Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
Rábával Vereckén át r *— Mikor találkozhatunk a Rába kocsik vezetőivel? — Hát, az nehéz dolog lesz, hiszen mindig úton vannak. Általában a hétvégére futnak be, a kocsik a telepre és a következő hét elején indulnak ismét. Ha szerencsések, talán hétfőn, ko.rán reggel. Szerencsések vagyunk. A Volán 4-es számú Vállalat teherkereskedelmi osztályvezetőjének segítsége is kellett ugyan a szerencséhez, így találkozhattunk a monstrumok vezetőivel. A kocsik közül éppen négy pihen a betonudvaron. Ilyen nagy teherautói még nem voltak -a megyei Volán-vállalatnak. Akárhol nem is tarthatják őket, hiszen nem férnek be a regi javítócsarnokokba, így aztán az épülő gyöngyösi telepet „igazították” hozzájuk. Persze, a feladat sem akármilyen, amit el kell végezniük: méreteik, felépítésük révén alkalmasak külföldi fuvarozásra, s az Intergáz” elnevezésű program szereplői lettek. Az orenburgi gá.:- vezeték-építés magyar részvevőinek szállítják itthonról a szükséges anyagokat. A 23 tonnás, pótkocsis óriásokból nyolc érkezett nemrégiben a vállalathoz a Rába gyárból együtt a külföldre szóló megbízatással. — A kocsik közül az egyik most „mellékesként” Albániából Lengyelországba szállított paradicsomot. Volt néhány szabad napja, ezzel r. fuvarral használtuk ki. Szombaton érkezett haza, s most a vezetői a következő feladatot váriák — tájékoztat Török Lászlóné, a gépkocsivezetők csoportvezetője, miközben a telepen a kocsikhoz kalauzol. A négy Rába a nem éppen kis teret jócskán betölti, elég őket kikerülni a többi autóbusznak, teherautónak. f — A miénk már tízezer 1 kilométert futott, most lesz ' ez utolsó garanciáiig elleu- ' őrzés. Persze, a motor kivé- ! tel, mert arra nagyobb ga- ' randát ad a gyár — fogad !Tóth Mihály. I — Kellett-e már javítani? T — Az apróbb javításoktól eltekintve nem volt még ez- 1 zel semmi probléma. A kisebb hibák is a rázódástól lettek: égőket kellett cserélni, kilazult csavarokat pótolni. Most ugyan érzek valami idegen hangot a motorban, le is adtam a szerelőknek, vizsgálják meg. Minden gépkocsinak két „gazdája” van. Általában úgy történt a beosztás, hogy égy Idősebb vezetőhöz egy fiatalabb került, persze, így is a gyöngyösi üzemegység „válogatottja” dolgozik ezeken az autókon. A leginkább rátermett szakemberek kapták a megtiszteltetést jelentő, de egyáltalán nem könnyű feladatot. Az egyik legrégebbi ebben a gárdában Nagy László. ő' 1960-tól dolgozik a Volánnál. — Azelőtt a földet műveltem, aztán kitanultam a gépkocsivezetést és eljöttem ide. Kipróbáltam én már mindenfajta teherautót, persze, ilyen nagyot, mint ez a mostani, .még nem vezettem. Külföldön sem jártam még soha, most meg aztán ki-be járkálunk a határon. Legutóbb például le- száladtunk Albániába. — Könnyű tájékozódni külföldön? — Hát, azt éppen nem mondhatnám, de megvettük a térképet, előre kijelö'tük az útvonalat, egyszer sem tévedtünk el. Persze, azért adódott egy kis nehézség, Jugoszláviában például behajtottunk egy olyan útvonalra, ahol ilyen nagy kocsikkal csak este szabad haladni. ötven dinár volt a büntetés. Figyeltük, behajtott egy jugoszláv is — annak már száz dinárt kellett fizetnie. Nagy László egyébként már túl van á nyolcszázezredik kilométeren, baleset nélkül. Kitüntetések, plakettek a bizonyítékai a másfél évtizedes jó munkának. S amit ő nem mondott el: a külföldi utak tröszti értékelésekor külön is szóba került a neve: egyedül vitt ki egy rakományt Guszjatyinba példamutató gondossággal. pontossággal. Pedig útközben a meglehetősen nagy súlyú komoresszorberendezések rögzítését is meg kellett erősíteni: „elindultak” a t autón. A régi szakember mellett a gárda legfiatalabb tagja dolgozik: Fejes István. — Nem fárasztóak nagyon ezek a négy-öt napig tartó utak? — Az ismeretlen terület, a nehéz útviszonyok a Kárpártokban sokat kivesznek az emberből — mond.a a fiatal gépkocsivezető. — De a pénz mellett minket a sok érdekesség, a látnivaló - is hajt, meg aztán ilyen beosztásba kerülni az nagy megtiszteltetés. — A fiatalok? Amikor mi idekerültünk — veszi át a szót Matin László, aki szintén a régiek közül való —, akkor még elképzelni sem tudtunk ilyen gépeket. Most már más a helyzet, akik most jönnek a vállalathoz, azoknak ez természetes. Csak nem szeretik úgy gondját viselni az autónak. Persze, ezt sem lehet azért mindenkiről elmondani, vannak közöttük igazán jó gyerekek. Akárkit például ilyen külföldi utakra sem lehet elküldeni. Átmenni a Vereckén, meg a többi hegyi utakon, különösen majd télen, nem lesz éppen gyerekjáték. Én már egy kamionos barátomtól tanulgattam is egyet-mást, hogyan kell hóláncot kötni, meg mire kell a nehezebb utakon fölkészülni. Nekik már van tapasztalatuk, mi csRk most iárunk először külföldre. Nagy felelősség ám eav ilyen kocsit vezetni, egymillió 642 ezer forintba kerül; éppen a múltkor hallottam a főkönyvelőtől. Tőzsér István teherforgalmi vezető örömmel mondja, hogy a Rába-kocsik hozzák a bevétel jó részét, s e fontos munkájukért eddig csak dicséretet kaptak. A „válogatott” megállta a helyét. Közben pedig már szedelöz- ködnek beszélgető partnereink. Mindenkinek van még mit csinálnia a kocsik körül. Lerázódott az úton egy ‘ lámpa, ellenőrizni kell az olajat, féket, elvégezni az apróbb javításokat. Mert aztán útközben hajtani keil, a hegyi utakon nincs megállás. — Mi a legközelebbi úticél? Nagyíizemesített zöldbab Még egy utolsó pillantás a tükörbe, s Nagy László gépkocsija elindul a nagy útra. — Guszjatyin, Bogoros- csány. Az egyik 1400, a másik 1700 kilométerre van innen. Hogy mit szállítunk, azt ma tudjuk meg, a pontos útbaigazításnál. Aztán holnap: irány a nagy építkezés ! Ügy köszönünk el: jó utat... Hekeli Sándor A Bólyi Állami Gazdaság az ország legnagyobb vetőmagtermelő gazdasága: évente 400 ezer mázsa különféle magot állít elő hazai és külföldi felhasználásra. A „vörös zászlós” nagyüzem nevét újabban azonban nemcsak a kiváló minőségű vetőmaggal kapcsolatban emlegetik, hanem mint az egyik legnagyobb zöldség- termelőét is. A gazdaság ugyanis számottevő részt vállalt a zöldségprogramból: elsősorban a mecseki iparvidék — Pécs és Komló — lakosságának ellátására, továbbá a feldolgozó ipar nyersanyagszükségletének biztosítására. A nagyüzem kollektívája nem elégszik meg azzal, hogy a zöldséget előállítja, hanem arra törekszik, hogy megoldja a termelés nagyüzemi technológiáját. Ezt diktálja a munkaerőhiány, s erre kötelezi a pártkongresszus határozata, amely az állami gazdaságok feladatává teszi az iparszerű nagyüzemi termelés megvalósítását és elterjesztését. A bólyi szakemberek elsőként a zöldbabtermelést „nagyüzemesítették”. A gazdaságnak jelenleg 150 hektár zöldbabja van, amelynek munkáit a vetéstől a betakarításig teljesen gépesítették. Két hónapon át négy Mindent gondosan ellenőrizni kell: a telepen még kényelmesen ki lehet javítani a hibát... i _ (Fotó: Simon Endre) kombájn szedi a folyamatosan érő termést, s összesen mintegy négyezer mázsa zöldbabot takarítanak be. Jövőre más mezőgazdasági nagyüzemek is bekapcsolódnak a bólyi technológiájú zöldbabtermelésbe. Az idén először termel a gazdaság étkezési paprikát és mindjárt tíz hektáron. Most öntözik negyedszer a területet, így az aszály ellenére is bő termést adnak a paprikaföldek. A törekvés természetesen az, hogy megfelelő fajták és gépek révén itt is kiküszöböljék a drága emberi munka alkalmazását. A jövő évtől kezdve paradicsomot is termel a Bólyi Állami Gazdaság, ugyancsak nagyüzemi módon. Tanácselnököt búcsúztattak Makiáron Húsz évvel ezelőtt, 1956- ban Makiár lakói Kása Lajost választották meg a községi tanács elnökének, aki a két évtized alatt fáradhatatlanul, odaadóan dolgozott, községéért, a falu szépítéséért. Ö volt az, aki évekkel ezelőtt sokat tett azért, hogy Makiár új óvodát, bölcsődét, orvosi rendelőt kapjon, hogy szépek legyenek parkjai, útjai. Az elnök nevéhez fűződik a művelődési ház, a gázcseretelep, valamint az öregek napközi otthonának építése is. Pénteken — megromlott egészségi állapota miatt — elbúcsúzott a tanácsi munkáktól Kása Lajos. Az ünnepségen — amelyet ebből az alkalomból rendeztek — az egri járás párt- és állami szerveinek nevében Kovács Bertalan, az egri ‘ járási hivatal elnöke mondott búcsúztatót és köszönetét Kása Lajosnak hosszú, áldozatos munkájáért. A rendkívüli tanácsülésen ezután megválasztották Makiár község tanácsának új elnökét, Kérészi Károlyt. „Ipari demokrácia” a kapitalizmusban r A FEJLETT tőkés országokban a politikai küzdelmeknek. a törvényhozás tevékenységének, a baloldal akcióinak. de a kormányok propagandájának is szinte állandó témája az „ipari demokrácia”. A fogalom alapvetően a munkavállalók helyzetének, jogainak valamiféle szabályozását, a tőkés vállalatok működésének reformját, az üzemeken belüli viszonyok — úgymond — „demokratizálását” jelentené. Az üzemi viszonyok demokratizálásának törekvéseit két tényező magyarázza. A munkások beleszólást követelnek a tőkés vállalatok irányításába, ellenőrizni, de legalábbis ismerni akarják annak az üzemnek a tevékenységét, ahol dolgoznak, amelynek működésétől egzisztenciájuk függ. A baloldal követeléseinek is szerves részévé vált (a politikai demokrácia védelme és kiszélesítése mellett) az ipari demokrácia fejlesztése is. Ugyanakkor a tőkéseknek alapvető érdeke, hogy cégük dolgozóival valamiféle „együttműködést”. kényszerű együttélést alakítsanak ki. Hiszen a modern termelés a munkások aktív közreműködése nélkül elképzelhetetlen, s ma már a korszerű vezetésnek a kapitalista országokban is fontos eleme, hogy a dolgozókat is bevonják bizonyos vállalati problémák megoldásába, felhasználja kezdeményezéseiket. mozgósítja alkotó energiájukat. Csakhogy ez a két törekvés a kapitalizmusban szem- benáll egymással. A vállalatok vezetése csupán és csakis olyan együttműködéstakar a munkásokkal, amely a tulajdon jogait érintetlenül hagyja, ugyanakkor a vállalati hatékonyságot, a kizsákmányolás hatékonyságát viszont növeli. A munkások — elsősorban a kommunista pártok és a harcos szakszervezetek hatására — a lényeges kérdésekben: gazdasági, gazdaságpolitikai döntésekben, a termelés céljai meghatározásaiban is részt kívánnak venni. A KÉT SZEMBEN ÁLLÓ törekvés — ez ideig — az egyes országok osztályerőviszonyai alakulásának megfelelően. kompromisszumos megoldásokat eredményezett. Ezekben a burzsoázia biztosította tulajdonosi előjogait. de kénytelen volt engedményeket adni az „ipari demokrácia” kapitalista koncepciójának megfelelően. A meghatározó kérdésekben a dolgozók beleszólási, ellenőrzési igényét képzetlenségükre. hozzáértésük hiányára hivatkozva elutasították, ma is azt hirdetik, hogy a tulajdon nélküliek felelőtlenül határoznak. Viszont az üzemi élet számos területén — a munkaszervezés ésszerűsítése, biztonsági, egészségügyi, szociális kérdések — a munkások beleszólási lehetőséget verekedtek ki. Az üzemen belüli .,együttműköd és” biztosítására hosz- szabb történeti fejlődés után kialakult egy intézményrendszer, amely a munkások rész. vételét, beleszólását hivatott biztosítani, és amelynek se. gítségével a tőkés üzem „demokráciáját” a tulajdonos képes ellenőrzése alatt tartani. A kialakult üzemi tanácsok. üzemi bizottságok vagy munkástanácsok a vezetés és a munkások együttműködésének a szervezetei; Meg kell különböztetni ezeket a szakszervezetektől, mert a szakszervezetek alapvetően érdekvédelmi és követelő jellegű szervezetek. Ezekkel szemben alakultak ki az együttműködést és közvetítést elősegítő, üzemen belüli intézmények, bár a szak- szervezeteknek általában jelentős befolyásuk van ezekre az intézményekre is. A tőkés országokban a munkavállalók szakszervezetei. a munkaadók tulajdonosi szervezetei, valamint az üzemen belüli együttműködési intézmények alkotják az ún. „ipari kapcsolatok” rendszerét. Ennek a rendszernek a keretein belül, a burzsoá állam kezdeményezése és felügyelete alatt, próbálja ma a burzsoázia az ipari demokráciát céljai és lehetőségei szerint alakítani. A különböző reformista politikai törekvések ennek a szisztémának a segítségével is szeretnék levezetni a -tőkések és a munkások közötti társadalmi, szociális, politikai feszültségeket, a hatékonyabb termelés — magasabb profit — érdekében szükséges együttműködést biztosítani. A dolgozók és baloldali szervezeteik (részben a kialakult intézményrendszer keretében) azok valódi demokratizálásával akarnak eredményt elérni, részben olyan új. valóban demokratikus üzemi szervezetek létrehozásáért harcolnak. amelyekkel korlátozhatják a tőke hatalmát. AZ ÜZEMEN BELÜLI szervezetek, amelyekben a munkások képviselői együtt tárgyaltak a tulajdonosokkal, széleskörűen az I. világháború alatt és után terjedtek el. elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom munkástanácsainak a hatására. A kezdetben jelentős jogokkal rendelkező üzemi tanácsokat fokozatosan szociális területre szorították vissza. A II. világháború után az általános baloldali előretörés idején majdnem minden tőkés országban létrejöttek az üzemen belüli „munkásképviseleti” szervek, többnyire állami — vagyis a tőkések érdekeit szolgáló — szabályozással. Működésük azonban a hidegháború időszakában formálissá vált. az osztályharcos összeütközések az üzemen kívül, az együttműködési, szervezeteket mellőzve zajlottak. A tőkés társadalom válságának. az erősödő baloldali és demokratikus mozgalmak követeléseinek hatására (és egyben leszerelésére) az 1960- as évek végétől a legtöbb országban ismét újonnan szabályozták az „ipari demokrácia” formáit. AZ ÍGY KIALAKULT üzemi tanácsok jogkörét, feladatait az egyes országok sajátosságai színezik ugyan, de a lényeg mindenütt azonos. A burzsoázia alapvető célját jól példázza a svéd meghatározás: az üzemi bizottságok feladata, hogy „a munkaadó és a személyzet között állandó együttműködést építsen ki. hogy a lehető"legjobb termelési eredményt érjék el”. A lényeges gazdasági kérdésekben mindenütt csupán információs és konzultatív testületek maradtak, és döntési joguk csupán az üzem szociális' problémáinak területén, a kollektív szerződések és az állami rendelkezések betartásának ellenőrzésében az „üzleti titkokat” nem tartalmazó vállalati ügyekbe történő beleszólásban van. Az üzemi tanácsok követelésekkel, különösen bérkövetelésekkel nem foglalkozhatnak, az a szakszervezetek hatásköre. Helyzetükre jellemző az NSZK törvényeinek megfogalmazása: „A munkaadó és az üzemi tanács tartózkodjon minden olyan természetű intézkedéstől, amely a vállalat tevékenységet, vagy az üzemben kialakult rendet megzavarja”. Mivel a politikai pártok — elsősorban a kommunisták — üzemen belüli tevékenységét tiltják, a szak- szervezetek is főleg az üzemeken kívül, iparági vagy országos szinten működnek, így az üzemen belül létrehozott. együttműködést elősegítő szervezetek lényegé-, ben a burzsoázia érdekeit szolgálják. Ezért érdektelenek és közömbösek működésük iránt a munkások, hiszen ez a működés formális. Csak konjunkturális időszakokban funkcionálnak valamelyest, válságok idején a burzsoázia önkényesen intézkedik. A NYILVÁNVALÓAN osztályegyüttműködési, osztály- béke-megteremtési kísérlet mellett az erősödő munkás- és demokratikus mozgalmak azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy a burzsoáziának „ipari demokrácia” megteremtésére tett kísérletei, visszafelé is elsülhetnek. Létrehozott intézményei a dolgozók számára új pozíciót is jelenthetnek a demokrácia kiszélesítéséért vívott harcban. Ily módon a kommunista pártok követeléseiben is helyet kapott a politikai demokrácia kiszélesítése mellett az a követelés is. hogy az üzemen belüli demokrácia valódi formáit is teremtsék mek. Vagyis a tőkés üzemen belüli lehetséges demokrácia kérdése az osztályharc részévé vált, összekapcsolódott a politikai és gazdasági demokráciáért, a szocializmusért vívott, általános harccal. T. Gy. HmmáaCí 1976. augusztus '7., szombat
