Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája I.

Mfinkaerőbőség lián munkaeröínség

Tártok tőle, hogy az új- ' ságolvasó —, ahogy mondani szokták — mióta csak az eszét tudja, mást sem hall és olvas, minthogy nincs elegendő munkaerő, elfogytak a tartalékok, s hogy a helyzet ebből a szempontból csak súlyosbodik. S az újságolvasó — valószínűleg — időnként elmorfondírozgat magában: ha egyszer nincs elegendő munkáskéz, akkor vajon kik végzik az egyre sokasodó munkát? Kik és miként teljesítik az évről évre magasabb tervszámokat, kikkel dolgoznak az új üzemrészek és a vadonatúj gyáróriások, egyáltalán: hogy van ez az egész munkaerőhelyzet?

A kép, első pillantásra, valóban meglehetősen ellentmondásosnak látszik, érdemes hát kissé közelebbről is megismerkedni mindazzal, ami nemcsak a szakembereket, de az ország közvéleményét is egyre élénkebben foglalkoztatja.

Való igaz: egyszer s mindenkorra lezárult az a kö- ríil-belül két évtizeddel ezelőtti korszak, amikor az évi gazdasági növekedés egyha- toda a foglalkoztatottak számának növeléséből származott. (Hozzátehetem: sajnos, hogy lezárult ez a korszak; a közhit szerint ugyanis nálunk példátlan gyorsasággal és ütemben emelkedett a foglalkoztatottak száma, ám a nemzetközi statisztikák szerint ez nem egyedülálló jelenség. Másutt is hasonló volt a helyzet, bizonyságául annak, hogy a gazdasági növekedéshez azért a foglalkoztatottak számának növekedése is hozzájárul... Nem is kis mértékben!)

A munkaerőínséges esztendők — sokak szerint ■*- a hetvenes évek elején kezdődtek, s mert addig nem volt különösebb baj (s mert ez a baj, úgymond, „hirtelen szakadt ránk”), így az iparvezetők meglepetése, tapácstalan- sága, hitetlenkedése és mindebből következő tagadhatatlan kapkodása voltaképpen nem váratlan és nem elítélendő. Végtére is: nem volt idejük fölkészülni az általános munkaerőhiányra.

A statisztika is mintha ezeket a véleményeket igazolná: Az 1960 és 1974 közötti időszakban a foglalkoztatottak száma még körülbelül 380 ezerrel emelkedett. Ebből csaknem negyedmillióan, az 1965—1970 közötti években álltak munkába, a jelek szerint tehát, alig fél évtizede még szép számú tartaléksereggel számolhattunk. S ez a tény mintha kissé eltájolta volna az ipar vezetőit. Nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy a következő években az újonnan foglalkoztathatók száma

Í

ohamosan csökkent: 1970— 1 között 30 ezres, 1973—74 között már csak 12 ezres létszámnövekedés volt az egész népgazdaságban. (S ez már — ügye? — elég hangos figyelmeztetés?)

D

e nézzünk más tényeket, nyúljunk vissza korábbra is.

Az ötvenes években jelentős — elsősorban női — munkaerő-tartalékokkal számolhattunk, mégis, már 1950-ben elhangzottak a munkaerőhiánnyal kapcsolatos első panaszok. Az építőipar, s általában az ipar — szak- és segédmunkás-igénye már akkor nagyobb volt, mint a foglalkoztatottak számának lehetséges emelkedése. 1953- ban már a könnyűipar is munkáshiányról panaszkodott, 1957-ben pedig az ipari centrumokban általánossá vált a munkaerőhiány. A következő 10—15 esztendőben csak annyit változott a helyzet, hogy a munkaerő-tartalékok gyakorlatilag kimerültek, a népesség foglalkoztatási színvonala a lehető legmagasabbra emelkedett és az egyes vállalatok számára a létszámutánpótlás, illetve létszámnövelés egyetlen gyakorlati lehetősége és módszere a munkaerő spontán —, de jórészt mesterségesen előidézett — hullámzásából, a fluktuációból adódott.

Az elmondottak összegezéséből következik, hogy a mai munkaerőhelyzet nem sorolható az újabb keletű, s még kevésbé a váratlanul bekövetkezett gazdasági jelenségek közé. Azért sem, mert jó másfél évtizede annak, hogy a statisztikusok és a demográfusok, az előbbre látó munkaügyi szakemberek és közgazdászok, konkrét tények és cáfolhatatlan számítások alapján jelezték a munkaerőínséges korszak közeledtét.

Mindebből a józan ész logikája szerint le kellett volna vonni a kézenfekvő következtetéseket. Munkaerőtartalékokkal már a hatvanas évek közepén sem számolhattunk; a gazdasági irányítási rendszer módosítása felszabadította a korábbi kötött létszámgazdálkodást — az ebből adódó lehetőségeket csak szélesítette az étlagbérszabá- lyozás —, és az sem lehetett kétséges, hogy a vállalatok nem hagynak fel egyik napról a másikra a már-már feltételes reflexszé rögződött extenzív fejlesztéssel. S mégis: az 1968-ban megfogalmazott szabályozók, rendeletek és intézkedések mintha nem számoltak volna ezekkel a tényekkel. Sőt: akkoriban ' komoly szakmai viták folytak az esetleges munkanélküliség veszélyeiről, elkerülésének lehetőségeiről...

A z amúgy sem túl erős —

** de a gazdaságirányítás szervezeti rendjében nemcsak a gyengeségük miatt háttérbe szorított — munkaügyi apparátusok egyre jelentéktelenebb szerepet kaptak. Sőt: helyenként teljesen szétzilálódtak. Mindez szükségszerűen vezetett a munkaügyi, illetve a munkaerő-tervezés elbagatellizálásához és ahhoz az állapothoz, amikor a munkaügyi osztályokat csupán a munkaerő-forgalom adminisztrációjára tartották fenn. Felesleges lenne tovább sorakoztatni a mai munkaerőhelyzetet kiváltó okokat, már csak azért is, mert azok mindenki előtt ismertek. A lényeg: Magyarországon néhány tüneti kezelésnek minősíthető intézkedéstől eltekintve, a mai napig is megoldatlan a munkaerő-keresletének és -kínálatának tervszerű befolyásolása.

Vértes Csaba

Következik: Elsőbbség: a hatékonyan dolgozóké.

Furcsa

Ki a legjobb szövetkezeti pénztáros?

Az első helyezett Tóth Zsuzsa, verseny közben.

(Tudósitónktól):

Az országos verseny előtt huszonegy szövetkezeti pénztáros megyei versenyen döntötte el, hogy ki a leggyorsabb és hibátlanul blokkoló pénztárgépkezelő. A ME- SZÖV-székházban rendezett versenyen egy-egy pénztárosnak 10 kosárban elhelyezett tíz áruféle árát kellett gépbe ütnie. Ezután a borítékban átadott pénzből az áruk értékét leszámolni.

Az izgalmas versenyen első helyezést ért el Tóth Zsuzsa, az egri ÁFÉSZ-áruház élelmiszerosztályának pénztárosa, aki hibátlanul számolt el a 100 árucikk árával 2 perc 38 másodperc alatt. Második Vajda Judit hatvani, harmadik Adamecz Mária hevesi, negyedik Bódi János- né, gyöngyösi pénztáros lett.

A helyezettek képviselik megyénk szövetkezeteit októ» bér 19—23-án Budapesten az országos pénztárgépkezelői versenyen.

Szabó Lajos

v .vy

EGY IDŐ ÓTA —, hogy az ismert párthatározat is megszületett — különösen sok szó esik a takarékosságról. Fogadalmak történnek, intézkedési tervek, készülnek, a legkülönbözőbb fórumokon foglalkoznak a tennivalókkal.

Az eredményekkel mégsem lehetünk teljesen elégedettek.

Elegendő csupán egy kicsit alaposabban körülnézni környezetünkben, tájékozódni szűkebb és tágabb hazánkban, máris meglepő észrevételek egész sorát jegyezhetjük fel. Nemcsak azt, hogy például a munkahelyeken ott és akkor is égetik a villanyt, használják a különböző elektromos berendezéseket — ahol és amikor a legkevésbé sincs szükség rájuk. Vagy hogy még mindig sok a feleslegesen hosz- szú vagy éppen sürgősnek tartott telefonálás, s emiatt a nagy összegű számlákat a vállalatok alig győzik fizetni. Az ilyen-olyan „kimutatások” túlzott készítésének, a szinte mániákus levelezésnek, nyomtatványfelhasználásnak a papírgondok ellenére sem nagyon van szűnőben a divatja, s ma is gyakran egyetlen utassal, sőt egyetlen személlyel, pusztán a volán mögött ülő emberrel szaladoznak a közületi „járgányok”, a nemegyszer luxusautók.

JÓVAL NAGYOBB hiba —, hogy csak a gépjárműveknél maradjunk —, amikor a teherautók, a nagy teherbírású, hatalmas gépkocsik is üresen „falják” a kilométereket. jóllehet a gazGyöngyösiek — a fiatalokért

Elővételben már mintegy

50 ezer jegyet vásároltak

Egy Iáét máivá nyit az őszi BNV

Gyöngyösön, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár gyáregységében is — ahol 36 év a dolgozók átlagéletkora — összehívták az ifjúsági parlamentet. A nagy érdeklődéssel kísért eseményen Veres Albin igazgató szólt a legutóbbi fórum óta eltelt idő eredményeiről, a jövő programjáról, feladatairól. Többi között elmondotta, hogy az elmúlt esztendőben hat fiatal összesen 237 ezer forintos lakásépítési támogatásban részesült, az ifjabb korosztályt érintő idei bérfejlesztés átlagosan 7,2 százalékos, s csupán az első félévben 17 ezer forintot fizettek ösztöndijakra. A segítséget általában jobb munkával, javuló teljesítményekkel viszonozzák, s remélhetően megfelelő igyekezettel támogatják a továbbiakban is a gyáregységet törekvéseiben.

A felszólalók — 34 interpellációban — élénk figyelemmel fordultak a további program felé, s többi között megígérték, hogy még az idén kommunista műszakot szerveznek a szociális létesítmények mielőbbi megvalósításáért. Űjabb együttműködési formákat keresnek a város intézményeivel, vállalataival Gyöngyös gyarapításáért s az üzemekben két új ifjúsági brigádot alakítanak. Ugyanekkor még nagyobb segítséget kértek a szabad idő hasznosításához.

Ez utóbbira válaszolva a gyáregység vezetői bejelentették, hogy pályázat kiírásával próbálnak a legtöbbet tenni a fiatalokért s támogatást adnak egy ifjúsági klub kialakításához.

Az ünnepi eseményen megjutalmazták az alkotó ifjúság legjobbjait is, közöttük a gépüzemben illetve az öntödében első helyre került Petrovics Józsefet és Menyhárt Andrást. A magasabb szintű tanácskozásra pedig hat küldöttet választottak.

A parlamentről e héten a gyáregység valamennyi dolgozóját tájékoztatják, egyben pedig az elhangzottak alapján a közös feladatok legkitűnőbb végzésére felhívást tesznek közzé.

A fogyasztási cikkek nagy nemzetközi kínálatát bemutató őszi Budapesti Nemzetközi Vásár iránt a szokásosnál is nagyobb az érdeklődés. Egy hét múlva nyitja kapuit a vásár, de a vállalatok, szövetkezetek és különböző intézmények már mintegy 50 ezer jegyet vásároltak elővételben, 30 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. Ennek nagyobb része szakmai jegy, amellyel a szeptember 22-i nyitás napján délután, vagy a következő két napon, csütörtökön és pénteken délelőtt 9 órától délig tekinthetik meg a vásárt a szakemberek. A nagyközönség részére elővételben megvásárolt több mint 17 ezer belépőjeggyel a nyitást követő két napon déli 12 órától, szombattól pedig a vásár végéig, szeptember 30-ig, csütörtökig, délelőtt 10 órától délután 7 óráig, tehát egész napon át megtekinthető. Egyébként a vásár három főbejáratánál összesen 30 pénztárt nyitnak, s mindegyik bejáratnál működnek majd érembedobós jegyautomaták is.

Az őszi BNV iránti érdeklődést jelzi az is, hogy az'elmúlt évinél néggyel több, összesen 28 országból érkezett kiállítók vonultatják fel újdonságaikat a vásáron. Az őszi BNV legnagyobb külfölA közelmúltban újszerű kezdeményezéssel fordult a Heves megyei Növényvédő Állomás a nagyüzemekhez. Felajánlották, hogy a gazdaságok az állomás laboratóriumában vizsgálják meg a szeptemberben és októberben elvetésre kerülő búzavetőmagvakat.

Erre került sor kedden délelőtt Egerben, a növényvédő állomás laboratóriumában, ahol 14 állami gazdadi kiállítója a Szovjetunió, amely több mint 1600 négyzetméternyi területen, a szakosított vásár négy szekciójában mutatja be termékeit. Az őszi BNV legnagyobb bútorkiállítója Jugoszlávia, s Csehszlovákia hozta el a vásárra a legszéle- sebbb választékot fogyasztási cikkekből, így a látogatók öt szekcióban találják mega baráti országok korszerű újdonságait. A fejlett nyugati országok közül Ausztria a legnagyobb kiállító, amely mintegy 700 négyzetméternyi területen ismerteti termékeit. Egyébként Ausztria a legnagyobb külföldi kiállító az őszi BNV-vei egyidi- ben bemutatott Hoventa ’76 nemzetközi kereskedelemtechnikai és vendéglátóipari szakkiállításon is részt vesz. A fejlődő országok közül — a most először részt vevő — Irak szerepel a legtöbb céggel: a nemzetek pavilonjában több mint 40 iraki cég mutatja be kínálatát. A magyar kiállítók közül a legtöbben a vásár öltözködési szektorában vonultatják fel termékeiket, divatcikkeiket, s ugyancsak megkülönböztetett érdeklődés nyilvánult meg az Otthon-szekció iránt, melyben mintegy 4000 négyzetméternyi területen mutatnak be, főként bútorokat, lakásfelszerelési cikkeket és dísztárgyakat.

Ságból és termelőszövetkezetből érkezett növényvédő mérnökök mikroszkópos vizsgálatokat folytattak a vetőmagvakkal.

Megállapították, hogy a búzaszemek minősége jó és nagyüzemi vetésre alkalmasak a vizsgált fajták. A program befejezéseként a résztvevőknek Sándor Gábor, a növényvédő állomás főmérnöke tartott előadást a kalászosok növényvédelméről.

• •

üzemi vetőmagvizsgálatok a növényvédő állomáson

takarékosság

daságos fuvarszervezés sem valami új téma.

Aztán — lépjünk egy kicsit tovább — itt vannak a beruházások... Nos, amit ezek körül ma is lát, hall az érdeklődő, nemcsak bosszantó, hanem sokszor egyenesen felháborító! Ha gépről van szó, többnyire csakis külföldi, méghozzá nyugati jöhet számításba. Pedig például a szocialista importból származó berendezések vásárlására közismerten anyagilag is ösztönzik a vállalatokat. Mégis, úgy tűnik, olykor „sikkből” is — no meg talán azért, mert egy távoli, érdekes országba utazni, néha többször is ellátogatni vásárlás céljából — inkább a tőkés partner mellett döntenek.

No és az építkezések?!

Közismert, hogy szanálásra, kisajátításra tulajdonképpen csak akkor kellene sort keríteni, ha az illető település képe úgy kívánja, ha egy-egy létesítmény használhatatlan, s túlságosan, gazdaságtalanul sokba kerülne a rendbetétele, vagy éppenséggel útjában áll egy sokkal többet érőbb terv megvalósításának. Esetleg egy rendkívül nagy jelentőségű elképzelés valóra váltásához másutt egyszerűen nincs ilyen hely.

Nos, ennek ellenére szem. rebbenés nélkül hozzányúlnak a jóhoz, sőt a tökéleteshez is. Miért, miért nem: valahogy divat lett a bontás is. Ennek során szétverik például a városi villanegyed egyik legszemrevalóbb családi házát is, hogy az alapjaira — mert az ilyen|éle be;

ruházásokra még tilalom van — irodaházat emeljenek.

Vagy, hogy csak Egernél maradjunk: néhány esztendeje kiadott építési engedélyek teljes elfelejtésével, viszonylag új családi házat bontanak le az uszoda szomszédságában és a Rákóczi úton — súlyos százezrekkel megfizetvén a könnyelműséget — a Lenin úton pedig a 126 lakásos építkezés helyén „véletlenül” ott felejtett két kis ház eltávolításához újabb költséges eljárást folytatnak le. Ahelyett, hogy annak idején, tavaly, a többi tizenhattal együtt elvégezték volna a szükséges kisajátítást.

KÜLÖNÖS, hogy a jóval olcsóbb típustervek helyett mind több a költségesebb egyedi terv az egyes létesítmények, a lakóházak építésénél. Egy-egy épület megálmodásánál olykor a legszabadabban csapong a fantázia, s ennek akkor sem vetnek gátat, ha a körülmények, a lehetőségek úgy kívánnák. Némely tervező valósággal kiéli magát, ha megbízást kap. Ami nem lenne baj, ha elképzeléseit a célszerűséghez igazítaná, de sokszor, sajnos, csak az építmény megjelenésére vannak figyelemmel az alkotók, s szem elől tévesztik a létesítmény funkcióját. Olykor a legalapvetőbb praktikumról is megfeledkez' nek. Így aztán kevésbé használhatók a beruházások.

Egy-egy épületnél annyir. elragadtatják magukat a tér vezők, hogy nem győz cső dálkozni az ember! Túlzottan tagolják a homlokzati részt, a tetőszerkezetet — akkor is,

I -VII Jpl - ,‘ í7^ TT>

ha a környezet a legkevésbé igényli, ráadásul pedig fölösleges pénz sincs az ilyenféle különkiadásokra — indokolatlanul nagy, úgynevezett közlekedő területeket hagynak, pazarlóan alkalmazzák a drága díszítő elemeket.

Nem illenék bántani, hiszen még át sem adták rendeltetésének, de aligha hallgathatja el a józan embér, hogy például Gyöngyösön a Mérges utcai lakótelepen készülő ABC-áruházban ott is nagy felületen, költséges stift-mozaikkal díszítették a falat, ahol ezt az elé helyezett, „gondolák” — árutartók — teljesen eltakarják. S hasonlóan kicifrázták az épület külső részét is, ahol az időjárás aligha lesz kíméletes az „ékességgel” szemben. Nemkülönben meglepő az is, hogy az egál strandon épülő egyszerű zöldségbolt padozatát haraszti mészkövei burkolták — mintha a ládákat húzogatni más „pályán” képtelenség lenne —, vagy történetesen csakis siklósi márvány kellett a mátrafüredi Avar Szállónak még a személyzeti feljárójához is!

EGY SZÓ, mint száz: sántít ez a mi takarékosságunk, jóval többet beszélünk róla, mint amennyit teszünk érte. Az említettek — noha csak kiragadott példák — arról tanúskodnak, hogy ma sem vesszük eléggé komolyan elhatározásunkat. Pedig az ésszerű takarékosság a józan ember egyik lényeges ismérve.

Gyóni Gyula

1976, September 15.,