Népújság, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

Heti külpolitikai Összefoglalónk MvAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/t-AA.^ ‘^AAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA' AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA, ÉTFO: Callaghan—Schmidt tárgyalások az angliai Chequarsben — Budapesten befejeződött a Fejlődési Világkonferencia KEDD: A francia államfő válasza a moszkvai televízióban az , eg-y héttel azelőtti Brezsnyev-lnterjúra — Nemzetközi konferencia Lisszabonban a portugál gazdaság fejlesztéséről — Genf ben a Salt szovjet és amerikai delegációjának vezetői találkoztak SZERDA! Számos nyugati lap és hírügynökség közit, hogy letartóztatták az úgynevezett sanghaji csoport több vezetőjét — Agostinho Neto Szófiában tárgyal CSÜTÖRTÖK: Véget ért Moszkvában a KGST Végrehajtó Bizottságának ülése — Losonczi Pál befejezte perui látogatását PÉNTEK: Oslóban közölték, az idén nem adják ki a Nőbel-békedljat — A baloldali képviselők bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a párizsi parlamentben SZOMBAT: | ' Losonczi Pál panamai tárgyalásai — Diplomáciai l alkudozások az arab világban o Libanonról szóló J. csúcskonferencia összehívása körül — Giscard d'Éstalng francia köztársasági elnök Lengyelországban így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József A HÉTEN KÖZEL-KELET HELYZETÉRE egyfelől a diplomáciai erőfeszítések fo­kozódása, másfelől a libano­ni harcok súlyosbodása volt a jellemző. Az Arab Liga ál­tal szorgalmazott nagyobb csúcskonferenciára Asszad szír elnök távolmaradása miatt aligha kerülhet sor. E közben a szír csapatok újabb támadásra indultak a palesz­tinok és a libanoni baloldali erők ellen. Szidon, Tripoli, Bejrút térsége volt a leghe­vesebb ütközetek színhelye. . Egy másik konferencia dolgában is jobbról-balról záporoztak nyilatkozatok: Crosland brit külügyminisz­ter ragaszkodik ahhoz, hogy Genfben október 25-én kez­dődjék az az értekezlet, amelynek célja egy rhodesiai (zimbabwei) átmeneti kor­mány létrehozása. A részt­vevőket már október 21-re a svájci városba kérette. A Zimbabwei Hazafias Front vezetői, Joshua Nkomo és Robert Mugabe viszont köve­telték, hogy legalább két héttel halasszák el a konfe­renciát A szabadságjogok ér. vényesülését követelik Rho­desiában, a politikai foglyok szabadon bocsátását, ennek következtében alakulhat ki kedvező légkör a tárgyalá­sokhoz. Afrika sorsát közvetve Is befolyásolni képes a szovjet —angolai együttműködés, amelyet az e héten véget ért Neto-látogatás során aláírt szerződések, együttműködési megállapodások bővíteni fog­nak. Az angolai elnök a Szovjetunióból Bulgáriába utazott. Szerdán a Daily Telegraph című angol lap közölte pe­kingi tudósítójának „hitelt érdemlő forrásokra” hivatko­zó jelentését, amely szerint letartóztatták a Kínai Kom­munista Párt KB Politikai Bizottságának négy tagját: Csiang Csinget (Mao Ce- tung özvegyét) és — felté­telezések szerint — Vang Bung-vent, a KKP KB alel- nökét, Csang Csung-csiaót. az államtanács alelnökét és Jao Ven-jüant. Valameny- nyien az úgynevezett „sang­haji csoporthoz” tartoznak, és a londoni lap jelentése szerint azzal a váddal tar­tóztatták le őket, hogy ál­lamcsíny végrehajtását ter­vezték. Az AFP francia hírügy­nökség számos, Pekingben te­vékenykedő diplomata véle­0jMf£a “jtt III1 .Ml I. I— 1976, október 17,, vasárnap ményére hivatkozva azt je­lentetne, hogy a Csiang Csing és más hivatalos személyek letartóztatásáról közölt an­gol sajtójelentések a legna­gyobb valószínűség szerint megfelelnek a valóságnak. A fenti jelentéseket kínai hi­vatalos szervek eddig nem erősítették meg. EURÓPAI VISZONYLAT. BAN figyelmet érdemelt Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök nyilatko­zata, amely a moszkvai tele­vízióban hangzott el. Az eny­hülésnek mondotta — több­nek kell lennie á háború hiányánál. Nem csupán a konfliktusok megakadályo­zása, hanem pozitív akció, a népek közös munkájának ke­resése és ezért fejt ki Fran­ciaország együttműködést a Szovjetunióval. A francia ál­lamfő kijelentette, hogy a helsinki záróokmányban fog­laltak megvalósításában le­hetséges a haladás, és erről kíván tárgyalni Leonyid Brezsnyevvel, ezenkívül ez lesz a témája a lengyel ve­zetőkkel a hét végén sorra- kerülő megbeszéléseknek. (Giscard d’Estaing úgyneve­zett magánlátogatásra, uta­zott Lengyelországba, egyben ez lehetőséget ad az Edward Gierekkel való eszmecserére is.) A francia belpolitikai és gazdasági helyzet ugyanak­kor igen feszült. A francia frank árfolyama csökkent, ami a tőzsde ítéletét fejezi ki: a bizalmatlanságot a Barre-kormány tervezett in­tézkedéseivel szemben. A baloldali pártok és a szak- szervezetek elutasítják a „nadrágszíjmeghúzást”. 53 képviselő a Bourbon-palotá- ban bizalmatlansági indít­ványt terjesztett be. Ennek ugyan valószínűleg nem lesz kormánybuktató hatása, hiszen a gaulleista alkot­mány szerint nem a szava­zásban résztvevők többsége kell a bizalmatlanság kimon­dásához, hanem a nemzet­gyűlés abszolút többsége. Az pedig nyilvánvalóan nincs meg. A keddi szavazás így inkább jelképes lesz. a bal­oldal kiállását fogja demon­strálni. RÓMÁBAN IS VIHARO­SAN FOGADJAK az And­reotti-programot. A három nagy szakszervezet még nem döntött, felszólítsák-e a mun­kásságot az általános sztrájk­ra a takarékossági program módosításáért. A kommunis­tákhoz közelálló és a legna­gyobb szakszervezeti szövet­ség, a CGlL a kormány ter­vének fel tételé« támogatása mellett döntött, — ha az in­tézkedések valóban ösztön­zik a beruházásokat és biz- 'osítják a murtkaalkalmat az lasz dolgózók .Millió számá- ■a. akkor a CGlL támogatja majd a tervet. A Magyar—Kubai Barátság nevet viselő havannai Nemrégiben Havannában hallgattam végig a latin­amerikai haladó polbeat-ze- nekárok hangversenyét, ahol a legnagyob sikert a hatva­nas évek jelszóvá vált dala a „Cuba si — Y enkie no” című szám aratta. Elsősorban nem a fülbemászó dallam, hanem az újból hangsúlyt kapott aktualitása miatt. Fel­gyorsult a Kubához közele­dés folyamata, nő a sziget- ország nemzetközi tekintélye. Némi túlzással állíthatjuk, a Havannában dolgozó dip­lomaták, újságírók gépkocsi­jai már vezető nélkül is megtalálnák a központtól 20 kilométerre lévő Jósé Marti­repülőteret. A pálmafákkal szegélyezett sugárúton a múlt években szinte hetente tűn­tek fel a piros mellényt és sarkantyút viselő motoros rendőrök, akik egy-egy ma­gas rangú vendégeknek bizto­sítottak szabad utat Az utóbbi esztendőkben a baráti országok pártajinak első tit­kárain, miniszterelnökein kí­vül, a nyugat-európai kor­mányfők után a zöld konti­nensről, a környező orszá­gokból is mind nagyobb számmal érkeztek vezető ál­lamférfiak. Az utóbbi azért érdemel nagyobb figyelmet, mert az USA vezető körei még nem is olyan rég mindent megtet­tek, hogy a szocialista Kubát elszigeteljék szomszédaitól. De hiábavalónak bizonyult a mérhetetlen pénzt és energi­át felemésztő kísérlet. E rö­HÉT VÉGI JEGYZET vid idő alatt „színesebb” lett Havanna. Az örök nyár ha­zájában nem a természet vál­toztatta színeit A zöld nö­vényzet nyáron is olyan ru­hát ölt magára, mint télen. De a sokasodó követségi épü­letek. a rajtuk lengő sokszí­nű zászlók jelzik: gyökeres változás következett be a Kuba iránti viszonyban. Két év alatt IS ország ismerte el újra, létesített vele diplomá­ciai kapcsolatot. S ezzel együtt járt a kölcsönös elő­nyökön alapuló kereskedelem fellendülése is, A szocialista közösség or­szágaival folytatott gazdasá­gi együttműködés szélesíté­sén túl Kuba kapui nyitva állnak minden olyan ország előtt, amélyek politikájukat egymás érdekeinek tisztelet­ben tartására alapozzák. Hol van már a „megfojtás, térd­re kényszerítés?” Mexikó olajat szállít Kubának. Vene­zuela rizst és más élelmi­szert ad el. Argentína az 1,2 milliárdos hitel alapján gé­peket, berendezéseket küld. Hasonlóan Kanada és Peru is. A Japánnal folytatott külkereskedelem értéke két év alatt megduplázódott Spanyolország pedig azzal, hogy 900 millió dolláros ex­üvegkombinát. (A szerző felv. — KS) porthitelt nyújtott, új lehető­séget teremtett a két ország gazdasági kapcsolatainak fej­lesztéséhez. Jól tükrözi a va­lóságot a venezuelai külke­reskedelmi intézet elnökének véleményé: „Olyan időket élünk, amikor versenyeznek a kubai piacért.” Emlékszem rá, éjszakákat átvitatkoztunk külföldi kol­légákkal arról, hogy mi a ku­bai varázs titka. Az analízis lehet sokoldalú, de egy pon­ton közös a vélemény: a for­radalmi kormány következe­tes, egyértelmű politikája. Abban is, hogy a tekintély- növekedés a szocialista kö­zösség nemzetközi pózició- erősödésének szerves része, e folyamat egy láncszeme. Ter­mészetesen a szigetország legbiztosabb partnerei a KGST-tagországok, különö­sen azóta, amióta Kuba is tagja a szocialista gazdasági integrációnak. A forradalmi kormány felhasználja a test­vérországok forradalmi ta­pasztalatait, nemcsak gazda­sága fejlesztésében, hanem nemzetközi küzdőtéren is. Hazánk a többi szocialista országgal együtt elsőként sietett Amerika szabad föld­jének segítségére. Az akkor kialakult kapcsolatok aióta bővültek, tartalmasabbá vál­tak. Kezdve az első Ikafús- buszoktól s magyar szer­számgépeken, híradástechni­kai eszközökön át a telefo­nokig, gyárberendezésekig — jelzik együttműködésünk szé­lesedését Jelenleg is -dolgoz­nak magyar szakemberek a kubai gazdaság különféle ágazataiban. Sportedzőink si­kerei, kulturális csoportjaink, előadóművészeink fogadtatá­sai, a különböző kiállítások arra is utalnak, hogy kapcso­lataink kiterjednek arca is, hogy a két nép jobban megis­merje egymás történelmét, kultúráját, művészetét Tör­ténelmünknek vannak száz évre visszanyúló közös lapjai is:- amikor Kossuth katonái 1851-ben Magyaror­szágról menekülni kénysze­rültek, több mint 200 szabad­ságharcos küzdött a kubaiak­kal együtt a spanyol hódítók ellen. Egyikük Havanna kincstárnoka is volt Ma a békés épitömunka közepette a magyar üveggyár, a havannai Budapest-rakpir- ton a GANZ-daruk jelzik a testvéri segítség újkori példa* jót A havannai külügyminisz­tériumban láttam egy kiállí­tást Á bejárattól halfa bolt egy rangos kép: Ché Guevara aláírja a magyar—kubai dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­léről szóló okmányt A dá­tum : I960, december 18. Ak­kor még elsősorban az impe- rializmusellenesség, a taftós szabadság megteremtésére irányuló akarat kötött össze bennünket. Később az esz­mék közössége, a szocialista rend melletti kubai döntés fűzte még szorosabbra a síá­lakat Ennek az izmosodó barátságnak megannyi lánc­szeme mondatja velünk is- Cuba si! — Kuba igen! Király Ferenc »-4 . f ■ " ............ ...... A feladatok között elmosódnak a határvonalak Politikai munjca a bélapátfalvi nagyberuhéiáson Ifjúkori mű Két vízfestményt elloptak, tu­lajdonosától Az eset akkor tör­tént, amikor az illető Angliából a kontinens felé tartva átkelt a csatornán, A kompon a tol­vaj feltörte a kocsit és elvitte a kepeket tartalmazó táskát, kívüle még egy poggyászt. A festmények a mester ifjúkori művei közül voltak, a viszony­lag derűsebb, az úgynevezett világosbarna korszakból. Művé­szetében ugyanis hamarosan a sötété oh tónusok váltak ural­kodó oá, a mélybarna, a piros és a fekete. Később áttért a térképrajzolásra. Érdekes egyébként, hogy amíg e két if­júkori akvarellt más festmé­nyeivel együtt bizonyos gyűj­tők megőriztek — a térkép, amelyet a mester oly gondo­san, az akvarelleknél sokkal na­gyobb műgonddal készített, amelynek megalkotására sok éven át készült, mondom, a térképnek nyoma sem ma­radt. A mestert egyébként Hitler Adolfnak hívták, aki valóban festegetett ifjúkorában, jobbára akkor, amikor még Ausztriában élt. Sokak véleménye szerint jobban tette volna, ha nem cseréli fel az ecsetet a térkép- rajzoló ceruzával és Ausztriát Németországgal. Mégis így tett, s íme, most lába kelt a két festménynek. Hej, pedig hogy őrizték haj­dan ezeket az akvarellekei! Az ellopott lapok hátán ez a bé­lyegzett felirat volt olvasható: ,,Vezérkar, Hitler Adolf test­őrség, Berlin”. Akkor próbálta volna ellopni valaki! Feltehető­en valami nagyszabású, a győze­lem uJ*ín rendezendő kiállítás­ra tartogatták, vagy abban a több mint háromszáz méter magas épületpiramisban helyezték vol­na el, amelynek terveit már a harmincas években elkészítet­ték s amelyben halála után Pi­hent volna a vezet. Mindebből nem lett semmi. Csak egy von Konrat nevű londoni lakos őrizgette őket, míg át nem keit velük a csatornán. Tekintettel arra, hogy a tol­vaj nemcsak ezt a táskát vit­te él, hanem a máHk koffert is, a rendőrség feltételezi, nogxt fogalma sem volt, mit emel ki a kocsiktól. Azt hitte, valámi értékeset. Tar & Imr* Bélapátfalva — épül... Az újságok beszámolnak a kiemelt nagyberuházásról, információk, tudósítások, ri­portok tájékoztatnak az új cementgyárral kapcsolatos munkákról. Beruházók,’ ter­vezők és kivitelezők nyilat­koznak. S eközben az olvasó talán a legkevésbé gondol arra, hogy a mindennapi fel. adatokon nemcsak a mérnö­kök, technikusok, kubikosok, kőművesek, ácsok, szerelők, betanított és segédmunkások osztoznak, a sikerhez — el­engedhetetlen a politikai munka is. Nos, tény, hogy amit Bú­zás Sándor pártszervezó, Vi­tányi Imre, a szakszervezeti intéző bizottság titkára, Sas László, a KISZ-bizottság tit­kára és testületeik csinálnak nap nap után Bélapátfalván — nem olyan látványos, mint amit az építők végez­nek a mélyben és magasban. Hiszen az eredményeik minduntalan beleolvadnak másokéiba, külön-külön alig érzékelhetők. Tevékenységük hiányát vi­szont minden bizonnyal ész- revennénk. Mert — nézzük csak — mivel is telnék a műszakjaik.. ? BÚZÁS SÁNDOR: — Amikor a járási pártap­parátusból ide helyeztek, az MSZMP-nek csupán egy alapszervezete volt a nagy- beruházás területén. Aztán. — a szákszervezethez és a KISZ-hez hasónlóán — fnun. káho2 láttarii, még három je­lentősebb vállalatnál sikerült a kommunistákat szorosabb egységbe tömöríteni. A nyár óta pedig közös vezetőségünk is van már a tökéletesebb összhang megteremtésére. Együtt, könnyebben boldo­gulunk a feladatokkal. Prog­ramunk alapján állandóan figyelemmel kísérjük az építkezést, havonta értékel­jük tapasztalatainkat s tár­gyalunk a legfontosabb te­endőkről. Jómagam, mint a cementgyár műszaki koordi­nátora, különösen sűrűn je­lentkezem a különböző mun­kahelyeken, iparkodom köz­vetlenül, a legfrissebben tá­jékozódni az előrehaladásról, vagy éppen a gondokról. S há tudók, megpróbálok min­den esetben a leggyorsabban segíteni. Szerencsére eléggé ismerős vagyok már a kivi­telezők között, megvannak a szükséges helyi kapcsólataim, sőt, a befuházásban érdekelt több vállalat központjainál sem számítok idegennek. Az üzemi pártszervezet instruk­toraként is igyekszem együtt­működni a gyáriakkal, s alapszervezetük vezetőségé, vél, akárcsak a községi tisz­tikarral vagy a honvédség­gel — a katonai munkaerő­vel — a testületi' eszmecse­rék szántén rendszeresek. Azon vagyunk, hogy bélapát- falviak is legyünk, ne csak az épülő cementgyárral, ha­nem a falu más dolgaival, például a község új gyógy­szertárával vagy épülő ABC. áruházával is törődjünk. Üj területen próbázok újra meg újra. Nem a pártmunka új, hiszen mielőtt a járási apparátusba kerültem, ko­rábbi munkahelyemen, a pi- nomszerel vény gyárban Is vé­geztem ilyent, hanem a min­dennapi feladat, szokatlan. Nem könnyű helytállni még úgy sem, hogy .Egerből iga­zán megkapok minden segít­séget ... Azonban remélem, hogy mindenképpen • méltó tudok maradni a bizalomra! VITÁNYI IMRE: — Én még valamikor az építése idején dolgoztam a Bervában, így volt már al­kalmam nagy vállalkozásban részt Venni, s akkor, meg az­tán, húszegynéhány eszten­deig itt, a bélapátfalvi öreg gyárban szakszervezeti tit­kárként is végeztem a mun­kám, de mondhatom, bizony itt sok minden a számomra sem éppen ismerős. Minde­nekelőtt nekem is a szerve­zéssel kellett kezdeni, ami nem ment máról holnapra. Végtére azonban csak elér­tük, hogy például még az ÉPBER-nél is sikerült mű- helybizottságot alakítani,, no­ha ennél a vállalatnál erre vidéken söha nem volt pél­da. Az összesen létrehozott öt alapszérvazétáél egyéb­ként — a pártvezetőséggel és a KISZ-bizottsággal ellen­tétben — osak koordináló szerepe van intéző bizóttsá- guüknák, riiért valamennyien, a vállalatok központi testű» leteihez tartoznak körveü^ A győztes szocializmus szigete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents