Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

A karmesternő Váradi Katalin 1973-ban szerezte meg karmesteri diplomáját a Zeneművészeti főiskolán és azóta az Ope­raház tagja. Magyarorszá­gon jelenleg ő az egyetlen női karmester. 1976. máju­sában a San Remóban ren­dezett nemzetközi karmes­terversenyen VI. díjat nyert és elnyerte a Riccordi-cég különdíját is. Képünkön: Begányi Ferenccel és Ro­zsos Istvánnal próbál. (MTI fotó: Naszályi Kornélia felvétele — KS) Néni kérem, hói focizzak? Városok és játszóterek Süt a nap, kék az ég, nyár van, meleg. Hol is tölthet­nék a gyerekek ilyenkor job­ban az idejüket, mint a sza­badban, a friss levegőn. Két hét a Balatonnál, az úttörő­táborban, két hét a nagyma­mánál falun, s aztán otthon várnak az udvarok, az ut­cák. a terek ... Már ahol vannak. Mert például a nagy lakótelepe­ken nincsenek udvarok. Ut­cák sem, legföljebb utak (ha már vannak) és kisebb-na- gyobb beszögellések, tenyér­nyi helyecskék a terek he­lyett. így aztán júniustól szeptemberig az itt lakó szü­lők nem kis gondja, hogy hol is ugráljon, szaladgáljon, egyszóval játsszék a gyerek. Mert mit is kínálnak az egyre sokasodó telepek, a négy-, hat-, tízemeletes há­zakban élő több ezer lurkó­nak? Eleinte sokat, ezt bizton mondhatom, hiszen annak idején magam is ott bújócs- ' kazlam a félig kész épületek között. Remekül tudtunk vá- rasat játszani a földhányá­sokon. gyakoroltuk az árok- és gödörugrást, s aztán még ott voltak a kábelek, a zsi­negek, a biztosítékok, a mad­zagok, a szöges fadarabok és az üvegcserepek, mint ki­meríthetetlen szórakozási le­hetőségek. Igaz, mindez csak a na­gyobbaké volt, mivel a böl- csis, ovis totyogó apróságok a legelső drótkötegen keresz­tülestek, és nem volt az a féltéglahalom. amin horzso­lások, véraláfutások nélkül átevickéltek volna. Úgyhogy számukra maradtak a házak körül járdaszegélyek, azok is mind keskenyek. Persze, a mai gyerekek már lényegesen jobb helyzet­ben vannak. Bár igaz, az eg­ri „Csebokszáriban” például az előbb említett finomságok mellett még egy remek ta­vacskát is kínál a telep. Ta­vacskát, amelyben máris gazdagon teremnek a békák, s csak idő kérdése, hogy a nád. a sás is kisarjadjon környüle. De igazságtalan lenne cgak az épülőfélben lévő Csebok­száriban körülnézni, hiszen ott még sok minden történ­het — s ez megint csak idő kérdése. De lássuk inkább Gyön­gyöst és Hatvant! A két leg­régebbi és legnagyobb lakó­telepük a „80-as” és a Mező Imre úti. Mindkettő több ezer felnőtt és gyerek lakó­helye, otthona. GYÖNGYÖSÖN úgy tűnik, ideális helyzetben vannak a csemeték. Hiszen a lépcsőházból gondozott parkocskába, kavicsos sé­tányra léphetnek, s szinte minden ház tövében találnak homokozót, mászókákat, gömb. kocka, kúp és tégla­test formájúakat, — libikó kát, vagy hintát, szóval, le­galább ötven különböző for­májú szabadtéri játékot, amely egész napra lefoglalja őket. Probléma legföljebb akkor adódik, ha egy-egy kölyköcske nem azzal a mó­kuskerékkel akar forogni — amely saját házuk előtt van, — hanem a három épülettel odébb álló nyújtóra kíván­kozik. Ilyenkor ugyanis meg­történhet, hogy valaki rákia­bál, menjen csak nyugodtan haza játszani, nélküle is van elég lármázó errefelé. HATVANBAN, a Mező Imre úti lakótelep talán kevésbé parkosított, és nincs annyi játék sem a te­reken, de többé-kevésbé ele­gendő az ottani apróságok­nak. Mármint a két-, három-, öt-, nyolc-, esetleg tizenkét éveseknek. Mert ügye egy hetedikes nagylány már alig­ha fog leülni a homokozóba, -az is valószínűtlen, hogy a vele egyidős fiú a mászóká­hoz induljon, legföljebb, ha a hintára merészkednek rá, de arra is inkább csak söté­tedéskor. nehogy kinevessék őket a többiek. És napközben? Gyöngyö­sön a lányok között — mint ahogy két copfostól megtud­tam — a kártya járja, ez tényleg elég felnőttes. Fiúk­kal kerékpáron ülve talál­koztam. De nem karikáztak, csak úgy, fél lábbal támasz­kodtak a nyeregre. „Talán kocázni kellene” — mondo­gatták. Ez is ülőjáték. Pedig a ti- zenkét-tizenöt éveseknek éppúgy szükségük lenne az izmokat fejlesztő, fárasztó, edző, erősítő mozgásokra, mint a kisebbeknek. Tollaslabda-, kosárlabda-, röplabda-, kézilabda-, fut- ballpálya. Mindez Gyöngyö­sön csak gyéren akad, Hat­vanban pedig mindössze egy „dühöngőnek” titulált, labda­játékokra alkalmas, halóval elzárt és egy kosárlabda-pá­lyát találni. EGERBEN, a Csebokszári ezenkívül még három pingpongasztallal is dicsekedhet. Holott, legalább húszezren laknak nemsokára ezen az egri telepen. Pedig a különböző játékos, sportolásra alkalmas felsze­reléseket nemcsak a kama­szodó lányok és fiúk, de a felnőttek is jól kihasználhat­nák. S így a szabadtéri sportterek akkor sem lenné­nek fölöslegesek, ha .már ki­repülnek otthonról a gyere­kek ... Edzetlen, langaléta, vékony csontú az ifjúság. Szűk mell- kasúak, hajlott hátúak, ide­gesek, fáradékonyak a fiata­lok. Egyre gyengébbek a sporteredmények. Ezek nap mint nap hallott, látott, bi­zonygatott tények. De nehéz hibáztatni a gyerekeket, ad­dig, amíg a kövérkés, unat­kozó, körmét rágicsáló fiúcs­ka a faggató kérdésre így válaszol: — Na de, néni, ké­rem, hol focizzak? Németi Zsuzsa Nem szabadulok én meg a munkától,,. Elmélkedés Visontán, népfrontnyugdíjban Népfrontberkekben nap­ról napra nagyobb a nyüzs­gés mostanában, hogy mind közelebb kerülünk az orszá­gos kongresszus kezdetének időpontjához. Sűrösödnek a tennivalók, aktívák és veze­tők nemigen érnek rá feles­leges dolgokra fecsérelni az időt. Nyugdíjba kerülve persze más a helyzet. Nyugdíjban egy kis délutáni szunyóká- lást is megengedhet magá­nak az ember, még akkor is, ha a nyugdíj egyelőre csak a népfrontelnöki tisztre vonat­kozik, nem pedig a kenyér- keresetre. Visontán Vereb Imre esetében pontosan er­ről van szó, lévén, hogy több mint negyedszázadon át vi­selt elnöki hivatalát ez év tavaszán átadta a fiatalok­nak, mivel azonban még csak 56 esztendős, az igazi nyugdíjazásig éppenséggel van még hátra egy kis ide­je. Cigarettára gyújt a nyári konyhába beállított ágya szélén ülve, s füstöt ereget­ve igyekszik szeméről elűzni az álmot. Nem is kell sok, elég néhány szippantás, és már a huszonöt év előtt tör­ténteket kutatja az emléke­zete. — Az első tanácstagi vá­lasztáskor kerültem be job­ban a közösségi életbe, 1951 májusában... vagy hogy is volt. Mindenesetre , tavaly kaptam meg a 25 éves em­lékplakettet. De azt már nem tudnám megmondani, pon­tosan miért is, mert azelőtt nem szóltam én bele sem­mibe. Fogságban voltam, hazajöttem, kaptam egy kis juttatott földet, azon dol­goztam. Aztán, hogy bevá­lasztottak, egyre több dol­gom akadt a faluval. Külö­nösen még a második ta­nácsválasztáskor, 1955-ben, amikor még' társadalmi el­nökhelyettesnek is- megvá­lasztottak, és az is marad­tam jó tfz esztendeig. Meg persze, a népfront elnöke is. — Akkor hát: volt munka elég. — Különösen választások idején. De lassanként már feledésbe is merül, tudja, hogy van az... Azt azonban nem felejtem el, mennyit kellett eleinte talpalni a fa­luban, az arra érdemesek­hez, hogy vállalják, nem vál­lalják. .. Mert nem nagyon ákaródzott az embereknek eleinte. Később meg éppen megfordult a helyzet: nem lehetett mindenki tanácstag. De sokat is kellett magya­rázkodni. .. ! Agitálni, magyarázkodni, később pedig, újra és újra határozottan állást foglalni. Ilyen szempontból az 1958- as év különösen emlékezetes Vereb Imre számára: — Tudja, itt mindig gond­ja volt a népnek, hogy kevés a vizünk. Megörült hát min­denki, amikor 58-ban vizet találtak á farkaskúti dűlő­ben. Annál nagyobb volt a lakosság felháborodása, ami­kor kiderült, hogy vissza akarják tömni a kutat. Ak­kor nekünk nagyon határo­zottan fel kellett lépni. Ki is mondtuk, hogy márpedig ezt nem lehet! így is történt, haszna lett a víznek, beve­zették egészen a tanácsig, ide a Hősök teréig és lett vagy négy, de nem, inkább öt szabad kút a faluban. Akkoriban nagyon jól jött ez. Igaz, azóta „elmen­tek a kutakból a vizek”, de lett helyette másik, bevezet­te a bánya, szintén a nép­front javaslatára. így teltek az évek. Mun­kában, egymás győzködésé- ben, vitákban, megegyezé­sekben, de mindig a közös­ség, a lakosság érdekében. Es a népfront elnöke lassan­ként észrevette, tíogy hama­rabb fárad már, nehezebben megy, sok a funkció, keve­sebb az erő. így aztán, mi­kor a legutóbbi választásnál ismét jelölni akarták, arra kérte a bizottságot, hogy most már ne ő legyen, ha­nem valaki más. — Miért? — kérdezték tő­le csodálkozva. — így is azt mordják már ránk, népfrontosokra, hogy nyugdíjasok klubja vagyunk, annyi nálunk az ősz fej ,és ez igaz is — válaszoltam —, hát ránk fér egy kis'fiatalí­tás. Tanácstag, az persze, maradok, meg népfrontbi­zottsági tag is, de az elnöki tisztet már nem vállalom. Ez lenne tehát Vereb Im­re „nyugdíjának” rövid tör­ténete, ha olyan könnyen vé­ge íenne a történetnek. Csakhogy nem ilyen egysze­rűen alakulnak a dolgok. — Szóval, elmagyaráztam a hivatalban, hogy sok a funk­cióm, az erőm viszont keve­sebb, hallgattak is rám, hogy nem engem jelölnek. De a meglepetés csak ezután ért: az új választáskor a ne­jemet, Dér Ignácot válasz~ tották meg községi népfront­titkárnak. így aztán csak nem szabadulok én meg a munkától. Mert neki bizony nem sok tapasztalata van ezen a téren, hát persze, hogy segítek majd neki, ami­kor úgy gondolja, hogy ép­penséggel szüksége le?z rá.., B. Kun Tibor * Augusztus 9-től 13-ig Kis matematikus baráti körök országos konferenciája Egerben A. Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat szaktudorflá- nyi osztálya, matematikai vá­lasztmánya és a TIT Heves megyei Szervezete, augusztus 9-től 13-ig, országos előadói konferenciát rendez Egerben, a kis matematikus baráti kö­rök vezetői részére. Az öt nap során számos előadás hangzik el. Dr. Szendrei Já­nos. tanszékvezető főiskolai tanár, a matematikatanítás reformjának nemzetközi ta­pasztalatairól nyújt tájékoz­tatót, Bartai Andrea, buda­pesti egyetemi tanársegéd, a középiskolai matematikaok­tatás új témaköreiről számol be egy kísérlet kapcsán. A kis matematikus baráti körök ©JMMf 1316. augusztus vasárnap; Harmadik napja ígérte már a meteorológia. Várták már csütörtökön, aztán pén­teken és szombaton már sen­ki sem hitte, hogy lesz belő­le egyáltalán valami. Éppen ezért, amikor a moziba in­dultunk. nem is vittünk ma­gunkkal sem ernyőt. sem esőköpenyt. — Úgysem lesz eső! — mondtad és én is ezen a vé­leményen voltam. Annál váratlanabbul ka­pott el bennünket a zápor, út közben, és szinte egyet­len pillanat alatt zúdult a városra a víztömeg. Amíg el­futottunk a legközelebbi ka­pualjig, szinte tökéletesen el­áztunk. Megálltunk a kapu alatt, ahová újabb és újabb elázott emberek futottak be az ut­cáról, rázták magukról a vizet. Mi egyre beljebb szorul­tunk. előbb az első lépcső­fokig. majd egyre tovább, a lépcsőházba, azután az első emeletre, majd még följebb. Átkaroltam vékonyka vál­ladat. összehúzott kék blú­zod alatt,. mintha kissé meg­remegtél volna. Lefelé néz­tél az utcára, ahol szakadt és bugyborékolt az eső . mint milliárdnyi kis szökőkút .az aszfalton, a portól megtisz­tult nyárfák és juharfák fe­lélénkülve hajladoztak, hin­táztak. Valaki elfutott az ablak alatt, feje fölé összehajtoga­tott újságot tartott. Valaki más beugrott alattunk a ka­WÄ/V VfQo V pubejárat alá. Lassan, tapo­gatózva egy Zaporozsec gu­rult az úton. Egy fekete ha* jú, napbarnított bőrű fiú tel­jesen átázva, mezítláb és szé­lesen. mosolyogva, fel tűrt nadrággal, fütyörészve lép­delt az esőben. A járdán pa­takokban rohant a víz. — Elkésünk a moziból.. — mondtad elszontyolodva. — Kár... annyian álltak sor­ba a jegyért... Érdekes, én nem sajnáltam a mozit. Szinte felvidultam. Mintha engem is megfürösz- tött volna ez a hirtelen zá­poreső ............ — Sose bánkódj! — mond- • tam. — Majd beállúnk is­mét jegyért... Te hozzám bújtál, nedves, hűvös volt a bőröd, és mint­ha azt mondtad volna: Mele­gíts. .„ — Nekem rnár nincs is kedvem moziba menni... — mondtad, fr Inkább menjünk haza. Az ' eső is elállt. Ve- ■ gyünk valaftli üdítőt és men­jünk haza,. Az ördög vigye a . mozit! Nézd csak. újra rá­kezdte... - 1 Az utcán minden kezdő­dött elölről. Tombolt a zá­por. és már senki nem jött a kapu alá. Aztán szinte egy pillanat alatt kivilágosodott, felszaba­dultan kiegyenesedtek 'a- fáit és az eső már csak csendben esett. Két asszony' Sietett el az ablak alatt '— mezítláb, fényes, zöld selyemruhában. Te az órádra néztél. — Most már mindegy. Úgy­is elkéstünk. Menjünk ha­za. .. És elindultál, próbáltál át­törni a még várakozó töme­gen. A várakozók rád szól­tak: hová mész... de te men­tél tovább, ők nem tudták, hogy te már elhatároztad magad, téged nem lehet meg­állítani. Kivergődtünk az utcára és te hirtelen ötlettel levetted a cipődet és a kezedbe fog­tad. — Tudod, kedves. olyan régen jártam mezítláb... Olyan, jó, hogy esett az eső! Száraz időben nem tehet­ném. .. Az eső még cseperészett, apró, meleg cseppekben. de olyan könnyű volt. alig is éreztük. Az áruház előtt, a sarkon, valóságos tenger ke­letkezett, és nekem is ked­vem támadt, hogy lehúzzam a cipőmet, feltűrtem a nad­rágom szárát és bokáig a vízben gázoltunk az áruház lépcsőjéig. Megvásároltuk a szörpöt és elindultunk haza. Nem ds vettük fel a cipőnket, örömmel gázoltunk mezít­láb, a langyos vízben és az emberek ránk mosolyogtak. Valóságos ünnep volt ez számunkra bizonyosan at­tól, hogy te velem voltál, et­től a hirtelen záportól és at­tól, hogy mezítláb jártunk a nagyváros' kellős közepén. — Jó. hogy nem mentünk moziba... — mondtad csil­logó szemmel. — Ilyen bol­dogságot a mozi. nem szer­zett volna nekünk! Fordította: . Antalfy István V. országos versenyének tá-' pasztalatait összegzi Pálfy Sándor főiskolai tanár,. Be­mutató foglalkozásokat : tart dr. Béky Lórántné, az egri tanárképző főiskola gyakorló iskolájának tanára. Békefi Zsuzsa középiskolai nevelő, Horváth István gyöngyösi fő­iskolai adjunktus. A körök, vezetésének módszereiről vi­tát rendeznek, amelyet lm- recze Zoltánná budapesti to­vábbképzési felügyelő vezet. Szó esik majd a különböző gyakorlati ötletek egyezteté­séről. a feladatanyagok fel­újításáról is. A szakmai programot ki­rándulás egészíti ki: a ta­nácskozás résztvevői augusz­tus 13-án, Visonta. Mátrafü- red. Mátraháza, Kékestető és Parádfürdő nevezetességeit tekintik meg. Esztendők terhével — Szobor! wnető Kisfiírnek a tv műsorán Nagy érdeklődésre tarthat számot az a két kisfilm, amelyeket a következő na­pokban tűz műsorára a te­levízió, Az „Esztendők ter­hével” portréfilm Csanádi Imre, háromszoros József At- tila-díjas. Kossuth-díjas köl­tőről. A 60 perces film rend­hagyó módon igyekszik hű portrét rajzolni, egy jellem­ző konfliktusból megvilágít­va Csanádi Imre személyisé­gét és líráját. A filmet au­gusztus 10-én, este sugároz­za a televízió. ■ Hogyan formálódik égy . le­let a régész, a restaurátor és a művészettörténész kezé­ben? — erre ad választ, az a színes, háromrészes film, amely ..Szobortemetö” cím­mel látható majd augusztus 13-án. 19-ért és 22-én.' Éolnay László régész a várban 19?4 februárjában találta meg azokat a szobrokat, ameljnék művészettörténeti és kultúr- históriai szempontból egy­aránt értékesek. A film a rátalálástól mutatja be a szobrok sorsát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents