Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
Sokat ígérő megállapodás Szövetség a jobb, gazdaságosabb jövő érdekében Az együttműködési megál- lopodást szeptember derekán írta alá dr. Géczy József, a gyöngyösi járási hivatal elnöke és Patkó Imre hatvani tanácselnök, nemrégiben pedig végrehajtó bizottsági ülés „szentesítette” a benne foglaltakat. Mi az újszerű, sokat ígérő szerződés lényege? Arról van szó tulajdonképpen. hogy Hatvan vonzáskörzetébe tartozik jó néhány olyan település, amely közigazgatás dolgában a járási hivatal felügyelete alatt áll Nos, e községek az utóbbi években több területen közös munkakapcsolatot alakítottak ki, amit a jövőben szélesíteni kívánnak a gazdasági, egészségügyi, kulturális fejlődés érdekében. Hogy kik látják ennek hasznát? Az előnyök kölöcsönö- sek lesznek, s elsősorban a lakosság résszel belőlük. Értendő ez Zagyvaszántó, Apc, Csány, Hort, Ecséd polgáraira éppen úgy, mint a hatvaniakra. IPARFEJLESZTÉS Részletesebben vizsgálva a kötött megállapodást, élre kívánkozik annak a megállapítása, hogy a jövőben összehangoltabbá válik Hatvan és a vonzáskörzetébe tartozó községek fejlesztése. A párhuzamosság elkerülése végett például már a közép- és rövid távú tervek elkészítésének időszakában közös munkát végeznek a két irányító közigazgatási testület vezetői. Ügyelnek a termelőerők ésszerű területi elhelyezésére, az ipartelepítés és a meglevő üzemek bővítése során pedig fokozott mértékben tekintettel lesznek a város, valamint a községek adottságaira, a munkaerő- helyzetre és a foglalkoztatási szükségletre. Hatvan szempontjából igen sokat jelent az a tény is, hogy a szerződés biztosítani igyekszik a vonzáskörzetébe tartozó települések üzemeinek támogatását. Segítik ezután a városi munkáslakásépítési akciót, valamint a bölcsődék, óvodák, iskolai napközi otthonok bővítését. E program megvalósultát Hatvan tanácsa alapközművesített terület felajánlásával is szorgalmazni kívánja. VÁROS A FALVAKÉRT Ha az egészségügy, a művelődés, az igazgatás kérdései felől tekintjük a friss szerződést, kitűnik belőle, mennyit tudnak viszonozni Hatvan város- testületéi, intézményei az érintett falvaknak. A hatvani kórház például elősegíti a vonzás- körzet lakosságának egészségügyi ellátásához szükséges szakmai anyagok beszerzését, a szövettani szűrő- állomáson pedig a két szak- igazgatási szerv szoros együtt működésével szervezik meg a női lakosság onkológiai vizsgálatát. A városi művelődésügyi osztály biztosítja a hatvani kulturális intézmények szakmai segítségét valamennyi község esetében, továbbá segít a jelentősebb ünnepségek, művészeti események szervezésében. S meg kell jegyeznünk azt is, hogy Hatvan üzemeiben igény szerint biztosítják a bejáró dolgozók felnőttoktatását. Ami az igazgatás témakörével kapcsolatban kiemelendő: a két szerv igazgatási osztályai elemi csapás esetén kölcsönösen tájékoztatják egymást a tervezett intézkedésekről, együttesen oldanak meg tűzvédelmi feladatokat, s összehangoltan intézkednek többi közt a na- igazgatási szerv szoros együtt- vételéről KÖZLEKEDÉS, KERESKEDELEM Nem maradt ki a megállapodásból a testnevelés gondjainak megoldása sem, valamint igen hatékonynak mutatkozik a közlekedés, a kereskedelem és a különböző szolgáltatások fejlesztése tekintetében. összehangolt koncepció alapján kívánja megoldani a hatvani tanács és a járási hivatal például a települések közötti úthálózat tervszerű kiépítését, felújítását. A jobb, tökéletesebb áruellátás érdekében a termelés-ellátás felügyeleti osztályok megvizsgálják a kis forgalmú csányi, horti, ecsédi áfész-ek egyesülésének lehetőségét Hatvannal, s ettől függően kezdeményezik majd a MÉSZÖV elnökénél az összefogás megszervezését. Ilyen szempontból tekintettel lesznek a lakosság zöldség- és terményeilá- tására is, szorgalmazván a termelőszövetkezetek vállalt kötelezettségeinek valóra váltását. S ami a szolgáltatásokat illeti, gondoltak a szerződő felek a cipész-, fodrász-, háziipari szövetkezetek, a Füszért, az autószerviz, a kenyérgyár, a Gelka és az építőipari szövetkezet ellátási körzetének bővítésére, szükség esetén községi telephelyek kialakítására. Ugyanígy elősegíti Hatvan a rövidesen megépülő textiltisztító üzem felvevőkörzetének bővítését, s a községi autó-, motorjavítás megteremtését. FOLYAMATOS FIGYELEM Kétségtelenül újszerű, szokatlan együttműködési forma, aminek megvalósítására most Hatvan és a gyöngyösi járási hivatal egymással szerződött. De parancsoló szükség diktálta ezt a lépést, miként nemrégiben az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem statisztikai tanszékének hosszabb felmérő munkája is arra a következtetésre jutott, hogy a vonzáskörzet községei csak ilyesféle szervezeti módosítás révén kerülhetnek a kulturáltabb ellátás közelébe. Természetesen hónapok munkája érleli majd az együttműködés gyümölcsét, esztendők kellenek a harmónia megteremtéséhez. Hónapok, évek, s ugyanakkor a folyamatos figyelem, hogy lehetőleg arányosan fejlődjék a szövetség, ne csússzanak hibák a szépen kidolgozott tervezet megvalósításába. De hát Hatvan és a járási hivatal vezetői erre is gondoltak. Rendszeresen és gyakran ülnek majd össze, hogy felülbírálják: mit csináltak jól, hol kell szükségszerűen módosítani az eredeti elképzelésen ? M. Gy. Épül az atomerőmű A paksi atomerőmű építésében két nagy munka kezdődött meg: a gépház 252 méter hosszú csarnokának vázszerkezetét építik. 86 acélpillért kell felállítani, ezek 32 méter magasak, a súlyúk egyenként 34,4 tonna. (MTI Fotó — Gottvald Károly) Törjön és szakadjon? Köznapi, otthoni súlyokhoz szokott tudatunknak szinte fölfoghatatlan anyag-, termény-, árutömeg kering a vas- és betonpályákon, települések és országrészek között. Hiszen csak az év utolsó négy hónapjában 45,5 millió tonna árut kell elszállítania a vasútnak, a közúti fuvarozásban pedig pusztán a Volán-vállalatok ez évi teljesítménye 155—157 millió tonna. A termelés korszerűsítése — s végső soron a gazdasági növekedés — elválaszthatatlanul összefonódik a szállítási igények, az egyik helyről a másikra eljuttatandó áruk gyors gyarapodásával. Csakhogy eközben százmillió forintok mehetnek, s sajnos mennek is veszendőbe! Találomra belemarkolva a példatárba: a síküvegszállítmányok 8—12 százaléka sérül meg a gondatlan szállítás, rakodás miatt; a vasútnál, a Volán-vállalatoknál a teljes, ún. futási teljesítmény 34—35 százalékát teszik ki az üresen, rakomány nélkül közlekedő kocsik; naponta a gépi rakodásnál elkövetett mulasztások. hibák miatt 300—350 vasúti teherkocsi sérül meg, s áll ki rövidebb-hosszabb időre a forgalomból; akadozik a hét végi, az éjszakai rakodás, a fuvaroztatók közül csak minden tizedik vállalja a folyamatos, három műszaka ban történő ki- és berakodást... Soroljuk? Aligha szükséges. Napi tapasztalatainkból tudjuk: a gazdaság érrendszereként emlegetett szállítási hálózatot sűrűn lázak — „őszi csúcs” — terhelik, görcsök — torlódások — szorítják. Aminek vannak objektív okai. ám elkerülhetők. megelőzhetők is, ha... Folytassuk ezzel a „ha” szócskával gondolatmenetünket. A zavarok elkerülhető, megelőzhető okai között akadnak általános érvényűek. így például az, hogy a hazai fuvardíjak — nemzetközi összehasonlításban, s az idei 12 százalékos áremelés ellenére is — szerények, különösebben nem ösztönöznek a minél ésszerűbb szállításszervezésre. Akadnak azután helyi, nemtörődömségből, felületességből táplálkozó tényezők is. mint bizonyította ezt egyebek mellett a 3. számú főúton megejtett vizsgálat. Nemcsak az derült ki, hogy a tehergépkocsik egy- harmada üresen közlekedett, hanem például az is. hogy ugyanabból a városból négy cég négy járműve indult a fővárosba olyan szállítmányokért. amelyeket egyetlen kocsi vezetője és kísérője összegyűjthetett és hazafuvarozhatott volna. 'összesen 110 ezer áruszállító jármű dolgozik a közúti r Azt mondták az Izzóban: mj egy kicsit határozottabb béremelést akarunk az idén végrehajtani, mint amennyi az országosan elfogadott százalék. Egészen pontosan 7,5 százalékot. Ehhez azonban meg ig kell teremteni a forintot. Mert azt senki sem adja ajándékba nekik. Itt kezdődött minden. Adva volt a cél, tudták a megoldás módját is, a többi már a végrehajtáson, az embereken múlott. Mindez így nagyon szép, sőt, nagyon egyszerűnek is tűnik. Pedig sokkal bonyolultabb lett minden a megvalósítás során. Azt mindenki tudja, hogy van a terv. van a cselekvési program, aztán ezek alapján elkészül a közös intézkedési terv is. Ezek előkészítésében, kialakításában, az egyes részletek kidolgozásában részt vesznek a megfelelő párt- és gazdasági szervek. ahogy maguk a dolgozók is a különböző demokratikus fórumok felhasználásával. Ez a folyamat világos Ahogy az is kiderül belőle hogy a feladatot is, annak végrehajtási módját is mindenkinek ismernie kell a gyárban, sőt, el is kell fogadnia azt. Ezt a menetrendet az Izzó gyöngyösi gyárában is megtartották. Mindenki tudott a béremelés tervezett 7,5 százalékáról. ahogy arról is, hogy ehhez az árbevételi tervüket az első félévben 52 százalékra kell teljesíteniük. Vagyis az egész évre tervezett mennyiségnek több mint a felét biztosítaniuk kell. Igenám, de általában az a gyakorlat, hogy az év első felében mindig kisebb a teljesítés mértéke, mint az arányos öt ven százalék. NagyA fedezet a belső tartalék jából érthető is ez, mert az előkészítés, a dokumentációk beszerzése, az anyagok és szerelvények megrendelése és leszállítása nem megy az év első napjaitól kezdve folyamatosan. A megrendelők is ahhoz vannak szokva, hogy inkább az év második részében kapják meg a kész termékeket. Mindebből következik, hogy új gyakorlatot kellett kialakítani az Izzóban. Tárgyalás a megrendelőkkel; fogadják-e korábban a szállítmányt? Tárgyalás a partnerokkal: tudják-e korábban külderli a szükséges anyagokat és szerelvényeket? Aztán itthon megkezdődött a „visszaszámlálás”. Tudták, hogy mit és mikorra akarnak teljesíteni. Hogy a szállítandó gép a meghatározott időre elkészüljön, ahhoz a folyamatot kellett beprogramozni: hány óra kell hozzá, milyen gépek állnak rendelkezésre a gyártáshoz, hány ember tud a gépek mellé állni. Ahol szükség volt rá, ott idegen munkát is igénybe vettek, kiadták más gyárnak, vállalatinak bérbe a gyártást. Kiderült, hány túlóra szükséges a terv teljesítéséhez. Mire mindent „lezongoráztak” — nagyon világossá vált minden. Kérdés, menynyi időbe tellett mindez. Nem sokba, még az év elején túljutottak rajta, méghozzá alig három hét alatt. Az éves árbevételi tervük 821 millióra jött ki. Erre még saját elhatározásukból hozzáadtak 58 milliót, és így .vágtak neki 1976-nak, tudva, hogy az első hat hónapban a saját maguk által még megtoldott tervnek legalább az 52 százalékát teljesíteniük kell bevételben. Nem volt ez egy kicsit veszélyes vállalkozás? Nem fenyegette már kezdettől fogva a túlvállalás veszélye? A választ a tények adják meg. Ahogy Skultéti János, a gyár igazgatója közli, az év első kilenc hónapját 77 százalékkal zárták, az arányosan esedékes 75 százalék helyett. Ebben pedig a plusz 56 millió hányada is benn van már! ★ A gépgyártás talán a könnyebb része az ügynek. Itt mindenki tud mindent. Ha már a partnerekkel sikerült a megegyezést létrehozni, attól kezdve csak a teljesítésre kell odafigyelni. Miután a gépek nagy hányada szovjet export, az Izzó idei elhatározásainak végrehajtásához a szovjet fél együttműködési készségét kellett megszerezniük. Ebben nem is volt hiány. A szovjet megrendelők megértéssel fogadták a magyar gyártó válr lalat kérését. Az anyagok beszerzése mindig kétséges sikerű fáradozás. Most a hazai származású anyagok, műszerek, idomok beszerzése is aránylag simán ment, csupán az importból származókkal támadt nehézség. De ezt is sikerült megoldani. Már nem ilyen „egyszerű” a félvezetők gyártása és értékesítése. Ne menjünk bele a részletekbe, elég annyit érzékeltetésül megemlíteni, hogy a félvezetők eladása mindig „napi feladat”. Nagyon előre nem lehet látni, hogy melyik félvezetőből mennyi kell majd a piaci igények kielégítésére. Itt rugalmasan kell követni a kereslet hullámzását és módosulását. Tehát a kockázat is nagyobb. A piackutatásnak nemcsak alaposnak, hanem fürgének is kell lennie. A gyártásban pedig állandóan készen kell lenni a módosítás lehetőségére. Igaz, ez a változás a munkában részt vevő dolgozók számára szinte nem is vehető észre, mivel a leggyakrabban csupán a felhasznált anyag változását jelenti, de a gyártás folyamatát alig vagy egyáltalán nem érinti. Hogy mennyire sikerült ezeknek az összetett feladatoknak megfelelniük, azt a már említett 77 százalékos árbevételi tervteljesítés fejezi ki. ★ — A második félévben nincs túlóra, jelentettük ki — mondja Skultéti János, a gyár igazgatója. — Azt mondtuk, a túlórára szánt pénzt kiadjuk, de csak célprémiumként használható fel. És nincs fekete túlóra sem! Meghökkentő elhatározás. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Ügy, hogy a munkafegyelmet kell fokozni. Az előkészítést kell hiánytalanná tenni. De az is a megoldáshoz tartozik, hogy egy munkás akár két gépen is dolgozzék. Ha már beállította a munkadarabot az egyik gépen, átmehet a másikra. A nagyobb teljesítményt pedig meg kell neki fizetni Mindenkinek meg kell fizetni a hatékonyabb munkát. Az első félévben felhasznált túlórák összegének megfelelő meny- nyiségű pénzből. — Még csak kétséges sem lehet ma már, hogy az elképzelésünk mennyire volt reális — halljuk a gyár igazgatójától. — A változást követően már három hónap telt el, a teljesítés százaléka pedig magáért beszél. Tehát minden a legnagyobb rendben. Persze, ami ma még újnak tűnik, jövőre már a megszokott kategóriájába lép át. Beépül a normába is, a keresetbe is. így lehet tehát majd újból lépni egyet előre. ★ Van még egy „esedékes terve” az Izzónak, az integrált áramkörök gyártására való felkészülés. Jövő ilyenkor már javában folynia kell a próbaüzemelésnek. Addig pedig még építkezést is kell végezni, a szerelést is jócskán. A munka most a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóin múlik. Semmi panasz nem lehet rájuk, tudjuk meg az Izzó igazgatójától. Pedig nem is olyan könnyű a helyzetük, hiszen a dokumentációk szállítása folyamatos, azt pedig jól tudjuk, mennyi nehézséggel járhat együtt ez a megoldás. A lényeg tehát az, hogy az Izzó gyöngyösi gyárában renben folynak a dolgok, a tervek megvalósítása ütemes, biztos, és ebben óriási szerepe van a belső tartalékok felszínre hozásának. Az elismerés kijár a vezetőknek és a dolgozóknak egyaránt. Tudták, mit akarnak, és megtalálták akaratuk teljesítésének módját, eszközét is. G. Molnár Ferenc közlekedésben, s ehhez csatlakozik még 60 ezer mező- gazdasági vontató. A népgazdaság ötödik ötéves terve 42 milliárd forintot biztosított a vasút korszerűsítésére, a köz- úthálózatra öt esztendő alatt 35,5 milliárd forintot költhetnek. Megjelennek a vaspályákon az ötezer lóerős, ti- risztoros villamos mozdonyok, 1980-ra a közúti áruszállító járművek száma 150 ezerre emelkedik, az 1975. évi 443 ezer tonnával szemben 1980- ban kétmillió tonna árut mozgatnak konténerekben. Tervekben, teendőkben, a népgazdaság egész szállítási rendszerét átfogó szervezési feladatokban tehát nincs hi_ ány. Ezek gyakorlatbani érvényesítése sokféle előnnyel kecsegtet — a járművek jobb kihasználása, a rakodás gépesítésének fokozódása, a gerinchálózatot alkotó utak járműáteresztő képességének növelése stb. — ám. ha nem kapcsolódnak hozzájuk a helyi cselekedetek, akkor az anyagi és szellemi ráfordítások egy része kárba vész. Fölösen vándorol. törik, szakad az áru, a kátyús utakon rongálódik a termék és jármű, a szűk. zsúfolt raktárakban csak óhaj a rend. az áttekinthetőség. Ugyanakkor á vállalatoknál a legkülönbözőbb osztályok foglalkoznak a szállítással — az anyag- gazdálkodástól a kereskedelmin át a pénzügyi osztályig, főosztályig —. s legtöbbször a minimális összhangot ‘ is nélkülözi munkájuk. A fuvarozás teljes folyamatát egyik részleg sem látja, fogja át. még kevésbé törődnek tehát a költségekkel, s tetézi ezt a szakmai tapasztalat hiánya. Azt mondják a szakemberek : jelentősebb beruházás nélkül, pusztán a gondosság, a körültekintés, a szakszerűség fokozásával hatalmas summát lehetne megtakarítani. S ez igaz. hiszen csak a fejlett tőkés országok esetében a szállítmányozási költségek 10—15 százalékos mérséklése — amire mód van a fuvareszközök, útvonalak stb. jobb kiválasztásával — egy- milliárd forinttal apasztaná a népgazdasági kiadásokat. A hazai lehetőségek még 1 nagyobbak! A lehetőségek... Az év első felében, bár több kedvezmény csábította a fu_ varoztatókat. a vasúti áru- szállítás kisebb volt. mint tavaly a hasonló időszakban! Most viszont már mindenki ideges, kapkod, a kért vagonok mielőbbi kiállításáért veri az asztalt. Pazarlóan bánnak a szállít-' tatók és a szállítók áruikkal, eszközeikkel, pénzükkel, néha már úgy tűnik, mintha azt sem bánnák, hogy az áru törjön, szakadjon rakodás, fuvarozás közben, csak egy a fontos: eljusson valahová, akár „ömlesztve is”, csak a számlát benyújthassák érte. A szállítás terepén sok a teendő, de elsőként a felületességet. nemtörődömséget kell visszaszorítani. Ha törik, ha szakad, akkor is. Mert addig túl nagy árat fizetünk érte. Mészáros Ottó 1976. október 13,, kedd
