Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

VAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAtAAt*AA*

Péntek esti külpolitikai kommentárunk:

A mérleg nyelve

Megérdemelt figyelmet keltett Franciaországban, sőt, az ország határain túl is az a hír, miszerint a gaulleista balszámy, az UDR baloldala önálló párttá szervezőődött Hosszú folyamat érlelődött meg ebben az elhatározásban. A folyamat De Gaulle halálával kezdődött, s tulajdonképpen a bejelentés végső szakaszának csak első, annál nyomatékosabb jele.

Franciaország közvéleményében ugyanis már esztendők óta érlelődött a vélemény: Párizs letért a tábornok politikai végrendeletének irányvonaláról. Giscard d’Estaing elnöksége napnál világosabban bizonyítja, hogy a gaulleista politika legfeljebb szavakban van jelen, többé már nem alkotó tényezője az ország bel- és külpolitikájának.

De Gaulle pártjában, az UDR-ben is felismerték ezt a tendenciát. Nem egyszer válsággal küszködött a párt, de eddig még sikerült a frakciókat összebé- kíteni, a nézeteltéréseket tisztázni Most aztán — különös tekintettel a kormányzat gazdaságpolitikájára, az elégedetlenkedők számának rohamos növekedésére — betelt a pohár. Jean Charbonne, De Gaulle egykori minisztere vezetésével a balszárny elhatározta, hogy haladó köztársaságiak szövetsége néven új pártot alakít. •

önmagában egy új csoportosulás színre lépése még nem jelentene szenzációt. Csakhogy az FRP vezetőjének első dolga az volt, hogy bejelentse: kész a baloldallal a párbeszédre. Más szóval — legalább is Párizsban így értékelik — a Chiraccal szemben elégedetlen baloldali gaulleisták a legközelebbi választásokon hajlandóak a baloldallal közös listákon indulni.

Franciaország politikai térképe már a legutóbbi választásokon csaknem átrendeződött. Majdnem megszületett a meglepetés: a baloldal jelöltje csupán néhány tizeddel kevesebb szavazatot kapott az elnökválasztáson, mint Giscard. A három baloldali párt közös programja, gazdasági és társadalmi célkitűzései a közvéleményben élénk visszhangra találtak.

A gaulleista baloldal pártja okkal támaszkodhat igen sok választópolgárra, aki velük együtt vallja, hogy az ország helyzete rosszabbodott, a nemzeti érdekek háttérbe szorultak. Sem az UDR, sem Giscard elnök nem lesz képes a legközelebbi választásokig kézzelfogható bizonyságát adni annak, hogy mindez csupán látszat. A franciák jobban hisznek saját tapasztalataiknak, s a baloldal új pártja révén 5 könnyűszerrel jobbról balra lendülhet a mérleg nyel- l ve. (KS)

Hl ENSZ-kőzgyűlés gyámsági bizottságának határozatai egyes gyarmatok felszámolásáról

Az ENSZ-közgyűlés 4-es számú, gyámsági bizottsága csütörtökön 60:21 arányú szavazással — 42 tartózkodás mellett — elítélte az Egyesült Államok kormányát amiatt, hogy katonai támaszpontot tart fenn a csendes-óceáni Guam-szigeten. A határozat, amelyet Irak, Líbia, Laosz, Kuba és Comore- szigetek küldöttsége terjesztett elő, síkraszállt a guami nép önrendelkezési és függetlenségi jogai mellett.

Ugyancsak a gyámsági bizottság foglalkozott csütörtökön a namíbiai (Délnyugat-Afrika) kérdéssel. Szaúd- Arábia határozat-tervezetet nyújtott be a testületnek. Ebben az arab ország azt indítványozta, hogy hívják meg a világszervezetbe a Délnyugat-afrikai Népi

Szervezet (SWAPO) képviselőit

A gyarmati kérdés megoldására alakított, különleges —- dekolonizációs — ENSZbizottság ugyancsak csütörtökön a volt francia Szomá- lipart, Afar és Issza terület helyzetéről szavazott. A testület 111 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 18 tartózkodás mellett határozatot fogadott el. Ebben követelte, hogy Franciaország haladéktalanul számolja fel katonai létesítményeit ezen az afrikai területen és 1977 nyaráig hajtsa végre e térség függetlenségének megadására kidolgozott programját. A határozat egyben felkérte Franciaországot, hogy tegye lehetővé a politikai emigránsok visszatérését.

A szavazáson Franciaország képviselője nem vett részt. A francia megbízott felszólalásában helytelenítette a határozat-tervezet szövegét, s azt hangoztatta, hogy a francia csapatokat a függetlenség megadásáig, az új kormányzat állásfoglalásának ismertté válásáig, Párizs nem vonja ki a területről.

Tito bel- és külpolitikai kérdésekről

Joszip Broz Tito jugoszláv államfő pénteken kézjegyével látta el a társult munkáról szóló és a szövetségi képviselőház által előző nap elfogadott törvényt, amely ezzel életbe lépett.

A szövetségi képviselőház két tanácsa egyébként pénteken folytatta munkáját. A napirenden Jugoszlávia bel- és külpolitikájának megvitatása szerepelt. A vita bevezetőjeként Tito elnök mintegy 20 perces beszédet mondott. „Az utóbbi időben — hangoztatta bevezető szavaiban — a szocialista ön- igazgatási rendszer jelentősen fejlődött, számos fontos döntést hoztunk társadalmigazdasági rendszerünk jövőjéről. Így például az ezzel kapcsolatos akcióprogram célul tűzte ki a munkásosztály szerepének erősítését az élet minden területén.

Tito ezután így folytatta: „A jelenlegi helyzet egyik jellemzője a munkásosztály és a parasztság egyre szorosabbá váló szövetsége. Az egyéni mezőgazdasági termelők előtt mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a munka társult jellegének növelése az ő érdekük is és

izraeli csapatösszevonások

Libanon déli határa mentén folytatódnák az izraeli csa- patösszevonások. A képen izraeli páncélos egység katonái Klar Kela libanoni falu határában.

hogy boldogabb jövőjük i rosan összefügg a szocialista önigazgatás fejlődésével

A jugoszláv államfő a továbbiakban hangsúlyozta: „Elért eredményeink biztosítják a JKSZ politikájának, tömeges támogatását és leszűkítik az önigazgatás-ellenes. valamint más ellenséges erőit tevékenységének lehetőségeit Sikerült leküzde- nünk az állami vezetéssel kapcsolatos eszmei ingadozást is.

,Á gazdaság stabilizálásának hosszú távú politikája % területén jelentős eredmények születtek. Ez hozzájárult politikánk stabilitásához és kedvező feltételeket teremtett a szocialista önigazgatás fejlesztéséhez. Változatlanul szembe kell azonban néznünk a gazdaságunkban jelentkező komoly és tartós problémákkal, így például a termelékenység gyorsabb növelésének szükségességével, a tervezés megjavításának és általában a gazdálkodás intenzívebbé tételének fontosságával.

Az,) ország külpolitikájáról szólva Tito elnök hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia a jövőben is az el nem kötelezettség politikájának útján halad. Készek vagyunk együttműködni mindazokkal, akik ezt óhajtják és támo-’ gátjuk mások konstruktív elgondolásait is — mondotta egyebek között a jugoszláv államfő.

Értesítés.

ÉRTESÍTJÜK

Eger város és a környék lakosságát, hogy az >gri Campingtól északra, Eger- patak nyugati oldalán levő új 35/10 kV-os transzformátorállomásunkat feszült- ség alá helyezzük, A transzformátorállomás berendezéseinek, csatlakozóvezetékeinek érintése és megközelítése életveszélyes.

ÉMÁSZ Vállalat, Egri Üzemigazgatóság, üzemviteli osztály

MÓLNAK A HETEK és a

Rhodésia, azaz Zimbabwe jövőjéről tárgyaló genfi értekezleten gyakorlatilag semmi érdemleges nem történt, lan Smith, a rhodésiai fehértelepes kormány miniszter- elnöke csupán két plenáris ülésen vett részt, azután hazarepült Salisburybe. hogy saját kezével kongassa meg az ünnepi harangot, amely immár tizenegyedszer — de lehet, hogy utoljára — nyitja meg a Nagy-Britanniától való elszakadás egyoldalú kikiáltásának évfordulóján az ünnepségeket.

Ezt a harangot a rhodésiai fehértelepesek fajüldöző rendszerét támogató amerikai szervezet ajándékozta Salisbury városnak. Mint ahogy amerikai az a terv is — Kissinger külügyminiszter készítette —, amelynek alapján a hatalmát bitorló telepesek és az őslakosság politikai szervezeteit tömörítő Afrikai Nemzeti Tanács képviselői Genfben összeültek. A terv csakis a telepeskormány igényeit elégíti ki, hiszen ügy tenné lehetővé a többségi uralom bevezetését, hogy annak időpontját, formáit és főleg tartalmát — nyugati ízlés szerint — Smithék határozhassák meg.

Smith otthagyta Genfben Van der Byl külügyminisztert, azzal a felhatalmazásQMwsm

HU. november 27., szombat

sal. hogy semmi másba ne egyezzen bele, csak a Kis- singer-terv betű szerinti elfogadásába. Olyan tervről van szó, amely két év múlva, fehér miniszterelnökkel, s az összes erőszakszervezet élén fehér tisztekkel, illetve politikusokkal kezdené meg az ország „demokratizálását”. ha az afrikaiak — most, azonnal megszüntetik a fegyveres ellenállást. Nyilvánvaló, hogy a terv az afrikaiak számára elfogadhatatlan. Miért ültek mégis a tárgyalóasztalhoz?

AZÉRT, MERT — Kissinger tervétől függetlenül — az afrikai őslakosság demokratikus erői kötelességüknek érzik keresni a hatalomátvétel békés lehetőségét, amellyel szemben csak egyetlen alternatíva van: hosszú, véres, sok áldozatot követelő háború. A feketék szeretnék elkerülni a vérontást. A Nyugat szeretne elkerülni egy újabb Angolát, de szeretné megőrizni politikai, gazdasági és nem utolsósorban stratégiai pozícióit. Ezért eszkábálta össze a genfi tárgyalóasztalt, hogy lassú politikai harcban kiszorítsa a porondról a rhodésiai őslakosság haladó képviselőit és megtalálja magának azokat az embereket, akik — akárcsak annak idején Thieu Vietnamban tette — képvi„Fekete Thieu” kerestetik

sei je az érdekeit, s a nekik megfelelő rendszert hozza létre.

A többhetes huzavona akörül, hogy 1977. szeptember 30., december 1., vagy pedig — az angol kompromisszumos javaslat szerint — 1978. március 1. legyen a függetlenség kikiáltásának napja, végeredményben azt a célt szolgálja, hogy megossza az afrikaikat. A Nyugat jelenlevő képviselői, Ivor Richardson brit ENSZ- nagykövet. mint elnök, William Schaufete, afrikai ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár, mint megfigyelő és tanácsadó, arra játszanak, hogy az Afrikai Nemzeti Tanács két összetevője, a ZANU és a ZAPU között felélesszék az esztendők óta sikeresen eltemetett nézetkülönbségeket. A mézesmadzag: a hatalom. A Nyugat láthatóan a ZANU volt személyiségeire játszik, a két lelkészre, Muzorewára és Sithole tiszteletesre. Belemegy abba, hogy amíg a ZAPU vezetői, a börtönjárt Joshua Nkomo és a partizánvezér Robert Mugabe erői* leköti a tárgyalóasztal, addig Sithole visszautazzék Afrikába és a kormánylista összeállítását minősítse a legnagyobb gondnak.

LÁTSZANAK tehát a régi ellentétek hajszálrepedései as

afrikaiak frontján, bár ezek még korántsem szélesedtek szakadékká. Még nagyon korai lenne arról beszélni, megtalálta-e Nyugat Rho- désiában a maga „Thieu- ját”. Nagyon fontos szerepet tölt be az ügyben az a diplomácia, amelynek nem Genf, hanem a Rhodésiával szomszédos afrikai államok fővárosai adnak otthont. Itt párhuzamosan folynak a tárgyalások Tanzánia, Mozambik, Angola, Zambia és Botswana vezetői között. Közben a Smith-rezsim ' fegyveresei újabb és újabb terrortámadásokat intéznek Mozambik ellen, azzal az ürüggyel, hogy partizántáborokat keresnek. Békés lakosok százai esnek a támadások áldozatául. Smithék az afrikaik megfélelemlítésével próbáinak nyomást gyakorolni a genfi partnerekre.

Ezzel azonban éppen az ellenkező hatást érik el: ők maguk szorítják a környező nemzeti államokat afelé, hogy fokozzák a rhodésiai gerilláknak nyújtott támogatást a Smith-rendszer felszámolására. Az afrikaiak célja annak megakadályozása, hogy a vietnamihoz hasonló véres háború feltételei alakuljanak ■ ki a térségben, „fekete Thieuval”, vagy anélkül.

Szabó L. István

MEZŐKÖVESD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ MATYÖFÖLDI ÁRUHÁZÁBAN ÉS SZAKÜZLETEIBEN AZ

engedményes

vásárok

KERETÉN BELÜL NOVEMBER 29-TÖL

1. '

DECEMBER 4-IG

— a cipőosztályon:

gyermekcsizma-vásár 30 Ft-os ajándékkal, ill. 50 Ft-os vásárlási utalvány adásával;

— lakástextilosztályon:

csehszlovák gyermektakarók 70 Ft-os, plédek 25 Ft-os reklámáron;

— villamossági osztályon:

csillárvásár 20—40 százalékos engedménnyel;

— kötöttosztályon:

csehszlovák férfipijama 190 Ft-os reklámáron;

— edény boltban:

600 Ft-on felüli vásárlás esetén 100 Ft-os vásárlási utalványt adunk.

A következő hetekben engedményes áron forgalomba kerülő árukat az előző heti szombati számban közöljük. Kísérje figyelemmel minden szombaton hirdetéseinket!

ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA, MEZŐKÖVESD