Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
Ki vállalja a garanciái? ATADÁS ELŐTT álló házak a megyeszékhely északi lakótelepén. Az egyik, az úgynevezett E—12-es, 126 lakásos tömbben most végzik a hiánypótlás felmérését. 'A másik, a kilenc emeletes, 174 lakást magába foglaló E—30-as épületet hónapok múlva, karácsony előtt vehetik birtokukba a lakók. Azonos építési móddal, Peva-alagútzsaluval épült mindegyik. Az egyik kivitelezője a Heves megyei tanácsi, a másiké pedig az állami építőipari vállalat. Ellenőrző szemleútjukon kísértük el a Heves megyei Beruházási Vállalat vezetőit az építőipari vállalatok munkahelyein. E szemlén többek között arra is kíváncsiak voltak a beruházók: a határidő betartásán kívül várhatóan mennyi gondjuk-bajuk lesz majd a hiánypótlásokkal, a később jelentkező garanciális munkákkal. Mert ezek közül jobb minél többet megelőzni... — Félünk a garanciális munkáktól — mondta Bóka Sándor, a beruházási vállalat igazgatója. — Az utóbbi időben egyre több a bajunk ezekkel a „ráadásként” jelentkező feladatokkal: a lakók, a megbízók állandóan reklamálnak, hogy beázik a tető, rosszak a vízvezeték-tömítések, le- ! válik a tapéta és még sorol- 1 hatnám tovább. Hibák elő- ; fordulnak, ezt nekünk is tudomásul kell vennünk, de • azt már nehezebb megérteni a kívülállónak; miért nem javítják ki gyorsan, pontosan ezeket a hibákat az építők? Nem tudjuk erre rászorítani őket, mert jelentős anyagi konzekven- ' ciái nincsenek, ugyanakkor viszont nekik is nyűg ez az új értéket, hasznot nem hozó munka. Hiszen a leg- 1 jobb szakembereiket köti le. A GARANCIÁLIS viták, mint megtudtuk, elsősorban az '‘állami építőkkel szaporodtak meg az emúlt években. Velük is azért, mert a két-három év óta összegyűlt hiánypótlások az idő múlásával csak gyarapodtak, ahelyett, hogy fogytak volna. Biztató ugyan, hogy A szaktanács elnöksége ** a napokban megállapította, hogy a tavalyi első félévhez képest az idén a mezőgazdaságban 21 százalékkal csökkent a balesetek száma. Az iparban azonban lényegében változatlan a helyzet. A részletes elemzésből az is kitűnik, hogy egyes ágazatokban — a villamosenergia-. a gép-, az építőanyag-. a könnyű- és a vegyiparban — a tavalyinál több halálos és csonkulásos sérülés történt. És az idén a sokáig változatlan arányban jelentkezett áramütése« halálos sérülések is gyakoribbá váltak. Mindez nem tulajdonítható a véletlennek. Mint ahogyan azt sem lehet véletlennek tekinteni, ha a sorozatos fegyelemsértés, szabályszegés áldozatokat követel. Ilyen tanulságra vezettek az év első negyedében többször — szám szerint 33 esetben — bekövetkezett tömeges balesetek. amelyek csaknem kétszer múlták fölül az egy évvel korábbiakat. 179 ember sérülését, közülük 22-nek a halálát okozva. Ez a veszélyes folyamat a jelek szerint valamelyest iassúbbodott, ám nem állt meg. Erre vall a még tisztázatlan hátterű győri vagongyári robbanás, a XXII. kerületi iskolai tragédia, az Ózdi Kohászati Üzemekben történt gázömlés. A baleset, az értelmetlen halál általában a pillanatnyi figyelmetlenség következménye. Közvetlen, kiváltó oka mögött rendszerint tetten érhető a fegyelmezetlenség, a munkavédelmi, technológiai előírások meg- •negése, az ellenőrzés elhaa vállalat vezetői most nagy erőfeszítéseket tesznek e mulasztások pótlására, de ennyi régi munka az újak mellett egyszerre nehezen megy. Annak idején előfordult ugyanis, hogy az egész, 40 munkást foglalkoztató garanciális javításokra szervezett építésvezetőséget „kölcsön adták” egy szomszéd megyének. Most aztán igazán kellene az amúgy is kevés ember. Mi a helyzet ezeknél a lakásoknál? Ilyenkor óhatatlanul is összehasonlítást tesz az ember a két építő vállalat munkája között. — Igen érdekes, hogy szemre tetszetősebben dolgoznak a állami építők, jó burkolóbrigádjaik, festőik vannak, garanciális munka viszont mégis több jelentkezik náluk, mint a tanácsiaknál, — hangzik a műszaki ellenőri vélemény. — A tanácsi építők a hibabejelentésekre azonnal reagálnak, foglalkoznak a panaszossal és sokszor már ez is elég, hogy ők legyenek a jobbak. Az állami építők túlnyomórészt a célcsoportos beruházásokon dolgoznak, tanácsi kiutalású lakásokat építenek. A másik vállalat pedig elsősorban az OTP megrendelésére dolgozik, s itt nyilvánvaló: nagyon igényes a vevő a pénzéért. Nekik jobban kell kereskedniük... FIGYELEMRE méltó eszmefuttatás, feltétlenül van is benne igazság. Mert a szemlélet, az a bizonyos „hozzáállás” a döntő a munka minőségénél. S ez a szemlélet pontosan a ráadásként kezelt hiánypótlások, garanciális hibák mennyiségénél látszik leginkább. Sok hibát az OTP-s lakásoknál ezúttal sem fedezhettünk fel, legfeljebb azt mondhattuk, hogy a fűtőcsövek hajlítása, a tapéták eldolgozása gyors, sokszor hirtelenjében elvégzett munkára vall. A 174 lakásos épületben pedig a következő kép fogadott: a legfelső szintek lakásai már tulajdonképpen átadásra készek, de itt is, ott is járkálnak a munkások, kisebb szerelésenyagolása. És amint erről az oldalról kezdünk • vizsgálódni. nyomban nyilvánvaló lesz. hogy nem a véletlen szülte a bajt. Illetve, hogy esetenként csak szerencse dolga volt elkerülni azt. Különös, hogy ezt egyre- másra megállapítjuk, holott nálunk a munkavédelem, a balesetelhárítás intézmény- rendszere. a biztonsági, óvórendszabályok mindenre kiterjedő szabályzata szilárd bázist teremt a veszély elhárítására. Ám mindez csak akkor válik a mindennapok gyakorlatává, ha a maga posztján mindenki szigorúan betartja az előírásokat. Ha a munkás használja a védőeszközt. ha a vezető ellenőrzi, hogy ezt teszi-e. Ha a gépre szerelt óvóberendezést akkor sem kapcsolják ki, amikor senki sem látja ... Tehát, ha eljutunk oda, hogy nemcsak azért érvényesítik a szabályt, mert megszegéséért büntetés jár. Hanem azért, mert maguk is egyetértenek vele. Ennek érdekében persze még sokat kell fáradozni. Agitálni, magyarázni, számon kérni, meggyőzni. Aligha tévedünk, amikor ennek a magatartásnak, a gazdasági vezetőkkel való együttműködésnek tulajdonítjuk, hogy a mezőgazdaságban szinte ugrásszerűen fejlődött a munka biztonsága. II gyanéz a lehetőség az v“' iparban is adott. Csak nem szabad belenyugodni, hogy a hosszú évek folyamán szívós igyekezettel megszüntetett veszélyforrások ismét utat kapjanak. Csak mert nem figyelünk rájuk. L. M. Folyamatos eszmecserét AZ ÉV UTOLSÓ szakaszába léptünk, néhány hét múlva megyénk pártalapszerve- zeteiben megkezdődnek az ünnepélyes taggyűlések, melyeken a kommunisták átveszik új tagsági könyvüket. A párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatos több hónapos, nagy szervezettséget és figyelmet igénylő pártmunka lassan tehát befejező szakaszázhoz érkezik. Legalábbis, ami a szervezeti, az adminisztratív teendőket illeti. Mert az már most világos minden kommunista, minden alapszervezeti, minden pártszervezeti vezető előtt — hasonlóan az irányító pártbizottságok munkatársaihoz, vezetőihez —, hogy a tag- könyvcsere hatása nem korlátozódik csupán erre az esztend&re. A közelmúltban, az egyik vállalat pártszervezetének titkára kicsit tréfásan jegyezte meg. hogy a kommunisták nem csupán néhány hónapra, de évekre ellátták őket .,munícióval” az egyéni beszélgetések során, de azóta is. Mert a ,,kölcsör nős eszmecsere” a párttagok, a pártvezetőségi tagok között nem szakadt meg most sem, a kommunisták az újabb észrevételeiket is folyamatosan közlik és várják a reagálást. az intézkedést. Ez természetesen nem csupán egy-egy vállalat pártszervezeténél tapasztalható, hanem igen sok helyen. A napokban a füzesabonyi járási pártbizottság titkára is elmondta, hogy a járás alapszervezeteiben is felmerült a kommunisták részéről az az igény, hogy éppen az egyéni beszélgetések nagyon jó tapasztalatai alapján, a jövőben se szűnjön meg az állandó kontaktus a párttagok és a pártvezetőségi tagok között. A kommunisták elvárják, hogy ne csupán kizárólag a pártrendezvényeken kérjék ki véleményüket, elképzelésüket, hanem menet közben is, akár csupán egy néhány perces beszélgetés kapcsán. EZ AZ IGÉNY természetesen azt is jelzi, hogy korábban adódtak problémák is. Nem csupán a füzesabonyi járásban, hanem máshol is. Mert igaz. hogy a pártcsoportok megtartották az értekezleteket, az alapszervezetek a taggyűléseket. de hiányoztak a kötetlen, a néha nem is direkten a pártélethez fűződő beszélgetések. Egyszóval néhány Helyen hiányzott a mindennapos, az élő kontaktus. Éppen ezért nagyon sok helyen felvetették a párttagok, hogy különösen a munkahelyi vezetők. akik nemcsak szakmai, hanem elsődlegesen politikai vezetők, bizony elég ritkán találkoztak vagy találkoznak a munkásokkal, a párttagokkal. Általában tehát nem a pártdemokrácia fórumait hiányolták és hiányolják a kommunisták, hanem a mindennapos élő, elvtársi kapcsolatot. Amikor nem ügyelve a szórend pontosságára, a szabatos stilisztikára — persze nem lebecsülve azt — el lehet mondani néhány szóban is a legfontosabbakat, a legégetőbb dolgokat — nem várva esetleg a két hét múlva tartandó taggyűlésig. Egy másik, nem kevésbé fontos igény — s ez is éppen az egyéni beszélgetések jó tapasztalatai alapján merült fei a párttagok körében —. hogy a folyamatos eszmecsere legyen továbbra is őszinte és felelősségteljes. Nem egy kommunista, vagy pártvezetőségi tag mondta el az egyéni beszélgetéseket ösz- szegezve. hogy bizony megalapozottan, kritikusan, de egyben önkritikusan is kel. lett a beszélgetések során nyilatkozni. Ez jó volt, mert mindenki komolyan vette a másik észrevételeit, felvetéseit. S ez szintén igen lényeges eleme a demokráciának. Mert nem elég csupán beszélni a dolgokról, hanem mondani is ken valamit. AZ ALAPSZERVEZETEK, pártszervezetek, az irányító pártbizottságok a tagkönyv- csere kapcsán elhangzott számtalan javaslatot, elképzelést már beépítették — hosszabb, vagy rövidebb időre szóló terveikbe. Igen sok helyen már konkrét intézkedések is történtek. A tag- könyvcsere hatása azonban nem csupán a konkrét tervekben. intézkedésekben fogalmazható meg. hanem igen sok másban. Mint például abban, hogy a pártdemokráciával kapcsolatban még határozottabb igények merültek fel, új vonások, új elemek segítik a demokrácia még sokoldalúbb érvényesülését. Más meghatározással élve — a pártélet kiteljesedését. Kaposi Levente Hmiisia d 1976. október 8., péntek ken dolgoznak. Szétszórtan, mindenütt. S ez a hibák fő forrása is: két hónap múlva a bepiszkolódott szakadozptt tapétát, s betört ablakot (már most sokfelé látunk ilyet) mind fel kell jegyezni majd a hiánypótlási jegyzőkönyvben. Ügy tűnik a munka ésszerűbb szervezése itt a minőség megőrzésében segítene sokat. Persze, az lenne igazán a megoldás, ha a különböző szakmákban dolgozó emberek jobban megbecsülnék egymás munkáját, vigyáznának arra. Hallottunk az állami építőknél egy vízvezeték-szerelő brigádról, amelynek tagjai megjelölik az általuk szerelt berendezéseket, ha ott valami hiba van, erkölcsi kötelességüknek érzik térítés nélkül kijavítani. Általánosságban véve építőiparunkat, sajnos ettől még messze vagyunk. A jegyzőkönyvekben lapozgatva, nem egy garanciális feladatná] ott a megjegyzés: bírósági döntés után... Volt már arra példa, hogy háromszor is döntött a bíróság egy hiba kijavításának ügyében, akkor sem végezték el a munkát az építők. S ott vannak az állandóan ismételgetett felülvizsgálatok. Az építő vállalat „készre jelent”, vagyis közli, hogy kijavította a hibát, a műszaki ellenőr felülvizsgál, s látja, hogy nem végezték el a munkát. Igazolást nem ad, az eset újra ismétlődik. Újra értesítés, s megint csak nincs kész a munka. De persze jegyzőkönyvet minden esetben írni kell, folynak a levelezgetések. Elpocsékolt idő. A KRÓNIKÁS mindezeket látja, szóvá teszi, s ki tudja hányadszor. Szól a szépről, a sikerekről is: hiszen csak Eger Csebokszári-lakótelepé- nél maradva el kell azt mondani, hogy büszkék lehetnek az új utcasorokra, házakra azok, akik építették. De ez a sok „egyéb” keserű szájízt is hagy az emberben, aki rendszeresen figyelemmel kíséri lakótelepeink, városaink, falvaink gyarapodását Sokan nem vállalják saját munkájuk garanciáját, s na- gon sok esetben nincs is mód, hogy erre rászorítsunk egyes embereket, vagy akár kollektívákat. Építőipari szakember jellemezte így beszélgetésünkkor lakonikus tömörséggel a helyzetet: „egyelőre ezt tudjuk. ..” Hckeli Sándor Repülővel a több termésért A tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben a repülőgépes mezőgazdasági szolgálat megkezdte — és be is fejezte — az őszi műtrágyázást. Az évek óta bevált légi műtrágyaszórás igen sok előnyt jelent a Tisza-parti szövetkezetnek. Egyenletesebb, jobb a vegyszer elosztása, terítése a földeken. Sok erőgépet lehet az őszi munkák ideje alatt más területre irányítani, s ami a legfontosabb, bármilyen esős, sáros idő van, a repülőgép akkor is el tudja juttatni a közös gazdaság minden táblájára a nélkülözhetetlen tápanyag-utánpótlást. (Fotó: Pert) Baleseti mérleg — tanulságokkal
