Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

* ff

Suti jjf* £■■«

ilf ifi TT ~ < nini BF"

Szakonyi Károly új hangjátéka, a Nő arcképe, háttérrel hétköznapi történet a magányról, egy társat kereső körzeti ápolónő napjairól, a szerelemről és a magukra hagyott öregekről. Lehetne a címe „Nő Viktorral” vagy „A Rufusz nővérek” is, mert a férfi a reménytelen jövő, a testvérpár pedig a múltba süllyedt, visszafordíthatatlan élet képeit hordozza magán.

De miről is van szó? Arról, hogy „egymásra vagyunk utalva, össze vagyunk kapcsolva, az ember meg az asszony. Ez van kimérve rám” — mondja egy pillanatban Kocsis néni, akit férje csak úgy. ingerültségből mankójával félholtra vert. Ezt az egymásrautaltságot keresi a szerzetesi magányban élő nővér, aki egy zsúfolt napja után felhívja magához a családi zűrök. házsártos feleség elől menekülő ismeretlen férfit, Viktort. Ezzel azonban csak még szorosabbra vonja maga köré a magány hálóját, aminek számtalan változatát láthatja gondozottjai körében és aminek képét a Rufusz nővérek otthona teszi érzékletessé: „A verandán

virágok, egy dzsungel. Vi- ' rágnak megy az ember, vi- ' rágokba botlik. Pálmák, ret- ' tenetes kaktuszok, minden- I féle indás kúszó zöldek, f Mintha benőnék őket a virá- f gok.” Pedig a nővérek vala- f mikor suhogó tafota ruhák- f ban jártak és gyönyörű nők f voltak. A képek magas haj- I koszorúkat, sötét szemöldö- * köt, olajosán csillogó sze- ' meket, szépívű szájat, kar- I esú nyakat mutatnak. De I most néhány száz forintot I kereső tanácsi szociális be- f dolgozók; benőtték őket a | múlt és a betegségek indái.

Különös, mélytengeri világ elsüllyedt gályarabjai kelnek életre ebben a túlságosan is hibátlan játékban, amelyet zárt szerkezet, a mellékalakok gonddal formált figurái, a háttér hitelessége tesz szemléletessé. Ebből a tablóból, a liánok, léggyökerek és mellékszereplők fonadékainak gyűrűjéből bomlik ki a főszereplő, Mariann alakja. A hallgató egy pillanatig 6em gondolja, hogy Viktor, ez az alkonyatokon magányos nőkre vadászó autósbetyár méltó partnere vagy akár ellenpontja lehet a magányos asszonynak. (A nyitó és záró telefonbeszélgetés — az esti barátnői csevely — még határozottabbá teszi a mérnöki gondossággal felépített szerkezetet.)

Gobbi Hilda (Kocsis néni), Ruttkai Éva (Mariann), Basti Lajos (Doktor) játéka hozta közel a hallgatóhoz a mindennapi történetet, mai életünknek ezt a fényeivel, árnyaival, hiteivel és reménységeivel. lemondásaival jelenvaló szeletét.

o o o

A Művelődés szerény és jellegtelen cím mögött ezúttal is sokszínű, tarka metszete jelent meg közművelődési, művészeti életünknek, a világ különböző pontjain fellobbanó kísérleteknek. A fővárosi agglomeráció gondjai, a zadari római kori fórum mindennapi élete, az európai balett, a chilei népdal és filmesztétikai oktatásunk sápadt lehetőségei nemcsak magyar helyzetképet, hanem a világ különböző pontjain jelentke-, ző művelődési és művészetpolitikai jelenségek kereszt-; metszetét adták.

A Világváros határában

— Berkovits György könyve

— nem szorul magyarázkodásra és népszerűsítésre, gondolatai azonban visszatérő problémaként jelentkeznek a rádió egy-egy műsorában. Sokan azt hiszik, hogy a nagyvárosok 10—50 kilométeres körzetében, az agglomerációban kertvárosok

Háry és Mapöleon

Harlekin módra

r A főhadiszálláson, az úttörőház klubtermében — ahogyan az már a fellépések előtti napokon lenni szokott — még mindig teljes hangerővel kiabálnak a kalapácsok, türelmetlenül nyiszál az olló, feszülten gombolyodnak lefelé a zsi- 1 negek, a madzagok, és idegesen táncolnak a szöges,

! ragasztós-, filces-, festékes- dobozok...

! Teljes a hajcihő a nagy [ színpadon is, és rajta a kis j Harle/cin-sZínpadon, mert ! egyelőre úgy tűnik, szabo- i tálnak a bábok.

| — Már megint lebukik a

> bíró feje, egyensúlyozzátok ! ki! Ferde a paraván, be- ! világít a lámpa — emelkedik föl egy-egy sürgető hang középről, és persze 1 rögtön mozdulnak is a ka- [ rok.

I Aztán végre elsötétedik a I !színpad és megelevenednek ! a bábok, az évekkel ezelőtt | megálmodottak, a hosszú téli-nyári estéken megrajzoltak, a nevetésből, bosz- szankodásból, a töprengő ' cigarettafüstből, a karok lá- ! zas fáradságából, a meg- ' meg állított és folyton újra kezdett próbák remegéséből megszületett árnyak; és fölkéklik a bécsi Burg csip; kés tornyáival, a kétfejű sassal, és előtte elmasírozik egy egész vörös mentés ármádia.

fl.Aéwsos

11976. október 5„ kedd

És közben a sötétből még mindig pattognak az utasítások;

— Igazodj! Dülöngél a sereg, egyenesítsd ki a sorokat ! Vigyázz, nem a talajon áll Napóleon! — utasítások, csak így prózaian.

Lassan mégis kibontakozik és magával ragad a história, a magyar mesemondó fantázia életre keltett alakja; Garay Háry Jánosa, akit Kodály hol meg- vidámodó, hol elkomolyodó zenéje lendít társaival együtt meg-megdöccenve, de percről percre sebesebben, feszesebben és színesebben előre.

öröm? A kételyek a rendező, Demeter Zsuzsanna hangján mormolnak közbe, s rá visszhangzanak a dramaturg Hollós Róbert, a szcenikus Lénárt Sándor és a tervező Lóvási László mondatai: hiszen talán még nem elég feszes a ritmus... És vajon jó lesz-e így ör- zse figurája?... És a tánc- jelenet nincs eléggé kidolgozva. ..

És mégis öröm; az izgalomtól sápadt és piros, a nyugtalanságtól, a bosszankodó még-nem-megy-finto- rokkal terhes tizenhárom arc mögött, hiszen premier lesz, új, s talán mégis sikeres, először a IV. pécsi felnőtt bábfesztiválon... S aztán pedig következik a hétköznapi gondokat feledtető, és a gyerektekinteteket megörvendeztető előadások sora.

Németi Zsuzsa

■Ä1

'•Hiniiil

KÉPERNYŐ

ELŐTT

épülnek. Nem. Itt egy kényszerű szociológiai törvényszerűségről van szó, ami még hosszú ideig kísérő jelensége marad nemcsak a magyar, de az európai társadalmi szerkezetnek.

A nagy ipartelepek körzetében élő emberek többsége alacsony színvonalon él. Iskolai végzettségük is alacsony, ök kényszerülnek a legpiszkosabb és legalan- tasabb munkákat elvállalni. Egy-egy nagyvárosi infrastruktúra vendégmunkásai ők. Innen van az, hogy / a társadalmi ranglétra igen alacsony fokán helyezkednek el, így alacsony a presztízsük. De ilyenek a településeik is, amelyre a főhatóságok keveset költenek. Nem azért, hogy kiszúrjanak velük, csak mert az itt lakók nem verik az asztalt, (ök mindent maguk csinálnak, önként építik meg házaikat, önként ássák meg a kutakat, önként vigyáznak a gyerekekre, önként járnak be Pestre. Lényegében tehát a gazdasági szükségszerűség hálójában vergődő rétegről van szó.) Ezért is szomorú Berkovits György könyve.

Ezekben a falvakban (Kís- tarcsa, Dunakeszi, Gyál) a falusi életforma hagyomá- nyozódik és nem bizonyos, hogy az érdi terv,, a község központjában felépített lakótelep megoldja ezt a kérdést. Akiknek itt nemrég felépített házait kisajátítják, azok tovább mennek, Érd egy szabad területén új telket vásárolnak, új házat építenek és kezdődik elölről az egész. A városiasodás nem a városközpontokban kezdődik, hanem épp a falvakban s az urbanizáció nem egy kényelmetlen és rideg életforma felváltását jelenti a kényelmessel, hanem beilleszkedést, műveltséget, magatartásformát. Ezért is van itt még sok tennivaló, aminek megoldása nem a szűk prakticizmus, hanem az értelmiség érdekeltté tétele ebben a türelmes, esetleg évtizedekre átgyűrűző munAz ítélet

Az olvasó, aki hétről hétre nem fáradt el nyomon követni e rovat hasábjait, bizonyára tudja, hogy nemcsak kritikai megjegyzéseket fűzünk egy, vagy több televíziós produkcióhoz, de ezen túlmenően egy-egy fotóval is illusztráljuk az adott hét televíziós eseményeit. Most mindkettőtől eltekintünk. Nem lesz sem kritika, a szó legalábbis megszokott és befogadott értelmében és fotó sem lesz. Pedig amiről írni akarunk, az a „színmű” nem is akármilyen színpadon, nem is akármilyen szereplőkkel játszódott le, s ebben a „műben” nem hiányzott az a bizonyos katarzis sem. És megrázó erejű fénykép is, hiteles fotó is létt volna bőven véleményünket illusztrálandó e színdarab- ból.

Csakhogy az emberiség történetének egyik, ha nem legvéresebb tragédiája,

amely nem is távoli múlt történelmi színpadán játszódott le, s amelynek mi magunk, apáink, nagyapáink voltak a szereplői, de áldozatai is egyben, s amelyet a monopőlkapitalizmusnak nevezett főrendező próbált önmaga számára végzetes és végleges sikerre vinni, holmi Hitler és társai nevű es rangú „főszereplőkkel”, — nos, csakhogy ez a „mű” fotó nélkül is emlékezetünkben él. Akkor miért, hogy a televízió, a nürnbergi per 30. évfordulóján korabeli és későbbi, vagy később fellelt dokumentumok alapján filmet készített, képeket sugárzott a per idején már felnőtt vagy a perről csak már a történelemkönyvből tanult nézők számára? Miért újra és újra felidézni a fasizmus gaztetteit és miért felidézni e pert, a felelősségre vonást? Ha tíz- és százmilliókért egyáltalán lehet az egyszeri halállal felelni?

Horváth J. Ferenc dokumentumfilmje nem azért volt figyelemre méltó csak, mert döbbenetes tényeket, de mégis immáron „közhelyeket” idézett fel, olyan közhelyeket, miszerint a fasizmus veszélye, újraéledése nem riadozó agyak kitalálmánya, hanem nagyon is lehetséges politikai konstelláció, olyan tényeket, hogy abból meg-, és kiértse a ma fiatalabb generációja is: milyen volt, tehát milyen lehetne a fasizmus, ha tere nyílna a hatalomátvételre. Mint ahogyan tere nyílt Chilében például. E sorok íróját az a szuggerált gondolat fogta meg legjobban e dokumentumfilmben, s ezért érezte újnak, másnak, ha nem is többnek, de mást és így újabbat, többet mondónak is, miszerint, ha ez volt az emberiség talán legborzalmasabb háborúja és az elvadult hatalmasok legvéresebb gaztette, akkor ez volt az első alkalom is az emberiség történetében, hogy nyilvános bírósági tárgyaláson, a világ lényegében egységesen mondjon ítéletet a háborús bűnösök felett.

A népirtás bűntett lett A háború, az agresszió olyan vétek, amelyért az emberiség előtt kell felelni nemcsak erkölcsileg, de fizikailag is. Nürnberg volt talán az első eset az emberiség történelmében, ahol a legyő- zöttnek nem Szent Ilona szigete, de a hóhér kötele jutott. Az első eset, ahol úgy érezhette az emberiség, hogy nemcsak védekező fegyver, de talán megelőző visszariasztó törvény is van a kezében a gyilkosokkal való leszámoláshoz.

Az Ítélet, ez a megrázó erejű dokumentumfilm eleOkt éberben — immár 16. alkalommal — rendezik meg megyénkben a KPVDSZ kulturális napokat, amelynek keretében a Kereskedelmi, Pénzügyi és Jyendéglátóipari Dolgozók

mi erővel figyelmeztetett erre is. Nem kellett tételesen kimondani, a képsorok között volt, hogy Nürnberg ilyetén szelleme ma is ott lebeg minden agressziós erő felett. Az országok felszabadulása 1945-ben történt jobbára Európában, de az ember ítélkezőkészségének és lehetőségének erkölcsi felszabadítása, öntudatra ébredése kétségkívül Nürnberg- ben és Nürnberggel. Ahol valamikor a fasizmus hoztá meg szégyenletes népellenes '•örvényét a sörházak tövében.

Természetesen a nürnbergi per előzménye az a csekélység volt, hogy május

8-án a szovjet csapatok előtt Berlinben letette a fegyvert a náci hadsereg. Hogy az emberiesség törvénye, az emberiség törvénye lehessen, ahhoz le kellett győznie a törvénytelenséget. Ez volt az eredet, de Nürnberg a vég — a szankcionált, kodifikált, törvénybe foglalt vég.

Helsinki arra bíztat, hogy

változatlan erejűnek higy- gyük és bízzuk ezt a nürnbergi szellemet Horváth J. Ferenc dokuemtumfilmje több volt egyszerű emlékeztető műsornál. A történelmet tette drámává és bennünket benne főszereplőkké: És ha úgy tetszik, a happy end sem maradt el.

Gyurkó Géza 1

(Szakszervezetéhez fertőzői üzemek, vállalatok, általános fogyasztási szövetkeze-* tek dolgozói részére ajánlanak változatos művelődési programokat.

Október 7-én — Egerben;

az SZMT székházban — tartják a szakszervezeti politikai oktatás ünnepélyes megnyitóját. Október 21-én lesz a kultúrfelelősök megyei tanácskozása.

kában.

Ebergényi Tibor

ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK

KPVDSZ kulturális napok megyénkben

Csák Gyula és

Másfél évtizede hasznos közművelődési megmozdulása életünknek az őszi könyvhónap, amelyet a politikai és műszaki könyvnapok eseményeivel összekötve szerveznek meg országszerte és rendezésükben a MÉSZÖV, KISZÖV, TE- SZÖV mellett szerepet vállal a Hazafias Népfront, éppen úgy, mint a KISZ, vagy a tanácsok hálózata. A szövetkezeti könyvterjesztés visszatérő ünnepi hónapjának sikeres megyei megnyitóját vasárnap Vámosgyör- kön tartották, ahol Medve János körzeti áf ész-elnök köszöntője után Búzás Lajos, az MSZMP megyebizottságának osztályvezető-helyettese mondott beszédet.

— Pártunk két és fél esztendeje megszabta a magyar- közművelődés hosszú távú közös irányelvét, programját, amelyben hangsúlyosan foglal helyet a nép olvasóvá nevelése. Ez annyit jelent, hogy minden erőnkkel támogatnunk kell az iskolán kívüli művelődést, a szabad idő hatékonyabb felhasználását — fejtegette Búzás Lajos. — Ennek a megoldását segíti az őszi könyvhónap is, külön örömet okozva azáltal, hogy lebonyolításában most újabb szervek vettek részt, s vállaltak a mozgalom feladataiból a szocialista brigádok, továbbá úttörőink, akik háztól házig szállítják városon, faluhelyt az embert formáló, gyarapító szépirodalmi, vagy tudományos alkotásokat.

Búzás Lajos beszéde után Süveges Benedek, a MÉSZÖV pártszervezetének titkára kitüntető oklevelet adott át Medve Jánosnak, aki hivatali munkája mellett 15 esztendeje könyvterA füzesabonyi ÁFÉSZ könyvesboltja is felkészült az őszi megyei könyvhetekre. A járás községeiben negyven bizományos árusítja a könyvet. A szövetkezeti könyvterjesztők évente másfél millió forint értékű szépirodalmi és szakkönyvet adnak el. Képünkön Vince Andrásné és Tassi Sándorné könyvbizományosok válogatják a könyveket Bognár Annának, a könyvesbolt vezetőjének társaságában.

(Fotó; Szabó Lajos)

jesztő, majd pedig író-olvasó találkozó következett Csák Gyula József Attila- díjas író, a Magyar Írók Szövetségének titkára és Bata Imre József Attila-díjas irodalomtörténész részvételével.

Utóbbi a magyar irodalom helyzetéről beszélve megállapította, hogy alkotóink a kirábbinál lényegesen jobb körülmények között dolgoznak. Megnőtt az írásművészet iránt táplált igény, egyre javul művelődési intézményeink összhangja, s hae

zánkban olyan homogén szellemi környezet alakult ki, amiből további ösztönző javak származhatnak.

Csák Gyula a jelenlevő irodalombarátok kérdéseire válaszolt, s vallomásszerű reflexióiból olyan elkötelezett művész arculata tárult elénk, aki szinte valamennyi művében az egyén jobbításáért, az egyes ember és új társadalmunk jó viszonyának kimunkálásáért száll síkra.

FakEya-siszeíes

A Fáklya október 10-én megjelenő 19. számának írásai zömmel a Kárpáton túli terület és Szabolcs- Szatmár megye baráti kapcsolatairól szólnak.

Riportot közöl a lap a gyógyfürdőkről, a rahói papírkombinát műkedvelő együtteséről és a Pogra- nyicsnyik nevű kolhozról.

A tizedik ötéves terv gazdasági stratégiáját, a szovjet gazdaságpolitika hosszú távú orientációját elméleti cikk ismerteti.

A szokásos záróanyagok között megtalálható az SZKP XXV. kongresszusának témaköreivel foglalkozó keresztrejtvény, az orosz nyelvlecke, a „Leveleznének...” rovat, és a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának. műsorismertető je.

ímhu

Bata Imre a megyei megnyitón

Az egy hónap során w szocialista brigádok kultúrműsorral színesített értekezletére kerül sor — többek között — a Heves me* gyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, az egri Centrum Áruháznál, a mátraházi SZOT-üdülőben és a FÜSZÉRT Nagykereskedelmi Vállalatnál.

Több helyütt helyismeret ti előadásokon, író—olvasó találkozókon, irodalmi vetélkedőkön, zenei esteken szerezhetnek élményt az érdeklődők. Ki mit gyűjt kiállítás lesz az egri Centrum Áruházban, a mátraházi SZOT-üdülőben, valamint a füzesabonyi ÁFÉSZ-nél. A szélesebb körű tájékozódást szolgálják a szellemi, a munkavédelmi vetélkedők, a szervezett színház-, mozi-, múzeumlátogatások, film- ankétok és a közös kirándulások is.