Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

in villa Vorazó...” Váraszó, hétköznap Szedik a jonatánt Füzesabonyban Ott ült Döbreni Pál, nyakában ekevas ••• VÁRASZÓ HEVES megye apró falvai közé tartozik Szűk völgyből kibúvó, szél­ső házaira két irányból is rálátni, a Pétervására— Bükkszenterzsébet és az Er­dőkövesd—Istenmezeje kö­zött nyújtózó műútról. Az el­suhanó autók utasai tá­volból csak annyit látnak, ha a fehérlő házakra rátekinte­nek, hogy nini, az ott valami­féle falu. De nagyon kicsi. Még kétkilométernyi sincs az út Erdőkövesdtől. Keve­sen fordulnak be erre. Pedig érdemes. Mert ez az erdős hegyek karjaiba bújt kicsi falu nagy csodákat kínál. Ke­vés lakóhely dicsekedhetik például ilyen jó és tiszta le­vegővel, szemet és szívet gyönyörködtető tájjal. S máshol a csend sem ily fris­sítő, ennyire kézzelfogható. Dicsekedhetnek a váraszóiak ritka műemlékkükkel, a 60- as évek elején helyreállított, román kori templomukkal, s gyarapodó jólétük szembetű­nő jeleivel. Szüntelen épül­nek az új házak és sorra fia­talodnak a régiek is. Város­ba illő villa valamennyi. Nem sajnálják a pénzt a lakásuk­tól, környezetük korszerűsí­tésétől. Nemrég például kö­zös összefogással parkot épí­tettek a falu szívében. S ott, ahol még egy éve is disz­nók, kacsák és libák íere- dőztek, most salakos sétá­nyok húzódnak műkő pa­dokkal, s a gondozott gyep­szőnyegen fenyők, nyírfák, bokorrózsák, különböző cser­jék díszlenek. Van művelődési házuk, könyvtáruk, iskolájuk. Ve­gyesboltjukban minden fon­tos, napi árucikk megkapha­tó, a kiszolgálás családias, kellemes. S ha valami kü­lönlegesebb dologra van szükség, nem gond „beugra­ni” valamelyik autóbuszjá­rattal Pétervásárára, az ÁFÉSZ-áruházba. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az öregek ma is sokat meselnek arról, hogyan is volt, amikor még a rimaszombati vásár­ba kellett járni. A fiatalok közül kevesen tudják, hogy a „bátyi” vásárjárás emlékét falujuk határának egy föld­rajzi neve is őrzi, a Vásárúti- dőllő. VÁRASZÓNAK orvosa is van. Dr. Bükkerdő Pál jár át hetente Istenmezejéről, de nem ritka, hogy Pétervásá- ra körzeti orvosa tart rende­lést. Ezt azért érdemes meg­jegyezni, mert az orvosi el­látás az egyik legjelentősebb tényező a falu „újkori” vál­tozásai között. Igaz, régebbe is alig kétkilométernyi volt a távolság az Erdőkövesdnél húzódó műútig, de földes, sáros, kátyús volt az odáig menet. Ha esett az eső, még lovas kocsival is nehezen le­hetett rajta közlekedni. Ha akkoriban Váraszón valaki megbetegedett, gyors segély­re nemigen számíthatott. Nem is beszélve arról, hogy orvost még a gazdagabb fa­lusi családok is csak végső esetben hívtak. Gazdag em­ber pedig alig élt ebben a faluban. Ma már nem újság itt sem a mosógép, a centrifuga, hű­tőszekrény, a rádió, a tele­vízió. Bútorban is a moder­net, a drágát veszik. A gye­rekeket gondosan járatják, szépen öltöztetik. . S itt kanyarodjunk visz- sza kicsit Váraszó történeté­hez, mert csakis a történe­ti múlthoz mérve értékelhet­jük megfelelően a jelent, azt az utat, amelyet ez a kis he­gyi falu a mai napig tartó fejlődése során bejárt. .. Nemcsak az egyik legki­sebb településünk Váraszó, de a legősibbek közül is va­ló. A gazdag történeti ada­lékok sorából természetesen a legjelentősebbeket soroljuk elő, amelynek felkutatása mindenekelőtt Kovács Bélá­nak, a megyei levéltár igaz­gatójának köszönhető, aki a 60-as években muzeológus régészként vett részt — Er­dei Ferenccel egyetemben — 1976. október 17., vasárnap a román kori templom feltá­rásában és helyreállításá­ban. A KÖZSÉG NEVÉNEK említésével először egy 1280 —1290 között kelt oklevélben találkozunk, személynév for- mályában. A nevezett okle­vélben birtokbeiktatásról van szó, s a birtokos neve: Leonardus filius Mochow de Varaszo. A későbbi időkben a pápai tizedjegyzékekben, jogbiztosító okmányokban említik a községet. Egy 1394- ből származó okiratban pedig fetlűnik egy jobbágy, bizo­nyos Anthonius filius Mi­chaelis neve „in villa Vora- zo”. Sok írásos adat fennma­radt a XV. század első fe­léből, a XVI. század köze­péről, s még a török hódolt­ság alatti taksák összeírásá­ban is állandóan szerepel a község. A tudós Bél Mátyás Heves vármegyét ismertető, 1730— 35 között született munkájá­ban így jellemzi Váraszót: „.. .szegényes falu, de temp­loma van...” Váraszó korábbi története során mindig is elkülönülve élt a szomszédos falvaktól. Nem rokonszenveztek példá­ul a szentdomonkosiakkal. A falu egy részét, az ala­csony, fűvel sűrűn benőtt „pást”-ot ma is úgy emlege­tik, hogy itt gyülekezett a lakosság, amikor több eset­ben bírókra keltek Domon­kos lakosságával. Haragud­tak jó ideig — a történelmi múltban — az erdőkövesdi- ekre azért, mert azokból a kövekből, amit Váraszó né­pe, saját templomának meg­építésére összehordott, a kö- vesdiek annyit elloptak, hogy abból felépítették gyor­san a maguk templomát. — Most már ez is más­ként van — magyarázza mo­solyogva Ivády László, a pé- tervásári közös községi ta­nács elnöke, majd a teljes­ség kedvéért hozzáteszi: — Persze, eleinte, három év­vel ezelőtt ránk, péterkeiekre is haragudtak. Három éve volt ugyanis a nevezetes ese­mény, amikor megszűnt a helyi tanács és Váraszót is Pétervásárához csatoltuk közigazgatásilag. — Nincs tehát semmi okuk, hogy mostohagyerekeknek érezzék magukat? — Az az egyöntetű véle­mény Váraszón, hogy azzal a három év előtti, nem kí­vánt „házassággal” igen so­kat nyertek. — Elém tesz egy dossziét, amelyben a rendszeresen megtartott ta­nácstagi csoportgyűlések jegyzőkönyvei sorakoznak. — Tessék, olvassa, itt vannak a bizonyítékok, miket mon­danak. Semmiben sem csor­bultak az érdekeik. Nemcsak tanácstagi csoport működik a községben, de a végrehaj­tó bizottságban is van két képviselőjük. A váraszóiak nem kerültek távolabb a ta­nácstól, a kapcsolat szoro­sabb és élőbb, mint bármikor is volt. Minden kedden igaz­gatási napot tartunk, de et­től függetlenül, bármikor fel­kereshetnek és fel is keres­nek bennünket ügyes-baios dolgaikkal, gondjaikkal, hi­szen itt, a közös tanácson, minden áldott nap fogadóna­pot tartunk. — És milyen más „bizo­nyítékai” vannak Váraszó és Pétervására jó „házasságá­nak”? — A közös tanács lét­rejötte a további fejlődésnek nyitott utat, hiszen ez az anyagi és szellemi erőforrás sok koncentrálását rette le­hetővé. Példákat is mondok... Az iskolát rendbe tettük, 820 ezer forintos költséggel. Több járda épül, mint korábban. Igaz, közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy idén nem lóg­hattunk neki az építésnek, mert bár jó időben megren­deltük a betonlapokat, azo­kat a mai napig nem szállí­tották le. Bővíteni fogjuk a ravatalozót, s már készül a terv az útépítéshez, amit a Rákóczi út 4—500 méteres szakaszán végzünk. Ezekre a feladatokra Váraszónak nem lett volna pénze. Csak az óvoda a nagy gondunk. Vár­aszóról is igen sok az igéry, szívesen behoznák a gyere­keiket a péterkei óvodába, sajnos' azonban hely nincs. A KÖZÖS TANÁCS elnö­ke szeretettel beszél a vár­aszói népről. Jól ismeri őket, gyakran forog közöt­tük, s mindenről tud, ami a faluban történik. Tud a pezs­gő kulturális életről, a gya­kori irodalmi estekről, a né­pes kórus sikereiről. — Szorgos, igyekvő és jó szívű nép lakja a falut — mondja. — Hadd mondjam el, hogy nem terveztünk ná­luk véradónapot. Jöttek és kérték, legyen náluk is. őszintén megmondom, nem sok véradóra számítottunk, hiszen kicsike a falu. És nagyszerűen sikerült, nagycn sokan eljöttek vért adni. És nemrég, amikor Pétrevásá- rán volt véradás, még erre is eljöttek a váraszóiak, hí­vás nélkül. Ezért mondom, hogy jó szívűek, segítség- adásra készek. Jó megélhe­tést biztosít számukra a tsz, de még mindig sok az eljá­ró, az ingázó munkás. Igaz, hogy évről évre csökken a számuk, s mind többen ott­hon akarják megkeresni a kenyerüket. A lélekszám most már a 900-at közelíti, s amint az óvodaügynél em­lítettem, gyerek is szépen van a családokban... Az elnéptelenedés jeleit hiába keressük tehát Vár­aszón. Az emberek, kevés hí­ján kilencszázan, nyugodtan élnek, jól érzik magukat fa­lujukban. Az erdős hegyek karjaiba bújt falujukban, tiszta és jó levegőben, frissí­tő csendben. A városi pártbizottság pén­teken aktívaülés keretében foglalkozott a kétesztendős múltra visszatekintő helyi takarékszövetkezet tevékeny­ségével, illetve a hétfőn és csütörtökön sorra kerülő részközgyűléseik előkészíté­sével. A tanácskozás során megvitatták azt a pénzgaz­dálkodási, hitelpolitikai szempontból fontos feladatot is, amelynek a megoldására a közeljövőben kerül sor. Ez Hatvan, Boldog, Hort és vidéke takarékszövetkezetei­nek egyesülése, ami által az ország legnagyobb, legerő­sebb szövetkezeti pénzinté­zetévé válik a városi köz­ponttal működő, fontos in­tézmény. Mottó I.: Súgni tudni kell. Mottó II.: Süketnek nem lehet súgni. Mottó III.: Ha csak ... K. kartársnak kapásból az igazságok tucatja jutott eszé­be, amelyek mind ide illené- nek most mottó gyanánt, amint némán és dermedten ült kies fekvésű felnőttokta­tási központunk csupa ablak tantermének egyik padja mellett, s kurta, de átható pillantást vetett tételére. Igaz, a kurta pillantásból rö­videsen elmélyült tanulmá­nyozás lett, de a dolgok ál­lásán ez sem segített. Az az igazság, hogy jó fél évszáza­dos. kopni s kopaszodni in­duló koponyája még a kér­dés lényegét sem tudta fel­fogni egészen. Mert valami cirkalmatos jogi nyelven volt megfogalmazva az a kérdés, hogy akár kínaiul is írhat­ták volna tőle. Nem is te­hetett mást szegény, mint hogy magában már az elején feladta a tétellel vívandó egyenlőtlen küzdelmet. Először — ahogyan emlí­tettem — mindenféle igaz­ság jutott K. kartárs eszébe. Később a könnyű gyermek­évek. majd az eszmélés. az iskola ... Amikor még sok­kal jobban fogott a feje, s fújta kívülről az Anyám tyúkját, meg mindenféle ver­sekét, Szent Istvánt, Vak Bottyánt és Vazult, az éne­A száraz, napfényes napo­kat jól kihasználják a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság­ban is. Benépesültek az al­máskertek, ahol 80 hektáron szedik a beérett jonatánt és az ízletes starkingot. A mun­kát, igaz, még szeptember elején elkezdték, de a jóko­ra esőzések miatt többször is abbahagyták. Most igye­keznek behozni a lemara­dást. Eddig 150 vagon almát szedtek le a fákról, melyet osztályoznak és farekeszek­be raknak. A füzesabonyi jonatánt és starkingot az ÁGKER vásá­rolja fel és értékesíti a hazai piacokon. Ezenkívül 50 va­gonnal a Szovjetunióba is exportálnak. Képünkön: az almaszedők egy csoportja. (Fotó: Perl Márton) A tervezett egyesülés, amelyben a részközgyűlé­seknek kell állást foglalni­uk, a lakosság oldaláról nézve, elsősorban hitelnyúj­tás szempontjából jelent nagy előrelépést, hiszen a 180 millió forintot megkö­zelíti a közös betétállomány. Ebből természetszerűleg több hiteligényt tud kielé­gíteni az új takarékszövet­kezet, emelni képesek a hi­telösszeget, s hosszabb lesz a visszatérítés idejének le­járta. A részközgyűléseket egyébként a Vörösmarty Művelődési Központban, il- lietve az új-hatvani Liszt Ferenc Művelődési Házban tartják mindkét nap, számít­va a több ezres tagság ér­deklődésére. Ha csa kést, jobban mint bárki em­berfia lett légyen az osz­tályban. Istenem! — merengett K. kartárs a kies vizsgaterem­ben a nem értett kérdés fe­lett —, Istenem! micsoda memóriám volt nekem ak­kor! Még azt a kis butuska Eleket is ki tudtam súgni a második bé-ből, a csacsi-pa­csi Elnök Eleket. De hálás is volt a fiú. Akkor például az egész osztály nevetett ami­kor egy történelemóra után azt mondta K.-nak Elek, hogy „Köszönöm, K., és ne félj sem­mit, majd visszasúgom, ha nagy leszek ...” Vajon mi lett a srácból? — a nyolcadik után biztosan ki­maradt, dolgozni kellett ne­ki mennie, kedve sem volt sok pénzük meg mégkevés- bé, hogy tovább tudott vol­na tanulni szegény. De súgni, azt tudtam neki, bár — any- nyira buta rrtégsem lehetett, mert tudott dolog, hogy sü­ketnek súgni sem lehet. K. kartárs, mondom. így elmerengett mindenféle örök­igazsággal a tétele felett, az­tán a fényes ablakra nézett, onnan a plafonra, mintha oda volna írva, hogy mi a kérdés, s rá a felelet. Nem tudta, nem. az égre sem, s bánatában-mérgébén JVEM LEHET AZT mon­dani, hogy Döbreni Pál egri kerékgyártó mesternek va­lamiféle bolondériája, netán szenvedélye, mai nyelven szólván hobbyja volt eke­vassal a nyakában üldögél­ni 1719-ben a város piacán. Bohókás dolognak nehéz lett volna még farsang idején is. Ott ült mégis. A törvény erejénél fogva. ítélet alatt volt Döbreni Pál, s szólt vala az ítélet ekképpen: „Ezen Döbreni Pál kerek gyártó egy bizonyos Ekének mind Vasaival edgyütt el lopását qualifikálta, azon ekének Vasaival rész sze­rént az ágyban, rész sze­rént pedigh kulcsos ládáié­ban találtattak megh, amel­lett azon személynek fele- séghe és Leánya megh val­lották, hogy eö, Döbreni Pál hozta házokhoz az Ekét és eö is fűrészelte el feleségé­vel, innen azért ki tetszett világos lopása, ennek okáért ezen Döbreni Pál Vasárna­pon az kalodában fogh té­tetni, egy nehány óráigh ott tartatik, az lopott Vas nya­kára függesztetik és annak utánna megh fogh csapat- tatni, de ha ennek utánna efféle lopásban fogh tapasz­taltaim, akkoron érdemeseb­ben fogh büntettetni.” Súlyos volt ez a büntetés, nemcsak azért, mert az ekevas nem tartozik a nyak­a vizsgabiztosra meredt, „öreg fiú — gondolta K., — kopott gyerek, meglehet,' ő sem tudja...” — és csak nézte, nézte bánatosan, míg­nem tekintetét a vizsgabiztos ei nem kapta. Néhány per­cig nézték egymást, és akkor az öreg tanár a katedrától felállt. Ketten még marad­tak így is. vizsgáztatni a fel­nőtteket, ez meg lassan oda­sétált K. kartárshoz, s hal­kan súgta: „Mi az, nem megy?” „Nem” — nyögte K.. így, röviden, mire a vizsgáztató néhány jó szót súgott, és et­től K.-nak hirtelen az egész válasz ... — nos. igen: eszé­be jutott. Gyorsan lekörmölt mindent, szépen, s csak mi­után leírta az utolsó szó után a pontot, akkor vette észre, hogy a tanár még mindig ott áll. s fentről pajkosan rámo­solyog. K. csak nézte, nem ér­tette, emez meg súgva kérdi hogy a szája is alig^mozog: „Szia, K.. nem ismersz’meg?”, s erre K. fejével int „nem”, et, mire újra, fentről. jön a súgás: „Ej. te bolond, de hi­szen osztálytársak voltunk! Te vagy a K, a kettő bé-ből. én meg a szomszédod, az Elek. Sokat súgtál... nem emlék­szel ...? pedig jól kiröhögte­tek. amikor egyszer megígér­tem, hogy majd visszasúgom, ha nagy leszek ...” (ku-ti) ba való csecsebecsék közé, hanem amiatt a szóáradat miatt is, amivel az akkori vadonatúj templomból haza­felé tartó jámbor asszonyok elhalmozták vala a lecsüg- gesztett fejű (a nyakát húz­ta az ekevas) kerékgyártót, s amely szavak között olya­nok is találkoztak, bőviben, amelyek nem is voltak el­gondolhatok a jámbor asz- szonyoknak szájábul. Nem állítható teljes bizonyosság­gal, de valószínű, hogy e szavak némelyike undok nedvességgel csapódott a kalodában ülő arculatjába... UGYANAZON vasárna-, pon pedig egy másik kalo­dába is tétetett egy bűnös, bizonyos Horvát István ne­vű személy. „Egy néhány rendbeli Szől- lős Gazdáknak Szőlleiekbül Szőllő vesszeieknek alattom- ban való elhordását, egyné­hány szőllő feieknek is és bizonyos számú Csomó do- hánnak ellopását az becses Tanács előtt megh vallotta maga élő nyelvével, mely lopásáért Törvény szerént jól lehet nagyobb büntetést érdemlene; mind azon által ebbéli Cselekedeteinek ju­talmát hogy el vehesse, má­soknak példáiéra nézve, Va­sárnapon tíz órakor a Vá­ros Piarczán való kalodába bé tétetik, nyakára Csomó Szőllő vessző függesztetik, délután két órakor az kalo­dából ki vétetvén 40 Pál- czák ütésével megh büntet- tetik, és mint afféle levis Persona, az Városbul prose- ribáltatik.” Mint kitűnik, a két ítélet között nagy a különbség. Döbreni Pálnál nem mondja ki az ítélet, hogy hány órát tartozik a kalodában tölte­ni, s hány ütést a hátulján elviselni, Horvát Istvánnál mindez szakszerű pontos­sággal meg vagyon hatá­rozva s továbbá a bűnös kerékgyártó a városban ma­radhat büntetése letöltésé után, míg Horváth, mint könnyű személy, alighanem valami alkalmi munkás vagy csavargó, kitiltatik az Vá­rosbul. A büntetés súlyát persze nem az ekevas és szőlő­vessző különbségével mér­ték. Egyforma volt a meg­szégyenítés, amelyet a jog­alkotás idővel az emberies­ség jegyében eltörölt. BAR VANNAK olyan el­vetemült vélemények, hogy nem volna kár a társadal­mi tulajdon megkárosítása esetén, ha kiültetnének egy­némely személyeket az Vá­ros Piaczára és nyakukba függesztenének egy zsák cé- mentet, vagy éppen egy szál rúdvasat. Nehezebb volna az Eke .Vasnál min­denképpen. Dr. Kapor Elemet Pataky Dezső Hatvanban formálódik az ország legerősebb takarékszövetkezete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents