Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-17 / 272. szám
A beruházás hétköznapjai összesen heten foglalkoznak a beruházásokkal Gyöngyösön úgy. hogy ezért fizetik őket. Közülük egy állandóan Egerben tartózkodik, a vállalat központjában, a többiek pedig a helyszínen. Ök ügyelnek minden olyan munkára, amely a város közigazgatási határain belül folyik. Tulajdonképpen kihelyezett részleg ez. amit nem is olyan régen hoztak létre. A rendeltetése is nagyon kézenfekvő: ott lenni a hétköznapokon a ■ munkáknál, mindig és állandóan beavatkozásra készen. ha erre szükség van. Azt is tudjuk, ha már építkezés, ez nem könnyű terület, mert rajta a lakosság • szeme. Ha pedig magyarázkodni kell valami miatt. az már régen rossz: Árra voltunk kíváncsiak, hogyan, miként tevékenykednek azok, akik felelősek a beruházásokért. ★ A beruházási vállalat gyöngyösi kirendeltségét megtalálni nem könnyű dolog. Lent, a nyolcvanasban, az egyik lakóépület hátánál húzódik meg a bejárata, ami még tíz méterről sem hívja fel magára a figyelmet. Bent sem változik a kép: szerény méretek jellemzik a helyiséget. Pedig itt tíz- és tízmilliók sorsára, útjára ügyelnek. — Úgynevezett élő beruházásunk most tizenöt van, olyan pedig aminek az előkészítését végezzük, majdnem húsz — tudjuk meg Szántó Jánostól, a kirendeltség vezetőjétől. — Minden fontos részletnél ott vagyunk, legalább hetenként megkeressük az építkezést, semmi nem történhetik nélkülünk, és ez a jelenlét a szoros együttműködést is biztosítja. Volt olyan vélemény is. hogy minden építkezést minden■ nap meg kellene keresnünk. Szerintem erre semmi szükI ség nincs. ] Az elmondottak azt su- i gallják, mintha valami cso- i dálatosan nagy egyetértés i lenne a beruházó és a kill vitelezo között. Mintha min- r dig, mindenben, az első szóra megegyeznének. Pedig hányszor alakul ki valósá- I. gos alkudozás közöttük. Hal- í lünk is egy példát. Ehhez tudni kell. hogy kétféle nor- mával dolgoznak a költsé- I gek megállapításánál. Az | egyik az országos norma, I amely szerint egy négyzet- I méternyi lakásterület X forintba kerül, a másik pedig a mikronorma, amely szerint ugyanez Y forintba. A mikronorma megyei szabvány, kisebb összegét is jelöl, de ez nem vonatkozik automatikusan az állami vállalatra. Annak a megyei tanács szakosztálya nem felügyeleti szerve. Az alkudozás abból is ered. hogy a különböző munkák elvégzésének fázisait nem egyformán ítélik meg. Például: egy műanyag ragasztó felhasználásához milyen adalékok kellenek és milyen mennyiségben, ha ezt a ragasztót nem készen kell megvenni? De azon is lehet esetleg vitatkozni hogy valamilyen anyagból mennyi kell az adott területre. És . így tovább. — Nyugodtan mondhatom, egy ilyen egyeztetés legalább két hónapot vesz' igénybe, méghozzá kemény csatározásokkal. Minket köt a beruházásra megállapított összeg, amit nem léphetünk- túl. az építővállalat pedig nem biztos, hogy az árajánlatánál ezt figyelembe veszi. Sőt! ★ Az lenne az igazi, ha a részletes tervdokumentáció' már jóval a munkák megkezdése előtt a rendelkezésre állna. A gyöngyösi építőipari szövetkezet nem is tesz addig semmit, amíg ezt a beruházó nem adja át neki. Az állami építőipari vállalat esetenként szerződést köt telje", dokumentáció nélkül is. Hallunk most is egy példát. Az úgynevezett Pacsirta- telep beépítése a küszöbön áll. Már a programon túlvannak, az építési tervet megrendelték, annak szállítási határideje a következő év első fele. de a tervező beépítési tervet is kér hozzá. Ezt a beépítési tervet csak most készítik. Mire ázt a városi tanács vb is jóváhagyja, és ezután az eljut az építési terv készítőjéhez, bizonyára elkövetkezik 1977 is. Lehet-e időben szállítani így az építési tervet? — Kialakult-e olyan gyakorlat, hogy tudják, iskolát terveztetni csak itt, lakóházat csak ott, ipari üzemet pedig csak amott érdemes? — Több tervező vállalattal vagyunk kapcsolatban de a megrendelésünk csupán attól függ, hol találunk szabad kapacitást. Bár a tervezők specializálódnak, profiljukon kívül is vállalnak munkát, ha éppen van rá idejük. ★ Szántó János felidéz egy esetet. — Mi lefaragtunk néhány százezer forintot az árajánlatból. Bíróságra került az ügy, ahol módosították a mi általunk megjelölt összeget. Hozzátették még a kamatait is. amit nekünk kellett kifizetnünk. Tulajdonképpen önmagunknak ártottunk. Hogy ez a vélemény világos és egyértelmű legyen, hozzá kell tennünk: a beruházási vállalat a teljes ősz- szeg után kapja a maga százalékát. Minél drágább egy építkezés, annál több az a forint, ami a beruházási vállalaté lesz. Miért veszekedjen tehát az építőkkel? Miért alkudozzon velük? Ök azonban megbízatás alapján végzik a munkájukat. Nekik tehát a megbízójuk érdekeit kell képviselniük, ami csak az lehet, hogy egy forinttal 6e kelljen többet kiadni egy épületért, mint amennyiért azt el lehet készíteni. Itt. bizony, ellentmondás fedezhető fel. ★ Mikor lesz úgy, hogy az átadásra kijelölt épület csakugyan készen is várja a használatba vevőket? Nem kell még ezt is, azt is javítgatni rajta, foltozgatni, igazítani, egészen addig, amíg a bent lévők meg nem unják? — Erre nehéz választ adni. Az igazság az, hogy a befejezési szakaszban van ma még a legnagyobb zsúfoltság az építkezésen. Az idő hajtja a munkásokat, és csak nagyon kevesen vannak közöttük olyanok, akik nem adnak ki kifogásolható munkát a kezük alól. Többségük elnézőbb önmagával szemben. Megint példát hallunk arról, amikor maga az építkezés vezetője nem hitt az átadás sikerében, mégis gördülékenyen megtörtént az. Az ellenkezője is előfordult: mindenki előre „esküdött volna rá”, hogy simán lezajlik az esemény, aztán — derült égből villámcsapás i— az átadást meghiúsítot- i ták. Hogy miért? Valaki' meg akarta mutatni, hogy ezt is meg tudja csinálni.' ’ De olyan is előfordul, hogy egy kicsit behunyják a szemüket a másik fél képviselői. — Kompromisszumok nélkül nem lehet ezt csinálni. ★ Szinte veszekednek. Tudván tudja az építő, hogy nincs igaza, mégis mindent elmond a másikról, hogy ráerőszakolja a maga véleményét. így kell ezt. mondják az illetékesek, mert nem is való semmiféle vezetői beosztásba, ha erre nem képes. Persze, a vállalati érdek. Erkölcsös-e ez így? Az átadáskor valami elkerülte az átvevők figyelmét. Nem rögzítik jegyzőkönyvbe, tehát később hiába állnak elő azzal, hogy javítsa ki az építő vállalat. Miért nem vették észre? — kapják a választ, kissé cinikus egykedvűséggel. Rossz a csempe felrakása. Az építőipariak váltig erősítgetik. hogy az jó. Csak nem verik le? Ki fizeti azt meg a vállalatnak? Pedig tudják, hogy a csempét rosz- szul tették fel. Ez így megy. Élelmes emberek, a vállalatuk érdekeit képviselik: ezt hangoztatják elismerésként. Pedig ez becsapás. Nem is vállalati érdek. Ha jól .végiggondoljuk, így alakulhat ki az a vállalati közvélemény a különböző szakmunkások körében, hogy „kicsire nem adunk” ez sem számít. az sem számít, jól van az úgy is, ha nem egészen kifogástalan, mert úgy is átveszik. A mi vezetőink olyan „ügyes” emberek, hogy kivágják magukat a legkényelmetlenebb helyzetből is. Ez lenne a vállalati érdek? A beruházási tevékenység hétköznapjai tulajdonképpen a nézetek ütközésének a sorozatai. Mintha az építőnek és az építtetőnek a vonata mifelénk nem ugyanabban az irányban haladna. Az alapvető hiba itt van. Nem lehet jövője a ki kit csap be, vagy a ki kit győz le szemléletnek, mert az közérdekünk ellen való. Ez még a magánvállalkozói korszak visszasündörgése. A mi rendünkhöz csak az illik, hogy pontosan annyit kérjünk egy munkáért, amennyi annak az értéke. ; Se négyzetmétereket, se köbmétereket ne csempésszünk még a ténylegesen meglevőkhöz, mert az állítólagos vállalati érdek ezt így követeli meg. És mert nem is alkalmas az — állítólag — semmiféle vezetői beosztásba. aki ezt nem így csinálja. A beruházások hétköznapjai ma még a nézetek ütközésének a sorozatából állnak ahogy ezt a gyöngyösi példánk is igazolta. | G. Molnár Ferenc Hatvani vasútállomás. Este hét óra. A szolnoki vonat negyedóra múlva indul, nem ártana helyet keresni. A folyosón csak araszolva lehet haladni, mindenütt zsúfoltság Vagy öt kocsival hátrább találok egy szabad ülésre. — Szabad? — Hogyne, tessék csak. Negyvenes őszülő férfi mutat a helyre, szemei véresek, mintha napok óta virrasztana. egy kortyot ihatott is, — Rágyújt? — Gyűrött fecskésdobozt tart elém. — Köszönöm. inkább Szimfóniát. — Mindegy az, vegyen nyugodtan. Elhelyezkedem. Könyvet kotrok elő a táska mélyéből, nincs nagy kedvem beszélgetni. — Mit olvas? — kérdi a férfi. Forgatja a tenyérnyi kötetet. — Ugye, nem Magyarországról. Megvallom magának, én már unom az olyan könyveket. Én, kérem, már Hegyeshalomtól Szegedig. Zalától Záhonyig beutaztam az országot. Kevés hely van, ahol ne jártam volna. Tudja, vasúti sínhegesztő vagyok, így aztán járunk mindenfelé, de a központunk Pesten van. — Mondja is a címét közben figyel: érdekelhet-e mondandója. Hallgatom, és ő most már nekibátorodva folytatja. — Nem akar eljönni? Tizenkilenc. plusz a mozgó, két forint, és rájön még húsz forint kilométer is. Havi négy és fél garantált. No? — Zavartan hárítom el az ajánlatot. — Pedig maga tudná csinálni. Van szakmája? Nem baj, majd betanítjuk csiszolónak. Higgye el, nem rossz, de ne értse félre. Mi a meló mellett embereket ig to- borzunk. Na, jön? NBvényvődB szerek A Budapesti Vegyiművek növényvédő és gyo mírtó szereket készít évi ötezer tonna meny- nyiségben. A vegyszereket 25 literes ballonokban hozzák forgalomba. Az itt előállított növényvédő és gyomirtó szerek ötszázezer h ektárnyi területre elegendők. Képünkön: 25 literes ballonokba palackozzák a vegyszereket. (MTI fotó — Balaton József felvétele.) Műszaki szemle a gátakon Az Országos Vízügyi Hivatal irányításával a vízügyi igazgatóságok befejezték a folyók mentén kiépített több mint négyezer kilométer hosszú árvédelmi töltés őszi műszaki szemléjét, ami egyúttal a téli jeges ár elleni védekezés előkészületeinek is fontos állomása. A vizsgálatok szerint a felkészültség jónak minősíthető. Mindenütt gondoskodtak a védekezéshez szükséges felszerelésekről, anyagokról. Az árvízvédelmi bizton-: ság folyamatos növelésére idén előirányzott 217 millió forint értékű töltéserősítési munkát már befejezték, s a kedvező időjárást kihasználva jövő évi programból előbbre hozott feladatok megvalósításával jelentősen túlteljesítették 1976. évi tervüket. A Kőrösök völgyében befejezték a mérgesi és a mályvádi szükségtározók kiépítését. Több éves munkát fejeztek be a Szigetközben, ahol a Duna jobb partján 62 kilométer hosszú gátat erősítettek meg Rajka és Gönyü között,, A Duna legalsó bal parti szakaszán az országhatártól Bajáig az előző években már megerősítették a gátakat, s az idén Baja és Solt között folytatták a korszerűsítési programot. Jelentős erőkkel dolgoztak ebben az évben a Bodrog és a Szamos gátjainál, valamint a szegedi és a győri partfalépítésnél is. Az OVH központi és a vízügyi igazgatóságok terüT leti kárelhárítási osztagai is befejezték idei felkészülési programjaikat. Valamennyi osztag sikeresen vizsgázott az őszi árvízvédelmi gyakorlaton. amelyen már az áradás és a vízszennyezés okozta károk elhárítását is egymással összhangban oldották meg. Utitársak — Nem köszönöm. A mostani is jó. — Talán fél az utazgatásból. — Ráhagyom. — Na, látja. Más is. A múltkor hozzánk került egy. húszéves forma fiatalember, a kezem alá osztották be. Hétfőn fél tízkor kellett jelentkeznünk Zalaegerszegen. Akkorra ér be csak a gyors. Kimegyünk a vasúthoz, mondom neki: Janikám, te csak figyelj, hogy csináljuk, ne tégy semmit. Tudja mit mond nekem másnap? Aszón gya: Feri bácsi! Mikor megy Pestre vonat innét. Mondom, öt-negyvenkor, a nemzetközi. Helyjegyes. Nem bánom én — mondja — akkor is megyek. És ment. Húszéves. huszonegy forintra jön ki az órabére és megy. Hát hol keres egy hegesztő any- 4 nyit? — Jó, jó. de kinek hiány--, zik ez a vándorélet? — Na látja, erről van szó. Pedig nem élünk rosszul. Kényelmes, párnás lakókocsi. Hűtőgép, rádió, fürdőkocsi, konyhakocsi. És mégsem jönnek. Persze, van olyan is, hogy az ingemet így csavarom ki. Így ni. Nyáron a tűző napon, az izzó vasak közt lehet vagy hatvan fok, mégis nyakig begombolkozva dolgozunk. A szikra miatt Még a mandzsettának is a kesztyű alá kell érnie. Az arc elé meg maszkot. Télen meg? Ha a nagy ajtót magunkra vennénk is kevés lenne. Sokszor még két pu- fajkát is magamra kell húznom. Fel is húzom, nem szégyen az... — és beszél a férfi nekitüzesedve munkáról, üzemről. Nem állom meg a kérdést — Megéri magának? — Hogy megéri-e? Hát mindegy az hogy ezeröttel megy nyugdíjba az ember, vagy négyezerrel? Van még tizenhat évem. Hogyan bírom ki mint hegesztő, nem tudom. Tele vagyok sebekkel, fáj már a hátam, a lábam. Az ízületek itt hamar öregszenek. A könyv már régen visz- szakerült a táskába, miközben útitársam szenvedéllyel, néha indulattal magyaráz. Lehet, hogy ivott, de nem részeg. Inkább fáradtnak, kimerültnek tűnik. — Család? — Két gyönyörű fiam van. A nagyobbik most szabadult fel, esztergályos. A másik most tizenhét éves. Karosszérialakatosnak tanul. Ök sem jönnek ám velem. Olyan nagyon nem is bánom. Pedig meg lehetne együtt a havi tizenkettő-ti- zenhárom is. De nem. — ök mit szólnak ahhoz, hogy hetente csak egyszer látják? — Megmondjam, fiatalemberkém? Semmit. Semmit! — És a felesége? — Feleségem? — Csak néz, mintha nehezére esne a beszéd. — Az, kérem, sem| mit. Már négy éve semmit. Négy éve nem beszélünk. Ott a nagy ház, a kert, mindenünk megvan. A fizetésem postán megkapja. Sokszor nem tudnánk érte felutazni Pestre. így inkább elküldik. Havi öt rongy. — Kinéz az ablakon, belebámul a vak sötétbe. — Egyszer megyek haza,' mondja az asszony: átmegyek Boldogházára túróért, tejfölért. Ott nyolcvan olcsóbb. No, de ne. — fogja be mindkét fülét, kisasZ- szony —, azér dolgozom és keresek ötezret. Rászorulunk mi arra a nyolcvan fillérre? De tudja, mégiscsak neki lett igaza. — A múltkor jövök. Azt mondja, fáj a hátam, fáj a derekam, most hagyjál. Másnap kérdem a gyereket: anyádnak van valakije? A nagyobbik fiú csak bámul rám. Végül elmondta. Képzelje el, egy festő kell neki. Húsz év után. ötvenhat őszén házasodtunk. Régvolt. De amíg isten van az égben, azt a... addig nem felejtem el neki. Lesz még ez máshogy is. — Megérte-e? Nézze, építettem otthont, adtam a gyerekek ruházkodására, kajára pénzt, amennyi csak kellett... Két fiam van... fedél a fejem felett — rá. legyint a dologra. — Hagyjuk! — No. nem jön el? Tizenkilenc, plusz mozgó. Gondolja meg! Ha nem, hát nem. A vonat ablakában fényék tűnnek fel. Jászberény. Ki se néz, veszi a kabátját. Ki tudja hányadszor jöhet haza. Belebújik a műbőrkabátba, fejébe nyomja a szürke, nyűtt kalapot. — Jó utat fiatalember! — Jó pihenést! Reszelős. kemény kéz szó,. rítja még a kezemet. Kimegy a peronra. Pár perc múlva a vonat fékez. A fér, fi leszáll, egy másodpercig tétovázik — lopva a vára, kozók felé pillant — majd leszegett fejjel elindul aki- járat felé. Cziráki Péter Nßnnhna november 17, szerda fillérrel 1976.
