Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
Szegeden igen — Heves megyében nem A Minisztertanács tárgyalta: Sík a kifogás a' ..............építőipari r észteleinek munkáiéiban A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény, a különböző határozatok és állásfoglalások lehetővé teszik, hogy a tsz- ek — az . üzemi és háztáji szükségleten felül — a közieteknek és a lakosságnak is végezzenek építőipari. tevékenységeket, szolgáta- tásokat. Megyénk termelő- szövetkezetei éltek és élnek a lehetőséggel, 93 százalékuk folytat ilyen tevékenységet és az 1972—75 években összesen 823 millió forint árbevételt értek el az építőipari részlegek. Az elmúlt év végén öszesen 1140 fő dolgozott az építőipari részlegekben. Az összlét- szám 93 százaléka fizikai dolgozó — szakmunkás 48 százalék — a részlegek irányítását 83-an végzik, ebből kettő építészmérnök, és 28 a technikus. Az építési részleg fizikai dolgozóinak jövedelme majd 40 százalékkal volt magasabb, mint a tsz-tagoké. Ma már fölösleges vitatni, nem is lehet, ezeknek az építőipari részlegeknek a létjogosultságát. Szükség van rájuk, tevékenységük nélkülözhetetlen. A szövetkezetek építőipari munkája nélkül nem fejlődhettek, korszerűsödhettek volna szövetkezeteink, újabbnál újabb létesítmények dicsérik munkájukat a tsz-ek- ben, a közületeknél / és a lakosságnál is. A szűkös építőipari kapacitást enyhíti ezeknek az építőipari részlegeknek a munkája és több kedvezőtlen adottságú szövetkezetét ez a tevékenysége húzott ki a kátyúból. Növelte ez a munka a tsz-ek árbevételét, munkalehetőséget biztosított, hozzájárult a szövetkezet és a tagság jövedelmének növeléséhez, de nem utolsósorban a nemzeti vagyon gyarapodásához is. így van ez még akkor is, ha néhány nem kívánatos, elkerülhető szépséghibája is van ennek a tevékenységnek. A nagyobb volumenű építési tevékenységet folytató tsz-ek mintegy fele például nem rendelkezik érvényes, e tevékenységre vonatkozó működési engedéllyel. A szövetkezetek jelentős része az alapszabályban hiányosan, vagy egyáltalán nem szabályozta az építőipari részlegek működését. Ebből is adódik. — de nem kevésbé abból is, hogy a szövetkezetek jó részében a vezetőség nem sokat törődik velük —. hogy tervszerűtlenség, a munka, az anyagok nyilvántartásának elhanyagolása, szervezetlenség, a munkaerőlétszám kihasználatlansága, a megalapozatlan munkavállalások gyakran és nem is egy szövetkezetnél fordulnak elő. Felmérhetetlen, hogy mindez milyen veszteséggel, kárral jár. De megtörtént az is, hogy nem egyformán fogott a ceruza az elvégzett munka számlázásakor és olykor egyesek a költségtől eltérően alacsonyabb összeget fizettek a munkáért, és azt is megkésve. 'Mondani sem kell, hogy ezek az „egyesek” nem a szövetkezeti tagok közül kerültek ki elsősorban. Ilyen „szívességet”, figyelmességet általában ők nem élveztek és élveznek. Az sem elfogadható, hogy az egyes szövetkezetek épí- törészlegei az ország különböző részén vállalnak munkát — a noszvaji Űj Élet Szegeden, az istenme- zeji Béke Balatonakaraly- tyán, a bélapátfalvi Bükk- alja és a verpeléti Dózsa tsz Ózdon például — holott a megye építési kapacitása képtelen lépést tartani az igényekkel. A közületeknek végzett szolgáltatások aránya az elmúlt négy év alatt nem növekedett, a lakossági szolgáltatásuk pedig csaknem a felére csökkent a megyében. Van tehát mit tenni, javítani az építőrészlegek tevékenységének javítására. És ezt elsősorban a termelőszövetkezet vezetése ellenőrző munkájának a javításával kell elkezdeni. Nem ártana, sőt helyes lenne, ha vezetőségi ülésen is állást foglalnának: a gazdaságosság, a célszerűség és a tervszerűség érdekében, az ellenőrzés és a jogszabály szerinti működés biztosítására. De szükség van arra is, hogy az érintett állami szakigazgatási szervek — az eddigi mulasztásokat pótolva — és a megyei TESZÖV is fpkozot- tabb segítséget nyújtson az építőrészlegek jogszabály szerinti működéséhez. Helyes irányba kell tehát ösvényt vágni a szövetkezetek építőipari tevékenységének jelenlegi dzsungeljé- ben, mert enyhén fogalmazva is, megengedhetetlen luxus az, hogy egy 1100 főt meghaladó „vállalkozás” — amelyre számítani lehet és kell megyénk területén a szó szerint értendő építőmunkában — kihasználatlan lehetőségekkel botorkáljon a törvény és a törvénytelenség határmezsgyéjén. P. J. I 'A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsq., sok éves eredményes tevékenységük elismeréseként a Miinka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Gergely Istvánnak, az SZMT munkavédelmi felügyelőjének és Kristóf Lászlónénak, az SZMT Oktatási Központfa vezetőiének. A kitüntetéseket — mint az újság már hírül adta — Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára nyújtotta át a napokban.., A népművelő Kristóf Lászlónénak az Bem okozott szakítást meg. szokott területével, hogy két esztendeje — gyermekeit követve — Gyöngyösre került helyi munkára, s így ritkáb. ban járja már a többi várost, az egyéb településeket. A mozgalom oktatási központjában ugyanis újra meg újra a legkülönbözőbb vidékekről érkezett szakszervezeti aktivisták. tisztségviselők tanulnak. ennélfogva megfordul itt úgyszólván az egész megye. Tulajdonképpen az „iskolások” között is azt folytatja, amit valamikor még a poroszlói tanácsnál elkezdett: a könyv, az ismeretszerzés, a kultúra, a műveltség felé tereli az érdeklődést. Poroszlón — emlegeti — nagy élvezettel vágott neki a 6zép munkának, amikor — a megyében elsők között — a népkönyvtárat megszervezte. Aztán pedig, amint tahfo- lyamot is sikerült végeznie az áhított, majd határozottan választott hivatáshoz, illetve — éppen negyedszázada — Egerben a szakszervezeti otthonba került, még nagyobb kedvvel, lelkesedéssel végezte feladatát. Szívből örült, hogy az olvasnivalókkal roskadásig megrakott polcoknak mindennapos vendégei. lettek, s ezek száma egyre nőtt, nemcsak a klub. szoba, a játékterem, hanem á házi színjátszó csoport, a táncegyüttes fellépései is mind több embert vonzottak. Szakmájában — amelyben utóbb oklevelet is szerzett — különösen izgalmas éveket jelentett számára az az időszak, amikor már csak a könyvtárat vezethette, s részt vehetett a most is meglevő megyei szervezet, — a letéti könyvtárak — kialakításában, a „vidéki” könyvtárosok szakmai felkészítésében, munkájuk csiszolásában, eredményesebbé tételében. Egész sor író-olvasó találkozót szervezett, több jeles szerzővel életre szóló barátságot kötött. A könyv, a könyvtár mais a mindene — vallja —,de soha nem húzódott más m>>n_ t kától sem. Szívesen dolgozott az SZMT szakbizottságában is, politikai munkásként fáradhatatlanul utazott, ahová csak szólították. Évekig szeretettel patronálta az élelmi. szeripari üzemeket, a bányászok alapszervezeteit. S ugyanilyen ragaszkodással vezeti újabban a gyöngyösi oktatási központot — ahol például ebben az évben 784 hallgató tanul — s egyben titkárként irányítja a helyi szakmaközi bizottságot is. Amellett, hogy a városi nép- frontbizottság munkájából is részt kér. A Munka Érdemrendet az MSZBT aranyko- szoi'ús jelvénye, a „Szocialista kultúráért” kitüntetés, a „Szakszervezeti munkáért” ezüst, illetve arany fokozata után kapta ■—, de talán amikor ezeket átvette sem érzett nagyobb boldogságot, mint néhány napja, hogy a gyöngyösi nyugdíjas szakszervezeti tagok vörös szegfűvel köszöntve tudtára adták: befogadta, helybelinek tartja már az új város is, amit több mint húsz esztendő után cserélt el Egerrel... A munkavédelmi felügyelő Gergely István egykori lakatosnak, mondhatni, gyerekkori élmények sugallták, hogy a legnemesebb, az, amit a munkásért, a munkakörül, mények javításáért tehet az ember. Akkoriban, persze a Kolozs megyei grófi birtokon a legkevésbé gondolt mind. járt a szakszervezetre, sőt. (Fotó: Szántó György) még később, a budapesti Ganz Hajógyárban sem. A mozgalommal ugyanis inkább csak ezután, a zuglói transzformátorgyárban került közelebbi kapcsolatba, hogy egy népes csoport bizalmijává választották. Amikor 1954-ben, a Lehel úti felvonógyárból — párt. megbízatással — a füzesaboÉpítőiparosok e'őnyben A kormány nagyon praktikus és lényegbevágó intézkedése teljes mértékben indokolt. Adókedvezményekkel serkenti a kisiparosok bizonyos köreit a lakosság igényesebb, teljesebb kiszolgálására. Erről döntött többek között csütörtöki ülésén a Minisztertanács. A panaszok, észrevételek serege rohamozza mindmáig az államigazgatás illetékeseit, joggal kifogásolva, hogy vannak helyek, ahol majdhogynem hiányoznak a javító, tatarozó, lakásszerelő kisiparosok. Különösen a kisebb városok, községek helyzete a hátrányos. A kialakult helyzet miatt egyformán volt és van pa- naszolnivalója a magánembernek, a népgazdaságnak és az államigazgatásnak. A helyzetet azonban nem lehet állami parancsszóval javítani — csak a gazdasági ösztönzés segíthet, mint máshol is. A kormány kiterjesztette a bővített adókedvezményeket — elsősorban az építőiparosokra, valamint a rosszul ellátott területeken dolgozó, vagy munkát kezdő szolgáltató iparosokra, magánkereskedőkre. Az illetékes tanácsi szervek javaslatára a községek, városok ellátatlan területein lakossági szolgáltatásra vállalkozó kisiparosok és kereskedők háromévi adó- mentességet kapnak. A lakáskarbantartást végző iparosokat minden esetben háromévi adómentesség illeti meg, egyidejűleg ezeknél 48 ezer forintról 60 ezer forintra emelték az adómentes jövedelem összeghatárát nyi gépállomásra helyezték, családjával együtt vidékre került, már mozgalmi elkötelezettséggel buzgőlkodott a munkavédelem területén. Utóbb, a helyi szakszervezeti bizottság titkáraként még aktívabban és következetesebben próbálta teljesíteni fiatalkori elhatározásait. A MEDOSZ Borsod—Heves megyei Bizottságában — mint függetlenített politikai munkatárs — már kellő tapasztalatok, megfelelő gya. korlat birtokában folytatta, amit elkezdett. Mindezekhez a SZOT tanfolyamain kellő szakmai, politikai ismereteket is szerzett, s így egyre többre vállalkozhatott. Nem volt könnyű a dolga — csak a hét végén jutott haza a családjához, két kicsiny gyermekéhez —, de eszébe sem jutott, hogy más, kényelmesebb pályára térjen. 1960-ban került a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának újonnan alakult munkavédelmi csoporjához, ahol a MEDOSZ és a postások patronálása mellett — immár közel a nyugdíjhoz — jelenleg is dolgozik. Járja a területet — a megye mező- gazdasági üzemeit —, s őrködik a mindennapi munka biztonsága fölött. Hiányosságra figyelmeztet, tanácsokat ad, intézkedik, olykor bírságol is. Sajnos — beszéli —, sok megrázó esetet végigélt már, számos sérülésnek, szerencsétlenségnek. halálnak yolt a tanúja, bírósági szakértője. Mindből tanult, valamennyi arra figyelmeztette, arra inti, hogy következetes legyen a posztján, legjobb igyekezetével próbálja csökkenteni a bajokat. Igyekezetéért — amelynél bizonyára méltányolták, hogy jó ideig az apparátus szb- titkára is volt —. évekkel ezelőtt megkapta már a „Szak. szervezeti munkáért” kitüntetés ezüst fokozatát. Nem tagadja, jólesett a figyelmesség, az elismerés, különösen pedig az újabb, a Munka Érdemrend. Ám hogy a munkáját mások is tisztelik — úgy érzi — még többet jelent a számára! Győni Gyula Az adókedvezmények általában olyan tevékenységet érintenek, amelyek a lakosság ellátását szolgálják, így a háromezernél kisebb lélekszámú községben dolgozó szolgáltató kisiparosok, magánkereskedők a mostani 60 ezer forint helyett 80 ezer forint jövedelemig 60 százalékos, az ötezernél vagy ennél nagyobb lélekszámú községekben 20 százalékos adókedvezményben részesülnek. A szakmunkástanulók után járó kedvezményt az eddigi 15 százalékról, 20 százalékra emelték. Szép számmal vannak magánkereskedők, akik elsőrendű lakossági szükségletek kielégítése érdekében szolgálnak, kereskednek. Ilyenek a vegyesboltosok, zöldség- és gyümölcsárusok. A legfontosabb érdek a jó ellátás. Éppen ezért az egész eddig ismertetett rendelkezés hatályba lépésétől, 1977-től, az említett- kereskedők szintén kedvezméAugusztus végén, amikor a nagy betakarítás jobbára befejeződött a hatvani Lenin Termelőszövetkezet földjein, minden fronton megindult az elkövetkező gazdasági esztendő termelési feltételeinek előkészítése, munkálata. Több mint 1200 hektáron hozzáfogtak az őszi búza talajműveleteihez, ezzel párhuzamosan felszántottak, műtrágyáztak 600 hektáron, amiben pinjd borsó, cukorrépa terem. Szeptember második felében törni lehetett 400 hektár kukoricájukat, lendületesen folyt a másodvetésű növények nagy tömegű silózása, közben pedig frontot nyitott a vezetőség a 300 hektáron termesztett fontos ipari növény. a cukorrépa gyors betakarítása érdekében. — Sajnos, számításaink nem váltak be — mondja jogos keserűséggel ifjú Horváth Sándor ágazatvezető, akivel számba vesszük az őszi hadjárat eredményeit. — Felkészült a gépműhely, pontos tervet dolgozott ki a szállítás, kellően súlypontózva mozgósítottuk a kézi erőt a szeszélyes őszi időjárás mégis visszavetett bennünket ... A helyzet nem javult Ha pontosan akarunk fogalmazni az időjárás okozta nehézségekkel kapcsolatban, élre kívánkozik annak megjegyzése, hogy 500 hektár őszi vetés után tíz napra le kellett állni a munkálatokkal, legalább eddig szünetelt a cukorrépa betakarítása, a silózást azért kellett szüneteltetni, mert a gépek nem tudtak mozogni a felázott talajon, a kukoricatörést pedig a termény 38—41 százalékos nedvességtartalma tette lehetetlenné. A helyzet októberben sem sokat változott. A hónap derekán tudtak tiz napig zavartalanul dolgozni a földeken, előtte és utána napokra, órákra lehetett csak „bevetni” a gépparkot, a különböző munkacsapatokat. S most, november első felében, megint a reménykedés napjait élik a gazdaságban. Várják az időjárás javulását, a jobb munkafeltételeket! Persze, ez nem egyenlő a tétlenséggel. November 7- ére 80 hektár kivételével befejeződött a búzavetés, 140 hektáron a cukorrépa teljes betakarítása további 40 hektár répa kiszedve, karajolva renden fekszik s éppen látogatásunk napján végeztek a kukoricával, ami 44 mázsás átlagtermést hozott. Legalább ennyire örül Pete János főmérnök a nagy részében másoüvetésű silóternyes adókulccsal adóznak. A kedvezményes adó alkalmazásának jövedelmi határösszegét 60 ezerről 109 ezer forintra emelték. Az adóátalány _ megállapításának módosított rendje valószínűleg újabb ösztönzést ad a lelkiismeretesebb munkára. Az új rendelkezés itt az addigi 89 ezer forintos jövedelemhatár helyett 100 ezer forintos határt jelölt ki. Annak érdekében, hogy minél több családtag is segítsen a kisiparosoknak, magánkereskedőknek, az adóátalányt többé nem befolyásolja a családtagok foglalkoztatása. Egyszerűsít és munkabiztonságot nyújt az, hogy az adóátalányt a jövőben csak lényeges jövedelemváltozás esetében módosítják, az több éven át változatlan maradhat. Egyszerűsítenek a könyvvezetési kötelezettségen is. Röviden és vázlatosan ennyit lehet mondani egy várhatóan jó hatású rendelkezésről. meny levágásának. Csaknem 600 vagon téli takarmányt, illetve 700 ezer forint többletet jelent ez a gazdaság kasszájában, s nagyon megjavította az állat- állomány téli ellátási feltételeit Kölcsönös segítség Természetesen mind e gondok, nehézségek közepette más módon is keresték a Lenin Termelőszövetkezetben a boldogulás útját. Gépparkjuk szállítóeszközei, műtrágyaszóró autói és traktorai például a szomszédos Nagygombosi Állami Gazdaságnak nyújtottak eleinte segítséget. Jelenleg hasonló jellegű bérmunkát végeznek a boldogi, herédi termelő- szövetkezetek kukoricaföldjein. S ahogyan a szárítótelepen hallottuk, a bábolnai rendszerű gép már eddig öt- venvagonnyi kukoricát mentett meg a csányiaknak, kö- kényesieknek, boldogiaknak. A segítségnyújtás azonban kölcsönös! Ismerve a vállalt feladat súlyát, a cukorrépaprogram fontosságát, a hatvani földek termésének begyűjtéséhez támogatást ad a Nagygombosi Állami Gazdaság, amely már a második nagy teljesítményű Herieau-gép- sort irányította a Lenin Termelőszövetkezetbe. Az őszi búza vetését, valamint a mélyszántást figyelembe véve: 2300 hektáron november 20-ra befejeződik a nagy adagú alapműtrágyázás, 600 hektáron repülőről szórnak nitrogén hatóanyagot a friss művelésű talajba, 400 hektáron pedig a fertőtlenítéssel is végeznek. Társadalmi segítséggel? Nemzetgazdasági szempontból. de a tagok egyéni jövedelme miatt is, legtöbb figyelem a cukorrépára irányul ezekben a napokban. Éspedig azért, mert a szikkasztó nyári hetek után beállt esős idő megjavította a terméskilátást. Reménykednek is a hektáronkénti 400 mázsás eredményben, ez azonban mindenképpen a betakarítás függvényévé váltó, zott! Arról van szó, hogy a jó zárás érdekében december végéig minden répát fel kell szedni a hatvani határban. (moldvay) MűmMQ 1976. november 20., szombat Őszi hadjárat a hatvani határban Ketten a kiválóak közül
