Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

Iskola a képernyőn MA DÉLUTÁN minden különösebb ünneplés nélkül megkezdődik az oktatás az ország legnagyobb iskolájá­ban. Magyarországon mintegy egymillióan nem végezték el az általános iskola nyolc osz­tályát. Pedig viind az egy­millióan felnőttek, vagy leg­alábbis túl vannak az isko­laköteles korhatáron. És ami ugyancsak fontos, ezek az emberek dolgoznak, részt vesznek a termelésben. S bármilyen dicsérendő a fel­nőttek oktatásában tapasz­talt évtizedes igyekezet, az egymillió nem csökken, sőt félő, hogy emelkedik, hiszen jelentős az „utánpótlás”. A statisztikai adatok arról árulkodnak, hogy 100 nap­pali tagozatos tanulp közül tízen nem fejezik be 16 éves korukig a iskolát. S ami még jobban elszomorító: az évek során a tízből csupán egy szerez általános iskolai vég­zettséget, kilenc még csak kísérletet sem tesz erre. Nem jobbak és nem rosz- szabbak az arányok Heves megyében sem, ahol a taná­csok és a fáradhatatlan pe­dagógusok évről évre szor­galmazzák a felnőttek okta­tását. Az igyekezethez tár­suló sokféle kedvezmény, könnyítő intézkedés nyomán ezrek tanultak, s vizsgáztak is felnőtt fejjel, de csak az eddigi módszerek már nem tudnak lépést tartani a sür­gető idővel. Ezt ismerte fel a televízió, amikor a rádió közreműkö­désével létrehozta az ország legnagyobb általános iskolá­ját. És egyben az ország leg­jobban felszerelt iskoláját, amelyben a korszerű techni­kán túl írók, művészek, ku­tatók és ismert szakemberek segítik a pedagógusok mun­káját. s ezen keresztül egy­millió „diák” néző és hall­gató művelődését A televízió szinte felfedez­te önmagát. Rádöbbent sa­ját lehetőségeire és az ok­tatás, a művelődés szolgála­tába állítja vitathatatlan népszerűségét is. A vállalko­zás nagysága óriási, de ugyanúgy mérhető a felelős­ség is, hiszen egymillió né­zőnek — de lehet, hogy en­nél is többnek — szól az adás. A képernyő pedagógusai nem tudják áttekinteni az „osztályt”, nem ismerik pon­tosan a „tanulók” ízlését, műveltségét, s élettapaszta- pasztalatát sem. Ebben az országnyi méretű iskolában nem lesz névsorolvasás, nem kérik számon a hiányzást, a kimaradást és a mindennapi leckét sem. A műsornak, a televíziós óráknak kell a képernyőhöz vonzani az embereket. Olyan színesen, érdekesen kell tálalni a tan­anyagot, hogy a következő órán is a televízió előtt ül­jön az egymillió „öreg” di­ák. Sőt talán még többen is! A Mindenki iskolája ugyan­is nemcsak azokhoz szól, akik nem végezték el az ál­talános iskolát, hanem azok­hoz is, akiket az órák, az adások újszerűsége serkent arra, hogy felmelegítsék mindazt, amit már tanultak. Nem beszélve arról, hogy a rohanó idő mindig új is­meretekkel gazdagít. Számí­tani lehet „vendéghallgatók­ra” is, olyan iskolásokra, akiket kíváncsiságuk, érdek­lődésük ültet a képernyő elé. GONDOS ELŐKÉSZÜLET, sokoldalú tájékozódás, széles körű vita előzte meg a mai tanévkezdést, amely a tele­vízió talán legnagyobb vál­lalkozásának nyitánya lesz. De bármilyen körültekintés és okos szakszerűség övezi is a műsort, az egyes órákat, ez az iskola sem nélkülöz­heti a társadalom sokirányú segítségét. Ahol felismerték a kezdeményezés nagyszerű­ségét, az oktatás és a köz- művelődés új és — előlegez­ve a bizalmat — hatásos formáját, ott már szervezik a konzultációs központokat, köröket. Hogy gyorsan átve­gyék a tévé nyújtotta stafé­tát, s az üzemekben, műve­lődési házakban, könyvtárak ban és klubokban szervezett formában segítsék mindazo­kat, akik tanulni és vizsgáz­ni akarnak. A képernyőn megjelenő adás ugyanis csupán a kéz det. amelyet másoknak kell folytatniuk. Mert bármilyen sokoldalú a televízió, van­nak korlátái is: a képernyő pedagógusától nem kérdez­het a diák. De lehet kérdez­ni itt a megyében, a vám sokban, községekben, kérdez­ni lehet mindenütt, ahol pe­dagógusok vannak, ahol népművelők tevékenyked­nek. hiszen ők valamennyien tagjai a 'Mindenki iskolája hatalmas és erős tantestüle­tének. Kissé elcsépeltük már a szót: komplex, de itt és most helyénvaló a kifejezés, mert a televízió, a rádió adásai rendszeres ismétlései a módszertani útmutatást is tartalmazó Mindenki iskolá­ja olvasókönyv, valamint az oktatás és közművelődés he­lyi intézményei, együtt, egy­mást segítve, kiegészítve formálják az emberek gon­dolkodását és kínálják a tudást, a művelődést. Ha az iskolák, könyvtárak, klubok és művelődési házak magukénak tekintik és prog­ramként kezelik ezt az or­szágos iskolát, és saját kö­zösségükhöz igazítják a mód­szereket, akkor tanév végén sokan, nagyon sokan együtt mondhatjuk: jó munka volt. NEMCSAK A VÁLLAL­KOZÁS, a tét is óriási. Egy­millió tanuló, vagy még en­nél is több néző illetve hall­gató érdeklődését felkelteni és figyelmét lekötni. Kapcsoljuk be a készülé­ket. .. Márkusz László Szidike kisasszony hatvani föltámadása A kávéházi cigányprímás, Harkocsány, férjet keres el­adó lányának, Szidikének. Ki más lehetne a jelölt, mint az ugyancsak jó muzsikus Don­gó Dani, egy olcsó csehó fia­tal bandavezetője, udvarol- gatván úgyis a házhoz. Nem­csak nász lesz ebből, hanem erősödik az elit zenekar, szá- mítgat a prímás. De közbe­szól a csehóbeli kasszírnő, vörös hajjal és vörösen lán­goló szenvedéllyel. Szereti Danit, el is csábítja. Amiből persze hét határra szóló bot­rány, a kisváros csöndjét fel- abajgató veszekedés kereke­dik. Szítja ezt Áskara, a szintúgy Szidike kezére pá­lyázó kontrás. Hogy végül is papucs lesz Daniból, s időle­gesen elsimul az ifjú háza­sok közt támadt vihar? Ve­zérlő ebben szerelem, belátás, néhány zúgó pofon, ami ha­sonló közegben mindennapi kenyér, s vezérlő a konflik­tusba keveredett Kakuk Marci, ez az örökkön vissza­térő, jellegzetes Tersánszky- figura. Az 1920-as évek sikere is­métlődött meg a Déryné Színház hatvani vendégelő­adásán, amely Szakcsi Laka­tos Béla és Csemer Géza jó­voltából zenésített változat, tisztességgel őrizve a szabá­lyos szerkesztésre, műfajha­tárokra fittyet hányó Tersán- szky J. Jenő mélységes élet­ismeretét, nyelvi sajátossá-- gait, lecsúszottak és mélyből jöttek iránt érzett rokonszen- vét, s azt a felülmúlhatatlan bájt, üdeséget, ami az író egész művészetéből árad. Er­ről az oldalról közelített a műhöz Petrik József rende­ző, alaposan kihasználva a- 1976. szeptember 15., szerda pék, amelyeket Makai Péter tervezett. S ha most\ me­gyénk több településén foly­tatódik Szidike kisasszony újszerű, hatásos föltámadása, része lesz benne a jelenetek­hez kavargó, rikító színek­kel idomuló jelmezkollekciói­nak, Ék Erzsébet érdeméből. A művelődési központ fel­újított színháztermében csu­pán a nézősereg kulturált el­helyezéséről feledkeztek meg ezen az estén. Jobbára meg­viselt, szeges, nyikorgó kerti székeken nehéz figyelemmel végigülni három órát, ha megannyit „rátesznek” is a Déryné Színház jubiláló, lel­kes színészei, akiket hasonló művekkel mindig szívesen látunk Hevesben. Moldvay Győző Műemlék virágüzlet Budapest első virágszalon­ja 1905-ben épült a. Váci utcában. Az üzlet falait Márk Lajos pannói díszí­tik, a berendezés márvány kandalló, korabeli ülőbú­torok. intarziás asztalok és pultok. A Virágért korhűen hely­reállított műemlék üzletét ismét megnyitotta PHI- LANTIA néven. (MTI fotó — Várkonyi Péter — KS) Minisztériumi állásfoglalás a tiltott orvosi magángyakorlatról Mikor fogadhat el pénzt az orvos? Avagy: mikor nem fogadhat el a betegétől vagy annak hozzátartozójától? — sokat vitatott, kedélyeket borzoló kérdések ezek, ame­lyekről olykor még az orvo­sok véleménye is eltér egy­mástól. A korábbi ezzel kapcsolatos rendeletet ugyanis többféleképpen ér­telmezik. magyarázzák. Ezért különösen figyelemre méltó az Egészségügyi Közlöny leg­utóbbi számában megjelent minisztériumi állásfoglalás a tiltott, intézményeken belüli magángy akorlatról. A rendelet — amelynek egységes értelmezése érdeké­ben állásfoglalást kellett ki­adni — belső, »szakmai intéz­kedés. Az orvosokhoz, pon­tosabban az egészségügyi dol­gozók rendtartásáról szól, s kevés beteg ismeri, mit. ho­gyan szabályoztak benne. Az állásfoglalás most pontokba szedve részletezi, mikor kö­vet el az orvos tiltott, jog­szabályba ütköző cselek­ményt. amelyért fegyelmi fe­lelősséggel tartozik. Eszerint, ha az orvos a be­tegét — a béutalási szabá­lyok megkerülésével (!) — bármilyen állami rendelő­vagy gyógyintézetben vizs­gálja meg, részesíti gyógyke­zelésben, semmilyen ellen­szolgáltatást nem fogadhat e] érte. Függetlenül attól, hogy fenntart-e valahol magán- rendelőt. s van-e vagy nincs engedélye a magángyakorlat­ra. Ugyanakkor nincs joga ahhoz sem. hogy a nála je­lentkező beteget ellássa, ha arra szakmailag ■ vagy a kér­déses intézmény, osztály munkarendje alapján nem il­letékes. Külön foglalkozik az állás- foglalás a megkülönböztetett ellátás kérdésével. Ezzel kap­csolatban leszögezi, hogy az intézetben ápolt beteget csak szakmailag indokolt módon, kizárólag a szakmai szem­pontok alapján lehet ellátni, gyógykezelni. Ezért az az or­vos, aki — a betegnek vagy hozzátartozójának kérésére — ettől eltérően, bárkit pén­zért, illetve annak a remé­nyében részesít megkülön­böztetett ellátásban, az or­vosetikát sértő módon, jogta­lanul jár el. Felelősségre kell vonni azt az orvost is — hangsúlyozza a közlemény —. aki az inté­zetben ellátott, kezelt bete­get ellenszolgáltatás fejében rendeli vissza magához, füg­getlenül attól, hogy akár az intézetbe, munkahelyére, akár a magánrendelőjébe. Ugyanígy tilos, hogy a ma­gángyakorlat keretében ellá­tott magánbetegét az orvos — jogszabállyal ellentétes módon — intézeti munkahe­lyére irányítsa, ott kezelje és saját osztályára, részlegére felvegye, felvetesse. Magánbetegek esetén a ti­lalom a kiegészítő laborató­riumi, röntgen stb. vizsgála­tokra is kiterjed. Ezeket a vizsgálatokat — magánbete. geknél — sem az orvos inté­zeti munkahelyén, sem más egészségügyi intézményben nem végezhetik el. A minisztériumi állásfog­lalás kitér a végrehajtás és az ellenőrzés követelményei­re is. Egyebek között előírja, hogy aki az említett jogsza­bályt megszegi, az elien fe­gyelmi eljárást kell indítani, ügyelve arra is. hogy a bün­tetés kellően tükrözze az el­követett vétség súlyát. Ezek érvényesítéséért, a rendsze­res és szigorú ellenőrzésért — saját területén —. minde­nütt az érintett intézet, kór­ház, klinika, szanatórium ve­zetője köteles gondoskodni. E kötelezettségek elmulasztá­sa esetén pedig — fegyelmi eljárás keretében — az in­tézmény vezetőjét is felelős­ségre vonják. Szimfonikus zenekarok cserekoncertj e Az egri és a szolnoki szim­fonikus zenekarok művészeti vezetői megállapodtak abban, hogy mindkét város érdek­lődő közönségét megismerte­tik produkcióik legjavával. Szeptember 18-án az egriek látogatnak el a Tisza-parti városba, s este 7 órakor, az ottani megyei művelődési központban hangversenyt ad­nak. Bemutatják Farkas Fe­WVNAA/WWWVWVWWWVVVWVV* pedig csupán a körötte zaj-? ló kocsmajelenetek révén? szerzünk jobbára tudomást. Hangulatos kiegészítő, s a} megérdemelt siker komolyé részese viszont a Pusztai? Magdolna vezette kis zene-j kar. A színpadi adottságok­hoz mérten jól hatott a? tánctervező Barta Judit ko-? reográfiája. Célnak megfe-? lelöek a szemünk láttára? változó-alakuló színpadké­— Papa! — kiáltott Jean futás közben kifelé az ud­varra —, holnap szülői érte­kezlet lesz...! — Már megint? — kér­dezte az apja, de ezt Jean már nem hallotta, mert kint focizott a pajtásaival a ház előtt. Apja nem örült a hír­nek. — Menj el csak és beszélj az osztályfőnökével, — mos­tariéban sokat foglalkozik a gyermekünkkel... — biztat­ta a felesége. És másnap este hat órára elment a szülői értekezletre. — Jó napot, René úr — köszöntötte szívélyesen az osztályfőnök, amolyan közép­korú, szikár ember. — Az­ért kérettem, mert szeretnék önnel a kedves fiáról beszél­getni. Jean rosszul tanul. De ez még nem minden. Sajnos, puskázik is. A legutóbbi tör­ténelemórán a szomszédja dolgozatát másolta le. — Nem akarom elhinni... — tiltakozott René úr. madt két gyermekben is1 egyszerre? Szerintem ez el-' képzelhető... — Végül is valóban elkép­zelhető. De van egy harma­dik kérdés is. így szól: Mi­kor halt meg Napóleon? Az', ön fiának a szomszédja így J válaszolt rá: Nem tudom. Es', az ön fia így: Én sem... Antalfy István fordítása renc Furfangos diákok című szvitjét. Mendelssohn e-moll hegedűversenyét, valamint Dvorzsák IX. szimfóniáját. Vezényel Farkas István kar­nagy, a hegedűszólista Gyar­mati Vera lesz. Szeptember 25-én a szol­nokiak érkeznek Egerbe, s az egri Megyei Művelődési Köz­pont nagytermében mutat­koznak be. Mozart Varázs­fuvolájának nyitányával. Haydn Üstdob-szimfoniájával és Liszt Esz-dúr zongoraver­senyével. Vezényel Báli Jó­zsef karnagy, közreműködik Szabó Csilla Liszt-díjas zon­goraművész. Világ és nyel? Világ és nyelv — ez a cí­me az eszperantó magazin folyóirat utódjának. A most megjelent első szám már dr. Balázs János és dr. Deme László, a két ismert nyel­vészprofesszor közreműködé­sével készült. A lap törekvé­se: témái még gazdagabban és változatosabban tárják fel a világ soknyelvűségéből eredő problémákat, a nem­zetközi kapcsolatok nyelvi nehézségeit; s nem .utolsó­sorban az idegen nyelvek ok-: tatásának és tanulásának —* a tanárok és tanítványaik számára egyaránt érdekes —< elvi. gyakorlati kérdéseit. A Világ és nyelv bemutató számában hat országgyűlési képviselő is megszólal, köz. tűk Benjámin László költő és dr. Bognár Rezső akadé* mNN HERVE NECR: Iskolai dolgozat — Pedig ez ény. Kérem, győződjék meg ■óla. Itt van a c ét füzet. Vem nehéz fel- smerni a csa- ást. íme, az el. ;ő kérdés: Ki ;olt az uralko- ló Napóleon itán? A vá- asz: XVIII. * éajos. — Nos, tanár úr, ez még nem bizonyít semmit. A vá­lasz helyes, mindkét gyerek ezt írta. — Ez természetesen logi­kus. De nézzük csak a má­sodik kérdést. így hangzik: Hová száműzték Napóleont. A válasz: If szigetére... — Ez persze tévedés. De hát nem képzelhető el, hogy ugyanaz a téves gondolat tá

Next

/
Thumbnails
Contents