Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-25 / 279. szám
A mundér színe és visszája Szociálpolitikai intézkedésekre: 127 millió Fehér folt? — Sötét folt? Az SZMT elnöksége vállalati szociális tervekről, amelyek - nem készülnek evés embernek adatott meg, hogy a társadalmi munkamegosztásban olyan hely jusson a számára, ahol csak a szépet és a jót kell elmondania embertársainak és ember társairól. Talán csak az anyakönyvvezető és az elhunytat búcsúztató van abban a szerencsés helyzetben, hogy csak elismerő, dicsérő szót kelljen hangoztatnia. Természetesen és elsősorban azért, mert ilyenkor így illik. Csak nem azzal engedi a házasélet olykor göröngyös útjára az ifjú párt az anyakönyvvezető, hogy elmondja egyikről is, másikról is gyengéjét, hibáját? Miért riasztaná el őket az új élettől? Az elhunytat búcsúztató is úgy van vele, hogy azzal már éppen úgy nem segít, mint a szenteltvízzel, ha most kezdi el ecsetelni az elhunyt gyengéjét, hibáját. Túl későn van már, felesleges. Maradunk tehát e két „tisztségviselő” kivételével mi valamennyien vezetők és vezetettek, párttagok és pár- tonkívüliek. Mert mindenki vagy vezető, vagy vezetett. És még a vezető is vezetett, valaki, vagy valakik felettük is vauinak. A vezető beosztásával járó kötelessége, hogy olykor „rosszat” is mondjon, figyelmeztesse beosztottját. vagy beosztottjait gyengéikre, hibáikra, mulasztásaikra. A vezető szótárában éppen ezért nemcsak mézes-mázos dicsérő szavak vannak, olykor keményebben is kell fogalmaznia, figyelmeztetni, elmarasztalni is szükséges. Ezt követeli nemcsak a beosztása, megbízatása, hanem a munka, az előrehaladás, a jobbra, többre való törekvése is. Ugyanakkor a beosztottnak is kötelessége és joga a vezetőt, ennek munkáját, magatartását mérlegelni éppen a vezető, a vezetettek és a köz érdekében. Az pedig nem új keletű dolog, hogy érdekes módon az emberek — beosztástól függetlenül — jobban szeretnek szépet és jót hallani magukról, mint elmarasztaló szót. És ennek ellenpólusaként: az emberek szívesebben és könnyebben is mondanak szépet és jót embertársuknak, mint kellemetlent. bántót. Ez talán így is van rendben. Van azonban itt mégis egy gond, egy feloldatlan ellentmondás. A művezető, a brigádvezető, az osztályvezető, az igazgató, de folytathatnám a miniszterrel is, nem passzióból, \ élvezetből tesz szóvá dolgokat, hanem azért, mert mindent, ami fékez, hátrahúz, ami nehezíti, vagy kétségessé teszi az eredményesebb munkát, nos mindezeket az akadályokat igyekszik elhárítani. Egyik szép szóval, a másik keményebben, legtöbben ezzel is, azzal is. több-kevesebb eredménnyel. Tény az, hogy nem népszerű dolog figyelmeztetni, fegyelmezni, hogy ennél sokkalta kellemesebb átnyújtani a tömött borítékot, vagy a kitüntetést és kézfogással is nyugtázni a jó, eredményes munkát, magatartást. De mert az életnek van jó oldala és van árnyékos oldala is, így van jutalom is. kitüntetés is, van elmarasztalás és olykor elbocsátás is. Arról van tehát szó, és sem többről, 6em kevesebbről, hogy magunk és mindannyiunk jobbá — és nem tökéletessé — tételében megvan mindenkinek a maga tennivalója. Olykor-olykor azonban mintha nem ott és azon csattan az ostor, ahol és akin csattannia kellene. Előfordul, hogy a vétkes kevésbé „szenved” a bírálattól. mint aki azt gyakorolta, mégha az utóbbinak van igaza, akkor is. Csak a jobb megérthetőség kedvéért példálózzunk egy kicsit. Adva van egy személy, vagy szerv, aki vagy amely nemcsak szereti a rendet és a fegyelmet, hanem meg is követeli azt, aki vagy amely nemcsak szavakban tiszteli a törvényt, hanem érvényt is akar szerezni a törvény betűjén túl, annak szellemének is. Adva van azonban egy másik állampolgár, egy bizonyos tisztségben, aki a rendet csak úgy szereti, ha ez a rend neki szolgál, a tövényt is addig, és úgy tiszteli és fogadja el, ahogyan ez az ő érdekeinek kedvez. A konfliktus elkerülhetetlen. a rendet és a fegyelmet nemcsak elváró, hanem megkövetelő és kontra, a rendet, a törvényt nem tisztelő, megsértő között. És amikor az ütközés, a felelősségre vonás elkerülhetetlenül megtörtént, közbelép még egy szereplő: a „sértet felügyelet”, amit nevezhetünk összeköttetésnek, mundérgazdának, ha- verságnak, de leginkább mentőangyalkának. A sértett felügyelet haragja nem az ellen fordul, aki hibát vétett, törvényt sértett, hanem az ellen, aki ezt szóvá- tette, aki a rend mellé állt, aki szembeszállt a hanyagsággal, a fegyelmezetlenséggel. Hogy miért ez a természetesnek nem mondható eljárás? Azért, mert vannak, akik nem szeretik, ha valaki megzavarja a csendesen folyó vizet, ahol ő a kormányos. irtózik a problémától, mert az gondot okoz és azt meg is kell oldani, mert az töprengést, vitát, olykor harcot jelent. S mert ez így van, ezért nem ad igazat a rendet akarónak, igyekszik lekicsinyíteni, agyon- és megmagyarázni az elkövetett hibát, menteni a vétkest bűnétől. És előfordulhat — sajnos nemcsak elvileg —. hogy több meghurcolásban, kellemetlenségben van része annak, aki a jó mellé állt, aki felfedte a hibákat, mint annak, aki elkövette azt, aki megsértette a munka vagy az erkölcs normáit. Mondani sem kell, milyen károk származhatnak, olykor származnak is, az ilyen „segíteniakarásból”. Ha valaki, aki semmibe veszi a jogos bírálatot, vagy vonakodva, kelletlenül fogadja el, mert hibátlannak tartja magát, önelégült saját munkáját, magatartását illetően, és ehhez még támogatást, védelmet és bátorítást is remélhet, még inkább vérszemet kap. Nem lehet ezek után csodálkozni azon, ha a megbírált, de jogtalanul megvédett, nemhogy javítana munkáján, magatartásán, hanem tovább növeli önmaga „súlyát”, ez pedig újabb, még súlyosabb — Két falu egymás kezét keresi! — A hatvani vb-tit- kár, dr. Lukács Lajos szavait idézve, így is lehet jellemezni azt a törekvést, ami ezekben a hetekben bontakozott ki Heréden, Nagykökényesen. . Hogy milyen célból? Tisztázták már a községek párt- és tanácsi vezetői azon az eszmecserén, ami Hatvanban zajlott le nemrégiben. S az érveket egyértelműen magáévá tette Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára éppen úgy. mint Kiss János heréd—nagykökényesi csúcstitkár, Bóna Ferenc termelőszövetkezeti elnökhelyettes, vagy pedig Temesvári József és Kiss Sándor, a két község tanácselnöke. Sőt! Foglalkoztak, a közös községi tanács szervezésének kérdésével a tömegszervezetek, vallva: ebből csak jó származik, ha az Elnöki Tanács jóváhagyja az előterjesztést. — A falusi lakosság érdeke, jobb ellátása, a magasabb színvonalú közigazgatási munka és a fejlesztés összpontosításának lehetősége vezetett bennünket amikor a kezdeményezés mellé álltunk — mondja Hatvan tanácstitkára. — Mellesleg persze nekünk sem közömbös az ügy, város környéki településekről lévén szó. Csökken az időrabló aprómunka, többet gondolhatunk a falvak átgondolt, fontos terveinek megoldására. ___ h ibák forrása lehet, és a továbbiakban elvezethet a bírálat elfolytásához, a megtorlásához, tehát a még súlyosabb vétséghez is. Az pedig, aki jogos bírálatával megégette a kezét — persze embere válogatja — eljuthat oda, hogy a jövőben gyengeségből, gyávaságból, vagy éppen önvédelemből elnézi és eltűri a fegyelmezetlenséget, szemet huny a törvénytelenségek, az erkölcstelen dolgok felett. Duplán, vagy többszörösen kárt okozhat tehát a hibák elkendőzése, a jogos felelősségre vonás elmaradása, az elvtelen mentési akció. A jobb munka igényével, a fegyelem megkövetelésével, a kötelességteljesítéssel szemben pillanatnyilag erőfölényre tett szert és győzött a hibák el- kenése, mentése! A XI. kongresszuson hangzott el: „Pártunk erejének, eszmei, politikai cselekvési egységének, további fejlődésünknek fontos feltétele a, bírálat. Ez szükséges a káderek neveléséhez, a hibák megelőzéséhez és az elkövetett hibák gyors kijavításához egyaránt Mégis azt tapasztaljuk, hogy a bírálat még a pártban sem érvényesül megfelelően.” Régen tudott igazság: ha a kommunisták minden esetben nevelik, segítik, figyelmeztetik egymást, ha jobban törődnek egymással és idejében szóvá teszik — és nem túl későn, nem akkor, amikor már fölösleges — a kisebb hibákat is, akkor nagyobbrészt elkerülhető a súlyosabb fegyelemsértés. Szólni és figyelmeztetni u idejében, elkerülni és megelőzni a súlyosabb hibákat — ez a kötelesség. Ha pedig valaki mégis hibát vétett, őszintén kell erről szólni, nem menteni és magyarázni kell a vétséget, hanem segíteni a hiba megszüntetését. Az embert és a közösséget kell és szabad védeni, nem pedig a mundért. S hogy ez így legyen mindenhol. és mindenkor, ezért a kommunisták tehetnek és nekik is kell elsősorban tenniük, hiszen a pártban olyan erkölcsi normák érvényesülnek és uralkodnak, amelyek nemcsak szigorúbbak a társadalmi átlagnál, hanem hu- mánusabbak és követendőbbek is az élet minden területén. Papp János Ahogyan beszélgetéslünkből kinyilvánult, valóban igen sok tényező érleli Heréd és Nagykökényes közös községi tanácsának közeli létrehívását. Kezdjük a szomszédsággal. Jószerint két kilométernyire fekszenek egymástól, s ezt a távolságot is napjában tucatnyi buszjárat számolja fel, egyszersmind Hatvanhoz kapcsolva a településeket. Barátság néven közös immár a termelőszövetkezet, amely a mezőgazdaság frontján igazolta az egyesülés javát. Azonos orvos, fogorvos, védőnő szolgálja az egészségügyet. S kereskedelmi ellátás szempontjából szintén a több száz milliós forgalmat lebonyolító Hatvan és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet hálózatához tartoznak. — Mindehhez kapcsolódik az a felismerés, hogy pár száz lelkes falu élén ma már luxus a külön tanácsi apparátus. Persze ügyintéző nélkül nem marad Kökényes. A polgárok többféle mindennapos baját egy tisztviselő helyben orvosolja pillanatnyi elképzeléseink szerint — folytatta későbbiekben dr. Lukács Lajos. — Nagy jelentőségű ugyanekkor. hogy célszerűbben, előnyösebben használhatják fel költségvetési eszközeiket a községek. Nem lesz egyik helyen maradvány, máshol hiány. Továbbá központi irányítással eredményesebben Fehér folt-e vagy Inkább sötét? — sajnos, pillanatnyilag csak ez lehet a kérdés azokról a szociális tervekről, amelyeket vállalatainknak kell (kellene!) körültekintéssel, felelősségtudattal elkészíteni. Kellene, hiszen az MSZMP XI. kongresszusának határozatai alapján, az életszínvonal további növelésében fokozott szerepet kapnak a szociálpolitikai intézkedések. A Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös irányelve alapján az ötödik ötéves terv időszakában egységessé és tervszerűbbé kell tenni a vállalati szociálpolitikai tevékenységet. A feladat jelentőségét aligha kell részletezni, hiszen nem kevésbé fontos kérdésről van szó, minthogy munka- és életkörülményeinket a vállalatoknál, a különböző munkahelyeken is tervszerűen és fokozatosan javítani kell. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége e nagy horderejű kérdést tűzte napirendre tegnapi ülésén, és megtárgyalta a vállalati szociális tervek tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos feladatokról szóló jelentést, melynek előadója Nagy Sándor, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője volt Hogy mennyire jelentősnek tartják a témát, azt mi sem mutatja jobban, hogy az SZMT elnökségének munkájában részt vett a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a SZOT képviselője is. Az írásos jelentésből azonban sajnos, kevés jót tudhattak meg, ha i ak azt nem tekintjük elégségesnek a „jó” minősítéshez, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságok mindenütt részt vettek a szociális tervező munkában. Ezen túlmenően ugyanis konkrétumként csupán annyit állapíthatott meg a jelentés — mintegy követendő példaként —, hogy a 4. sz. Volán Vállalatnál alapos felmérésen alapuló szociális tervet készítettek, s szintén komplexnek értékelhető a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, vaszervezhetik a társadalmi erőket, a települések arculatának formálását célzó akciókat. Ebben Heréd eddig is kimagaslót produkált! A faluban 400 forint ez idén az egy főre eső társadalmi munka értéke, míg Kökényesen 1977-re sem terveztek eredetileg 85 forintnál többet. Egységes elgondolás, szervezés alapján kiegyenlítődhet az ilyesféle aránytalanság, mozgósítani lehet mindeddig kihasználatlan munkahelyeket, energiaforrásokat. Ügy véljük az Idézett beszélgetés kellően megvilágítja a községi, városi vezetők által kimunkált álláspontot a közös tanács létrehívásának ügyében. Az érvek kézenfekvők, s a gazdaságosság, az igényesebb ellátás elvén alapulnak. A párt-és tanácsi vezetők, tömegszervezetek véleménye, természetesen, még nem a végső szó. A kérdést szélesebb plé- num elé viszik. Az elgondolásról, tervezésről falugyűléseken tájékoztatják rövidesen a települések lakosságát, híven a demokratizmus eszméjéhez. S ha ezeken a találkozókon hangzik el hasznos, értékes javaslat a megoldással kapcsolatban, minden bizonnyal szívesen veszik az átszervezés nagy munkáját vállaló tisztségviselők. (moldvay) lamint a Parádi Üveggyár terve. Sok további, nagy munkáslétszámmal dolgozó vállalat azonban a jelek szerint nem kezeli súlyának megfelelő komolysággal a munkahelyi szociális körülményeket. Így lehetséges, hogy e körülmények megjavítására a határozat ellenére sem készítettek megfelelő terveket Ennek egyik következménye az is, hogy pl. a KPVDSZ megyebizottságának testületi ülése, amely augusztusban tárgyalta a szociális tervek készítésének helyzetét — a jelentést nem fogadta el. Megállapítható az is, hogy illetékes tanácsi szervek nem segítették megfelelően a tervkészítést, és nem is kérték azt számon. Megmaradva az elnökségi ülésre készült jelentésnél, és az ebből kézenfekvőén következő „fehér folt-sötét folt” kérdésnél, s nem kevésbé a teljesség kedvéért egy örvendetes tényre is érdemes felfigyelni. Arra nevezetesen, hogy bár a szociális tervek elkészítésében vállalataink nem árulnak el ugyan különösebb buzgalmat, de ez mégsem jelenti azt, hogy nem törődnek dolgozóik szociális körülményeivel. Az egyes munkahelyeken a munkavédelmi beruházások a feladatok középpontjába kerültek, és az előző 5 éves tervhez viszonyítva magasabb összegeket tervezték saját és központi erőforrásokból munkavédelmi célokra. Igaz, rossz példa itt is akad, mert a szükségesnél kevesebb fejlesztést irányoz elő pl. a Heves megyei Gabonaforgalmi - és Malomipari Vállalat, a megyei kórház, a Gsányi Állami Gazdaság, de az összkép ennek ellenére jónak mondható. Mindez természetesen nem változtat a tényen, hogy a legtöbb vállalatnál nem történt intézkedés, hogy a szociális feladatok ellátása, tervezése, ellenőrzése és koncentrálása ' egy vállalati szervhez tartozzon. A téma körül természete>- sen élénk vita alakult ki. Az Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT Izzólámpa Gyárában 1968-ban kezdték meg a halogénlámpák tömeggyártását. Az eltelt nyolc év alatt a termelés a húszszorosára emelkedett, így a világ legnagyobb halogén- lámpagyártó és -exportáló cégei közé fejlődött a gyár. Jelenleg egy- és kétfonalú halogén-gépjárműizzókat, a fotózás céljait szolgáló ha- logén-lámpacsaládot, általáelnökség tagjai közül számosán mondták el kiegészítésként saját tapasztalataikat, amelyek sajnos, nem sokkal kedvezőbbek a jelentésben foglaltaknál. Felszólalt. illetve a vitát ösz- szegezte Dorkó József, az SZMT vezető titkára is, aki többek között elmondotta: — Egyszerűen nem megengedhető, hogy egyébként jól dolgozó vállalatoknál ne készítsenek írásos tervet a dolgozók szociális helyzetéről, illetve arról az elképzelésről, hogyan kívánnak ezen a helyzeten javítani. Igaz, különböző helyeken, így pl. az éves tervekben megtalálható és végül is összeszedhető a válasz. Ez azonban semmi esetre sem indokolja a terv készítésének elhanyagolását. Nemcsak azért, mert felsőbb határozatok vannak a szociális tervek elkészítésére. hanem azért is — mert van mire terveznünk: a szociálpolitikai intézkedésekre szánt összeg megyénkben 61 millióról 127 millió forintra növekedett, és külön örvendetes, hogy az egyes munkahelyek jelentős összegeket szánnak munka- védelmi célokra. Végezetül arra hívta fel az elnökség figyelmét az SZMT vezető titkára, hogy a sok negatív tapasztalat mellett figyelembe kell venni azt is. hogy tulajdonképpen újszerű feladat megvalósításán fáradozunk. Eddigi gyakorlatunkban ugyanis még nem fordult elő, hogy az ötéves terv első évében tudtuk volna, hogy vállalataink milyen összegeket akarnak, illetve tudnak fordítani szociális célokra. Meglehet: a munkahelyek a terv elkészítésében nagyobb buzgalmat tanúsítanának, ha meglétük és teljességük egyik feltétele lenne a kiváló vállalati cím odaítélésének... Az SZMT elnökségi ülése a jelentést a javaslatokkal együtt elfogadta, majd a következő napirendi pont keretében arról a tájékoztatóról tanácskoztak, amely megyénk kereskedelmi áruellátásának helyzetéről szólt az I—III. negyedévi tapasztalatok alapján. (K. T.) nos világítási célokra 1000, 1500. 2000, 5000 wattos halogénizzókat gyártanak. Képünkön: automata hereiül; - zés tölti halogéngázzal a lámpatesteket. fMmüsm£í 1976. november 25., csütörtök Heréd és Kökényes nagy lépésre készül Halogénlámpa * világcég (MTI fotó T~ Bara István felvétele —KS)
