Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-22 / 250. szám

Koros - káros betegségünk Az özdi Kohászati Üzemek acélművében 1976-ban egymllliő-százhetvenezer ton-i na acél gyártását irányozták elő. A harmadik negyedév végéig a részarányos tervet már 20 ezer tonnával túlteljesítették. A gyár kollektívája vállalta, hogy év végéig egymil­lió-kétszázezer tonna acélt gyártanak, ami további tízezer tonna túlteljesítést jelent. Ké­pünkön: martinkemencék egész sorában gyártják az acélt.(MTI Foto — Erezi K. Gyula) 716 millió az RGRQKER eddigi forgalma Alkatrész légi úton is SOKSZOR KÉTFELÉ ALL Bz ember füle dühében, ami­kor hallja, tapasztalja, hogy milyen nagyvonalú köny- nyedséggel — vagy felelőt­lenséggel? — bánnak egye­sek a szavakkal. Pillanatnyi indulatuk, hangulatuk, a perc tört része alatt szer­zett benyomásuk ítéletet al­kot és máris kimondja a szentenciát: hogy milyen is ez a világ, milyenek az em­berek, az erkölcsök, az élet, a munkafegyelem, a szere­lem, a születés, a család, Ctb. Hat! valami szörnyűséget b világból a csak a morbid dolgokat észrevevő — meg­ölte szerelmét, eladta gyer­mekét, megtagadta szüleit — és máris dörgi: lám, ho­vá jutott az emberiség, mi lesz veled emberiség? Több mint négymilliárdan élünk a földön és egyáltalán nem mindennapiak az ilyen hí­reit. S ha mindennapiak lennének is? Attól az embe­riség zöme még jó úton ha­lad, és nem azonos a „hová jutottakkal,” azzal a sze­rencsére nem nagy számú­val, áld megölte szerelmét, eladta gyermekét, vagy megtagadta szüleit. És. hogy milyenek az em­berek? Rendesek, udva­riasak, szerények, dol­gosait, becsületesek, szere- tetre vágyók és méltók. Ezért is sérti a fület, amikor valaki egy pilla­natnyi, megállást sem ér­demlő bosszúságért már az örök kárhozatra ítéli em­bertársai egészét, mert az udvariatlan és kegyetlen, önző, fegyelmezetlen és egyáltalán nem erre a világ­fa való. F Na és az erkölcsök? Hát bem hátborzongató és ideg­tépő, amit ezek a mai fia­talok 'megengednek maguk­nak? Kézen, vállon derékon t— vagy olykor lejjebb — fogva egymást sétálnak, vonzódásuknak nemcsak kézzel fogható, hanem cup­panós példáit is hangsú* lyozzák nyilvánosan. Mi lesz ebből a világból, ha ki­pusztult a szégyenérzet, az erkölcs, — sápítozza egy idős nénike, aki annak ide­jén az oltár előtt mirtusz­koszorú alatt esküdött örök hűséget és szíve alatt már •----------------------------------­r észese volt a szertartásnak a néhány nap múlva világra érkező elsőszülött is, aki vé­gül is apa nélkül nőtt feL És ami a munkát, az együttélést illeti? AZ ÉLET SZÉP, az élet jó, mindaddig, amíg egy-egy apróbb nagyobb, az élet által produkált kellemetlen esemény meg nem zavarja. De akkor aztán! Micsoda élet ez? Élet ez egyáltalán? Régen bizony nem így volt és nem így van természete­sen ott sem, meg amott sem, sehol sem. Csak éppen itt van így! Szerinte! La­za a kilincs, csöpög a víz­csap? Elégedetlen az egész világgal, szidja az építő­ipart, mert nem tud építe­ni, okolja a tanácsot, mert adott ugyan neki majdnem in­gyen egy 400 ezer forintos la­kást, „amelyben” azonban ömlik a vízcsap, lehull a kilincs, gyűrött a tapéta, nem délre néz az ablaka és nem hordják ölben fel a harmadik emeletre. S a gondot felnagyítva nem azt mondja, hogy csak az enyém ilyen, hanem azt, hogy így építenek, hogy protekcióval osztják el a la­kásokat, dohog, panaszko­dik fűnek-fának, hogy őt mennyire becsapták. Imerősek a következő megjegyzések? Rossz a ki­szolgálás, udvariatlanok az eladók. Nem luhet már semmit sem kapni. Minden olyan drága. Hol van a mai vendéglátás a régitől? Zsú­foltak a vonatok. És, hogy milyenek ezek a mai fiata­lok és milyenek ezek a mai öregek. Rossz az egész magyar ez meg az, persze a külföldi... Túl lassan épül itt minden és azok is rosz- szul. Vagy: az a baj, hogy elkapkodnak itt mindent. Pocsékol itt mindenki és lop, aki csak hozzájuthat, Lóg, nem dölgozik az egész gyár, a szövetkezet rossz a légkör, a hangulat, mert mindenki csak a saját ér­dekeit nézi, az emberek kö­zömböseit, buták, lusták, semmirevalók... Folytassam? Minek bosszantsuk tovább egymást azokkal a példákkal, ese­tekkel, amikor az általáno­sítás elhamarkodott, meg­alapozatlan megnyilvánu­lásaival találkozik nap mint nap az ember. f Amikor egyedi esetről lévén szó, mégis úgy harsog a meg­jegyzés, mintha valami ál­talánosan elterjedt érvényű, eluralkodott magatartást, szokást, cselekvést, vagy éppen istencsapást kellene ilyen szenvedéllyel osto­rozni, elmarasztalni. Nem ártana olykor-olykor rákér­dezni az ilyen általánosító- ra: általánosságban be­szélsz, vagy megtörtént, konkrét esetről? Mert me­gint más az egyedi, a kirí­vó az egykor, vagy olykor- olykor előforduló esemény, vagy jelenség és megint más az általános, amikor valamilyen szempontból te­kintve mindenre, minden­kire kiterjedő, mindent, mindenkit felölelő dologról van szó, mert az általános (valaminek a fő vonalaira terjed ki, a fő sajátosságait foglalja magába. Éppen ezért felelőtlen, önmagunk, munkánk, magatartásunk, ha úgy tetszik: életmódunk és életformánk lepocskon- diázása, devalválása, ha az egyedit, az olykor-olykor előfordulót, a nem helyes a nem tetsző, az elkerülhe­tő megnyilvánulásból, vagy cselekedetből általánosítunk. Napjaink krónikus beteg­sége az ilyesfajta, magun­kat és másokat, magatar­tásunkat, tettünket lekicsi­nyítő, olykor sértő általá­nosítás. Félreértés ne legyen: az olyan általánositásra sincs szükség, amely mindent csak szépnek, jónak lát és kiált ki, amely rózsaszínűre akar­ja festeni fölöttünk az eget Arról van szó, hogy becsül­jük, tiszteljük és örüljünk annak, ami szép és jó az éle­tünkben, de vegyük észre az árnyakat és a gondokat is. Ám csak ■ annyit és azt amennyi és amilyen van, nem többet és nem keveseb­bet Nincs itt másról szó, csak arról, hogy reálisan, a valóságnak megfelelően néz­zük magunkat, életünket mert az általánosítás min­denképpen betegség, ha túl­zott ha elszakad a valóság- tóL GYÓGYÍTSUK, és ne ál­talában, hanem konkrétan. Papp János Most, a mezőgazdasági munkák csúcsidőszakában, 6Úrűn csengenek a telefo­nok, szakadatlanul kopog­nak a telexgépek a Heves megyei Mezőgazdasági Ellá­tó Vállalat egri központjá­ban. Szinte egymást érik a megrendelések, a gép- és al­katrészigénylések, s csak nagy ritkán kell elutasítani egy-egy ügyfelet. Pedig a vállalatnak nincs könnyű dolga, hiszen telepein több száz géptípus, tíz és fél ezer fajta alkatrész beszerzéséről, elhelyezéséről kell gondos­kodnia. Eredményes, jól megszervezett munkára utal az is, hogy októberig a for­galom meghaladta a 700 millió forintot, ami 20 szá­zalékos forgalomnövekedést jelez. Ez derül ki abból a felmérésből, amelyben az AGROKER értékelte az első tíz hónap munkáját, s ami­ről Bánfi Sándor igazgató- helyettes adott tájékoztatást. — Az elmúlt években leg­többet az alkatrészellátást érte jogos bírálat. És bár nemigen fordult elő, hogy egy-egy értékes, fontos gép hetekig állt volna egy fo­gaskerék, vagy ékszíj hiá­nya miatt, mégis kételke­dem, hogy ezt kifogástala­nul meg lehet oldani. Pedig ügyeleti szolgálatunk révén még a légi szállítást is al­kalmazzuk indokolt esetek­ben, csak hogy ne rostokol­jon miattunk egyetlen gép sem. Persze, örülünk a mos­tani eredményeknek. Az ara­táshoz 56 új szovjet és NDK gyártmányú kombájnt, 240 univerzális traktort és több mint 130 pótkocsit ad­tunk el, s ez utóbbiból 200 még most is van raktáron. Az időszerű talajmunkák elvégzéséhez a mezőgazda- sági üzemek főként a Rába- Steiger nehézerőgépeket ke­resték, és 14 már dolgozik is a megye földjein — mondta Bánfi Sándor. Itt érdemel szót az a ru­galmas intézkedés, hogy a nyár derekán még 7 gabo­nabetakarító kombájn állt a telepen, amiket azután olyan feltétellel adtak át a tsz- eknek, hogy a vételárat csak 1977 augusztusában kell ki­fizetni. Az igazgatóhelyettest idézve: „Ne álljon ott, ha dolgozhat is.” Űj kezdeményezés volt az idén, hogy a Rába-traktoro- kat csak azzal a feltétellel vehették át a vásárlók, ha előtte a kezelője elméleti, gyakorlati képzésen vett részt, és ha ez elmaradt, ak­kor a géptől megtagadták a garanciát. Ennek eredmé­nye, hogy helytelen kezelés­ből eredő komoly hibáról csak elvétve érkezett beje­lentés a tulajdonosoktól. Sikeres volt az öntözőbe­rendezések és -tartozékok forgalmazása is, amihez hoz­zájárult a 70 százalékos áU lami dotáció, no meg saj­nos, az időjárás is. Hét és fél millió forintos készletét teljes egészében kiárusította az AGROKER, és ami épp ilyen fontos, hogy jutott mindenkinek öntözőgép, cső, szállítóeszköz. Az eredmények mellété valamit a gondokról isi Továbbra is akadozik komp-; lett motorokból az ellátás. Az őszi betakarítási mun­kák időszakában nagy gon­dot okoz ez a vállalatnak és a gazdaságoknak, tsz-ek- nek egyaránt, csakúgy, mint a burgonyafelszedő gépek minősége. Gyakran kézzel kell a burgonyát felszedni, miközben az értéke® gépek állnak a tábla szélén. Már­pedig ilyen körülmények között a sorozatos javítgatás igazán nem könnyű feladat. Nem úgy a cukorrépa-be-; takarító gépek esetében; amiből hat még ma is a te­lepen áll, pedig a földeken nagy hasznát vennék. Csak­hogy a szövetkezetek inkább kockáztatnak, hogy talán így; is sikerül begyűjteni a ré­pát, pedig e kétes értékű takarékosság már nehéz helyzetbe hozta a mezőgaz-, daságot. Az AGROKER min­den mennyiségben tudna még emellett szállítani eké­ket, vetőgépeket, boronát és — amj szintén újdonság —• a gumiáruk teljes skáláját. Az igazgatóhelyettes végül a műtrágyák és növényvédő szerek felhasználásról szólt. — Bár Heves megyében a műtrágya-felhasználás az or-j szágos átlag alatt áll, még­is csökkent három százalék­kal az igény ebben az év­ben. A tapasztalatok szerint ennek fő oka az oktalan ta­karékosság, no meg he­lyenként a kellő szakértelem hiánya is, hiszen az áremel­kedés jelentéktelen — öt- százalékos — volt. Csökkent a növényvédő szerek eladá­sa is, de ez inkább a szá­razságnak tudható be. ör­vendetesen nőtt viszont ’ a gyomirtó szerek iránti vá­sárlási kedv. Ennek érdeké­ben vállalatunk kísérleti üzemeiben az új vegyszere­ket kipróbáljuk , és azokat csak az eredmények birto­kában kínáljuk megvételre. Számunkra ugyanis nem annyira a vállalat eredmé­nyei a fontosak, inkább tár­sai, segítői szeretnénk lenni a mezőgazdaságnak. Ez ha­tározza meg további mun­kánkat is. (cziráki) 1976. Oktober 22., péntek Az év végéig kell megszervezni Jogi tanácsok a dolgozóknak ' ' 1975. januárjától kísér­letképpen az ország 50 vál- latánál vezették be a szak- szervezeti jogsegélyszolgála­tot. A tapasztalatok szerint igen hasznos volt ez a kez­deményezés, ezért határoz­ták el elterjesztését széle­sebb körben is. A kísérlet tehát sikerült, most az a kérdés, hogyan készültek fel e szolgálat bevezetésére a munkahelyeken. Nagyobb üzemeink szakszervezeti bizottságán kértünk erre választ, Jö PÉLDA Megyénkben az Egri Do­hánygyár és az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető és Gépgyára volt az „úttörő” a szakszervezeti jogsegélyszol­gálat megszervezésében. Az izzós tapasztalatok szerint az első hónapok után már módosítani kellett a jogá­szukkal a szerződést, hogy több időt töltsön az üzem­ben. Egyre több volt a ta­nácsot kérő ügyfél... — Végül is sikerrel járt a hónapokig tartó előkészí­tés, — vélekedett Megy es István, a szakszervezeti bi­zottság titkára —, s ma már több mint egy év tapaszta­latai alapján mondhatom: igen hasznos a jogsegély- szolgálat mindannyiunknak. Havonta 50—60 ügyben kér­nek tanácsot, felvilágosítást a dolgozók, ezért is növel­tük a fogadónapok számát. F.gyik héten pénteken, a másik héten szerdán és pénteken is fogad ügyfele­ket jogtanácsosunk. Más na­pokon pedig az ügyek inté­zésével foglalkozik, felkere­si az illetékes tanácsokat, hivatalokat. Másodállásban dolgozik nálunk, összesen 52 órát tölt ügyfélszolgá­lattal havonta. — Munkaidő alatt vára­kozni jogi tanácsra; nem okoz ez kiesést a termelés­ben? — Előre bejelentkezik, aki támogatást kér valami­lyen ügye intézésében, s a fogadónapon telefonon ér­tesítik, mikor kerül sorra. Legfeljebb néhány percet kell várnia, a kiesés így nem számottevő. Viszont úgy érzem, sokkal több a haszna: gyorsabban elinté­zik az ügyes-bajos hivatali dolgokat, nem kell fél nap­ra elhagyni a munkahelyet, vagy esetleg szabadságot kérni. Most készítünk egy felmérést, mennyi megtaka­rítást hozhat időben a jog­segélyszolgálat; az úgyneve­zett törtnapi hiányzások csökkenése máris bizonyít­ja, e téren is hasznos ez a kezdeményezés. Szakszerve­zeti bizottságunk egyébként értékelte már a jogsegély- szolgálat munkáját, s a tes­tület úgy határozott, hogy tovább kell szélesíteni a dol­gozók tájékoztatását, minél többen ismerjék, vegyék igénybe. Sok múlik egyéb­ként a jogászon is: a dol­gozók véleménye alapján mondhatom, pontos, lelkiis­meretes munkát végez. A SZAKSZERVEZET ALKALMAZOTTJA m Az egri Finomszerelvény- gyárban dr. Kun Györgyi a jogi osztályról került a szakszervezeti bizottsághoz. Főállásban intézi majd a dolgozók ügyeit, a jogse­gélyszolgálat vezetőjeként — A jogi tanácsadás, ügyintézés kiterjed a mun­kaügyi vitákra is. Lehet-e ebben objektív a vállalat­nál alkalmazott jogsegély­szolgálat-vezető ? — A szakszervezeti bi­zottság munkatársaként dol­gozni rpás, mint a vállalat valamelyik osztályán — vá­laszolta a bervai jogsegély- szolgálat vezetője. — A vál­lalat ösztöndíjasaként vé­geztem az egyetemet, úgy lettem itt jogász. Az elmúlt évek alatt jól megismerked­hettem a munkahelyekkel, az emberekkel, a gyárral, őszintén szólva, ha megkér­tek, már eddig is intéztem a jogsegélyszolgálat felada­tát jelentő ügyeket Egy ideig jegyeztem: húsz-har­minc ilyen kérés adódott havonta. Lehet-e objektív? Ezért a munkáért az szb is felelős. A jogszabályokkal ellentétesen döntetni nem lehet, természetesen, ha kell, a vállalat ellen is képvisel­jük a dolgozót. Ezt erősítette meg Czibik Márton, a szakszervezeti bi­zottság titkára is: — Részletes feladattervet készítettünk, pontosan meg­határozva, milyen ügyekben járhat el, adhat tanácsot a szolgálat. Az üzemi lapban tájékoztatjuk erről a dolgo­zókat, bizalmi értekezlete^' két tartunk erről a témá­ról. Lényeges, hogy kellően tájékozott legyen mindenki a szolgálat jogköréről, szervezetéről. A művezető például nem engedheti el bármikor a munkást, csak a fogadóórán, hiszen akkor gyarapodnak a kiesések, s akadályozzák az ügyek inté­zését is. Nyugdíjasok, tanu­lók szintén felkereshetik a jogsegélyszolgálatot, így elő­fordul, hogy fogadónapon kívül jönnek tanácsot kérni, s persze mindig, mindenkit meg kell hallgatnunk. Akár az szb dolgozóinak, akár a jogsegélyszolgálat vezetőjé­nek. A hevesi gyárban szin­tén tartunk fogadónapokat, ott az ügyek számától függ majd, hogy hetenként hány alkalommal utazik ki a jo­gászunk. Biztosan nagy lesz az érdeklődés, igen kíván­csian várjuk a tapasztala­tokat... GYORSABB ÜGYINTÉZÉS A gépipar másik nagy me­gyei vállalatánál, a Mát- ravidélci Fémmüveknél is azt a választ kaptuk Buda lAszlónétól, a szakszeivezeti bizottság szervező titkárá­tól: decemberre megvalósul a jogsegélyszolgálat. A tech­nikai feltételeket kell meg­teremteni, a testület azután dönt, mikortól várják a dolgozókat. Itt is a jogász kiválasztása okozta a leg­nagyobb gondot, de végül még időben sikerült megol­dást találni. A szakszervezeti jogse­gélyszolgálat tehát hamaro­san elterjedt gyakorlat lesz már megyénkben is, hiszen nemcsak az említett nagy- vállalatoknál valósul meg. A szakértelemmel végzett ügyintézés sokat segíthet a dolgozóknak. A tanácsóknál, a hivata­lokban várhatóan szintén változik majd ennek nyo­mán az ügyintézés módja; bizonyára a hivatalok is sok segítséget adnak a jog­segélyszolgálatok vezetőinek, társadalmi aktíváinak mun­kájához. Nagyobb lesz a szakszervezetek feladata a szolgálat megszervezésével; de egyúttal tovább növe­kedhet a tekintélye is... llekcli Sáudor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents