Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

RTILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Losoncai Pál Venezuelában AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 239. szám 1976. október 9., szombat A világ jövőjének alakulásáról van szó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács hivatalos látogatáson Venezuelában tartózkodó elnöke Caracasban Carlos And­res Perez elnök társaságában megérkezik a tárgyalásra. (Népújság tclefoto — AP—MTI—KS) Megkezdődött a fejlődési héke■ i ilágk onfcrcntia Tegnap délelőtt Budapes­ten az ünnepi alkalomra zászlódíszbe öltözött Építők Rózsa Ferenc Székházában megkezdődött a Béke-világ- tanács által rendezett fejlő­dési béke-világkonferencia. Több mint száz ország, il­letve szervezet képviseleté­ben mintegy félezer küldött vesz részt a kiemelkedő je­lentőségű találkozón. A tanácskozás 41 tagú el- hökségében foglalt helyet Sarló s István, a Hazafias Képfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Sebestyén fíándorné, az Országos Bé- jjetanács főtitkára, dr. Simái Mihály, a világkonferencia magyar előkészítő bizottsá­gának és az ENSZ-társasá- gok Világszövetségének (WFUNA) elnöke, Pethő Ti­bor, az Országos Béketa­nács helyettes elnöke és Bognár József akadémikus, a magyar delegáció vezető­je. Ugyancsak az elnökség­ben foglal helyet Romes Chandra, a BVT főtitkára, tővábbá a nemzeti béke­mozgalmak, a nemzetközi demokratikus szervezetek képviselői. A béke-világkonferenciát Bognár József nyitotta meg. Méltatta a tanácskozás je­lentőségét, rámutatott azok- hak a témáknak fontosságá­ra, amelyeknek szekciónkén- ti. megvitatása — akcióprog­Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a HNF főtitkára, a szónoki emelvényen. (Népújság telefoto — Tóth István felv. — KS—MTI) ramok kidolgozásával — minden bizonnyal hathatós hozzájárulás lesz az elma­radottság elleni küzdelem- héz. Ezt követően Sarlós István emelkedett szólásra. A Hazafias Népfront főtit­kára hangsúlyozta, hogy a fejlődési béke-világkonferen- cia résztvevői a világ jövője szempontjából döntő fontos­ságú kérdéssel, a jelenleg gazdaságilag még elmara­dott, vagy kevéssé fejlett or­szágok előrehaladásának kér. déseivel foglalkoznak majd. Rámutatott: — A világ jövőjének ala­kulásáról van és lesz szó, mert korunkban az egyes népek sorsa összefügg a töb­bi nép sorsával, , és minden nép boldogulása csak akko'r válhat teljessé, ha a sza­bad fejlődés lehetősége biz­tosított számára. Tapasztala­taink, mélyeket a szocialista építés évtizedei alatj. szerez­tünk, arról szólnak, hogy a nyersanyagban szegény, kis területű, és népessségű or­szág is képes a felemelke­désre, ha szabad és függet-, len, s ha határain kívül tár­sakat talál más, a kölcsönös segítség elvét valló és gya­korló népekben. Amj érvé­nyes a szocialista Magyar- ország esetében, a kedvező feltételek biztosítása révén érvényes lesz a még gazda­ságilag elmaradott népek esetében is — mondotta egyebek között. Sarlós István üdvözlete után Romes Chandra, a Béke-világtanács főtitkára mondott beszédet, melyben méltatta a béke-világkonfe­rencia küldetését. Mint ki­emelte, a tanácskozás a köz­vélemény képviselőinek első olyan összejövetele, amely kizárólag a fejlődő országok gazdasági haladásáért foly­tatott harc kérdéseivel fog­lalkozik. Hangsúlyozta: ami­kor megkezdjük munkánkat, a fejlődő országok százmil­lióinak napi osztályrésze, a szegénység és az éhség ször­nyű realitása áll előttünk. Értekezletünk. arra törek­szik, hogy hangsúlyozza a népek, a békemozgalmak, a politikai pártok, a szakszer­vezetek és valamennyi tö- megszewezet sürgető köte­lességét és felelősségét a szegénység és az éhség elle­ni, a harmadik világ fejlő­déséért és gazdasági függet­lenségéért folyó közös harc­ban. Ezt követően dr. Simái Mihály olvasta fel Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának a fejlődési világkonferencia résztvevőihez intézett üzene­tét. A továbbiakban felszólalt: Janez Sztanovnik, az Euró­pai Gazdasági Bizottság fő­titkára, Abdul Rahman A konferencia ülésterme. Khane, az ENSZ iparfejlesz­tési szervezetének, Szalai Sándor akadémikus, az ENSZ oktatási és kutatási intézel Az értelmiség körében végzett munkáról, a népgazdaság első félévi eredményeiről tanácskozott a SZÓI tének képviselője, Paul Berthoud, az EÍÍSZ nemzet­közi ,, osztályának igazgatója, Appiah Patermarajas, a nem­zetközi munkaügyi - szervezet képviselője. Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, Óvá­ri Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Karakas László munka­ügyi miniszter is. Az ülést Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Meleg szavakkal kö­szöntötte 80. születésnapja alkalmából Somogyi Miklóst, a SZOT tagját, s gratulált magas kitüntetéséhez, amely- lyel több mint fél évszáza­dos munkásmozgalmi mun­kásságát ismerte el a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa. A tanácsülés részvevői né­ma felállással adózlak a SZOT üdülési és szanatóriu­mi főigazgatósága elhunyt vezetője, Kiss Károly és a textiles szakszervezet egy­kori alelnöke, Kurdi Béláné emlékének. A szakszerveze­ti mozgalomban végzett ál­dozatos munkásságukat jegy- zőkönyvben megörökítették. A tanácsülés első napi­rendi pontjaként Virizlay Gyula, a SZOT titkára az Kádár János üzenete a fejlődési világkonferencia résztvevőihez Tisztelt világkonferencia! Kedves vendégeink! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az egész magyar társada­lom nevében tisztelettel köszöntőm a nem­zetközi békemozgalom kiemelkedő esemé­nyének, a fejlődési világkonferenciának minden résztvevőjét. Nagy örömünkre szolgál, hogy ez alka­lomból hazánkban üdvözölhetjük az ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai és európai bé­keerők nagyrabecsült képviselőit. Világszerte, így hazánkban, a Magyar Nép­köztársaságban is támogató egyetértésre ta­lált, hogy a Béke-világtanács e fórum össze­hívását kezdeményezte. Az önök tanácskozá­sának napirendjén égetően időszerű és nagy jelentőségű kérdések szerepelnek. A társa­dalmi és gazdasági fejlődés ügye szorosan összefügg a nemzetközi béke és biztonság ügyével. A fejlődés elképzelhetetlen a tartós és egyetemes béke nélkül. Ugyanakkor a gyarmati elnyomás alól felszabadult, fiatal államok nemzeti függetlenségének, szuvere­nitásának szakadatlan erősödése, társadalmi -gazdasági előrehaladásuk, a gyarmatosítás maradványainak felszámolásáért a neokolo- nializmussal szemben vívott antiimperialista harcuk lényeges hozzájárulást jelent a világ békéjének további megszilárdításához. A világkonferencia összehívására olyan időszakban került sor, amely kedvező mind a nemzetközi béke és biztonság, mind a fiatal, felszabadult államok fejlődése számára. A nemzetközi enyhülési folyamat elmélyülésé­nek, a békés egymás mellett élés politikájá­nak és az államok közötti egyenjogú kapcso­latokért folyó küzdelemnek kiemelkedő ál­lomása volt a Helsinkiben rendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Az enyhülés politikájának európai eredményei jelentősen hozzájárulnak az egyetemes béke és általa a gazdasági és társadalmi fejlődés kedvezőbb feltételeinek biztosításához. Nagy­ra értékeljük az el nem kötelezett országok colomból konferenciáját, mint eredményes hozzájárulást a béke, a haladás ügyéhez, és az új nemzetközi gazdasági rend megteremtésé­ért folytatott harchoz. Az elmúlt időszakban számos nép vívta ki és védte meg a függet­lenségét, nemzeti szuverenitását az imperia­listákkal, a gyarmatosítókkal és helyi szö­vetségeseikkel szemben. A vietnami, laoßzi és kambodzsai, a mozambiki és az angolai nép történelmi győzelme tovább gyarapította a béke és haladás nemzetközi erőit. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy számos nemzetközi konfliktus góca van a fejlődő világ területén. A Közel-Ke­leten Izrael idegen területeket tart megszáll­va és nem ismeri el a Palesztinái népnek az önálló államisághoz való jogát. Az afrikai kontinens déli részén a fajgyűlölő kisebbségi rendszerek állnak szemben a nemzeti függet­lenségre törekvő népekkel. Latin-Amerika több országában kegyetlen fasiszta diktatú­rák állnak a fejlődés útjában. A nemzetközi tőke még sok fejlődő országban rendelkezik kizsákmányolásra alkalmas pozíciókkal. Népünk a fejlett szocialista társadalom Felépítésén munkálkodik. Céljaink eléréséhez létfontosságú a béke. Közös érdekeltségünk a béke fenntartásában és megszilárdításában, a fejlődésben összeköt bennünket. Hazánk — külpolitikánk internacionalista elveiből kö­vetkezően — mindig kész volt politikai, er­kölcsi és anyagi támogatást nyújtani a nem­zeti függetlenség kivívásáért, a függetlenség megszilárdításáért, a társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedésükért küzdő népeknek és ezt teszi a jövőben is. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az önök fontos tanácskozása nagy felelősségérzettel foglalkozik majd a napirendre tűzött kérdé­sekkel és állásfoglalásával hozzájárul a világ­béke és az egyetemes fejlődés ügyéhez. Sok sikert kívánok a fejlődési világkon­ferencia minden' részvevőjének — fejeződik be az MSZMP Központi Bizottsága első tit­értelmiség körében végzett szakszervezeti munkáról szá­molt be és apnak tovább­fejlesztésére tett javaslatot az elnökség nevében. Rámutatott, hogy a SZOT ezúttal első alkalommal tár­gyalja önálló témaként az értelmiségi dolgozókat érintő szakszervezeti munkát, ezzel is kifejezve, hogy a dolgo­zók valamennyi rétegét, így az értelmiséget is hatéko­nyabban igyekszik segíteni jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek ' teljesíté­sében. Rámutatott, hogy az értelmiségiek anyagi megbe­csülése összhangban van az ország lehetőségeivel. Egyes csoportjaik és egyénileg egyes értelmiségiek között azonban béraránytalanságok is tapasztalhatók. A szak- szervezetek a jövőben foko­zottan segítik a lehetőségek­nek megfelelően az arányta­lanságok feloldását. ; — Segítünk minden :eltel­teit , megteremteni ^hhoz- is, — mondotta —, Hogy az ér­telmiségi dolgozók ' alkotó­kedve széles körben kibori- takozhassék, az alkotó em­ber még nagyobb megbecsü­lést kapjon és példakép le- ■ gyen a kollektíva előtt. A szakszervezetek szorgalmaz, zák, hogy az értelmiségiek aktívan vegyenek részt saját . sorsuk alakításában,- éljenek a rendszerünk nyújtotta jo­gokkal, tegyenek eleget kö­telezettségeiknek . Az értel­miségi munka nagyon sok­rétű, és nagyon gyakran nem mérhető egyenlő nor­mákkal. Ez megnehezíti a munkamozgalmak szei'veze- sét és az ösztönzés megfele­lő normáinak kialakítását. Lehet vitatkozni arról, hogy hol és hogyan lehet az értelmiségi munkakörökben szocialista brigádokat szer­vezni. Bizonyos, hogy na­gyon sok helyen lehet, az alapvető kérdés azonban nem a forma, hanem az, hogy miként lehet megtalál­ni e munkakörökben is az ösztönzésnek, a végzett mun­ka társadalmi, erkölcsi elis­merésének a mainál haté­konyabb módszereit. A szakszervezetek szoro­sabb koordinációt, még ösz- szehangoltabb munkát kí­vánnak kialakítani a KISZ- szel, a MTESZ-szel, a TIT- tel, hogy az értelmiség még sokoldalúbban és. összehan- goltabban kapcsolódjon be a nagy társadalmi feladatok megvalósításába. A tanácsülés vitájában fel­szólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára is. Juhász Ottó, a SZOT tit­kára a népgazdaság első fél­évi eredményeiről, a gazda­sági munka helyzetéről és a szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő munká­járól, valamint a további tennivalókról számolt be. A tanácsülés a továbbiak­ban személyi ügyeket tár­gyalt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents