Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

Menetrend szerint \ A vasutak fejlesztési programjából MINDENKINEK VOLT MAR alkalma, utazás köz­ben, pályaudvaron járva, szemügyre venni a vasuta­sok munkáját. Teendőik kö­zül. az utazó, a „kívülről” szemlélődő számára aligha­nem a kocsirendezés mun­kája a leglátványosabb: az ide-oda lóduló vagonokkal, csattanó ütközőkkel, a ko­csik között hajladozó kap­csolósokkal, a gépek ősem­berek összehangolt mozgá­sával. A szerelvények szét szedése, összerakása egyben a legveszélyesebb — hiszen az ütközők között a másod­percre kiszámított mozdula­tokban nem lehet tévedni — és a legnehezebb munka is. Már a század első harma­dában műszakiak serege foglalkozott azzal, miképp is lehetne ember nélkül, va­lamilyen géppel, szerkezet­tel elvégeztetni ezt a mun­kát így születtek meg a 30- as években az első önműkö­dő vagonkapcsoló készülé­kek a Szovjetunióban és Amerikában. A Szovjetunió­ban 1935-től 1957-ig a tel­jes vagon- és mozdonypar­kot felszerelték ezzel a szerkezettel. Ma az USA- ban és a Szovjetunióban lé­nyegében a teljes kocsipark önműködő kapcsolószerke- zeítel közlekedik. Európában az önműködő kocsikapcsoló általános be­vezetésének terve körülbe­lül 20 esztendeje készült et A terv lényege az volt, hogy egész Európában — idesorolva még a Szovjet; unió szibériai részét is — valamennyi ország nemzeti vasútjának egyugyanazon készülék alkalmazására kel­lene áttérnie, hiszen az eb­ből származó előnyök, ké­zenfekvőén csakis így ak­názhatók ki maradéktala­nul. E GONDOLAT JEGYÉ­BEN a 60-as évek elejétől a Szocialista Országok Nem­zetközi Együttműködési Szer­vezete és az Európai Vas­utak Nemzetközi Szövetsége, közös bizottság keretében lá­tott hozzá az európai vas­utak egységes, összekapcsol­ható (tipizált) önműködő kapcsoló szerkezetének ki- fejlesztéséhez, a már koráb­ban elkészült szocialista és nyugati konstrukciók és do­kumentációk felhasználásá­val. illetve összehangolásá­val. t Nem kevés műszaki prob-; léma várt megoldásra, hi­szen ennek az új készülék­nek az előző évtizedekben elkészült amerikai és szov­jet változatnál korszerűbb­nek kellett lennie, figye­lembe véve a fejlődés az­óta elért eredményeit, illet­ve ma már pontosan felvá­zolható új követelményeit. A 70-es évek derekára végül is elkészült, kipróbálva, a tapasztalatok alapján korri­gálva két korszerű készülélc, egy szocialista és egy nyu­gati változat. A közös érdek és előnyök alapján, a két készülékben megtestesülő szabadalmakat a szakembe­rek díjtalanul bocsátották egymás rendelkezésére. Európa tehát az önműkö­dő kapcsolókészülékek elter­jesztésének időszakához ér­kezett. a fejlesztés befejező­dött. Erre a szakaszra több ország nemzeti vasútja — így a MÁV is — már ko­rábban megkezdte a felké­szülést A régebbi kocsikat az új szerkezet felszerelésé­re alkalmassá tették, illetve az új vagonokat már így készítette az ipar. A MÁV 1965-től végzi ezt az előké­szítő munkát. Ami hátra van, az átállás érdekében elvégzendő feladat, az sem kevés még. A nyugati orszá­goknak például 2,5 millió, a szocialista országoknak 1,5 millió készülék szükséges az átálláshoz. Ezt az iparnak még el kell készítenie. A KGST-tagországok gyártás- szakosítás keretében szerve­zik meg a kocsikapcsoló ké­szülékek termelését is — a feladat azonban így is je­lentős. Az áttérés például a magyar népgazdaságnak leg­alább 15—20 milliárd fo­rintba kerül majd. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK szeretnék a következő 8—10 évben — az eredeti menetrend szerint, a szá­mottevő költségek dacára is — általánosan bevezetni a készülék használatát. A nyugati országok viszont, egyelőre a nagy ráfordítás- igényre hivatkozva — 1985 utáni időpontot javasolnak. Mérlegelés dolga, minden­képpen meg kell-e várni a nyugati országokat, nincs-e mód meggyorsítani a beve­zetést a szocialista vasuta­kon. Hiszen az kézenfekvő, hogy ez a készülék jelentő­sen bővítené a rendező-pá­lyaudvarok teljesítőképessé­gét a kocsirendezés átfutási idejének számottevő csök­kentésével. Különböző szá­mítások szerint 20—10 száza­lékos időmegtakarítás érhető el a gépesített kocsirendezés­sel a kézi kapcsolással szem­ben. Nem beszélve arról, hogy emberek ezreit szaba­díthatnák fel az egyik leg­nehezebb és legveszélyesebb fizikai munka alól. G. F. Lám, ezt hozta a fejlődés; Alig egy-két évvel ezelőtt még arról beszéltünk, hogy a füzesabonyi járásban szor­galmazni kell az ipartelepig test. több munkalehetőséget kell biztosítani az ott lakók­nak; most viszont már a kis részlegek, a foglalkoztatóst helyben megoldó községi munkahelyek visszaszorítása a cél. Erről hozott határoza­tot az MSZMP járási bizott­sága, s kérte fel még az év elején a járási hivatalt: mérje fel, hogy milyen haté+ konysággal dolgoznak a já­rásban az oda kitelepített szövetkezeti. vállalati részle- gek, s ahol indokolt, javasol- jók azok felszámolását. Mert a munkaerőre a termeléke­nyebb ágazatokban van szük­ség. Nem az a gond ma már, hol kapnak munkát az itt la­kók; munka van bőven. De vajon fejlődőképes. haté­konyan dolgozó üzemekben kötik-e le munkaerejüket? Első a mezőgazdaság — A füzesabonyi járás eL: sősorban ma is mezőgazda- sági jellegű terület és a jö­vőben is az marad — mond­ta beszélgetésünkkor Veres István, a járási pártbizott­ság első titkára. — A szö­vetkezetekben azonban gyak­ran nem tudnak egész évre munkát adni mindenkinek, csak szezonidőre. Várhatóan a következő években még tovább csökken a mezőgaz­daságban dolgozók száma. A Mátravidéki Fémművek fü­zesabonyi gyára, annak ide­jén kis létszámmal kezdte a termelést, s mi tovább foly­tattuk azután is az ipar tele­pítését: községeinkben több olyan szövetkezeti részleg kapott helyet, ahol nőket tanítanak be egyszerűbb munkafolyamatokra varro­dákban és hasonló kis mű­helyekben. Testületünk az idén viszont már úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem bővíthetők tovább ezek a kis részlegek. A terület fejlesz­tése szempontjából sokkal nagyobb jelentőségük van a munkaerőt koncentráltan foglalkoztató ipari üzemek­nek. Füzesabonyban itt a Fémművek gyára a legna­Papp Antal telepvezető és ifjú Oláh Vincéné meós ellenőrzi a szállításra váró ruhákat Jobban hasznosítani a munkaerőt Női ruhák exportra Kétútköznek nevezik azt a kis települést Poroszló ha­tárában, ahol az Egri Ruha­ipari Szövetkezet kihelyezett telephelye található. A régi kastélyból varrodává alakult épületben 80 asszony és lány dolgozik két műszakban. Ha­vonta 1200 női ruhát készíte­nek az NSZK-ba. a változa­tos színösszeállítású és for­májú szoknyák pedig Hol­landiába és Ázsia országai­ba kerülnek. , MI lesz veletek, kisüzemek? 'illanatkép a munkateremből, ahol a szabást és a varrást végzik * (Fotó: Szántó György) Javuló egészségügyi, szociális ellátottság Füzesabony gyárában gyobb, meghatározó szerepe van a nagyközség fejlődé­sében, s egyre többen járnak be a környező falvakból is— Tervek nélkül Blahá István, a nagyköz­ség pártbizottságának titká­ra így vélekedett:. — Mi örültünk, hogy Bu­dapestről és más központok­ból különböző kis üzemek települtek ide, hiszen a munkalehetőséget az itt la­kók is sürgették. De azt ta­pasztaltuk. ezekre a részle­gekre nem figyelnek eléggé a vezetőik, munkájukra a terv- szerűtlenség a jellemző, s a képződő vállalati alapokból ide már alig jut. Néhány példát: a Herbária gyógy­növény-feldolgozó vállalat füzesabonyi telepén soha nem tudják, mit fognak csinálni két hét múlva. Néha 120, néha csak negyven asszony szükséges a munkához. Jár­ják a községeket, toboroz­nak, utána szélnek eresztik a dolgozókat. A Konfekció szövetkezet helyi részlegé­nek ügyében a budapesti XIII. kerületi pártbizottságot kérdeztük meg; kiderült, hogy a vezetőséggel nincs minden rendben, összevonás­ra kerül sor. Ez fél éve meg­történt, várjuk, hogy intéz­kednek a munkakörülmények javításáról és egyáltalán a részleg jövőjéről. A Pest vi­déki Műanyagipari Szövetke­zet szinte észrevétlenül ala­kította ki telepét, a vegyes­ipari szövetkezettel közösen. Igaz, ide nagyrészt azokat vették fel, akik korábban sehol nem dolgoztak. Itt is elérte már a létszám a 180- at, könnyű is a munka, s még arra is figyelnünk kel­lett. hogy a keresetek ne okozzanak túl nagy bérfe­szültséget más, szomszédos munkahelyekhez viszonyít­va. Ennek azután persze, hogy őrültek a központban! Varroda Mezőtárkányban Füzesabonytól pár kilomé­ternyire, Mezőtárkányban 80 —90 asszonyt, lányt két mű­szakban foglalkoztató mun­kahely az Egri Ruhaipari Szövetkezet varrodája. Négy éve alapították ezt a kis üze­met, hogy munkalehetőséget biztosítsanak az ott élőknek. A régi kultúrház épületében most varrógépek kattognak, vasalógépekből száll a gőz. — Az idén már nincsen gondunk a munkaerővel, megszűnt a három évig tartó vándorlás — fogadott Ócsai József, a munkahely vezető­je. — Ketten vagyunk ruha­ipari szakemberek, a többi­ek betanított munkások, nemrég alakultak a brigádok, a fiatalok KISZ-alapszerve_ zetet akarnak létrehozni; egyszóval formálódik a kö­zösség. A szükséges gyakor­lati idő letöltése után arra is lehetőség van, hogy szak­munkásvizsgát tegyenek. Készséggel kalauzolt a kis üzemben, s mutatta meg az új varrógépeket, amelyeket Csepelről hoztak. Protótípu. sok, kísérleti gyártás alatt, itt próbálják ki őket. — Egerben készülnek a zakók, itt a nadrágok. Egye­lőre belföldre dolgozunk, de lesz majd export is. A mezőtárkányin kívül nemrég hozott létre egy má­sik részleget is a kétútközi kastélyban a szövetkezet. Ezek jövőjéről érdeklődtünk Kovács Mihály elnöknél. — Nagy tőkés és szocialis­ta exportra vannak kilátása­ink; ezek a részlegek min­denképpen hasznosak a nép­gazdaságnak. Kilencven kö­rüli ■ létszámot tervezünk, mindkét helyen, tovább nem gyarapítjuk, de a termelé­kenységet januártól már nagy arányban növeljük. Korszerű gépekkel, átszerve­zéssel. — Mi a véleménye o já­rás vezetőinek a munkaerőt koncentráló törekvéseikről? — Helyesnek tartom, hi­szen én magam is tagja va­gyok egy bizottságnak, amely a megye ruhaipari üzemei­nek ilyen irányú átszervezé­séhez készít javaslatokat. A mi szövetkezetünk öt év alatt megkétszerezi a termelését, nyugati cégeknek végzünk bérmunkát, s nagyarányú szovjet export várható. Be­dolgozó hálózatot is szerve­zünk. Ha ezek a részlegek megszűnnének, megszűnne az exportunk is. — Hogyan szervezik meg a gépek, berendezések kar. bántartását? Mezőtárkányban gondokról hallottunk.., — Gépkocsit vásárolunk, az járja a munkahelyeket, szakembereket veszünk fel. Jövőre ez már nem jelent problémát. __ _ o O O F A járási pártbizottság első titkára úgy vélekedett: csak körültekintően, a körülmé­nyeket alaposan mérlegelve lehet a különböző részlegek leépítéséhez hozzákezdeni. A végrehajtó tanácsi vezetők is ebben a szellemben végzik felméréseiket. Végső állás- foglalás, döntés még nem született, de ez a kezdemé­nyezés máris példamutató és sok tanulsággal szolgál: az ipartelepítést sem szabad (vagy nem lett volna szabad) mindenáron szorgalmazni, csak a foglalkoztatás érde­kében. Most azt mérlegelik: hol biztosabb a jövő, melyik munkahely szolgálja jobban a terület fejlődését.- Akik döntenek, felelősséget érez­nek, s nemcsak a pillanatnyi sikerekért... Ilckeli Sándor (Tudósítónktól): Korszerű gépi tehcnikával dolgozó nagyüzemmé nőtt az elmúlt években a Mátravi­déki Fémmüvek füzesabonyi gyára. A nagyközség közpon­ti üzeme a termelés fejlődé­se mellett szociális, kulturá­lis és egészségügyi létesít­ményekkel is igen sokat fej* lődött. ' Javult a gyár üzemorvosi ellátottsága, korszerűsítették az üzemorvosi rendelőt és heti három alkalommal tar­tanak orvosi rendelést. Az üzem évente százezer forin­tot fordít az egészségügy fej­lesztésére. A dolgozók mun­kakörülményeinek javítását szolgálja a 20 millió forintos költséggel létesített korsze­rű, tágas üzemcsarnok és egy 600 férőhelyes szociális épü­let, öltözőkkel, fürdővel fel­szerelve. A nehéz fizikai munka könnyítése érdekében fokozták az anyagmozgatás* a szállítás és rakodás gépe­sítését Évente 150 ezer fo­rintot költenek védőétel és -ital biztosítására. A gyár vezetői az utóbb! években több eredményes inr tézkedést tettek a zajárta­lom, a levegőszennyeződés csökkentésére és az ivóvíz- ellátás javítására Az üzemi étkeztetéshez nyújtott válla­lati támogatás évenkénti összege 160 ezer forint. Újabb munkásjáratok szer­vezésével Oldották meg Po­roszló, Sarud és Üjlőrincfal­va községekből az üzem dol­gozóinak beszállítását. A IV. ötéves terv idősza­kában kevés híján egymillió forintot fordítottak a dolgo­zók lakásellátottságának ja­vítására, kislakásépítések tá­mogatására. A gyárnak ön­álló gyermekintézménye nincs, ezért Füzesabony nagyközség és több környék­beli község tanácsa részére juttattak jelentős összegeket és végeztek sok társadalmi munkát a gyermekjóléti in­tézmények fejlesztése érde­kében. Az üzem területén könyv-’ ' tárat és KISZ-klubot alakí­tottak ki a közelmúltban: együttműködési szerződés keretében kapnak szolgálta­tásokat a járási művelődési központtól. A gyár vezetősége mind­ezeken kívül sokat tett a dolgozók szakmai, politikai képzése, továbbképzése érde­kében. Az ötödik ötéves terv időszakára újabb terveket dolgoztak ki az üzem egész­ségügyi fejlesztésére, az élet- és rhunkakörülmények javítására, a vállalati kultu­rális és sporttevékenység továbbfejlesztésére. a Császár István MmüsünCi 1976. november 18., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents