Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-22 / 250. szám
II csehszlovák Salari Cirkusz Egerben Ma, holnap és holnapután Egerben, a Vásártéren mutatja be több mint két és jél órás színes, változatos műsorát a csehszlovák állami Safari Cirkusz. Az együttes hazánkban először Győrben mutatkozott be burmai, szovjetunióbeli, törökországi és japáni sikerei után. Az érdeklődök megcsodálhatják a SO egzotikus vadállat, a fekete telivérek a pónilovak, a majmok, az oroszlánok, a zebrák, az elefántok, a kaf- jerbivalyok az emuk, a vadkutyák produkcióit. Képünk az oroszlánidomí- tás egyik izgalmas pillanatát örökíti meg. Ahol a jövő ápolónőit képzik... Az épületet 1964-ben avatták, ám ma épp olyan korszerűnek hat, mint az átadás idején. Érezni a törődést, meglepő a rend, a tisztaság, s szemet gyönyörködtető, a gonddal ápolt sok virág. Az egri egészségügyi szakiskolában korábban kétéves bentlakásos tanfolyamokon képezték az általános, a gyermekápolónőket és csak azok jelentkezhettek ide, akik elmúltak tizenhét évesek. 1975 őszén újfajta oktatás kezdődött itt. Ennek lényegét ismerteti, tapasztalatait összegzi Révész Mihályné igazgatónő. — A lányok közvetlen a nyolcadik osztály befejezése után jöhettek, s azt vállalták, hogy három évig tanulnak nálunk. Régebben beiskolázási gondokkal küszködtünk, tavaly viszont háromosztálynyi diák sereglett hozzánk. Érthető is: a fiatalok jelentős része kedveli az egészségügyi pályát, csak épp nem volt türelmük kivárni, amíg elérik a felvételi korhatárt. Persze, az ajánlat is kedvező: ápo- lónőlür- asszisztensek lesznek, • s nincs zárva előttük a továbbfejlődés útja: ha az oklevél megszerzése után egy évvel szakvizsgát tesznek, akkor tizenkétféle munkakör között válogathatnak. Az is tény, hogy most jóval gazdagabb ismeretanyagot sajátíthatnak el, mint egykor. Gyarapodott a közismereti rész. A tantárgyak közül ma már nem hiányzik a magyar irodalom és a nyelvtan, a biológia. Nagyobb óraszámban foglalkoznak matematikával, fizikával, kémiával, történelemmel, egyszóval tájékozottabban indulhatnak az éleibe, mint hajdani kollégáik. — Változott-e a szakmai gyakorlat ? — Több idő jut erre is. Egy dolgot azért kifogásolnék. Viszonylag későn jutnak el a kórházba, holott a betegápolást választották hivatásul. Nem lenne rossz, ha hamarabb találkoznának a valósággal. Ez a megjegyzés már a demonstrációs termek egyikében hangzik el. Ott, ahol megtalálhatók a legfontosabb orvosi felszerelések, gyógyszerek, ápolási segédeszközök. az értékesnél értékesebb műszerek. Van itt szépen vetett ágy is, csak éppen a törődésre, a figyelmességre várók hiányoznak. A hallgatók, vagv jókora méretű kaucsukbabák helyettesítik őket, s ez bizony sovány illúzió ... Q nincs szebb, mint örömet okoznj azoknak, akik segítséget, jó szót remélnek. Ezt nemcsak akkor hittem, ma is vallom. — Mi a legnehezebb? — Az elmélet, különösképp az anatómia. Sokat kell biflázni, de hát ez másként nem megy. — Ösztöndíj? — Tavaly havi 250-et kaptam. A kollégiumért és az étkezésért havi száz forintot fizettünk, így valameny- nyi költőpénz is marad. — Hová szeretne menni dolgozni? — Az SZTK laborjában gyakoroltam. Megtetszett a munka, ha lesz hely, oda pályázom majd. A gyöngyösi Lilinger Zsuzsanna eminens diák lett. — Van már a családban ápolónő, ezért pontosan tudtam, mit vállalok. Jelenleg is elégedett vagyok, azt hiszem, emiatt sikerül minden. Szorgalmát havi 650 forint támogatással méltatják. Ám ezzel még korántsem zárult a kör. — Délután négytől hatig van szilencium, nekünk azonban nem kötelező a részvétel. Nevelőink megbíznak bennünk, s így saját elképzeléseink szerint osztjuk be időnket. A kimenőnk — ezt is a jegyekhez méretezik — este hat óráig szól. Aki kevésbé szorgalmas, nem számíthat ilyen kedvezményre. Nem rossz megoldás, hiszen többre serkenti a kényelmesebbeket. A kötetlenség számukra is elérhető, természetesen szorgalom, igyekezet az ára. — A jövő? — Az oklevél után szak- vizsgázóm, később megszerzőm az érettségi bizonyítványt, s ha minden jól megy, akkor jelentkezem az egészségügyi főiskolára. 0Vajon miként vélekednek, hogyan érzik magukat, akik csaknem másfél éve vették birtokukba ezt az igényesen berendezett intézményt, A hevesi Balassa Mária mehetett volna gimnáziumba, szakközépiskolába, ő mégis idejött. — Magam döntöttem, szüleim nem befolyásolták elhatározásomat. Szerintem Qjlemmi 1976. október 22., péntek Mácsai Sára is otthonra talált, dicséri az oktatást, az anyag} juttatásokat. Egy mondata meghökkentett: — Nálunk a bukott tanulók is kapnak ösztöndíjat... Sehogy se akarom elhinni, de aztán az igazgatónő elém teszi a minisztérium által kiadott szabályzatot, s vége is a kétkedésnek. Íme a tények! Havi 170 forintot kell adni annak, akj az első év végén vagy a második év első félévének zárásakor elégtelen érdemjegyet szerzett. S nem marad pénz nélkül az sem, aki osztályt ismétel. Hát ez bizony fura ügy. Jutalmazzuk a resteket, a kötelességüket nem teljesítő, a hanyag diákokat? Módosítani kellene ezt a rendelkezést, mert így a méltatást épp ösztönző hatásától, rangjától fosztjuk meg. Nevezzük inkább hivatalosan is szociális segélynek, s csak az vehesse fel, aki rászorul. S ha már itt tartunk, időzzünk még egy ellentmondásnál. Régi gond; de az idén még élesebben vetődött ü. mint bármikor. Nézzük a részleteket! A Gárdonyi Géza Gimnáumból — a nevelőkkel együtt — ide kerültek a szakközépiskolai osztályok. Ez helyes, hiszen ha egy helyütt összpontosítják az egészségügyi képzést, akkor kedvezőbb feltételeket biztosíthatnak, s jobb lesz a szakemberek aránya is. Igenám, de az oktatók egy része státusz szempontjából, bérezési rend szerint az egészség-, a másik az oktatásügyhöz tartozik. Az egyiknek nyolcórás munkaideje van, a másika nak csak óráit kell ellátnia. Ha helyettesítenek, akkor az egyik tanár ingyen, a másik túlóradíjért végzi feladatát. Csoda-e, ha jó néhányan morgolódnak, végtére is azonos tevékenységért azonos fizetség jár. Ezt egy utasítással rendezhette volna a minisztérium. Az intézkedés eddig nem született meg, de pótolható. Mindenképpen javítaná a légkört, egy új arcú iskola alkotó közösségének hangulatát. Szerencsére a pedagógusok nem ezen rágódnak, nem a jogos méltatlankodásra fordítják az időt, hanem arra, hogy Máriából, Zuzsából és a többiekből felkészült, szakmájukat hivatásként gyakorló ápolónők legyenek ... ____ Pécsi István Besenyőtelek- hétmillió Közművelődési alapból a komplex intézményekre A közművelődési alapból 140,5 millió forinttal támogatják a közművelődési beruházásokat ebben a tervidőszakban — döntött legutóbbi ülésén az Országos Közművelődési Tanacs elnöksége. Főleg a komplex művelődési központok létesítését segítik' elő. Mezőhegyes (Békés), Földes (Haj- dú-Bihar), Besenyőtelek (Heves) pénzalapjait például hat-hét millióval egészítik ki, hogy a községbeliek létrehozhassák az általános iskola-művelődési otthon- könyvtár együttest. A Bács- Kiskun megyei keceljek 1980 végéig az oktatási-mű- velődési-sportközpont egy részét: az iskolát és a könyvtárat szeretnék felépíteni. Terveik megvalósításához az alapból előirányzott négymillió forint járul hozzá. A VI. ötéves terv időszakában a művelődési ház. filmszínház, óvoda, tornaterem, konyha, étterem megvalósításához további összeget kapnak majd. A komlói művelődési központ egy része már elkészült, a további beruházást ötmillióval segítik elő. Tízmilliót folyósítanak a sárospatakiaknak, akik a nagy múltú városhoz méltó művelődési központot terveznek. Gödöllő, a fejlődő egyetemi központ művelődésének tárgyi feltételeit teremti meg a Pest megyei tanács. Az Állami Ifjúsági Bizdttság 14 millió, a MÉM tízmillió forinttal támogatja ezt a beruházást, a köz- művelődési alapból 12 millióval segítik. A Szolnok megyei művelődési központ számos üzem, vállalat jóvoltából, széles körű társadalmi összefogással valósul meg, előreláthatólag 1977. november 7-ig. Az a nyolcmillió forint, amelyet a közművelődési alapból nyújtanak, a mielőbbi befejezést segíti. A támogatásban részesülő 26 város és község között szerepel Pécs, Eger, Gyöngyös, Tótkomlós, Dióskál, Battonya, Szombathely, Zalaegerszeg is. RAHMATi/UA RAfMKULOV; Hirtelen úgy rémlett, hogy nem azt mondom, amit kellene. Szemmel láthatóan Jermek is észrevette, mert felnyerített, mint egy szilaj csikó, és a lábával kalimpálva a levegőben, hasra vetette magát. Ez határozottan nem tetszett nekem. — Állj fel! — mondtam most már acélkemény hangon. — Hol a húgod? — Ott — felelte az apjára méltatlan fiú, és piszkos ujját a vízlevezető csatorna felé nyújtotta. Kulsat az árok partján egy ócska, rozsdás lavórban szorgalmasan mosta a tegnapi ruháját. A ruha már elnyerte azt az utánozhatatlan színezetet, melynek alapján a padlórongyot tévedés nélkül meg lehet különböztetni a frissen keményített törülközőtől. — Kulsat! — szóltam rá panaszosan. — Kislányom! — Mosok, apu ... Nem tudom, hogyan tartottam vissza a sírást, amikor meghallottam cérnavékony hangocskáját. Elhihe- tik, nem kis erőfeszítésembe került. Ám, amikor újra megszólaltam. a hangom olyan’ volt, mint a fogyasztási szövetkezetünk elnökéé, ha meg akarja mutatni, hogy elégedetlen valakivel. — Kiscsibém csavarod ki rögtön azt a rongyot, ami az előbb még a legjobb ruhád volt! Gyerünk haza! Az atyai harag büntető kardját ismét kiütötte a kezemből kérő hangja: — Te ceávard ki, apu. Kinyomtam, leöblítettem a zavaros vízben, újra kinyomkodtam és megmutattam Kulsatnak — Tetszik? — Fekete — mondta vidáman Kulsat. — Pedig azelőtt egész fehér volt. Miért? — Talán azéét, mert mosás után a szín rendszerint megváltozik, kislányom. Most pedig indulás haza! Jermék, ebédelünk! Varázsló fakírnak képzeltem magam, lerántottam az újságpapírt a tegnapi vacsoráról —, de nem történt csoda: az ételmaradékok ételmaradékok maradtak. Igaz, a paradicsom összefonnyadt, egyébként azonban minden úgy volt, ahogy az este. Ünnepi lakoma a legyek számára. A gyerekek várakozóan néztek rám. Rájuk pillantottam én is, de én már nem vártam semmi jót. És amikor a kétségbeesés korbácsként cserdített végig a hátamon, hirtelen feleszméltem és felkiáltottam örömömben: A meghívó Kevés olyan nyelv van a világon, amellyel annyira érzékelhetően lehet kifejezni az árnyalatokat, a finomságokat, mint a magyar. Nem csupán a kimondott szó, de a hanglejtés, a hangsúly is-- egészen más értelmet ad az elhangzott szónak, más-más érzelmi töltést a mondatnak. Mindennek a fordítottja is igaz, mert — nyelvészek szerint is — kevés olyan nyelv van a világon, amellyel olyan sokrétűen és árnyaltan lehet sérteni, bántani, negatív irányban az érzelmekre hatni, mint éppen a miénkkel. Nemhiába vannak ilyen és hasonló szólásaink: — Agyonvágta a szóval! — Amikor megmondtam neki a magamét, se köpni, se nyelni nem tudott. A nyelv tehát egyik legfontosabb eszköze kapcsolatainknak, kifejezője barátságos, vagy barátságtalan viszonyunknak, érzelmeinknek. — Szóból ért a magyar, — tartja a közmondás. — Beolvastam neki! — újságoljuk otthon, vagy má- sütt, ha úgy érezzük, hogy elégtételt vettünk valakinél önmagunk számára. Azok, akik Petőfi, Arany, József Attila, Radnóti nyelvén nőttünk fel — tehát úgyszólván valamennyiünknek — tudnunk kell, hogy a szép beszédben gyönyörködni lehet. Tőlük tanulhattunk és tanuljuk meg a nyelv finomságait, szépségeit. Sokat hallunk mostanában arról, hogy nyelvünk elfaj- zik, eldurvul és bizony jócskán akadna benne gyomlálni- való. Nem használjuk eléggé nyelvünk finomságait, még akkor sem, ha kifejezetten örömet akarunk szerezni valakinek, vagy valakiknek. A napokban olvastam egy nyugdíjastalálkozóra szóló meghívót. Egy olyan találkozóra, ahová szeretettel várják az idős, munkából kiöregedett dolgozókat, ahol minden bizonnyal elbeszélgetnek, kedvesen eldiskurálnak majd egy- egy pohár borocska mellett. A meghívóban megszólítás nélkül így fogalmaztak: — Értesítem, hogy október 22-én du. 17 h-kor nyugöi- jastalálkozót tartunk és ez alkalomból várjuk. Vezetőség. Eltűnődtem. Egy szeretetteljes, bensőséges találkozóra! így meghívni az idős dolgozókat, lelki és nyelvi szegénységet, érzéketlenséget jelent! Ezek után azon sem csodálkoztam volna, ha a záró sorban ezt olvasom: — Amennyiben nem jön el, úgy stb. stb. .1 — Elmegy? — kérdem a nyugdíjast, aki kapta a meghívót. — Mit tehetnék? Nem szeretnék elszakadni az üzemtől, meg aztán a régi jó barátok. A régi munkatársak! — Mindig ilyen hivatalos szeretettel küldik a meghívót? — Többnyire! — Ügy látszik, ők már így szokták meg... Kár! Nagyon nagy kár! Ajánlani, javasolni azonban szabad: Szokjunk le róla! Aki írja, ne feledje: egyszer ő is nyugdíjas lesz, és minden bizonnyal ő is kap majd meghívót. .. Szalay István — Akartok tejet? A gyerekek kértek, s én tüstént kimentem a folyosóra, ahol a tejet tartottuk, amelyet naponta hordott nekünk egy öregasszony. 0, az áldott jó néni! Feltettem a fazekat a vil- lanyrezsóra, aztán a hűtő- szekrényre vetettem időközben újra megnyugodott tekintetemet. Ott még volt egy üveg — pontos mása a tegnapinak, de bontatlan. Az első pohár nem esett jól, éppen hogy csak lement. A második már sokkal jobban csúszott. A hárma ... Undorító szag ütötte meg az orromat. Óriásit szökell tem a rezso felé, de már elkéstem. Az üres fazék csendesen bűzlött az odakozmált tejtől. A nap hátralevő részét a szoba szellőztetésével töltöttük. A hétfő egy garmada mo- satlan edénnyel köszöntött rám. Ez annál is inkább meglepő volt, mivel a házban lassan már huszonnégy órája nem volt semmiféle normális táplálék. Erre vonatkozó elképzeléseim természetesen semmi eredménnyel nem jártak, és gondolatban újra Kamashoz fordultam. „Ha tudnád, drágám, hogy kifáradtam a házi munkában — hallottam a hangját, ahogyan éjszakánként rókezdte. — És mennyi bajom van a gyerekekkel. .. Csak ne fordíts hátat, hallgass végig. A gyerekek ...” „Az élet virágai” — feleltem találékonyan, mint mindig. — De persze ha komolyan meggondoljuk, szükséged van egy kis pihenésre. Vagy kételkedsz abban, hogy sikeresen helyettesíteni foglak téged?” Kama« kételkedett, és nekem még nagyobb energiát kellett arra fordítanom, hogy rábeszéljem az utázas- ra. Hát tessék, sikerült: rábeszéltem! Gondolataim más irányt vettek: embereket kell felfogadni, ki kell festetni a lakást... Kamas húszadikán érkezik, tehát legkésőbb tizenötödikén el kell kezdeni a felújítást... El kell vinni a gyerekeket a fürdőbe, ki kell mosni a fehérneműjüket ... Mindenesetre, drága Kamas, meg fogsz szégyenülni a hitetlenségedért!... Meg azért, hogy a saját kultuszodat akarod megteremteni! A borotválatlan arcomra hulló forró napsugár visszatérített a kegyetlen valóságba. Hol vannak a gyerekek? — Kulsat! Csak a borospoharak zör- rentek meg a pohárszéken. Különben semmi nesz. — Ku-u-ulsat! A poharak most még hangosabban csörrentek ös£2c, aztán újra csend. Az udvaron megint a homokbuckán ült Jermek, mint egy önmagának állított emlékmű. — Kisfiam, hol van Kulsat? Az emlékmű hallgatott. — Hol van Kulsat?! — Nem tudom, apu ... honnan tudnám? — Honnan tudnád, te csirkefogó?! Hát nem azt mondtam, hogy együtt játszatok? —- Nem emlékszem, hogy mondtad volna. Kirohantam a ház elé, és galléron ragadtam a szomszéd kisfiút, aki a sebesen száguldó vizet bámulta a csatornában. Ujja tövig az orrában volt. — Nem láttad Kulsatot, Jura? (Folytatjulii
