Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

t •v t e . < v Filmek és nézők Számokkal mért sikerek II Italomnak Is van határa Az utazás árnyékai o Jobb híján számokkal mérjük a sikert. S mert a számok — különösen ha nem nézünk mögéjük — félre is vezethetnek, nem mindig megbízható a siker mércéje. A siker különben sem esz­tétikai kategória, a közönség érdeklődése, a jegypénztár ostroma nem mindig hiteles mércéje a művészi rangnak. De az is igaz, hogy a művé­szi érték és a közönségsiker nem zárja ki egymást, fut­hat egy vágányon is, mint azt legutóbb az Árvácska esetében is tapasztaltuk. A számokon túl másként is érzékelhető egy-egy film si­kere. Többek között a csend­del, a pergő képsorokat kísé­rő feszült figyelemmel, a felszabadult nevetéssel, az alkotói szándékot értő befo­gadással, a gondolatok to- vábbgyűrűzésével, és a vitá­val is, amely hónapokig, sőt évekig kísér egy-egy bemu­tatót. De mert a számok idő- állóak, — amikor már sok minden feledésbe merült — marad a statisztika. Amely egyformán mér mindenkit, aki jegyet váltott a moziba. Felnőttet és iskolást, értő kö­zönséget és értetlent, sőt azokat is. akik félidőben csa­lódottan és gyakran nagy csörtetéssel otthagyják a mo­zit, mert rájöttek, hogy téve­désből váltottak jegyet: nem nekik szól a film. Nem szeretem a számokat. Félek is a számoktól, amelyek lassan behálózzák a mozik és a közönség kapcsolatát, a filmforgalmazást. 0 Számokkal mérik a Heves megyei Mozi üzemi Vállalat munkáját, a műsorpolitikai célkitűzések megvalósítását is. így pontosan tudjuk, hogy ez év kilenc hónapjában 1 760 000-en voltak moziban, s ez a szám valamivel ki­sebb ugyan, mint az elmúlt év hasonló időszakának eredménye, a lemaradás még mindig behozható. Számok rögzítik azt is, hogy 325 ezer­Siovjet művészek seregszemléje Novemberben legújabb filmjeivel és irodalmi alko­tásaival mutatkozik be a szovjet művészet. A szovjet filmek fesztiváljának ünne­pi eseményei november 3- án kezdődnek; este az Uránia Fimszínházban tart­ják a Prémium című film ünnepi bemutatóját. A fesz­tivál alkalmából —, ame­lyen szovjet filmművészde­legáció is részt vesz — no­vember 8-án, Salgótarján­ban lesz, A szerelmesek ro­mánca című film díszbemu­tatója; Andrej Mihalkov. Koncsalovszkij műve a fia­talok szerelméről szól. Hazánk irodalmi, művé­szeti és tudományos életé­ben több mint három évti­zede jelen vannak, s egyre jelentősebb szerepet töltő­nek be a szovjet szerzők művei. Csupán 1960. és 1975. között orosz és szovjet szerzőktől 2826 művet fordí­tottak magyar nyelvre, ezek összpéldányszáma megha­ladja a 30 milliót. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 5-től, 15- ig könyvkiállítást rendez a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában, ahol a mintegy 600 felvonultatott kötet a sok nemzetiségű szovjet irodalom ifjúsági, képzőművészeti, politikai, ismeretterjesztő és szakmai műveit mutatja be. A szov­jet köriyv ünnepének ren­dezvényeként november 3- án, szerdán 11 órakor a Magyar Tudományos Aka­démián könyvkiállítás nyí­lik. CkáüBÉS 1976. október 31., vasárnap ről 368 ezerre emelkedett az eszmeileg és művészileg je­lentős A-kategóriájú filmek látogatottsága, sőt a magyar filmeket is jóval többen néz­ték meg, mint tavaly. A szovjet filmek forgal­mazásában is mutatósak az eredmények: az alapszint teljesítésében a megye az elsők között van. S ha mind­ehhez még azt is hozzászá­mítjuk, hogy a preferált fil­mek forgalmazásában a me­gye az előkelő második he­lyet foglalja el, egyértelmű a következtetés: jól és céltuda­tosan hasznosítják a filmmű­vészet alkotásait. Bár eredményekről valla­nak a számadatok, néhány jelenség, tapasztalat óvatos­ságra int. 0 Ma már egyre jobban tud­juk, értjük, hogy a szórako­zás általános társadalmi igény, amelyet a moziknak is sokszínűén és színvonalasan kell kielégíteniük. De az is bizonyos, hogy a művelődési színvonal emelkedésével, a társadalmi érdeklődés és az ízlés változásaival növekszik azok száma, akik nemcsak egyszerű szórakozást, kikap­csolódást keresnek a mozi­ban. S az csak természetes, hogy a művelődéspolitika sa­játos eszközökkel, különbö­ző anyagi ösztönzők közbe­iktatásával segíti a legérté­kesebb filmek forgalmazá­sát. A műsor összeállítását, az arányok kialakítását te­hát nemcsak társadalmi, ha­nem anyagi érdekek is sza­bályozzák. Az anyagi érde­keltségnek ez a rendszere fontos és szükséges, hiszen művelődési, kultúrpolitikai célokat szolgál. De nem le­becsülendő az a körülmény sem, hogy a jutalom ma már szinte jövedelemmé alakult át. Ha minden rendben van, akkor miért az aggodalom? Nincs minden rendben. Az anyagi érdekel tség ugyanis arra ösztönöz, hogy minden áron elérjék a megszabott nézőszámot. Ez eddig rend­ben lévő, csakhogy a mozik műsorát figyelve olykor ta­pasztalni, hogy a játszási na­pok tervezésénél figyelmen kívül hagyják a közönség várható érdeklődését. Márpe­dig a közönséget még akkor sem szabad kihagyni a szá­mításból, ha történetesen művészi alkotásról, sőt pre­ferált filmről van szó. 0. A filmforgalmazás orszá­gos irányítói az A-kategóriá­jú filmek közül kiemelik a legfontosabbakat, s ezeket preferálják, vagyis a forgal­mazás eredményét jutalmaz­zák. Évente mintegy tizenöt filmet preferálnak, megha­tározzák a látogatottság szintjét, amelynek elérésére nyilvánvalóan törekednek a mozik dolgozói. A művésze­tet azonban nagyon nehéz kategóriákba szorítani, a kiemelt filmek sem egyfor­mák, más a tömegbázisa az egyiknek és más a másik­nak. Nem lehet csak a pre- feráció alapján mechaniku­san megítélve műsorra tűz­ni a filmeket. Persze, min­den filmet be kell mutatni; morális kötelesség lehetősé­get adni arra, hogy a közön­ség találkozzék az alkotással. A kiemelt filmek előtt pedig még inkább szabad utat kell biztosítani, de nem egyfor­mán és nem a közönség igé­nyétől, érdeklődésétől függet­lenül. Vitatható a módszer: Eger­ben két moziban ugyanany- nyi előadásban játszották a széles körű érdeklődésre szá­mot tartó Árvácskát, és a keveseknek szóló Vörös rek­viemet. Bár mindkét film művészi alkotás, — és egy­azon kategóriába sorolták —, ám mert egymástól elté­rő a feldolgozás módja, nem lehet azonos a siker mércéje sem. Országos szinten pél­dául az egyik filmnél sikert jelenthet néhány százezres közönség, míg a másiknál csak az egy-, vagy a kétmillió. Néhány film forgalmazá­sán bizony erősen érződik az ösztönzők szerepe. Elhomá­lyosul maga a film, az alko­tás, s ilyen esetben a siker bizony kevésbé megnyugtató. Egerben például, a Vörös rekviemet — hogy elérjék a kívánt szintet —, két mozi­ban is műsorra tűzték egy­szerre, 27 előadásban mutat­ták be. Igaz, több mint öt­ezren nézték meg, ebből négyezren szervezetten, isko­lások. Biztos, hogy kevesebb előadás és kevesebb néző több és igazabb lett volna. Túlhaladta az érdeklődés a realitás határát a Labirintus forgalmazása, de bizonyítha­tóan felesleges volt két mozi­ban egyszerre játszani. Fáb- ry Zoltán lebilincselően ér­dekes filmjét, Az ötödik pe­csétet is. A Vörös Csillag moziban 23 előadáson — a jó szervezés eredményeként — több mint hatezren néz­ték meg a filmet, s ezzel egyetlen moziban teljesítet­ték az egész megyére kisza­bott követelményt. Eltúlzott igyekezet volt tehát a Bródy- ban is játszani, és négy elő­adásban gyér közönség előtt bemutatni ezt a kiváló fil­met. Hogy a kategorizálás az anyagi ösztönzés és nem utol­sósorban a különböző szem­pontok, mérések, elvárások • miként befolyásolják a mű­sor összeállítóit, arra jellem­ző példát kínál Egerben a Szépek és bolondok című új magyar film bemutatása. Eszmeileg fontos, preferált filmről lévén szó, minden­áron teljesíteni akarták az előírt nézőszámot, ezért egy hétre mind a két moziban, 28 előadásban műsorra tűz­ték. Aztán, amikor kiderült, hogy a közönség nehezen megy be a moziba, a második napon már tábla adta hírül: műsorváltozás. A lopakodó hold című western látható a moziban. Vagyis a film meg­bukott. És nem azért, mert 12 előadáson mindössze 1200- an nézték meg, hanem, mert le kellett venni a műsorról. Érdemes végiggondolni, mi történt volna, ha a szóban forgó film nem preferált. A következő: amikor a vállalat szakemberei hónapokkal előbb megnézik a filmet, a tapasztalatok, a várható igé­nyek alapján eldöntik, hogy Egerben egy moziban játsz- szák és nem tovább, mint három napig. Ez a három nap nemcsak reálisabb, ha­nem hasznosabb is lett vol­na a filmnek, a művészetnek, a közönségnek és a vállalat­nak is. De mert a film pre­ferált, a döntésben nem az igények, hanem az ösztön­zők játszották a nagyobb szerepet. + Az egri mozik műsorából merítettük ugyan a példá­kat, de említhetnénk Gyön­gyöst, sőt az ország más városait is. Nem az anyagi ösztönzés ellen, csupán a túlzások, a művészetnek is ártó mechanikus döntések ellen emelünk szót. A filme­ket természetesen el kell juttatni a közönséghez, de minden filmet a maga kö­zönségéhez. A kiemelt kate­gória, a preferálás csak le­hetőség, amellyel jobban és körültekintőbben is lehet él­ni. Semmi sem adhat jogcí­met ugyanis arra, hogy egy szűkebb közönségréteget érintő művészi alkotás csak a tervteljesítés miatt fussa végig az egész moziparkot. Differenciálni kellene, oly­kor a számok mögé nézni, s óvatosabban bánni a preferálással. így bi­zony sok egyszerre: eb­ben az évben 27 ilyen kiemelt filmet játszanak a mozik Heves megyében. Fé­lő, hogy nem győzik szerve­zéssel, közönséggel. Közönséggel, amelynek összetételéről, érdeklődésé­ről, igényeiről még mindig oly keveset tudunk. Márkusz László X. — Jó reggelt! Kaphatok feketét? Valahol a Duna partján, a sima országút túlsó oldalán, már a hegyoldali villasorban áll ez az új, kétszintes épü­let, ahová beköszönt most egy férfi. Szürke-piroe koc­kás sportingben, szürke pan­tallóban, kézitáskával. Egy termelőszövetkezet kávézó­borozójába. De olyan rossz kiejtéssel beszélt magyarul, mint aki nem is járt talán még az országban, vagy na­gyon kicsi volt, amikor el­mentek innen a szülei. Nyolc óra múlt csak né­hány perccel s a kávézó tíz órakor nyit. A felszolgáló­lány még egyedül volt, és nem tudta, hogy beengedje-e a férfit, csak nézte hosszan, a másik meg őt. Rövid, fe­kete szoknyát viselt, fehér­pöttyös, kék, hosszú szárú vászoncipőt, amely jól tart­ja a lábat, fehér pulóvert, de azon át is jói lehetett lát­ni a fehér melltartót, és há­tán, hasán a bőrét, olyan távolian, mint egy függö­nyön át. Csak az arca volt szabadon ebben a hőségben, amikor a nők erősen kivá­gott blúzt viselnek, és ha­sukon is feltűrik, hiszen nyaralnak itt. De hát ő a felszolgálólány, őrá ez a zárt ruha köteléző. És úgy meg­szokta már, hogy szünnapon ii ilyet viselt Ne gondolja senki, hogy azért, mert fel­szolgálólány a falusi kávé­zó-borozóban, megenged magának mindent, legalább­is, mint sokan. De ezt csak ő tudta, az emberek csak azt látták, hogy zárt ruhát visel a}tkor is. amikor a Du­na partján sétál. Nyilván csúnya a bőre, vagy valami sebhely csúfítja el, mi más ok lehetne. Mert, hogy tisz­ta volt és érintetlen, ez nem látszott a ruhán ál Különben kurtára nyírt fiús haja volt, nagyon hal­vány ajka, és szemüveget hordott. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy felszolgáló­lány, de a vidéki üzletekben nem ritka ez a típus. Olyan lánynak tűnt, aki még ott­hon él a szüleivel, és az ott­honi, szigorúbb erkölcsökhöz kell igazodnia, vagy ha asszony már, akkor este fél tízkor lefekszik, másnap frissen kell munkába men­ni, és szünnapon kisétál a férjével. Ez látszott a lányon s a fiú is hosszasan nézte. Ha valakivel beszél az ember, természetes, hogy ránéz, de a fiú nem egyszerűen nézte őt, hanem bámulta. Egyálta­lán nem kihívóan, hanem mint egy kisfiú. Pedig férfi volt már. S ez a gyerekes bámulat a szemében indította arra a lányt, hogy beengedje. Mert nyitás előtt nem szabad sen­kit beengedni. Egy magá­nyos külföldi turista kihasz­nálhatja ezt a helyzetet, és tisztességtelen ajánlatokat tehet. Mondjuk, hogy töltse vele az estét. De ez a férfi feketét kért, és olyan furcsa nosztalgiá­val bámult rá, ami nem az előbbi típusra jellemző. Mert olyanokkal is találkozott már. Az utas ébredezik — las­san feltűnnek a füzesabo­nyi állomás fényei. A ku­péban már egyedül van, a vonat csak eddig közlekedik. Az utas tehgt felébred, nyúj­tózkodik. majd feláll, hogy bőröndjét leemelje a cso­magtartóról. Értetlenül bá­mulja az üres hálót, s aztán már mindent megért. Amíg ő aludt, a csomagjára vágyó éber útitárs elemelte. De mikor és hol? Erre csak egy ember tudna válaszolni, ez azonban érthető módon távol tartja magát minden kérde- zősködőtől. Sok ilyen lopásról érkezik jelentés a rendőrséghez, kü­lönösen az éjszakai órákban. Ha sikerül is néha a tettest, vagy tetteseket kézre keríte­ni, az nem zárja ki a végső következtetést: jobb egy ér­tékes csomag jogos birtoko­sának maradni, mint egy rö­vid álom keserű következ­ményein szitkozódni. Magya­rán: csak az éberség segít a hasonló esetek megelőzésé­ben. Mondhatjuk így is: a bizalomnak is van határa. DÉZSMÁLOK ÉS DÉZSMÁLÁS A vasúton sok minden törté­nik, aminek egyáltalán nem örül az ember. A lopások egyik speciális vasúti válfaja az úgynevezett dézsmálás. Sok­szor előfordul, hogy a teher­vagonban feladott árufélék alapos hiánnyal érkeznek meg rendeltetési helyükre. Nem egy példa van rá, hogy már csak a szerelvény ösz_ szeállításakor derül ki: va­lamelyik oldalon hiányzik az ajtóról a plomba. De van úgy is, hogy a megérkezés­kor jönnek rá a dézsmálás­ra. Az elkövetők mellett a vasúti dolgozók némelyiké­nek hanyagságát is bírálni kell. Nem elég csak az egyik oldalon megnézni: sértetlen- e a pecsét... ? Természete­sen ez alapszabály, de a ta­pasztalatok szerint sűrűn megszegik. A rendőrség vé­leménye szerint (már ami a füzesabonyi körzetet illeti) a dézsmálások ötven százaléka az állomás területén történik, az esetek másik részében már feltörve érkeznek a vagonok. BŰNRE KERÍTŐ KERÍTÉS Aki ismeri a füzesabonyi állomást, tudja, hogy a vé­delmet szolgáló kerítés csak névleges. Felszólításra azon­nal megcsináltatja a MÁV, de néhány nap múlva már másütt tördelik ki vagy fe­szítik ki a kerítést. Ennek is köszönhető, hogy egy mező­kövesdi trabantos szép nagy — Üljön le, hozom a fe­ketét, de becsukom lent a vaskaput, hogy ne jöhessen be senki. Maga sem tudta, miért ilyen őszinte vele, miért árulja el neki, hogy becsuk­ja a kaput, hiszen ez felhí­vásnak is vehető. De semmiféle változást nem tapasztalt a férfi ar­cán, még el sem mosolyo­don, a fejével bólintott csak, hogy igen, be kell zárni a kaput, különben bejöhet más is. Valami szokatlant éreztek mindketten a másikban. Mintha nem is egy felszol­gálólány állt volna szemben egy idegen férfivel, egy ven­déggel, a külföldi turistával, aki látni, jól enni és szóra­kozni jött ide. Az országút innen nem is látszott, a pillantás már a hullámpala tetejű nyaralóra esett, s a parti fák közt egy faház felső szintjére, a zárt erkélyre, mely a házba éke­lődött, s egy nőre, aki ott ült, napozott és nagy szemű, fekete netz melltartót viselt. Lentről nem láthatta senki, és nyilván tudta, hogy az egyetlen pont, ahonnét lát­ható, az innen nyílik, a szövetkezeti kávézó-borozó­ból, amely tíz óráig nem nyit ki, és addig csak a fel­szolgálólány tartózkodhat tót. Innen is csak azért volt kannákban szállított el nagy mennyiségű üzemanyagot egy tartálykocsiból, s csak akkor sikerült megfogni, amikor már másodszor fordult. S a kibontott kerítésnek köszön­hető, hogy a késésben levő utas, átszaladva a vágányo­kon, az érkező gyorsvonat kerekei alá esett. Gyermek- kocsikat is tolnak át a vá­gányokon, mert igaz, hogy a felüljáróra nehéz azt felci­pelni, de biztosabb és nem járhat tragikus következmé­nyekkel. Persze, nemcsak a kerítés állapota hibáztatható. Ott van a már hírhedtté vált káli sorompó.. Hiába történt annyi tragédia a türelmetlen emberek miatt, nem tanult belőle senki. Ma is ott kere­keznek át, fittyet hányva a lezárt sorompónak. S hátú] a kerékpáron kisgyermek ül... De kit hibáztassunk? Nem­régiben fényképet közöltünk arról, hogy egy vasúti dol­gozó is elölkerékpározott a rossz példával., „ ...ÉS AZOK A RESTIK Aztán — befejezésül — itt vannak a restik. Jó lenne már véglegesen szabályozni a nyitva tartást, mert ko­ra reggel a munkába uta­zók már itt megkezdik az italozást, s egy ittas utas sok bajnak lehet az okozója. Igaz, nap közben is előfor­dul, hogy vasúti tragédiát okoz az ital. Néhány hete egy asszonyt ütött el a vonat. Férjével együtt úgy érezték, hogy továbbindulásig van idő néhány féldecire. Megitták, aztán rohantak vissza a vá­gányokon keresztül. A férj az érkező gyors mozdonya előtt még át tudott ugrani, a nőt azonban halálra gá­zolták a kerekek. Egyébként a vonaton tör­ténő italozásnak egyesek számára megvan a gazdasá­gi előnye. A Miskolcról, il­letve Budapestről a késő es­ti órákban érkező és csak Füzesabonyig közlekedő vo­natokon igen sok üres üveg marad. A kalauzok — tiszte­let a kivételnek — a kocsik kötelező bejárásának ürü­gyén mindössze ezeket az üvegeket keresik, gyűjtik, s aztán — beváltják a resti­ben. Jó üzlet. Jobb. mint egy esetleges, ottfelejtett értékes csomagot beszolgáltatni, s a tulaj ettől kezdve joggal gon­dolhatja, hogy ellopták a poggyászát... Az utazás és a szállítás ár­nyékairól. sajnos, sok min­dent írhatnánk még, de a tanulság ugyanaz, s érdemes lenne ezt alaposabban vé­giggondolni. .. Kátai Gábor olyan jól látható, mert vál­lán és mellén nagyon fehér volt a bőjfe, és élesen el­ütött attól a nagyszemű, fe­kete netz melltartótól. A lány kihozta a feketét, s ő is arrafelé nézett, amer­re a férfi. S akkor észrevet­te azt a nőt, azt a csaknem meztelen felsőtestet. Gyors, szigorú pillantást vetett a férfire, s valami csodálkozó zavart olvasott ki az arcá­ból. Ez meglepte, nagyon meglepte. — Behajtom a szárnyas ajtót, — szökött ki önkénte­lenül a száján — besüt már a nap. így hűvösebb itt. — Igen, így hűvösebb itt — ismételte a férfi, és mint­ha megkönnyebbült volna, hogy nem tűz be az éles fény, árnyékosabb a helyi­ség. — Különös fiú — gondol­ta a lány, mert nem ilyen­hez volt szokva. Ez a reagá­lás ott az erkélyen arra a nőre, valahogy kíváncsivá tette. Ki lehet ez a férfi? Mulya? Vagy ilyen ártatlan? És megkérdezte halkan: — Honnan jött? Melyik országból? A férfi ránézett, s mint­ha örült volna a kérdésnek, annak, hogy ez a lány meg­kérdezi, épp ez a lány. (Folytatjuk^ \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents