Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája III.

Gazdálkodjunk okosan azzal, ami nincs?

Közhelyszerű megállapítás, hogy a munkaerőforrások elégtelenségének egyik — sokak szerint első számú — oka, a munkaerő gazdaságtalan felhasználása; az emberek meglehetősen ésszerűtlen foglalkoztatása. A foglalkoztatási szerkezet és gyakorlat persze olyan, amilyen, a sok éven át kialakult és sajnos megcsontosodott szokásokon és gyakorlaton aligha lehet egyik napról a másikra változtatni. Valóban; a hatékony foglalkoztatás mindenki által jól ismert elvi kritériumainak gyakorlati megvalósítása — egy már meglehetősen összekuszált helyzetben ■— nagyon problematikus; végtére is; nem gépeket, berendezésekét kell mozgatni, átcsoportosítani, hanem emberek tíz- és százezreihez kellene hozzányúlni. Ez nemcsak hosszan tartó, de rendkívül kényes, úgy is mondhatnám; veszélyes művelet. Még akkor is, ha nem a már *• esetlen évtizedek óta — munkaviszonyban lévőkről; hanem az első ízben munkát vállaló, az iskolából éppeín csak kikerülő fiatalokról van szó. Az ő elhelyezkedési,' _ munkavállalási gyakorlatuk is szükségképpen igazodik a kialakult rendhez és gyakorlathoz.

E sorozat előző részében — a munkaerőgazdálkodás általános jellemzőinek illusztrációjaként — közelebb" ről is megvizsgáltuk az 1970. és 1974 közötti időszak 53 ezres ipari létszámnövekményének elhelyezkedését.

Ugyanebben az időszakban majdnem 95 ezer fiatal lépett munkaviszonyba. Valamennyien szakképzettek, közép, vagy felsőfokú végzettséggel. Legnagyobb részük — majdnem ötven százalékuk — a gépiparban helyezkedett el, s ez az arány majdnem húsz százalékkal magasabb mint a gépiparnak az egész iparon belüli lét- számaránya. Vegyük ehhez még hozzá, hogy a gépipar termelékenysége az átlagosnál alacsonyabb, s mindebből az következik, hogy a gépipar — ha az általános létszámarányokat és a hatékonysági, a gazdaságossági követelményeket nézzük — a többi iparághoz képest aránytalanul magas létszámot „szipkázott el” az iskolákból kikerülő fiatalok közül. A megoldás perszé nem az, hogy valami módon esetleg korlátozzák a gépiparban elhelyezkendi kívánó fiatalok számát, hanem az, hogy emeljék a gépipari munka termelékenységét, gazdaságosságát. Ami azt is jelentené, hogy a gépipari munka termelékenységének emelése a racionális munkaerőgazdálkodás egyik alapvető feltétele.

A példa talán arra is rávilágít, hogy mennyire bonyolult és összetett feladat a racionális és hatékony munkaerőgazdálkodás. Igen- ám —• hangoztatják sokan és elsősorban a gyakorló „munkaerőgazdálkodók”, a vállalatoknál dolgozó munkaügyi sek, akik a legközvetlenebbül érzik a munkaerőhiányból adódó gondokat — hogyan lehet okosan és ésszerűen gazdálkodni azzal, ami

Több mint húszezer lakást adtak át

az idén a kivitelezők Gyarslelentés az első nyolchavi munkáról

Az idei népgazdasági terv ez országos építés-szerelés 5—6 'százalékos növekedését irányozza elő. Az év első nyolc hónapjában — az ÉVM gyorsjelentés szerint — az előirányzattal összhangban 5,9 százalékkal bővítették termelésüket a kivitelező szervezetek. A foglalkoztattak száma némileg csökkent, a termelékenység pedig a termelés bővítésének üteménél is nagyobb arányban, 6,6 százalékkal növekedett, sőt, az ÉVM-vállala- toknál a termelés és a termelékenység emelkedése is meghaladta a hét százalékot. Tíz százaléknál _is_ na- gyobb mértékben bővítette termelését 17 ÉVM-vállalat, elsősorban a nagyberuházások építésénél. Az orenbur- gi földgázvezeték magyar szakaszának kompresszor- I állomásainál dolgozó kilenc ÉVM-vállalat például az év első nyolc hónapjában több mint félmilliárd forint értékű munkát végzett el.

A minisztériumi és a tanácsi vállalatok, az építőipari szövetkezetek és a termelőszövetkezetek közös építőipari vállalkozásai együttvéve szeptemberig 20 697 új lakást adtak át az országban, de az idei feladat mintegy 60 százaléka még hátra van.- az utolsó négy hónapra maradt. A budapesti ÉVM- vállalatok nyolc hónap alatt csaknem 5 500 új otthon építését fejezték be, de az ev végéig még több mint 6 900- at kell átadni. Az év utolsó hónapjaiban tehát torlódásra kell számítani. Sokkal kedvezőbb a helyzet abban a nyolc megyében, ahol a lakásberuházások körültekintő előkészítése és megszervezése lehetővé tette, hogy az idei átadási előirányzatnak már több .mint a felét teljesítették. így a Fejér, a Győr, a Hajdú, a Komárom, a Somogy, a Szabolcs a Vas^és a Zala megyei állami építőipari vállalatok már _ nyűgöd- tabb ütemben, hajrá nélkül teljesíthetik idei átadási kötelezettségeiket.

Az építőanyagipar a nép- gazdasági tervben számítottnál mérsékeltebben, 3,9 százalékkal bővítette termelését az év első nyolc hónapjában.' A tízszázalékos fejlődést is meghaladta azonban a mész- t cement-, és azbesztcementipar, valamint a kő- és kavicsbányászat. Cementből 20 százalékkal növekedett a termelés, az- besztcement-hullámlemezből pedig lényegében kétszer annyit termelnek, mint a múlt év azonos időszakában; húzott síküvegből és lágyvasas vasbeton-födémgeren- dából pedig a 30 százalékot is meghaladta a termelés bővítése.

te (MTI)

voltaképpen nincs?..; ök

azok, akik évek óta és egyre hangosabban ismételgetik, hogy a munkaerőforrások elégtelenségének egész egyszerűen az is oka, hogy évről évre egyre kevesebben lépnek munkába, lévén, hogy a családpolitikai intézkedések kacskaringói meglehetősen változatos demográfiai hullámzást teremjenek. A magyar népességfejlődés nem kívánatos és csak nehezen korrigálható sajátossága az egymást felváltó nemzedékek létszámának lényegesen eltérő volta. Az 1962-ben született generáció például még hatvan százaléka sem volt az 1954-ben született nemzedéknek. A. hetvenes évekre, különösen pedig az elmúlt három évre az jellemző, t hogy az élveszületési arány — nemzetközi összehasonlításban is — magasnak mondható. Az évjáratok mennyiségi különbsége, különböző nagysága aztán tartósan érezteti hatását, először az oktatáspolitikában és -gyakorlatban, később pedig a munkaerőgazdálkodásban.

S ha már szóba került az oktatás: aligha vitatható, hogy a mai munkaerőgondok a közoktatási rendszer struktúrájára is visszavezethetők. Nem abban az értelemben, hogy számszerűen kevés az új munkavállaló, hanem, hogy az iskolából kikerülők sokszor nem ott vállalnak munkát, ahol szükség lenne rájuk. Dr. Szabady Egon, a demográfiai tudományok doktora — és mellékesen a közoktatáspolitika ismert szakértője — legutóbbi nyilatkozatában, ezzel kapcsolatban a következőket jelentette ki: „ .. .a merev közoktatási rendszer az előidézője a munkaerő-szükségleti struktúra és az évente munkába lépők képzettségi szerkezete közötti ellentmondásnak. Az iskolák ugyanis jórészt az iskolakapacitáshoz igazodó szakképzettséggel rendelkező fiatalokat bocsátanak ki, a jelenlegi iskola- rendszer pedig kevés lehetőséget ad a tizenhat esztendős, szakképzetlen fiatalok munkába állításához. Egy rugalmasabb közoktatási rendszer jobban alkalmazkodhatna a munkaerőszükséglethez, egyszersmind szélesítve az első munkába lépés után is megszerezhető iskolai végzettség lehetőségeit.”

Vértes Csaba

Következik; Munkaerötar- talékok — útközben

A Csepel Autógyár pesterzsébeti gyárában 4—5 és 6 fokozatú, szinkronizált sebességváltókat gyártanak. A gyáregységben az idén több mint tizenkétezer sebességváltót állítanak elő a hazai járműipar részére. Képünkön: Filéz János az utolsó alkatrészeket szereli a sebességváltókra. (MTI fotó — Fehér József felv. — KS)

Mit mond a zsűri ?

Vásári láz az Agriánál

Régi emlék: amikor vendégségbe mentünk, mi gyerekek, ha tehettük, azzal szórakoztunk, hogy „végig- . ültük” az összes fotelt, re- kamiét. A kényelmes, puha Ülőalkalmatosságok közül egyik-másik még jobban megmaradt az emlékezetemben, mint tulajdonosaik neve. Nos, ugyanez a látvány fogadott a minap az Agria Bútorgyár bemutató termében, azzal a különbséggel, hogy nem virgonc srácok „ülték végig” a bútorokat, hanem komoly felnőttek: a gyár által meghívott, a bútoripar berkeiben neves szakemberek. A zsűri.

— A kárpitozás harsány mintázata elnyomja a faragásokat, a fa díszeit. Így ezt nem lehet kivinni a vásárra...

A többiek bólogatnak Mó- zer László tervező véleményére. A gyár szakemberei pedig szorgalmasan jegyeznek. „Agria garnitúra reneszánsz változata, kárpitot világosabbra kicserélni...” Kormos Pál igazgató nem kis aggodalommal jegyzi meg:

— Sajnos, nem nagyon válogathatunk. Sokszor azt a kárpitot kell a bútorhoz felhasználnunk, amit éppen meg tudunk szerezni...

A bemutatóterem, egy külön kis kiállítás. Az itt felvonultatott újdonságok közül most választják ki, mi kerüljön a Budapesti Nemzetközi Vásár „Otthon” kiállítására, az ott bérelt 110 négyzetméterre. Itt döntik

el, melyik bútor lehet alkalmas esetleg arra is, hogy pályázzon a vásár díjaira. Nagy tehát a tét, nagy az izgalom; évek óta egyre élesedő versenyben kell helytállni, rangos mezőnyben kell megmutatni, mit tudnak a gyár dolgozói. Ezért hát e szigorú zsűri, amelynek tagjai közt a művész-tervezőn kívül ott van az egyik vevő, a bútorértékesítő kereskedelmi vállalat képviselője, Bíró Iván, a Bútoripari Tervező Irodától pedig Lesti Sándor.

— Ez a garnitúra jugoszláv együttműködéssel készül — kalauzol az igazgató. — A novisadi „Nina” bútorgyár a kárpitozást tudja jobban, mi a fa megmunkálásában járunk előbbre. Már meg is állapodtunk a szakemberek tapasztalatcseréjében. Ez az első közös termékünk, az átaluk kikísérletezett stílusban. A neve: Agrina.

Az „Agrina” elegáns megjelenésével szebb, mint a neve. Biztosan sokan állnak meg majd előtte a vásáron.

De nézzük tovább a bemutatót, amelynek következő figyelemre méltó szereplője egy úgynevezett rusztikus bútorgarnitúra. A rusztikus, vagy magyarán mondva „parasztos” bútor egyre inkább divat lesz. No, persze, nem nyugdíjas tsz-tagok képezik a keresletet, de az elmúlt egy-két év tapasztalatai azt is bizonyítják: attól nem kell félni, hogy azért marad valami raktáron,

Népfrontkongresszus előtt

Szmolnik Éya: A hatvani mimkásasszonyokról szeretnék szólni

Éppen egy héttel a kongresszusra való utazás előtt találkoztak Egerben a Hazafias Népfront VI. kongresz- szusának Heves megyei küldöttei. Szmolnik Eva, a Hatvani Konzervgyár fiatal munkásnője szerényen a hosszú asztal végénél foglalt helyet. Érdeklődése azonban nőttön nőtt, s tetőpontját akkor érte el, amikor arról beszéltek, hogy várhatóan kik szólalhatnak fel küldötteink közül a kongresszuson.

Éva ugyanis — felszólalásra készül.

Már közismert, hogy a kongresszus színhelye az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza lesz, több nagy, sikeres konferencia nemcsak nagyon szép, de igen tágas, nagy befogadóképességű palotája. Na már most: Szmolnik Éva még csak huszonöt éves, és ebből könnyen (és könnyelműen) arra lehetne következtetni, hogy nem eléggé járatos még az efféle dolgokban. Arra, hogy netalán elakad a hangja, amikor majd annyi ember előtt kell beszélni.

— Remélem, szót kapok, és azt is remélem, hogy sikeres lesz a felszólalásom. Talán a korom még nem indokolja olyan nagyon, de

engem erősen foglalkoztat a nők helyzete és szerepe a népfrontmozgalomban. Én 1969. óta dolgozom a konzervgyárban, a litográfiái laborban vagyok gyártásközi ellenőr, és úgy érzem, az eltelt évek alatt sikerült elég jól megismerni a hatvani és a Hatvan környéki munkásnők életét.

— Csak a gyárban, a munkával eltöltött idő ehhez nem lehetett elég ...

— Ez igaz. De én gyerek korom óta valahogy mindig úgy vagyok, hogy azokat a helyeket keresem, ahol emberekkel foglalkozhatom. Hatodik általánosban már őrsvezető lettem, a középiskolában pedig három és fél éven át osztály KISZ-titkár voltam.

Sokakkal ellentétben

Szmolnik Éva mozgalmi tevékenysége nem ért véget a középiskolái tanulmányokkal. Munkahelyén, a konzervgyárban először marxista—leninista középiskolába jelentkezett, majd az esti egyetemet végezte el.

Hogy a KISZ-szel mindvégig szoros kapcsolatban maradt, azt mutatja, hogy a kongresszusra való készülődés mellett arra is maradt energiája, hogy szeptember

13—14-én részt vegyen a KISZ-vezetők felsőtárkányi munkabizottsági megbeszélésén.

— Ami pedig a népfrontmunkát illeti — veszi át Éva újra a szót —, azzal 1972- ben kerültem mondhatni „családi” kapcsolatba: beválasztottak ugyanis a városi elnökségbe.

— Ily módon tehát több oldalról is volt alkalma megismerkedni a munkás- nök helyzetével, s egyben a népfrontmozgalomban betöltött szerepükkel.

— Igen. A kongresszuson erről szeretnék beszámolni. Természetesen nem a „felfedezés” igényével. Inkább csak a kívánsággal, hogy a magam módján hozzájáruljak ahhoz, hogy lehetőleg minél szélesebb körben ismerjék meg a dolgozó nők helyzetét. Ezt úgy értem, hogy ismerjük fel jobban mi, nők is saját lehetőségeinket. Hogy hol várnak tőlünk és hogy hol tehetünk többet. Ha így lenne, az nemcsak a népfrontmunkának, hanem nekünk, dolgozó lányoknak és asszonyoknak is hasznunkra lenne, főleg, ami a sokat emlegetett társadalmi, munkahely és családi megbecsülést illeti.

mert drága. Az Agria gyár ebből a fajtából is hoz egy újdonságot, egy nappali szobához való garnitúrát. A neve ugyan nem parasztos, de ez nem is annyira érdekes: Aida.

— Lendületes vonalvezetés, egyedi formák, jól hát az anyagszerűsége. Olyan, mintha kisiparos csinálta volna — hangzik a zsűri véleménye. Ez utóbbi megállapítás — nem feledve a bútoripar rekonstrukciójának sikereit sem — ugyancsak nagy dicséret még ebben a szakmában. A fiatal tervező, a gyár mérnöke, Alagyi János, kissé el is pirul az elismeréstől.

Ezek tehát a már hagyományosnak mondható „agri- ás” stílusú bútorok. Különböző variáéiókban, új, ízléses, a hagyományokat és a modernet ötvöző megoldásokkal. Stil, vagy stilizált bútorok — sokáig volt vita az elnevezés körül —, a lényeg az, hogy keresettek külföldön és itthon egyaránt.

— Ez hogy tetszik?

A kérdés nekem, a laikusnak szólt. Modern, fenyőből készült fotelek, heverő, asztal együttese előtt állunk; skandináv stílus — mondják —, az egyik svéd kereskedő cég már ezer kanapét meg is rendelt. Ezekhez már itt tervezték a foteleket, asztalt, s lett egy újabb bútoregyüttes a gyár profiljában. A szivacsos kárpit farmeranyag bevonatú, patent kapcsokkal, egy mozdulattal leszerelhető, mosható. Annyira új, szokatlan forma, hogy el kell gondol-, kodni a „hogy tetszik”-en.

— Fiataloknak .ajánljuk, nem tömegbútor lesz, az két- ségtelen, de a sikerben mindenképpen bízunk — mondja a kereskedelmi osztályvezető.

A zsűri már a különálló darabokat mustrálja. . Fotelek, ágyak, hangulatos díszítőelemekkel, változatos stílusjegyekkel. A bútor fő kellékei közt újra ott a valódi bőr, amely nagyon széjv elegáns és — nagyon drága. Mindent összevetve gazdag és széles körű a gyorsan fejlődő, de méreteiben még mindig kicsiny vállalat kínálata a vásárra; jogos a helyet követelés a piacon. Persze, hogy hol állnak a rangsorban, az majd a vásáron dől el, ahol a konkur- renciát több külföldi vállalat is képviseli.

— Az ágyakat főleg őj szállodák berendezéseihez gondoljuk — áll meg a gyár legújabb termékeinél az igazgató.

— De azt hiszem, mind többen lesznek azok, akik lakásukba is megvásárolják. Hiszen végtére is: igazán jót aludni nem a széthúzható, összehajtogatható heverőkön, hanem ágyban lehet..;

Hekeli Sándor

1976. szeptember 17„ péntek

Fotó: Perl Márton)

Persze, ehhez nem csupán a kongresszusi felszólalásommal kívánok hozzájárulni — remélem, hogy erre sor kerül —, hanem a kongresszust követő időszakban rám váró munkával is. Ügy gondolom, ha ez sikerül, akkor nem volt hiábavaló az eddigi munkám, és főleg nem ez a mostani, számomra különösen, kétszeresen is izgalmas kongresszusi készülődés.

B. Kun Tibor