Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája IV. Munkaerő-tartalékok — útközben Äz elmúlt öt év egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a gazdálkodás mai feltételei között, a munkaerőforrások beszűkülése önmagában nem váltja ki az ésszerűbb vállalati munkaerő-gazdálkodást. Mi több: ebben az időszakban a vállalatok úgy „alkalmazkodtak” az erősen csökkenő munkaerő-kínálathoz, hogy még jobban növelték a keresletüket De megkockáztatnám: ezért nemcsak — s talán nem is elsősorban — a vállalatok hibáztathatok. Igazs számolni kell az úgynevezett rr és sokat ostorozott s~ £beiy télén vállalati szemlélettel a konzervatív vállalat* magatartással De nem Szabad megfeledkezni egyéb tényezőkről; arról például, hogy la vállalati bér- és jövedelemszabályozási rendszert ä. legutóbbi időkig lényegében az 1967—69-es állapotoknak megfelelően mft> ködött, a ez alapvetően befolyásolta a vállalati munka- . erőgazdálkodást; Tekintsünk j most ei az átlagbérszabályo- ■ zás előnyeinél és hátrányai- 1 nak aprólékos méricskélésé- \ tői, s annak boncolgatásától ! is, hogy a különböző bérsza- í bályozási formák, ösztönzési módszerek esetleges korábbi alkalmazása mennyit segített yolna a munkaerő-gazdálkodás korszerűsítésén. Ma már tény; az átlagbér-szabályozás kitörölhetetlen nyomokat ha-- gyott a vállalati létszámgaz- ’ dálkodáson, a mindenre ősz-- 1 tönözte a vállalatokat, ép-1 pencsak a munkaerővel való takarékos, ésszerű gazdálko- 7 dásra nemi t < imá f De hé feledkezzünk meg egyéb, úgymond ^apróságok- , ról” sem, amelyek hosszú évek alatt szintén nem a legkedvezőbb irányba befolyásolták a sokat emlegetett vállalati magatartást. Gondolok például arra, hogy nem is olyan régen, alig néhány éve, az átlagosnál magasabb színvonalú szociális ellátást nyújtó vállalatok egyrészt követendő példaként állíttattak a közvélemény elé, másrészt kárhoz-* tatnivaló munkaerőcsábítókként ítéltettek el, abban az esetben, ha szociális tevékenységüket — nagyon is önős és érthető szempontoktól vezettetve — közhírré tették. Vagy gondolok azokra a szórványos és félénk kísérletekre, amelyek a vállalati létszám belső átcsoportosításaival voltak kapcsolatosak. vagy éppen bizonyos számfeleslegek megszüntetésével próbálkoztak, s aztán gyorsan beleütköztek azok értetlenségébe és ellenállásába, akik előtt egyedüli és kizárólagos szempontként 'lebegett a teljes foglalkoztatottság jelszava és akik közül sokan, a mai napig is képtelenek fölfogni, hogy a teljés foglalkoztatottság megteremtése és fenntartása nem a vállalatok, nem a munkahelyek, hanem az állam feladata. ; A létszámgazdálkodással és általában a munkaerőpolitikával kapcsolatos vál- ~ lalati magatartást befolyásoló tényezők közül — meglehet : önkényesen — a már- már parttalan méretű fluk- ! tuációt tartom a legfontosabbnak. És gyorsan hozzá- , teszem: a vállalatok leg- , feljebb csak hozzájárultak ■ ahhoz a gazdálkodási kör- ’ nyezethez, amelyben a munkaerő spontán, befolyá- i solhataüan és jószerével ellenőrizhetetlen mozgása tág , teret kapott. I1* A társadalmilag nem : szükségszerű munkaerő■ mozgás összes költsége — tehát a népgazdaságot ért közvetlen anyagi kár — már a hetvenes évek elején is meghaladta a 3 milliárd forintot. Egy-egy nagyobb vállalatnál, évente több millió forint veszteséget okozott a munkerő-fluktuá- ció, s amikor az ebből származó károkat bizonyos nagyvállalatok már elvisel; hetetlennek minősítették és egymással szövetkezve radikális intézkedéseket hoztak a fluktuáció csökkentésére, : akkor megintcsak bizonyos körök, bizonyosfajta értetlenségével és tiltakozásával találhatták magukat szemben. Mondván: nem lehet korlátozni a szabad munka- vállalás jogát (Megjegyzendő: ezek a próbálkozások, kicsiben és a helyi viszonyok figyelembevételével, kísértetiesen hasonlítottak a mai — és országosan érvényes — kötelező munkaerő-közvetítéshez.) Az egyre nagyobb' méretű fluktuációnak volt azonban egy másfajta — s a közvetlen anyagi kárnál talán sokkal súlyosabb - következménye is. Az emberek tekintélyes része ugyanis állandó és többnyire csak személyes indokokkal okolható — mozgásban vol. (Mert kedvezőbb körülmények között akartak dolgozni, mert többet akartak keresni, vagy egyszerűen csak azért, mert únták a munkahelyüket...) E mozgás mértékét, nagyságát könnyű volt — különböző Ígérgetésekkel — fokozni. S miközben sokan jöttek és mentek, kiléptek és beléptek, rövidebb távon és vállalati szinten valahogy elmosódtak az általános munkaerő-hiányra utaló tények és jelek. Jutott is, maradt is. Ha valaki kilépett, helyére rendszerint más valaki jelentkezett, a vállalati létszám — bár a fluktuáció miatt sokat kínlódtak — valahogy azért mindig megvolt. S mert a vállalati munkaerő-gazdálkodás többnyire csak az aktuális tennivalókra, a rövidebb távra szóló feladatokra figyelt (ez is jórészt a „szoktatáson” múlott, mert sokáig, még a legnagyobb, a népgazdasági szempontból különösen fontos beruházásoknál sem vizsgálták komolyan, hogy honnan és hogyan lesz majd kellő számú ember az új gyár működtetéséhez), szóval, mert munkaerő-szempontból inkább csak máról holnapra gondolkodtunk, a munkaerő társadalmilag szükséges mozgatása gyakorlatilag ismeretlen volt. A kívánatos — és tervszerűen alakított i— munkaerő-mobilitás helyett kizárólag a spontán fluktuáció jellemezte a i,munkaerő-piacot”. A feltételeket a munkavállalók diktálták, a munkáltatók — irányíthatóságaikkal együtt 'í — kénytelen, kelletlen alii kalmazkodtak ezekhez a t feltételekhez. S mert ez í éveken át így volt, nyilvánvaló, hogy — az ugyancsak éveken át jelzett belső — mímkerő-tartalékok mobilizálása, hasznosítása, nem automatizálható, nem köny- nyen megoldható feladat. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt öt évben, az ipar, a tervezett létszámnövekedés egyharmadával teljesítette az eredetileg tervezett termelési tervét Vértes Csaba Következik: & Elrejtett tnilliárdok Hatvaniak a mérlegen Jócskán benne vagyunk már a második félévben, néhány hét múlva az esztendő utolsó negyedébe lépünk. Ilyenkor óhatatlanul előkiváncsiskodik a kérdés: vajon, hogyan haladtunk, mire számíthatunk az idén? Mennyivel sikerül előbbre lépni? A tapasztalatokról — amelyek alapjai lehetnek a további következtetéseknek — Hatvanban a közelmúltban készítettek számvetést. Mit mutat ez a mérleg? Nos, mint a gazdaságpolitikai számadásból — egyebek mellett — kitűnik: a város és környéke ipari termelésének növekedési üteme az első félévben általában megfelelt az elképzeléseknek, a tervnek. Különösen biztató a fellendülés a Duna Cipőgyár üzemében, a tanácsi és a szövetkezeti iparban. Mérsékeltebb fejlődésre — javarészt a kedvezőtlen időjárás miatt — csupán az élelmezési iparban, illetve az építőanyagiparban — a kavicsbányánál, a téglagyárnál — akadt példa. A konzervgyárban, ahol a közismert alapanyag-hiány nehezítette az eredeti program megvalósítását, szerencsére, időben tett intézkedésekkel talán sikerül szépíteni valamint a „bizonyítványon”: a litográfiái illetve a dobozüzemben, valamint a göngyölegtelepen a lehetőségekig felfokozott munka minden bizonnyal értékes eredményeket hoz az év végéig. Kedvező, hogy az iparban a termelésnövekedést többnyire a termelékenység javításával lehetett biztosítani, s a termelői árszínvonal emelkedése az előirányzaton belül maradt. Létszám- hiány csak az építőiparban okoz gondot, s valószínűleg itt is csökkenthető az eddiginél jobb munka- és üzemszervezéssel. A mezőgazdaságban sajnos szűkült a kukorica területe, ugyanekkor valamelyest növelték a cukorrépa és a zöldség termesztését. Gyarapodott a szarvasmarha-állomány, s ennek következtében több hízóállatot sikerült értékesíteni is, mint tavaly, vagy ahogyan éppen az idén tervezték. Ugyanekkor, az előző esztendeinél nagyobb mennyiségben küldtek piacra a juhból, baromfiból is. Viszont — a tavalyi fajtaváltás miatt — a sertéshús termelése elmarad a korábbitól. S a már említett kisebb kukoricaterület esetleg további problémát okozhat a SERKÖV-nél. örvendetesen javult a tejtermelés, s ha a takarmányozásban a továbbiakban nem mutatkoznak különösebb nehézségek: valószínűleg terven felüli eredmény várható az idén. Emellett jelentős, hogy jók a tapasztalatok a háztáji gazdaságokban is, de a hústermelésen még — a szövetkezetekhez hasonlóan — ugyancsak javítani' kell. A közlekedés területén az áru- és személyszállításban egyaránt nagyobbak valamivel a teljesítmények, mint tavaly. A MÁV jóformán csak a kavicsbánya kocsiigényét nem tudta maradéktalanul kielégíteni. A Volán új járműveivel tökéletesebbé tette a helyközi és a távolsági utazást. __ A vasút mindennapi munkáját lényegesen hátráltatta a csomóponton tapasztalt, mintegy 100 fős létszámhiány, különösen pedig a képzettebb dolgozók kényszerű nélkülözése. S nem különben baj az is, hogy például a mozdonyszín átalakítása, korszerűsítése vontatottan halad. A kereskedelemben — a hús és húsfélék, zöldségfélék, a burgonya, illetve más cikkek, például a húzott és hengerelt áruk, üveg- és porcelánkészletek, vízmelegítők, mosógépek kivételével — a tavalyihoz hasonló volt az ellátás az első félévben. A vállalati forgalom kisebb, a szövetkezeti értékesítés nagyobb mértékben nőtt. Főleg az áfész tett sokat a lakosságért: Hatvanban korszerű bútoráruházát, autósboltot, míg Boldogon vegyesüzletet, büfé-falatozót nyitott. A város gyarapodását mindezek mellett — többi között — új presszó, zöldség-gyümölcsbolt, Gelka- szerviz segítette. Ugyanekkor, hogy másról is szóljunk: Hatvan centrumában — ha félévesnél is nagyobb késéssel, de — elkészült végre a 138 lakásos lakótömb, a kastély kertben, az OTP szervezésében átadták . az első 48-at az épülő 176 lakásból. Mellettük pedig 36 — a községekben további 27 — családi ház épült. S a bíróság szomszédságában létesülő 40—44 lakásos, ötszintes épület, valamint az ugyanitt megvalósuló OTP- székház, két orvosi rendelő, illetve gyógyszertár tervezéséhez is hozzákezdtek. Ügy tűnik, hogy a tavalyi második félévben történt pozitív változások jobbára a következő hónapokban is folytatódtak Hatvanban és környékén, a mindennapi munkát, a soron következő feladatokat iparkodnak kellő komolysággal venni. Mindez pedig jó jel, azt sejteti, hogy — ha az igyekezet a későbbiekben sem langyul, hanem inkább megélénkül — Hatvanban eredményes esztendőt zárnak az idén. Gy. Gy. A nehézipari vállalatok az őszi BNV-n Sajtótájékoztató az újdonságokról A Nehézipari Minisztérium pénteken tartott sajtó- tájékoztatót az ágazat tizenöt nagyvállalatának azokról az újdonságairól, ameHz „első fecskék” a Nagymarosi Vízi Erőmű területén A Nagymarosi Vízi Erőmű építése számos felvonulási épület, munkásszálló, ideiglenes lakóház építését teszi szükségessé. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakemberei az építkezés területén megkezdték a talajminták vételét. A képen: munkában a motoros minifúrógép. (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) „Politikai feladat azonos céllal” Beszélgetés Hans Jagenow államtitkárral, az NDK állami Ifjúsági Bizottsága titkárával Mint arról már beszámoltunk, a hazánkban járt NDK ifjúságpolitikai delegáció két napra megyénkbe is ellátogatott. Itt-tartózkodásuk során a küldöttség vezetője, Hans Jagenow államtitkár, a Német Demokratikus Köztársaság Állami Ifjúsági Bizottságának titkára rövid interjút adott lapunk munkatársának. — Ifjúsági témákkal foglalkozva csak ritkán emlegetjük a „hivatalos’.’ jelzőt. Látogatásuk azonban — a kétnapos Heves megyei programtól eltekintve — mégiscsak hivatalos. Milyen céllal érkeztek Magyarországra? — Immár ötödik esztendeje, hogy konkrét együttműködési szerződés alapján tartjuk a kapcsolatot a magyar- országi Állami Ifjúsági Bizottsággal. Mindkét szerv komoly politikai feladatot lát el, azonos céllal. Az azonosságot, illetve az együttműködés jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy mindkét országnak van ifjúsági törvénye, s ezek végrehajtásában nélkülözhetetlennek . tartjuk az egészséges tapasztalatcserét. Sok jó ötletet adhatunk egymásnak. Ügy is mondhatnám, hogy a szokványos kapcsolatoktól eltérően ez a fajta együttműködés intenzívebb és tartalmasabb. A látogatás egyik célja tehát a tapasztalatcsere volt. Ezenkívül magyarországi programunkban szerepelt az 1976—80 közötti évek együttműködési munkatervének az aláírása, s ugyanakkor megbeszéltük a jövő esztendőre vonatkozó konkrét feladatokat is. Szintén lényeges feladata volt küldöttségünknek: egyeztetni álláspontjainkat a helsinki konferencia, illetve a varsói ifjúsági találkozó dokumentumaival kapcsolatban. — Tudomásom szerint a világon először az NDK-ban született törvény az ifjúságról, másodikként pedig Magyarországon. Miben lehetne összehasonlítani a két törvényt? — Ami az NDK ifjúsági törvényét illeti, valóban első Európában és a világon. 1950- ben született, s azóta — ahogy a fejlődés is diktálta — már három ízben került sor módosításra. Szavakban nehéz lenne megfogalmazni, miben különbözik, vagy miben egyezik a két törvény. Azaz: sem egyenlőséget, sem párhuzamosságot nem alkalmazhatunk a két törvény összehasonlításakor. Elmondhatom, hogy a tapasztalatok mindkét országban igen jók. Nálunk is, mint Magyarországon, áthatotta a törvény előkészítését és megfogalmazását a társadalom minden rétegének az ifjúság iránt érzett bizalma és szeretete. A felnőtt generáció segítséget kapott a neveléshez, az ifjúságról történő gondoskodáshoz, a fiatalok pedig konkrét felvilágosítást kaptak jogaikról és kötelességeikről. Külön törvényre azért is szükség van, mert az ifjúság különleges helyet foglal el a társadalomban. Ahogy mondani szoktuk: ők a jövő letéteményesei. Magyarországon sok jó tapasztalatot szereztünk, amelyeket otthon mi is felhasználhatunk, s bizonyára a nálunk elért eredmények segítségei nyújtanak magyar barátainknak. Jó, hogy a szoros kapcsolat révén mindent megtudunk egymásról, hogy az együttműködés nemcsak formai dolgokon alapszik, ha nem azt konkrét munkaterv szabályozza. — Hogyan összegezné He vés megyei tapasztalatait? — E látogatásról — s ezt ne valami udvarias gesztus nak vegyék — csak felsőfokban beszélhetek. Sokfelé jártam, szeretek más és más országgal megismerkedni, de itt úgy éreztem magam, mint aki haza jött. Heves megye segített az egész országot bemutatni, ahol az egészséges múlt és a szocialista jelen összefonódása, építő hatása tapasztalható. Találkoztam fiatalokkal és idősebbekkel — itt is a közös összefogást, a szép alkotó kedvet tapasztalhattam, s ez az összhang a bíztató jövőről beszélt. Különösen jólesett hallani, hogy az ifjúsági törvény végrehajtásában mennyire élen járt Heves megye, akár az intézkedési tervek megteremtéséről és végrehajtásáról, akár az intézkedéseket segítő központi funkciók létrehozásáról — például hallottuk, hogy a megyében hozták létre elsőként a megyei tanács ifjúság- politikai titkárának funkcióját —, és más szép kezdeményezésről hallottunk. Kívánom magam és a delegáció tagjainak nevében is, hogy e szép törvény végrehajtásában még hasonló eredményeket érjen el a megye. —Köszönjük az interjút. Kátai Gábor lyeket az őszi BNV-n tár a látogatók elé. Mintegy 4000 négyzetméternyi területen a vasár négy szekciójában vonultatják fel azokat a termékeiket, amelyek hozzájárulnak az aktív pihenéshez, a szabad idő hasznos eltöltéséhez, a háztartási munka megkönnyítéséhez. A Borsodi Vegyi Kombinát belső- építészeti és lakberendezési kiállításon mutatja be korszerű műanyaggyártmányait, a különböző pvc-ajtókat, ablakokat, falburkolatokat, műanyag, vagy műanyaggal kombinált bútorokat, padlókat és háztartási eszközöket. A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat bemutatójánál komputer fogadja majd a látogatókat és a föltett kédésekre hasznos kozmetikai szaktanácsokat ad. (MTI) Mezőgazdasági statisztikai zsebkönyv 1976 Megjelent a mezőgazdasági statisztikai zsebkönyv 1976, amely az elmúlt ötéves tervidőszak mezőgazdasági, élelmiszeripari és a termékek külkereskedelmi adatait tartalmazza. A zsebkönyv 18 fejezetre tagolva közöl részletes adatokat egyebek mellett a mezőgazdasági beruházásokról, a növénytermesztésről, az álattenyésztésről, a rét- és legelőgazdálkodásról és gépesítésről. A szántóföldi növénytermelés fejezetében a vetésterület és a termésátlagok alakulásáról nyújt képet a kiadvány. A zsebkönyv megyék szerinti felosztásban is átfogó tájékoztatást nyújt a mezőgazda- sági nagyüzemek gazdálkodásáról. Mmmo 1976. szeptember 18., szombat