Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
A gazdasági élet főszereplője ► HOSSZÜ IDEIG játszhat. ránk a kérdezz-f eleieket, , mert hiszen sok mindenre I ráillik a főszereplő megjelö- i lés. A fejlesztési források, a beruházási döntések, a termelésben alkalmazott techni- | kák és technológiák, az áru [ versenyképességének jellem- [. tói külön-külön, s együttesen ! még inkább részesei, befo- lyásolói a gazdasági életnek. Nem szólva olyan alapvető tényezőkről, mint a termelési és a termékszerkezet, a földrajzi környezet stb. Mégis, történelmi és napi tapasztalatok egybeesnek: a rendezők, vagyis a vezetők soha nem feledkezhetnek meg arról, hogy a gazdasági élet főszereplője az ember. Termelőként, fogyasztóként ő dönt, ő szabja meg, hogy az adott Teltételek közötjt holnap és holnapután mi miként legyen. Ezen a tényen a legmodernebb technika se változtat. Ám különleges óhajainknak, igényeinknek határvonalat húz a közösség érdeke, ahogy cselekedeteink is akkor lehetnek igazán hasznosak, ha illeszkednek a többség fogalmazta célokhoz. Főszerepünk tehát közös „alakítás’. Sokak gondja például az önálló otthon megteremtése. Az ötödik ötéves terv végére 105 család jut majd száz lakásra. Ehhez azonban nem elegendő az egyéni döntés, a pénzmegtakarítás, az építőanyag megvásárlása, s így tovább. Telek, s közmű is kell, építőipari szervezetek, melyek képesek arra, hogy tető alá hozzák a 140— 150 ezer tanácsi bér- és ta- 1 nácsi értékesítésű lakást, [' ipari üzemek, melyek előál- lítják az ablaküvegtől a ' -csempén át a cementig mindazt, ami az otthonokhoz kell. Döntések sorát hozza meg az ember, vegyítve azokban egyéni és kollektív érdekeket, ha egy döntése hibás, esetleg néhány más részcélját sem tudja elérni, mert hiszen víz, villany híján használhatatlanok az űj lakások. S fordítva: ha az’ ember úgy „dönt”, hogy lassan, szervezetlenül dolgozik, pazarolja az anyagot, akkor a számítottnál később és drágábban vehetik birtokukba a családok új otthonukat. Egyéni magatartásunk látszatra független másokétól, valójában szorosan kapcsolódó láncolatot alkot, még akkor is, amikor pusztán arról határozunk, kenyér helyett ezentúl péksüteményt fogyasztunk, tőkehús helyett húskészítményeket eszünk. ÉRZÉKELJÜNK-E, s ha igen, eléggé nagy súllyal főszerepünk kettősségét? Betéve tudjuk azt az igazságot, hogy társadalmi életünknek minden' területe függ a termelés eredményeitől, a gazdasági élet alakulásától, mégis, nehezen látjuk be: az emberi vágyakat, terveket nem lehet elválasztani attól, hogyan dolgozunk. Egyetlen iparág gondjának tűnhet, hogy 1980-ra előteremtse a tavalyinál tízmilliárd kilo- i ■wattórával több villamos energiát, mivel akkor ennyivel nagyobb lesz a szükséglet. Sorolhatjuk a példákat, hiszen tele a kamra tennivalókkal. A négy, négy és fél ezer új általános iskolai tanterem felépítése az ötödik ötéves tervben megintcsak sokak személyétől független feladatnak látszik. Ám gondoljuk csak végig, mi valósulna meg a szám jelezte teendőből, ha a nemzeti jövedelem — mely a végső fedezet — nem növekednék a tervezett mértékben, ha hiányoznának a tantermekhez az ajtók, az ablakok, a képzett tanerők, a szemléltető eszközök?! Más területre átlépve: 1980-ra az egy főre jutó gyümölcsfogyasztást az 1975-ös 75—76 kilogrammról 93—95-re kívánjuk gyarapí- j tani. Ehhez növényvédő szer : éppúgy kell, mint permete- j zőgép, helikopter, megfelelő raktártér, szállítóeszköz, egészén odáig, hogy 150 ezer hektárral bővüljön az öntözésre berendezett földterület, mert ez magába foglalja az öntözött gyümölcskultúrákat is. AZ, HOGY FŐSZEREPLŐK' vagyunk — jó darab esetén rajtunk áll az előadás sorsa, sikere — nemcsak jogainkat, hanem elsősorban felelősségünket határozza meg. Apró múlasztásaink összegeződnek, g naggyá nőnek, ahogy kis tetteink szintén sokat nyomnak a latban összesűrűsödve. Senki sem születik úgy, “hogy habozás nélkül, s bármelyik pillanatban fölismerje, mire kötelezi szerepe, a társadalmi munkamegosztás, A nevelés, az 'oktatás, a családi, munkahelyi példamutatás, a cé- 1 lók megismertetése, a teendők megmagyarázása, a miértekre adott válasz — csupán néhány elem abból a bonyolult folyamatból, mely az ember gondolkodásmódját, magatartását, tudatosságának fokát, felismerő képességét alakítja. E folyamat néhány részletére már ráterelődött a figyelem. A korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kap a termelőhelyek demokratizrftusa — ami a döntéshozatal lényeges tényezője — több elismerés, a kiemelkedő teljesítmény, fokozott törődés jut a fogyasztói igényeknek. Az irány helyes, a léptek ritmusa azonban lassú. A főszereplő olykor elfeledi a ráosztott teendőket, úgy hiszi, csupán egyetlen jelenetben van szükség rá, amikor a darab összes résztvevője asztalhoz i ül. Arányokat téveszt, s ezért epizódszereplővé válik, sőt. az is megtörténik, hogy nézővé. Az egyenetlenségek, az aránytévesztések intenek arra: a gazdasági élet \ főszereplőjének elsőként sa- [ ját alakításával kell törődnie. Mészáros Ottó Szüreti készülődés Ostoroson Járjuk a szőlősorokat. A lankás ostorosi dombokon telepített ültetvényeken, a leveles hajtások között kikandikálnak a fürtök. Szeptember eleji eső áztatta meg a szőlőket. Mégsincs sár, mert a táblákat bitumenes bekötő út köti össze. Napfény kellene, sok napfény — jegyzi meg mellettünk Trieb János, az Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke. — Ez még tovább érlelné a szemeket, javítaná a mustok cukorfokát és vele a minőséget is. De az eső késlelteti.., Megállunk. az egyik útmenti kordon előtt. Duzzadó olaszrizling-fürtök csüngnek rajta. Mindegyik fürt egészséges, nem találni hibás szemeket. — Jól sikerült az idei növényvédelem — folytatja az elnök. — Többször permetezett nálunk a helikopter és rendszeresen jártak a földi gépek is. Amikor csak tudr tunk, védekeztünk, meg is lett az eredménye. Leányka, olaszrizling, muskátottonel, Medoc, oporto és kékfrankos terem itt Ostoroson, a történelmi egri borvidékhez tartozó dombokon. Ünnepre készül a „két falu; Ostoros és Novaj. tagsága, a szüretre, amely minden évben nevezetes esemény. — Ügy tervezzük — veszi át a szót Bakacsi Ernő főmezőgazdász —, ha nem jön közbe semmi, szeptember 13-án megkezdjük a szüretet. A két községből kétszáz szedőre számítunk. Szeretik az emberek a szőlőt. így a hagyományokat folytatva szívesen is jönnek szüretelni. — Melyik fajtával kezdik? — A korán érő Medoc-kal Trieb János elnök és Bakacsi Ernő főmezőgaq/láse az o1 n.izrtzHn/i-Hirtöket vizsgálja. i Jó csengése van ennek a 'szónak. Akik nem ismerik a jelentését, sók mindent kép-’ zelhetnek mögéje. Egy vidám zeneművet, valami pikáns ízű cukrászsüteményt, esetleg még csinos francia kislányt is. Pedig de messze van mindettől a szó valódi tartalma. Olyan 'földdarabot neveznek így, amiről már régóta megfeledkeztek, amivel már ki tudja mióta nem törődnek, | (Fanét — a kifejezés a f földadó alá nem eső terület” szavak rövidítése. — A szerk.) i Elvadult, a legtöbbször bozótos tájék, csak nyomokban található meg rajta a valamikori művelés gyér maradványa. I Vajon értéktelen földda- j rabok ezek ? És a másik kérdés : milyen ? És a másik kértek tartoznak ebbe a kategóriába? ...... l É r if m * ' Á gyöngyösi földhivatal vezetője Csernyik József ezt mondtat — Nálunk nincs olyan ősz- szesítés, amely kimutatná, a város és a járás területén mennyi az elhagyott föld, amit hosszú idő óta nem művelnek meg. A helyi tanácsok szakigazgatási szervei minden évben elvégzik a határszemlét, ilyenkor rögzítik, megműveltek-e minden megművelésre alkalmas földet, ha nem, kinek a hibájából, vagy mi egyéb okból maradt az el. A határszemle jegyzőkönyvét mi is megkapjuk. Nem sikerült tehát egy hivatalos, azaz érvényes adatot megszerezni a nem művelt területek mértékéről. De az elmondottakból fakadt a jogosnak vélt kérdés: vajon a gazdaságok papírra vetik-e az elhanyagolt és elhagyott területeket? — Legelő, ebbe a kategóriába kérik az átsorolását az olyan régóta elhagyott területeknek, amiknek nagyüzemi módon való megművelése már nem lehetséges. Ezt a felvilágosítást a Gyöngyösi Városi Tanács osztályvezetőjétől Csernyák Lászlótól kaptuk, hozzá tartoznak a mezőgazdasági üzemek. FANÉT, FANÉT r — Szívesen segítenénk valamelyik, üzem kollektívájának, ha kertszövetkezetet akarna nálunk kialakítani — teszi hozzá az előzőekhez a vb-titkár. — Jöjjenek, néhány hektárnyi területünk van ilyen célra, de cserébe mi is kérünk valamit. Adjanak valamilyen munkaalkalmat az itteni asszonyoknak ahhoz, hogy ne kelljen máshová utazniuk munkába. Valami összeszerelő vagy bedolgozó foglalkoztatást képzelünk el. Az ötlet nem rossz. Szívesen hívjuk fel rá a környékbeli ipari üzemek figyelmét. I Néhány adat. Gyöngyösön a tsz-nek összesen 200 hektárnyi legelője van. Semmit sem legeltet rajta. Ez a Sárhegy — lényegében, a hajdani híres szőlőtermő hegy oldal. A kis kertek kialakítását 1967-ben kezdték el. Ma már 352 személynek van ilyen kertje a Sárhegy oldalában. Az idén ismét kimértek 14 hektárt 120 személy részére. A már eddig működött két szakcsoportnak száz olyan személy is a tag- ' ja völt,; akinek eddig , egy fél négyszögölnyi terület sem jutott. Most rájuk sütött ki a nap. Gyöngyöshalászon több mint száz parcellát adtak át 300 négyszögöles méretben a kertészkedni vágyóknak. Ezek kis beékelődő földterü- ■ letek, amik a gépi művelésből kiestek. Gyöngyösoroszi- ban évek óta gond 20 hektárnyi rész, amivel a tsz nem tud mit kezdeni. A Ká- rolytáróhoz közeli földek ezek. Példának ennyi is elég. — A további parcellák hasznosításának az egyetlen akadálya, hogy a tartalék területekhez nem visz út — magyarázza Csernyák László. — Mintegy nyolc kilométer hosszan kellene egy olyan utat kialakítani, amelyről a többi terület megközelíthető lenne. Erre azonban a városi tanácsnak nincs pénze. Azt már Keresztesi Lajos, a tanács elnökhelyettese közölte, hogy a kérdés mégis megoldható. — Arra számítunk, hogy társadalmi összefogással építjük meg ezt az utat — jegyezte meg. — Saját kőbányánkból az anyag is kikerülne hozzá, önköltségi áron. Eddig még akármikor . fordultunk hasonló esetben segítségért a város és a környékbeli üzemekhez, de a honvédséghez is, mindig készségesen fogadtak ben- i nünket. Lényegében csak a szervezésen múlik a sárhegyi : út, a városi tanács vezetői erről nem feledkeznek meg. Ezek szerint „sínen van” ■ az elhagyott területek újrahasznosításának ügye Gyön- •gyösön. Milyen jó ezt tudni. Gyöngyösön 200 hektár, a város környéki községekben átlagban húsz hektár — településenként — vár arra, hogy ismét törődjenek vele, hogy földje gyümölcsöt, zöldségfélét teremjen. Egy biztos: ezeket a föl- ’ deket nem lehet odakínálni a mai gépeknek. Ha az első mélyszántás — egy tagban, tehát fn\ég a felparcellázás előtt — megtörténik, utána már csak az emberi kéz és akarat tud benne valamilyen eremény reményében győzködni, birkózni a fukar természeti erőkkel, amelyek soha nem adják könnyen meg magukat. Most úgy van, hogy tizen- . ötéves távra köthet bérleti ‘ szerződést valaki a parcellákra. Ha betelepíti szőlővel ’ vagy gyümölcsfával, másfél ' évtized múlva még termő- " erejének teljében lesz a parcella. Ezt adja oda térítés nélkül, ajándékként bárkinek? Az újraművelés rengeteg verejtéke, kínlódása, gyötrődése csak akkor kifizetődő, ha „létbiztonság” lelhető fel mögötte. Nem tizenöt év, hanem attól jóval több. És Szalóki József pincemester irányításával Soós Barnabás és Gál János szerelők a szőlőfeldolgozót készítik elő. ä&Ä (Fotó: Szántó György) T\ és a muskátottonellel. Az- - ényka és az oporto termésé tán az éréstől függően a ígérkezik kiemelkedőnek, többit is leszedjük. Jók a ®fr„. drukkoltunk a kilátások, különösen a le- késői kitavaszodás és az 1 aszály miatt, de szerencsére - 1 egyiket sem sínylették meg szőlőink. í — Mekkora területen szü- . retelnek? t — A hásíájival együtt 350 hektáron, - ebből 204 a közös. A háztáji szőlőt a szövetkezet vásárolja fel, amit a közössel együtt az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnál értékesítünk. Hosszú távú partneri szereződést kötöttünk a vállalattal, ami biztonságossá teszi az értékesítést. Benn a faluban gf házak között, a domboldalon emel- . kedik a közös gazdaság sző- ’ lőfeldolgozója és bortárolq- ’ ja. Az előtérben villanyok égnek és munkások dolgoz- . nak. Szerelők cserélnek al- . katrészeket a présgépeken. Lenn a pincéből csend árad, ott már befejezték az előkészületeket.. — öthetes munkafolyamat végénél tartunk — beszéli a folyosókat járva Szalóki József pincemester, aki az idén már a kilencedik szüretre készül Ostoroson. Egymás mellett mindenült hordók sorakoznak, abroncsaikon még alig száradt meg a piros festék. A pince talapzatára is friss homokot terítettek. — A hordók hitelesítésével kezdtük a munkát. Itt á pinceágakban 210 van belőlük, a legnagyobb 60 hektós. Valamennyit forró vízzel kiforráztuk és kéneztük. — Hány hektó új bor kerül majd ide? — Négyezer, ennyi a hordók befogadóképessége. Eny- nyi szőlőt dolgozunk fel és készítünk belőle bort. A többi a pincegazdasághoz kerül. Most még csöndesek a szőlősorok és nincs zaj a v pincében sem. Egy jó hét múlva azonban benépesül a határ és megérkezik majd az első szőlöszállítmány a feldolgozóba is. Ünnepre készülnek az os- torosiak, a szüretre. Készü-, lödnek, hogy október végére érlelőkádakba kerüljön a gazdagnak ígérkező termés. Menfusz Károly I. még az is, ha az esetleg közben beállt személyi változás — akár azért, mert így vagy úgy végleg kiesik a kapa a valaha erős kéz szorításából, akár lakóhelyváltozás teszi ezt kényszerűvé — lehetővé tenné a családon belüli jogfolytonosság biztosítását. Ezekhez új rendelet megalkotása szükséges. De szükséges! ★ Olyan gazdagok, vagyunk- e, hogy csak úgy parlagon hagyhatunk évente száz és száz, országos méretekben (feltehetően) ezer és ezer hektárokat? A válasz nem kétséges. Ha a kis parcellák bérlői csak a saját háztartásukat, ehhez csatlakozva a közvetlen rokonok, vagy a jóbarátok háztartását látják el valamilyen mértékben zöldséggel és gyümölccsel, ha csak odáig jutunk el, hogy a parcellák bérlői ezekben a s, kis kertekben újra és újra felfrissülnek, megújítják 7 munkaerejüket, fellazítják ■ elnyűtt és kispanolt idegeiket — már megérte a fáradságot és a törődést, a közhangulat formálódását. Ha én lennék az állam, kötelezővé tenném, hogy minden tanács nagyon rövid időn belül kiossza az elárvult földterületeit a városi munkások és szellemi dolgozók között olyan szerződés keretében, amely megóvja az állami érdeket — bármiféle nyerészkedésnek útját kell állni — és határozottan figyelembe veszi azt az össztársadalmi érdeket is, amely a zöldség- és gyümölcstermesztés fokozását követeli meg parancso- lóan. Még azt sem bánnám, ha nem építőművészek által tervezett kis házacskák, szerszámos kamrák emelkednének ezeken a .hobby- kerteken. Bizonyára nem lenne még ez a tarka há- zacska-falka sem a holnapra is érvényes céljaink ellenére. Még azoktól is vígan épülhetne nálunk a szocializmus a korábbinál fejlettebb fokon. G. Molnár Ferenc rHwmőBGi 1976. szeptember 3., péntek 4 Egy szempillantás alatt vi- ß lágos lett minden. Csak „úgy” nem lehet otthagyni néhány holdat, hadd nője be a gaz ég a dudva, az egykori szőlők helyén gyomkert formálódjék, a hajdani gyümölcsfák pedig bírják, amíg bírják, ha nem, majd kiszáradnak, vagy a vihar végez velük. Aki járja a határt, sok ilyen gyomtárt láthat, általában a lakott területektől é távolabb eső részeken, sokszor az erdő aljában vagy a domb hajlata mögött a. , ~w •* -JSf Gyöngyöstarjánban Hor- j váth Sándor vb-titkár sorol- ja a tapasztalatait. Ahogy jönnek a számok egymás után, végül összeadva 38 . hektárt kapunk. — A tsz a juhállományát a mostani 1 500-ról 4 000-re akarja növelni. Ehhez újabb legelőre van szüksége. Miután a táblákat az iparszerű műveléshez az illetékesek úgy jelölték ki, hogy itt is, ott is elmarad belőlük egy- egy darab, néhány száz négyszögöl, esetleg annál több is, mit lehet ezekkel kezdeni? Közvetlenül az erdőhöz csatlakozik az őslegelő, ettől a község felé haladva találunk olyan részt is, amit valamikor, 15—20 évvel ezelőtt az egyéni gazdák kínoztak csekélyke termés reményében, ma pedig a gépek nem tudnak ezekkel mit kezdeni, mivel a domborzati viszonyok is olyanok ezeken a részeken. Gyors számvetést csinálunk. Ebből kiviláglik, hogy a község munkaképes férfi lakosságának tekintélyes hányada ugyan nem helyben talált állást, keresetet magának, de az asszonyuk maradt a tsz-ben. Háztáji tehát minden családban van, ha erre egyáltalán igényt tartanak. Kert is csatlakozik minden családi házhoz. Sem pedagógus, sem orvos, sem más szellemi foglalkozású nincs föld híján. Kinek kellene itt még egy-két száz négyszögölnyi hobby-kert?
