Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

Segít-e a kollektív szerződés? Érdeklődésre számot tar­0, figyelmet érdemlő témát tűzött napirendre a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsánák elnöksége, ami­kor a közelmúltban — a közgazdasági osztály előter­jesztése alapján — a vállala­tok középtávú terveinek és kollektív szerződéseinek összhangjával kapcsolatos ta­pasztalatokról tájékozódott. A gazdálkodó szervezetek „alkotmányai” ugyanis tulaj­donképpen a mindennapi munkahelyi feladatok végzé­sének az alapjai, azokat a jogokat és kötelességeket rendszerezik, amelyek a kö­zös program megvalósításá­val így, vagy úgy összefüg­genek. Ismeretes, hogy pél­dául a sokat emlegetett anyagi ösztönzés a megfelelő bérpolitikán — normán, pót­lékokon, prémiumon, bérfej­lesztésen — keresztül valósul meg. Jelentős, szerepe van az eredmények elérésében a munkaidőalap kihasználásá­nak, vagy éppenséggel az oktatásnak. A jó kollektiv szerződés sokat segíthet, a rossz pedig visszafoghatja a lendületet, mérgezheti a lég­kört, ronthatja a közérzetet. Nos, mindezekre való te­kintettel végezték vizsgálódá­saikat az elmúlt hetekben az SZMT munkatársai s aktivis­táik. akik ennek során me­gyénk 18 vállalatának kol­lektiv szerződését tanulmá­nyozták. Milyenek az észrevételek? Ez alkalommal is — ve­gyesek ... A bérkérdéseket tekintve például igen megle­pő. hogy mindössze hat he­lyen teljesen elfogadhatók a fejlesztési elvek, mások még a kedvezményes lehetőségek­kel sem éltek. A vállalatok 40 százalékánál jelentősen elmaradnak a népgazdasági tervben rögzített életszínvo­nal-politikai célkitűzésektől (?!) Néhányan túlságosan óvatosan próbálnak előbbre lépni, s ebből eredő lemara­dásukat feltehetően ismét valamiféle év végi „pénzszó- rással” igyekeznek majd be­hozni — ami bizony ellenté­tes az egészséges ösztönzés­sel. Ugyanekkor a szervezetek dicséretére legyen mondva, hogy kivétel nélkül figyelem­mel vannak elképzeléseik­ben a gyermekgondozási se­gélyen levő nőkre és a ka­tonai szolgálatot teljesítő fia­talokra is. Valamennyi vál- latnál megfelelően szabályoz­zák a normákat — talán csak annyi a hiányosság, hogy ezeket csaknem minden eset­ben azonosítják a teljesít­mény-követelményekkel is... Néhány kivételtől — a ke­reskedelmi vállalatoktól, a hatvani ingatlankezelőtől, a húsipartól, az állami építők­től — eltekintve, jó serken­tőnek tűnik a premizálás. A délutáni, az éjszakai vagy folyamatos műszakban fog­lalkoztatottakat a pótlékok­kal kellően ösztönzik az ál­lóeszközök jobb kihasználá­sára. A kettő vagy több gé­pen végzett munka, valamint a két illetve több szakma külön díja a Mátraalji Szénbányáknál 20—25, a ta­nácsi építőknél 10, a Finom- szerelvénygyárban pedig 5— 10 százalékos bérkiegészítés. A részesedési alapokat fi­gyelve megállapítható, hogy a vizsgált vállalatok fele merít e forásokból jelentő­sebb évközi prémiumokra, viszont a többieknél nem ta­lálkozni ilyen törekvéssel. A gazdálkodó szervezeteknek csupán kisebb részénél iga­zán tudatos a jutalmazásokra meghatározott összegek fel- használása, s egyedül a He­ves megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál célki­tűzés a meghatározott mun­ka becsületes elvégzése utáni azonnali prémiumfizetés. Megyeszerte határozott fej­lődés tapasztalható a hűség anyagi elismerésében. Az év végi nyereségrészesedés fel­tétele a kollektív szerződések zöménél az egyesztendős munkaviszony, vagy rövi- debb idő esetén a december 31-én még tartó szolgálat. A törzsgárda tagjai a különbö­ző fokozatok évében illetve ezt követően is minden esz­tendőben nagyobb összegű juttatásokat kapnak, mint korábban. Néhol a nyugdíja­zást megelőző három, a Mát­rai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban pedig öt évben havonként biztosítják az ilyenféle többletet. Másutt a kollektív szerződés kiemelt összegű jutalmat garantál a nyugdíjazáskor. Egyidejűleg azonban a szi­gorúság is nagyabb — ha fe­gyelmezetlen magatartásról van szó. A késést szinte va­lamennyi munkahelyen az év végi részesedés csökkentésé­vel büntetik. Három-négy igazolatlan — másutt ennél kevesebb vagy valamivel több — hiányzás esetén tel­jesen megvonják a nyeresé­get, s hasonló az eljárás sú­lyos fegyelmi büntetésnél is. A túlóra-gazdálkodásban többnyire nincs lényegesebb változás —- a kereteket te­kintve csökkenés és növeke­dés egyaránt előfordul —, de néhol, például a fémipar­ban meglehetősen magas a felső határ. A Mátravidéki Fémművek, a Finomszerel- vénygyár vagy éppenséggel a Qualitál évenként 45—60 tel­jes műszakkal, az éves ren­des munkaidő 15—20 száza­lékával számol túlmunka­ként, míg a tanácsi építőknél — egyes munkakörökben — 50, sőt 70 műszakot is rögzít a kollektív szerződés. A munkaerő-gazdálkodás mindinkább súlyosbodó gondjai miatt egyébként a vállalati hatáskörbe tartozó jutalomszabadságok általá­ban szűkülnek, csökkennek. Viszont a képzés, a tovább­képzés fontosságát felismer­ve a legváltozatosabb formá­ban biztosítják az egyes szervezeteknél a tanulmányi szabadságot, a munkaidő­kedvezményt. Ugyanekkor más módon is' segítik a tanulást. Az apci gyár például a munkásto­vábbképzésben résztvevőket időkedvezményben, ingyenes tankönyv- és tanszerellátás­ban részesíti, számukra költ­ségvállalást, órabéremelést biztosít a jutalomszabadságon kívül, s támogatja mindazo­kat, akik az állami oktatás­ban bővítik ismereteiket. A Mátraalji Szénbányák a vál­lalati érdektől és a tanulmá­nyi eredménytől függően 500 —5000 forinttal jutalmazza dolgozóit, a Mátravidéki Fémművek pedig felső fokon tanuló női munkavállalói ré­szére konzulens kijelöléséről gondoskodik s megtéríti a tandíj és a tankönyvek költ­ségeit. . Ez utóbbiak is azt igazol­ják, hogy a megyei vállaltok kollektív szerződéseiben szép számmal akadnak ked­vező tapasztalatok, a „helyi alkotmányok” iparkodnak jól szolgálni az éves, a középtá­vú tervek sikeres végrehaj­tását, Viszont az igazsághoz tartozik az is, hogy mind­össze három helyen — a Mátravidéki Fémműveknél, a tanácsi építőknél, a Heves megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalatnál — végez­tek valóban tökéletes mun­kát. A többieknél kisebb-na- gyobb hibákat, sőt, egyik­másik esetben súlyos vétsé­get is találtak a szakszerve­zet munkatársai. Mint az SZMT elnökségi ülésén kide­rült: a vártnál nagyobb számban mutatkozott tör­vény- vagy jogszabálysértés. A hiányosságokra termé­szetesen most is figyelmeztet­ték a vállalatokat —T 5 re­méljük, hogy az érintettek mielőbb ki is javítják a hi­bákat. Gyóni Gyula Barackszüret Gyöngyöspatán A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Mező- területéről mintegy hetven vagon ízletes,, gazdasági Termelőszövetkezetben az elmúlt gyümölcs kerül majd a fogyasztókhoz. E$>~ héten megkezdték a beérett őszibarack szü- bői harmincöt-negyven vagonnal exportra, vetélését. A termés jónak ígérkezik■ a tér- 10 vagonnal pedig a hazai konzervgyárakba melöszövetkezet harminchektáros barackos feldolgozásra szállítanak. Varga Vilmosné és ftokros Feren cné szedi az ízletes őszibarackot. A szüret szállítás előtti utolsó mozzan ata: Kecskés István és Tóth Miklós nagy gonddal rakja a megtelt ládákat a tehergé pkocsira. (Fotó: Perl Márton) Nagykalap és poliészter Amikor megszűnt Rózsa- szentmártonban a bányamű­velés, keívesen hitték, hogy az üzemi épületeket haszno­sítani lehet. Jelentkezett azonban a Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat, s hirte­len beállt a változás. Két­száz egykori bányászfeleség és leány ismerkedni kezdett a fröccsöntéssel: golyóstoll- alkatrészeket gyártott poli­észterből. Méghozzá kézi erő­vel. mert a vállalat igazga­tósága csak a kedvező indu­lás után, 1970-ben telepített különböző gépeket a falusi üzembe. Hét esztendő múltán, vagy­is mostanra, tovább tisztult a vidéki telep profilja. Ahogy Nagy Géza üzemve­zető mondja: sláger az üveg­szálas poliészterből készitett tartály és cső, kisegítő jel­leggel csak húsz idősebb asszony készít játékperselyt, elektromos szigetelőt! Alapo­san megugrott a kis gyár éves termelési értéke is. Amíg 1970-ben tizenkétmil­lió forintot érő különböző cikkeket készítettek, tavaly már hetvenmillió volt a tel­jesítményük, az idei tervük pedig a százmilliót súrolja. Vajon csak a profiltisztí­tás, illetve a gépesítés követ­kezménye a gyors mérvű fel­futás? Természetesen mind­kettőnek szerepe van a ta­valyi hetvenmillió forintos termelési értékben és a 15 százalékos nyereségben, ami­ből minden dolgozó egyha­vi fizetésének megfelelő pré­miumot kapott. De fontos hatékonysági tényező ugyan­akkor az összekovácsolódott törzsgárda, az a száznegyvn asszony, leány, aki az 1969- es indulástól itt munkálko­dik, s a kézi gépek után megtanulta az automaták kezelését. Köztük is külön becsülete van például a kézi műhelyben helytálló Nagy Imrénének, a fröccsöntőből minőségi ellenőrré avanzsált Lénárt Jánosnénak, vagy Pá­pai Sándornénak, akit nyug­díjba vonulása alkalmából éppen akkor köszöntött a gyár pesti igazgatója, ami­kor a községbe látogattunk. S ne feledkezzünk meg a Kazi József vezette karban­tartó részlegről, ahol legha­marabb találkozik az ember férfidölgozókkal. Tarjáni Já­nos mérnök, vagy Boldizsár József gépkezelő a meg­mondhatója: mennyire mini­mális a hibásodás. Az MSZMP KB Párttör­téneti Intézete akkor ala­kult (1948-ban), amikor a politikai fejlődés napirendre tűzte a népi demokratikus forradalom szocialista forra­dalomba való átnövését. Az intézmény létrehozását min­denekelőtt két körülmény indokolta. Egyrészt a Hor- (thy-rendszer hamisításaival és rosszindulati előítéletei­vel szemben valósághű tör- történeti kép kialakítását, reális marxista történeti is­meretek felhalmozását tűz­te ki célul, másrészt magát a munkásosztályt kívánta megismertetni saját törté­neti útjával, hogy tudato­san, a maga összetettségé­ben vállalva a múlt nehéz­ségeit és haladó örökségét, a jövő bonyolultságára és harcaira is felkészítse. Ugyanakkor az új intéz­mény megalakítása a mar­xista ideológia térhódításá­val és a politikai vezetés igényeivel is találkozott. A mai napig megtett út­ról, az elért eredményekről, az intézetnek a magyar tu­dományos életben betöltött szerepéről kérdeztük Vass Henrik elvtársat, az MSZMP KB tagját, a Párt­történeti Intézet igazgató­ját. — Az induláskor nagy ne­hézségekkel kellett küzde­ni: hiányoztak a tárgyi és a személyi feltételek. Minde­nekelőtt a kiképzett szak­embergárda hiánya okozott problémákat, ezért elsősor­ban tapasztalatokkal és tör­ténetírói hajlammal rendel­kező régi munkásmozgalmi *rrb«>’-®thőT és lrutat«M * Az MSZMP tudományos műhelyei A Párttörténeti Intézet ciókat eláruló fiatalokból verbuválódott a gárda. Az archívum, a szakkönyvtár hi­ánya, a forrásanyagok cse­kély és szétszórt volta szin­tén. nehezítette a munka megindulását. Ha ehhez hoz­záteszem, hogy az intézet kezdeti lépései egybeestek a dogmatizmus hazai kibonta­kozásának időszakával, és tzzal a történelmi periódus­sal, mikor elsősorban a hata­lom kérdése volt napirenden, elképzelhetők a nehézsé­gek. Ezek a tehertételek úgy in sok esetben meghatározták az akkor folyó munkát, mégis jelentős értéket is létrehozott az intézet. Az ekkor született művek mindenekelőtt soksai igazabb képet festettek a mozgalom útjáról. Közzétette az intézet a munkásmozga­lom legfontosabb dokumen­tumait, és komoly szere pet játszott a marxista oktatás beindításában Közben kine­velődött a ma> történetírói gárdánk is. Méghozzá olyan káderek, akik önkritikusan képesek voltak váltani 1957- ben, amikor alapvető fordu­lat következett be a mun­kásmozgalom történetének művelésében is. Tudományos és politikai érdekünk volt a korábbi korszak tévedéseinek korrekciója, olyan valóság- központú kutatások megindít. tj.,.. maivpk megőrizve­megtartva haladták túl az ad­digi eredményeket, elméleti- módszertani téren és tema­tikában egyaránt. Meg kell mondanom, hogy ezt az áthangolást a felsőbb vezetés nemcsak ösztönözte, hanem egyenesen megköve­telte. A változásoknak meg is lett az eredménye. A mun­kásmozgalom története szer­ves részévé vált a magyar köztörténetnek, szakmai, tu­dományos és produktivitási szempontból egyaránt be­épült az egységes történettu­dományos szemléletbe. Vég­képp bebizonyosodott, hogy a magyar történet és mun­kásosztály története egymás- rautalt, egy történettudo­mány tárgyát képezi. — Milyen szervezetben, milyen fő feladatokon dol­gozott és dolgozik az intézet? — Struktúránk keveset vál­tozott, több mint 100 munka­társunk három nagy egység­ben (a Tudományos Osztály négy szekciójában, a levél­tárban és a szakkönyvtár­ban) dolgozik. Sajátos profi­lunkat jelzi, hogy úgy va­gyunk a pártközpont egyik osztálya, hogy egyben a tör­ténettudományban is szerve­sen betagolódunk. Feldolgo­zó és felvilágosító, kutató- és gyűjtőmunkát egyaránt, vég­zünk. Ami eddigi eredményein­ket illeti, egy-két résztéma kivételével lényegében be­fejeztük a magyar kommu­nista mozgalom történetének felszúbadulásig terjedő idő­szakát feldolgozó munkán­kat és a hazai szociáldemok­rácia, valamint a felszabadu­lás utáni időszak munkás- mozgalmi történetében is je­lentős monográfiákat publi­káltunk. Azonban fontos fel­adatok állnak még előttünk. Fel kell dolgoznunk a ma­gyarországi szociáldemokra­ta mozgalom átfogó történe­tét. Meg kell írnunk a ma­gyar szakszervezeti mozga­lom történetét, a munkás- mozgalom eszmetörténeté­nek és kapcsolattörténetének kérdéseiről szóló tervezett köteteinket. Munkánk nem légüres térben mozog, ezt bi­zonyítja, hogy a 10 kötetes Magyarország Történetének 9. kötete intézetünkben ké­szül. Az előttünk álló években fő célunk, egy több kötetes Magyar Munkásmozgalom Története megjelentetésének tudományos megalapozása. . Ennek érdekében tovább j folytatjuk forráskiadványok publikálását, kutatjuk az MDP és az MSZMP történe­tét, s az elkészült résztanul­mányokat folyóiratunkban, a Párttörténeti Közlemények­ben és kisebb monográfiák­ban bocsátjuk közre. Tudo­mányos szakfolyóiratunk különben az új pro'’—--’ gyors publikálása mellett se­gíti az oktatási munkát, in­formációs feladatokat lát el és megemlékezik a jelentős évfordulókról, személyisé­gekről. Munkánkkal egyként teljesítünk fontos tudomá­nyos pártmegbízatásokat, és veszünk részt az Akadémia távlati társadalomtudomá­nyi feladatainak teljesítésé­ben. — Végezetül az intézet nemzetközi kapcsolatairól szedetnénk hallani néhány szót. — A szocialista országok társintézményeivel immár két évtizede gyümölcsöző és alkotó kapcsolatokat tartunk fenn. Ezek a kapcsolatok so­kat változtak és egyre gazda­godnak. Eleinte szervezeti érintkezést jelentettek és az információk kölcsönös ere­jét. Manapság már közös vi­ták rendezése, gyűjteményes kötetek közös megjelentetése is napirendre került. A Párttörténeti Intézet jó né­hány nemzetközi bizottság munkájában is részt vesz. Így például a Magyar—Szov­jet Társadalomtudományi Bizottságban, és más akadé­miai szintű nemzetközi együttműködésbe is bekap­csolódtunk. Megemlítem, hogy az utóbbi időben egyes nyugati testvérintézetekkel, így a M. Thorez és Gramsci Intézettel is fejlődött kapcso­latunk. Ezek a kapcsolatok hozzátartoznak ‘tevékenysé­günk lényegéhez; a hazai munkás- és szocialista moz­galom történetének tudomá­nyos feltárását és elterjeszté­sét szolgálják. Említettük, hogy terv sze­rint százmillió forint körül lesz év végeztével a mű­anyagüzem termelési értéke. Harmincmilliós növekedés egyetlen esztendő alatt! A nagy szám óhatatlan kételyt támaszt a tájékozatlanban. De megváltozik a vélemé­nyünk, ahogy a telepvezetőt hallgatjuk. Idén, s a ránk következő néhány évben olyan hatalmas beruházások­ból kaptak részfeladatot, mint az olefinprogram, vagy- pedig a hazánkon áthúzódó, szovjet gázt szállító, sok száz kilométeres vezeték. Hogy mivel segíthet ilyes­féle nagy ügyeket a rózsa- szentmártoni gyártelep? Két 'esztendő alatt itt készítenek el 40 kilométernyi műányag- csövet a Borsodi Vegyikom­binátnak, az acélból gyártott, tíz méter hosszú ’ gázcsöveket pedig ugyancsak itt vonják be műanyaghuzattal, hogy a folyók vízmedrén átvezetve minél ellenállóbbak legye­nek. E feladatokhoz egyéb­ként bővítették is az üzemet. Tízmillió forintos beruházás­sal most készült el egy új műhelycsarnok, fölszerelve olyan nyugatnémet piacról érkezett automatával, amely tetszés szerint állít elő 40 vagy 100Ö milliméter ke­resztmetszetű műanyágcsö- vet. S ezzel nincs vkge a fej­lesztésnek. Az ötödik ötéves, tefvben további 29 millió fo­rintot fordít a vállalat igaz­gatósága a rózsái telep bőví­tésére, rrfbdernizálásárá. Utóbbira különösen m szükség van, mert bár a í adatok növekszenek, nii hozzájuk megfelelő munl erő. Pedig néhány szoms: dós község is besegít, ’ he hirtelenjében Gyöngyöspa! Szűcsit, Ecsédet említsük 1 zülük. Csak a kézi műn folyamatos gépesítésével ' hét tovább haladni a kitaj sott úton, s változatlanul megélhetést biztosítani az dolgozóknak. Hogy mit értünk jó m< élhetés alatt? Havi 3—4 e: forint' jövedelmet, amely termelésben dolgozók rés S olyasféle szociális jutta sokat, amelyekből közvei húznak hasznot a műanv; üzemiek Vágyás olyan házasság keredett egy fővárosi gyár a kimustrált bányatelep 1 lálkozásából, ami kölcsör sen jónak ítélhető. Minte kétszázan a pesti poliészti bői élnek, a fővárosi válla pedig a rózsaiak keze ny mán tud évről évre töbt tenni abba a bizonyos nag kalapba, amit államkassz ként is szokás emlegetni! Moldvay Győző Mm$m£í .p-o „—5.. vasárig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents