Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

Boldog és a háztáji sertéshús Újféle kedvezményre van szükség Kurják Lukáasné tavaly fiat sertés hizlalására kötött szerződést a termelőszövetke­zettel. az idén viszont csak egyet vállalt. És ő nem egye­düli a sorban. Hasonlóan cse­lekedett Sápi Ottó, Nagy Já. nosné. Petrovics András, Hor. váth László. hogy csupán né­hányat említsünk a boldogi háztájitulajdonosok közül. Ráfizetéses lenne a sertéstar­tás? Vagy nem kapnak kel­lő támogatást a tenyésztők? | — A közös gazdaság fontos feladatának tekinti a hús­program megvalósítását. s ennek megfelelően a maga részéről minden lehető se­gítséget megad a hizlalásra szerződött szövetkezeti tagok­nak. és valahány vállalkozó­nak. Az idén például 1700 vá­lasztási malachoz juttattuk kedvezményesen partnerein­ket. Szétosztottunk ingyen 3000 mázsa alomszalmát, minden állattartó lucerna- gyűjtést kap húszszázalékos percentre, felesleges abrak­takarmányunkat, ocsúbúzán- kát nagykereskedelmi áron mérjük ki nekik, két forin­tért kapják az ipari burgo­nya kilóját, s átvételkor ko­csit küldünk a jószágért — mondja szinte egy lélegzetre Lukács Dezső, a Béke Ter­melőszövetkezet elnöke. — Különben nem látom borús­nak a helyzetet, a szerződés­be foglalt számok megté­vesztek. Igaz, egy-egy part­nerünk az idén kevesebb jó­szág fölnevelésére vállalko­zott, viszont annyira meg­szaporodtak az állattartók, hogy nyilván hajazzuk a ta­valyi eredményt! Ez kétezer sertés év végéig. DRÁGA A MALAC őszi Istvánná vagy Futó tstván. szintén azok közé tar­tozik. akik az idén kevesebb hízótt sertés" leadására kö­töttek szerződést. Hogyan látják ők a termelő oldalá­ról a háztáji állattartást? El­ismerik a termelőszövetkezet eegítőkészségét. de nagyon kevésnek tartják a kedvez­ménnyel szétosztott malacot. Mert amit a piacon, vásáron vesznek, annak borsos az ára. Mostanság 800—1000 forintot elkérnek egy választási ma­lacért, és ha csak nem ügyes­kedik, gyürkőzik az ember, hamar ott találja magát, hogy kár volt a fáradságért. — Persze, az sem közöm­bös, hogy bizonyos mérték­ben csökkent a sertéshús- fogyasztás. Legalábbis Bol­dogon! — jegyzi meg egyi­kőjük. — A szövetkezet húsfeldolgozójának, két ki­mérésének forgalma például havi 120 ezer forinttal keve­sebb. mint tavaly ilyenkor. Tudjuk. a kereskedelmi mu­tató nem feltétlenül mérv­adó. Mert sokan most már a családnak nevelik elsősorban a jószágot. Egy dolgon azon­ban változtatni kellene az ország jobb ellátása, a te­nyésztési kedv serkentése ér­dekében. Ez pedig a jószág átvételi ára. Valamit korri­gáltak rajta, mégsem meg­nyugtató a helyzet... K1HASZNÄLATLAN KEDVEZMÉNY Lukács Dezső tökéletesen egyetért az elhangzottakkal. Mint mondja, egyes kategó­riák átvételi ára között irre­álisan nagy a különbség. Ha például a leadott jószág egyetlen kilóval 125 felett van. a differenciából eredő­en. csaknem 300 forinttal rö­vidül meg az állattartó. Jól­lehet, nem is ludas a dolog­ban. hiszen számtalanszor szerződési határidőn túl je­lentkezik az állatforgalmi vállalat a sertésért, amelyet ez alatt táplálni kell, tehát óhatatlanul gyarapszik. Szó esett közöttünk egy másféle kedvezményről. a három esztendőre kötendő szerződésről, amely évente 50 fillérrel növekvő, kilónkénti felárat biztosít áz állatforgal­mi vállalatnak leadott sertés után. Boldogon egyetlen te­nyésztő sem vállalkozott ilyesmire. Pedig hat-nyolc jószág esetén ezer forintra rúghat egy-egy állattartó többletjövedelme. A tartózko' dást mivel magyarázzák? A parasztember mindig speku­lál. Terveibe beszámítja, hogy Elegendőek a készletek — de fontos a takarékosság Biztosított a téli energiaellátás A népgazdaság szükségle­teinek megfelelően ebben az évben a tavalyinál mintegy négy százalékkal több ener­giát kap az ország. Az Or­szágos Energiagazdálkodási Hatóság tájékoztatása sze­rint az energiaellátás ki­egyensúlyozott és várható­an nem lesz fennakadás a télen sem. A hazai föld'gáztermelés és BZ4 importszállítások gázból még a leghidegebb időszak­ban is kielégítik az igé­nyeket. A városi gázhálózat néhány 6ZŰk keresztmetszetű szakaszán előfordulhat azon­ban, hogy csúcsidőszakban a kellő mennyiség ellenére is zavar keletkezik, csökken a gáznyomás, mert a vékony vezeték nem győzi a szál­lítást. A folyékony tüzelőanya­gokból is — gázolajból, tü­zelő. és fűtőolajból, benzin­ből — jól megalapozott téli készletek állnak az ország rendelkezésére. Az import­szállítás is zavartalan, fo­lyamatos, s a szokásosnál nagyobb tárolótereket töltöt­tek fel téli tartalékkal. A biztonságos ellátás feltétele­it jelentősen javította, hogy a nyári kedvezményes vá­sárlási akció keretében a lakosság a korábbinál jóval ^öbb, összességében mintegy 50 ezer tonna folyékony tü­zelőanyagot tárolt a télre. Villamos energiából kielé­gítő az ellátás, megfelelő tartalékkapacitással rendel­kezünk és az új városrészek fűtőműveinek energiaellátá­sa sem jelent gondot. Aszi- ,lárd tüzelőanyagból a hazai bányászok sikeresen, pótolták a vízbetöréssel sújtott doro­gi akna termelését, sőt a szerződésekben vállalták, hogy 100—150 ezer tonnával többet szállítanak a TÜZÉP- telepeknek. Tervszerű, folya­matos az import széntermé­kek szállítása is. A háztartá­sok pedig a nyári kedvezmé­nyes vásárlási akcióban mintegy 100 ezer tonnával több tüzelőt szereztek be télre, mint tavaly. A téli csúcsszezonban előfordulhat azonban, hogy a vasútikocsi- ellátás és más szállítási ne­hézségek miatt néhány tüze­lőtelepen választékproblémák keletkeznek és egyes szén­fajtákból átmenetileg hiány lesz. A téli energiaellátáshoz szükséges készletek elegen­dőek, de természetesen vál­tozatlanul fontos követel­mény az ésszerű takarékos­ság, s elsősorban a pazarlás megszüntetése, ami sok olyan aprónak tűnő, de fon­tos feladat teljesítését köve­teli, mint az épületek kitö­rött ablakainak beüvegezé- sét, a gőz- és melegvíz-veze­tékek sérüléseinek kijavítá­sát, az időjárással, a külső hőmérséklettel összhangban álló fűtésszabályozást. (MTI) megváltozhat időközben bi­zonyos ipari- cikkek ára, tenyésztés felfutásával netán bizonyos jószágokért is keve­sebbet fizetnek. így ott lesz. ahoi volt, csak jóval többet kockáztat. Azt pedig nem szereti. REMÉNYSUGÁR Mivel lehetne mindezek után több érdeklődést kelte­ni a termelőszövetkezeti ta­gokban a sertéstenyésztés, szerződéses vállalkozásiránt? Lukács Dezső kritizál. de mindjárt megcsillantja a re­ménysugarat is. — Van egy nyolcesztendős rendelkezés, amely havonta és sertésenként 0,25 század rész munkanap-jóváírást en­gedélyez az állattenyésztésre szerződött tagoknak. Mi ez? Szinte a nullával egyenlő, ha számba vesszük, milyen ne­héz. piszkos a sertések körüli meló. Pedig éppen itt lehet­ne megfogni az embereket. Egy-egy parasztcsaládon be­lül gyakran alakul úgy a helyzet, hogy gyerek, beteg­ség miatt valamelyik házas­félnek nem jön ki a háztáji­hoz szükséges évi 100—150 ledolgozott munkanapja. Ott­hon. a sertések, marhák kö­rül azonban hasznosíthatná magát, s hasznosítaná is. ha tudná, hogy fáradsága vala­hol még latba esik. Kifeje. zetten arra gondolok, hogy a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának felül kellene vizsgálnia korábbi irány­elveit, és a háztáji állattar­tás tekintetében olyan mun­kaidő-kedvezményt biztosíta­ni, ami méltó ellenértéke a fáradozásnak, rizikónak. Vé­leményem szerint sertésen­ként havi másfél, tehénnél havi három beszámítható munkanap a reális, a mozgó­sító erejű. Közeleg a terme­lőszövetkezetek országos ta­nácskozása, nagyon örülnénk, ha valamelyik küldött szól­na erről a kérdésről. Megol­dása kulcs lehet a húsprog­ram mind hatékonyabb sike­réhez! Ehhez csak annyit; nem bánnánk, sőt szívesen ven­nénk Heves megyei küldött ajkáról a kimondott igényt, amely véleményünk szerint is használhat a mindannyi­unkat közelről érintő ügy­nek. Készülget, épiÜget... Moldvay Győző Hogy mikor nyílik itt meg a gyermekruházati áruház? Azt ma még senki sem tudja. Mi, a megyeszékhelyiek sajnálhatjuk csak igazán, hogy a tatarozóknak nincs lassúsági világbajnokságuk. Mert ha lenne, akkor az egrieket korántsem csak úgy „jegyeznék” a nagyvilág­ban, mint akik megverték a törököket, akiknek szép vá­rosuk, értékes váruk, jó bo­ruk van, hanem mint akik a tatarozók lassúsági világ- versenyén is a „legjobbak” közé tartoznak a szakmában. Talán még az aranyéremre is jók lennének... A leendő szövetségi kapi­tány személyének kiválasz­tása okozhatna ugyan némi gondot, de a csapatok össze­állítását legfeljebb a bőség zavara nehezíthetné meg Mert bőven van kikből „szortírozni”. A válogatás körül mégis fölösleges talál­gatni, hiszen a nagy derby sajnos, úgyis elmarad. Ame­lyért minden bizonnyal a volt Centrum Áruház és a Telekessy utca végén álló ház tatarozói szomorkodhat- nak a legjobban. Mert ők ugyanis egészen biztosan ki­jutottak volna az említett nagy versenyre. És nem is érdemtelenül, hiszen az egykori ideigle­nes Centrum Áruház átala­kításra és a Telekessy ut­cai ház korszerűsítése már több mint két éve tart. A mesterek az egyre gyako­ribb sürgetések ellenére is feltűnő nyugalommal, s ha­tártalan türelemmel építge­tik ezeket a létesítménye­ket. Sőt, még a jóindulatu­Évet óta tart az „operáció” a TeJekessy utcai laká­sokon is. (Foto: Feri Márton) kát sem lehet kétségbe von­ni, hiszen manapság a tata­rozás igencsak kiment a di­vatból. Sok ugyanis vele a munka és kevés a pénz. Nemcsak hiba, hanem Szihalom, Egerfarmos, és Mezöszemere Hőforrás a kertészetben A főmezőgazdász szobájá­ban, az ajtóval szemközti falon térkép függ. Gazdasá­gi térkép, amelyen egymás mellett, számozott táblákon három község; Szihalom, Egerfarmos és Mezöszemere határa tárul elénk. Szabó György főmezőgaz­dász ujjával mutatja: — Látja, a Rima-patak mind a három falun átfo­lyik. Szövetkezetünk földjei pedig éppen a patak völ­gyében helyezkenek el. En­nél fogva jók a talajadott­ságok, aranyat ér az itteni föld, elsősorban a zöldség­nek, mert a szántóföldi nö­vények mellett Szemerén ezé a jövő. A paprika, paradicsom, a borsó évek óta jelentős ter­méke a gazdaságnak. Mező- szemerén ma is főleg a nők avatott zöldségkertészek 40 hektáron termelnek paradi­csomot, 20 hektáron papri­kát és 115 hektáron borsót ipari célra a Hatvani Kon­zervgyárnak. Szabó György ujja meg­áll a térkép egy pontján. — Szihalom határában — magyarázza elmélyülve — a 3-as főút mellett, 1972 nya­rán olajat kerestek. Áll­ványt emeltek és lefúrtak száz méterekre a föld alá. Olaj helyett azonban meleg víz tört a felszínre, 92 fokos. Akkor különböző okok mi­att mégis lefojtották a vizet, melynek forrása ma is ott van. Ezt a természet adta termálvizet hasznosítjuk, majd, ez lesz zöldségter­mesztésünk fejlesztésének alapja. Az egyesülés utáni ne­hézségeket lassan leküzdik a mezőszemereiek, így fő fe­ladatuknak a fejlesztést te­kintik. A zöldséghez pe­dig nagyszerű lehetőséget kínál a Rima menti föld és a termálvíz. — Szövetkezetünk közép­távú ötéves tervében — mondja a főmezőgazdász —, szerepel a zöldségterme­lés fejlesztése. Mielőtt hoz­záfognánk, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemmel együttműködve tanulmány- tervet készítünk és ponto­san felmérjük, hogy a kö­vetkező években hogyan le­het gazdaságos zöldségnövé­nyeket termelni. A döntés megalapozásánál figyelembe vesszük, mennyi idő alatt térül meg a befektetés amelyet a fejlesztésre szá­nunk. A térképen egy kis szel­vényt határol be. — A főút mellett, a ter­málvíz forrásának szom­szédságában másfél-két hektáron üvegházakat és fóliasátrakat hozunk létre. Mindkettőt csőrendszer se­gítségével meleg vízzel fűt- jük Elképzeléseink szerint 17 ezer négyzetméter nagy­ságú fóliatelepet alakítunk ki, ahol paprikát és paradi­csomot termelünk és már januárban primőrrel látjuk el a piacokat. — Mikor kezdik el a fej­lesztést? — Ügy terveztük, hogy 1978-bán fúrással megnyit­juk a termálkutat Ez lesz az első mozzanat. Utána a vízre épül, majd a leendő zöldségtermelő telep. A ter­málvizet nemcsak fűtésre, hanem lehűtve öntözésre is hasznosítjuk. — Mennyit fordítanak rá? — Tízmillió forintot Meg­valósításához ösztönzően hat a Minisztertanács szep­tember 9-i határozata, amely a zöldségtermelés fo­kozását segíti elő. Mezőszemerén a zöldség­kertészet most évente 3,5 millió forint árbevételt je­lent a szövetkezetnek, a fejlesztés megvalósításával viszont 8—10 milliós jöve­delemre számíthatnak. durva sportszerűtlenség is lenne azonban az elmondot­takat csak a szóban forgó „csapatok” nyakába varrni. Mert az egykori kis tanácsi tatarozó üzemből időközben ugyanis — a tatarozó szó már nevükben sem szerepel — egy igen komoly, jól szervezett építőipari vállalat lett, amely az ország, a megye szeme előtt „felejtett el” tatarozni, illetve bizo­nyította be, hogy szíveseb­ben épít új házat, új gyá­rat, új istállót. Egyiket-má- sikat nem is önszántából. Ráadásul nem is akárho­gyan dolgozik, hiszen jó munkájával sorozatban nyer­te el az elmúlt évek alatt a kiváló vállalati kitüntetést is. Az „elfelejtett”, az elma­radt, az elhúzódó renoválá­sokért, s valamint, hogy a tatarozás ennyire kimehetett a divatból, korántsem csak a vállalatot érheti tehát jo­gos szemrehányás. Vagyis a békát le kell nyelni! Akár jólesik, akár nem. Az persze megint más do­log, hogy ennyi ‘idő alatt mégis csak illett volna előbbre jutni az említett felújítási, átalakítási mun­kálatokkal. Még annak árán is, ha a bevezetőben hiá­nyolt világbajnokságon eset­leg mégsem nyernének aranyérmet az egriek. A város ezt szívesebben megbocsátaná... — koós — Amim © Mentusz Károly J 1976. október 23., szombat >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents