Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
N Kereskedünk a nagyvilággal II. Világpiaci hatások r k AZ ELŐZŐ RÉSZBEN i főként az export és az imj port kapcsolatáról, népgazii dasági jelentőségéről esett szó. Kimaradt azonban a külkereskedelem ggyik fontos feladata, nevezetesen: a korszerű technika, technológia behozatala. Indokolja e „mulasztást”, hogy e kérdés- csoportra mindenképpen érdemes külön is kitérni.' A miért-re Idézzük külkereskedelmi miniszterünk, dr. Bíró József mondatait, amelyet a magyar külkereskedelmi politikáról írott könyvében írt le: „A műszaki fejlesztés közvetve és közvetlenül szoros kapcsolatban áll a külkereskedelemmel. Ezt szembetűnően mutatja a modern technológiát képviselő gépek behozatala. Az 1950-es évek elején az ösz- szes beruházások gépimporthányada mindössze 8,5 százalék volt. Ez az arány a hatvanas évek második felében már húsz százalék fölé emelkedett. A gépimport ' aránya az összes hazai gépipari termeléshez viszonyítva, az utóbbi években már meghaladta az iparági össztermelés 25 százalékát — amellett, hogy gépexportunk is emelkedett.” Nem utolsósorban a modern technika és technológia behozatalának köszönhető, hogy az elmúlt években jő néhány iparágunk a nemzetközi élvonalba került. Gondoljunk csak például a közúti járműgyártást jelentős mértékben megalapozó győri MAN-licencvásárlásra. Ennek eredményeképpen korszerű motorgyár született a Magyar Vagon- és Gépgyárban. Az eddigi sikerekre mi sem jellemzőbb, mint hogy a győriek jelentős szocialista exportjuk mellett, évről évre növelik a tőkés kivitelüket is. Sőt, kooperációs partnereik sorában ma már olyan világcégek is találhatók, mint a General Motors, s ez a tény önmagában is jellemzi az elmúlt . években Győrött végzett:, munkát. Ugyancsak a technika, technológia importjával honosodott meg hazánkban az elmúlt négy-öt évben a számítógépgyártás. A székesfehérvári Videoton francia licenc és gyártási eljárás megvétele után kezdett a gyártásba, s ennek alapján fejlesztette ki később a szocialista országok egységes számítógéprendszerébe illő R—10-es számítógépeket, amelyekkel ma már nemcsak a szocialista, hanem a tőkés piacokra is képes bejutni. S végül a napokban érkezett a hír egy ugyancsak nagy jelentőségű gyártási eljárási megvásárlásáról: az Egyesült Izzó megállapodást kötött az amerikai Fairchilde céggel integrált áramkörök gyártásáról. A szerződés eredményeként létrejön hazánkban a korszerű híradástechnikai elemek, az IC-k gyártóbázisa. A termelés felfutásával' pedig lehetőség van arra is, hogy a következő években az eddigieknél nagyobb, mértékben kapcsolódjunk be a szocialista országok munkamegosztásába, csökkenjen tőkés importunk, s világszínvonalú termékekkel lássuk el a magyar fogyasztókat. A technika importjával a külkereskedelem voltaképpen a világpiaci hatásokat közvetíti. Egy-egy nagyobb fejlesztés elhatározásakor, illetve az ezt megalapozó importlehetőségek tisztázásakor elsősorban a külkereskedőké a feladat, hogy pontos képet fessenek arról, mit igényel várhatóan a világpiac a következő években, melyek azok a legújabb technológiák, eljárások, amelyek beszerzésével a hazai ipar is lépést tud tartani a piaci igények fejlődésével. MINDEZ PERSZE korántsem jelenti azt, hogy a világpiac egyértelműen csak jó hatással lehet a hazai gyártókra. Ezt éppen az elmúlt két-három év kedvezőtlen tapasztalatai bizonyították, amikor is a tőkés piacokon bekövetkezett árrobbanás nemcsak a vállalatokat hozta nehéz helyzetbe, hanem kedvezőtlenül befolyásolta a népgazdaság egyensúlyi helyzetét is. S noha az emelkedő árak okozta veszteségek nagy részét a költségvetés jórészt magára vállalta, nyilvánvalóan ezek csak átmeneti intézkedések lehettek. Érthetően nem lehet — s nem is ez a cél — a hazai gazdaságot elszigetelni a világpiactól. Ezzel ugyanis fennállna a veszélye annak, hogy a vállalatok teljes bizonytalanságban mozognának egy-egy termékük valódi értékét illetően. A külső piac sok tekintetben versenyre is serkent, ha úgy tetszik, kikényszerítheti a hatékonyabb munkát, azt, hogy a hazai termékek mind műszaki színvonalukban, mint árukban egyre nagyobb lépésekkel közelítsenek a világpiac diktálta igényekhez. E nagyobb lépésekben való közeledésnek azonban csakis a külkereskedők széles körű, megbízható piaci felmérése, az alapinformációk megszerzése lehet az alapja. Az elmúlt időszakban e tekintetben számos kedvező változásnak lehettünk tanúi. Részletes piaci prognózissal rendelkezik például több gépipari vállalat — nem csoda tehát, hogy sokuk beruházási hiteleket pályázott meg abból a 45 milliárd forintos összegből, amelyet az exportárualap bővítésére hoztak létre. A részleges piaci prognózis, a szaporodó hitelpályázatok egyszersmind arra is felhívják a figyelmet, hogy átalakulóban van a külkereskedelmi és az ipari szakemberek kapcsolata. A hagyományos, s ma még kétségkívül túlsúlyban levő bizományosi formát egyre több helyütt — igaz, ma még csak részterületen — váltja fel a korszerű társulás, amelyben a gyártástól az értékesítésig közös érdek fűzi ösz- áze az ipariakat a külkereskedőkkel Gondot okoz azonban, hogy e kedvező jelenségek ma még csupán a vállalatok egy meglehetősen szűk körére korlátozódnak. A legnagyobbak vállalják a nagyobb feladatokkal, az újszerű munkával együtt járó kockázatot, a középmezőnyben levők azonban igencsak tartózkodóak. A TECHNIKA IMPORTJA talán a külkereskedelmi munkának az a része, amely a legtöbb bizalmat igényli. Az ipar és a külkereskedelem kölcsönös bizalmának hiány«, vagy akár csak időszakos megrendülése, komoly gondokat okozhat — amint erre is volt néhány területen példa az elmúlt években. Elsősorban Jehát e kapcsolatok javításával, a bizalom fokozásával érhető el, hogy a külkereskedelem világpiaci közvetítő szerepe mindenütt a célnak megfelelően érvényesüljön, ezzel is elősegítve a minden piacon értékesíthető termékek gyártásának bővítését. K. Nyíró József Új gép a pápai textilgyárban A IV. ötéves terv végén folyamatos rekonstrukció kezdődött a pápai textilgyárban. Az első szakaszban vásárolt 80 SZTB típusú szövőgép már üzemel. 1980- ra összesen 270 korszerű automata szövőgépet állítanak munkába. Így a gyártmá nyaik 70 százalékát már az új gépeken készítik. Képünkön a lánccsévélő üzem„ (MTI Fotó) Érdekvédelem — magasabb szinten Az üzemekben már készülődnek az ifjúsági parlamentre, s ez nem akármilyen esemény: a munkahelyek vezetői ekkor számolnak be a fiataloknak az eredményekről, amelyeket az ifjúsági törvény végrehajtása során értek' (vagy nem értek) el. Szó lesz az érdekek egyeztetésén belül arról, hogy mit tettek a fiatalok érdekeinek védelméért, s mi az, amit a későbbiekben tenni szándékoznak. t Sokfelé, meg sem várva a törvény születését, annak idején már elkészítették a fiatalokkal kapcsolatos intézkedési tervet, mint például a Parádsasvári Üveggyárban és az egri Agria Bútorgyárban. Ez utóbbi üzem KISZ-vezetőivel beszélgettünk az érdekvédelemről. —- Van kiket képviselni — mondta Soós Kálmán, a KISZ csúcsvezetőségének titkára—, mert az Agriábah a* dolgozok hatvan százaléka harminc éven aluli fiatal. Amikor megjelent az ifjúsági törvény, kiderült, hogy nem sokban kell módosítani a korábban elkészült intézkedési tervet. A „valamit-valamiért" efc vet természetesen nem mellőzhetik sehol. Nem kényeztetésről van szó, hiszen a gondoskodásért valamit várnak cserébe: nem többet, mint amennyit a vállalat érdeke kíván, azt viszont őszinte lelkesedéssel és szorgalommal. Több fiatal jelentette ki, hogy úgy érzik: többet kapnak, mint ameny- nyif adnak. — Vegyük akkor sorra; mit írjunk a „kapok” rovatba? — Mindjárt a légiontól sabbat: a közös érdeket is figyelembe véve, a vezetés meszemenőkig támogatja a fiatalok továbbtanulását. Sokan járnak például gimnáziumba, végzik a faipari szakközépiskolát, készülnek a technikus minősítő vizsgára, és részt vesznek a gyáron belül szervezett különböző politikai tanfolyamokon. — Az utánpótlás biztosítására a gyár minden évben 10—20 főt iskoláz be a nálunk szükséges szakmákra „ —- teszi hozzá Antal László alapszervezeti KISZ-titkár. Ennek érdekében korsze- _ rű tanműhelyt is berendeztünk. Az Agriában minden évben két alkalommal döntenek a lakástámogatás kérdésében. Az ezzel foglalkozó bizottság tagja a KISZ- titkár is, így tehát nem v maradnak háttérben sem a ; fiatal házasok, sem a sok- gyermekesek. Kétfajta támogatás létezik: a vissza nem térítendő segély és a kamatmentes kölcsön. Legutóbb például Vámos Zsigmond fiatal asztalos és felesége — aki szintén itt dolgozik a gyárban — kapott segélyt is, kölcsönt is. Azon kívül, hogy fiatalok, az is sokat nyomott a latban, hogy három gyermekük van! — A vállalat vezetőivel közösen felmértük az úgynevezett könnyebb munkahelyeket, így sikerült elérni, hogy a kismamák és a gyengébb fizikumú nők tiszta, pormentes, egészséges körülmények között dolgozzanak. —- Szó volt az előbb arról, hogy lakásügyben a KISZ-titkárt is meghallgatják. Egyéb esetekben is megkapják a fiatalok a képviseletet? — Természetesen. Az üzemi négyszögnek tagja a KISZ-titkár is. Minden hónapban megtarják az értekezletet, ahol az igazgató ismerteti az eredményeket és a feladatokat, felhívja a figyelmet a legfontosabb kérdésekre, s ahol szorít a cipő, kéri a mozgalom segítségét is. Jutalmazás, fizetés, vagy éppen fegyelmi kérdésekben sem döntenek a fiatalok képviselőinek a véleménye nélkül. Egy jól dolgozó fiatal asztalos, Horváth György kérvényt adott be, hogy emeljék az órabérét. Megkérdeztük a közvetlen vezető véleményét, aki indokoltnak ismerte el a szakmunkás kérését, így mi magunk is támogattuk a vállalat vezetői előtt. — Lassan át is tértünk az „adok” rovatba... — Adjuk, ami erőnkből, tudásunkból telik, s adunk pluszt is —■ akár társadalmi munkában — ha a vállalat érdeke úgy kívánja. Ezzel kapcsolatban mindjárt meg kell jegyezni, hogy az ellenszolgáltatás évi tízezer forint a vállalat részéről az ifjúsági alapból! Szervezzük a termelést segítő mozgalmakat, vállvetve a szakszervezettel. A faszobrászok ifjúsági brigádja például mindig száz százalékon felül termel. Szeretnénk tovább bővíteni az ifjúsági brigádmozgalmat, mert az eddigi tapasztalatok szerint nagy erő rejlik benne. Egyébként beneveztünk mi is az Alkotó ifjúság mozgalomba egy garnitúrával. Húsz embert foglalkoztat ez a munka a tervezéstől a kivitelezésig. A Trója-garnitúrát dolgozzuk át, de hogy milyen formában, az természetesen még titok. A tervezésen már túl vagyunk, sőt: az asztalos munka is kész van, s most éppen' a kárpitosok dolgoznak rajta. Reméljük, ezzel is hozzájárulunk a gyár jó hírének öregbítéséhez. ^ Végigtekintve a beszélgetésen és ismerve az eredményeket, elmondhatjuk, hogy az egri Agria Bútorgyárban a fiatalok érdek- képviselete valóban magas szinten él. A közelgő ifjúsági parlament küldötteinek a hangulatát ez a tény bizonyára jól befolyásolja. Kátai Gábor A pártáiéi Jelentős fórumai Lakóterületen — nem nyugdíjasként TÖBBSZÖR beszélgettem már nyugdíjba készülő párttagokkal: volt köztük munkás is, hivatalnok is, értelmiségi is. A beszélgetések során elmondták, hogy nehéz megválni a munkahelytől. Ez érthető, hiszen néhány évtizednyi munka után nem könnyű kiszakadni a kollektívából, megválni az üzemi vagy más környezettől. A legtöbben azonban valahogy úgy vélekedtek, hogy a nyugdíjba menéssel nem csupán a munkahelyüktől, a kollégáktól kell megválni, hanem úgy érezték, hogy számukra a pártmunka is befejeződött. Egyikük konkrétan meg is fogalmazta. „Itt az alapszervezetben pártcsoportvezető voltam. Tudtam, éreztem, hogy számítanak a véleményemre. Kint a körzetben? Ugyan mit tudnék csinálni? Nemi más az, mint a nyugdíjasok gyülekezete”. Ahogy nehéz a munkahelytől megválni, ugyanúgy nehéz az üzemi, a hivatali alapszervezettől az ottani kommunistáktól is. A kettő azonban mégsem teljesen ugyanaz. Hiszen a munkahelytől való megválás azt jelenti', hogy a munkában letöltött kemény évek után a pihenés következik, míg a körzeti, lakóterületi alapszervezetbe való kerülés korántsem jelenti a párttag számára a pártmunka befejezését. Sőt. Inkább arról van szó, hogy az üzemi, intézményi, hivatali alapszervezetekben tevékenykedő kommunisták kevéssé ismerik a lakóterületi pártmunka lényegét, jelentőségét, — és mondjuk meg őszintén — sokszor nem is értékelik kellőképpen. Ezért fordul elő az, hogy nem- jggyszer vonakodnak, idegenkednek tőle, és nyugdíjas korban is szívesebben tevékenykednének korábbi alap- szervezetükberk PEDIG a lakóterületen végzett tevékenységet nem lehet és nem is szabad lebecsülni. Egyrészt azért nem, mert pont olyan fontos része a pártmunkának, mint bármi más, másrészt azért sem, mert a körzetekben dolgozó kommunisták aktivitása, tettrekészsége nemegyszer például szolgálhat másoknak is. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy létszámuk miatt is igen jelentős erőt képviselnek pártunkban. Hiszen — hogy csupán egyetlen példára utaljunk — Eger nyolc körzeti pártalapszer- vezetében mintegy ezer kommunista tevékenykedik, a város párttagságának közel egyötöde. A munka jelentősége természetesen nem a létszámból fakad. A megyeszékhelyen, de a megye többi településén is az az általános tapasztalat, hogy a körzeti alapszervezetek — amelyek egyébként nem csupán a nyugdíjas párttagokat, hanem például a háztartásban levő nőket, vagy az olyan kommunistákat is tömörítik, ahol a munkahelyen nincs önálló alapszervezet — egyre színvonalasabb munkát végeznek, és egyre inkább __ gazdáivá válnak az adott területnek. Tevékenységük különösen a város-, vagy községpolitikai kérdések megvalósításában jelentős. Általános gyakorlat, hogy a helyi vezetők taggyűléseken, szabad pártnapokon számolnak be a településpolitikai elképzelésekről, és az is általános, hogy a körzetekben dolgozó kommunisták — például társadalmi munka szervezésével is — hozzájárulnak az elképzelések valóra váltásához. Az is igen gyakori, hogy felhívják a figyelmet a különböző területeken tapasztalható visszásságokra, ezzel hatékony segítséget nyújtva az illetékes szerveknek. Nagyon pozitív dolog, hogy ma már többnyire mindennapos, élő kapcsolat alakult ki az alapszervezetek és a területi népfrontbizottságok között s az adott feladatokat közösen, együttes erővel oldják meg. Az alapszervezetek erősödő tekintélyét mutatja például, hogy a napokban Egerben több kismama a körzeti párt vezetőségek segítségét kérte. Gyermekük most kerül az általános iskola első osztályába, de a tanítás nem közvetlenül szeptember elsején kezdődik, hanem később. Az óvodai _ elhelyezés határideje azonban már augusztus végén lejár. Néhány napra te- hát megoldatlan a gyermekek elhelyezése. Ezért kérték az alapszervezéti vezetőségek segítségét. A KÖRZETBEN dolgozó kommunisták tudják, hogy a lakóterületi alapszervezetek egyik igen komoly erénye a rendszeres pártélet és az aktivitás. Mind a vezetőségi ülések, mind a taggyűlések igen élénkek, mozgalmasak, és valóban csak nagyon indokolt esetben maradnak el. Pedig a szervezés nem köny- nyű, hiszen az alapszervezetek igen magas létszámúak, igen sok helyen meghaladják a 100—150 főt is. A körzetekben dolgozó párttagok közül sokan vallják, hogy a lakóterületen politizálóbb a légkör, mint máshol, mert a taggyűléseken nem kerülnek annyira középpontba a gazdaságpolitikai témák, mint például egy üzemben, s így több idő jut ideológiai, vagy más kérdésekkel is foglalkozni. Persze az is előfordul, hogy éppen a gazdaságpolitikai kérdésekben való kisebb jártasság híján néha egy-két párttag nem, vagy kevéssé érti meg a konkrét politikai döntéseket. Ebből is következik, hogy jó lenne, ha a körzeti és az üzemi, intézményi alapszervezetek között még jobb kapcsolatok alakulnának ki. Példák bizonyítják, hogy egy-egy jól felkészült gazdasági vezető előadása igen nagy hatást vált ki a körzeti alapszervezetekben, tisztázza a vitás kérdéseket, de arra is van példa, hogy a körzeti alapszervezetek kérése nyomán egy-egy üzem segít bizonyos lakóterületi problémák elintézésében. A kapcsolatokból tehát igen sok előny származik. AZ EMLÍTETT példák is jelzik, hogy a körzeti pártmunka igen sok feladatot jelent, és igen sok lehetőséget rejt magában. A „nyugdíjas alapszervezetek”, ahogy tréfásan és talán egy kissé le is becsülve nevezni szokták őket, nem nyugdíjas munkát jelentenek az ott dolgozók számára. Hanem nagyon jelentős és komoly politikai munkát. Amit csak teljes szívvel lehet és szabad végezni. Mert a pártmunka nem mellékmunka, nem nyugdíjasmunka, hanem, mint a nevében is benne van: a pártért végzett tevékenység. És értékét az szabja meg, hogy mennyit ér, nem pedig az, hogy aktív dolgozó, vagy éppenséggel több évtizedet munkában eltöltött, de ma már nyugdíjas párttag végzi. Éppen ezért fontos, hogy a lakóterületi pártmunkát is minősége, hatékonysága alapján és ne felületes benyomások alapján bíráljuk el. Kaposi Levente 1976. augusztus 15., vasárnap
