Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

A tudomány hírei Jő ÉTVÁGYÚ ZEBRACSIKÓ Talán nincs is Európában olyan állatkert, ahol ne ro­hangálnának kifutójukban a kedves, játékos kedvű zebrák. Vagy már ott szü­letnek, vagy Afrikából szer­zik be az állatkertek, még­pedig úgy, hogy lasszóval fogják be őket. Néhány év­tizeddel ezelőtt még vad­nyugati módon, lóháton vették üldözőbe a zebrákat Napjainkban azonban már Afrikában is megcsappant a hátaslovak száma, ezért helyettük a terepjáró autót alkalmazzák. Jobb is az autó erre a célra, mert gyorsabb, mint a ló, és így kevésbé fárasztja ki a zeb­rákat. Ha a hátasló korszakban túl sokáig tartott a hajsza, a rossz távfutó zebrák ha­lálra fáradtak. Sajnos sok fiatal állat szívgörcsben pusztult el, mire sikerült befogni. Terepjároautós be­fogásnál a lasszó kezelője a hepe hupás terepen vadul száguldó gépkocsi sárhá- nyóján ül, és onnan kezeli hallatlan ügyességgel a lasszót. Az elfogott zebrák meglepően szelídek, ritkán harapnak vagy rúgnak, és ellenállás nélkül „szállnak be” a szállítóládába. A szabadban élő zebrák szívesen tartózkodnak a struccok és zsiráfok társa­ságában. A zebráknak ugyanis kitűnő szaglásuk és hallásuk . van, a struccok viszont jól látnak, a zsirá­fok pedig az eleven „őrtor­nyok” szerepét töltik be. Állatkertben is jól szapo­rodnak a zebrák, anyjuk általában féltőn óvja hinta­ló nagyságú kicsinyét. Né­ha azonban van ez alól ki­vétel. A müncheni állatkert zebramamája például nem törődött kicsinyével, nem szoptatta. Ezért kellett üvegből táplálni, amit úgy megszeretett, hogy éjjel­nappal kétóránként követe­li az üvegét. A LUN A 24. SIKERES ÚTJA 1976. augusztus 9-fen, star­tolt a Szovjetunióból a Lu­na 24. hofdszonda, amely­nek csillagászati jelzése — 1976—818 volt. A Föld kö­rüli átmeneti pálya 194— 248 km, erről indult tovább a Hold felé. Augusztus 11- én pályakorrekciót végeztek, majd augusztus 14-én, a fé­kezőrakéták többszöri mű­ködésével Hold körüli pá­lyára tért. Erről egy ala­csonyabb átmeneti pálván kiválasztották a leszálló- helyet. a keringési idő ek­kor 1190 perc volt, maid a Luna 24. rakétás fékezéssel simán leszállt a Holdon. A leszállási pont a Mer Crises tengerben volt, 62° 12’ K-i hosszúság és 12°45’ É-i szé­lesség által meghatározott koordinátákon. Elődje, a Luna 23., 1974. novemberé­ben hasonló feladatokkal indult, de a leszállás véffső fázisában megsérül, ígv nem téljesíthette feladatait. A Luna 24.-et, erősebb és módosított talaimintavevő felszereléssel látták el, így elődeinél nagyobb mélység­ből vehetett mintát. A Lu­na 16. 1970-ben 100 g anya­got vett 40 cm mélységből, a Luna 20. 1972-ben, ha­sonló mennyiséget 15 cm mélységből a Hold különbö­ző területeiről. A Luna 24.- et most egy mélyebb me­dence felé irányították, ahol remélhető volt. hogy igen régi kőzetanyagot talál. A leszállás után a mintavevő berendezés 2 m méiyre fúrt le és egy 30 cm hosszú szegmens kőzetanya eot emelt ki. amelyet továbbí­tott a visszatérő konténerbe. A mintavétel után a vissza­térő egység hajtóművei mű­ködésbe léitek és a szonda feiq7áiió része visszaindult a Földre. 1976. augusztus 22-én, a tartály ejtőernyőn leeresz­kedett, 200 km-re DK-re a szibériai Szurgut városától. Kujbisev és Orenburg kö­zött. A felkutatott gömbtar­tályt Moszkvába szállítot­ták, ahol a Vernadszkij Geokémiai Intézet analiti­kai kémia tanszéke veszi vizsgálat alá a Holdról származó kőzetmintát. Az első megállapítások szerint a kőzet életkora kb. 4,5—5 milliárd év, bar­nás színezetű, eltérő külse­jű a Luna 16. által hozott mintától. Ezüstösen csillo­gó maximum 5 mm-es nagyságú részecskéket tar­talmaz. A semleges gázzal töltött vizsgálókamrában megmérik súlyát, fajsúlyát, összetételét, röntgensugár­zásra való reagálását, mág­neses hatásait stb. A rész­letes analitikai vizsgálatok kb. egy hónapot vesznek igénybe, tehát októberben várhatók az első részlete­sebb közlemények. Az eddi­gi Hold-kőzeteket is több ország tudósai vették vizs­gálat alá, így várható, hogy ebből is kapnak mintákat más tudományos intézmé­nyek is további elemzés el­végzésére. VELESZÜLETETT MALARIA Még a járványos területe­ken is igen ritkán észlelnek veleszületett malária esete­ket. Nemrégiben Chicagó­ban diagnosztizáltak vele­született maláriát, az első lázroham a csecsemő 7 he­tes korában jelentkezett, majd 72 óránként szabály­szerűen ismétlődött. A vér­ben kimutatták a kórokozó Plasmodium malariae-t. A csecsemő anyja nem tudott arról, hogy valaha is malá­riája lett volna, az apának (a szülők a Fülöp-szigetek- ről származnak) gyermek­korában volt maláriája, amelyet azonban meggyó­gyítottak. Az apa vérében ezúttal sem találtak kór­okozót, az anyáéban azon­ban igen. Az anyát és cse­csemőjét orvosi gondozásba vették. VADÄSZAT ÉS TERMÉSZETVÉDELEM A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunió törvényei szerint a fagazdálkodási szerveknek mindenkor fi­gyelembe kell venniük munkájuk során az erdő vadállományának érdekeit, akár vadászható, akár a va­dászat tárgyát nem képező vadról van szó. A vadállo­mány fenntartható mennyi­ségét a terület vadeltartó képességétől teszik mindig függővé. Az Ural-hegység erdőiben 1000 ha-on általában 10—15 szarvas él. A vadállomány megőrzését szolgálja az. hogy a hatóságok védik a természetes élőhelyén élő állat- és növényfajokat. A borz például teljes védett­séget élvez, ugyanakkor mindenkor vadászható a farkas és a nyestkutya, továbbá állami területeken a hiúz. A rókák mérgezését és a kotorékok gázosítását még a veszettség idején is tiltják 9 törvények. Fenyegeti-e vízválság az emberiséget? Nem, nem fenyegeti, ha az emberiség bölcsen és éssze­rűen fogja felhasználni és megóvni a vízkészleteket — állítja Mark Lvovics szovjet tudós, a földrajzi tudomá­nyok doktora „A világ víz­készletei és jövőjük” című új könyvében. A szerző 127 ország vízkészleteiről készí­tett felmérést. Sok országra vonatkozólag a vízkészlete­ket most mérték fel először. A Lvovics által kidolgo­zott új módszerek révén el­ső ízben sikerült felbecsül­ni a föld alatti vizek, a fel­színi folyóvíz és a talajned­vesség felújítható készleteit a hidrológiai tekintetben jól ismert országok esetében is. Üjdonságszámba megy az is, hogy a könyv adatokat tar­talmaz egy lakosra kivetít­ve a világ valamennyi or­szágának vízzel való ellá­tottságáról. Eszerint a leg­bővebb vízkészletekkel az egyenlítői övezet országainak lakossága rendelkezik, ahol a népsűrűség viszonylag ki­csi. A lakosság vízellátását tekintve kevésbé jó a hely­zet a mérsékelt övezet déli részében és a szubtrópuso- kon fekvő országokban, kü­lönösen Európa déli, Ázsia délnyugati részén, Észak-Af- rikában és Észak-Amerika déli részén. A szerző tüzetesen foglal­kozik a világ vízkészletei jövőjének kérdésével. Nap­jainkban bolygónk sok fo­lyója annyira szennyezett, hogy vizük gyakran már használhatatlan. Természete­sen ez nagy veszélyt jelent a jövő szempontjából, hiszen a lakosság növekedésével és az ipar fejlődésével kapcso­latban egyre több vízre lesz szükség. Ez a helyzet pesszimiz­must szül: némely tudósok úgy vélik, hogy a vízválság elkerülhetetlen, és elképze­léseik szerint csökkenteni kell azoknak a termékeknek a fogyasztását, amelyeknek előállításához vízre van szükség. Amennyiben ezek a javaslatok szükségtelén dol­gok előállítására vonatkoz­nak, akkor nem váltanak ki ellenkezést, ám de figyelem­be kell venni, hogy a föld­kerekség lakosságának kö­rülbelül egyharmada éhezik, százmilliók pedig nincsenek ellátva ruhával, lakással és más szükséges termékekkel. Mark Lvovics állítása sze­rint a vízkészletek elegen­dőek arra. hogy örök idő­kig szolgálják az emberisé- séget, méghozzá a fogyasz­tás csökkentése nélkül, sőt a fogyasztás növelésével. A könyv 25—30 évre elő­re tekintve vizsgálja a víz­■ készletek' helyzetét, felhasz­nálását, védelmét és átala­kítását, megközelítően a 2000. évi szinten. A prognó­zis két változatban készült. Az egyik prognózishoz a vízkészletek felhasználásá­nak és védelmének jelenleg alkalmazott elvei szolgálnak alapul. Ennek a prognózis­nak az eredménye negatív következtetésekre vezet: a szennyvíz-mennyiség körül­belül 12-szeresére növekszik, s ha ezeket a szennyvizeket a folyókba és a víztározók­ba vezetik — még a jelenle­ginél sokkal tökéletesebb tisztítás után is — ahhoz, hogy teljesen ártalmatlanná tegyék őket, gyakorlatilag a világon levő összes folyóvi­zet fel kellene használni. A másik változat más el­vekből indul ki. Közülük az a leglényegesebb, hogy a szennyvizeket el kell szige­telni a tiszta folyó- és föld alatti vizektől. Más szóval, meg kell szüntetni a szenny­vizek beömlését a folyókba és a víztározókba. E kérdés megoldása nehéz, de teljes mértékben reális. Mindenek­előtt csökkenteni kell az ipar vízfogyasztását, át kell térni a „száraz” technoló­giára. • A forgó rendszerű, zárt vízellátás, valamint a meg­tisztított városi szennyvizek ismételt felhasználása az iparban mindenütt, ahol nincs szükség nagyon tiszta vízre, jelentős mértékben csökkenteni fogja a vízfo­gyasztást. Egyebek közt az olyan nagy szovjet ipari központok, mint Perm (Ural), Szeverodonyeck (Uk­rajna), Rjazany stb. áttértek az ilyen vízellátási rend­szerre. A földek öntözéséhez a nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmazó városi szennyvizek felhasználása mind gazdaságilag, mind egészségügyi szempontból előnyös: a talaj sokkal ked­vezőbb közeg a szennyező anyagok ártalmatlanítására, mint a folyó- és az állóvi­zek. Emellett a szennyvízzel való öntözés lehetővé teszi a talaj termőképességének lényeges növelését. A könyvben vizsgált fő problémák közé tartozik az új irányba való átállás a vízkészletek minőségi kime­rülése ellen vívott küzde­lemben. Míg napjainkban a kedvezőtlen következmények ellen folyik a harc, addig a jövőben ennek a harcnak a szennyeződések okainak megszüntetésére kell irá­nyulnia. A harmadik válóper A 372-es számú ügyvédi munkaközösségben dr. Krom- pacsek Ede ügyvéd megkér­dezte az új ügyféltől: — Miért akar elválni? — Egy szóval felelhetek. Hal! — Hát ezt hogy értsem? — Ügy, hogy a férjem, amikor még vőlegény volt, nem árulta el, hogy szenve­délyes horgász. A mézeshe­tek után azt követelte, hogy minden szabad időnket a víz partján töltsük el. — Maga is horgászott? — Csak néztem öt. Ret­tenetesen untam az egészet, meg is mondtam neki, de mindig unszolt, hogy men­jek vele. Azt állította, hogy szerencsét hozok, ha vele vagyok, mert akkor jobban harapnak a halak. De ha egy szót szóltam, ha kér­deztem valamit, rám kiál­tott. hogy ne zavarjam el o halakat. Ha nagy pontyot remélt, ízgatottabh volt, mint a nászéjszakán. Egy vasár­nap megkérdeztem tőle: „Én, vagy a hat?” a pontyot vá­lasztotta. Hát ezért válók. Nem akarok a vízparton megöregedni. Hogy nekem milyen bat szerencsém van a házassággal! — Hogyan? Már volt egy válópere? — Kettő. — Szóval, ez a harmadik. Most mondja el szépen, mi­ért vált el már kétszer. — Melyikkel kezdjem? — Teljesen mindegy. Szá­moljunk talán visszafelé, mint az űrhajózásnál. Kezd­je a másodikkal. — Na jó! Ép testben ép lélek! gő nem rossz, de minden héten izomláz, egészen szer­dáig, az egy kicsit sok volt nekem. Addig veszekedtünk a hosszú túrák miatt, amíg egy rövid túrát tettünk a Pozsonyi úttól egészen a Markó utcai bíróságig. — £s az első számú válás? — Ez olyan rövidítés, mint a hal? — mosolygott az ügy­véd. — Körülbelül. Lajos, há­zasságunk második hónap­jában, szenvedélyes turista lett. Minden hét végét a he­gyekben töltöttünk. Előbb a budai hegyekkel kezdtük, az­után jött Dobogókő, meg a többi nagyobb hegy. Lajos azt állította: a turizmus fél egészség. Persze, a jó leve­— Sakk. Én csak dominóz­ni szerettem, de az első férjem megtanított a sakk rejtelmeire. Elég jól játszot­tam, de Béla mindig meg­mattolt. Arra akart rávenni, hogy tanulmányozzam a sakkfeladványokat: nem voltam méltó ellenfele. Én szerettem volna szombaton és vasárnap mást csinálni. Például kiülni vele a szigeti nagyszálló teraszára, de min­dig csak sakkra gondolt. Mondtam neki, hogy én nem akarom senkitől elvenni a világbajnokságot, sakkozzon mással. így lett aztán váló­per a sok vita vége. — Szóval hal, hegy, sakk. Na, majd szerkesztek egy jó bontóperi beadványt, de a horgászáson kívül még ki kell találnunk valamit. — Várjunk csak, ügyvéd úr. Volt még egy hobbyja. A szobatorna. Nekem is tor­násznom kellett, hiába mond­tam neki, hogy az iskolában is fel voltam mentve torná­ból. Ugranom kellett. Már negyven centire vittem, de mondhatom, kimerültem. — Negyvencentis magas­ság két szobában se nagy eredmény. — Ki beszél magasságról? Távolba ugrottam negyven centit. Az ajtótól a fotelig. Akkor beleroskadtam és ve­szekedtünk. — Valóban balszerencséje volt mind a három házas­sággal. Ibién csinos nő és három válás! — Valóban csinosnak ta­lál? — Hogyne. Nagyon. — Bocsánat a kérdésért, ön nős, kedves ügyvéd úr? — Hogy én? Neeem — ijedt meg az ügyvéd. — Na, ne féljen, nem akarom megkérni a kezét. — Maga úgysem jönne hozzám, asszonyom, én ugyanis — szabad időmben — vitorlázórepülő vagyok. Palásti László KOSSUTH 8.27 Zenekari muzsika 10.05 Iskolarádiő 10.35 Puccini: A köpeny 11.32 Thiel: Karib-tengeri fantázia 11.38 Colas oreurnon 12.35 Melódiákoktól 14.01 Pol-beat 14.13 Ezeregy délután ... 14.48 Éneklő Ifjúság 15.10 Az élő népdal 15.20 Szvit 15.44 Magyarán szólva ... 10.05 Harsan a kürtszó! 16.35 Reneszánsz korusmuzsika 17.05 Térképvázlat Veszprém megye művelődéséről 17.31 Bemutatjuk új felvételeinket 18.00 A Szabó család 18.30 Esti magazin 19.15 Beverly Sills és Richard Tucker énekel 20.00 Merre tart a fejlődő világ? 20.30 Üj nótafelvételeinkből 21.05 Kilátó 22.20 Köszöntjük a 60 éves Emil Gilelszt 23.30 Gyöngy Pál szerzeményeiből PETŐFI 8.33 Slágermúzeurn 9.20 Fennkölt tudatlanság 9.33 Derűre is derű . .. 10.00 Zene hullámhosszán 11.55 Látószög 12.00 Népdalok 12.33 Arcképek a lengyel irodalomból 13.25 Barkácsolók ötperce 13.33 Beszélni nehéz 14.00 Kettőtől hatig . . . 18.00 Európai népek zenéjéből 18.33 Rapszódia magyar módra 19.12 Mi történik Amazoniában? 19.30 Csak fiataloknak 20.33 Irodalmi kirándulások 21.03 A rádió dalszínháza 22.17 Fúvószene 22.43 Népdalcsokor 23.30 Operaáriák SZOLNOKI RADIO 17.00 Műsorismertetés — Hírek — Katona Klári énekel 17.10 Eszmecsere az újításról — Zenében erről, arról 17.25 Szemle üzemi lapokból 17.25 Üttörőhíradó 17.50 Operarészletek 18.00 Alföldi krónika 18.15 Az Uriah Heep és a Teach In együttes felvételeiből 18.28 Hírösszefoglaló — Műsorelőzetes wm MAGYAR 8.00 Tévétoma 8.05 Iskolatévé 13.05 Iskolatévé (Ism.) 17.30 A róka (Rövidfilm) 17.40 A szövetkezetek kongresszusa előtt 18.10 Mindenki iskolája 19.20 Tévétorna 19.30 Tv-híradó 20.00 Kisfilmek a nagyvilágból 21.25 Aki mer, az nyer! 22.25 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Világszervezet az emberiségért 21.00 Tv-híradó 2. 21.20 Racine: Berenice (Tragédia két részben) POZSONYI 19.00 Híradó, publicisztika 20.10 Ha boldog aTcarsz lenni 21.35 Híradó, publicisztika 22.10 Musica viva 22.55 Sporttükör és sajtószemle I" mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) du. fél 4. fél 6 és 8 órakor Az ötödik pecsét Színes, magyar film. Rendezte: Fábri Zoltán. EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) du. fél 4 és fél 6 órakor Rákóczi hadnagya Színes, magyar film. Este fél 8 órakor' Az ötödik pecsét Színes, magyar film. GYÖNGYÖSI PUSKIN: A veréb is madár Csak 16 éven felülieknek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A sirály éjszakája HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Olcsó regény HATVANI KOSSUTH: Huszárkisasszony FÜZESABONY: A stadion őrültjei <

Next

/
Thumbnails
Contents