Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

* -r *■ Kisfalnál Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth.dijas szobrászművész — Zala megye világhírű szülötte — hagyatékából a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban állandó kiállítás nyílt. A képzőművészeti világhét kiemelkedő megyei rendezvényén mintegy 100 Kisfalu­di-mű — szobrok, emléktárgyak, rajzok, a művész életére vonatkozó dokumentumok _ k apott helyet. (MTI Fotó — Fehér József — KS) Nagyobb figyelmet érdemel A munkásmozgalom emlékei Gyöngyösön f ' Tény, hogy nagyon sze­rény eredmények mutatha­tók csak kj a megyénkben a munkásmozgalom tárgyi emlékeinek megmentésében, gyűjtésében. Ezért is kell felfigyelnünk arra a szor­gos munkára, amit Gyön­gyösön tapasztalhatunk. A Mátra Múzeum évek óta törekszik a munkás- mozgalom értékeinek össze­gyűjtésére. Az idős, ma még köztünk élő veteránok a leg­lelkesebb támogatói ebben. Az eltelt évek szorgos tevé­kenységének eredményét az a kiállítás is bizonyítja, ami a múzeumi hónap megnyitása­kor várta készen az érdek­lődőket. ' A nagy kérdés csak az, mi lesz ennek a kiállításnak a további sorsa? Ha a mú­zeumi hónap letelik, szek­rények polcaira teszik visz- sza a ritka érdekességű anyagot? Elzárják attól, hogy bárki bármikor nézegethes­se a megsárgult papírokat^ fényképeket, a különböző régi szerszámokat? Dr. Nagy Gyula, a Mátra Múzeum igazgatója úgy mondta, nagyon szűkösen vannak a hellyel. Az a kis terem, ami most magába foglalja a munkásmozgalmi kiállítást, csak ideiglenes jelleggel szolgálja ezt . a célt. Régi vágyuk, Mgy megkap­ják az egykori munkásott­hont, amely teljesen ép fa­lakkal, jó állapotban talál­ható meg ma is, de a Mát- ravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet központja. A szö­vetkezetiek nem zárkóznának el a valamikori munkásott­hon átadásától, de a köz­ponti irodájukat nem tud­ják hol elhelyezni. A leg­újabb rendelkezés szerint irodaházat építeni nem le­het. Ha még lenne is rá pénzük, szándékukat keresz­tülhúzza a hatályos rendel­kezés. Egyelőre tehát ők maguk semmit nem tudnak tenni. Átmeneti megoldásként megfelelőnek látszik az, hogy a kiállítást magába fogadja a pártbizottság tanácskozó- helyisége, ahol a különböző politikai iskolák is működ­nek. A Mátra Múzeum nem rendelkezik korlátlan pénz­eszközökkel sem. Egy-egy tabló elkészítése, áttelepíté­se is költség. Ha ebben se gítenének a szocialista bri­gádok, nemcsak a múzeum gondjait enyhítenék, hanem egy olyan hasznos célt is, mint amilyen a munkásmoz­galmi kiállítás fenntartása, érdemben és jól szolgálhat­nának. Bizonyára nem jönne rosz- szul a szocialista brigádok­nak sem, ha a naplójukba bejegyezhetnék: hányán te­vékenykedtek a tagjai közül a munkásmozgalmi kiállítás munkáin. A kiállítás helyi­ségében valahol a közremű­ködő brigádok nevét is fel lehetne tüntetni. Hiszen köz­vetlen politikai munkának minősülne a szocialista bri­gádok ilyen tevékenysége. A hivatalos és társadalmi szervek nagyobb figyelmét is megérdemelné a múze­umnak ez a munkásmozgal­mi tevékenysége, ami a me­gye vonatkozásában is kez­deményező jellegű törekvés, de a „hivatalos” érdeklődés pillanatnyi mértéke ezt egyáltalán nem látszik kife­jezni. (gmf) KRESZ, csillagászat, cigányklub MEGMÉRETETT A TIT HATVANI SZERVEZETÉNEK MUNKÁJA sadalmi beilleszkedését igye­keztek megkönnyíteni. FEJLETT MÓDSZEREKKEL Megnövekedett feladatokat, egyre igényesebb hallgató­ságot nem lehet avult mód­szerrel kielégíteni. Időben felismerte ezt a TIT hatvani elnöksége, s amikor a minő­ségre vigyázott, a korszerű „tálalásról” sem feledkezett meg. A városban működő csillagászati klub összejöve­telei ilyenformán nem csak az országos tekintélyű elő­adó, Kulin György révén váltak hatékonnyá, hanem növelte az irántuk megnyil­vánuló érdeklődést az Uránia Csillagvizsgáló által rendsze­resen küldött filmek, diák sokasága. Vagy idézzük em­lékezetünkbe az Ady End­re Könyvtárban tevékenyke­dő zenei klubot! Az ott le­vő lemeztár segítette műél­vezethez, szakmai gyarapo­dáshoz a tartalmas muzsika barátait, s olyan együttes be­mutatkozása segített például, mint a Zeneművészeti Főis­kola kamarakórusa. Érdemes szót ejtenünk a látáskultúra növelését célzó rendszeres kiállítási tárlatvezetésekről, vagy a pedagógusklubban el? hangzott több előadásról, amelyekhez szintén a TIT biztosított hozzáértő szakem- bért, színes diafilmeket, 6 olyan tekintélyes műtörté­nészt, mint Pogány ö. Gá­bor, a Nemzeti Galéria fő­igazgatója. TERMÉKENY KAPCSOLAT Ami korábban hiányzott, az elmúlt időszakban megkö­zelítően tökéletes valósággá vált: a társulat éves prog­ramja Hatvan város közmű­velődési tervének szerves ré­szévé vált. Ha a lebonyolítás­ba csúsztak is zökkenők, in­kább személyi ellentétekre vezethetők vissza, mintsem a koncepció helyességére. S legalább ilyen hangsúllyal te­hetjük szóvá, hogy másfél év alatt a TIT elnöksége sike­res, gyümölcsöző kapcsolatot tudott kiépíteni az operatív munkában elengedhetetlen partnerekkel, mint a városi üzemi művelődési otthonok, s különböző tömegszerveze­tek. A Vöröskereszt tevé­kenységének szép eredméí nyeiben ezért tükröződik . a TIT-előadók szereplése éppen úgy, mint az elsősegély- nyújtó tanfolyamok érdemi támogatása. De ugyanilyen segítségben részesíti a társu­lat a Hazafias Népfront vá­rosi elnökségét, • amelynek több sikeres politikai fórum­műsorát jószerint a TIT biz­tosította, pártolva egyben a szervezéssel járó munkát is. Boldogon, ahol Balogh Fe­renc jóvoltából haszonnal tevékenykedő cigányklubot istápol a hatvani szervezet, ezzel egyidőben a helyi nő-j tanács klubjáról sem feled-? kezik meg. VALAMIT A TERVEKRŐL A felfokozott munkatempó a tervek további gazdagítá­sát, színesítését parancsolja a szervezet, az ismeretterjesztő társulat elnökségének, tagsá­gának, amelyet — fontos részfeladatként — az idén szeretnének gyarapítani. Ha­sonlóan szervezeti munkát jelent a boldogi TIT-csoport patronálása, valamint Herédé Nagykökényes ifjúsági klubJ életének fölpezsdítése. Ebben jelentős szerepet játszhatnak a két községben élő TIT-ta­gok, amennyiben a korábbik­nál lelkesebben, több felelőd ségtudattal fordulnák a fia^ talsághoz. Nem beszéltünk eddig a nyelvoktatásról, ami sokfelé a TIT-szervezetek legvirás- zóbb munkaterülete. Nos^ kellő érdeklődés esetén an­gol, orosz, német nyelvokta-? tást kíván indítani az hátralévő részében a helyi elnökség. S ennél is fonto­sabbnak véljük a szülők ré-? szére szervezendő tanfolyam mot, előadássorozatot, amely a nevelés alapkérdéseivel foglalkozik majd, éspedig a Hazafias Népfronttal, a Vö­rösmarty Művelődési Köz­ponttal együttműködésben. Mindez természetesen úgy értendő, hogy a már bevált, gyakorlattá minősült egyéb tevékenységet sem hanyagol­ja el az ismeretterjesztő tár­sulat. Amit utóbbiakban em­lítettünk, a többletet, a tar­talmi gazdagodást jelzi, a remélhetőleg rövid időn be­lül a megvalósulás állapotán ban. Moldvay Győző Tervek az évismétlés csökkentésére r A biztató tapasztalatok I alapján az Oktatási Minisz- | tóriumban azt tervezik, hogy i évismétlés megszüntetését I célzó kísérletet az 1977—78- i as tanévtől valamennyi álta- j lános iskola első és máso- I dik osztályában általánossá ] teszik. Az ezzel kapcsolatos j jogszabálytervezet előmun- I kálatai megkezdődtek. A kísérlet az idei tanév­ben mintegy ezer iskolában az általános iskolák csak­nem egynegyedében folyik. Az 1972 óta tartó kísérlet során a tanulókat a rend­tartástól eltérően minősítik, s csupán a második osztály végén osztályozzák őket. Ez kétéves fejlődési szakaszt biztosít a tanulóknak. Amennyiben egy-egy ép ér­telmű gyermek az első év­ben a rendszeres iskolába járás ellenére is egyes tan­tárgyakból gyengébb ered­ményt ér el, a második év­ben mód van hiányainak pótlására. A pedagógusok differenciált tanórai és órán kívüli foglalkozások kereté­1976. októi>«r ti- szerda ben segítik a lassúbb féjlő- désű gyermekeket, hogy hát­rányaikat mielőbb, de lehe­tőleg a 2. osztály végéig be­hozzák. Ez a kísérlet, illetve a tervezett általános beve­zetése a tankötelezettségi törvény hatékonyabb végre­hajtását is szolgálja. i Napjainkban a tanítási óra pedagógiai munkája egyre korszerűbb és gazdagabb. A kísérlet azonban fokozottab ban ráirányította a figyelmet a tanulók tanítási órán kí­vüli segítésére, a korrepetá­lások pedagógiai kérdéseire. Nyilvánvalóvá vált: szüksé ges a korrepetálások szer­vezésének és korszerű pe­dagógiai vezetésének legjobb gyakorlati tapasztalatait számba venni és közreadni. Az Oktatási Minisztérium márciusban e témakörben hirdetett pályázata élénk visszhangra talált. A több mint félezer oldalnyi pálya munka értékelése megkez­dődött. A pályázat eredményhir detésére december 1-én ke­rül sor. A legjobb pálya­munkákat az Oktatási Mi­nisztérium könyv alakban tervezi közreadni, és az érintett általános iskolai pe­dagógusok rendelkezésére bo­csátani. (MTI) Részletek a szemző: Huszonkét nap, vagy az élet útjának fe­le című jegyzeteiből Október 14. Ostbahnhof, A-peron, Észak—déli expressz, 23,45 — ez az éjszakai pályaud­var mindig oly meghittnek tűnik: az éjszaka fekete, s a fények enyhék, az ég vaskeményen boítozódik a szilárd talaj fölött, s a ga­lambok biztos fészkükben alszanak. Felhőcskék vonul­nak tejfehéren s puffadtan, igába fogott sárkányok fúj­nak hámjukban, s az egyéb­ként farkas és bárány, orosz­lán és gödölye, párduc és ga­zella gyanútlan, s félelem nélkül most egymás karjá­ban hever, s tiszta szívből kíván egymásnak minden jót. Isten közel van, s ujjal kitapintható, rendje érthető, az arkangyal piros vállsza­lagot hord, a kígyónak ide belépése nincs, s a pokol kormos ura is hasznos mun­kát végez. Ö, derék, ép vi­lág. Talán pálmát kellene ide még beépíteni. Nemzeti jelleg búcsúzás­kor: Azt hiszem, a német megtisztultnak érzj magát. Éles fütty, akár az állat- szelidítő ostorpattogása, s ablakom előtt hangtalanul, ahogyan megtanulta, siklik visszafelé a csarnokfal. Október 15. Már nem az egyik, s még nem a másik országban: Háromórás késés! Tessék, a két határ közt elterülő kö­zép! S én épp azért válasz­tottam ezt a (kényelmetlen) vonatot, hogy az alkonyati Duna fölé magasodó Eszter­gom leírásával kezdhessem tervezett útikönyvecskémet. Október 16. Az első lépések a ház elé, habár már harmadszor va­gyok itt, még mindig egy idegen lépései idegen város­ban. Nem, már nem egészen idegené, ismerem a főbb ut­cákat, közlekedési eszközö­ket, megértetem magam szükség szerint, meg tudom fejteni a cégtáblákat, fölira­tokat, a kifüggesztett étla­pokat, értek néhány szót, beszédfoszlányt, s mégis ez a nyelv, hangzásában, s la­tin írásával együtt oly kö­vetkezetesen másféle, még most is megértem a gyámol­talan bevándorlót: vizslat valami kibetűzhető sor után, fülel valami meghitt hang után, s azután hangokat hal­lasz, egy ismerős, mivel teg­napelőtt már olvasott sorra bukkansz, s fejvesztve mene­külsz a másikba. Két ezüstös hajú, idős úr, bundában, hirtelen sutba dobva méltóságát, hangos szervuszt kiált egymásnak az utcán át, s vadul levegő­be lökött, integető kezük a szívós, széles nevetésű ábrá- zat fölött félresodorja a je­len időt: Két hun lovas ta­lálkozik egymással a magá­nyos sztyeppen. „Hiszen amit látsz, a fö­ldiét csupán!” Minden bizonnyal, de hát mi egyebet láthatnék? Csak készség kell hozzá, hogy észrevegyük, s egyáltalán, hogy épp mivel a lényeg fö- lülete, lényegesnek ismerjük el, s akkor, ha vizsgáljuk, sokat elmond, s ha végig­gondoljuk, szinte mindenre rámutat. Az a fölület is, amely egy fiktív lény köré épül, tanulságos. Tavaly a pusztában, a Hortobágyon: A fiatal legények, akik bőr­zekében s farmernadrágban kólát meg sört ittak, egy in­tésre eltakarították motor- kerékpárjukat, csikósnak öl­töztek, s megfelelő pózba» várták, hogy a nevadai úti­társaságnak eltáncolják azt az operettfolklórt, amit azok igazi Magyarország gyanánt át akartak élni. Betyárokba is ütközhetett az ember, akik kikattintott bicskával vették körül a buszt, emberrablás­sal és nemi erőszakkal fei nyegétő sötét lovasokra, s veszélyben volt már ékszer* és levéltárca, azonban le-} hetett velük váltságdíjról tárgyalni, s végül porfelhőd hagyva maguk után, elnyar­galtak toronyiránt, vissza 4 motelba, a beathez, s az uta«J zási iroda mohó kasszája«! hoz..: A legények rutinos kedvetlensége kis pénzérd való gyakori bevetésről árul-} kodott; világosan láttam a mérföldnyire levő turisták! fizimiskáját, s még világo-i sabban a mesélő szeme san-} kában fölvillanó vágyat, egy^ szer igazából eljátszani aí szerepet, a szerepet, ami#; csupán játszottak. Csak ne fölényeskedjünk* Nem tártak-e neked is első látogatásnál szemed elé va­lamiféle cigánypompát, s nern ültél-e elkápráztatva a csárJ da füstös, riogató homályá­ban, s álmodoztál bele az alkony lángjába s neked, hogy élvezd e boldogságot, még koffert sem kellett Ci­pelned előbb. (Folytatjuk) Megíelelő szervező erő, tit­kárválság gátolta igen so­ráig Hatvanban az olyannyira, fontos ismeretterjesztő mun­ka kibontakozását, korszerű­södését. Másfél esztendeje azonban megszűntek a sze­mélyi problémák, nyugvó­pontra került a helyi szerve­zet, az Ismeretterjesztő Tár­sulat irányításának kérdése, s ennek nyomán tartalma­sabbá v.ált az élet, mindin­kább megközelíti a támasz­tott igényeket. Ezt bizonyí­totta a TIT helyi szervezeté­nek napokban megtartott közgyűlése is, amely a tit­kári referátumon túlmenően rajzolta fel a végzett munka grafikonját, s rámutatott az itt-ott föllelhető hibákra, gondokra is. BESZÉDES SZAMOK Másfél év alatt 720 ter­mészettudományos, művésze­ti, politikai, szakmai jellegű előadás. Kimondani is sok. Pedig ennyi zajlott le a TIT hatvani szervezetének rendezésében, előkészítésé­ben. Igaz, részelt ebből né- íány város környéki község, zömmel azonban hatvani üzemekben, vállalatoknál, is­kolákban fordultak meg az előadók, a különböző zsáne­rű, több szereplős műsorok. A legnagyobb ..fogyasztó" kétségkívül a MÁV-csomó- pont volt, ahol a szakszerve­zeti bizottság kellő komoly­sággal kezelte a munkásmű­velődés ügyét. Sikeres volt a nyolcvan résztvevővel lebo­nyolított társadalompolitikai szabad'egyetem is, amelyhez a városi párt bizottság nyúj­tott segítséget. A konzerv­gyárban immár visszatérő művelődési forma a munka- védelmi előadássorozat, s a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatra hárult az orosz­lánrész abból a feladatból is, amelyet az új KRESZ beve­zetése, a vele összefüggő tan­folyamok széles rendszere je­lentett. S ne feledkezzünk meg a Bajza József Gimná­ziumról, ahol szabadegyetemi szinten foglalkoztak a ma­gyar irodalom történetével, míg a József Attila Ifjúsági Otthonban az olyan előadá­sok domináltak, amelyek az innen kikerülő fiatalok tár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents