Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-30 / 257. szám
Az OKISZ kongresszusa után ét napon át tanácsko- 1' zott az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa., A több mint félezer küldött megvitatta és jóváhagyta a legutóbbi öt év eredményeiről, s figyelmeztető tanulságairól szóló beszámolót, az országos tanács irányelveit az ötödik ötéves terv időszakában elvégzendő feladatok megoldására, s a felügyelő bizottság jelentését. Megtárgyalta továbbá a szövetkezeti törvény és az ipari szövetkezetekre vonatkozó törvényerejű rendelet, valamint az OKISZ alapszabályának módosításáról előterjesztett javaslatot. Sokan felszólaltak az ország minden tájáról az Ipari szövetkezeti tevékenység valamennyi ágazatát képviselő küldöttek közül. Az országos tanács beszámolójához hasonlóan a hozzászólások is őszintén feltárták a fogyatékosságokat, s felelősségtudattal elemezték az eddiginél gyorsabb haladás, a társadalom, a népgazdaság érdekeit még jobban szolgáló munka lehetőségeit, módszereit. Ez a törekvés tette tartalmassá, alkotóvá a kongresszust. Amint Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnöke kiemelte a kongresszuson elmondott beszédében, üdvözölni kell ezt a magatartást, az önkritikus szemléletet, amely szembenéz mindazzal, „ami hátráltatja a fejlődés ütemét, s ami éppen ezért kijavításra, módosításra szorul. Ennek most különösen megnő a fontossága, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az utóbbi években megváltoztak munkánk hazai és külgazdasági feltételei, szigorúbbakká váltak a követelmények, s hogy terveink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a hatékonyság gyorsabb ütemű növelése.” Most már, miután a kongresszus megszabta a további munka és fejlődés irányát, s a párt politikájával és a szocialista tervgazdálkodással összhangban megfogalmazott követelményeket, az egyes ipari szövetkezeteken a sor. Rájuk vér az a feladat, hogy adottságaikhoz képest, a területfejlesztési ipartelepítési programba jól beilleszkedve, a lehető legtöbbet adják. Miniszterelnökünk erős hangsúlyt adott kongresszusi beszédében annak, hogy a szocialista építésben ma és a távolabbi jövőben is számolunk a szövetkezeti mozgalommal. Tovább folytat julc jól bevált szövetkezet- politikánkat — mondta. Eközben abból indulunk ki, hogy noha van bizonyos el térés a munka társadalmasításának fokában, az irányítás' és a jövedelemelosztás módjában, az állami és a szövetkezeti tulajdon egyaránt szocialista tulajdon... A jövőben is fontos feladat a szocialista tulajdon mindkét formájának egyidejű tö kéletesítése, fejlesztése, az egymás közötti kapcsolatok sokoldalú erősítése, a jó ta- pasztalatolf. kölcsönös meghonosítása,” Mindenkinek, aki az ipari szövetkezetekben dolgozik, biztatást és biztonságot jelenthet ez. Erőteljes ösztönzést arra, hogy legjobb képességei szerint, s vállalva az ésszerű kockázatot a termelés, a gazdálkodás fejlesztésében, kezdeményezően végezze munkáját. Ez a lényege annak, amihez az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa részletekbe menően is értékes segítséget adott. (G. P.) Az Országos Tervhivatal a tanácsok ötéves közműfejlesztési programjáról Az Országos Tervhivatal az elmúlt hetekben valamennyi megyei tanács képviselőivel konzultált az adott megye ötéves tervéről, annak pénzügyi megala-, pozottságáról. Ahol a lehetőségek alá- vagy túlbecsülését vagy aránytalanságokat tapasztaltak, erre felhívták a tanácsi vezetők figyelmét. így a középtávú előirányzatokat helyenként, az éves tervek kidolgozása során módosítják, finomítják. A legfőbb tapasztalat, hogy a megyei tanácsok középtávú tervei ezúttal a népgazdasági tervvel szorosabb összhangban vannak, mint a korábbi tervidőszakban. A vízellátás és csatornázás bővítésére az egymást követő ötéves tervidőszakokban körülbelül 60—60 százalékkal növekvő összegeket költöttek, illetve költenek. 1976 és 1980 között 33 milliárd forintos költséggel fejlesztik a vízi közműhálózatot. 1970-ben a lakosság fele, tavaly már 61 százaléka kapott a hálózatból egészséges vizet, arányuk 1980-ra 72—73 százalékra emelkedik. A korábbi fejlesztések egyik hiányossága volt, hogy a közműhálózatba bekapcsolt lakások aránya jelentősen emelkedett ugyan, de oly módon, hogy egyes helyeken a lakások nagy többségét bekapcsolták a közműszolgáltatásba, más községekben pedig túlzottan lassú volt a fejlődés. 1980-ra a legrosszabbul ellátott ilyen településeken is a lakásoknak legalább 52 százaléka kap központi vízellátást, vagyis meggyorsítják a nivellálódás folyamatát. 1976 és 1980 között összesen 7000 kilométer vízvezeték épül. A csatornahálózatba bevont lakások aránya a jelenlegi 29 százalékról 1980- ban 35—37 százalékra emelkedik. Ehhez öt év alatt 110 kilométerrel bővítik az ország csatornahálózatát, s egész sor szennyvíztisztító telepet is építenek, amelyek egyenként 300—500 millió forintba kerülnek. Az Országos Tervhivatalban felhívták a tanácsi vezetők figyelmét, hogy a közműfejlesztési tervét csak akkor tudják teljesíteni, ha a beruházásokat műszakilag, gazdaságilag alaposan előkészítik. (MTI) Stéúek, angolok az egri szőlődombokon Milyen lesz az idei bor...? Jócskán a szüret közepén járunk már, és sokféle vélemény hangzott el eddig különböző helyeken a szőlőről, a must minőségéről, de annál kevesebb szó esett a borról, amely tulajdonképpen a következő hónapok munkájának eredménye lesz. Dancz Pál, az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság igazgatója erre megnyugtató választ ad: — Az idei szüretkor szedett szőlőkből is jó minőségű borokat érlelünk majd. Gazdaságunk fennállása óta a legnagyobb mennyiségű — csaknem félmillió mázsa — szőlőt várja a termelő üzemektől. Noha nem ké’ nyeztet az időjárás, mégis reménykedünk, hogy túlzott károsodás nem éri a szőlőfajtákat Az országos felmérések szerint főleg az alföldi borvidéken jelentős terméskiesésekkel számolnak. Ezzel szemben Heves megyében, az egri és a mátraalji történelmi, valamint a fiatal múltú bükkaljai borvidéken jók a terméskilátások. Noha az időjárás ezen a tájon is okozott problémákat — folytatja az igazgató —, borvidékeinken, a szőlőkben végzett eredményes talajmunka, a tápanyag-utánpótlás és a helikopteres növényvédelem meghozta hatását. Ezenkívül a borgazdálkodás módszerei is sokat tökéletesedtek. Ezek összessége biztosíték a jó minőséghez, a pincegazdaság és a termelő üzemek közötti kapcsolat elmélyítéséhez. — Hány gazdasággal van kapcsolatuk? — Heves megyén kívül a szomszédos Borsod-Abaúj- Zemplén, Hajdú-Bihar, Nóg- rád és Szabolcs-Szatmár megyéből 107 gazdasággal hosszú távú együttműködési szerződést kötöttünk szőlőszállításra. Idejében felkészültünk a félmillió mázsa termés fogadására, üzembe helyeztük gépi feldolgozóinkat ég a tárolókat. Ezzel kapcsolatos beruházásaink az ötödik ötéves tervben is számottevőek. Tekintettel a növekvő exportigényekre, fejlesztéseinket elsősorban a bikavértermelés fokozására fordítjuk. Év végéig elkészül Egerben, az árnyékszalai pincevárosban Ebben az egri árnyékszalai pinceágban már megkezdték az újborok érlelését. Az egymás mellett sorakozó cementtartályokban bikavér, leányka és olaszrizling van. (Fotó: Perl Márton) az új vörösbor-feldolgozó üzem, melyet a továbbiakban százezer hektós tárolótérrel bővítünk. Ebben az üzemben olyan automata gépsort helyezünk el, mely- lyel a hagyományos héjon erjesztést felszámoljuk. Az új technológiával a kékszőlőkből megfelelő szín-, íz- és zamatanyagokat nyerünk gyorsan és gazdaságosan. A fejlesztéssel 1880-ig újabb fontos piacokat szeretnénk szerezni a bikavérnek. Nyíregyháza—Sóstó-hegyen ugyancsak december végére készül el a 120 milliós költséggel épített szőlőfeldolgozó és borpalackozó vasúti iparvágánya. Onnan főleg a Szovjetunióba irányuló ex- portborbkat szállítjuk majd. ERDŐTELEK falujára mindig rácsodálkozom. Megkap az a szétszórtság, ösz- szevisszaság, ahogyan házai megülnek a lapályon. Nem a mértan határozta meg helyüket s rendjüket, hanem alkalom, lehetőség, szükség, egyszóval az élet logikája. Végeérhetetlennek tetsző utcák váltakoznak girbe-gur- ba kanyargósokkal, s ha az idegen a fő útról letér, ha mélyebben bekalandoz a falu sűrűjébe, kiinduló pontjához csak eligazító szóval bír visszatalálni, másként sokáig bolyonghat, mint Hug-Meng a bibliai ködben. Ám a séta megér bármi fáradságot, szép portákat láthat, mutatós fiatal villákat s fehér homlokú, tisztaságot lélegző öreg házakat. Az utcák között sok szép nevűt találni, ilyeneket, mint Ér sor, Zuglya, Halott útja, Csengő. S aztán egy név — Verem-domb — egyszerre felremegteti a történelmi idők páraképét. A Verem-domb Erdőtelek falujának híressége. Nemcsak arról ismert, hogy itt voltak az uraság „karikára rakott veres téglya” vermei, hanem arról is, hogy ezen a helyen bronzkori telep nyomai jöttek elő. Felástak határában avar és honfoglalás kori temetőt, de találtak őskori gyermekcsontvázat is, sírmellékletében két- fülű kis edénnyel. Bél Már- tyás 1730—1735 között írt vármegyei ismertetőjében így jellemezte: „kis falucska, Butler-birtok. Termékeny sík határában gazdagon fizet a gabona, de nincs erdeje, sem kaszálója”. Tahy Gáspár a Tudományos Gyűjtemény 1837. évi XII. köteKék színű autóbusz, sárguló gesztenyeíák alatt tében azt jegyezte fel róla, hogy: „Hamis lakosai voltak hajdan, de most már jók...” Ismerjük még a község pecsétjét 1778-ból, ennek címeralakja egy ekevas. ENNYIT LEHET a múltról elmondani Erdőtelken dióhéjban, tömören. Am sokkal izgalmasabb ennél is a ma; élet, a jelen. A mindennapok krónikása erre kíváncsi, a mai életre, a jelenre: Hogyan élnek a hajdan hamis erdőtelkiek, akik „most már jók”? Anyagi helyzetük mellett milyen képet mutat közművelődési állapotuk, igényük? — Erdőtelek ma is szégyenkezés nélkül vállalhatja címerét, az ekevasat, mint életének jelképét — mondja Lőcsei Ferenc tsz- elnök. — Az emberek boldogulásának forrása a föld, a mezei szorgalom. Még 1949-ben fogtak itt össze kevesen, hogy közösen gazdálkodjanak. Tíz év múltán, 1959-ben létesült újabb két szövetkezet. Ez a három közös gazdaság egyesült 1969-ben, majd ehhez csatlakozott Tenk termelő- szövetkezete is, 1974-ben. így most kevés híján 4300 hektáron dolgozunk, 1230 taggal, amiből nyugdíjas és járadékos több mint félezer ember. Ha a dolgozó tagokat nézzük, a diplomások, érettségizettek, valamint a szakmunkások és betanított dolgozók száma a felét sem teszi ki a képzetlenek létszámának. — Elszánt törekvésünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk — magyarázza a közös gazdaság elnöke s . mindjárt példákkal is szolgál. — Szövetkezetünk oktatási, kulturális és versenybizottsága felmérést készített, hányán vannak olyan 40 év alatti dolgozóink, akiknek az általános iskola nyolc osztálya még hiányzik. A múlt évben 33-an voltak, akik pótolták a hiányt. Szövetkezetünk kifizette a megvásárolt tankönyveket, s ugyanakkor megtérítette a tanulás miatt kiesett keresetveszteséget is. Hasonló támogatásban részesítettük azokat is, akik a közép-, illetve a felsőfokú végzettség megszerzésén fáradoztak. Ugyanakkor segítettük a tsz-tagok gyermekeinek továbbtanulását is. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az alapvető és középfokú műveltség megszerzését a szülők létkérdésnek tartják, hiszen' alig akad évenként egy-két gyerek, aki nem tanul tovább. ERDŐTELKEN, s a hozzá csatlakozott Teriken szembe- tűnőek az anyagi gyarapodás jegyei. A két községben például a múlt évben 54 új lakás épült. A házépítés megszokott dolog. Van 72 gépkocsi, 178 motorkerékpár, ezernél jóval több televízió; de a rádiók, kerékpárok számát már nem is igen számolja senki. Ezme- gintcsak megszokott dolog. — Van házi könyvtárunk, szépirodalmi és politikai kötetekkel, amit gazdag szak- könyvtár, lexikonsorozat egészít ki. És ezek mellé sorolhatom a 9000 kötetes községi könyvtárat. Mindez ugyancsak megszokott dolog Erdőtelken. Az elmúlt évben a szövetkezet építőbrigádja segített a községi művelődési ház felújítását elvégezni. Olcsón dolgoztak, szűkített önköltségi áron, s a községi tanácsnak — készpénztámogatás címén — 200 ezer forintot még vissza is fizettelc. Szép őszi délután. Alkonyati sugárhullás. A szövetkezet központját körülvevő parkban csendes pilinkézés- sel szálldosnak a falevelek. A rozsdásbarna levelű, megsárgult gesztenyefák alatt kék színű autóbusz pihen. — Ez a 45 személyes autóbusz — mutat a pihenő járműre Lőcsei Ferenc — szövetkezetünk saját tulajdona. Ez a busz gyakran parkírozik az egri és a fővárosi színházak környékén. A múlt évben például mintegy 300-an tekintették meg az egri színház különböző előadásait. Nyaranta, a mezőgazdasági munkák szüneteiben, kirándulásokat szervezünk külföldre és a hazai tájakra is. Sajnos, az idén kevesebb utasa akadt, mint arra számítottunk. A szegedi játékokra például mindössze tizenhatan jelentkeztek, pedig az ingyenjegy mellé 100 forint zsebpénzt is kínáltunk a résztvevőknek. — Egyszóval a közművelődés lehetőségeitől még elmaradnak az igények? — A múlt évben több mint másfél millió forintot áldoztunk közművelődési célokra. Közömbösség csak a középkorúaknái tapasztalha. tó. A KISZ-korosztálynál nincs baj az igényekkel, öle kérték például, hogy legyen a szövetkezetnek saját ifjúsági klubja, mint korábban is volt. Kérésük jogos, hiszen 247-en vannak szövetkezetünkben azok a fiatalok, akiknek életkoruk alatta van a 30 évnek. Ebből sajnos, csak 26 a KISZtag, de reméljük éppen a klub lesz az a vonzerő, amely számukat megnöveli. — És a „közömbös” középkorúnkkal mit terveznek? — Kétműszakos munkaidőre térünk át. S a több szabad idő több lehetőséget kínál majd arra, hogy a közömböseket is aktivizáljuk, rájuk is kiterjesszük az oktató-nevelő munkát, s mind nagyobb tömegüket vonjuk be a kultúra, a művelődés hatósugarába. Tervezzük egy függetlenített népművelő allcalmazását is. A KÖZMŰVELŐDÉS anyagi lehetőségei adottak Erdőtelken. S a forintok fel- használásával eddig sem volt különösebb baj. Természetes azonban, hogy eddigi eredményeiknél is többre törekednek. Arra törekednek, hogy mindenki jobban érezze magát ott, ahol dolgozik, ahol él... Pataky Dezső — Növelik-e a palackod zást? — Főleg a minőségi bori export fokozására az egri árnyékszalai és a Vasút úti cai palackozóüzemek gépi sorát nagy teljesítményű automatákkal cseréljük fel. Ezzel évente 11 százalékkal több bort palackozunk, és ez a tervek szerint 1980-ig meghaladja a 800 ezer hektót. A' fejlesztésen kívül Dancz Pál az idei szőlők minőségére is utal: — Legutóbb szeptemberi közepén végeztünk termés - becslést. Akkor ígéretesnek mutatkoztak szőlőink. Azóta sok eső esett, ami rontotta minőségen. A leánykán, a rizlingen például szürke-; rothadás lépett fel. Szeren«; cséré a bikavért adó kékfrankos, kadarka, cabernet és oportó az esőzés ellenére sem szenvedett károsodást. A szőlőfürtök továbbra is egészségesek. Az eddigi tapasztalatok szerint a szüret szervezetten és jó ütemben halad. Présgépeink ez ideig 350 ezer mázsa szőlőt dolgoztak fel és szűrtek belőle mustot. Még jelentős meny- nyiségű szőlő feldolgozása van hátra, számításaink szerint azonban három hét múlva befejezzük a szüretet, ég vele párhuzamosan a szőlőfeldolgozást is. Búcsúzáskor az igazgató egy érdekességet említ. — A szürettel egyidőben pincéinkben hozzáláttunk a borok érleléséhez is. Ez minden évben jelentős esemény nálunk, annyira, hogy külföldi piaci partnereink is egymás után jelentkeznek. Szeretnék a helyszínen tanulmányozni munkánkat. Vállalatunk szívesen tesz eleget az ilyen igényeknek. Legutóbb például Svédországból, Angliából és Nyu- gat-Németországból 40 cég képviselői jártak nálunk. Az egri dombokon megtekintették a szüretet, látták a modern, gépesített szőlőfeldolgozást és betekintettek a borérlelésbe is. Főleg a bikavérről érdeklődtek, hiszen ez iránt van a legnagyobb érdeklődés az említett országokban. Elismeréssel beszéltek a látottakról, ami hozzájárulhat az egri bikavérexport további fokozásához. Mentusz Károly 1976. október 30., szombiit
