásról, a gazdasági évet záró közgyűlésről és arról a felejthetetlen sástói kirándulásról, amikor együtt töltötték el az idejüket a szövetkezet hétvégi házában. Társadalmi szerződéssel A jő példa ragadós, mondhatnánk. Csépány F erencné azt sorolja, hogyan alakítottak ki kapcsolatot az ő gyerekei a Gagarin Hőerőmű II-es blokkjának Május U brigádjával. — Hol az én gyerekem? — kérdi az erőművi dolgozó, amikor belép az iskolába. Pedig nem családja tagját keresi. A papírra azt is rögzítették. mit várnak egymástól, mit tesznek egymásért. Ez a szerződés önkéntes kötelességet rótt a brigád tagjaira is, az atkári iskolásokra is. A GELKA Orpheus brigádja Gyöngyösi József né osztályával alakított ki ilyen szoros együttműködést. A mostani tanévben még nem újították meg a szerződéseket, mert eddig nem futotta az idejükből erre is. A diákokat a mezőgazdasági munkákban való részvétel is lekötötte, nemcsak a tanévkezdés mindig izgalmas eseménysora. — Most akarjuk az űj szerződést megszövegezni, amely az idei tanévre szabja majd meg a tennivalókat Ezt mondta a tanár néni. A gyerekek a brigádról A VlII-osak közül Kalcső Anna arra emlékszik vissza legszívesebben, amikor az Agromechanikában végzett üzemlátogatás után a klubban fogadták őket. Nem is a kóla vagy a kézzelfogható figyelmesség, hanem ahogyan az elnök bápsi beszélt nekik a szövetkezetről, a munkáról, az üzemi életről. Ez roppant érdekes volt Kalcső Annának. Bódis Zsuzsanna a brigád vezetőjét említi. — Valahányszor találkozunk Váradi Béla bácsival, mindig kedvesen érdeklődik tőlem: hogy vagy? Mintha nem is idegen lenne. Az osztály egyik legjobb tanulója, Kocsis Attila nem tud semmi „érdekesre” visz- szaemlékezni. őbenne nem visszhangzanak az élmények úgy. mint a társaiban. Ügy látszik, ő nagyon természetesnek tartja, hogy a diákok és egy munkásközösség ösz- szehangolja a teendőik Várjuk őket Amikor a Ságvári Endre brigád vezetőjétől érdeklődtem afelől, miért jó szá rr.ukra ez a kapcsolat az a* kárs VIII. osztállyal, azt válaszolta. hogy nemóíik, lesz olyan a gyerekek között, aki kedvet kap a vasasszakmá* hoz. Ha csak két tanuló jelentkezik hozzájuk; már jó. És ha nem? Ha egy sem? Akkor is jó. hiszen, ha az idén nem, megtörténhet ez jövőre is. Egyébként is, jő a tény maga, az, hogy együtt lehetnek azokkal a gyerekekkel akik olyan frissek szellemileg, olyan érdeklő-’ 'k. Akik közül nem egy \~n, aki soha nem látott ipari üzemet, munkát végző gépet. Az egyikük úgy beszélt, ő azt gondolta, a lakatos állandóan lakatot csinál. És csak a műhelyben derült ki, soha nem csinál lakatot, de sok minden egyebet. — Jó érzés ezeknek a gyerekeknek magyarázni, válaszolni a kérdéseikre — foglalta össze a véleményét a brigád vezetője. Nem hagyhattuk ki a kérdést: a családon belül is ilyen türelmesek a gyérekekhez a brigád tagjai? A saját gyerekeikkel is elmennek kirándulni a Sástóhoz? — Ha komolyan vesszük ezt a szót: szocialista brigád. akkor a saját gyerekeinkkel sem bánhatunk másként. A brigádunk minden tagja tudja a kötelességét « családja iránt i& Még csak ! ' : kezdeményezés Minden együttműködésből minden érdekelt fél hasznot akar húzni. Ez alapigazság. Az egy osztály — egy brigád mozgalomnak a hasznosságát két oldalról lehet megközelíteni. Az egyik anyagi jellegű, bizonyos segítségnyújtás tanszerekben, taneszközökben, a másik viszont csak pedagógiai töltésű lehet, a gyerekek életképének formálását célozva. A brigád azt várja, hogy vasastanulója legyen az osztályból. Ez világos. ' A baj csak az, hogy a mostani nyolcadikosok közül senki sem kapkod ez után a szakma után. Marad a remény, majd a következő osztályból csak lesz jelentkező. A pedagógiai hasznosságát ma még csak „nagy általánosságban” tudták megfogalmazni az atkári nevelők*, a fizikai munka megbecsü. lése, a szakmunkások példa- mutatása. a felnőttek életkörülményeinek megismerése, a brigádközösség ereje, az együttes tevékenység lelkesítő tudata a gyerekeknél. A nagyvonalú felsorolás rengeteg pedagógiai részletértéket fed. Talán túlságosan ig sokat. Ez önmagában is jelzi hogy a. brigád- osztály együttműködés ma még inkább csak sok mindenféle jóval kecsegtető lehetőség, semmint kimunkált, tehát tudatos módszer. A kezdeményezők érdeme emiatt is nagyon jelentős, figyelemre és elismerésre méltó. G. Molnár Ferenc 1313. acveaAer 2%, vaaexna® Vitáznak-e a vitakörökön?
