Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
Hányféle az igazság? Együttműködés a felnövekvő nemzedékért Beszélgetés a nemzetközi oktatási és nevelési tanácskozásról SÁNDOR GYÖRGY: — Senki sem kedveli a végtelenbe nyúló, az idegőrlő, az általánosságoktól hemzsegő előadásokat. Nos, ettől a veszélytől megmenekültek vendégeink. Azért kardoskodtunk — s ezzel barátaink js egyetértettek —, hogy a szöveget megkurtítsuk, s a rádiós és tévés produkciók kapjanak főszerepet. Ügy gondoltuk: ha ezeket elemezzük, akkor adhatunk legtöbbet mindenkinek. Ráadásul száműzzük a ter- jengősséget és az unalmat. DR. NAGY ANDOR: — Mi egriek, büszkék vagyunk arra, hogy fogadhattuk az OIRT-tagországok küldötteit. Megbecsülése, elismerése ez több mint egy évtizedes igyekezetünknek. Az Iskolatelevízióval már 1964-ben, megalakulásakor felvettük a kapcsolatot. Először megyei, aztán országos, majd 1966-tól nemzetközi tanácskozásokat szerveztünk a Magyar Televízióval közösen, amelyekre eljöttek az alkotók, s nem hiányoztak a pedagógusok sem. Róluk — s ennek örülök legjobban — most sem feledkeztünk meg. Jól képzett tanárok érkeztek az ország minden részéből, s úgy terveztük, hogy a Heves megyei kollegák megismerhessék a rendkívül gazdag anyagot. — Bemutattak mintegy százharminc alkotást, elhangzottak a méltató, a bíráló vélemények, egyszóval: .. kialakult az összkép. Miként összegeznék a legfontosabb tapasztalatokat? egy hét során baráti ip- csolatok születtek, s :ek mindenképpen a fiat: >ág javára kamatoznak. S 1 idd mondjam el azt, hogj a vendégek elismeréssel ól- tak a Ho Sj Minh Ta árképző Főiskoláról és az gri II. számú Gyakorló Ál lá- rtos Iskoláról. Órákat lógattak, arra voltak ki ín- csiak: miként hasznosítj : a tévés és a rádiós mű rókát. Jó egy éve együt tű- ködési megállapodást k öttünk. A tanárok elemi ték az Iskolatelevízió fii eit, felülbírálták a forgatók ny- veket. A pedagógus jel tek közül egyre többen fo al- koznak ezekkel a témá cal. Jó szakdolgozatokat í ák, valóságos kutatóműhely or- málódott körükben. DR. NAGY ANDOR: Eger városa adott otthont — október 22—28-ig — az OIRT, a Szocialista Országok Rádió és Televízió Szervezete által kezdeményezett nemzetközi oktatási és nevelési konferenciának. A szakemberek, az egyes tagállamok képviselői — többek között — arra kerestek választ, hogy miként lehetne az eddiginél is hatékonyabbá formálni a felnövekvő nemzedékek képzését, művelődését szolgáló együttműködést. A nagy jelentőségű tanács tapasztalatairól, eredményeiről beszélgetett munkatársunk Hans Urbitsch-csal, az OIRT főtitkár-helyettesével, Sándor Györggyel, a Magyar Televízió közművelődési igazgatójával és dr. Nagy Andor tanszékvezető főiskolai docenssel, a nemzetközi előkészítő bizottság tagjával. — Az idén ünnepli fennállásának harminc éves jubileumát az OIRT. Tevékenységét, feladatait kevesen ismerik. Hallhatnánk ezekről néhány jellemző adatot? HANS URBITSCH: — 1946 óta azért dolgozunk, hogy bővítsük a két- és a többoldalú kapcsolatokat. Ennek bevált módja a legjobb tévés és rádiós programok cseréje, a különböző módszertani kérdések megbeszélése. Ezt szervezik, irányítják az egyes bizottságok munkacsoportjai, a gazdasági, a drámai-irodalmi, a zenei, a sport-, a gyermek- és ifjúsági, a felnőttoktatási, a közművelődési szekciók vezetői. így megismerjük egymás törekvéseit, elvi és művészi elképzeléseit és közös akciókat is szervezhetünk. Ezekről a végrehajtó tanács illetve legfelsőbb szervünk, a közgyűlés dönt. Évről évre javítjuk a technikai feltételeket: a műholdak segítségével növeljük a tévés vételi lehetőségeket. Rendszeresen tárgyalunk nyugati és afrikai kollegáinkkal. Érthető, hogy őket is meghívtuk Egerbe. Én elsősorban rádiós témákkal foglalkozom és főtitkárhelyettesként ellenőrzőm a határozatok megvalósítását. — Miért jött létre ez a rangos találkozó? Milyen elképzelések vezérelték a szervezőket? HANS URBITSCH: — Először került sor ilyen széles körű összejövetelre. Alkalmat akartunk teremteni a nemzetközi tapasztalat- cserére. Az érdeklődők megtekinthették, meghallgathatták egymás műsorait. Megvitathatták a tartalmi, a szerkesztési, a formai problémákat. Bíztunk abban, hogy számos életképes, több helyütt is hasznosítható javaslat születik. OjSÉ 197«. október 31., vasárnap HANS URBITSCH: — Elégedettek lehetünk az eredményekkel. Ezt igazolták a nyolc szekció vezetőinek beszámolói: valamenyi- nyien értékes javaslatokat tolmácsoltak. íme néhány beszédes példa. Közös programokat kellene készíteni az orosz nyelv oktatására. A szocialista országok földrajzát feldolgozó adások összeállításánál fokozni lehetne az együttműködést. Az érdekeltek színvonalas anyagokat küldhetnének egymásnak, esetleg együtt dolgozhatnának. Az egyéb szakmai ötletek is figyelemreméltók. Sürgették a művek hatékonyságának vizsgálatát, a felmérés módszereinek kialakítását. A formai kérdések tisztázását segíti, ha a tagállamok szerkesztői rendszeresen bepillanthatnak társaik tevékenységébe. Egy- begyűjtjük az ajánlásokat és az OIRT végrehajtó tanácsa tárgyal majd megvalósításukról. SÁNDOR GYÖRGY: — Most már mindenki a folytatásra kíváncsi. Az okos megjegyzések gyűjteménye, a. szekcióvezetők jelentései megjelennek az OIRT közlönyében, így azok is tanul- nányozhatják, akik nem voltak itt a konferencián. Az — Jó érzés ezt ha mi. Annál is inkább, mert az Oktatási Minisztérium főiskolánkat bízta meg az TV munkájának elemzéí vei. Kollegáimmal, diákjair nal arra keresünk választ - s ez része a közoktatá ink jövőjével kapcsolatos országos vizsgálódásnak —, hogyan lehetne még in ibb a tanítás, a nevelés sz> gá- latába állítani a színvo: tlas adásokat. Most áttekin tettük a nemzetközi prób. ko- zásokat, ízelítőt kaptun az eredményekből és a gór okból. Szélesedett látókö nk, s ráadásul barátokat sz ez- tünk az ügy és Eger sz ná- ra ... Pécsi Istv í Uszty-Ilimszk — h: om- száz magyar fiatal épít otthona lett két esztenc re... Bizonyára emlékeznek lva- sóink arra a riporté kra, amelyben hírül adtuk, tőgy szűkebb hazánkból is :en- négy ifjúmunkás utaz t a távoli szibériai földre, fa- és cellulozeipari kon inát építéséhez. A magyar ata- lokat kereste fel a 1 ’let- szibériai Pravda — az 5KP irkutszj területi párti :ott- sága és a területi 1 rács lapjának — tudósítója aki az első szibériai földöl töltött napokról számolt i az olvasóknak. A cikk ki ona- tát eljuttatták lapunk >zer- kesztőségébe. így inek alapján adhatunk mos hírt a ma már több mint —15 fokos hidegben dolgoz« építőinkről. Mint a magyar ép >bri- gád vezetője, Hanyec tván elmondta — írja a 1 ) az Igazi szibériaiak leszü : című cikkében —, a apat hangulata jó, lelkes. „— Gyorsan alkalmi kod- tunk a körülményekig . Ez elsősorban a helyi Ki iszo- mol-bizottság, valam t a Első olvasásra egyszerűnek tűnt az ügy. Egy kétgyerekes fiatalasszony elkeseredett hangú levélben panaszkodott lakáshelyzetéről. A panasz lényege; ha a férj dolgozik a vállalatánál, akkor kapnak lakást, még ha netán gyerek sincs, de ha csak a feleség, akkor számára nincs lakás. Hol itt a nők megbecsülése, a népesedéspolitika és hol az egyenjogúság?! A helyszínen egy-kettőre kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az ügy. Érdekes és odafigyelésre való példája az egyéni és társadalmi érdekek ütközésének, egy kicsit talán a fiatalok és az idősebb korosztály ellentétének is. A neveket csak azért nem írom le, mert a tanulság a fontos, amely — kinek-ki- nek önmaga számára — így is levonható. ★ A fiatalasszony nem győz rendet tartani az alig 16 négyzetméteres szobában. Az idősebb gyerek ahhoz már nagy, hogy a kiságyban tartsa, de ahhoz még kicsi, hogy megértse, mindent el kell rendben rakni. A falak mentén rekamiék és kiságyak. A rácsos ágyban a kisebbik, a kilenchónapos fiúcska. Az ajtó melletti sarok a konyhát helyettesíti, a parányi előtérben éppen hogy elfér a hűtőszekrény, meg a falra szerelhető konyhaszekrény. A fiatalasszonyból árad a panasz. — Hogy is lehet itt élni négy embernek? Mióta a kisebb is megvan, nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem. A férjem gépkocsivezető, kipihenten kell munkába mennie, ha a gyerek megnyikkan, máris felveszem. A kis szobában, amely két felnőtt és két gyerek birodalma, lépni is alig lehet. — Itt nőttem fel a telepen. Itt lettem szakmunkás ebben az üzemben. Mikor férjhez mentem, itt a munkásszálláson kaptunk egy szobát. Hamarosan jött az első gyerek, akkor kértem először lakást. Nem kaptam. Aztán jött a második és csak annyit értem el, hogy megkaptuk ezt a szobát, amihez ez a csepp előtér tartozik. A fürdőszobát legalább tízen használjuk, így mosni csak éjszaka tudok. Lakásügyben pedig nem állnak velem szóba. Azt mondják azért, mert a férjem nem itt dolgozik. Igaz, hívták annak idején ide, de jóval kevesebb lett volna a pénze, és különben is, már hét esztendeje dolgozik egy helyen. Most újra vannak üres lakások, és ketten is kaptak belőlük. Olyan is, akinek a felesége máleendő kombinát szovjet építőinek köszönhető. Egy pompás, kilenc emeletes munkásszálláson helyeztek él bennünket. Az épület öt szintjén a magyar építők laknak. Kétszobás lakásokban élünk, ötünknek jut egy nagy és egy kis szoba, valamint egy tágas előszoba és egy fürdőszoba. Külön társalgót és közös helyiségeket is biztosítottak a számunkra. Nem sokkal a megérkezésünk után kezdte meg a működését a házi stúdió, amelynek a berendezéseit még otthonról hoztuk magunkkal. Minden nap kétszer sugároz műsort a „helyi magyar stúdióreggel 6-tól fél 7-ig, a munkába indulásig, este pedig 6 órától 11-ig. A műsor főként a szovjet újságok és a rádió hírei alapján készül. Sajnos — s ebbe a nagy távolság is közrejátszik —, magyar újságokat szeptember közepéig még nem kaptunk, pedig érdekelnének bennünket a hazai hírek, események.’’ A továbbiakban az építőbrigád hétköznapjairól ír — sutt dolgozik, meg olyan is, akiknél nincs még gyerek. Csak nekem nem jár. Azt mondják, építkezzünk. És nem ígérnek semmit, nem akarnak segíteni, pedig a gyerekeseket segíteni kellene. ★ A szakszervezeti titkár évek óta itt dolgozik az üzemben. Mit lehet tenni? Miért zárkózik el az igazgató ilyen mereven attól, hogy ezek a fiatalok lakást kapjanak? Nincs igaza a panaszosnak? Milyen álláspont az, hogy ha csak a feleség dolgozik, akkor az ő „címén” nincs lakás? Türelmesen válaszolgat Bár később a vita hevében enyhe indulat is szövődik a szavakba, az indulat nem a fiatalaszonynak szól, inkább annak a felfogásnak, amire itt lépten-nyomon sorolhatnak példát. Amíg a fiatalasszony szülési szabadságon, majd gyermekgondozásin volt, átszervezték az egész vállalatot. A munkások jelentős része átkerült egy másik vállalathoz, átkerült a fiatalasszony is, mert megszűnt a tmk- részleg, a korábbi munkahelye. ök tovább nem tudják alkalmazni, mert nincs szükség a munkájára. Ez az egyik ok, amiért kimaradt a lakáselosztásnál. De nem sok reménye lehet új vállalatánál sem. Való igaz, van üres lakás, de olyan szakemberek viszont hiányoznak, akiknek három műszakban, állandóan készenlétben kell állniok. Itt egyetlen percig sem lehet leállni, ez népgazdasági érdek. Ahogy a szakszervezeti titkár mondja, a bérek itt, iparági szinten a legalacsonyabbak, semmivel sem lehet tartani a szakembereket, csak a lakással. A férj szakmája egy időben hiányszakma volt a vállalatnál, hívták is, de nem jött. Igaz, nem tudtak volna annyit fizetni, mint másutt, de kaphattak volna lakást. A fiatalok akkor ezt nem vállalták. — Általános probléma ez —, kapcsolódik a beszélgetésbe a párttitkár is, és igencsak elgondolkoztató, amit még elmondott. 1974- ben az ifjúsági parlamenten panaszkodtak a fiatalok a lakáshelyzetre. A vállalat akkor a következő ajánlatot tette: ingyen adnak közművesített telket, kaphatnak bontási anyagot kedvezményesen, salakot is a salakblokkhoz. És mindehhez még szerződés ellenében 50 ezer forint kölcsönt. Egyetlen fiatal sem jelentkezett! Épültek ugyan lakások, de az építtetők mind a középko- rúakból kerültek ki. A fiaidézve Hanyec István építési brigádvezetőt — a Keletszibériai Pravda: „— A termelőmunkába a megérkezésünk utáni első napokban bekapcsolódtunk, életünk fő részévé vált a ránk bízott feladatok teljesítése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jól kivesz- szük a részünket a közös munkából. A Heves megyei Fürjes József, a festőbrigád vezetője például már az első napokban beadott egy újítási javaslatot, egy másik építőtársunk pedig a gyors és a pontos munkájával került az élre, mintegy munkaversenyt kezdeményezve: rendszeresen túlteljesíti a napi tervét... S ezek a példák nem egyedülállóak az Uszty-Ilimszk-i magyar csoportnál!’’ A helyi lap biztató hangzású címet adott a tudósításának, hiszen a beilleszkedés és a munkakezdés példái igazolják: a magyar építők — köztük a tizenegy Heves megyei ifjúmunkás — valóban hamarosan igazi szibériaivá válik ... (szilvás) talok nem szervezték meg* lakásszövetkezetet, senki sem vállalkozott építésre, és ugyanakkor — és ez nem is okvetetlenkedés — nagyon sokan vásároltak lakás helyett kocsit. Közöttük a mi panaszosaink is, akik ugyanakkor a szolgálati lakásért veszekednek. ★ A két gyerek léte — térek vissza újra a fiatal házaspárra — az én szememben a legnagyobb érv. Igaz, hogy van népgazdasági és üzemi érdek, de itt van a két gyerek és a népesedés- politikai intézkedések egész sora. — Higgye el, sokat gondoltunk erre és nem is adtuk fel teljesen a dolgot, de csak a mi feladatunk a családról való gondoskodás? Csak a mi üzemünknek fájjon ezért a feje? Fordultak már a férj vállalatához is? ★ Közben még néhány ténynyel megismerkedtem. Ezen a lakótelepen korábban, a régi igazgató idejében az volt a szokás, hogy ha férjhez ment a telepről egy lány, vagy megnősült egy fiú, kaptak egy szobát a szálláson, hogy ne kelljen otthon lakni. Aztán jött a gyerek és vele a kényszerítő körülmény, hogy nagyobb lakás kell. Általában adtak. És nem is tudnak olyan fiatalt mondani, aki a napi munkáján túl valamit még hozzátett volna ahhoz, hogy lakást szerezzen. Ez előtt az érv előtt valóban meg kell hajolni, mert elgondolkoztató, hol az a határ az emberek tudatában, amikor úgy érzik, az egyénnek is tenni kellene valamit és nemcsak arra várni, mit tesz érte a közösség. Ezen a környéken nem épülnek tanácsi lakások, csak társasházak és saját házak. A szolgálati lakás nem elegendő, az előbbieket viszont nem találják vonzónak a fiatalok. Csak a középkorosztály vállal 30 éves törlesztéseket. ★ Hogy teljes legyen a kép,' megkerestem a férj vállalatát is. Ott dolgozik hetedik éve, és megelégedésre. Ragaszkodik a vállalathoz, lakásproblémájáról soha egy szót sem ejtett, annak megoldását csak a másik vállalattól várják. Saját vállalatánál pedig kaphatna hozzájárulást, de nem kér. ★ Ami még hozzá tartozik a dologhoz, a férj havi keresete négy és fél ezer forint körül mozog. Becsülettel végzett, nehéz munkája után meg is érdemli. Az anya két gyerek után kapja a gyermekgondozási segélyt és ehhez jön még a családi pótlék. Jövedelmük megközelíti a havi hétezer forintot, a szobáért kétszázat fizetnek. Takarékos, beosztó emberek. Tavalyra összegyűlt a Trabant ára. Most sorban állnak a lakásért, a szolgálatiért, mert az a véleményük, az jár nekik. ★ Furcsa módon ebben az ügyben mindenkinek van valami igaza. Az asszonynak, aki megszülte a két gyereket és cserébe többet vár. A vállalatnak, melynek vezetőit köti a szükség és a lakást a nélkülözhetetlen szakembereknek adja, vagy tartja fel. És igaza van a férjnek is, aki hét év után nem akar munkahelyet cserélni, mert megbecsülik, és mert ott ő is elégedett. Szólnak érvek a házaspár és a vállalat igaza mellett egyaránt. Mégis van azért még valami, ami elgondolkoztató ebben a nem is „lakás” ügyben, s amit utólag így önmagámban is számon kértem a fiatal pártól. Azt az áldozatkészséget, azt a törekvést, ami okkal elvárható lenne a „fészekrakók- tól”. Elgondolkoztató, hogy innen a harmincon, mindent készen várnak, és másoktól, önmagámban senkinek sem tudtam teljesen igazat adni. De hát nem is bíztak meg azzal, hogy igazságot szolgáltassak. Legfeljebb azzal, hogy: szolgáljak. Deák Rózsi Újítással, mun! aversertnyel kezdték A2 első napok Szibéria földién
