Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
I i H r r - rr ózza értőén Mi jót lehet mondani egy értekezletről? Az ilyen rendezvényeknek se szeri, se száma manapság. Kit érdekelnek az értekezletek? — tehetjük fei a kétkedő kérdést. Bár ebben a fogalmazásban már bizonyos cinikus nemtörődömség is meglapul. De hát a lelke rajta annak, aki az értekezletek özönét elősegíti. A morózus zsémbeskedés azoijban csak addig tartott, amíg a Hazafias Népfront és a jogászszövetség gyöngyösi szervezete rendezésében el nem kezdődött az új törvény- tervezet vitája. Maga is téma is azonnal érdeklődést kelthet mindenkiben, hiszen a közérdekű bejelentések, panaszok sorsa, ügye, intézési módja elég nagy port kavart már eddig is az emberek körében, ki-ki megfogalmazta már ezzel kapcsolatban a saját véleményét, és nem is mindig pozitív töltéssel. Most törvény készül erről a témakörről. Ezen a mostani megbeszélésen. vitán jelentős mennyiségű észrevétel hangzott el. pedig nem nagy számú meghívott vett részt a rendezvényen. a városi tanács kistermében. Az érdeklődés azonban szinte túlnőtt az elképzelt szinten. Jogvégzettek és jogot ugyan nem tanult, de az iránt jó érzékkel rendelkező „civilek” mondták el gondolataikat, nem kis számban javaslataikat is a törvénytervezettel kapcsolatban. Mit lehetett központi elvként megállapítani ebből a véleményalkotásból? Nem többet és nem kevesebbet, mint azt a törekvést, hogy a szocialista demokrácia elve minél jobban kiteljesüljön az új törvény paragrafusaiban. Legyen joga és kötelessége mindenkinek hasznos észrevételeit megfogalmaznia, ezekre érdemben kapjon választ. semmi körülmények között hátrányt ne szenvedjen azért, mert szót emelt valamilyen gyakorlat ellen, még ha ez a magatartás személyek felelősségét is feltételezi. De a demokrácia adta lehetőségekkel való élésnek a másik oldalát is hangsúlyozták a felszólalók. A demokrácia lehetőségével való visz- szaélést: a rosszindulatú rágalmazást. a bejelentéseket már szinte sportszerűen gyártók elleni szankciók meghatározását is szükségesnek minősítették. Éppen a demokratikus jogok védelmében. Az érvek és az ellenérvek soha sem az elmélet síkjáról indultak el ezen a tanácskozáson. ahogy a javaslatok is a mindennapi gyakorlat talajáról fakadtak, ahogy maga a törvénytervezet is. Pont ez az életközelség tette szükségessé a tervezet széles körű vitájának országos kibontakozását, mert csak ezzel a módszerrel lehet jogilag helyesen szabályozni, törvény kereteibe foglalni a demokráciának ezt a nagyon markáns vonását: a bejelentések és panaszok megfogalmazásának jogát, lehetőségét, az ezekre való reagálás módját és kötelezettségét. Ennek a mostani tanácskozásnak a hasznosságát elismerve. volt még egy figyelemre méltó vonása. A lényegre tört. Kirítt ebből az egységes törekvésből a ritka kivétel. A vitaindító és a tíz hozzászólás alig egv órát vett igénybe. Igen, így is lehet. Illetve: így kellene — mindig! (gmf) NÉPFRONTLEVÉL A TANINTÉZETEKHEZ Társadalmi összefogást az iskolákért, a hatékonyabb nevelésért Ä tanintézetekben ezekben a napokban foglalkoznak a szülői munkaközösségek azzal a levéllel, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa juttatott el valamennyi általános és középiskolába. Valamennyi nevelőtényező — az iskola, a család, az oktatási irányító szervek, a társadalmi és tömegszervezetek. az egész társadalom — együttműködésére serkent a HNF Országos Tanácsa. A népfront illetékesei elmondták: az utóbbi években egyre nagyobb teret kapott az a felismerés, hogy immár nem elég az iskola és a szülői ház, tanintézet és az ifjúsági mozgalom kapcsolatpárja- it létrehozni, hanem valamennyi nevelőtényező között kell jó munkamegosztást és együttműködést biztosítani. | Az együttes munkát — s erre hív fel a levél — ter- : mészetesen össze kell hangolni. folyamatosan meg kell | teremteni a sokféle tényező I elvi egységét. Erre az össze- ! hangolásra elsősorban az is- í kola hivatott. Hiba volna ' azonban azt gondolni. — ! mondták a népfrontnál —. 1 hogy ilyen központi, rendező szerepet egyedül az iskola tölt be. A család az a közösség, amely érzelmi erejénél, a benne uralkodó légkörnél fogva sokáig a legerősebben befolyásolja a gyerekek minden más kapcsolatát és azt a módot, ahogyan _ a gyerekek a máshonnan érkező hatásokat fogadják. Például a televízióműsorok befolyása a gyerekekre mindenekelőtt azon múlik, hogv a család milyen műsorokat néz és milyenek nézését ajánlja, illetve tiltja a gyerekeknek. Az is nyilvánvaló, hogy a Képtár Szombathelyen Derkovits Gyula ' szülővárosa, Szombathely széles körű társadalmi összefogással képtárat létesít. E város gondozza a magyar művészet másik nagy haladó mestere, Dési Huber István életművét is. Emellett gyűjti e művészi örökséget vállaló és továbbyívő, a városhoz közeli 25 éves zsennyei művésztelephez kötődő kortárs alkotók maradandó értékeit. A leendő képtár anyagi alapjainak megteremtése mellett megkezdődött annak szellemi előkészítése is. OÜSÜl 1376. október 8., péntek szülők véleménye formálja az iskolához, az egyes pedagógusokhoz, a különféle tantárgyakhoz és iskolai elfoglaltságokhoz való viszonyt. Már maga az érdeklődés formáló hatású. Az a szülő, aki mindig csak gyermeke osztályzatokban kifejeződő eredményei iránt érdeklődik, óhatatlanul azt a beállítódást alakítja ki. hogy egyedül a teljesítmény, az eredményesség a fontos, minden más alárendelt jelentőségű. Aki viszont az iskolai élet egésze iránt érdeklődik, elősegíti, hogy az iskolai nevelés a maga teljességében érvényre jusson, felerősíti az iskola személyiségfejlesztő hatását. A szülői munkaközösségek a KISZ-szel. az úttörőszervezettel szoros együttműködésben segíthetnek abban. Borongós idő volt. A bozontos, hosszú sza- kállú Kiku születése óta hallgatta az elhaladó vonatok csattogását. A vasúti váltóőr kecskéje volt, s a töltés melletti senkiföldjére szokták kikötni, ahol dúsan növő, füstös füvet talált. Mindig kivezették már kora reggel, s Kiku teljesen megszokta a kormot meg a zakatoló, de ártalmatlan vonatokat, amelyek isten tudja miért jártak ide-oda. Kiku csipegette a füvet, megemésztette, gyűjtögette tőgyébe a tejet, s néha pihent egy kicsit. Tején korom szaga érzett, de a vasút menti házikó lakói bizonyára észre sem vették, aminthogy megszokták a gőzmozdony •Szovjet—észt író. Moszkvában szerzett mérnöki diplomát. Több elbeszéléskötet szerzője, müveit oroszul és a Szovjetunió más népeinek nyelvén is kiadták. A magyar olvasó- közönségnek a mai észt elbeszéléseket tartalmazó Elöérzet című kötetben mutatkozott. be néhány novellájával. Válogatott elbeszélései A hurok címmel 1957-ben jelentek meg az Európa Könyvkiadó Modern könyvtár sorozatában. hogy a kéthetenkénti szabad szombat bevezetésével a gyermekek megnövekedett szabad idejét személyiségük gyarapítására használják fel. A programok szervezésével hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csupán a szülői elfoglaltság miatt ne maradjanak kisdobosok szombatra az iskolai napköziben. A szülők segíthetnek tanácsokkal, ötletekkel e szombati programok megszervezésében. A terv az, hogy olyan nevelési központokat építenek majd ki. ahol az oktatás, a nevelés, a művelődés, a közösségi munka, a sport, a játék, mind egy helyen, egy intézményegyüttesben valósul meg. Ennek még sok feltétele . van. országos viszonylatban nem megy máról holnapra. füstjét s a vasúti táj egyéb átható szagait is. Amikor még Kiku fiatal volt, fehér és fényes szőrű — márpedig ilyen is volt, csak régen — le s föl ugrándozott a töltésen; ma már nem tett ilyet. Manapság közönyösen szemlélte, hogyan haladnak el mellette a vonatok, s hogy valami különös szokásnak engedelmeskedve megállnak a piros fény előtt. A töltés melletti ösvényen a váltóőr lánya közeledett: — Kiku! Kiku egy rövidet meke- gett — úgysem mondasz nekem semmj fontosat. Így is volt. A lány valami érdektelen dologról kezdett beszélni, s egy szó sem esett sem az ennivalóról, sem a fáradtságról, se a kormos fűről, se a tejről, se fájó tőgyéről. Csak úgy a levegőbe beszélt, ahogy a madarak énekelnek. Kiku először udvariasan hallgatta, de aztán a füvet kezdte tépdes- ni, bár ezzel korántsem akart közönyösnek mutatkozni. A lány nyilván a maga apró-cseprő gondjairól T& Hatvan város könyvtári munkáját (Tudósítónktól): Több éve végez eredményes munkát a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya által szervezett könyvtárügyi szakfelügyelet. Feladatuk az. hogy elemezzék az adott terület könyvtárának különböző tevékenységét. Így megvizsgálták Gyöngyös. Heves és Füzesabony könyvtárainak munkásságát; valamint az említett helységek központjához tartozó községi könyvtárakét is. Legutóbb az egri járásban végeztek vizsgálatot. A szakfelügyelet tagjai között városi, járási könyvtár- vezetők. valamint a megyei könyvtár munkatársai is megtalálhatók. Legközelebb Hatvan város könyvtári ellátottságát, az ott végzett könyvtári munka színvonalát, valamint a fenntartó tanácsi szervek könyvtárt segítő tevékenységét elemzik. A vizsgálat megkezdésekor Bényei Tamás, a városi tanács osztályvezetője tájékoztatta a szakfelügyelőket Hatvan közművelődésügyi helyzetéről, az elmúlt évek jelentősebb könyvtárfejlesztési tevékenységéről. Kiemelkedő ezek között az új-hatvani fiókkönyvtár amelyet 1970- ben adtak át. és jelenleg is folyik egy átalakítás, új gyermekrészleget hoznak létre. A városi központi könyvtár állománya megfelelő, kézikönyvtárának színvonala pedig országosan is jelentős. Itt működik a város pedagógusainak és a zenekedvelőknek a klúbja, és rendszeresen tartanak falai között ismeret- terjesztő előadásokat, valamint író-olvasó találkozókat. A megyei könyvtárügyi szakfelügyelet Heréd. Boldog és Nagykökényes könyvtárainak ■ ellátottságát is vizsgálja e'bben az időszakban. Baranyi Imre Szegény mama... Panaszosok sorakoznak. Kik ezzel, kik azzal jönnek. Lakás, telekvita, iskolai felvétel a legsűrűbben szereplő esetek. Negyven körüli férfi érkezik. Kellemes modorú, mint mondani szokás: Jó svádájú ember. — Kérem! Szeretném, ha meghallgatná a problémámat, és segítene rajtam. Arról van szó ugyanis, hogy válságba került a házasságunk. Az anyám miatt. No, ezen ne lepődjön meg, hiszen nem arról van szó, hogy mi, vagy pontosabban én nem szeretném az édesanyámat. — Nehéz természetű talán? A férfi picit türelmetlenül válaszol. — Egészen más. De azt hiszem, legjobb ha elejéről mindent elmondok. Hárman vagyunk testvérek. Három fiú. A két öcsém közül az egyik mérnök, a másik bérelszámoló, én pedig a vízügynél dolgozom. Anyánknak volt egy kis vagyona, de amikor az öcsém építkezett, úgy döntöttünk, hogy eladjuk és testvériesen elosztjuk egymás között a pénzt. Egyáltalán nem nagy összegről volt szó. Az volt az egyezség, hogy a mamát majd hárman tartjuk. Eleinte rendben is volt minden, hiszen anyánk tudott dolgozni, segített a gyerekek körül. Körülbelül egy éve beteg lett. Azóta nálunk fekszik. Mozgatni, utaztatni nem lehet. Ügy egyeztünk a fiúkkal, hogy mivel ők most nem veszik ki részüket a tartásból, nekem fizetnek havonta háromszáz forintot. A pénz azonban nem minden. Szegény anyánkkal túl sok a baj. Igényes és elvárja, hogy gyakran mellette legyünk. Elhiheti, mióta beteg, egy perc szabad időnk sincs. És én most azért jöttem, hogy kérjem a segítségét — Mire gondol? — Szociális otthonba szeretnénk elhelyezni, li — De hiszen három egészséges, jól kereső gyermeke van az édesanyjának. — Ez, azt hiszem, nem lehet akadály, hiszen az áHam szociális intézményeinek feladatuk... — Már megbocsásson. És a vagyon? Mármint az édesanyja vagyona, amelyet pénzzé tettek és szétosztottak hármuk között... Elhallgat, látni az arcán, hogy a soron következő érveken gondolkodik. — Kérem! Én ügyvédtől is érdeklődtem. Olyan jogszabály ma sincs Magyarországon, hogy tehetős emberek beteg, öreg szüleit ne lehetne szociális otthonban elhelyezni. — Jogszabály nincs, de... Azután, mit szólna az édesanyjuk? Akinek bizonyára többször is megígérték a vagyon eladásakor, hogy hárman, maguk, a gyerekek gondoskodnak róla. Csend. Néhány másodperc múlva az újabb érv: — Ezt az ügyet nem lehet, kérem, érzelmi alapon elintézni. Mi nem gondoltuk, hogy anyánk beteg lesz. És nem is szólva arról, hogy a feleségemmel mindketten dolgozunk. — És ha betegápolót fogadnának melléje hárman? A három fiú, az édesanyjuk pénzéből... — Szóval, nem ad segítséget? De legalább tegyen meg annyit, hogy nézzen szét a szociális otthonokban. Győződjön meg saját szemével, hogy nem vagyok fehér holló. Megtettem. Az ügyfélnek, sajnos, igaza volt... Szalay István Kétévenként megrendezik a néprajzi konferenciát A közelmúltban tért haza Ausztriából Ortutay Gyula akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutató csoportjának igazmesélt, és persze hiába is panaszkodott — Kiku úgysem tudott neki segíteni. Aztán elment, s rövidesen feltűnt, majd megállt a vonat. A vonatból kitódultak az emberek, s a piros fényt nézték. Az egyik végighevert a füvön, és világos ruhája csupa korom lett. Hangosan káromkodni kezdett, pedig hát igazán senki nem kényszerítette, hogy odafeküdjön. Egy hülye odament Kikuhoz és megrángatta a szakállát. Kiku lehajtotta a fejét, hisz semmi értelme nem volt, hogy huzakodjon vele. De az ember azt hitte, hogy fel akarja öklelni, elugrott s ujjaival szarvat mutatott. Kiku megvetően fordította el a fejét. A hülye ugrált, de állandóan Ki- kut leste, s mikor látta,’ hogy a kecske nem veszi fel a harcot, ököllel esett neki. Kiku hátrált. A hülyének meg csak ez kellett, újra támadott. Kiku madzagja pattanásig feszült, s a kecske riadtan futásnak eredt. A madzag az ember lába alá került és feldöntötte. Az utasok hangosan hahotáztak, Kikuból pedig nem múlt a rémület. A hülye egyre vörösebb lett. felkapott egy követ, hogy hozzávágja Kikuhoz, de ekkor odalépett a kecskéhez egy csengő hangú valaki, cirógatni kezdte a nyakát, és becéző szavakat mondott. Kiku azonban nem hitt neki. Ennek a lénynek az oltalmában ugyanolyan bizonytalanul érezte magát, mint amikor amaz rátámadt. Újra hátrálni kezdett és véletlenül ráhágott a becézge- tő lábára. Az megijedt, elugrott, s már nem sajnálta többé Kikut. És ráadásul megérezte, hogy a kecskének rossz szaga van. Szerencsére kigyulladt a zöld fény, a mozdony felgatója, aki tárgyalásairól a következőket mondta az MTI munkatársának: — A Magyar Néprajzi Társág elnökeként az úgynevebődült, az emberek a kocsikhoz futottak. Mikor a vonat elment, Kiku is megnyugodott valamelyest! és újra enni kezdett. Aztán nemsokára jött a gazdasszonya, hogy megfejje. Kiku nem sok tejet szokott adni, de ma különösen kevés volt az ijedelem miatt. Bármennyit is simogatta. biztatta és szidta a gazdasszony, a tej épp csak az edény alját nedvesítette meg. A gazdasszony távozóban dühösen morgott. Hiszen nem tudhatta, hogy idegen emberek kicsúfoiták Kikut. A vasút menti házikóban Kiku sorsáról volt szó. A mongolosan ritkás. szakállú váltóőr egy szál ingben ült az asztalnál és a pipáját tisztogatta. Lassan felnőtt- számba menő lánya rongybabáját pólyázta a sarokban. Zsémbelve lépett be a háziasszony és mutatta az urának, mennyi tejet fejt ki. A gazda azt mondta, hogy fölöslegesen kínlódik a kecskével, már rég le kellett volna vágni. Az asszonynak elakadt a szava, mérge elpárolgott — jó pár éve gondozta már a kecskét, s akár- hogy-akármint, mégis csak élőlény az is. Másrészt viszont a gazdának igaza van. ideje lenne a húsra gondolni. A gazdasszony hallgatott, s ez egyetértés jele. Az öreg látszólag csendes ember volt, különösen idegenek előtt, de tulájdonképpen nehéz volt a természete. Most is már a fejsze után nyúlt, az asz- szony meg, aki ilyenkor általában rászólt, hogy „hova rohansz, nem ég a tető”, csak hallgatott. Az utolsó pillanatban azonban a lányuk hangos zokogásra fakadt. (Folytatjuk.) zett Etnographica Pannonica a kétévenként ismétlődő néprajzi konferencia jövőjéről tárgyaltam az osztrák fővárosban. A kollektív munka szép eredményei ezek a konferenciák, amélyek lehetőséget adnak a kutatások, a legfrissebb eredmények bemutatására. Elsőként az osztrák tudósok, kezdeményezték ennek a tudományos tanácskozásnak a megrendezését, s Ausztriában osztrák, szlovák. jugoszláv és magyar néprajzi és történész kutatók találkoztak néhány évvei ezelőtt. — A konferenciák folytatásaként két ízben Zalaegerszegen tartottuk meg az Etnographica Pannonicát. Sajnos, szervezési nehézségek miatt, az utóbbi időben csak az osztrák és a magyar tudósok vettek részt a tudományos munkában. Ausztriai látogatásom célja az volt. hogy megbeszéljem »e fontos néprajzi értekezletek jövőjét. rendszeressé tételét. Fogadott Hertha Firnbert. a tudományos kutatási ügyek minisztere is. s megbeszéltük a kétévenkénti tanácskozások lehetőségeit. feladatait. Megállapodtunk arról, hogy a jövőben a pannon tói" égében élt népek kultúrájáról történeti kérdéseiről tartunk majd előadásokat, elsősorban a néprajz szem"- ózéből. Dön’ % született arról is. hogy ezer - túl rendszeresen kél .' énként találkozunk. — Az osztrák kollégák kérték, hogv 1977-ben ők szervezhessék meg a konferenciát. Ezt követően azonban Zalaegerszeg lesz az Etnographica Pannonica állandó gazdája. A megbeszélések örvendetes eredménye, hogy a jövőben ismét rendszeressé tehetjük a négy ország néprajzkutatóinak;. találkozásait. A I
