Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-07 / 186. szám

t>l/<WAMAAM^AAAAMAAAV>MAAMAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAAAAM\VS^ » * ' Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Soveso tanulsága ELSORVADT LEVELEK, elhullott állatok, kiüté­sektől szenvedő gyermekek. Az észak-olaszországi So­veso képei ezek. A Milano elővárosában történt rob­banás után, egy aránylag nagy körzetet le kellett zár­ni és több száz embert evakuáltak a területről. Az egy hete történt katasztrófa a figyelmet ismét a kö­zelmúlt eseményeire, Vietnamra, az atlanti hatalmak által folytatott vegyi fegyverkezésre fordította. Kiderült ugyanis, hogy az anyag, melyet a Sove- sótól északra levő Icmesa gyárból a szél a településre juttatott, korántsem ismeretlen. A TCDD nevű szer. egyike annak a három vegyi anyagnak, amit az ameri­kai hadsereg Indokínában lombtalanításra használt. A környezet ellen folytatott hadviselésnek ezek az esz­közei arra szolgáltak, hogy elpusztítsák, a buja dél­ázsiai dzsungelt, a hazafiak hű szövetségesét. A lomb- talanító, mint később kiderült, nem csupán a vegetá­ciót pusztította el; Vietnamban 1000 emberből 300-an meghaltak azon a területen, ahol 1 hektárra 9 gramm TCDD hullott. Sovesóban azonos nagyságú területre ennek a mennyiségnek a négyszeresét vitte a szél. Ter­mészetesen, az aránylag gyors beavatkozás, a lakosság kiköltöztetése az áldozatok számát, a betegség súlyos­ságát nagyban csökkentette, de a halál, s éppen a gyermekhalál, így sem kerülhette el az észak-olaszor­szági települést. Az olasz kormány sürgősen külföldi szakértőket hívott és segítséget kértek a Vietnami Szocialista Köztársaságtól is. Közben kiderült, hogy a kór nem csupán a közvetlen fertőzéssel terjed, ha­nem azokat is sújtja, akik a vegyszerrel fertőzött zöld­ségből vagy gyümölcsből ettek. A katasztrófa érintette a még meg sem született* emberi életeket is — felszólították a területen élő ál­lapotos nőket, hogy magzatukat vetesség el, nehogy a néhány évvel ezelőtti, nyugat-németországi Conter- gan-bébikhez hasonló torzszülötteket hozzanak világra. VALÓSZÍNŰ, A BETEGEK hamarosan elhagyják a kórházakat, a fertőzött talajt és a növényeket meg­semmisítik és a sovesói táj ismét kizöldül. A politikai robbanás hatása azonban sokkal maradandóbbnak ígérkezik. A hírügynökségek ugyanis azt jelentették, hogy az Icmesa gyár, amelyet addig, mint növényvédő szereket előállító üzemet ismertek, a pusztító anya­gokat az USA hadiipara számára, megrendelésre ál­lította elő. BANGKOK: A Vietnami Szocialista Köztársaság és Thaiföld pénteken megállapodott ab­ban, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással. A megál­lapodás Rattakul thaiföldi külügyminiszter Hanoiban folytatott tárgyalásai nyo­mán született meg. JOHANNESBURG: Pénteken országos riadó­készültségbe helyezték a dél-afrikai rendőrséget, mert Johannesburg nagy néger külvárosában, Sowetóban immár harmadik napja tar­tanak az egyre hevesebb tüntetések. A lakosság ki­égett gépkocsikból úttorla- szokat állított fel és arra igyekezett rábírni a Sowe- ton keresztül" Johannes­burgba munkába igyekvő feketebőrűeket, hogy lépje­nek sztrájkba és támogassák követeléseiket. TOKIO: A tokiói körzeti bíróság felhatalmazta a hatóságo­kat, hogy továbbra is őri­zetben tartsák Kakuei Ta­naka volt japán miniszter- elnököt, aki a vád szerint 1973-ban 500 millió jent fo­gadott el megvesztegetés­ként a Lockheed amerikai repülőgépgyártó cégtől. CHICAGO: Az amerikai hatóságok nyilvánosságra hozták, hogy július 6-án a kanadai ha­tár átlépése közben terro­risták egy csoportját vették őrizetbe, köztük egy 35 éves férfit is, aki állítólag me­rényletet akart elkövetni az olimpiai játékokra Montreal- ba látogató Erzsébet angol királynő ellen. Soares szolid programja Meglehetősen ingatag kö­rülmények között ismertet­te ’kormányának programját Mario Soares, a kisebbségi portugál kabinet elnöke. A bizonytalanság részben még az elnökválasztások ered­ményére utal: annak ellené­re, hogy Eanes tábornokot a PPD és a CDS hívein kívül a szocialisták is támogatásuk­ról biztosították, a szavaza­tok meghazudtolták a papír­formát. Eanes a vártnál ke­vesebb voksot kapott, s nem kétséges: Soares pártjának korábbi szavazóiból kerül­tek ki a „disszidensek”. Rá­adásul minden jel arra mu­tat, hogy az elpártoltak Car­valho őrnagyot, a szélsőbal jelöltjét részesítették előny­ben, akárcsak a PKP egyko­ri híveinek népes tábora. Máskülönben a radikális programmal fellépő őrnagy aligha végezhetett volna több mint 16 százalékkal, holott a választásokon az őt jelölő ultrák mindössze 3 százalékot szereztek. Soares gondjainak mindez csupán egyik, bár semmikép­pen nem lebecsülendő ere­dője. A másik: az ország sú­lyos gazdasági helyzete. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a múlt két év heves politikai torzsalkodásai el­vonták a figyelmet a leg­fontosabbról : Portugália gazdaságáról. Már tavaly, alig több mint egy esztendő­vel a fasizmust megdöntő vörös szegfűs forradalom után, Lisszabonban szélté- ben-hosszában terjesztették a rémhíreket az arany- és a devizatartalékok kimerülésé­ről. Több mint 200 ezren tér­tek haza Angolából, miköz­ben a portugál nagyüzemek is csökkentették munkáslét­számukat. Hasztalan helyez­tek kilátásba szigorú intéz­kedéseket az. elbocsátások megfékezésére, a munkanél­küliség mértéke ma már meghaladja a 20 százalékot. Havonta 125—130 millió dol­lárt kénytelen Portugália mezőgazdasági termékek im­portjára költeni. Az inflá­ciós ráta pedig az idén — lisszaboni szakértők szerint — eléri az 50 százalékot. Ami a kisebbségi kor­mányt illeti, két magas ran­gú, ismert tiszt kapott csak tárcát: Manuel Costa Bras tábornok a belügyit, Mario Firmino Miguel ezredes pe­dig a hadügyminiszterit. A két kulcspozíciót óvatos meggondolásokból juttatta katonáknak: mindketten szá­míthatnak a mérsékelt jobb­oldal rokonszenvére. A had­ügyminiszter egyébként már betöltötte ezt a tisztséget, igaz, Spinola idején, az első ideiglenes kormányokban. Neve szóba került — Spino­la javaslatára — annak ide­jén a miniszterelnöki posz­ton is, Vasco Goncalves he­lyett. Az igazságügyi tárcát — amely Portugália pokolgépes jelenében ugyancsak fontos tisztség — a mérsékelt híré­ben álló független szocia­lista Almeida Santos kapta, a külügyminiszier a szocia­listák balközép csoportosuk lásához tartozó Jósé Medei­ros Ferreira lett. Lisszabon­ban nyílt titok, hogy a kül- ügyek irányításának közvet­len ellenőrzését Soares fenn­tartja magának. A kabinet programja a várakozásnak megfelelően az ország súlyos gazdasági kö­rülményeihez igazodik. Soa­res kormányának legfőbb és legsürgetőbb teendője a nor­malizálás feltételeinek meg­teremtésére irányul. Feltéte­leként a kormányfő a pénz­ügyi stabilitást, a munka- nélküliség csökkentését, a termelékenység növelését, a demokratikus ' állam megszi­lárdítását‘jelölte meg. Hang­súlyozza á kormányprogram, hogy biztosítja az alkot­mány tiszteletben tartását, a forradalom vívmányait, te­hát az államosításokat, a földreformot és a munkásel- ienőrzést pedig végleges és visszavonhatatlan ténynek tekinti a kormány. Előreláthatóan a hét vé­géig tart a portugál parla­ment vitája a kabinet prog­ramjáról. Meglehet, hogy a szocialistáktól jobbra elhe­lyezkedő Demokratikus Nép­párt és a Demokratikus Szo­ciális Centrum Párt igyek­szik nyomást gyakorolni a kormányra, s mindenekelőtt a forradalmi vívmányok te­kintetében követel majd en­gedményt, esetleg támoga­tása fejében. Alvaro Cunhal, a PKP KB főtitkára a 260 oldalas prog­rammal összefüggésben rá­mutatott: a kommunistáié nem vonulnak ellenzékbe, hanem továbbra is aktívan kívánnak közreműködni a portugál dolgozók érdekei­nek védelmében. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy erősítsük a portugál demokráciát’\ — mondta Cunhal. Mérsékelt, szolid program Soares kormányáé. Híven tükrözi a belpolitika labili­tását, egyben azt is, hogy Lisszabon még szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait — a pluralista demokrácia ta­laján — Nyugat-Európával, majdap pedig a Közös Piac-.,, cal és az Európa Tanáccsal. . . íb! Gy. D. Finnországi látogatások 3. Akár Poriban, altár Hel­sinkiben, Tamperében vagy máshol is járt az ember, mindenütt azt tapasztalta, hogy nyugodt, derűs nép lak­ja ez a szép országot. Autó- dudát alig hall az ember, pedig még napfényben is reflektorral száguldoznak a legkülönbözőbb nyugati már­kájú kocsik és egyre több La­dát és — még több Lada- reklámot — lát itt az ember. Feltűnően — különösen az NSZK-ban tapasztaltakhoz képest — kevés a rendőr, a biztonság embereit intézked­ni alig láttuk. A városokban, az utcákon zsúfolt a forga­lom. üzlet üzletet követ, rendkívül sok és szép áru van, de a mi pénztárcánkhoz képest méregdrágák. Igaz, hogy a keresetek itt maga­sabbak. mint nálunk, de az áruk ára is általában ötszö­röse, hatszorosa a mi áraink­nak. Amire szükségük van az em­bereknek, azt általában a leg­többen megvehetik, de nem kevés olyan ember is van, aki nélkülöz és jócskán olyanok, akik a pazarlást is megen­gedhetik maguknak. Itt is járja a buzsoá ideológusok­nak az a divatos kifejezése az országról, hogy ez a jólé­ti társadalom, fogyasztói tár- sadalom.Ezzel azt igyekszenek kifejezni és bizonyítani, hogy a termelés itt — amely ter­mészetesen tőkés termelés — a fogyasztók érdekeit szol­gálja és általános jólétet te­remt. Valójában nem ilyen egy­szerű a helyzet. Finnország gazdasági helyzetére is dön­tően hatott a világpiacon végbement ármozgás és a nagyméretű gazdasági válság. Itt is az jellemző, hogy az ipari- kapacitások nincsenek kihasználva, az utóbbi évek­f^rkmiisäß $876. augusztus 7., szombat Vita a pártok között ben lanyhult a beruházás, ugyanakkor a külkereskedel­mi fizetési passzívum viszont növekedett. Közgazdászok szerint az infláció mértéke 17—18 százalékos, és a költ­ségvetési deficit előzetes szá­mítás szerint 1976-ban eléri a 4—5 milliárd finn márkát. (Ez körülbelül 20—25 milli­árd forintnak felei meg.) Je­lentős a munkanélküliek szá­ma. Februárban 90 ezer mun­kanélkülit, az összmunkaerő négy százalékát tartották nyilván. És bár az eltelt év­tizedekben az iparosodás, a városiasodás gyors ütemben fejlődött, az az életkörülmé­nyekben nem mindig mutat­kozik meg. A mi szemünknek rendkívül furcsák és idege­nek a Helsinkiben itt-ott lát­ható csőlakók., akik vasúti töltések mentén, szeméttele­pek mellett húzódnak meg, bódék és kövek között főz­nek, alszanak, szeretnek — egyszóval: élnek. Az utóbbi években a gaz­dasági helyzet rosszabbodá­sa belpolitikai súrlódásokat, ellentéteket idézett elő a pártoknál. A Centrumpárt és a tőle jobbra álló koalíciós partnerek a költségvetési hi­ányt a forgalmi adó hat szá­zalékos emeléséből kívánták fedezni. A munkáspártok nem fogadták el, elvetették ezt az alternatívát, mert ez a megoldás a gazdasági válság és az infláció terheit a bér­ből és fizetésből élőkre hárí­totta volna át. A vita a pár­tok között — amely elsősor­ban gazdasági kérdésekben folyik — politikai válsághoz vezethet és módosíthatja a most meglevő erőviszonyokat is a parlamentben. Az nyil­vánvaló. és ezt többen a po­litikusok közül is megerősí­tették. hogy a Finn Kommu­nista Pártot egyre inkább fi­gyelembe kell venni, hiszen a szociáldemokrata párt után Finnország második legna­gyobb pártja és a Demokra­tikus Unió 24 vezető tisztsé­ge közül 17 és az unió 40 parlamenti mandátuma kö­zül 36 az övék. Több alkalommal módunk volt találkozni különböző pártokhoz tartozó finn poli­tikusokkal. Jó alkalom volt erre a Helsinki szigetvilágá­ban tett félnapos hajókirán­dulás — amelyen a különbö­ző pártok vezető politikusai is részt vettek — Helsinki al­polgármesterének fogadása a magyar delegáció tiszteleté­re. és a magyar nagykövet­ség fogadása, ahol mindenki ott volt, aki számít a politi­kában. Volt, aki egyértel­műbben, volt. aki politikus­hoz illő diplomatikussággal fogalmazta meg ugyanazt: Finnország súlyos belpoliti­kai és gazdaságpolitikai problémákkal küszködik, amelyek arra mutatnak, hogy ez a tartós belpolitikai vál­ság csak mélyreható, demok­ratikus reformokkal, a mo­nopóliumok korlátozásával, a dolgozók politikai jogának erősítésével oldható meg. En­nek a megoldása azonban nem olyan egyszerű. Mindenesetre éppen úgy. mint minden társadalomban, minden országban, ahol vál­ság van. itt is keresik a ki­vezető utat. Nehezíti azon­ban a megoldást az. hogy a döntésekben a különböző ér­dekeket képviselők vesznek részt és az erőviszonyok a kormányban pillanatnyilag eléggé kiegyensúlyozottak. Egyértelműbb viszont Finn­ország külpolitikája, amit igazol az Európa biztonsága érdekében tett erőfeszítések mellett az azt követő időszak is. A finn külpolitika a hel­sinki tanácskozás után kö­vetkezetesen igyekszik meg­valósítani az ott elfogadottá-, kát. — Ezt most, egy évvel a tanácskozás után. a finn ve­zető politikusoknak nyilatko­zatai — elsősorban Kekko- nen államfő nyilatkozatai is bizonyítják. Különösen jól alakulnak az utóbbi időben a magyar—finn kapcsolatok Sokoldalúak, intenzívek és azt is mondhatnánk, hogy hosszabb ideje probléma- mentesek ezek. Magyar és finn vezetők gyakorta sze­mélyesen találkoznak és ezek nagymértékben befolyásolják kapcsolataink kedvező alaku­lását. Ez a kapcsolat egyre szélesedik és a politikai kapcsolatokon túl kulturális, gazdasági együttműködéseink is egyre nagyobb szerepet játszanak. Kétségtelen az is ma már, hogy a rendszeres és gyümölcsöző kapcsolatok­ban nem kis szerepük van a testvérvárosoknak. A test­vérvárosok is hozzájárulnak ahhoz, hogy például csak 1974-ben 23 *»er finn láto­gatott Magyarországra és 2300 magyar állampolgár járt Finnországban. Küldöttségünk Helsinkiben ellátogatott a Finnlandia Hallba, a kongresszusi palo­tába. ahol egy évvel ezelőtt Európa biztonságáért tanács­kozott és írt alá egyezményt Európa biztonságáról és együttműködéséről 35 ország államfője. Megilletődötten csodáltuk az impozáns palota termeit, amely Helsinkivel együtt fo­galommá vált Európában és annak határán túl is. A pa­lotán ma is népek, nemzetek zászlait lengeti a tengerről jövő szél. A zászlók a ba­rátság. a jóakarat, a béka szellemében lobognak. | így legyen, amíg ember ej Európában, a világon. i Müntyluoto: az egyik legnagyobb kereskedelmi kikötő. Évi forgalma megközelíti a Í5 millió tonnát. .........«hmm----Jr- < D r. Varga János és Martti Sinisalmi úr, Pori polgár- mestere. (Fotó: Antal Sándor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents