Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
Csontváry az irodalomban Csontváry leghíresebb képe A magányos cédrus. Így ír élményéről naplójában: „Ha felmegyünk a Libanonba, a hatezer éves cédrusok oJthonába, ott látjuk a há- '« -ezer éves hajadonokat, türelmesen pártában haj- longani s csak a negyedik évezredben gyümölcsöt termő koronával bontakozni. A hatezer éves cédrusokat senki sem látta volna? Soha festőművész nem fordult ■meg ott, soha? Nem úgy tűnik-e fel ez a földi élet, mint egy iskola, ahol a sok diák közül egyet választ ki a tanár, s ennek az egynek kell folyton felelni s az egész iskola helyett tanulni?” Füst Milán ismerte a képet és a naplót, ez utóbbit szinte szó szerint közli A magyarokhoz című költeményének második versszakában: „De légy türelmes — szólok hozzád —, vedd a Libanon I ös cédrusát, e háromezer éves szüzet — rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre. / Tekintsed öt — türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, / De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben / Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.” Csontváry nem volt költő vagy író, hanem mindenek előtt festő volt, írásai csak művészetének fényében érdemelnek figyelmet. S ha ilyen visszhangjuk van, hogyne gyakorolnának hatást az irodalomra képei! Csontváry képeiről nagyobb versciklust ketten írtak: Bényei József és én. De visszatérő témája Csontváry Nagy Lászlónak, Garai Gábornak, Gyurkovics Tibornak is. Weöres Sándor egy versciklusnak adta a Csont- váry-vásznak címet, ez azonban nem tartalmában, hanem a vállalkozás méreteiben emlékeztet Csontváry- ra. Csontváry ugyanis külön szövette hatalmas vásznait. Weöres versei is általában nagyobb terjedelműek. Nem véletlen, hogy a Csontváryról szóló művgk a cédrusképeket idézik, olykor már címükkel is: A cédrus (Hidas Frigyes—Seregi László balettjei, Cédrusok árverésen (Hubay Miklós filmforgatókönyve). A legtöbb verset ezekről írták, s a nagyközönség körében is A magányos cédrus a legnépszerűbb. A tavaly ősszel kibocsátott újszerű, plakátméretű reprodukciósorozatból, a poszterekből, melyeken különben nemcsak Csontváry szerepelt, leghamarabb A magányos cédrus fogyott el. Tádé Sándor: Zarándokló« a cédrushoz című oratóriuma a jelen nagy kérdéseire keresi a választ. Az atomháborút túlélő maradék emberiség elzarándokol a cédrushoz: újra kezdődik a civilizáció. „A cédrus az apánk. / Ö a változó világ telje. I Ágyéka ereje. Indái rendje, j A mindenség műhelyében méretlen mély lehetőség, / fölismerjék és megtiszteljék, / tudván, mi a gyönyörben gyönyörűség, / az erjedt nedvű vadhajtás belássa boldogságos ősét.” Bényei József nemcsak a képek hangulatát adja visz- sza, utal Csontváry helyére a század eleji magyar művészetben. Villanyvilágított fák Jajcéban című versében említi Nakoxipánt, Csontváry festő kortársának, Gulá- csy Lajosnak mesevilágát. A viharos Hortobágy című versének zárósorai pedig Adyt juttatják eszünkbe. Bényei- nél: „a Hortobágy Horto- bágynalc maradni / többé nem akar!”, Ady: A Délibáb üzenete című versében: „... a Délibáb Délibábnak maradni / Nem akar már.” Adyval mindenesetre közelebbi a rokonság, hiszen Ady is meg akarta változtatni a Római híd Mosztárban. (Fent) Marokkói ta- 1 nító. (Jobbra) | (Reprodukciók | MTI—KS) ■ világot. Az összekötő kapocs mégis inkább a magány kifejezése, melyre önszimbólumként Ady is alkalmazta a fát. Magyar fa sorsa című versének szinte folytatása Garai Gábor: Magányos fa (Csontváry cédrusára) című verse. Két párhuzamos idézet: „Mások gyümölcsösödtek, / Én mindig virágoztam” (Ady) — „vedlett törzse csak mihaszna I erényét ragyogja” (Garai) ; „Erdők helyéről jöttem” (Ady) — „nem te hagytad el az erdőt, / az hagyott el téged” (Garai). Az első idézetpárban azonos a fa meddőségének, terméketlenségének motívuma, a másodikban ellentét van a tudatos és a kényszerű magány között. Ugyanarról a képről különböző felfogású versek születnek, így például Bényei József: önarckép és Garai Gábor: Csontváry önarcképe című versében közös a festő őrületének, az óriási szemeknek a hangsúlyozása, ugyanakkor Bényei a dacot, megszállottságot, Garai az önemésztő vergődést emeli ki: a „Tulajdon testébe maró rab állat” sor már a későbbi Csontváry, egyértelműen A magányos cédrus festőjére utal. Herényi Jenő szobrászművésznek a Kerepesi temetőben felállított Csontváry-síremléke, mely szintén az önarckép alapján készült, Bényei József verséhez hasonlít. A szemeket és a megszállottságot hangsúlyozza Nagy László: Csontváry című verse is, mely időrendben is követi a festő pályáját az Önarcképtől A magányos cédrusig: „ö: a bábeli magasba emelt fej, gigászi vörös szemgolyó a kételyek fölött....” Rudnai Gábor Magyarország története 1918—1919 1919—1945 Nemzeti történelmet írni, illetve újraírni, leginkább két alkalommal lehet: amikor olyan mennyiségű új tényismeret kerül napvilágra, amely önmagában is napirendre tűzi az újabb kép kialakítását, illetőleg amikor megváltozik a dolgok, történelmi események szemléletének a rendje. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének szerkesztői kollektívája hozzálátott Magyarország történetének tíz kötetben való feldolgozásához, nemcsak a fenti szempontokat vette figyelembe, hanem alapozott azokra a szerteágazó, és igen értékes előmunkálatokra is, amelyeket a mai magyar marxista történetírás az elmúlt negyedszázadban már elvégzett. A könyvnapra napvilágot látott nyolcadik kötet mintegy ezernégyszáz oldalon tárgyalja a magyar történelemnek 1918-tól 1945-ig tartó periódusát. A kötet tematikailag két részre bontható. A polgári demokratikus forradalom, illetőleg a szocialista forradalom alkotja az első egységet, az ellenforradalmi negyedszázad története pedig a második részt. A magyar történetnek ez a legújabbkori szakasza sodró erejű eseményekben igen gazdag. Valójában az 1848—49-es forradalom által napirendre tűzött, de meg nem oldott feladatokat kellett, az előzőektől jóval eltérőbb belső és külső feltételek mellett megoldani. Itt elsősorban a feudalizmus maradványainak a következetes felszámolására, az agrárkérdés megoldására, illetőleg a polgári demokratikus intézményrendszerek bevezetésére gondolunk. A Monarchia felbomlása után, részben a megelőző kapitalista fejlődés eredményeképpen, a társadalmi szerkezetben olyan változások álltak elő, amelyek a világháborús vereség okozta krízisben újólag napirendre tűzték a forradalmi megoldások lehetőségét. Az adott körülmények között győzedelmeskedő polgári demokratikus forrada \ lom azonban a történelmi Magyarország integritásának megtartását tartotta a legfontosabb feladatának, s a társadalmi-gazdasági feszültségek feloldását fokozatosan elodázta. Így, az ilyen körülmények között, a progresz- szív, forradalmi erők által kikényszerített szocialista forradalom szükségszerű cselekedet volt. A kötet szerzői legújabbkori történelmünknek ezt a kettős forradalmát ábrázolva utalnak azokra a sajátosságokra, amelyek az októberi forradalom győzelmét és az azt követő társadalmi átalakulást befolyásolták. A' kibontakozó tömegmozgalomra, az erre épült népi, munkás-paraszt hatalmi szerveknek a létrejöttére, amelyek már polgári forradalom időszakában is önálló hatalmi- politikai tényezőként jelentkeztek. A két háború közötti ellenforradalmi éra ábrázolásánál a szerzők elsősorban arra törekedtek, hogy kimutassák: a háború utáni súlyos gazdasági, társadalmi és politikai válságból kiutat keresve az uralkodó osztályok két hagyományos csoportjának, a nagybirtoknak és a nagytőkének, miként sikerült likvidálni a haladó erők forradalmi kísérletét, és miként sikerült politikai uralmukat stabilizálni. Sikerült érzékeltetniük a szerzőknek azt is, hogy a válságból kiutat kereső, sokszor egymásnak is ellentmondó próbálkozásokat miként határozták meg a nagybirtok és a nagytőke mindennapi érdekei. S hogy uralmuk konszolidálásához miért választottak, zömmel nacionalista köntösbe öltöztetett jobboldali politikai-ideológiai rendszereket. A monográfikus igénnyel írt kötet gondos elrendezéssel ábrázolja a politikai élet rezdüléseit, az eszme és ideológia-történet bonyolult viszonyait éppen úgy, mint a két háború közötti kulturális élet jellemzőit. A Ránk; György szerkesztésében napvilágot látott nyolcadik kötet nemzeti önismeretünk fontos kézikönyve. A remélhetőleg nagy közönség-érdeklődést kiváltó könyv után, várjuk a mielőbbi folytatást. (Akadémiai Kiadó 1976.) 1 r SZŐKE DOMONKOS Még maradt is édesvizünk, s a Csif fürdést és nagymosást rendelt el. Mégiscsak illik tisztán érkezni a bázisra, s mi mindenünket átizzadtuk, összekoszoltuk a hallal. Az alsóneműmet a mosakodással intéztem el. bár így kész kínlódás: akkora csak a fülke, hogy vigyázz- ban állva is alig fér el benne az ember. Közben ide-oda csúszkál a deszkán a lavórral együtt, s nem tudja, mihez kapjon először, nehogy meztelen testtel nekivágódjon a rozsdás válaszfalnak, s a lavór se boruljon föl a már kimosott cuccal együtt. Úgyhogy a többinek már neki se fogtam — a nadrágnak, meg a pufajkának —, hanem elhatároztam. hogy régi tengerészszokás szerint spárgával összekötözöm és bedobom a tengerbe. Ha elég gyorsan halad a teknő, szép tisztára mosódik az egész, reggelre nem marad benne egyetlen folt sem. Mi pedig teljes sebességgel haladtunk, legalább tizenkét csomóval; a bázishoz majdnem úgy szoktunk sietni. mint haza, a kikötőbe. Eközben sündörögtek oda hozzám, ők ketten. Belekapaszkodtak a kötélkorlátba, s nézték, ahogy a cuccomat a hullámokba hajítom. — Fantasztikus — mondta Alik. — És tiszta lesz tőle? — Majd holnap meglátod. — Nem volna jobb a tatról bedobni? GEORGIJ VLAGYIMOVs Három perc hallgafés — De. Csakhogy ott rátekered- het a csavarra. Éreztem, hogy valami másról akarnak kérdezősködni. Alik ott állt egy darabig, aztán elslattyo. gott. Gyimka ellenben kitartóan figyelte. hogyan pörög a cuccom a sodrásban, s csapkodja a kötél a hajó falát. — Régóta ismered, főnök? — Kit? — Ugyan, főnök, mit játszod meg magad? — Jó, nem játszom meg magam. Minek akarod tudni? — Hallgass ide. — Megfogta a könyököm, de én odább húzódtam. — Légy szíves, ne gurulj be mindjárt. A helyzet az, hogy én úgyszólván gyerekkora óta ismerem. Együtt jártunk suliba. Szóval nagyjából jól gondoltam. Most már csak azt kellene meg. tudni, hogy melyikük miatt nem jött el akkor este. Alik vagy Gyim. ka miatt? — Volt valami közietek?—kérdezte Gyimka. — Csak egyszerűen magazin — Dehogy7 — nevetett. — Bár az lenne! — Vagy talán... valami... — Semmilyen, főnök! Muszáj volt nevetnem. — No, ezt mór nem hiszem el! Valamilyennek csak kell lennie. Csak te nem ismered. — De bizony, ismerem, főnök, Mert én is'“olyan vagyok. Én is, meg Alik is, meg a többiek is, akik Pityerben maradtak. Az egész galeri. Csupa kedves, tisztességes srác. Nem piszkitanak a maguk fészki- be. Nem tapossák agyon a másikat a maguk karrierje érdekében. Az pedig nagy szó, főnök. — Maradjunk csak Lttjánál. — Látod, ezért tisztellek téged, főnök. Amiért ilyen következetes vagy. A természet egyszerű gyermeke. Mégiscsak tudni akarod, hogy jó-e vagy rossz. Tudod, az orosz nyelvben van egy olyan szó, hogy igen, s van egy olyan, hogy nem. Sajna a „denem” hiányzik. Van egy barátom, Vágyik Szosz- nyickijnek hívják, őszerinte muszáj lesz bevezetni, mert az emberiség egyre jobban szükségét fogja érezni. Volt egy ilyen játékunk: Vágyik, szereted az Alkát? Denem. Azt akarod, hogy menjen el. és többé ne is lásd? Denem. Égyszer, csak úgy a vicc kedvéért megkérdeztem: Nem akarsz kettyinteni velem egyet? Mit gondolsz mit felelt? Denem! — Nem volt jobb dolgotok? — Most pedig térjünk vissza Híjához, főnök. Ha jól értem, te hívtad meg az Arktikába. Nahát, egész este erről beszélt. Hogy neki muszáj, de muszáj oda elmenni. És, hogy mennyire furdalja a lelkiismeret. Már annyira untuk, hogy kis híján ott hagytuk, De ő csak tovább nyavalygott és dumált ott ne. künk. Nem tudom, te hogy vagy vele. de én jobb szeretem, ha mindjárt elküldenek a jófenébe, mint ezt a gennyes nyavalygást. Tetszel neki? Denem. Pont olyan, mint az a „denemista”. Hát ez van, főnök. Ha megértettél belőle valamit, örülök neki. Nagyon elkeserítettelek? (Regényrészlet) tudni szeretném, mennyire jutottatok. Vállat vontam. Éppen erről nem szerettem volna beszélni. — Szóval nem volt — mondta Gyimka. — Adj hálát érte. Nem is lesz. Nem szóltam semmit, csak elfordultam. Gyimka sóhajtott. — Nem arról van szó. főnök, hogy lefeküdt-e veled, vagy sem. Egy ilyen sráccal, mint te, még szívesen le is feküdne. Ne gondold, hogy ezt a férfiszolidaritás mondatja velem: ugyanúgy érzek iránta, mint teirántad. De tudom, hogy úgyse jutnátok semmire. Csakhogy őneki ez nem számít, neked viszont igen. Ahogy rád néztem odalent a szalonban, mindjárt tudtam. — Melyiktekkel jár? Veled vagy ővele? — Egyikünkkel se, főnök. Tisztára baráti kapcsolat. És már olyan régi. hogy más nem is lehet belőle.., Főnök... ne haragudj, hogy így hívlak, rájár a szám. nahát. — Ha neked jó.,. — Szóval sajnálom, hogy el kell keserítselek. Irtó rendes srác vagy. Nem szeretném, ha csalódás érne. — Azt akarod mondani, hogy egy kurva? rtVWVWWVÍAWWWAMMVvWAAMAWWVVVWWWAWWWÍMWWMWAWAWWWWW WWWWWWWVWWWVSWr — Túl fogom élni. — Akkor nyugodtan alkatom az igazak álmát. Agyő! Elment. Én meg kimásztam a hajó orrába, és ledobtam magam az egyik csónak alá. Fújt a szél, közvetlenül a fülem mellett bömbölt a dzsessz, a kéményből hullt rám a korom, de legalább egyedül lehettem, s elgondolkozhattam erről. arról. Azt megértettem, hogy semmi értelme még egyszer elolvasnom a levelét: nem fogok találni semmit a sorok között. Ellenben találkoznom kell vele és belenéznem hosszan a szemébe, ahogy még sohasem néztem bele. A szél a tat felé űzte a fekete felhőket. Elúsztak mellettünk egy hajó fényei: az árboc-, a bal és jobb oldali, s a tatvilágítás, meg az árbocok kötélzetén függő lámpák. Valami ünnepük lehetett az angoloknak. mert az összes árbocot fény-füzérek kötötték össze. Szabó Mária fordítása:
