Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

„együtt — egymásért!”

Szűcs Istvánné nyilatkozata az új úttöröév eseményeiről

„Együtt — egymásért!”' — a gondolat szeptembertől kétéves országos mozgalommá lesz pártunk egymilliós gyermekszervezetében. A VII. országos úttörőtalálkozón meghirdetett mozgalom megtervezéséhez és végrehajtásához 4000 úttörőcsapatunkban látnak hozzá a kis közösségek. A piros és kék nyakkendősök szervezeti életéről, a tanév úttörőmozgalmi teendőiről kérdezte az MTI munkatársa Szűcs Istvánnét, az úttörőszövetség főtitkárát:

— Az „Együtt — egymásért!” eszméje hatotta át már a 140 ezer nyári táborozó programját, a lakóterületeken működő őrsök életét, a felnőttek és gyermekek, a KISZ-esek és úttörők, családok és őrsök nyári együttjétét is — mondotta. — Mozgalmunk célja, hogy színes, gazdag programokkal fejlessze tovább a közösségi életet, alakítsa ki a gyermekekben a szocialista magatartás alapjait, bővítse az ifjúkommunisták és úttörők együttműködését, erősítse az úttörőcsapatok és a felnőtt társadalom kapcsolatát, barátságát.

—• Az 1976/77-es úttörőév országos mozgalma szerves része a „Példaképeink a kommunisták” nemzetközi úttörőakciónak, valamint az 1977-es a — Szovjetunióban

— sorra kerülő I. nemzetközi gyermekfesztiválra való előkészületeknek. „Együtt

— egymásért!” munkálkodnak a kisdobos- és úttörőpróba követelményeit vállaló gyerekek is az őrsökben, a rajokban és a csapatfoglalkozásokon egyaránt. Valamennyi úttörőcsapat — a tanév elején — a közélet demokratikus fórumain — az úttörőparlamenteken értékeli majd a közösségi életét, munkáját. A csapattól egészen országos szintig „növekvő” parlamenteken a kisdobosok és úttörők százezrei adnak majd számot az 1974. évi V. országos úttörőparlamentben elfogadott '„Jó útjelek” megvalósulásától, a mozgalmi munka

helyzetéről, mondják el véleményüket, javaslataikat, kéréseiket az őket érintő minden kérdésben.

Figyelmünket mindenekelőtt a csapatok közösségi erejének fokozására, a szervezeti élet javítására, a mozgalmi munka továbbfejlesztésére fordítjuk. Ennek alkalmas eszköze például az őrsök vállalása gyengén tanuló társaik segítésére. Országos tanácsunk meghirdeti az V. országos úttörőparlamenten kezdeményezett, „bukásmentes őrsök” és a „Végezzük el együtt a nyolc osztályt” akciókat, elősegítve ezzel, hogy a gyermekek az általános iskolát tanköteles korban elvégezzék. Az „Értéket teremtünk” akció a korábbi hagyományokra építve lehetővé teszi, hogy a kisdiákok társadalmi munkával, hasznos anyaggyűjtéssel részt vállaljanak saját környezetük, a népgazdaság feladatainak megoldásában. Szövetségünk vállalta, hogy évente 15 ezer tonna vasat és fémet, 200 tonna papírt, 2000 tonna textíliát és 200 tonna gyógynövényt gyűjt, továbbá 7 millió óra társadalmi munkát végez és egymillió facsemetét ültet.

Sok újdonsággal bővül a sport- és kulturális rendezvények köre is. Az úttörőolimpiák, Pajtás-kupák

mellett „felzárkózunk” a KISZ „Edzett ifjúságért” mozgalmához, s az őrsök számára „Ügyesség, bátorság” elnevezésű, fiat feladatból álló verseny játékot hirdetünk meg. Az elkövetkező évben is folytatjuk a gyermekek körében népszerű sportversenyeket és vándortáborozásokat. Például a XII. téli és a XIII. nyári úttörő-oimpiát, amelynek fontos küldetése, hogy az eddigieknél is több kisdiákot mozgasson meg, segítse elő a rendszeres testedzés és sportolás megszerettetését. A VII. kisdobos tornaversenyt a kék nyakkendősök sportolási és versenyzési lehetőségeinek bővítésére szervezzük. A VII. Kozma István birkozóverseny továbbfejleszti majd a sportágban kitűnt úttörők tudását.

— Az űttörőközösségek belső életének továbbfejlesztésével szorosan összefügg a társadalmi kapcsolatok bővítése. A KlSZ-szer- vezetekkel, alapszervezetekkel kiépített testvérkapcsolatok talaján a „KISZ az úttörőkkel” akció keretében közös rendezvények, kirándulások, szakköri foglalkozások várják majd a kisdobosokat, úttörődet és KISZ- tagokat. Arra törekszünk, hogy tovább bővüljön, új színekkel gazdagodjon az „Egy család — egy őrs” mozgalomban részt vevő szülők és őrsi közösségek száma, valamint a különböző kollektívák, brigádok és űttörőközösségek kapcsolata — mondotta végezetül Szűcs Istvánné.

(MTI)

Többet olvasnak a fizikai dolgozók is

Napirenden a könyvtári mnnka

fZachar László tudósítónktól)

Lőrinci nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága a könyvtári helyzetet vizsgálta a község területén. A több mint 10 ezer lakost számláló nagyközség területén négy könyvtár működik. 1975-ben 2790 olvasójuk volt a könyvtáraknak, ez a lakosság 27 százaléka. Az olvasók több mint 77 ezer kötetet kölcsönöztek, örvendetes, hogy az olvasók között évről évre gyarapodik a fizikai dolgozók számaránya. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a szocialista brigádok közművelődést érintő vállalásaiban szerepel az olvasás is. A pe- tőfibányai könyvtár olvasóinak a fele fizikai dolgozó.

Jónak mondható a könyvtárak könyvállománya is; összesen 40 ezer kötettel rendelkeznek, az állomány gyarapítására az elmúlt évben több mint 75 ezer forintot fordítottak.

Gondot fordítottak az utóbbi időben a könyvtárak felszerelésének korszerűsítésére is, s az olvasók nemcsak kölcsön céljából, hanem különböző rendezvényeken is szívesen keresik fel a könyvtárat. A vb jónak értékelte a könyvtárak munkáját, hiszen tevékenységük sokban segíti a köz- művelődési munkát.

Numizmatikusok jubileuma

Idén ünnepli megalakulásának 75. évfordulóját a Magyar Numizmatikai Társulat. — Ebből az alkalomból rendkívüli közgyűlést tartottak csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián. Csillag Ferenc, a társaság elnöke ünnepi beszédében szólt a éremgyűjtéssel tudományosan és amatőr szinten foglalkozó szakembereket egybegyűj- tő társaság történetéről, s a legújabb eredményekről. A társaság jelenleg 530 tagot számlál, és szívesen látnak mindenkit, aki a numizmatika iránt érdeklődik.

Az ünnepi közgyűlésen adták át a társaság emlékérmét Huszár Lajosnak, a nemzetközi szaktekintélyű tudósnak, a Numizmatikai Közlöny szerkesztőjének.

A jubileumi év kiemelkedő eseménye lesz a Varsóban kezdődő nemzetközi numizmatikai szimpózium, amely szeptember 16-tól 18-ig Budapesten folytatja majd munkáját

rr

Ősz

Az évszakok váltakozása jelentős hatással van az emberekre. Vannak, akik rajongással várják a nyarat, mások a tavasz után sóvárognak, némelyek a tél szépségét áhítozzék és nem kevesen, a szép hosszú őszt kedvelik.

Nehéz lenne eldönteni a vitát. A szép bontakozó tavasszal együtt jár az időjárás szeszélye, a bolondos április minden hóbortja, a kedves nyárral a hőség, a kánikula, a napsugaras, ökömyálas, termékeny ősz kísérője a sár, a latyak, a reuma, a hangulatok nagy ívű hullámzása. A tél is lehet sziporkázó, ragyogó, csillogóan havas és zúzmarás, de lehet könyörtelenül hideg, szutykos, testet-lelket meggyötrő.

Mi most is, — mint minden esztendőben — szép, hosz- szú, — a vénasszonyok nyarát is magába ölelő — őszt várunk.

— Melyik évszakot kedveli leginkább?

Tűnődik, gondolkodik. , t.

— Az őszt ’'|’’'in'i'jj

— Miért?

Mosolyog. Harmincéves asszony, szép kislány anyukája!

— Azt hiszem azért, mert az ősz felel meg leginkább

az egyéniségemnek. A tavasz — úgy vélem — túl rövid és csalóka. Nyáron a hőségben gyakran fáj a fejem, a strandokon, a kirándulóhelyeken túl sok ember van együtt A telet mindig zordnak találom. Engem legföljebb csak az első szép hóesés gyönyörködtet később már pokolba kívánom a telet. , . ■ I «1-1 Iáüri

— És az ősz? :: ■A,i 1 1 ! i‘< .. -!* ■' ■ i '

— Igen! Eddig csak arról beszéltem. Hogy miért nem kedvelem a többi évszakot Nem, nem arról van szó, hogy; az ősz nem hozott még számomra csalódást Am úgy táláé lom, hogy az ősz az egyik leghosszabb évszak. Az ősz termékeny! Csodálatosak a terhűktől roskadó almafák, a fürtjeiket kínáló szőlőtőkék. Vagy említsem az ezer színben1 játszó őszi erdőt? Az őszi kikericcsel hintett rétet? , i

•— Gyakran szomorú hangulatot is tud hozni az ősz! 1 j

— Igaza van! Mindig bánatosan figyelem a villanydr&i ton ülő, a házunk fölött köröző és búcsúzó fecskéket a me- ’ legebb tájakra húzódó madarakat. Sajnálom távozásukat; de elmenetelük egyúttal mindig reményt is önt belém. Visszavárom a fecskéket, a gólyákat! És ők mindig vissza-: jönnek. Az ősz, — hogy úgy mondjam — gavallér az enví'J

q berekhez. Fizet! Búzát bort, gyümölcsöt, és ígéretet ad a

", | — A tavaszt is kedveli? >f — Igen. De mégis az őszt szeretem legjobban az szakok közül. Talán azért, mert a sorsom úgy hozta, hogy ] az életem nagy eseményei eddig mindig ősszel történteit , Ősszel születtem én és a lányom, ősszel kötöttünk házasság got. Mi mindig ősszel megyünk „nyaralni”. Ilyenkor tesz-: szűk az országban a legszebb túrákat. Szóval... «,

Természetesen az évszakokat illetően ilyen vonatkozás-’ ban is megoszlanak a vélemények. A legfontosabb talán mégis az, hogy miután az egymás után következő évszakok valamennyije életünk idejét jelentik, minden évszaknak érdemes megkeresni, megtalálni a szépségét Ez egyben a boldog élet titka is.»uäu

JnUll Szalay István j

l**AAA/VWWSAA<A^^VW>ArfVNi^^^AAAAAi'\*AAAAA/VV\Ai^A/VVWSAAA/V\/WN«^A.

r "T?1 8. rész 'i r l:

Csak' úgy csillogtak a napfényben nagy gombszemei.

És csodálatos módon ?o- rigto egész napja sikeres volt. Minden osztályában szokatlanul okosak voltak a gyerekek, ritkán hibáztak, elégtelenre se felelt senki. Zorigtóból áradtak a szavak, és könnyed, tartalmas, lelkes mondatokká álltak ösz- sze. Nagyon elégedetten indult haza.

Holnap korán reggel, nehogy Dulszan észrevegye, elutazik és hazahozza Erdenit.

; 1. Már messziről meglátta a szobájából kiszűrődő tényt. Sietősre fogta a lépteit, balsejtelem szorította össze a szívét. A díványon a mackó mellett ott ült az anyja és zokogott. Arcának redői szinte egybefolytak könnyeivel. A sápadt, ijedt Dulszan kabátban, csizmában állt a nagymama előtt. Még nem ért rá levetkőzni. Zorigtót meglátva, a nagymama még görcsösebb sírásra fakadt, és ki tudja hányadszor kezdte mesélni, hogy szegény Erdeni megbetegedett. Mondogatta a kis szerencsétlen, hogy „fáj belül valami”, de a nagymama azt hitte, nincs komoly baj. Este aztán összeesett a szoba közepén, falfehér lett, rázta a hideg. A mentők bevitték a kórházba, lehet, hogy azóta romlott az állapota. A nagy♦Burját, mongol író, a Burját ASZSZK fővárosában, Ulan-Udében él. Verseket, elbeszéléseket ír. A gyermek- és ifjúsági irodalom kiváló művelője. írásai gyakran megjelennek a központi irodalmi lapokban és folyóiratokban is.

QJjjjgmM

1#76. szeptember 3„ péntek

mamát nem engedték be hozzá.

Erdeni szülei döbbenten hallgattak. Később már kérdezni is tudtak, de a nagymama nem nagyon tudott felelni, egyre ömlöttek a könnyei, hiába törölgette a szemét.

— Amikor jött érte a mentő, semmi pénzért se akart bemenni a kórházba. Rúg- kapált, mindenkit ellökött... Hogy honnan volt ebben a vézna gyerekben akkora erő... Belém kapaszkodott és azt kiabálta: „Nem megyek sehová, itt maradok”, és sírt. keservesen. Kimentem utánuk az utcára, még ott is hallottam a zokogását. Még most is hallom ...

Zorigto szintén hallotta az ismerős sírást.

Dulszan gépiesen, már a téboly szélén állva hajtogatta, mint egy fohászt: „Meggyógyul a fiam ... Meg kell mutatni Marija Halhanov- nának, ő segít, biztosan segít.”

Reggel Dulszan nem tudott bemenni a gyerekhez — behívták a minisztériumba. Kénytelen-kelletlen, de bement. Zorigto elkéredzkedett az iskolából, felugrott egy buszra, fél óra múlva bent volt a kórházban. A nővér, aki kijött elé, azonnal megismerte, bár korábban azt gondolta, hogy Erdeni inkább az anyjára hasonlít.

— Ön Zorigtujev édesapja? — kérdezte aggódó hangon.

Zorigto különösnek és egy kissé nevetségesnek találta, hogy ötéves fiát a családnevén szólítják. És ebben a hivatalos hangban volt valami nyugtalanító, • amitől úgy érezte, mintha elszakították volna tőle a gyermekét.

— Igen, én vagyok — felelte vontatottan.

— Nagyon beteg a fia. 12 Súlyos ... A szíve ...

A nővér sokáig beszélt, valószínűleg a betegségről, és talán mondott pár vigasztaló szót is. Zorigto semmit sem értett, csak azt érezte, hogy elönti a félelem. Az orvosok csak akkor beszélnek a betegségről, ha komoly a baj.

Nem felelt a nővérnek, kiment az utcára, állt a friss tavaszi szélben, hagyta, hogy , minden porcikáját átjárja, hogy minden gondolatot kiseperjen a fejéből. Csak a rettenetes félelem maradt benne.

Megérkezett Dulszan is. Sápadt volt, az arca megnyúlt. Együtt rohantak visz- cza a kórteremhez. Most az orvosnő jött ki hozzájuk. Alacsony, telt, nyugodt nő volt, hófehér köpenyt viselt. Néhány szívélyes, egyszerű szóval elmagyarázta Erdeni betegségét és a gyógyítás módját.

Szavai nem jutottak el Zo- rigtóig. A férfi csak azt látta, milyen szánakozva pillant az orvos hol rá, hol a feleségére.

Dulszan sírva fakadt és elment valahová, a doktornővel. Aztán megjelent a nagymama is. Zorigto fülét egyszerre megütötte valakinek a megjegyzése: „A férfiak

rosszul tűrik a fájdalmat”. Valaki egy pohár vizet nyújtott neki. Elcsodálkozott: hiszen semmi baja, még csak nem is szédül. Megfordult, kilépett az épületből, elindult haza.

★

Arra eszmélt, hogy ül a szobájában és leveleket nézeget. Első találkozásuk — Dulszan és az ő első találkozása — jár a fejében. Barátjával, Baldannal sétáltak, ő kézen fogva vezette Baldan öccsét, Asatot. Asat jobban szerette Zorigtót, mint a saját bátyját. Zorigto pedig a világon mindennél jobban szerette a gyerekeket. Ezért is lett tanár...

Két nő jött szembe velük. Az egyik kis zömök, Zorig- tóra rá 6e nézett, a másik vékonyka, törékeny. Hátrasimítva hordta szénfekete haját. Rámosolygott Zorigtóra, és a fiú észrevette, hogy az ajka olyan piros, mint a pipacs. Baldan megkérdezte tőle:

— Tudod, ki ez?

Zorigto szinte sóhajtotta! — Biztos valami színésznő.

Baldan elnevette magát és összeismertette ókét. Aztán moziba jártak. Még emlékszik arra a repeső boldogságra, amelyet akkor érzett, ha a lánnyal lehetett. Mindent megtett, amit Dulszan kívánt, ebben lelte örömét

Aztán megszületett a gyerek. Dulszan azt szerette volna, ha Dzsimnek hívják. Micsoda ötlet: Dzsim Zorigtujev?! Erdeni lett a neve, Zorigto ragaszkodott hozzá. Házasságuk történetében először ragaszkodott olyasmihez, amit Dulszan,-peiB.

[ akart. Zorigto évfolyamtársai •í í ; ösztöndíjukból szerény babakelengyével lepték meg Dulszant. Zorigto virágot vett neki, az újszülöttnek pedig egy mackót. Egy kedves kis plüssmackót, kis csúnyaságot, amelyet fekete, bordás barc- hetből varrtak. Ilyen anyagból volt Dulszan kosztümje is, azt hordta télen-nyáron, Nagyon csinos volt benne.

Zorigto még sok gyereket szeretett volna, megszokta, hogy gyerekek között él, hisz ő maga a kilencedik volt a családban. De több gyerek nem jött, és Erdenit is ritkán látta, mert folyton a nagymamánál vendégeskedett.

... Már régen babrált egy kék borítékot, de csak most fogta fel, hogy mit tart a kezében. A borítékon nem volt címzés, a levelet Dulszan írta. Elfelejtette feladni.

„ . -. Tudod, Balzsima, közeledtek az államvizsgák, és megint úgy voltam. Elmentem Marija Halhanovnához, segített is, de nem sikerült a műtét. Sokáig voltam beteg, de már túl vagyok rajta. Zorigto hála istennek semmit sem sejt.

Ez minden. Majd csak lesz valahogy. Legfeljebb nem szülök többet. Ki fogom bírni. Szenvedtek anyáink így is eleget. Van egy fiam, ez elég, nem? Sajnos, túlságosan érzékeny. Mint egy lány. Es állandóan beteg. De hát egyszerűen nincs rá időm. Mikor éljem a saját életemet, ha nem most? ... Tudod, néha félek, mi lesz, ha Zorigto megtudja. Ismered, hogy imádja a gyerekeket, még az idegenekét is .,. Jobban szereti őket, mint engem. Na-; gyón, nagyon jó ember, de ha megtudja... No, de ne fessük az ördögöt a falra, mert még megjelenik!

Mostanában elég jól keresek, normálisan akarok végre öltözködni. Azt hiszem, veszek egy fókabundát. Vagy _#njpfhj? mást-ajánl.«;?;? ;

Emlékszel meg Annára? Tudod, akinek anyajegy van a bal arcán. Szakított az igazgató palijával, s az mar össze is állt valakivel...”

Zorigto összeborzadt.

Nyolc évet, nyolc hosszú évet töltöttek együtt És Dulszan a legfontosabb dologról nem szólt neki. A leglényegesebb-; ről. Hát ez is lehetséges?

Az jutott eszébe, hogy ha az ő anyja tudta volna, mi is az az abortusz, most talán nem ülne itt és nem kellett volna elolvasnia ezt a rettenetes levelet.

Aztán eszébe jutott az is, hogyan, ment be a kórházba. Ma volt? Vagy régebben? A mackót vitte be Érdemnek. Aztán kezében a mackóval hazaindult, és azon csodálkozott, hogy miért nem vette el tőle az ápolónő.

Gyönyörű, napsütéses idő volt. Az úton apróbb és nagyobbacska gyerekek futottak el mellette. Mindegyiknek megtetszett a puha, bársonyos mackó, becézték, játszottak j volna vele.

És most végre vissza tudott emlékezni arra a beszélgetésre is, amelyet Erde- nivel folytattak a medvékről. Nagyon komoly beszélgetés volt. Erdeni sokáig kérdezgette a medvevadászatról. Zorigto elmagyarázta neki, hogyan vadásztak a régiek. A gyerek izgatottan hallata, szemöldöke felszökő! f, meg-megrándult, összehúzódott. Aztán mélyen elgondolkodott, hallgatott egy darabig, majd mély meggyőződéssel, nagyon gyengéden így szólt:

— Én semmikor, semmiért nem tudnék medvét ölni. A medvék jók. Nem bántják az embert. És meg lehet őket szelídíteni. Én nagyon szeretem a medvéket. Mintha a testvéreim lennének...

A dívány sarkában ott ütt á plüssmackó. A lámpafény« nél szemei hidegen, szomorú» an csillogtak.

Zakemszkjt