Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-23 / 225. szám

^(»VWWWNAAAAAAAAAAAAAAAAAA/«^VVSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄ Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Libanon: keltőből egy TIZENHÉT HÓNAPOS, véres, szinte változatlan he­vességgel dúló polgárháború után most először csillan fel a kibontakozás reménye Libanonban. Tegyük sietve hoz­zá: a remény rendkívül halvány! Eliasz Szárkisz csü­törtöki elnöki beiktatása önmagában — a csöppet sem kedvező jelekből ítélve — nem oldja meg a libanoni vál­ságot, legfeljebb egy akadály hárul el a megoldás felé vezető útból. Az akadály: a 138 napig húzódott elnökválasztás. Szolimán Frangié egyszerűen nem volt hajlandó átadni a helyét Szárkisznak, s ez a körülmény még bonyolultabbá, még összekuszáltabbá tette a helyzetet. Az 53 éves új elnök maronitakeresztény, ami megfelel az ország 1943- ban elfogadott nemzeti chartája előírásának. Az egykori jogász 1958 után, a polgárháborút követően kapcsolódott be a politikai életbe: előbb az elnök bizalmas tanácsadó­ja, majd 1982—1967 között az elnijki hivatal vezetője. Kilenc éve megbízták a nemzeti bank vezetésével, s eb­ből a tisztségéből választották meg elnöknek 1976. május 8-án egy bejrúti villában, ahol a 98 képviselő közül — tekintettel a súlyos utcai harcokra — mindössze 69-en jelentek meg. Közülük 66-an szavaztak Szárkiszra, hár­man pedig üres szavazócédulával voksoltak. KÉRDÉS, HOGY AZ ELŐRE ELDÖNTÖTT napon és órában a szíriai csapatok által ellenőrzött Staura városá­ban, a Bekaa völgyében sor kerül-e a beiktatásra. A helyszínt az döntötte el, hogy a városka — 40 kilomé­terre Bejrúttól, 15 kilométerre a szerdán is heves harcok színhelyétől — viszonylagos nyugalmat ígér. Bár a frontok morajától Staura távol esik, a politi­kusok véleménye a beiktatás ceremóniájának helyéről megoszlik. Dzsumblatt, a baloldal egyik ismert vezetője például annak a véleményének adott kifejezést, hogy Staura „megszállt területen fekszik”, ezért nem vehet részt a beiktatáson. Chamoun, a libanoni jobboldal „erős embere”, kulcsfontosságú tárcák és az ügyvezető minisz­terelnöki tisztség birtokosa — természetesen más indí­tékkal — ugyancsak rosszallását fejezte ki, hogy az ün­nepséget nem Bejrútban rendezik. LIBANON POLITIKAI MATEMATIKÁJÁBAN tehát feltehetően csütörtökön a két elnökből végre csak egy marad. Frangié távozása a halvány reménysugár egyik oka. A másik: már napok óta négyes találkozókról érkez­tek olykor kissé egymásnak ellentmondó, de alapjában véve derűlátásra alkalmat adó hírek. Szárkisz és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője, valamint az Arab Liga külön- megbízottja és Dzsamil szíriai hadügyminiszter-helyettes többször is találkozott egy kisvárosban, a libanoni— szíriai határ közelében. Tanácskozásaikat az 56. tűzszü­netről, másrészt a Libanonban élő palesztinok helyzeté­ről egyelőre sem siker, sem kudarc nem koronázta. Annyi azonban bizonyos, hogy a két téma szorosan ösz- szefügg, mint ahogy közvetlenül kapcsolódik a libanoni helyzet várható kibontakozásához a négyes találkozó egyik főszereplőjének csütörtökre tervezett elnöki beik­tatása is. Francia terv az infláció ellen A francia kormány szer­dai ülésén elfogadta az in­flációellenes tervet és az államháztartás különösen deficites tételeinek kiegyen­súlyozására szánt rendkívü­li intézkedéseket. Robert Ballanger, a fran­cia nemzetgyűlés kommu­nista ' képviselőcsoportjá­nak elnöke a Barre-tervet kommentálva kijelentette: „Ezek az intézkedések nem érintik a baj gyökerét, a ka­pitalista rendszer ellent­mondásait. Lényegében a terv a dolgozókat sújtja és nem lesz különösen hatá­sos”. Portugália az Európa Tanács tagja Ünnepélyes keretek kö­zött Portugália szerdán az Európa Tanács 19. tagja lett. Az „Európa lelkiismereté­nek” nevezett, 1949-ben ala­kult nyugat-európai politi­kai vitafórum ezzel a lépés­sel kívánja jutalmazni, hogy Portugália ötvenévi dikta­túra és a „vörös szegfűk” forradalma után, egyre in­kább közeledik a nyugat­európai polgári demokráciák­hoz. Leszállás előtt a Szojuz 22. Leszálláshoz készülődik a Szojuz 22. jelzésű szovjet űrhajó legénysége. Valerij Bikovszkij és Vlagyimir Akszjonov kedden befejez­te az egy héttel ezelőtt kez­dődött űrrepülés program­jának legfontosabb részét, a Szovjetunió és az NDK te­rületének az MKF—6-os fo­tórobot segítségével történő fényképezését. A leleplezett Strauss Nyugat-Ncmetországban nagy visszhangot váltott ki a Spiegel és a Stern című ma­gazinok leleplezése, misze­rint Franz-Josef Strauss, a CSU vezére kapcsolatot tar­tott fenn görög szélsőjobb- oldali körökkel. (Népújság telefotó —MTI—KS) 5 P ORTJÍlíNTÉiÜNK NDK—Magyarország 1-1 (1-1) Barátságos labdarúgó-mér­kőzés. Berlin. V.: Söresen (Dán). NDK: Croy — Weise, Kische, Weber. Kurbjuweit (Gröbner) — Lauck, Haef- ner, Schade, Heidler, Ried- ger (Kotte), Hoffmann. Magyarország: Kovács L. Égő cédrusok A közeli jövőben jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában Kereszty András „Égő cédrusok" című riportkönyve, Gmely a libanoni polgárháborúról szól. A következőkben részleteket közlünk a kötetből, be­szélgetéseket, amelyekben a szerző választ keres arra, mi történik Libanonban. 2. A jobboldal ultimátuma A Commodore szállodában találkoztunk. Idejött Giusep­pe, az olasz és Eklund, a hallgatag 6véd is, a Cins-ből. Itt várakozott a portánál a francia Marie, „a világ leg­jobb fotóriportere” legújabb barátjával, egy ifjú ameri­kaival, aki jó néhány pohár whiskyvel tartotta ébren a bá­torságát. Már csak a Nouvel- le Observateur ifjú gerillá­jára vártunk, hogy teljes le­gyen a kompánia. .. Beültünk a Passatba, Ma- j rie vezetett. Mögöttünk egy másik kocsi villogott: a Reu­ter tudósítója és a BBC bej­rúti embere ült benne. Je­lezték, menjünk együtt. Tíz . perc múltán elértük a fron­tot. .. A Passát különben szépen fel volt dekorálva: ragasztócsíkból formált be­tűk hirdették elején-hátul- ján, két oldalán, hogy itt a sajtó közeledik. Persze, ez a sok PRESSE nem sokat szá­mított akkor, amikor a mes­terlövészek a Vöröskeresztet, a Vörös Félholdat sem tisz­telték. Kicsit fordult az út, a jobboldal állásaihoz érkez­tünk. Két páncélautó állt a barikádok mögött, elvették a papírjainkat és valami bó­déba vitték, ellenőrzésre. — Hová mennek? — Chamoun sajtóértekez­letére. — Menjenek egyenesen, a főútról ne térjenek le! Továbbengedték a kocsit. Itt is ugyanez a város. Seb­&JIÍWÍSM 1976. szept. 23., csütörtök zett házak, bűzlő szemétra­kások, néptelen utcák. Ame­rikai dzsippel falangista jár­őrkocsi ment keresztbe, min­den autóban ülőn álarc. Csak a szemük látszott ki a csuk­lya nyílásán. , — Utálom ezeket az arc­nélkülieket — mondta a francia. Ebben egyetértettünk, a személytelen erőszak mimi­ka nélküli legényei olyanok voltak, mint valami szür­realista filmen a mindenkori ellenség. Villák következtek és teraszos házak, itt már néhány bolt is nyitva volt, Marie megállt, előkapta Ni- konját, készített néhány fel­vételt az üzletekről. — Hja, itt nincs blokád. Hallottátok? Izrael hadiha­jókkal zárta le a baloldal kikötőit. Tudtuk. Izrael hadihajói nem engedtek egyetlen szál­lítmányt se Tyrbe, se Saidá- ba. Hetekkel később Jeruzsá­lemben botrány is lett egy tv-riportból, izraeli operatő­rök fényképezték le az öblö­ket lezáró hajókat, annak az országnak a hajóit, amely — hivatalosan — nem avatko­zott be a harcokba. Fehér épülethez értünk, az utca itt tankokkal, ágyúkkal volt tele. Három kordon zár­ta le a területet. Útleveleink, sajtóigazolványunk azonban megnyitották az utat. A te­remben, ahová Chamount vártuk, alig lézengtünk né- hányan. A sajtó képviselői­nek többsége Nyugat-Bej- rútban volt, hiszen ebben a városrészben van a telefon- és a telexközpont. A baloldal kezében levő intézmények néhány hete nem engedték át a Kelet-Bejrútból érkező hí­vásokat. Fél óra múltán jött Chamoun. Előbb fegyveresek vették körbe a termet, aztán megjelent a politikus, vilá­gosszürke öltönyben, frissen ápolt ősz hajjal. Vastag, sö­tét szemüvegét beszéd köz­ben le-lekapkodja, látszik, zavarja, hogy már rászorul, s mint a hiú színésznők, hu­nyorogva néz szét a terem­ben. Semmi bevezető, lehet kérdezni. — Eddig nem fogadták el az arab békeerők közremű­ködését. Most hirtelen meg­változott a véleményük. Mi az oka ennek? — Nem határoztunk hirte­len. Elemeztük a helyzetet, tárgyaltunk Riaddal, az Arab Liga főtitkárával, aztán dön­töttünk így. Két feltételünk van: vétójog bizonyos arab országok részvétele ellen és az, hogy Szíria ne vonuljon ki Libanonból. — A vétójog megnehezíti a békeerők összeállítását. Mely országokat nem fogad el? — Pillanatnyilag Algéria, Líbia, Irak részvételét, és természetesen nem jöhetnek katonák a kommunista Je­menből. — Szíria csapatai tehát maradjanak az országban? A baloldal azt követeli, hogy Damaszkusz ugyanany- nyi katonát adjon csak, mint a többi arab állam. — Szó sem lehet róla! Szí­ria lehet csak az egyetlen igazi katonai erő a közös csapatokban. A többi ország részvétele csak jelképes. Ka­tonáikat megfigyelőnek küld­hetik. — Reálisnak tartja azt a veszélyt, hogy Libanonban összecsapjanak az arab or­szágok, s a konfliktus arab- közi háborúvá szélesedjék? — Legyenek szívesek ezt az arab országoktól megkér­dezni ! — Véget ér-e Libanon agó­niája? Látja-e a válság vé­gét? — Nem tudom. Mi szeret­nénk hamar befejezni. — Katonai vagy politikai megoldásra gondolt — Mondtam, nem vagyok jós. — A baloldal meg kívánja nyitni a bejrúti repülőteret. Szíria hajlandó visszavonul­ni. Mi erről a véleménye? — Komoly fenntartásaink vannak. Nem engedhetjük meg, hogy fegyverek érkez­zenek a repülőtérre, fegyve­rek, amelyekkel a libanoni népet ölik. Résen leszünk. — Állón izraeli külügymi­niszter azt mondta, hogy ha „veszélyessé válik a helyzet”, Libanon keresztényei szá­míthatnak Izrael támogatá­sára. Kommentálja ezt a ki­jelentést? — Nem kommentálom. Kérdezzék meg Allont, ho­gyan érti! — A hírek szerint Izrael lezárta a baloldal kikötőit és fegyvereket szállít az önök csapatainak. Meg tudja eze­ket a híreket erősíteni? — Nem tudom, honnan ve­szik ezeket az információkat. Tőlem ilyeneket nem kap­nak. — Honnan szerzik be fegy­ver-utánpótlásukat ? — Testvéri arab országok segítenek. — Nevezze meg ezeket az országokat! — Más kérdést kérek. — Egy nyilatkozatában Egyiptomról, Szaúd-Arábiá­ról beszélt. — Nem neveztem meg sen­kit, rosszul idéztek. Más kérdést kérek. — Elfogadna egy fegyver- szünetet? A fegyverszünetek rendre felborulnak. — Meg kell teremteni a reális fegyvernyugvás felté­teleit. A baloldalnak fel kell hagynia provokációival, ki kell ürítenie azokat a te­rületeket, amelyeket megje­löltünk, Szíriának kell ga­rantálnia a rendezést. — A baloldal számára ezek a feltételek fegyverletételt jelentének. — Ne játsszunk a szavak­kal, ezekbén a kérdésekben nincs kompromisszum, ha nem fogadják el, a harc foly­tatódni fog! Egyébként meg­írhatják üzenetemét Libanon népének: imádkozom azért hogy a válság véget érjen, a béke. a rend visszatérjen áz országba. (Folytatjuk) Kereszty András — Nagy III., Bálint, Kereki, Kántor — Nyilasi, Rab, Tóth A. — Fazekas (Pusztai), Pásztor, Magyar (Fekete). Kemény, jó iramú küzde­lem közepette először Kereki talált Croy hálójába a 16- osról a 20- percben, de a já­tékvezető — nem tudni mi­ért — nem adta meg a gólt, és az ellentámadás olyan jól sikerült a hazaiaknak, hogy Riedger góllal fejezte be. A magyar csapat nem adta meg magát, a 27. percben játé­kosaink tűzijátékot rendez­tek az NDK kapuja előtt, végül Fazekas jól eltalált labdája _ Kurbjuweiten irányt változtatva került a gólvonalon túlra, 1—1. Hazánk vendége: Kaysone J Phomvihane Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke 1920. december 13-án született. Jogi tanul­mányokat folytatott a hanoi egyetemen, ahol bekapcsoló­dott a francia gyarmatosítók és a japán fasiszták elleni diákmozgalomba. 1945 augusztusában Savan- nakhet városában részt vett a japán fasiszták leverésé­ben és a hatalom átvételé­ben. 1946-ban a Vietnamban élő laoszi hazafiakat mozgó­sította a franciák elleni harcra. 1947-ben Laosz északkeleti részén vezette az ellenállási tevékenységet. 1949- ben fegyveres alaku­latot szervezett, amely a franciák ellen küzdő népi fegyveres erők része volt. 1950- ben a laoszi ellenál­lási kormány hadügyminisz­tere lett. 1955-ben a laoszi néppárt főtitkárává válasz- tották és ő lett a laoszi népi felszabadító hadsereg főpa­rancsnoka is. Kaysone Phomvihane a nemzeti felszabadító háború sikerei után 1973-tól a poli­tikai harcot vezette a mo­narchia megdöntéséig, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásáig. 1975. december 2-án a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökévé választották. Laosz: A „millió elefánt országa” A Hátsó-indiai-f élszigeten te­rül el Laosz, a 235 ezer négy­zetkilométer területű, 3,3 millió lakosú köztársaság. Az ország napi/ részé hegyvidék,amelyet a Mekong és a vízi energiában gazdag mellékfolyóinak szűk völgyei tagolnak. Monszun ha­tása alatt módosült éghajlata van. A laoszi törzsek egyesített ál­lama a ,,millió elefánt orszána” a XIV. században jött létre. Te­rületét kezdetben a szomszédos Szlám. — a mai nevén Thaiföld — később a. Iran mák fonlai+ák el. A militarista Javán leverése után az ország északi részén a me a alakult Petet Lan ellen*11 r'“'i kormánya 1915] október 12-én kikiáltotta a függetlenséget. 1954. július 20-án az indokínai kér­dést. rendező genfi értekezlet ga- rantáKn Tnősz fvnaotlenséaét. A megalakult koalíciós kormány amériknd nyomásra felbomlott 1959. június 1-én a királyi kor­mány és a hazafias erő'- közöv fegyveres hjirc kezdődött. Az EoyesüH Államok által támoga­tott háború 1962-es genfi nem­zetköz' értekezlet határozatára szünetelt, majd 195* közevéül úiult erővel folytatódott, ami­nek csalz az *‘’73. február 2l-*n Vientianeban a ..Laoszi béka helyreállításáról és a nemzeti Peruéiért és meqszervezcséröV, szóló egyezmény vetett végnl. Az 1973. február 22-én életbe lé­pett tűzszütieti megái1 avodás el­lenére az Egyesült Államok lé­giereje ismét felújította a fel­szabadított területek elleni légi­támadásait. (Az USA légiereje 1969—73 között közel 2 millió tonna bombát dobott az ország­ra.) Május 20-án a vientianei kormány csapatai az aláirt-' egyezményt megsértve terület- szerző hadműveletet kezdtek a felszabadított területek ellen. Szeptember 14-én a szemben ö felek nemzeti egyetértés szelle­mében Központi Veqvesbizottsá- got állítottak fel a közigazgatás, a rendőri és a katonai hatalom ellenőrzésére. 1974. április 5-én új ideiglenes nemzeti egységkor­mányt és 48 tagú Országos Po­litikai. Konzultatív Tanácsot ik­tattak be tisztségébe. Az ame­rikai és a thaiföldi csapatok távozása után július 10-én fel­oszlatták a vientianei nemzet- gyűlést és új választások' ■ dön­töttek a népképviseleti szervek tagjairól. A népképviselők nem­zeti. kongresszusa megszüntette a monarchiát és népi demokrati­kus köztársaságot hozott létre. A Laoszi NDK kikiáltása után a szomszédos Thaiföld lezárta határait, megbénítva az ország külföldi kapcsolatait. Nemcsak a háborúban, hanem a békés épí­tés körülményei között is a szo­cialista országok segítettek áz ország ellátásának biztosítását. Vietnam autókonvojjal a Szov­jetunió légihídon élelmiszert, üzemanyagot, gyógyszert szállí­tott. A Szovjetunió térítésmentes segély keretében autójavítókat. üzemanyagra ktá rakat, kórh á zat, új várost épít. Vietnam össze­köttetést biztosít laoszi városok és vietnami kikötök között, va­lamint tengeri kikötőket bizto­sit az országnak. Laosz az új utakon évente 12 ezer tonna árut díjmentesen, 38 ezer tonnát pedig kedvezményes áron szál­lít. Laosz mezőgazdasági ország, területének 4,3 százalékán a fo­lyóvölgyekben folyik földműve­lés. Túlnyomórészt rizst termel­nek. de kávéval, dohánnyal, ku­koricával és batátával, mákkal is foglalkoznak. Különös je­lentőséggel bír az állattenyész­tés. állatállománya. főleg szarvasmarhából, bivalyból, ser­tésből és az erdei munkára használt elefántból áll. Az or­szág területének 60 százai*1" -t őserdő borítja, faállományának kitermelése és exportja már megindult. Másik kiviteli cikke ez ónérc, amelyet eddig Malay­sia és Thaiföld finomítóiban dolgoztak fel. Az iparban a 20 főnél kevesebb munkást foglalkoztató üzemek vannak túlsúlyban. nagyobb cement- sör-. gyógyszer- és búlorüzem építése megkezdődött^ —TERRA— j

Next

/
Thumbnails
Contents