Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-19 / 247. szám
Szakszervezeti vizsgálat: Milyenek a munkásszállók? EGY FELMÉRÉS tapasztalatai szerint a megye dolgozóinak mintegy 4,2 százaléka: szálláslakó. Ami első hallásra talán nem tűnik jelentősnek, de sokkal inkább figyelmet keltő, ha azt is tudjuk, hogy voltaképpen 4200-nál is több emberről van szó. Így aztán már a legkevésbé sem lehet közömbösen beszélni az otthoniaktól távol levőkről, azokról, akik napokig, vagy hetekig idegenben töltik a munka utáni idejüket, életük nagyobb részét. \ A téma érthetően éppen teért került az SZMT munkatársainak programjába is, amelynek során nem kevesebb mint 16 vállalat, üzem, intézmény portáján kopogtattak a közelmúltban, hogy megtudják: vajon milyenek a körülmények a szállásokon, a szállókon? Különösen pedig Bélapátfalván, ahol már csaknem egy külön községnyire tehető azoknak a száma, akik két pihenés között megyénk legnagyobb beruházásának a megvalósításán, az új cementgyár felépítésén fáradoznak. A nagyberuházás terület lén — mint másutt is — meglehetősen vegyesek a tapasztalatok, amit a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának képviselői látogatásaik alkalmával szereztek. Mint a testület elnökségének legutóbbi ülésén előterjesztett jelentésből, illetve az elhangzottakból is —1 többi között — kiderült; vannak korszerű, jól felsze-, relt vagy nem egészen megfelelő szállók, szállások. S akadnak bizony színvonalon aluli, olykor eléggé siralmas helyek is! Kifogástalan például a Sá- tonai munkaerők elhelyezése, de már a civilek modulbarakkjaiban o szobák a tervezett négy személy számára szűkösek, az ágyak elrendezése szabálytalan, a ruhás- szekrények kisebbek a meg-, engedettnél. A klubhelyiségek és oktatótermek a vizsgalat idejéig még nem voltak teljesen berendezve, a könyvtárak kialakítása ma is inkább csak elképzelés, s kevés a sportolási lehetőség. Különösen a FÖLDGÉP ,.tanyája” zsúfolt, s emellett ► .................................. m egoldatlan az épület közművesítése is. Bár a „C” jelű szállásoknál hat épületnek van egy közös bizottsága, úgy tűnik: Bélapátfalván valójában nincs igazi, hozzáértő, ügyszerető gazdája e házaknak. AZ ÁLLAMI ÉS a tanácsi építők Egerben, illetve Gyöngyösön egyaránt példásan iparkodnak kielégítőbb feltételeket teremteni szállóikban a dolgozóiknak — a HÁÉV a megye- székhelyen még tisztelet-' díjas kultúrfelelőst is alkalmaz a szabad idő hasznosabbá tételére — ám, sáj- nos, még mindig nem lehet elmondani, hogy minden rendben van. A biztosított lehetőségeket ma sem tudják teljesen kiaknázni. Az állami gazdaságok kö^ zül a kisköreiben sikeresebben, a hevesiben kevesebb szerencsével tették vonzóbbá a szálláshelyeket, míg a füzesabonyiban a régi, egészségtelen — de ma is használatos — épület mellett egészen újat, korszerűt is berendeztek a dolgozóknak: Hasonlóan próbáltak k előbbre lépni gyógyintézeteinknél a kékestetőiben, ahol . valóban minden igényt kielégítő új létesítmény szüle- ■> tett az orvosok, nővérek számára, de ugyanekkor, sajnos, a családosok ma is szűkös szobákban kényszerülnek még lakni másutt. így az egészségügy területén napjainkban voltaképpen csak a mátraházi szanatóriummal, illetve a hatvani kórházzal lehetünk igazán elégedettek, mert Gyöngyösön — például a szociális helyiségek méretei miatt — is van még egy kevés gond, Egerben pedig a megyei átlagnál lényegesen rosszabb a helyzet. Ez utóbbi városunkban ugyanis az orvos- és nővérszállások rendkívül szétszórtan vannak elhelyezve, ráadásul igen korszerűtlenek, egyikmásik esetben egészségügyi, vagy éppen tűzvédelmi szempontból is kifogásolhatók. Csaknem száz egyedülálló nő részére a kulturális élet és a nevelés alapvető feltételei is hiányzanak. A VOLÁN 4. SZÁMÜ Vállalatnál csaknem kétszáz dolgozó olyan bérelt szállásokon lakik, amelyeknek 60 százalékát szociális szempontból alkalmatlannak ta lálta a szakszervezet. A viszonylag még újnak számító egri „átmeneti szálló” talán az egyetlen igazán kulturált pihenőhely a nagy cégnél —, de a kulturális igények teljes kielégítéséhez még itt is több minden hiányzik. S lényegében e megállapítás — ä jó tapasztalatok mellett — vonatkozik a Mátraalji Szénbányákra is, s tulajdonképpen fennáll az esetek többségénél. Inkább csak pihenőhelynek szánják a szállót, a szállást, s nem túlságosan törekszenek arra, hogy a hétközi, esetleg több hetes „második otthon” egyebet is nyújtson lakóinak. Nem mindenütt rendszeresek — sőt, van, ahol teljesen hiányzanak — például az ismeret- terjesztő előadások, a filmvetítések, megfeledkeznek a mozi- vagy színházlátogatások szervezéséről. Nincsenek szórakoztató, nevelő szakkörök, s nem mindenhol indítanak tanfolyamokat, iskolákat — holott az illetékesek nagyon is jól ismerik a közművelődés fejlesztésével kapcsolatos központi határozatokat, tudják, hogy a különböző foglalkozásokkal mennyire összetarthatnák a szálláslakókat, mennyivel értékesebbé tehetnék a munka utáni órákat. S sorolhatnék még a példákat, amelyeket az SZMT munkatársai felsorakoztattak részletes jelentésükben, s amiről szó esett az elnökségi ülésen. Azonban úgy véljük, hogy ennyi is elegendő a helyzet érzékeléséhez, még inkább pedig az állapotok javításához. Mert — talán hangsúlyozni sem kell különösebben ——— az észrevételek egyben figyelmeztetések, feladatok is a szakszervezettől: a munkásszállókért, munkásszállásokért jóval többet kell tenni) mint amennyit ma észrevehetőnk. S REMÉLJÜK, hogy e jelzések, üzenetek — kivétel nélkül célhoz is érnek mielőbb. * Gyóni Gyula 1977-re kedvezőbb gépellátást ígérnek Az Agrotröszt sajtótájékoztatója r Dr. Kopácsi Ernő, az Agrotröszt vezérigazgatója hétfőn a mezőgazdaság őszi, valamint 1977. évi tér-; melőeezköz-ellátásáról tájékoztatta az újságírókat. Elmondta, hogy az ősz! munkákhoz a tavalyinál jobb gép-, alkatrész- és anyagkínálatot biztosított a kereskedelem. Az ellátás a legtöbb cikkből jobb a korábbinál, de egyes alkatrészekből és néhány géptípusból továbbra sem tudják kielégíteni az igényeket. Kedvező, hogy a kereskedelem a tavalyinál több nagytraktort biztosított a mező- gazdasági termelőknek. Magyar gyártmányú és szovjet erőgépeket adtak el eddig nagy számban, és várható, hogy az év hátralévő részében újabb szállítmányok érkeznek a Szovjetunióból, ahonnan a középtraktorokból is nagyobb mennyiség érkezik, elsősorban az MTZ—80-as típusból, amelyből eddig már 190-et vettek át. Az őszi munkákhoz szükséges betakarítógépek is a termelők rendelkezésére állnak, egyebek között kielégítő az ellátás a burgonya- és cukor- répa-betakarító gépekből, valamint a kukoricatöréshez szükséges szerkezetekből. Az alkatrészekből nagyobb az őszi választék, mint az elmúlt év azonos időszakában, néhány géptípusból azonban tovább tart a raktári készletek csökkenése, miután a gyártóművek nem szállítják folyamatosan az utánpótlást. Műtrágyából van elegendő, itt az okoz gondot, hogy _ a gazdaságok hónapok óta tartózkodnak a vásárlástól, ezért különféle banki kedvezményekkel ösztönzik a forgalom növelését. 1977-ben az ideinél is kedvezőbb lesz a termelők kiszolgálása. Az Agrotröszt 7,8 milliárd forintos értékesítést tervez. Traktorokból 7 800-at szereznek be, közöttük 200 Rába-Steiger típusú nehéztraktort és szovjet és csehszlovák vontatókat, amelyek iránt szintén nagy az érdeklődés. A gabonakombájnokból továbbra is az NDK-beli, valamint a szovjet típusok beszerzését szorgalmazzák. Megkezdik a lengyel Bizon-Gigant aratócséplő gépek importját 1977-ben, 50-et hoznak be. A gépellátás korszerűsítésére bevezetik a vevőszolgálatot, ennek keretében már idén megszervezték a szovjet korribájnok kezelőinek oktatását. A márkaszervizhálózat is kialakulóban van, háromféle géptípus központosított karbantartását, szemléjét és javítását ily módon biztosítják. Három elkülönített garanciális raktárt is nyitnak. Jövőre növekszik a műtrágya-felhasználás, viszont, — amint arra az Agrotröszt vezérigazgatója is figyel- meztett — talajerőgazdálkodás jelenlegi színvonalán nem elsősorban a műtrágyaadagokat kell növelni, hanem a felhasználást kell hatékonyabbá tenni; ennek a programnak a keretében az Agrotröszt 20 millió forinttal támogatja a kemizá- lási központok építését. Javul a növényvédőszer-ellá- tás, a mezőgazdasági fel- használás jövőre az ideihez képest 10—15 százalékkal fokozódhat Nagy gondot fordítanak a kisgazdaságok ellátásának javítására, egyebek között hatféle permetezőt árusítanak majd, és az ideinél 15 százalékkal több kis csomagolású műtrágyát hoznak forgalomba. (MTI) A quagtóbusok A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat hagyományos gyártója a fémből készült víztároló berendezéseknek. Külföldön is igen keresettek az új, kikötés nélküli, 200 köbméter víz tárolására alkalmas aquaglóbusok. (MTI Foto — Karáth Imre) Jó a beruházás, de... zött nehezen lehet korszerű, mai igényeknek megfelelő termékeket rentábilisan gyártani. Példabeli gyárunk vezetői és szakemberei valószínűleg ez utóbbi okból gondoltak és terveztek a beruházásokkal. Hogy tervük mégsem volt jó, annak nem az az oka, hogy a beruházás elvetendő, rossz módszer. Hanem az, hogy olyan időszakban folyamodtak szinte kizárólag a beruházások növeléséhez, amikor ehhez nem megfelelőek a feltételek, szerények az anyagi lehetőségek. To-; vábbá: figyelmen kívül hagyták azt az aprócska tényt is —- a kétségtelenül modernizálásra szoruló géppark mellett —, hogy nagyok a kiaknázatlan tartalékok esz-! közökben, szervezetben, munJ kaerőben ég leginkább a termékszerkezetben. Kizárólag a „leszben” bíztak, miközben a kezük ügyében le-' vő „vant” figyelmen kívül hagyták, »UGRIK” AZ IRODAHÁZ Mondanom sem kell, hogy a tervzsüri után lehangoltan tértek haza a vállalat vezetői, csalódottságukat ma sem tudják leplezni. Perspektí-j váílannak érzik magukat Olyanoknak, akiktől az állam megtagadta a segítséget, „pedig mi az állam vállalata vagyunk” — értékelik a történteket. Mert az tör-; tént, hogy az utolsó tervvariációból már kimaradt az új irodaház- és a csarnoka építés. A vállalati üdülőhöz sem foghatnak hozzá. Ami maradt: néhány millió a gépek kicserélésére, a leg szűk- ségesebb rekonstrukcióra, A vastag, dísztelen kötet meglehetősen hosszú címet visel: „Tervzsürik tapasztalata és az iparág feladatai 1976”. Mindössze néhány példányban készítette egyik gazdasági minisztérium — amolyan emlékeztetőül. Én „aktuális gondok gyűjteményének” nevezném, mert elég találomra felütni, s máris meghökkentő tényekkel találkozhatunk. X. Y. vállalat háromszor kényszerült tervét a felettes hatóság tárgyalóasztalára tenni, mire azt jónak találták. Első javaslatában két új csarnok építése, egy irodaház és egy üdülő létesítése szerepelt. Ez a gyár, amely fogyasztási cikkeket készít, az előzőhöz képest ebben a tervidőszakban mintegy 42 százalékos beruházási többlettel számolt — és ehhez kért — természetesen — állami támogatást. Tervtanulmányának mintegy kétharmadát a beruházások indoklása öleli fel, minden ebből indul ki és ide tér vissza. E vállalat termékszerkezete, annak termelési körülményei a vállalat tevékenységének hatékonysági vizsgálata, illetve munkaerő- helyzetének elemzése és tervezése — enyhén szólva —• már nem kapott a beruházásokhoz hasonló figyelmet és papírterjedelmet. A BERUHÁZÁS VEM ROSSZ MÓDSZER w. Aligha vitatható. Hogy a beruházás, adott gazdasági körülmények között kitűnő eszköze lehet a fejlesztésnek a konjunktúra kiaknázására. Vannak olyan esetek, amikor nincs is más lehetőség a termelés átalakítására, korszerűsítésére, mint a beruházás — hiszen régi gépekkel, elavult körülmények kör A BOLDOGULÁS KULCSA LETÉTBE HELYEZVE Azzal, hogy ezúttal nem kapta meg az állami pénze* két szóban forgó vállalat tunk — senki sem fosztotta meg őt lehetőségeitől. Az üdülő, az új csarnok kulcsa tulajdonképpen ott van „le-; tétben” az öreg csarnok fa- lai között... S hogy ez a kulcs elérhető közelségbe jusson, nem szükséges mást termi, mint a gondolkodás^ ban is átalakítani egy kissé a szemléletet: ne tekintsék a beruházást egyetlen eszköznek. A megvalósítás esz- köze jószerivel most más: ha a vállalat valóban azt teszi, amit a harmadik tér-* vezetben megfogalmazott —« az alacsony nyereségszintűj csak itthon eladható termé-* kék helyett olyant választ; amelyik exportálható, amely korszerűsége Tolytán jól fi<j zet — akkor csakhamar megteremtődik a szükséged anyagi fedezet. Hogy ez nem könnyű, sőS nagyon nehéz feladat? Érte fenekestől fel kell forgatni a régi elképzeléseket, meg kell erőltetni a tervezők fantáziáját, a régi módszerek helyett újakat alkalmazni — vállalni a kockázatot az újért, a szokatlanért, a feszítettebb szellemi és fizikai erőfeszítést... Igen, vaJ lószínűleg ezt mind jelenti.’ Mert ha alaposabban körbepillantunk — s nemcsak a vállalati színtéren — rájövünk : — körülményeink és lehetőségeink erre indítanak, erre szorítanak. Vállalatot, munkást, igazgatói egyaránt. j (Matkő István) | „Egy hajón utazunk” OIírÉcli Tesarik nyilatkozata a Népújságnak A címben szereplő gondol latot maga Oldrich Tesarik, a budapesti Csehszlovák' Kultúra igazgatója fogalmazta meg, amikor a sikeres magyar—csehszlovák barátsági napok Heves megyei programja után nyilatkozott a Népújság munkatársának. — Mindannyian egy hajón utazunk — mondotta —, a szocializmus hajóján. Ez jellemzi közös törekvéseinket, s ez a gondolat foglalta ösz- sze a barátsági napok sorozatát. Ügy érzem, az ilyen jellegű színes, változatos rendezvények még többet segítenek abban, hogy népeink megismerjék egymást, tájékozódjanak egymás életéről, munkájáról, eredményeiről és gondjairól. A barátság, a kölcsönös tisztelet kifejezését is jelenti. Amit eddig a két nép elért, önmagáért beszél és lelkesít is a további együttműködésre. A budapesti Csehszlovák Kultúra az eddig eltelt negyedszázad alatt a maga eszközeivel igyekezett megismertetni a magyar néppel életünket, alkotó hétköznapjainkat. Igyekeztük a 'leg-; jellemzőbbeket bemutatni gazdasági, kulturális és társadalmi vonalon, a legmegfelelőbb eszközökkel. Most, a XV. pártkongresszus után az új ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításán munkálkodunk, s együttműködve a testvéri magyar néppel és a többi szocializmust építő országgal, bizakodva nézünk a jövőbe. A budapesti Csehszlovák Kultúra munkájához a magyar párt-, állami és társadalmi szervektől igen sok segítséget kapott és kap. Példa erre a barátsági napok közelmúltban lezajlott sikere, amelyhez Heves megye vezetői nagyban hozzájárultak, s ezért most is köszönetemet fejezem ki. 1971. óta dolgozom Magyar- országon, de már korábban is volt lehetőségem a magyar népet megismerni és megszeretni. Bármerre jártam, a barátság nyílt, őszinte megnyilvánulásaival találkoztam. s ez küldetésünk teljesítéséhez igen nagy segítséget jelent. Jólesik tapasztalni azt az érdeklődést, amely Csehszlovákia népei iránt Magyarországon megnyilvánul. Gyakran találkozom egyszerű emberekkel, munkásokkal, termelőszövetkezeti dolgozókkal, akik beszélnek önmagukról, gondjaikról, sikereikről. A magyar nép eredményei lelkesítőéit számunkra is, hiszen valahol az együttműködés szerepe is megmutatkozik benne, hasonlóképpen, mint nálunk. A budapesti Csehszlovák Kultúra a nevében is szereplő, elsősorban a kulturális munka sajátos eszközeivel igyekszik segíteni a népeink közötti barátság elmélyítését. Szeretnénk minél alaposabban megismertetni irodalmunkat, művészetünket, s ezt a törekvést már eddig is számos jól sikerült rendezvény igazolta. Legutóbb például a Heves megyében rendezett kiállítások jelezték szándékunkat. Ami az itteni programot illeti, három nagy rendezvényen — politikai gyűlésen — ezernél több emberrel találkoztunk, s mindezek mellett ötven helyen esett szó valamilyen formában népeink közös dolgairól. Gyakran hallottuk az igényt. 8 magunk is egyetértünk a gondolattal: ne csak alkalomszerű találkozókon beszélgessünk, hanem jöjjünk össze gyakrabban. A barátság igénye fogalmazta meg ezt, márpedig a barátság gondolata nem viselheti az „alkalmi” jelzőt, hiszen ez egy olyan szép folyamat, amely kihat az emberek egész életére. Ezt ápoljuk együtt, hogy életünk egyre jobb és szebb legyen — fejezte be nyilatkozatát Oldrich Tesarik igazgató. (kálai) ]
