Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
* A gondok elmaradnak,,, Pályakezdő pedagógusok — a hivatásról Amerikába készül Vankóné N'épművészküldöttség tagként Washingtonba utazik Vankóné Dudás Júlia. Kilenc festményével vesz részt egy kiállításon. (MTI Fotó — Vrbán Nándor) Mit vásárolhatnak az iskolások? Helyzetkép a tanszerellátásról izámukra jól kezdődött a nyár. Megkapták több éves munkájuk gyümölcsét, a diplomát. Álláshoz jutottak. méghozzá minden különösebb utánajárás nélkül. Jelentkeztek az iskolában. az óvodában, megismerkedtek főnökeikkel, leendő kollegáikkal. Most már következhet a bemutatkozás: a gyerekek a szülők előtt. Vajon milyen hangulatban várják az első csengetést? Elégedettek-e. s vannak-e sajátos nevelői elképzeléseik“. Ezt kérdezte tőlük az újságíró. .. KOROZSNÉ KOVÁCS ÉVA, matematika—fizika szakos: — Mindkét szakomat, de különösképpen a matematikát nem nagyon kedvelik a gyerekek. Én mégis bízom abban, hogy felkeltem érdeklődésüket. A siker szerintem a jól megválasztott módszereken múlik. Nem lehet mindenkiből Einstein, de antita- lentumok sincsenek. Ha a fiatalokban kifejlesztjük a készséget, akkor valameny- nyien részt vehetnek a különböző megoldások felfedezésében, egyszóval: nem magolnak, hanem alkotnak. Az u,i tanterv módot ad a pedagógus egyéniségének kibontakozására, s tulajdonképpen az órán elsajátíthatja a gyerekekkel a legfontosabb ismereteket. Ha talpraesett, akkor a tanulók csengetéskor nem sóhajtanak fel igy: „No, szerencsére ennek is vége.” Mikófalvi vagyok, oda is kerültem vissza, így egykori tanáraimmal dolgozom majd együtt. A főiskolai évek során többször felkerestem a tantestületet, meggyőződtem arról, hogy szívesen fogadnának. Az előlegezett bizalom mégis meglepett: alapfizetésemet 100 forinttal megtoldottéit. Nem az összeg a lényeg, hanem a megbecsülés. Egyébként, szerencsére nehézségek nélkül indulunk az életbe. Férjem szülei — ő az Agria Bútorgyárban dolgozik gépésztechnikusként — biztosították a háromszobaösszkomíortos lakást és megvan a kocsi is. Nincs szükség túlzott spórolásra, azt hiszem: kettőnk keresetéből mindenre futja. Ez a biztonság nagyszerű dolog, , hiszen az ember úgyszólván minden energiáját a munkára fordíthatja. RUTTKAI RITA, óvónő: — Én igazán fiatal, pályakezdő vagyok, hiszen az "egri Gárdonyi Géza Gipinázium és Egészségügyi Szakközépiskola óvónőképző tagozatán érettségiztem júniusban. Recski lévén, otthon kerestem és találtam állást. A nyári vakációról lemondtam, csakhogy hamarabb dolgozhassak. Nem a pénz miatt, hanem azért, mert kíváncsi voltam arra: miként boldogulok az apróságokkal. A „tűzkeresztség” után elmondhatom: helyesen■ választottam, mert a kicsik között szinte felüdülök. Kedvesek, ragaszkodók és sohasem fogynak ki a kérdésekből. Tetszik az óvodai nevelési terv, amely a tanulékonyságra alapoz, ráadásul játékos fogásokkal alakítja ki a követelményrendszert, a legelemibb normákat. Köztudomású, hogy minden kezdés buktatókkal jár, a hiányzó tapasztalatokat ugyanis nem pótolhatják a frissen szerzett elméleti ismeretek. Ezért jelent sokat az idősebb kartársnők segítsége, baráti tanácsaikat már eddig is nagyszerűen hasznosíthattam. Ha minden jól megj;, akkor jövőre — levelezésként — a szarvasi tanítóképzőben gyarapítóm tudásomat és meg- szerzem a felsőfokú képesítést. Nem a hiúság vezérel, csak magasabb szinten szeretném ellátni feladataimat. Az 1750 forintos kezdő bérrel elégedett lehetek, mert fizetésrendezés előtt 300 forinttal kevesebb járt. Négy évvel korábban én ennyire gondoltam, s mégis boldogan jelentkeztem. Természetesen szüleimmel maradok, s így még takarékoskodhatom is. MITROVIGS ZSUZSA, magyar—orosz szakos: — Azt hiszem, minden ifjú tanár tervekkel gazdagon érkezik első állomáshelyére, s mindenekelőtt az foglalkoztatja, hogy valóra tudja-e ezeket váltani. A siker nagymértékben a kollektíva hangulatától, a légkörtől függ, hiszen a torzsalkodás, a féltékenykedés megnyirbálja az ambíciókat, s kedvét szegi az úttörőnek. Társadalmi ösztöndíjasként hazahívtak, a pétervásári körzeti általános iskola nevelője lettem. Á testület tagjainak egy része valaha tanított, s elsősorban azért jöttem szívesen, mert ismertem a gárda felkészültségét, igényességét. Nos, itt nem emelnek gátat a kezdeményezőkészségnek, örömmel veszik az új módszereket, nyugodtan kísérletezhetünk. Szakjaim közül inkább a magyarhoz vonzódom, s e téren akarok saját ötleteimmel próbálkozni. A tankönyvek bizony elavultak, idejétmúltak. A, diákokat nem tárgyi adatok tömegével kell kínozni, hanem az önálló gondolkodás, a műelemzési készség kialakítása a cél. A lexikális ismereteket megtalálják a kézikönyvekben. Az általános iskolások igen gyengén fogalmaznak, holott a szó és az írásbeli’ kifejezés a mindennapi életben rendkívül fontos. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány elképzelést megvalósítani. Az orosz nyelvvel sem boldogul a gyermekek egy része. Véleményem szerint azért, mert leckeként oktatják. Sokkal hatásosabb, ha játékos elemekkel, bőséges beszédgyakorlattal vegyítik a tudnivalókat. A fészekrakás nehezén egyébként túlvagyunk. Leendő férjemmel Istenmezején — ő ott tanít —. kaptunk kényelmes, tágas, szolgálati lakást. A gépkocsit pe- dagóguskölcsönnel vásároltuk, tellát a bejárás sem bonyodalmas, Eleinte persze nem lesz könnyű, mert fizethetjük a részleteket, s a bútorra is spórolni kell. de. emiatt nem fő. a fejem, előbb úgyis a kellemesebbje -jön, tudniillik szeptember ll-én kötünk házasságot. A takarékoskodáson ráérek később töprengeni. Jó volna, ha egy évtized után is ilyen bizakodó lennék, ha a gondok úgy elmaradnának akkor is, mint most, pályakezdéskor ... Lejegyezte: Pécsi István Kedden az iskolákban is_ mét órára szólít a csengő. Itt az ideje még egyszer átnézni. vajon megvan-e minden szükséges felszerelés. nem ' kell-e .pótlólag beszerezni va_ lamit. ~ Az. üzletek, bár áz egy hó napig tartód előzetes' -tanszer-• vásár ■ ugyancsak- megcsap, pantatta , készleteiket.-, még mindig gazdag kínálattal várják az utolsó rohamot. Azok. akik eddig nem vették meg a táskákat, ezekben a napokban legalább nyolcfajtából válogathatnak. Tolltartóból a nyári 10 féle helyett már csak 5—6 változat kapható. Fából készül-tét ugyan már sehol sem látni, de a műbőr, egy-két re- keszesek között meg lehet találni az igazit. Körzőkből is teljes a kész. let. s nem hiányoznak a különböző formátumú vonal, zók. szögmérők sem. Sajnos, á kockás füzet fogytán van, a borítókról viszont jó hír az, hogy megérkeztek a közkedvelt színes, kockás fajták. Most csak kis és nagy méretben kaphatok, de talán rövidesen megjön a közepesből is az utánpótlás. Ebben reménykedhetnek azok is, akiknek kettes és négyes ecsetre lenne szükségük, mivel jelenleg csak a nagyobbak közt lehet keresgélni. Igaz viszont, hogy a hozzá juk tartozó aí.varellkészle- tekből — akárcsak a színes ceruzákból — bő a választék. A felsősök leértékelt..fron vehetik még az árcitépsoro. zat színészekét. tudósokat, művészekét ábrázoló darabjait. Vignetta, kék csomagolópapír. rajzkréta, céruzafa- ragó, radír, rajzlap, torna- zsák szintén bőven ■ akad. Kedvező hír az is. hogy a pár éve annyira hiányolt lo. gikai játék szinte korlátlanul vásárolható. Tolmács nélkül Az orosz szakos tanárok varsói nemzetközi kongresszusán o Az orosz nyelv egyre nagyobb szerepet tölt be a nemzetközi érintkezésben, a kultúra értékeinek terjesztésében. A jó szakember ma már aligha képzelhető el nyelvtudás nélkül. A rend. szeres továbbképzéshez az orosz nyelv jelentős segítséget nyújt, mert a tudományos és technikai információk negvven százaléka ezen a nyelven jelenik meg. Beszédes számok illusztrál, jak a fenti megállapítást: mintegy félmilliárdra tehető azoknak a száma, akik ismerik az orosz nyelvet — 120 ezer tanár munkájának ered menyeként. Az oktatás eredményeinek számbavételére, hasznos tapasztalatcserére gyűlt össze a közelmúltban Varsóban 46 ország, mintegy kétezer, és Lengyelország 700 orosz szakos tanára. Az orosz nyelv és irodalom szakos tanárok (MAPRJAL) III. kongresszu. sa nemcsak szakmai jellegű volt. hanem politikai szinten is magas elismerésben részesült. A résztvevőket a len. gyei párt és kormány veze tői üdvözölték, maid felolvastál; L. Brezsnyev kongresszusi üzenetét. Az SZKP főtitkára hangsúlyozta hogy az orosz nvelv oktatása nem. csak módszertani, nyelvészeti vagy irodalmi kérdés, ha. nem egyúttal elkötelezettség is. ..Munkájuk ezért is fontos. ezért is .tiszteletre méltó” — írta L. Brezsnyev. 1976, szeptember 5., vasárnap Izlandból. Mexikóból, az USA-ból, az NSZK-ból Nigériából is jöttek.., Olyan országokból, ahol legfeljebb öt-tíz egyetemi taná” oktatja a nyelvet, — minimális erkölcsi és anyagi támogatás mellett. Többnyire saját költségükön érkeztek, mert az ismerkedés, a módszerek és tapasztalatok cseréje még így is gyümölcsöző volt számukra. Minden résztvevő meg találhatta az érdeklődési kő. rének megfelelő témákat, hiszen a 32 ország képviselőiből verbuválódott előadógárda 740 előadásában és referátumában Puskin költészeté, tői kezdve a modern nyelvészeti irányzatokig mindent érintett. Számos kiadvány, bibliográfia, előadás jelent még és csaknem ezer oldalon tették közzé az elhangzott előadások tartalmi kivonatát. A 103 tagú magyar küldöttség hivatalos tagja volt dr. Bihari József, a nyelvtudományok doktora. akinek előadása nagy elismerést váltott ki a hallgatóság körében. Az egyik moszkvai folyóirat ebből az alkalomból közölte az értékes anyagot. A kongresszuson részt vet^ még dr. Szűcs Lászlóné gyakorló iskolai tanár is. Az orosz nyelv és irodalom szakos tanárok módszertani társulatának III. nemzetközi kongresszusa a ma. gas szintű tapasztalatcsere fóruma, a szellemi gazdagodás forrás! volt. Ffelmérte az orosz nyelv oktatásának nemzetközi helyzetét, és újabb ösztönzést adott a berlini IV. kongresszusig végzendő oktató-nevelő munkához. Dr. Saiga Attila klós .7 I. rész Régi levelek, iratok, újságkivágások selejtezése közben, Boronkainak egy notesz akadt a kezébe. Kopott, penészes fedelű. Az évszámot is csak nehezen tudta kibe- tűzni rajta: 1952. Hátradőlt a fotelben és akár egy levéltáros, aki valami különösen ritka kincsre bukkant, forgatta a lapokat, nézegette a bejegyzéseket. Az egyik oldalon piros ceruzával kétszer is aláhú-' zott mondatot taláít: Meglátogatni, Soósékat! Aztán néhány lappal odébb, csak fordított szórendben: Soósékat, meglátogatni'. Kik ezek a Soósék? Miért akart elmenni hozzájuk? Odalapozott ahol a címek, telefonszámok álltak, de az S- betűnél sem talált semmi nyomra vezetőt. Nem érdekes — gondoltá —, végül is mit izgat ez engem annyi év után? Sok minden történt azóta és mással is megeshet ilyesmi, hogy kirostál neveket, ismerősöket, akik csak az élet egy adott szakaszában válnak jelentőssé, majd szépen kiperegnek az emlékezetből... De mégis? Miért kellett volna meglátogatni őket? Vacsoránál megkérdezte az asszonyt: — Nem tudod véletlenül, kik lehetnek azok a Soósék? — Soósék? — Boronkainét váratlanul érte a kérdés, né-i hány percig tűnődve pipál- gatta ki az ismerősöket, de Soós nevűt nem talált közöttük. — Fogalmam sincs ... De honnan jutott ez most eszedbe? — Semmi, csak egy régi bejegyzés ... Nem számít .. — Várj csak — élénkült fel az asszony —<, most már valami dereng .. . .Nem volt, neked egy Soós Ákos vagy Arnold nevű osztálytársad? — Ármin! — kiáltott fel Boronkai és abban a pillanatban olyan tisztán villant föl benne a régi arc, mint egy fénykép többszörös nagyításban. Hát persze! Soós Ármin!. És pont őrá nem gondolt? Hogy lehet valakit ennyire elfelejteni? — Ha jól emlékszem — folytatta az asszony —, az egyetemre jártatok együtt. -Vagy tévednék? — Tévedsz — mondta Boronkai —, meg a gimnáziumban koptattuk együtt a padot. A fenébe is, hogy feledkezhettem meg róla?! Úgy néztem föl rá, akkoriban, mint- egy • Istenre! Nem : túlzók! ;Volt,-valami a lényében.'ami még a legtunyábbakat is magával ragadta. A tanárok előtt is tekintélyt vívott ki és nem csupán azzal, hogy köny- nyen tanult, hanem a merészségével. Tizenhét évesen már politizált. Szikár, égő szemű kamasz. Most is magam előtt látom, amikor egy magyarprán felállt és Zrínyiről szólva kijelentette, hogy őt nem érdekli a török áfium elleni orvosság, mert most a germán-kór ellen kellene valami hatásos ellenszert kitalálni. Tanár úr — mondta —, meggyőződésem, hogy Zrínyinek is azok okozták a vesztét, a vadkan csak mese, ezt, ha történész leszek, be fogom bizonyítani. És az a vadkan most itt liheg a nyomunkban, ha nem vigyázunk, mindent föltúr az agyarával... Te, én még olyan csendet sosem hallottam egy osztályban! Soósnak az volt a szerencséje, hogy a tanár is gyűlölte a németeket és csak egy „szamár vagy fiammal” intézte el az ügyet... De ez a „szamár vagy fiam” fölért egy csillagos jelessel, ezt akkor rnind- nyájan éreztük ... Boronkai elhallgatott, gondolatban újra visszaült abba a régi, összefarigcsált iskolapadba, onnan riasztotta fel az asszony újabb kérdése: — És történész lett? — Kicsoda? — Hát az a Soós ... ? — Ja, igen ... hogyne ... Méghozza kitüntetéssel végzett, ott fogták tanársegédnek az egyetemen... De fiacskám, erre már neked is kéne emlékezni, hiszen akkortájt járt itt néhányszor ... — Ne haragudj — mondta kicsit sértődötten az asszony —, de én erre a Soósra egyáltalán nem emlékszem. Csak arra, hogy egyszer valami csúnya botránj'ba keveredett és lecsukták. Nőügy vagy ilyesmi. Tudod, amikor olyan feldúltan jöttél hgza ... Mikor is történt? Ötvenben? — Ötvenkettőben — tagolta fojtott indulattal Boronkai —, és nem nőügybe keveredett ... Semmibe se keveredett... Igazságtalanul vitték el! — Csakugyan? Pedig mintha úgy emlékeztem volna, hogy ott az egyetemen valami kis titkárnő... Kérsz még felvágottat? — Nem kérek! Felállt,^ átment a másik szobába és előkereste újra a penészes^ fedelű kis noteszt. Most már mindenre pontosan emlékezett. Az a két bejegyzés akkor került be, amikor Soós Ármint néhány hét után kiengedték. Közös osztálytársuktól tudta meg a hírt, ^ attól aki az elhurcolás tényét is közölte. Hogy is hívták? Ott ült valahol a második padsor közepén. És most a noteszlapra piros ceruzával kétszer aláhúzott bejegyzést bámulva, ott látja kettőjüket suttogni a presszó- asztalnál, s egyszerre vissza- hangzik benne minden, amit akkor mondott annak a má-' síknak: — Soós rendes ember, nem hiszem, hogy valamiben is vétkes lenne. Ez csak valami végzetes félreértés lehet, különben nem engedték volna ki ilyen hamar. Azt sem értem, miért nem vették vissza az egyetemre. Egy ilyen koponyát! Emlékszel, hogy néztünk fel rá? Mint egy Istenre! Ha egy: ■ ilyen embert, mint ez a Soós igazságtalanul ... Meg fogom őket látogatni! Visszaadni a hitét, bátorítani, elfeledtetni vele ezt a pokoljárást. Még holnap elmegyek hozzájuk!. (Folytatjuk.)
