Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
Fogyókúrázó húsfogyasztás (?) Valamivel kevesebbet, de jobbat vásárolunk Lassanként megszokottá válik a kép: hentesüzleteinkben és élelmiszerboltjainkban — tehát ahol húst és húskészítményeket árusítanak —. egy-egy sertés és szarvasmarha alaposan feltérképezett színes lenyomata függ a falon. Dísznek is vélhetnénk, de annál sokkal praktikusabb célt szolgál: ezekről tudhatjuk meg, hol van a karaj, hol az orja, a csülök, a felsál ... A képek és az új árjegyzék kifüggesztése minden érintett kereskedelmi egységben kötelező, természetesen a vásár, lók érdekeinek védelmében. A korábbi tapasztalatokból tudjuk. hogy gyakran és sok helyen károsították meg a vevőket. lényegében egyszerűnek mondható. ,.hagyományos” fogásokkal. Ezek közül legismertebb a súlycsökkentés. valamint az. hogy alacsonyabb értékű hűsrészeket jobban hangzó nevekkel látták (és adták) le, a tényleges értéknél drágábban. Két hónapja már. hogy a húsok és húskészítmények ára felemelkedett. Ez természetesen nagyobb terheket ró a fogyasztókra, és ha eddig sem volt mindegy, most különösen nem az, hogy az egy kiló valóban egy kiló-e, és nem — például — csak 95 deka. vagy hogy a rövidkaraj igazán rövid-e. és nem a hosszú karajt keresztelték át, s rövidítették meg a vevőt. A becsapásnak korábban sem örültünk, most pedig... SZ1GORÜ RENDELETEK — Most — mondta Bittner Jánosné. a Heves megyei Tanács kereskedelmi felügyelőségének vezetője — szigorú rendelet teszi kötelezővé mind a színes ábrák, mind az ártáblák jól látható helyen való kifüggesztését a húst és húskészítményeket árusító üzletekben. Az intézkedés természetesen a fogyasztók ..j érdekeinek képviseletében «n- történt, s ennek végrehajtását mi megyeszerte tüzetesen ellenőriztük a július ötödiké utáni napokban. — Az eredmény? Nem lehet különösebb panaszunk a színes lenyomatok és az új árjegyzékek alkalmazására. Csupán a detki és . a karácsondi termelőszövetkezetek húsboltjában feledkeztek meg róluk. A szállítással kapcsolatos minőségi kifogást a vizsgálat idején csak az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tett. mert a Heves megyei Húsipari Vállalat nem a szállítási szerződésben meghatározott formában szállította a félsertéseket [július 6-án a 2307-es hús- ! boltnak, Gyöngyösön ezért a f boltvezető nem vette át az f 'árut. Érdemes megjegyezni. ' (hogy ez ismételt szállításkor ■ a félsertések töröttek, nyomottak voltak! Természete- | sen ezt sem vette át a bolt- F vezető. Tájékoztató nyomtatványok, minőség — időzzünk el egy kicsit ennél a témánál, s nézzük először a detik termelőszövetkezet kifogásolt húsboltját. Bent tisztaság, rend fogad, a hűtőpultban húsok, a csempe feletti kampókon szép szalonnák sorakoznak. Előttem két asz- szony vásárol, Magda György üzletvezető gyorsan kiszolgálja őket majd az idegennek kijáró enyhe gyanakvással kérdezi: — Parancsol? másfél deka A MÉRLEGEN (A gyanakvás jogos: próbavásárlásról van szó. Pál István felügyelő, akivel közösen indultunk felmérő útra. kint várakozik ...) — Egy kiló rövidkarajt kérek. — Nincs, csak hosszú. Vagy hátszín. — Akkor abból egy kilót. A továbbiakban szinte minden rendben megy. Illetve: — öregúr, van magának szemüvege? — kérdezi, s a mérlegre mutat a felügyelő — van ugye?, hát miért nem használja? — Már hogyne használnám? — Akkor vegye elő. és nézze meg ezt a mérleget, alapállásban is mutat másfél dekát! Ügy igaz, ahogy Pál István mondja, de az öregnek is igaza van a védekezésben, hogy a mérleg a pult szélén áll, mert kevés a hely, köny- nyen meglökheti, aki elmegy mellette, s már is vége a pontos beállításnak. Nagyobb baj, hogy a húsok árát nem jelzik az ártáblák, és hiányzik a falról két színes lenyomat, a szarvasmarháról meg a sertésről. Egyetlen ártájékoztató árválkodik az egész üzletben. — Ebben én vagyok a hibás — ismeri be a boltvezető —. mert a vezetőség beszerezte már a múltkori ellenőrzés óta. de még nem hoztam ki. ott felejtettem... Elégedjünk meg az ígérettel, hogy Gyuri bácsi most mindjárt... illetve: amilyen gyorsan lehet — intézkedik, s vessünk egy pillantást a gyöngyösi 2307-es húsboltra, ahonnan kétszer is visszaküldték a nem megfelelő minőségű árut a húsiparnak. Nem is kell több, valóban elég néhány másodperc. s bárki meggyőződhet róla. hogy a bolt vezetői eredményesen pöröltek a húsiparral: a Mérges úti lakótelepi üzletben szép. friss árut kapnak a vásárlók, s helyükön vannak az árjegyzékek és a színes táblák. Nem talál benne kivetnivalót a felügyelő sem, s jó érzésekkel nyitunk be az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat legnagyobb gyöngyösi húsboltjába, a Fő téri 2304- esbe, ahol Kovács István személyében régi, kitűnő szakember irányít. Minden szükséges tábla megvan és sokféle szép hús közt válogathatnak a vevők. szakképzett fiatal hentes, Dobróczky László tapasztalata is: DEKÄZUNK — Most rászoknak az emberek a 30 deka, meg a 70 deka húsra. Eddig ilyen nem volt. csak kiló, meg félkiló. „Kérek hetven dekát” — mondta az előbb is egy asz- szony. Én meg: Tessék venni egy kilót, biztosan elfogy az otthon. Ha nem. hát tessék visszahozni” — persze, csak így. tréfásan, de az én vevőm csak maradt ott, ahol elindultunk: „Elég lesz a hetven...” Ennyit a dekázásról. Adjuk át inkább újra a terepet a kereskedelmi felügyelőség dolgozóinak, akik júliusban 35 kereskedelmi egységnél végeztek próbavásárlást. Bittner Jánosnét ismét az eredményekről kérdezzük. — Mindössze két helyen forult elő súlycsökkentés, — hangzik a válasz —. s természetesen ez mindkét esetben szabálysértési eljárást vont maga után. Most különösen kell figyelnünk, hogy sehol ne rövidítsék meg a vásárlókat, és ezen a téren a belső ellenőrzésre nagy feladat hárul. Legmegfelelőbbnek ez az állami kereskedelemben mondható, az áfész- eknél lényegében csak leltározás a belső ellenőrzés, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél pedig sem belső, sem hálózati ellenőrzésről nem beszélhetünk. f \ Uinüimn 1976. szeptember 12., vasárnap MI LESZ VELED, FORGALOM? — Harminc mázsa sertés- és négy mázsa marhahús volt a 35. heti készletünk. Ez kicsit sok, de elmegy azért. Persze, főleg a friss, a fagyasztott már nehezebben. — Ügy mondják, néhány helyen „összetévesztik” a hentesek a rövidkarajt a hosszúval, s aki nem ért hozzá. az 62 forintért az 55-ös- ből kap. — Itt ugyan nem. az biztos. Különben is. jói megismerik azt, mert a hosszúban benne van a pálca — mi már csak így hívjuk a ge- rinci „grót”-csontot. Nem is ez itt a baj, hanem, hogy júliusban. az első három héten visszaesett a forgalom, de most már majd csak visszaáll a régi... Ezt szeretnék az Április 4. téri ABC-áruházban is. ahol a húsipartól kapott készletet saját vágással is kiegészítik. — Csakhogy — nem nagyon megy. főleg a drágább része — mondja Divéki László üzletvezető-helyettes. — Bizony, meggondolják, és sokan vannak úgy. hogy inkább vesznek két csirkét a drága karaj helyett. S ebből a forrásból táplálkozik a SZINTE ELADHATATLAN.S ha már itt tartunk, szólni kell arról is. hogy — mint a kereskedelmi felügyelőség felméréséből kitűnik — tőkehús iránt 10—15 százalékkal, töltelékáru iránt 20 százalékkal csökkent a kereslet megyénk városaiban. Érdemes idézni a jelentést: „Marhahúsnál az úgynevezett vastaghús (comb, felsál, vastaglapocka) szinte eladhatatlan, és minimális a kereslet a leveshúsok, rostélyos és lábszár iránt!” A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, amely legnagyobb megyei tőkehúsforgalmazónk, 40 ezer forint értékű marhahúst kellett megsemmisíteni. míg az áfész-nál „csak” 80 kilogramm marhahús jutott a selejtezés sorsára. háromezer forint értékben. Mint a példákból látható — nem könnyű a kereskedelmi szervek, helyzete sem, és gondokkal küszködik az állategészségügyi szolgálat is. Megérne egy külön „misét”, hogy miért jutott az elkobzás és a megsemmisítés sorsára a sarudi húsüzemben készült tíz mázsa füstölt kolbász, vagy — a legfrissebb eset — ugyanebből a drága csemegéből 14 mázsa a tarnamérai termelőszövetkezet alatkai húsüzemében? Az előbbi 68 ezer forint, az utóbbi 112 ezer forint kárt jelent! Nincs tévedés, az adatok pontosak, és aki szolgáltatja, Csépányi Nétusz dr„ a Heves megyei Állategészségügyi Állomás vezetője, ezeken kívül is tud még néhány elgondolkoztató esetet. HAGYJAK ELHULLANI A JÖSZAGOT — Alapkövetelmény, hogy minden egyes nyers füstölt áru szalmonella-negatív legyen. A nem megfelelő vágási és feldol^bzási higiéné miatt a' hús különböző baktériumokkal fertőződhet. Rosz- szabb esetben nemcsak baktériumokat. hanem toxint — tehát mérget! — is tartalmazhat, s ha ez az áru eljut a fogyasztóhoz, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Szerencsére, ilyenre mór régen nem került sor. de erre az áldatlan helyzetre rányomja bélyegét, hogy He vés megyében csak egy vágóhíd van és 3—3 állami gazdasági. illetve termelőszövetkezeti húsfeldolgozó üzem, kényszervágóhíd viszont egy sincs (épül ugyan, három éve mint a Luca széke), és a nagyüzemek inkább hagyják elhullani a jószágot — fizet érte a biztosító —. mintsem a G "mgyösre való szállítás költsj"3it vállalnák. Amikor megvesszük a húst. bizony, ezen is elgondolkozhatunk. Magasabb szinten pedig arról, hogy mit lehetne — mit kellene! — tenni...? Mindenesetre érdemes lenne megvizsgálni azokat a szerződéseket, amelyek szakosított sertéstelepek és áfész-ek közt jönnek létre, s melynek .,eredményeként” a levágott selejtsertéseket teljes értékűként árusítják egyes szövetkezeti éttermek konyháin... Csak kevéssé enyhíti az ilyen dolgok hallatán érzett jogos bosszúságot, hogy azért jó példákkal is találkozhatunk. Az egri — lajosvárosi — 1131-es ABC-áruház vezetőjétől, Schtumhauzer Mi- hálytól tudjuk, hogy a központi alapból kapott 13 mázsa sertés-, egy mázsa marhahús és 50 kilogramm birkahús mennyiségben és minőségben is kielégítette az elmúlt heti igényeket. KEDVCSINÁLÓ hurka, KOLBÁSZ Az árváltozások nyomán eredtünk a hús nyomába, s a feltárult kép — mi tagadás. *— vegyes. Éppen ezért afféle felhőfúvó, gondűző felfedezésnek is tekinthetjük az Élelmiszer Kisker, mátrafüre- di falatozóját, a szép Avar Hotel árnyékában. Az ott kapható sült hurkáért és kol bászért sokan tesznek szívesen egy kis kerülőt, ha netalán nem arra vinne el a (hivatalos) útjuk. A falatozó főnöke, Szabó Gábor, maga is kedvelője a finom falatoknak, s csak olyat árusít, amit ő is szívesen megkóstol. Az ottani ízek és illatok ínycsiklandozó párájában egy időre nem nehéz megfeled kezni arról, hogy a hús orö me múló... S míg el nem feledkezünk róla, addig hogy is mondta az if jú gyön gyösi henteslegény? — egy kicsit rászokunk a 30 deká ra és a 70 dekára — a kilók helyett. S ha ez nem is öröm — legalább nem is egészségtelen. Kun T Reméljük: mindkét fél jól jár Vasárnap zárva SZEPTEMBER 13-ÁN lép életbe a belkereskedelmi miniszter rendelete, amely szerint ezután szombatonként korábban zárnak az üzletek, vasárnap pedig az a néhány élelmiszerbolt sem nyit ki, amely délelőttönként a vásárlók rendelkezésére állt. Az intézkedés mind a vevők, mind az eladók körében vegyes visszhangot keltett. A fogyasztók többsége úgy véli, éppen elég dolga van hétköznapokon, jobb, ha munkaidő után, szombat délután, vasárnap délelőtt is lehet vásárolni. Mások szerint hasznos a korlátozás: legyen a pihenőidő valóban a pihenésé. A pult túlsó oldalán ellenkező a helyzet: az érintettek többsége örömmel fogadta a rendelkezést, a vasárnapi, a szombat délutáni munka megszűnését, s az eladóknak csak egy töredéke sajnálja, hogy emiatt csökken a jövedelme. Érdekvédelmi szervezetünk, a szak- szervezet azonban már régóta sürgeti a nyitva tartási idő olyan módosítását, ami mentesíti a dolgozókat a vasárnapi munka alól és lehetővé teszi a 44 órás munkahét megvalósítását a kereskedelemben is. (Megjegyzendő, hogy ez papíron már régóta létezik, csak — a többi között a hosszabb nyitva tartási idő — megvalósíthatatlan volt). Az érdekek, a vélemények tehát megoszlanak, de milyen képet adnak vajon, ha egybevetjük, összesítjük valamennyit? A kereskedelmi dolgozók szempontjából a jövedelmi veszteség ellenére is egyértelműen hasznosnak, szükségesnek tűnik a miniszteri rendelet. Az élelmiszerbolti eladók túlnyomó többsége családanya, akinek szüksége van arra, hogy a vasárnapot az otthonának, a családjának szentelje, s hogy akkor — mint az emberek , túlnyomó többsége — pihenjen, szórakozzon. MINDENNÉL ALAPVETŐBB szempont azonban a kereskedelem, különösképp a városi élelmiszer-kereskedelem munkaerőhelyzete. Köztudott, hogy míg az élelmiszerboltok forgalma rohamosan nőtt, a dolgozók létszáma csökkent. Az elvándorlást — amit a nehéz munka- körülmények, az iparinál szerényebb szociális ellátottság, és nem utolsósorban a — a kormány az utóbbi időben azzal is igyekezett fékezni, hogy az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók jövedelmét az átlagosnál jobban növelte. Ám az elvándorlás ezután sem állt meg, s a most kezdődő tanévben is a szükségesnél jóval kevesebb tanulót tudtak csak felvenni az élelmiszereladókat képző szakmunkás iskolákba. Feltehető, hogy a vasárnapi munka megszüntetésével, a szombati megrövidítésével vonzóbbá válik a kereskedelmi szakma a fiatalok szemében. S mi a helyzet velünk, a vásárlókkal? Nekünk kétségkívül kényelmes lenne az, ha a nap minden szakában, a hét minden napján rendelkezésünkre állna valamennyi bolt, áruház, sőt minden olyan hivatal, intézmény is, amellyel kapcsolatban vagyunk. Csakhogy tekintettel kell lennünk az ott dolgozókra, meg kell értenünk: nekik is joguk, szükségük van a pihenésre. TŰL EZEN, a mai életforma inkább nélkülözhetővé teszi a vasárnapi, a szombat délutáni vásárlást, mint a régi. A háztartások túlnyomó többségében van hűtőszekrény — az élelmiszereket otthon is tudjuk tárolni. Mind többen töltik a hét végét kirándulással, s nem is kívánják vasárnapjukat vásárlással megrövidíteni. (Csák zárójelben: az üdülőhelyeken nyaranta ezután is lehet vasárnaponként vásárolni.) Hozzátehetjük még, hogy az élelmiszerek mind nagyobb részét tartósítja az ipar; még a tejet is egyre több helyen megvehetjük konzervált állapotban. A lényeg azonban a mi oldalunkról nézve is a kereskedelemben uralkodó munkaerőhiány. Mert ez, a látszat ellenére sem csupán a vállalatok gondja, hanem a miénk is. Hiszen ha várnunk, sorba állnunk kell a boltokban, akkor ennek többnyire az az oka, hogy kevés a kiszolgáló, a pénztáros. És annál kevesebb, minél rosszabbak, nehezebbek a munkakörülmények az üzletekben, áruházakban. Bízhatunk tehát abban, hogy a munkakörülmények javításával, így a munkaidő rövidítésével is, mérséklődik a munkaerőhiány, s ennek eredményeként javul a kiszolgálás. Végső soron tehát feltehetően mindkét fél jól jár. AKKOR IS, ha most, az átmeneti időszakban, esetleg nehezen szokj uk meg az üzletek új nyitva tartási rendjét. (Gál Zsuzsa) i BOKSÁK A BÜNKBEN (Fotó: Bisztray Károly)
