Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
^MAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Protokoll, ó! Már mindenki együtt ült. amikor mint valaha az iskolában, ha a tanfelügyelő jött inspiciálni az igazgatóval és a tanárral, bevonult az előadó és az őt kísérő megbízott, meg az a bizonyos harmadik, mert nálunk három a magyar igazság ahhoz, hogy elnökség is legyen. Nem ünnepségről volt szó, a legkevésbé sem arról, szakmai értekezletről, ahol az előadó szakmai társa volt azoknak. akik csendben és fegyelmezetten és főleg előre beül- tetetten, mint a kisdiákok várták az értekezlet kezdetét. El tudtam volna képzelni, hogy az előadó — biztos vagyok benne, hogy ő is el tudta volna képzelni —. az értekezlet előtt a folyosón, ezzel-azzai kezelve, szót váltva, ismeretséget kötve, felújítva azt a saját maga „bevonulásával” adott volna jelt. hogy: leülni, kezdjük a munkát. Nem így történt. Valami számomra érthetetlen ok miatt, valamiféle áltiszteletből, gondosan távol tartották azoktól, akiknek pedig előadást tartott, s akik osztályos társai, sőt, többen közülük osztálytársai is voltak valaha. örvendetesen meggyarapodtak a látogatások. Felsőbb párt- és állami szervek vezetői, országos, vagy megyei munkásai az irányításnak, a jó gyakorlatnak megfelelően, egy-egy napra látogatást tesznek valamelyik megyében, vagy járásban, üzemben vagy intézményben. Hogy közelebbről is megismerkedjenek a mindennapok gondjaival és a mindennapok gondjai hordozóival, fel- és megoldóival, a különböző szinten munkálkodó emberekkel. Fel nem foghatom, hogy az esetek többségében miért fogják körül mondjuk a gyári vezetők oly szeretettel és tisztelettel a kedves vendéget, hogy annak még módja se legyen leállni, szót váltani, beszélgetni, kezet fogni — ősidők óta a tisztesség és a tisztességadás jelképe a kézfogás — a gépek mellett álló munkásokkal. Vannak, akik rezignáltan már belenyugodtak abba, hogy az igazgató, vagy a főművezető, a párttitkár, meg a szakszervezet képviselője, mint valami biztonsági megbízottak. körülfogják és kellő tapintattal úgy irányítsák lépteit, hogy az nyílegyenesen vezessen az irodába. Az irodából! Vannak, akik fellázadnak ez ellen, kitörnek a : kordonból, leállnak beszélgetni, felrúgják a ki tudja ki ; által hol kiagyalt gyári, vagy termelőszövetkezeti proto- I kollt, okozva ezzel — ki tudja miért — igen csak nagy gondot azoknak, akiket az a megtiszteltetés ért. hogy a programot összeállítsák. Miért? — tehetné fel bárki a kérdést és joggal —, talán a gyár igazgatója nem dolgozó? A főművezető nem az? A pártszervezet titkára, vagy a szakszervezet ne legyen ott. ahol a találkozás lezajlik? Miféle és újfajta vezetőellenesség ez? Pedig a legkevésbé sem erről van szó. Hogyne lenne a gyár igazi és nélkülözhetetlen dolgozója egy üzem vezetője, hogyne adhatna hites és hiteles tájékoztatót a munkások, a szövetkezeti tagok gondjairól mondjuk az alapszervezet párttitkára. Elsőrendű és rangú kötelessége ez. Ám. ha ők a gyár. vagy a szövetkezet vitathatatlan dolgozói, akkor aligha lenne helyes ezt a „beosztást” elvitatni egy esztergályostól, vagy egy jószággondozótól. egy pedagógustól, avagy egy könyvelőtől sem, A dolgok gyökere — tudom — oda nyúlik le. hogy a vendéget, akinek mindig kevés az ideje — érdekes, a mi vendégeinknek mindig kevés az idejük és nekünk is kevés lesz rögtön, ha mi leszünk a vendégek! — a leglényegesebbről kell tájékoztatni, a lényeget megmutatni és kikerülni minden olyan értéktelennek tűnő fecsegő percet, amely ezt a kevés időt csak tovább kurtítaná. A dolgok gyökere is ide nyúlik le. de túl vastag szárat eresztett. Egy gyár általános gondjairól ki tudhatna többet, mint az igazgató; egy gyár kommunistáinak, munkásainak általános hangulatáról, terveiről és szándékairól ki tudhatna többet, mint egy párttitkár. Például. De Szabó Gergely esztergályos öröméről és gondjairól hitelesen csakis és egyedül Szabó Gergely esztergályos tud nyilatkozni. A szocialista magyar társadalom nem általában társadalom, hanem a Szabók és Kovácsok, a munkások és szövetkezeti tagok, az orvosok és tanácsi dolgozók, nevet, kort, arcot és sorsot hordozó tagjaiból áll. A megvastagodott gyökérnek nincsenek olyan hajszálgyökerei, hogy hozzájuk eljuthassanak. Ez nem lenne jó dolog! Bármely vezető vagy munkás volt. vagy szövetkezeti ember, paraszt, vagy azokat kell szolgálnia elsősorban, — és azok etikettjét képviselnie, nem holmi magyarba oltott lordok háza gentlemanlike-ját. Nagy örömömre szolgált a közelmúltban egy olyan országos tanácskozás, amely talán negyedórával is később kezdődött, mint ahogyan azt tervezték: a vendég és egyben az előadó az értekezlet folyosóján, nagy gyűrű közepette beszélgetett az új és a régi ismerőseivel az új és á régi dolgokról. Szavainak más íze és színe lett. amikor a szónoki emelvényre lépett és ő is más arcokat, már ismerős arcokat látott maga előtt. Nem a késést gondolom példának. A késést nem! OWV*i-*^V?AAJ****'*J >a *A**AAAAA*>* * * **^**** * *** * yékény Mária most huszonkét éves. A szakmája műszerész, tizenöt éves kora óta lakik Budapesten albérletben. — A nyolcadik osztály elvégzése után jöttem, el Jászszentandrásról, Szolnok megyéből, ott laktunk szüleimmel egy tanyán, a községtől hat kilométerre. — Miért költözött Budapestre? — Édesanyám és édesapám sajnos, rendszeresen iszik, verekednek, kiabálnak egymással. Körülbelül 1966- ban, hatodik osztályos koromban kezdődött ez az állapot. Először édesapám kezdett inni, majd édesanyám is. — Hányán vannak testvérek? — Négyen. Egy nővérem, és két húgom van. A nővérem Jászszentandráson él, férjhez ment, két gyereke van. — ö is a szülei miatt ment el otthonról? — Nem. Akkor még nem ittak, de nem sokkal az ő férjhezmenetele után kezdtek el inni. —• Maga sosem tett szemrehányást nekik, hogy miattuk kellett ilyen fiatalon elhagyni az otthonát? — De említettem, és ha előfordult, hogy józanul beszélhettem anyuval, mondtam neki, hogy ne igyék, és hogy én szeretem őt, és vajon tudja-e, hogy én azért jöttem el, mert mindketten isznak... — Mi lett az otthon maradt két húgával? — Akkor volt kilencéves a nagyobbik húgom, Ilona. Nem nagyon tudott tanulni, 6 végezte a háztartási munkát. 1969-ben született, Zsuzsa húgom, a legkisebb, örültem, hogy még Ilonka otthon van, mert ő vigyázott Zsuzsira. Ha ő iskolában volt, a szomszédok adtak enni neki. — A szülei nem adtak enni a gyerekeknek? — Ha berúgnak —, legtöbbször az eszméletlenségig — csak ledőlnek a főidre, vagv az ágvra, és onnan kell őket tisztába tenni. Születése óta ezt látja Zsuzsi. 1972-ben Ilonka is feljött Pes+re, az Egyesült Izzóban dolgozik. Azóta, ha hazalátogatok. Zsuzsika mindig sír, hogy vigyél el engem is, mert mindig részegek, éc csak verekednek. Míg Jászszentandráson laktunk, Jászberénvbe írtam a gyámügyi osztályra, maid amikor a tanyáról elköltöztek. a tarnaőrsi tanácsba- fordultam. Éveken át kérvényeztem. hogv az á-'larrí gondozásba vétel után hndc vegyem magamhoz. Mindis azt a választ kaotam, hog} r.em Indokolt, hogv a ids- lärmt kivegyék szüleim ke Részletek a „Jászszeutand- rás, községi tanács hivata. los \nz*gálatai”-nak jegyzőkönyveiből : 1972. szeptember 15. é szomszéd vallomása: „Sajnos, azt kell elmondanorr Gyékénynével kapcsolatban hogy az utóbbi héten ismételten tapasztaltam nála na gyobb mérvű italozást, ön kívületi állapotba is kerül ruházata ilyenkor rendkívü szennves.” Szabadj Ferencné egész ségügyi védőnő feljegyzése „Gyékény Istvánnét töbl esetben ittasan találtam Ilyen körülmények között ! kiskorú gvermekek neveié sét. feilődését nem látón biztosítottnak.” Ugyanígy nyilatkozik Bér ki Istvánná igazgatási cső portvezető is: ..Látogatáson! szeptember 11-én történt annak alánján, hogy két kis korú gyermeke a szaki váz gatási szerv hivatalos helyi ségében személyesen kérti intézkedésünket. Az anya it tasságáról még délután nég órakor is meggyőződhettünk Amióta elvitték gyermekét — józan A szomszédok szerint is rendszeresen iszik. A kiskorú gyermekekkel, a család ellátásával nem törődik. Hona nevű nyolcadik osztályos gyermeke az anya magatartása miatt több ízben nem tudott iskolalátogatási kötelezettségének eleget tenni, vagy ha igen, csak úgy, hogy négyéves kistestvérét magával vitte, amj természetesen a tanítás rendjét zavarta.” Ezeket a papírokat Balaj- ti Béláné vb-titkár bocsátotta rendelkezésemre. — Tehát ilyen régóta kísérik figyelemmel a Gyékény családot... — Mi már korábban felvetettük Pelle Sándornénak, Zsuzsika nagykorú testvérének, hogy állami gondozásba vennénk a kicsi gyereket, s hogy ne essen ki any- nyira a családból, hozzá helyeznénk vissza. Ö ugyanis nagyon rendesen, és tiszta környezetben neveli két gyermekét. Ezek alapján feltételeztük. hogy kistestvérét is ugyanúgy nevelte volna. Ö azonban nem támogatta ezeket a javaslatokat, sőt, ellene volt. hivatkozva arra. hogy a férie ezt nem -----é s zívesen. 1974 november hónapjában a család községünkből átköltözött Tarna- őrsre. Miután a család ve- szélveztetett volt, s nyilvántartásunkban szerepelt, a róluk való iratokat átküldtük a tarnaőrsi tanács szakigazgatási szervéhez, hogy figyeljenek rájuk. A hétéves Gyékény Zsuzsival a Heves meevei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben találkoztunk. — Miért kerültél ide, Egerbe? — Mert anyukám és apukám mindig iszik. — Te láttad anyukádat részegen? — Sokszor. — Neked is adott már bort, meg pálinkát? — Persze. — Milyen ízű a pálinka? — Erős. — Kit szeretsz a legjobban a családban? — Ilonkát, meg Marikát. A beszélgetésnél jelen volt az intézet igazgatója: Fodor Lajos. — Sajnos — mondta — a Heves megyei ezer gyerek közül Zsuzsika esete csak eav. Szokásos téma. iszákos szülők, akik csak úgy élnek családi életet, hogy az ana és az anya eevütt iszik. Ez a kisgyerek kiállt már olyan sorstragédiákat, amelyek más embert egv életen át nem keresnek meg. Hamarabb fel kellett, volna erre figyelniük a szomszédoknak, az iskola tanárainak, a tanács dolgozóinak. Hiszen mindenki szeme láttára történt, hogv a gyereket a kocsmába hurcolták. S mindez nem egv-két hete, hanem nyolc., évvel -ezelőtt - kezdődött! — Mi lesz a kislány további sorsa? — Átmenetileg jobb lenne, ha olyan otthonba kerülne, ahol saját korabeli gyerekek között fel tudna oldódni, ahol a nagyon is friss emlékek elhalványulnak. Jó lenne, ha a testvéreiben erős támaszra találna. Tudná azt, hogy törődnek vele, látogatják, felkö- szöntik születés- és névnapján. A magam részéről legbiztosabbnak jelenleg az intézeti elhelyezést tartom. Az a megoldás, hogy valamelyik testvéréhez kerüljön, csak kísérlet lenne. Ezzel a kislánnyal viszont most nem szabad kísérletezni. Kíváncsiak voltunk ezek után arra, honnan került Zsuzsika az intézetbe. Erk, a két utcából álló falu egyik házában otthon találtuk Gyékény Istvánnét. Ittasan. — Miért vették el magától a gyerekét? — Mert én ittam mérgemben. — Mióta iszik? — Nyolc éve. — Naponta mennyit, hány litert? — Mit tudom én. Ki az isten tudná azt megmondani? — Zsuzsikától jövünk az intézetből, ö említette, hogy maga adott neki bort és pálinkát. — Nem vette a szájába se! Anyuka, büdös — azt mondta. — Miért adta oda? — Mert azt hittem, hogy az jó neki! Részeg lett tőle. — Volt-e elvonókúrán? — Kétszer is, de hiába megyek tízszer is, ha magamra nem vigyázok. — Ezt nem tudta volna korábban megtenni a négy lánya kedvéért? — Abba is hagyhattam volna az ivást, ha engem nem bántottak volna. — Ki bántotta? — Itt mirajtunk soha nem segítettek, amikor mi részegek voltunk — hárítja át az alkoholistákra jellemző módon a világra a felelősséget Gyékényné, majd búcsúzóul megesküdött arra, hogy két hete egyáltalán nem iszik. Ezt azonban megcáfolták a szomszédok. Az italbolt az utca végén van. Megkerestük a vezetőjét — Múlt héten vitt utoljára pálinkát Gyékényné _— mondta, igaz, hogy azóta többször is járt itt, de őt Erken mór nem szolgáljuk ki se az italboltban, sem az eszpresszóban. — Hogy jut mégis italhoz? — Átmegy a szomszéd községbe, Tamaörsre vagy Jászszentandrásra, ahol lakott. Hosszú botránysorozat eredménye lehet az, ha valakit egy faluban már a kocsmában sem szolgálnak ki. Erknek és Tamaörsnek közös igazgatású tanácsa van. melynek elnöke Papp István. — Mi a véleménye a Gyékény családról? — Nem olyan régóta laknak községünkben, így szükségünk volt egy bizonyos időre, hogy meggyőződjünk a helyzetről. Behívattuk a szülőket először, másodszor, harmadszor, mondanom sem kell, hogy az első három alkalommal olyan állapotban jöttek be, hogy négykézláb másztak fel a lépcsőn, és másnap, amikor józan állapotban úgy hozattam be őket, nem emlékeztek rám sem, és keresték a tanácselnököt, holott én beszéltem velük. De nekünk az volt a véleményünk, hogy a gyermeknek,, függetlenül az otthoni körülményektől, még ilyen helyzetben is jobb a szülő mellett, mint az állami gondozásban — hangzik a kissé megdöbbentő válasz. — Mikor változott meg az álláspontja? — Amikor már két-három naponként jöttek a bejelentések, hogy a szülők életmódja nem változott, akkor javaslatot tettünk a járási igazgatási osztálynak az állami gondozásba vételre. — A kisgyerek legidősebb nővére, Pelléné, hányszor járt itt érdeklődni Zsuzsik a sorsa felől? — Öt akkor láttam először, miután az állami gondozásba vételről szóló határozatot a szülők megkapták. Nagyon meglepett, hogy ebben a nagyon problémás családban olyan asszonynővér van, akinek nagyobbik gyereke Zsuzsikával egyidős, és mégsem érdeklődött soha a sorsa felől. Kérdésemre 5 azt felelte, hogy saját gond- jával-bajával, házépítésével volt elfoglalva. Kérte egyébként, hogy szüntessük meg az állami gondozásba vételt — mert az bélyeg a családon — ő majd elvinné magával a kiskorút, ha anyagi helyzetük rendeződik, a házra a kölcsönt visszafizették, de addig is kerüljön vissza a gyerek a nagymamához, ahol egyébként a szülők is laknak, helyette vitessük el a szülőket „munkatáborba”. Tarnaőrs a hevesi járási hivatalhoz tartozik, tehát felsőbb hivatali szerve a járási hivatal igazgatási osztálya, amelynek vezetője Szökő Alajos. — Gyékény Zsuzsát állami gondozásba vették. De még a 16 éves Gyékény Ilona is kiskorú. Vele mi lesz? — Ügy hallottam, hogy a nővérével él együtt albérletben, Pesten. — Ha a szülők alkalmatlanok voltak arra, hogy gondozzák egyik kiskorú gyereküket, Zsuzsát, ki fogja a továbbiakban nevelni Honát? Kit neveztek ki Hona gyámjául? — Gyékény Zsuzsáról tudtunk, de ez a név, hogy Ilona, fel sem vetődött előttünk, az meg különösen nem, hogy ebben a vonatkozásban intézkednie kellett volna a hatóságnak. Fél év telt el azóta. Gyékény Zsuzsa Egerben, a gyermekvárosban él. Hétéves, de az iskolába csak jövőre íratják be. Gyenge testalkata, beszűkült érzelemvilága és korlátozott kifejezőkészsége miatt évet kell veszítenie. Lassan-las- san kezd feloldódni a nevelők és gyerekek között. Családjának valamennyi tagja látogatja, törődnek velejárja, Ilonka, az eddig közönyös Pelléné. és ami a legfontosabb : édesanyja, aki azóta, hogy életmódja miatt gyermekét elvették tőle, józan. Nem történt tragédia, ám ez nem a jászszentandrásia- kon múlott, akik megoldottnak látták a kérdést azzal, hogy a gyereket nyilvántartásba vették, mint veszélyeztetettet. Nem is a tárna- őrsi tanácselnökön, aki vette a fáradságot, és megtekintette: melyik kocsmában isz- szák le magukat a szülők, és különösen nem Szökő Alajoson, akiben fel sem merült, hogy netán intézkednie kellett volna a hatóságnak. Gyékény Zsuzsát áz utolsó pillanatban vették állami gondozásba. De miért ilyen későn? Ezt kutatva-vizsgál- va nagyon indokoltnak érezzük Fodor Lajosnak, a Gver- mek és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának aggodalmát, hogy Zsuzsika esete csak egy a sok száz hasonló közül. Erdős Ágnes
