Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

f AAAAAAW^MAAAAWVWWW/\MAMAMA< Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: flz ENSZ és a leszerelés A VILÁGSZERVEZET egyre többet foglalko" zik korunk egyik lényegbevágó kérdésével, a lesze­relés ügyével. Szerda éjjel az ENSZ-közgyűlés po* litikai bizottsága tett ismét tanúságot erről, amikor egyhangúlag jóváhagyta a vegyi' és baktériumfegy­verekre vonatkozó határozati javaslatot, amelyet a szocialista és az el nem kötelezett országok, valamint egyes nyugati államok terjesztettek elő. A határozat azt indítványozza valamennyi államnak, amely még nem csatlakozott a baktérium és toxikus fegyverek eltiltásáról szóló egyezményhez, hogy írja alá azt, valamint az 1925. évi genfi jegyzőkönyvet, amely megtiltja a fojtó, mérgező és más hasonló gázok és baktériumfegyverek háborúban való alkalmazását. A politikai bizottság határozati javaslata rövidesen a közgyűlés glé kerül, amely bizonyára törvényerőre emeli majd. ERRE ABBÓL IS KÖVETKEZTETHETÜNK, hogy e hónap elején a világszervezet közgyűlése nagy szavazattöbbséggel jóváhagyta m^r a leszerelés témájával szorosan összefüggő szovjet javaslatot az erőszakról való lemondásról az államok közötti kap' csőlátókban. A vegyi- és baktériumfegyverek csu­pán egy, de semmiképp sem elhanyagolható részét képezik korunk tömegpusztító fegyvertárának. Kiik­tatásuk a háborús gyakorlatból addig, amíg a világ nemzetei magát a háborút nem helyezik „törvényen kívül”: sok millió emberéletet mentene meg a bor*- zalmas haláltól. (Gondoljunk csak Vietnamra, ahol az amerikai agresszorok vegyifegyverek alkalmazásé' val több tízezer embert pusztítottak el!) E RÉSZTERÜLETEN ARATOTT RÉSZSIKER, — mert teljes csak akkor lesz, amikor valamennyi állam csatlakozik az erre vonatkozó szerződéshez — beilleszkedik a Szovjetunió évekkel ezelőtt kezdemé­nyezte békeoffenzívájába, amely az államok többsé­gének támogatását élvezi. A szocialista közösség or" szágai azt vallják, hogy az enyhülési folyamat visz- szafordíthatatlansága érdekében szükség van a kato­nai téren történő enyhülésre, valamint a fegyverke­zési hajsza megfékezésére. Ezért szorgalmazzuk a stratégiai fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó SALT—2. tárgyalások megérlelését a Bécsben folyó haderőcsökkentési megbeszélések elmozdítását a holt­pontról, valamint a leszerelési világkonferencia ősz" szehívását. Az ENSZ fóruma most e felé tett apró lé­pést, illetve a hőn áhított végcél, az általános és tel­jes leszerelés felé egyengeti az utat. > *^AAA/S/WWN/SAAA/WWNAAAAAAA<%^/VW\AAAAAAAA/\A/\AAAAAAAAAAAAA/VAAA/ Olaszországban módosítják a konkordátumot Az olasz kormány jelentős lépést tett a Vatikánnal 1929-ben kötött egyezmény, a konkordátum felülvizsgá­latára és módosítására. A katolikus egyház jogállását, állammal való kapcsolatait szabályozó megállapodás az eltelt közel fél évszázad alatt elavult, s felülvizsgálata rég­óta naiprenden szereplő kér­dés. Egyes pártok és cso­portok a konkordátum egy­oldalú eltörlését sürgetik évek óta, míg a keresztény- demokrata kormányok a Va­tikánnal összhangban törté­nő módosítás mellett foglal­tak mindig állást, ám ezt is halogatták. Andreotti kor­mányfő most csütörtökön beszámolt a képviselőház­ban a Vatikánnal eddig foly­tatott tárgyalásokról és elő­terjesztette a konkordátum módosítási javaslatát. Venezuelai elnök Moszkvában Carlos András Pérez venezuelai elnök, aki hivatalos látoga­táson Moszkvában tartózkodik, koszorút helyezett az isme­retlen katona sírjára. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Határsértő iráni repülőgép pusztulása Adenben csütörtökön hi­vatalosan bejelentették, hogy a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság légvédelmi üte­gei lelőttek egy iráni katonai repülőgépet, amely szerdán Oman felől hatolt az ország légiterébe. A dél-jemeni külügyminisztérium által nyilvánosságra hozott köz­lemény hangoztatja, hogy iráni repülőgépek „folyama­tosan megsértik az ország lé­giterét és terrorizálják a bé­kés lakosságot”,. A kormány fenntartja magának azt a jo­got, hogy megvédje az or­szág szuverenitását, függet lenségét és állampolgárainak biztonságát. A közlemény bejelenti, hogy a Jemeni NDK Irán ellen panaszt emelt a Biztonsági Tanács­nál és az Arab Ligánál. Gazdagodé nemzetköziség Kevés kérdés áll annyira a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom figyelmének előterében, mint a proletár inter­nacionalizmus. amely egyaránt szorosan kapcsolódik a nem­zeti érdekekhez és a nemzetközi forradalmi harc feladatai­hoz, a nemzeti és nemzetközi felelősség bonyolult kölcsön­hatásban levő problémáihoz. A PROLETÁR INTERNA­CIONALIZMUS — a bur­zsoázia nacionalizmusával szemben — a legforradal­mibb osztály, a munkásosz­tály ideológiájaként szüle­tett és a forradalmi harc fejlődésével gazdagodott, s gazdagodik tartalma mint ahogy mélyebbé, sokoldalúb­bá válnak konkrét megnyil­vánulási formái is. A munkásosztály nemzet­közi szolidaritása ma sem­mivel sem kevésbé fontos fegyver, mint bármely ko­rábbi időszakban. És az internacionalizmus ma sem jelent — sohasem jelentett valamilyen pótlólagos köte­lezettséget, amelyet egy párt vagy szocialista ország saját kötelezettségein „felül” vál­lal. A mi pártunk mindig is vallotta: internacionalista kötelezettségünk nem merül — nem merülhet — ki ab­ban, hogy a szocializmus építésén fáradozunk hazánk­ban. Persze ez is interna­cionalista kötelezettségünk, amivel mint marxista—leni­nista párt mint országunk sorsáért felelősséget érző ha­zafiak saját munkásosztá­lyunknak, saját népünknek tartozunk. Hiszen ha mun­kánkkal, fejlődésünkkel, életmódunkkal bizonyítjuk a szocializmus fölényét a tő­késrenddel szemben, akkor ezzel a szocializmus nemzet­közi erősítéséhez is hozzájá­rulunk. Ugyanilyen termé­szetes kötelességünknek tart­juk a lehetőségeink szerinti segítségnyújtást azoknak a népeknek amelyek szabad­1976. november 26., péntek ságukért és függetlenségükért harcolnak az imperializmus és a gyarmatosítás erőivel szemben; azoknak az osztá­lyoknak és rétegeknek, ame­lyek küzdenek a kizsákmá,. nyolás ellen a társadalmi ha­ladásért, a demokráciáért a békéért. Ez nyilvánult meg a segítségadásban — társa­dalmi és állami síkon, vér­adással, gyógyszerrel, fegy­verrel — a bátor vietnami nép nagyszerű szabadságküz­delméhez: ez tükröződött cselekvő szolidaritásunkban Angola szabadságharcos erői­vel; és ez jut kifejezésre a Palesztinái arab nép felsza­badító küzdelme, az arab népek ügyének igazságos rendezéséért, a közel-keleti béke megteremtéséért har­coló erők iránt. Mozgalmunkat ma a növe­kedés, a feltételek sokfélesé­ge következtében az is jel­lemzi hogy egysége, össze­fogása a kor követelményei­nek megfelelő módon való­sul meg, s nő az egyes pár­tok felelőssége is. Éppen a berlini konferencia szolgál­tatott új bizonyítékkal, hogy a közös érdekeket szem előtt tartó türelmes erőfeszítés meghozza gyümölcsét: az ön­álló és egyenjogú testvér­pártok képesek voltak meg­határozni az együttes fellé­pést követelő feladatokat, s készek egyesíteni is erőiket a közös célokért, anélkül, hogy fel kellene adniuk a sajátos feltételeikhez igazo­dó elképzeléseiket. Ismétel­jen bebizonyosodott, hogyaz egységes marxista—leninista ideológia megköveteli a ru­galmasságot, a sokoldalúsá­got az egységes célok valóra váltásáért eltérő feltételek között vívott harcban. AZ INTERNACIONALIZ­MUS feltételezi a testvér­pártok kölcsönös szolidaritá­sát. Ez a kölcsönös szolida­ritás egyebek közt azt je­lenti, hogy egyetlen párt, vagy a testvérpártok egyet­len csoportja sem zárkózhat be saját keretei, vagy vala­miféle „regionális keretek” mögé, hanem cselekvőén, minden lehetséges módon se­gítenie kell más országok forradalmi erőinek küzdel­mét. Ezzel kapcsolatban két tényezőre érdemes különös figyelmet fordítani: Az első: a kommunista és munkáspártok napjainkban megkülönböztetett és növek­vő szerepet játszanak a nem­zetközi forradalmi folyamat mindhárom fő áramlatában. Vezető erők a szocialista vi­lágrendszer országaiban, ahol kormányzó pártként működ­nek. Ott vannak és számos országban fontos törvényho­zási-kormányzati pozíciókra tesznek szert, a fejlett tő­kés országokban. És nő sze­repük a „harmadik világ­ban”, a nemzeti felszabadító mozgalmakban. A második tényező éppen ezzel a különleges helyzettel, a mozgalom növekedésének új minőségével s a harci körülmények — következés­képpen esetenként a néző­pontok — különbözőségével függ össze. Am a különbö­zőségből is csak az követke­zik, hogy a testvérpártok kö­zötti kapcsolatban a hang­súlynak az együttmunkálko- dáson, a kölcsönös segítsé­gen, a megoldás közös; együttes keresésén kell len­nie, még akkor is, ha az új feltételek között felvetődő problémák konkrét megítélé­sében előfordulnak és a gyakorlatban elő is fordul­hatnak eltérések a testvér­pártok álláspontjai között. Ilyen esetben sok függ at­tól, hogy figyelembe ve­gyük: a többnyire különböző feltételekből fakadó eltérő megoldások és a velük ösz- szefüggő nézeteltérések mö­gött a burzsoá propaganda nagy igyekezettel próbál „gyökeres” ellentéteket „fel­fedezni”, főként pedig el­lentéteket szítani a nemzet­közi kommunista mozgalom soraiban. Ezért különösen fontos, hogy az eszmecseré­ket vagy vitákat elvi alapon és elvtársiasan, alapvető ér­dekeink és céljaink azonos­sága alapján, a teljes önál­lóságból fakadó teljes fele­lősséggel folytassuk úgy, hogy azokat az osztályellen­ség né tudja a maga javára kamatoztatni. Arra kell tö­rekednünk, érvényesüljön minden testvérpártnak az a joga, hogy maga ítélje meg a Saját országában végbe­menő fejlemények jellegét, maga dolgozza ki a követen­dő stratégiát és taktikát, vá­lassza meg a harc különböző szakaszaiban lehetséges szö­vetségeseit. A BERLINI KONFEREN­CIA óta eltelt időszakban még fokozottabban tapasz­taljuk, hogy az osztályellen­ség rágalmazó támadásainak tüzét épp a létező szocializ­mus országaira, mindenek­előtt a Szovjetunióra össz­pontosítja. Az ilyen ismét­lődő támadásokkal a kom­munista és munkáspártok berlini dokumentumának szellemében kell szembesze­gülni; e kérdésben a kom­munisták nem tehetnek en­gedményt. Már csak azért sem, mert az antikommu- nizmust nemcsak a kommu­nista pártok ellen irányítja a burzsoázia, a reakció, hanem valamennyi haladó erő el­len felhasználja. Éppen ezért közös érdek — a. párbeszéd és együttműködé. sikere függ tőle — hogy e mozgalmak soraiban elszigeteljék és le­küzdjék az antikommuniz- must. Ma is mélységesen időszerű ez a figyelmezte­tés: nem volt, nincs és nem is lehet szovjetellenes, vagy olyan kommunizmus, amely a létező szocializmus, a szo­cialista országok közössége ellen irányuL Várnai Ferenc A megállapodás-tervezet az eddigi 45 helyett 14 pontot tartalmaz és az 1929-es egyezmény mélyreható mó­dosítását jelenti. így többek között a katolikus vallás nem lesz többé „államval­lás” Olaszországban, ám az egyház megőrizhet számos kiváltságot. Módosul az is­kolai vallásoktatás, ameny- nyiben fakultatívvá válik. Jelenleg a vallásoktatás aló­li mentesülést kell kérniök a szülőknek az állami iskolák­ban. Az egyházi házasságkö­tések és válások elvesztenék polgári érvényüket. Ezt ugyanis a jelenleg érvény­ben levő konkordátum bizto­sítja, ám a válási törvény megszavazása már módosí­totta ezt a helyzetet, ezért is vált halaszthatatlanná a konkordátum módosítása. A kormányfő előterjeszié- sét a képviselőház az elkö­vetkező napokban megvitat­ja, s a pártok állást foglal­nak. Várható, hogy a „nem hívő” pártok bírálják a kormány tervezetét, a szél­sőbaloldali radikális párt ja­vaslatot terjesztett elő a konkordátum egyoldalú fel­mondására és eltörlésére, ezt azonban a kommunista és szocialista párt nem tá­mogatja. „Disszidens" belga miniszterek A demokratikus szabályok teljes figyelmen kívül ha­gyásának minősíti a Belga Kommunista Párt lapja, a Le Drepeau Rouge azt. hogy a héten kettészakadt politi­kai párt, a Vallon Tömörü­lés „disszidens” miniszterei nem hajlandók visszaadni megbízatásukat. Bár a mi­niszterek a párttól kapták megbízatásukat, annak jövő heti kongresszusa előtt ki­váltak a Vallon Tömörülés­ből és a jobboldali liberális párthoz csatlakoztak. A kommunista párt lapja rá­mutat, hogy az új jobboldali politikai csoportosulás a nagytőke érdekeit kívánja védelmezni az ország vallon nyelvterületén. A Belga Szocialista Párt a parlament tanácskozásának felfüggesztését követeli mindaddig, amíg az új poli­tikai erőviszonyok nem tisz­tázódnak és a miniszterelnök ennek megfelelően nem ala­kítja át kormányát. A szo­cialisták szintén azt követe­lik, hogy a Vallon Tömörü­lésből kilépett miniszterek és államtitkárok adják fel kormánymegbizatásukat. Nürnbergi Chile-per A Pinochet reniszer súlyosan vét a nemzetközi jogi normák ellen Nümbergben, a második világháború fasiszta főbűnö­sei ellen tartott per színhe­lyén megnyílt a chilei jun­ta bűneit kivizsgáló nem­zetközi társadalmi fórum ta­nácskozása. A nürnbergi Chi­le-per nyugatnémet szerve­zői valamint Hortensia Al­lende, a három éve meggyil­kolt chilei elnök özvegye, Almeida, a chilei Népi Egy­ség kormányának volt kül­ügyminisztere, és a per több neves résztvevője csütörtö­kön Bonnban sajtóértekezle­tet tartott. Gerhard Stuby nyugatné­met professzor a fórum ren­dezői nevében emlékeztetett arra, hogy a tanácskozás színhelyét tudatosan válasz­tották meg: a német nép saját tapasztalataiból ismeri a fasizmust, az NSZK-rá pedig — az Egyesült Álla­mok mellett második leg­nagyobb nyugati gazdasági hatalomként — különös fe­lelősség hárul a santiagói junta nemzetközi elszigete­lésében. Ezért a szövetségi köztársaságnak be kell szün­tetnie a chilei rezsimnek anyagi támogatását. A nyu­gatnémet hatóságok viszont akadályozzák a nemzetközi fórum tevékenységét: nem adtak beutazóvízumot két szovjet két (lengyel és két kubai szakértőnek, köztük Poltorak szovjet professzor­nak, aki annak idején a nürnbergi perben vádlóként részt vett szovjet delegáció tagja volt. A chilei fórum — ame­lyen a harminc év előtti nürnbergi per számos tanú­ja, a chilei események szá­mos szenvedő részese és a nemzetközi haladó közvéle­mény neves személyiségei is részt vesznek — szerdán és csütörtökön két munkabizott­ságban tevékenykedett. A bizottsági munka ered­ményeképpen megerősítést nyert, hogy a Pinochet-rend- Bzer erkölcsi, politikai és jo­gi vonatkozásban egyaránt súlyosan megsértette a nem­zetközi jogi normákat. Há­rom éve megszakítás nélkül rendkívüli állapotot tart fenn, feloszlatta a törvény- hozást, felfüggesztette a pár­tok működését, a szakszer­vezetek tevékenységét. A Gestapóhoz hasonló titkos- szolgálatot (DIN A) hozott létre, fasiszta rohamcsapatai az utcai terror eszközeivel félemlítik meg az ország la­kosságát. A fasiszta rendszer hároméves uralma alatt, több mint harmincezer embert gyilkolt meg, ezreket vett jogtalanul őrizetbe és tün­tetett el nyomtalanul. A jun­ta intézményessé tette po­litikai ellenfeleinek kínzását, legalább ötezer politikai fo­goly sínylődik börtöneiben. A nagy erejű nemzetközi szolidaritásnak köszönhetően Pinochet nemrég kénytelen volt szabadon engedni né­hány száz bebörtönzött ha­zafit ez a lépés azonban — mutattak rá a fórum részt­vevői — nem szabad, hogy megtévessze a nemzetközi közvéleményt. Az úgynevezett „chicagói iskola” gazdasági koncepció­it alkalmazva a junta a lep­lezetlen kizsákmányolás és gazdasági elnyomás eszkö­zeivel elérte, hogy az ország javai mind gyorsabb ütem­ben egyre kevesebb kézben összpontosulnak. Mindezek alapján a két bizottság jelentésében meg­állapította, hogy a chilei fasiszta juntának az ország lakossága ellen elkövetett bűntettei messzemenően ki­merítik a nürnbergi ítélet jogi normáiban foglaltakat. A nemzetközi fórum részt­vevői felhívással fordulnak a világ haladó közvélemé­nyéhez, fokozza erőfeszítése­it a chilei terror felszámolá­sa érdekében, szigetelje el teljes mértékben nemzetközi­leg a santiagói juntát. „Elkelt” az Observer A legnagyobb múltú angol hetilap, a 185 éves Observer a csőd elől egy amerikai olajmágnás karjaiba mene­kült. Londonban bejelentet­ték, hogy az Atlantic Rich­field olajvállalat, amely a legnagyobb amerikai mono­póliumok listáján a 15. he­lyet foglalja el, 90 százalé­kos érdekeltséget szerzett a liberális szellemű Observer részvényeiben, s ezzel lé­nyegében a lap tulajdonosa lett. Az Observer felügyelő bizottsága teljes elégedett­séggel hegyben hagyta, a kor­mány hallgatólagosan támo­gatta az ügyletet. Robert Anderson, az Atlantic Rich­field elnöke írásos biztosíté­kot adott, hogy fenntartja áz általa nagyra becsült lap „független” irányvonalát és színvonalát, megtartja a szerkesztőséget, élén Donald Trelforddal. Az Observer hanyatlása a tőkés sajtóválság tipikus példája. Jelenleg évi fél­millió font támogatásra szo­rul, de ez az összeg a pa­pírköltségek emelkedésével rövidesen megkétszerezett* hét.

Next

/
Thumbnails
Contents