Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

Ötvenéves a színpadi Háry János Fél évszázadon át füllenteni, nagy Idő. Márpedig Ko­dály Zoltán remeke, a Háry János kerek ötven év óta mond nagyokat az Operaház színpadán. 1926. október 16- án volt az ősbemutatója, s mindmáig a színház egyik si­kerdarabja. Az alapötlet, hogy Garay János elbeszélő költeményé­ből zenét kívánó színdarab készüljön, Paulini Béla nevé­hez fűződik. Maga mellé vette társszerzőül Harsányt Zsoltot a versek megírására. Harsányi a korszak egyik divatos regényírója, gyakorlott színpadi szerzője és ope­rafordítója volt. Felajánlották a librettót Kodály Zoltán­nak, aki szívesen vállalkozott néhány zeneszám megírá­sára. Először a Nemzeti Színháznak szánták, mert sok volt benne a próza. Lényegesen kevesebb zeneszámmal, mint ahogy napjainkban halljuk. Á Nemzeti Színház nem tudta elfogadni, mert képte­len volt biztosítani a megfelelő zenekart és kórust. Ekkor Radnai Miklós, az Operaház igazgatója, — Kodály volt tanártársa a Zeneakadémián, — tudomást szerzett a ké­szülő Háry Jánosról, és hajlandó volt arról tárgyalni. A beharangozott műsortervben szereplő,. Kodály-daljáték híre feltűnést keltett. A zeneszerzőnek ugyanis a huszas évek derekán több 1 volt az ellensége, mint híveinek szá­ma. Fokozták az érdeklődést a premier előtt mutatkozott váratlan akadályok, amelyek késleltették az első előadást. Megtörtént például, hogy a kényes ízlésű Kodály olyan szigorú volt önmagával szemben is, amilyenre kevés példa akad. Ha egy résszel nem volt megelégedve, újraírta. A zeneanyagot huszonöt számmá bővítette. Á Háry János muzsikája ma már mindenki előtt köz­ismert: Tiszán innen, Dunán túl; a toronyóra zenéje; a toborzó. „Az előadásról csak lelkesedéssel és a legmele­gebb dicsérettel szólhatunk. A Háry nem rokona sem Münchhausennek, sem Falstaffnak, a mi Toldi Miklósunk, Ludas Matyinek korhely testvére ő” — írta bírálatában dr. Péterfi István. A Háry Jánost az ősbemutatóra Márkus László rendezte, Oláh Gusztáv díszleteiben. Rékai Nándor tanította be és vezényelte, örventesen köztünk él most is dr. Palló Imre, az első nagyszerű Háry János, aki visz- szaemlékezhet méltó partnereire, Nagy Izabellára, aki örzse volt, Körmendi Jánosra, aki Marci kocsist játszotta, Dalnoky Viktorra, Napoleon megszemélyesítőjére és a többi jeles művészre. '„A Háry Jánossal megszületett a magyar népi daljá­ték” — írta egy másik kritikus. De akadhat idős színház- látogató, aki még emlékezhet a felejthetetlen operai be­mutatóra. Sok volt a tip?, kihívás. Még az ellenfelek is kénytelenek voltak elismerni, hogy Kodály igazi nagy sikert hozott a színháznak. Könnyű volt megjósolni, hogy a Háry János lesz az az obsitos, aki sohasem kapja meg az obsitot. Több mint kétszázötvenszer került azóta színre Budapesten. A Háry János premierjén sok anekdota született. Minthogy már az elején szépen jövedelmezett, megkér­dezték Paulini Bélát, mire költi a tantiémet. Az állan­dóan kávéházban, vagy vendéglőben dolgozó író egyszerű magyarázatot adott: / — Hordókra! öt hordó bort veszek, a másik ötbe szó­davizet. Spriccernek! Kodály a bemutató idején negyvennégy éves volt. A' Háry zenéjéből szvitet komponált, amely azóta is nép­szerű szerte a világon. (K. K.) «9 A fény tudósa Halálának 150. évforduló­ján világszerte megemlékez­nek a neves német fizikus­ról és csillagászról. Joseph Fraunhoferről (1787—1826). Fiatalon hunyt el, de rövid élete során is sikerült sok új felfedezéssel gazdagítania a tudományt. Mint üvegcsiszo­ló. üvegek különböző színek­re vonatkozó törésmutatóját vizsgálva felfedezte a ké­sőbb róla elnevezett vonala­kat a nap színképében. A Fraunhofer-vonalak tu­lajdonképpen a Nap színké­pének abszorbciós vonalai. Ügy keletkeznek, hogy a Nap belső, fehéren izzó részének folytonos színképű sugárzá­sából a Napot körülvevő iz­zó gőzök és gázok a rájuk jellemző színképvonalaknak megfelelő fényt elnyelik. Mi­vel a Fraunhofer-vonalak hullámhossza megegyezik a Földünkön előforduló elemek emissziós színképének vona­laival. ezeknek az elemeknek a Napon való jelenlétére kö­vetkeztethetünk. A Fraunho­fer-vonalak révén többek között megállapították a vas. titán, króm, kobalt, nikkel, vanádium és mangán jelen­létét. a héliumot pedig ép­penséggel a Nap színképé­ben levő Fraunhofer-vonalak alapján fedezték fel. még mielőtt a Földön megtalálták volna. A kutatók eddig több mint 20 000 Fraunhofer-vona- lat észleltek. amelyeknek mintegy 60 százalékát azono­sították (a nem azonosított vonalak általában túlságosan gyengék). Fraunhofer a színképek előállítására elsőnek használt rendkívül finom vonalazású optikai rácsot, amely ma is alapvető alkatrésze a fény­nek hullámhosszak szerinti szétválasztására szolgáló szín­képelemző műszereknek, spektroszkópoknak, A másfél évszázada elhunyt sokolda­lú tudós a fény hullámtermé­szetét is tanulmányozta. Az ún. Fraunhofer-féle fények hajlási jelenségeket minden fízikakönyv leírja. Fraunho­fer a Nap átmérőjének mé­résére heliométert szerkesz­tett. Mester és mii Perez János alkotásaiból nyílt kiállítás a Műcsarnok­ban. Bal oldalon: a mester munka közben. Jobbra: különös szobor, címe: Szitakötő. Új könyvek Az Európa Könyvkiadó a magyar—csehszlovák közös kiadás keretében megjelen­tette Pavel Buncák váloga­tott verseinek kis kötetét, Rácz Olivér utószavával. Mai román kisregények érdekes kötete A túlélés krónikája; gazdag anyagát Domokos Gé­za válogatta. Az Alekszandr Puskin művei most induló bibliofil sorozatának első kö­teteként a könyvesboltokba került a nagy orosz költő drámáinak kötete, benne az Anyeginnel és a Borisz Go- dunowal. Henryk Worcell el­beszéléseinek válogatása A világ legnehezebb nyelve. A Lyra mundi sorozatban látott napvilágot a lengyel klasszi­kus, Juliusz Slowacki versese kötete. A világirodalom re­mekei 6. sorozatának új kö. tete John Steinbeck két híres regényét — Érik a gyümölcs. Kék öböl — teszi hozzáfér­hetővé ismét. Simon Bolivar írásainak ízléses kötete is most látott napvilágot. A népszerű Népek meséi sorozatban jelent meg A szép delfinlány; ez mítoszokat és meséket tartalmaz a Gilbert- és Elicle-szigetekről. Sigrid Koch gyűjtésében. Frantisek Langer: Haidarabadi légipos­ta című kis kötete érdekes filatelista történeteket tárták; máz. Tjjból kapható IIf és Petrov klasszikus műve. az Aranyborjú, a regény soka­dik kiadásban jelenik meg magyarul. Csorba Győző vá­logatott versfordításait tar­talmazza A kettőshangzat. A Modern Könyvtár új köte­tei közül említsük meg Wil­liam Eastlake regényét (Ä művész arcképe huszonhat lóval), Alexandra Ivasiuc esz- széinek kötetét (Pro domo) és Arcsil Szulakauri regényét (Az aranyhal). A Századok — emberek sorozat új kötete a,. Cem szultán, szerzője Ver^ Mutafcsieva. Ota Pavel elbe­széléskötete A halak jegyé­ben. A Diákkönyvtárban je­lent meg Friedrich Schiller Teli Vilmos című drámája, Vas István fordításában, míg a kétnyelvű Janus.könyvek sorozatban Katherine Mans­field kisregénye, a Preulde — Előjáték. t *-i A (KS) , ^WVW^WW^VW^^^^^^^^KA^^^A^AAA^^^^^^^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAA*^ F ejemet karomra támasztottam és belemélyedtem „A fran­cia forradalom történetébe”, min­denről elfelejtkezve a világon. Egyszer csak azt éreztem, hogy hátul valaki megfogja a kabáto­mat. Aztán könyökkel hátbaütnek. Majd karom alatt megjelent egy fából készült tehén buta pofája. Ügy tettem, mintha nem venném észre ezeket a ravaszságokat. Mö­göttem az a valaki sikertelen kí­sérletbe fogott, hogy kihúzza aló­lam a széket. Aztán megszólalt egy hang: — Bácsika! — Mi kell, Lidocska? — Mit csinálsz? Kisgyerekekkel mindig felettébb ostoba hangot ütök meg. — A zsirondisták taktikájáról ol­vasok, gyermekem. Hosszan bámul rám. — Miért? — Azért, hogy az analitikus mód­szer fénysugarát vessem a korabeli politikai szituáció homályára. — Miért? — Hogy szélesítsem látókörömet és fejlesszem szürkeállományomat. — Szürkét? — Igen. Ez egy élettani kifejezés. — Miért? Ördögi türelme van. Ezerszer is képes megkérdezni, hogy „miért?”. — Lida! Beszélj nyíltan, mit akarsz? A tagadás csak súlyosbít­ja az ember bűneit. Ó. női következetlenség. Lida só­hajtva válaszol: — Semmit se akarok, A képeket akarom nézni. — Lida. üresfejű asszonyszemély vagy. Fogd ezt az újságot és páni rémületben menekülj a hegyek kö­zé. — És aztán mesét is akarok. Kék szeme, tündöklő haja mel­lett elhalványul „A francia forra­dalom története”. N álad, kedvesem, a kérés több mint állítás. Nem lesz ez így jó. Inkább mesélj te nekem. Térden odacsúszik hozzám és nyakon csókol. — Sose hagysz békén engem ez­zel a meséléssel, bácsikám. Hogy meséljek és meséljek. No, figyelj csak ide... hallottál már Piroská­ról? Csodálkozó arcot vágtam. — Most hallom először. — Akkor figyelj... Hol volt. hol nem volt, volt egyszer egy kisány, akit Piroskának hívtak... — Már bocsáss meg... de nem tudnád megmondani, hogy ponto­san hol is volt? Felvilágosítás cél­jából a mese fejleményei során. — Miért? — Szóval, hol lakott? Lida elgondolkodik, majd kibö- ki az egyetlen városnevet, amit is­mer. — Hááát... Szimferopolban. — Nagyszerű! Égek a vágytól, hogy hallhassam, mi következik. Krkagyij Avercsenko: ESTE — 1; .Kosarába rakott pogácsát, meg vajat és elindult az erdőn át a nagymamájához— — Ez az erdő magántulajdon volt, vagy kincstári birtok? Csak, hogy békén hagyjam, szá­razon odaveti: — Kincstári. Ment. mendegélt, egyszerre csak előtte termett a far­kas. — Latinul lupus. — Micsoda? — Azt kérdem, hogy mekkora volt a farkas? — Ekkora. És azt mondja neki... Fintorog és úgy mondja: — Hová mégy, Piroska? — Lida! Ez nem igaz! Hiszen a farkasok nem tudnak beszélni. Te becsapod szegény öreg bácsi kádat! Szenvedőén összeszorítja száját. — Többet nem mondok mesét neked. Elszégyelltem magam. — No. akkor majd mesélek én neked. Ho] volt. hot nem volt. volt egyszer egy kisfiú... — És hol lakott? — kérdezi ka­jánul. M **z Ural nyugati hegynyúlvá­nyánál. Történt pedig, hogy az édesapja egyszer kivitte a kertbe, ahol alma termett. Leültette az egyik fa alá. ő pedig felmászott a fára, hogy almát szedjen. A kisfiú megkérdezte: „Édesapám, van az almának lába?” „Nincs kisfiam.” „Akkor én megettem egy varan- gyos békát!” Ezt az ostoba, hülye mesét egy részeges öregasszonytól hallottam valamikor. De Lidára döbbenetes hatással volt. — Jaj! Varangyos békát evett! — Képzeld. Bizonyára eltompul­tak nyelvén az ízlelőszemölcsök. Most pedig menj szépen, olvasni akarok. Vagy húsz perc múlva megint az ismerős ráncigálást érzem a kabá­tomon. egy könyök puhán hátba bök és suttogás hallatszik. — Bácsika! Tudok egy mesét. Nehéz neki kosarat adni. Szemei úgy ragyognak, akár az apró csil­lagok és száját olyan mulatságosan csücsöríti. — No, rendben van. öntsd ki fájdalmas lelkedet. — Itt a mese. Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy kislány az édesanyja kivitte a kertbe, ahol azok a... körték termettek. Felmá­szott a fára, a lányát pedig a fa alá ültette. Bizony. Aztán azt kérdezi a kislány: „Édesanyám! Van a kör­teknek lábuk?” „Nincs, kisleá­nyom.” „Akkor én megettem egy tyúkot!” — Lidka! De hiszen ez az én me­sém! A felháborodástól reszketve ütö- get kezével és közben kiabál: — Nem, az enyém, az enyém! A tiéd más. — Lida! Tudod, hogy ez plá­gium? Szégyelld magad! Hogy végét vesse a beszélgetés kínos fordulatának, megkér: — Mutass nekem képeket! — No, jó. Akarod, hogy megke­ressem az újságban a vőlegényed képét? — Igen. Előveszek egy ócska újságot és kikeresek benne egy torzképet, amely Gogoi Vij-ét ábrázolja. Gúnyolódva odanyújtom neki. — Nesze, itt a vőlegényed. E lborzadva néz a szörnyszü­löttre. majd lenyelve a ke­serű sértést, színlelt nyájassággal mondja: — Hát. jó. 1; Most add ide — megkeresem én a te vőlegényedet. — Talán menyasszonyt akartál mondani? — Igen, menyasszonyt. Megint csend lesz. Lida lemá­szik a díványról, nagyokat sóhajt és lapoz, lapoz a könyvben. — Gyere ide. bácsika — szólal meg bizonytalan hangon. — Itt a menyasszonyod. Ujjúval félénken egy ágasbogas fűz göcsörtös törzsére mutat. — Nem ]esz ez így jó. lelkem. Miféle menyasszony ez? Hiszen ez egy fa. Keress inkább valami utá­latos asszonyt. Csend lett újból, csak a gyorsan pörgetett lapok zizegése hallatszik. Majd halk, gyönge sírás, — Lida. Lidocska... Mi bajod? A bőven ömlő könnyektől alig tud beszélni, rádobja magát a könyvre, úgy zokogja; — Nem tudok... neked... elég utálatos... menyasszonyt találni. Vállvonogatva ülök le a „Forra­dalom” mellé, elmerülök az olva­sásba. Csend... Körülnézek. L ida az ajtó kulcsát tartja még nedves szeme elé és a nyí­láson keresztül néz rám. Elbámul azon, hogy ha szeméhez közel tart­ja a kulcsot, akkor egészben lát • engem, ha messzire, akkor pedig csak egy darabkát belőlem. Nyögdécselve lemászik a dívány­ról. felém jön és mögöttem egy arasznyira néz bele a kulcsba. Szemében ott ragyog az őszinte csodálat és csodálkozás a termé­szetnek e rejtélyes talánya iránt... (Raáb György fordítása.) AA/V\V»AAAA/VWVVW vSAAAAArV^/^AAlVVVV^AAAAA/^AAAA/^AAA/V^AAAAA/SíS/V^íVVvVVVV^AA/^AAvV^AAzVkAAAAAAA/V^AAA/VVVVV v^^vV”VVVvV^-V^,^.A«'^^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents