Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-11 / 215. szám
Óriás mélynyomó Kőbányán, a Jászberényi úton befejezés előtt áll az Athenaeum Nyomda új üzemének építkezése. A csaknem egymilliárd forintos beruházással Európa egyik legnagyobb és legmodernebb mélynyomó üzeme készül el. Az építészetileg is érdekes főépületben jelenleg a gépek „élesztőse”, próbajáratása folyik. Képünkön: az olasz Cerutti cég eddigi legnagyobb nyomógépét helye- lyezi üzembe. (MTI Fotó — Csikós Gábor — KS) Tibb termék a lakosságnak Hol tart a tejtermelési verseny Heves megyében? A múlt év decemberében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a MEDOSZ, az ÉDOSZ és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a lakosság jobb ellátására tejtermelési versenyt hirdetett a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok között. Azóta több mint fél esztendő telt el, s az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a verseny jó hatással volt a nagy- és kisüzemi gazdaságok tejtermelésének növelésére. Ennek szellemében javították a tehénállomány takarmányozási feltételeit, s a termelés növelésével javult a tejipari vállalat által felvásárolt tej mennyisége is. A versenybe megyénkből hét termelőszövetkezet nevezett be és csaknem félmillió literrel több tejet értékesítettek hat hónap alatt, mint tavaly ilyenkor. Különösen a verpeléti Dózsa, a tiszanánai Petőfi, a nagyré- dei Szölőskert, a besenyőtelki Lenin és a feldebrői Rákóczi ért el jelentős sikereket. Két termelőszövetkezet, a mezőtárkányi és a boldo- gi viszont elmaradt a várttól és több mint 64 ezer literrel adott kevesebb tejet, mint amennyit terveztek. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelés növelésére a nagyré- dei és a viszneki termelő- szövetkezet vállalkozott. Az első félévben a nagyrédeiek 18 850, a visznekiek 11645 liter tejet termeltek, s ez mindkét gazdaságnál jelentős növekedést mutat. A kistermelők közül öt községből 75-en, 148 tehénnel kapcsolódtak be a tejtermelési versenybe. Az egy tehénre jutó termelésben kiemelkedik Csintalan László, tarnazsadányi, Juhász János, Lukács István és Pocsai János nagyúti, Ádám Antal viszrjeki, Dani Lőrinc, Szabó Imre és Urbán Béla tarnazsadányi, valamint Szabó Enok besenyőtelki kistermelő. Az első félévi tejtermelést vizsgálva a legjobb eredményt Vasas István besenyőtelki, Fodor József és Csató Sándor nagyúti gazdák érték el. A Minisztertanács által meghirdetett szarvasmarha- tenyésztési program mind jobb eredményekre ösztönzi '• > Va nagyüzemi gazdaságokat és a kistermelőket. Ha a tejtermelés további növelésére az esztendő hátralevő részében is megtesznek minden szükséges intézkedést gazdaságaink, akkor az eredmények sem maradnak el. Ez annál is fontosabb, mert a nyári aszályos időjárás okozta takarmánygondok befolyásolhatják, sőt leronthatják az eddigi eredményeket. A tejtermelés növelése továbbra is központi feladat, ezért gazdaságaink gondoskodjanak a szükséges téli takarmányokról és használják fel a melléktermékeket is. A tejtermelési versenyben az országos díjakon kívül megyei díjakat is alapítottak. Az első három helyezett minden versenykategóriában 30—25 és 20 ezer forint jutalomban részesül. A kistermelők körében értékesített tej alapján az első és második helyezettnek háromezer forintot, az egy tehénre jutó értékesítésben legjobb eredményt elérteknek ugyancsak háromezer forintot adnak. Várkonyi Tamás A felén túl, a negyedén innen Nincs valami irigylésre méltó helyzetük. Az egész város állandóan figyelemmel kíséri a munkájukat. Ráadásul köny- nyebben megkapják az elmarasztalást, ha valami nem tetszik az embereknek, ha nem a kedvük szerint való, mint ahogy az esetenként megérdemelt elismerést. Minderről azonban senki sem tehet. Ilyen a helyzetük. ahogy a nevük is jelzi: Városgondozási Üzem. Gondozás. gondoskodás, ízlelgetjük a fogalmat és mindjárt érthetővé válik, miért olyan érzékenyen reagálnak a működésükre a gyöngyösiek. o o o — Az első félévünk nehezen indult — halljuk Pályka Lászlótól, aki az üzem műszaki vezetője. — Ennek két oka volt. Az egyik: későn ta- vaszodott. nem tudtunk hozzákezdeni a munkához a terveinknek megfelelő mértékben. a másik pedig: hogy az egyik brigádunk elment. Tizenhat kubikos hagyott itt bennünket. — De nem sokáig bírták máshol — vág közbe Majté- nyi Sándor, az üzem vezetője. — Tizennégyen rövid idő múlva visszajöttek. Mi örömmel fogadtuk őket, hiszen jó munkások voltak. Ügy is mondhatom, nem ártott nekik, hogy elmentek szerencsét próbálni. Mást is tapasztaltak, alkalmuk volt saját élményeik alapján összehasonlítást végezni a két üzem között. Ma már talán még jobban is dolgoznak, mint azelőtt. Talán furcsán hangzik, de ez a bizonyos „hűtlen elhagyás” még jól is jött az üzemnek. Akik maradtak, azok is meg akarták mutatni, hogy mire képesek, akik visszatértek, azok is bizonyítani akarták, hogy nem a „könnyebb kereset” csábította őket. Egyébként is jellemzője az üzemnek a munka tisztelete. Lehet, hogy túlságosan „vonalas” szövegnek hat, de az építőbrigád a közelmúltban azért morgott. mert még egy negyedórájuk hátra volt a műszakból, és a gépkocsi vezetője nem volt hajlandó még egy fordulóra, nehogy lekösse á vonatot, amivel haza szokott utazni. — Nem túl szép ez a menyasszony? — kötözkö- dünk a történetet hallva. — A brigádnak az a negyedóra is hiányzott a termelésből, mivel teljesítménybérben dolgoznak. Ezt is hozzá kell tenni. Igen. ezt is. hiszen mindenki néhány forintos eltéréssel kiszámítja minden hónapban, hogy mit kap majd a borítékban. Nem kell találgatniuk, ismerik a normát, ismerik a végzett munkájuk mennyiségét, a többi pedig már csak a szorzáson múlik. o o o Az idén több mint nyolcmillióért kell az utakat rendben tartaniuk és nyolcmillióért kell új utakat építeniük. Bár az év első felére mindig negyvenszázalékos tervhányaddal szoktak számolni, az idén ez túlhaladta az ötven százalékot. Az egész évi tervük összesen 25 millió forint, de a felén túljutottak az első hat hónapban. Biztató tehát a még meglevő negyedév lehetősége. A jó teljesítmény magyarázataként azt is elmondják, hogy a hosszú tél miatt a gépek javítása, karbantartása hiánytalanul megtörtént, nem kellett elkapkodniuk ezt a munkát. Nincs is miért mérgelődniük. a gépek olyan üzembiztosak. A kisebb hibákat a hétvégeken gyorsan kijavítják, ha ilyenek előfordulnak. Az anyagellátásuk is alapvetően jó. bár a Betonelem- gyár miskolci gyáregységétől nem kaptak elegendő szegélykövet, emiatt a mátrafü- redi Béke utca felújítása kétséges, ahogy a sástói kőbányából is csak győzködés- sel tudtak nemes zúzalékhoz hozzájutni. A bitument még a tél folyamán átvették, raktározták „szívességből”, az első negyedév után. ahogy felhasználták, úgy fizettek érte. Az év végéig még el kell készíteniük a Mérges utcai lakótelep út- és járdaépítését a Jeruzsálem utca és a 24-es út között. Itt lefektetik a postai telefonkábelt is, a villamos kábelnek pedig az átvezető csöveit rakják le a járdák és utak alá. Vár rájuk az örálló utcai híd megépítése is. aminek munkáihoz még az idén hozzákezdenek, de csak jövőre fejezik be. összesen mintegy másfél milliót ér ez a munka az útkorrekció elvégzésével együtt. A hátralevő feladatok elvégzésére felkészültek. Bár Párttitkárok jutalomutazáson Tallinni emlékek Az óváros. Mi tagadás, a hír váratlan, de egyben örömteli volt. Amikor az egri városi párt- bizottság vezetői közölték velünk, hogy a munka jutalmául csaknem száztíz alapszervezeti párttitkár, pártmunkás utazik egy hétre a megyeszékhelyről a Szovjetunióba, jóleső érzés fogott el mindenkit. Hiszen utazni egyedül is érdekes és jó dolog, de közösen még inkább. Azért is, mert a legtöbben csak a munka kapcsán találkoztunk egymással, hol hosz- szabb, hol rö- videbb ideig, az utazás során viszont alkalom nyílik a baráti eszmecserékre is. Aztán, amikor megtudtuk, hogy az utazás során, ellátogatunk Moszkvába, Leningrádba és Tailinnba is. még nagyobb lett az örömünk. Különösen Szovjet- Észtország fővárosa, Tallinn volt az, amelyik leginkább felkeltette érdeklődésünket. Hiszen Moszkvában és Le- ningrádban már sokan jártak közülünk, de tudomásom szerint Tallinnban senki. S amikor több mint háromezer kilométeres utazás után — repülőgépen és vonaton — kiszálltunk a távoli, északi város pályaudvarán, a város mintha igyekezett volna meghálálni előzetes érd sklődésünket. Az itthoni esős, hűvösebb idő után Tallinn melengető napfénnyel fogadott. Azt mondják, Eger a nyár végén, az ősz elején a legszebb, a leghangulatosabb. Valószínű így van ez Tal- linnal is. A késő nyári napsütésben a város csodás bőkezűséggel tárta elénk szépségeit. Különösen az óváros, melynek hangulata le- írhatatlanul megragadó. A városfallal körülkerített szinte kizárólag a középkorban épített házakkal, templomokkal büszkélkedő városrész egyszerre idézi a múltat és emlékeztet a jelenre. Emlékeztet a jelenre, mert emberek százai, ezrei hömpölyögnek a keskeny, kanyargós kis utcákon, autók tülkölnek, turisták fényképeznek lépten-nyomon, s a kirakatok a mai kor jellegzetes árucikkeivel, a színes televízióval, a magnetofonnal csalogatják a vásárlókat. Fent a felsővárosban, ahol valaha a vagyonos polgárok laktak, állunk a „hosz- szú germán” nevű bástya tövében és hallgatjuk a történelmet. Svédek, dánok, németek harcoltak évszázadokon át a város és az észt föld birtoklásáért, és uralták is, ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Maga a bástya, a „hosszú germán”, az észt férfiak jelképe, akik magasak és erősek voltak és természetesen bátrak is. A bástya „ellenpontja” az alsóvárosban található. A „vastag Margaréta” — amely szintén bástya, csak alacsony és terebélyes — viszont az észt hölgyek jelképe. Akik a valóságban csöppet sem alacsonyak és tömzsik, sőt magasak, sudár növésűek. No de a mondák- szülte elnevezések nem mindig igazodnak a valósághoz. A „hosszú germán” mellől csodálatos kilátás nyílik a Balti-tengerre. A kék vízen hajók úsznak méltóságteljesen, karcsú vitorlások szelik a habokat. Lent az alsóvárosban megállunk a főtéren. Négyszögletű a tér, a többnyire gót stílusban épült házak, szorosan egymás mellé építve magasodnak. Valóban magasodnak, hiszen a drága telekárak miatt mindenki fölfelé akarta „nyújta- ,ni” a házát, s ezért például a tetőtérben is három, esetenként pedig négy szintben helyezkednek el a kamrák, lakószobák. A főtér dísze az 1404-ben épült, inkább templomra emlékeztető városháza, amely az egyetlen gótikus stílusban épült városháza az egész Szovjetunióban. S hogy egy kissé otthonosabban érezzük magunkat, idegenvezetőnk rámutat a főtér egyik épületére, amely állítólag a Szovjetunió legrégibb gyógyszertára. A gyógyszertár 1422-ben létesült — azóta is működik — s állítólag hajdan egy egykori hazánkfia alapította. Hogy ez valóban így volt-e, ki tudja. Annyi azonban tény, hogy az egykori ősgyógyszerész nem csupán patikaszereket forgalmazott. hanem bort, sőt dohányt is árusított — s ez mindenképpen magyaros jellemre utal. A hagyományt aztán a későbbi utódok továbbfejlesztették, évszázadokon át gyártották a Régi Tallinn nevű likőrt, amely hasonlóan az Egri vízhez, állítólag a betegek épülésére szolgált. A nézelődésre azonban nem túl sok az idő, újabb és újabb turistacsoportok foglalják el huszáros rohammal a főteret, s a bábeli hangzavarban az ember nemhogy az idegenvezető, de még a saját hangját sem hallja. Utunk következő, s egyben másnapi állomása, a Katalin-park, már csendesebb. A hatalmas park óriás fái közt méltóságteljesen húzódik meg a cár, »első vagy Nagy Péter kastélya. A cárnak és feleségének, Katalinnak — róla nevezték el a parkot — kedvelt városa volt Tallinn, s kedvelt tartózkodási helye a kastély. Maga is részt vett az épület építésében, három téglát helyezed el az egyik falban. E három téglán nincs vakolat, hogy az utókor ma is láthassa az emlékezetes köveket. Azt mondják, a cár tizennégy mesterséghez értett, köztük az építészethez is, neve azonban mégsem emiatt maradt emlékezetes az orosz nép számára, hanem uralkodói. katonai képességei és haladó nézetei miatt. A hangulatos parkban rendkívül bájos, számunkra teljesen ismeretlen KRESZ-táblára is bukkantunk: több helyütt, mókus veszélyt jeleztek. (Folytatjuk) Kaposi Levente előre semmit nem lehet tudni. de pillanatnyilag nincs miértázgulniuk. o o o Többet szidják, mint dicsérik őket a gyöngyösiek a város tisztaságáért, a parkok állapotáért. — Nem ok nélkül — fogadja el a megjegyzést Majtényi Sándor, megadóan —, mert az idén parkjaink sem sikerültek úgy. ahogy szerettük volna, és az utak sem olyan tiszták, mint amilyeneknek lenniük kellene. Az ok? Bizony, kevés a munkáskéz. A gépek pedig még nincsenek olyan számban. mint kellenének. Most vetődött fel például egy átsöprő gép beszerzésének gondolata. Az idén várnak két kukaautót, jövőre még egyet, hogy a tervidőszak végére négy kuka biztosítsa a rendszeres és korszerű szemét- szállítást. Két konténeres szemétszállító járművet is be akarnak szerezni, de a kedvük szerint valónak még csak a bemutatkozása történt meg. — A parkok és a közterületen levő gyalogjárók tisztaságáért mi vagyunk a felelősek. A magánházak előtti és a tanácsi kezelésben levő épületek előtti járdákért a tulajdonos, illetve az Ingatlankezelő Vállalat. Nekünk nincs jogunk ahhoz, hogy a járda tisztítására, söprésére felszólítsuk a tulajdonosokat, illetve a ház- felügyelőket. Tegyük hozzá: régi rákfenéje ez a járdaügy Gyöngyösnek. Inkább csak morgolódunk. bosszankodunk miatta. ezerszer megállapítjuk, hogy a járdák ..tisztábbak is lehetnének”, aztán mégsem lesznek tisztábbak. A nagy erejű vízsugár, amivel lemossák hajnalonként az utakat, a szemetet, mind a járdára vágja fel. Annyit még. hogy a város külső kerületeibe ezek után is még a félig zárt gyűjtőkocsik mennek majd ki, o o o Sokat mond az a tény is, hogy a szükséges létszámnál majdnem tíz százalékkal vannak kevesebben a munkások. Ahogy az is nagy gondot okozott, hogy a közterhek ebben az évben egymillióval nőttek meg a legújabb rendelkezések alapján. Eny- nyivel csökken a nyereségük. Mégis, az első félév sikerrel zárult, nem is akármilyen mértékben. — Nálunk nincs csoport- vezető. főelőadó, osztályvezető és főosztályvezető, sőt. egy-egy technikus, műszaki ember több feladatot is ellát egy személyben. Tehát az ügyeket nincs hová tologatni. Az intézkedni jogosult személynek döntenie kell. Talán ezért is megy rugal. masabban nálunk minden. A belső hangulat sem rossz. Mint azt már korábban is megírtuk, csináltak maguknak egy nagyon szép kultúrtermet. Nemcsak a méretek vonzók, hanem az ott folyó élet is. Tanfolyamok és különböző rendezvények, amelyeken 1,mindenki” részt vesz. A pingpongbajnokságban az üzemvezető is indult. Ez a kisebb üzemnek az előnye. Azaz: előnye is van. az emberek nem vesznek el a tömegben, közel állnak egymáshoz, minden ceremónia nélkül találkozhatnak egymással. és ilyenkor nemcsak a kispályás bajnokság állását lehet megvitatni, hanem a mindennapi gondjaikat is. o o o Háromszor egymás után érték el az „élüzem” szintet, ahogy erről az oklevelek is tanúskodnak. Ez sem ment magától. Nem valami rendkívüli teljesítmény az övék. Nem is szentek élnek és dolgoznak ott. A titkuk, ha van egyáltalán titkuk, csupán annyi, hogy mindenki ismeri a feladatát, azt is tudja, mit kap az elvégzése után. tehát csinálja azt, ami az ő dolga. Ennyi „csak” az egész. G. Molnár Ferenc tNwM&Q 1976. szeptember 11., szombat
