Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

Tízezernyi ötlet Moszkvában a Szovjetunió Népgazdasága Eredményeinek Kiállítása területén rendezték meg a fiatalok tudományos-műszaki alkotói kiállítását. Bolgár, magyar, ku­bai, lengyel, román, mongol, német, csehszlovák és szovjet fiatalok mutatták be az ipar, a tudomány és technika legkülönfélébb ágaiban elért haladást az általuk készített több, mint tízezer tárgyon keresztül. A legérdekesebb kiállítási tárgyak között vannak azok a repülőszerkezetek, melyeket a szovjet főiskolások tervező irodái hoztak létre. Képün­kön egy ilyen repülöszerkezetet láthatunk. Csendes évfordulót ünne­pelhettek a hónap elején az Esti magazin szerkesztői, mert ekkor volt egyéves a műsor. Azóta a 45 perces napi krónika — 168 óra mellett — a rádió egyik legtöbbet hallgatott műso­rává^ vált. A kérdés azon­ban nem is ez (az veszít, aki nem figyel oda), hanem, hogy mitől vonzó ez az esti összefoglaló. Azért, mert a hazai és világesemények roppant sűrített keresztmet­szete, amelyben szinte egyenlő súllyal szerepelnek a felületeken aprónak tűnő történések és a világpoliti­ka körmönfont praktikái. A telexhírek és a magnó- felvételek lehetővé teszik, hogy egymás mellett szó­laljon meg a New York-i és pekingi tudósító, a világ­űr utasai és a dabasi agro- mérnök. A magazin nem ad fejlő­désrajzot, csak mozaikképet. Az már a hallgató dolga, hová helyezi ezeket a mo­zaikkockákat. Ezért is fon­tos, hogy a szerkesztők ne a két általános osztályt vég­zettek tudatszintjéhez mér­jék a történelemnek ezt a pillanatját (egy nap), ha­nem a nyitott tudattal élő, tájékozott és tájékozódó, az egészből részt vállalni tudó emberek fejéhez és megér­téséhez. Az évforduló (ok­tóber 6.) napjának esemé­nyeihez tartozott, hogy népköztársaságunk elnöke Latin-Amerikába utazott, hogy 8—10 évre elegendő földgázkészletünk van, s ez még akkor is elegendő, ha 1980-ra kétmillióra emelke­dik a fogyasztók száma, hogy a Francia Köztársaság elnöke Iránnak nukleáris céntrálékat adott el, de „hajlandó megszervezni a libanoni felek kerekasztal- értekezletét, ha ezt az érde­keltek kérik,” hogy Szege­den megkezdődött a tör- vénvszéki orvosszakértők ötöd' V tudományos tanács- •ko"-1" hogy Bangkokban Sokat ígérő művészeti ese­ménnyel kezdi őszi-téli kiál­lítássorozatát a Hatvani Ga­léria. Csütörtökön délután 5 órakor nyílik meg az a tár­lat, amelyet XX. századi képzőművészetünk kiemel­kedő szobrászegyéniségének, Mikus Sándor Kossuth-díjas, kiváló művésznek az alkotá­A Upnfihnn jMtítt. október 19« kedd egy reformcsoport megdön­tötte a kormányt, feloszlat­ta a parlamentet, betiltotta a politikai pártok tevékenysé­gét, elrendelte a gyülekezé­si tilalmat és így tovább, de már csak az állítmányokat idézve: „részt vett, üdvözöl­te, hangsúlyozta, fogadást adott, látogatott, tájékozta­tott, tanácskozott, elisme­rést keltett, tanulmányoz­ta.” És egy hír a lengyelor­szági környezetvédelemről: „A környezetet károsító üzemek nem az okozott kár arányában fizetik a bünte­tést, hanem az összegnek a többszörösét, amennyiben a tisztító berendezések kerül­tek volna.” Az események színhelye: Caracas, Genf, Koppenhága, Bejrút, Prá­ga, Salgótarján, Bonn, Sze­ged. Egy év alatt azonban alig változott a kép és visszala­pozva a múltat (1975. okt. 6.), a hallgató újra és újra csak azt állapíthatja meg, hogy bár a mozgó és nyug­talan világ időnként idege­sen kopogtat ajtaján, a tör­ténelem lassú mozgású óri­ás: csak nemzedékek munká­jával és tisztes szándékai­val, apák és fiúk közös tet­teivel halad előre, de min­dig feljebb és feljebb. Az Esti magazin akkor marad továbbra is jól szer­kesztett, izgalmas műsora a rádiónak, ha nem lesz külön­leges módszere és követi a szertelen világ furcsa né­peinek nekiszaladásait és megtorpanásait, ha rátekint a szellemi élet hullámveré­seire. egy-egy párbeszédére, verssorra. egy szimfónia néhány ütemére, az időiá- rásjelentés néhány monda­tára is, mert mindez része a hétköznapoknak, életünk kísérőinek. o o o A Valós összképet! című tanulmányban Horváth Fe­renc (RTV Szemle) a hírek mennyiségi szaporodásáról, a súlytalan információkról és saiból rendeznek a Horváth Mihály utcai kamaraterem­ben. A megnyitó ünnepsé­gen dr. Pogány ö. Gábor, a a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója méltat­ja Mikus Sándor mun­kásságát, aki életművének huszonnégy reprezentatív alkotásával szerepel a Hat­vani Galéria 36. kiállításán. A tárlatot tíz napig tekint­hetik meg a hatvaniak, majd az egész anyag a gyöngyösi mezőgazdasági főiskola ga­lériájában kerül közönség elé. az információk súlyáról ír. Az információk, sokak ál­tal szennyezett áradatában nem a kútmellékiség, a pletyka a lényeges, hanem a kép teljessége. „Azt az összképet — tartja fontos­nak, — amit a tömegkom­munikációs műhelyek, s a kultúra és információtováb­bítás egyéb intézményei együttesen képesek az egyénben felébreszteni, azt, hogy a hírek alaktalan ára­datából kibontakozzék a valóságos belső és világ- helyzet. Azt, hogy nálunk az országban a szocialista rend szilárd, az élet — minden baj ellenére — nyugodt mederben folyik, s a gondokkal a szocialista vi­lágrendszer tagjaként képe­sek vagyunk, megbirkózni. Az összképhez azonban az is hozzátartozik, hogy Kö­zel-Keleten fegyverek dö­rögnek, Indiában emberek halnak éhen.” Az életet lehetetlen el­lentmondások nélkül elkép­zelni, élni és bemutatni. Az emberiség nagy vívmányai magukban hordozzák a né­pek boldogulásának lehető­ségeit, de ezek az eredmé­nyek csak lehetőségek ma­radnak mindaddig, amíg egy előretekintő szervezet, egy rendszerező elme nem állítja a jövő szolgálatába. A konfliktusmentes infor­mációk érvénytelenítik a lényeges információk hatá­sát. 1. Miután a' nagy háború óriási veszteségekkel befeje­ződött, Európa további útját a több mint 30 millió halott meglehetősen megváltoztatta. Ekkor egy tiszti küldöttséget indítottak útnak Németor­szágba, hogy a háborús bű­nösöket letartóztassa és ki­hallgassa. A tisztek először egy fa­luba utaztak. Itt a polgár- mester kényszermunkára használta a fogva tartott férfiakat és nőket. A küldöttséget e szavak­kal fogadta: — Uraim! Miért éppen én­rám gondoltak? Éppen reám, aki soha sem voltam náci. Ellenben minden alkalmat megragadtak, hogy lehetet­lenné tegyenek. Koncentrá­ciós táborral fenyegettek. Ne­kem sok hektárnyi területet kellett biztosítanom bárho­gyan is a hadsereg számára. Ez sokat jelentett a falu­nak. Különben nemcsak en­gem, de az egész falut meg­fl vonatok reggel indulnak A vonatok persze nem­csak reggel indulnak, ha­nem este is és nemcsak in­dulnak, de érkeznek is. Né­mi teatralitással, vagy köz­hellyel inkább: az egész élet egy nagy állomás. Ahová ér­keznek és ahonnan indulnak ismerősök és ismeretlenek sorsának vonatai, ahol nagy a nyüzsgés, a káosz, de vol­taképpen szigorú a rend, ahol mindent és mindezt le­het szájtátva nézni is, de cselekvő módon befolyásolni is e nyüzsgést, s ahonnan el lehet indulni a végtelenbe és megérkezni is az eladdigi nemlétből. Raimund Kaugver, szovjet —észt író ezt a közhelyet és köz helyet tette tévéjátéka alapszituációjává, és helyszí­névé is egyben. Az állomást, ahová nemcsak érkeznek a vonatok, de ahová az em­beri sorsok is befutnak, hogy a reggeli vonat indulás után, mint a sínpárok, szer­tefussanak más-más emberi égtáj felé. Hogy a televíziós játék mégsem vált közhellyé, ha igazán maradandóan nagy értékké azért nem is neme­sedett, az elsősorban annak köszönhető, hogy valódi em­beri sorsokat „futtatott be” az író bejárati jelzője e tá­voli és mégis közeli, ismert és mégis ismretlen állomás­ra. Igaz ugyan, hogy egyné­A belkereskedelmi minisz­ter rendeletet adott ki, amely szabályozza az idegenveze­tés rendjét. A korábbinál alaposabb, részletesebb rendelkezés pon­tosan meghatározza, hogy mi tekinthető idegenvezetés­nek, milyen szervek foglal­kozhatnak vele, szabályozza az idegenvezetők működé­sét és képzésüket, a felvé­teltől a vizsgáig. A rendelet szerint az ide­genvezetés — az ország ide­genforgalmi értékeinek meg­ismertetése, illetve mag37ar turistacsoportok külföldi ve­zetése céljából — díjazás el­lenében nyújtott szolgálta­tás; a tanácsi idegenforgal­mi hivatalok, valamint olyan vállalatok, szövetkezetek foglalkozhatnak, vele, ame­lyek alapszabályában sze­repel az utaztatásszervezés­sel kapcsolatos tevékenység. A szabályozás egész sor, ko­semmisítették volna. Nem tehettem mást, bérbe kellett adnom ezeket a férfiakat és nőket az őszi munkákhoz... A tisztek gépkocsiba ültek és a szomszéd városba utaz­tak. Ott felajánlottak nekik egy szobát, abban az egyet­len házban, amelyet a bom­bák nem romboltak a föl­dig. Tudakozódásuk eredmé­nyeként megtudták, hogy egy bizonyos Hänisch nevű gyá­ros a legfontosabb ember a városban. Műselyemgyára volt, ahol jelentős számú munkásságot foglalkoztatott. A legjobb kapcsolatban állt a legfelsőbb SS-parancsnok- sággal. Az ő ajánlatára nemcsak a gyárban, hanem a munkás- negyedben is tartottak raz­ziákat. A tisztek éppen ke­restetni akarták, amikor ko­pogtak az ajtón. Fiatal, jól öltözött úr lé­pett be, a sarkát összecsap­ta. — Engedjék meg. uraim, hogy köszöntsem önöket a melyike — talán mert szak­mabéli? —, például az új­ságíró, túlságosan is prog­ramszerűen megírtnak tűn­hetett, de a szavak és a sor­sok mélyén igazi emberi gon­dolatok, gondok rejteztek ebben az esetben is. És hogy a siker — mert A vo­natok reggel indulnak való­jában jó tévéjátéknak iga­zolta önmagát — mennyiben függ a rendező jó szerep­választásától, azt Radó Gyu­lát, a rendezőt igazolandón Szilágyi Tibor példázta a legsikerültebben. Arcán, te­kintetén, hanghordozásán, mint tengerpart fövenyén a hullám, végigvonult minden­ki sorsa, ott tükröződött ben­ne az egész „állomás”, fe­szes, fegyelmezett játéka, a kamerák előtti tökéletes ma­gabiztossága jelentősen já­rult hozzá — ha nem a leg­jelentősebben — a tévéjáték sikeréhez. Mesék az ezeregy­éjszakáról Elektronikus tévéjáték egy meséről? Mese egy elektroni­kus tévéjátékról? Vagy egy­szerűen : mese a televízió rábban annak tartott tevé­kenységet kizár az idegenve­zetés köréből. Így például nem számít idegenvezetés­nek vállalati dolgozókból ál­ló kirándulócsoportok, a TIT által önállóan szervezett ki­rándulócsoportok, szakma­beliek alkalomszerű vezeté­se. Nem idegenvezetés az sem, ha például múzeumban, könyvtárban, kiállításon, természetvédelmi területen az ott dolgozók vezetnek csoportokat. Idegenvezető csak tanfo­lyamot végzett, sikeres vizs­gát tett és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főisko­la által kiállított igazol­vánnyal rendelkező és nyil­vántartásba vett személy lehet. Idegenvezetői tanfo­lyamokat elsősorban a fő­iskola rendez, hozzájárulá­sával azonban az idegenfor­galmi hivatalok is megszer­vezhetik a képzést. A náluk kiképzett személyek azonban városomban, sőt a saját há­zamban ... De hogyan is gondolták, uraim? Miért szállítottam Hitler Adolf se­regének műselymet, amely­ből ejtőernyőt és más hábo­rús eszközt gyártottak? — kérdezik. Uraim, én laikus vagyok. Nem vagyok járatos a modern tudományok al­kalmazásában. Én a műsely­met harisnya- és ruhaanyag­ként állítottam elő. Én kezé­re játszottaam volna az SS- nek? Ugyan, uraim, hogyan kételkedhettem volna azok­nak az embereknek a meg­bízhatóságában, akik érvé­nyes állami igazolványtipu- tattak fel? Hogyan csuk­hattam volna be előttük a gyárkaput? Ez azt jelentette volna, hogy a város egész munkássága kenyér nélkül marad. Minden razziánál reszkettem, hogy találnak-e valamit, ami mindannviunk- nak kellemetlen. Elképzelhe­tik. hogy én titokban, szí­vem legmélyén, kezdettől fogva a náci állam ellen voltam.,. korszerű eszközeivel. Tessék választani. Jómagam a har­madik változatra szavazok. Kedves, bájos, a szép mesét jó interpretáló előadást láttunk, ahol végre az elektronika nem cél volt, amelyhez ki kellett előre agyalni valahai fáradt történetkét, hanem eszköz, amelytől a mese va­lóban, ha felnőtteknek szó­lóan is, de varázsos mese maradt. Vagy lett inkább! Szinbád kalandjai, küz­delme és voltaképpeni győ­zelme a Dzsinnel és felette, a szerelemmel való igazi ta­lálkozása, az emberi lele­mény, a furfang, a fantá­zia ezernyi fegyverével küzdve az ezernyi buktató ellen, pompás lehetőséget adott a mértéktartó ízléssel dolgozó rendezőnek. Rajnai Andrásnak, hogy kedvére „kijátszhassa” magát. És le­hetőséget a népes szereplő- gárdának —, akik közül nem hiányoztak az igazán 6zép „hurik” sem —, de akik kö­zül most külön ne emeljünk ki senkit, hogy egy este szép mesét mondjanak a fel­nőtteknek, akik talán még nem voltak akkor az ágyban. Legfeljebb utána. csak a megye területén mű­ködhetnek idegenvezetőként. Országos és külföldi idegen- vezetésre — ez utóbbi leg­alább egyéves gyakorlat után — a főiskolai tanfo­lyam sikeres elvégzése és természetesen az idegenve­zetői igazolvány jogosít fel. Az idegenvezetői igazolvány két évre szól, érvényessége további két évre csak to­vábbképzés után hosszabbít­ható meg. A rendelet intézkedik ar­ról is, hogy az idegenvezetők tevékenységét rendszeresen ellenőrizni kell; ez — a bel­kereskedelmi miniszter és az ÓIT irányelvei alapján az őket foglalkoztató szervek feladata. A rendelet előírja, hogy az arra alkalmatlan­nak talált idegenvezető fog­lalkoztatását meg kell szün­tetni. Az idegenvezetői iga­zolvány visszavonása a bel­kereskedelmi miniszter ha­táskörébei tartozik. (MTI) Á tisztek hallgattak. Autó­ba ültek és a nagyvárosba utaztak, egyenesen a volt hírhedt lőszergyárosnak ka­tonailag őrzött házához. Öreg ember volt. Egyedül, komoran gubbasztott. — Bocsássanak meg egy öreg embernek, ha nem tu­dom önöket illendően kö­szöntem ... — kezdte. Az önök érkezése engem szívből megörvendeztet. Minden erő­feszítésem arra irányult, hogy tehetségem szerint, a jó munkásainknak védelmet biztosítsak a gonosz idők­ben. És most szükségem van az. önök tanácsára. Mert, igen, errefelé nálunk, a hit­leri _ gonosz korszak után oly kevés a demokratikus szel­lem, hogy az ember szociá­lis kérdésekben őszinte ta­nácsot kitől is kaphat. Egyetlen reményem az önök ideérkezése, amely által megvalósulhatna, hogy a megvédett gyáram végre a legfontosabb fogyasztási cik­keket gyártsa. Különben iga­zán nagy kár lenne, ha par­lagon hevernének a géoeim. Én már egyszer korábban is ösztökéltem a mérnökeimet, hogy varrógépek gyártása fe­lől érdeklődjenek... A tisztek tovább utaztak, a szomszéd faluba, ahol egy tábornokot őriztek; annak a vidéknek a parancsnokló tá­bornokát, amelyben a hír­hedt koncentrációs tábor ál­lott. (Folytatjuk^ Mikus Sándor tárlata a Hatvani Galériában Ebegényi Tibor Gyurkó Géza 1 Miniszteri rendelet az idegenvezetésről

Next

/
Thumbnails
Contents