Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
Nemcsak gépesítéssel J ól ismert gyengéink egyike, s nem a jelentéktelenebbek közül való az a hajlam, hogy vagy fehérnek vagy feketének fogadjuk el azt, ami tüzetesebb vizsgálódásra a színek sokféle árnyalatát tárja fel. Meglelhetjük ezt a végleles- segei abban a szemléletmódban is, mely a vállalati magatartást alakítja például olyan teendőnél, mint a termelékenység növelése. Azt. hogy a gép. a technikai fejlesztés lényegesen befolyásolja az egy foglalkoztatottra jutó termelés alakulását, senki sem vitatja. Abban azonban kételkednünk kell, hogy csakis e forrás kínálkozik hasznosításra. Márpedig a középtávú vállalati programok egy része erről a felfogásról tanúskodik. Tapasztalati tényként, különösebb bizonyítás nélkül is elfogadhatjuk azt az igazságot. hogy a termelékenységre, ugyan különböző mértékben. de minden kihatással van. Befolyásolhatja sok egyéb más mellett olyan, aprónak tűnő mozzanat, mint a műhely megvilágítása, a gépkezelők, a szerelőszalag mellett ülők székének kialakítása, s még inkább a nagyobb súlyú tényezők. az anyag, és szerszámellátás, a berendezések logikus elhelyezése. az irányítás színvonala, s így tovább. Egyszerűbben és összefoglalóan: a termelés valamennyi alkotóelemére kiterjedő szervezés. Többször megismételt, s más oldalról végrehajtott vizsgálatok igazolták, hogy a magyar ipar termelékenységi színvonalának viszonylagos elmaradottsága a nemzetközi mezőnyben elsősorban nem technikai, hanem irányítási, szervezési okokkal magyarázható. Köznapibban szólva: a rendelkezésre álló gépek és berendezések az elértnél kedvezőbb termelékenységet eredményezhetnének. Azaz. ha haladni akarunk ezen a területen is, márpedig haladnunk kell. a népgazdaság ötödik ötéves terve — azzal számol, hogy az ipari termelés növekedésének teljes egészét a termelékenység javulása fedezi —, akkor ne csupán a gépesítésben, az új eszközök megvásárlásában. munkába állításában lássuk a megoldást. Ezzel párhuzamosan, sőt. jó néhány vállalatnál ezt megelőzően elemezni szükséges a már meglevő technika ki+ használását, szervezettségét, s mindenekelőtt azt. hogy az élőmunka hatásfoka milyen, s miként javítható. Idén, az év első felében, a szocialista iparban — élelmiszeripar nélkül — az egy foglalkoztatottra jutó termelés több mint hat százalékkal bővült, s ez nagyjából azonos a tavalyi eredménnyel. Szó sincs tehát arról, hogy most Főszezon; szeptember végéig A sörbirodalomban A csarnokban zúgó automaták. A bejárat mellett hosszú gumiszalag vezet körbe. A szalag érdes felületén szabályos sorrendben palackok csúsznak egymás után. A 1 gép egyik „karja” hirtelen felemelkedik, és magához szippantja a sorakozó üvegeket. Vékony vízsugár zúdul rájuk, aztán a kar ismét visz. szatér nyugalmi helyzetébe. t Az üres üvegek tovább vándorolnak a szalagon és egy lámpából áradó erős fénycsík világítja át valamennyit. Ezzel győződnek meg az üvegek tisztaságáról. Körbecsúsznak a csarnok nagy részén, amíg a töltőautomatához érnek. ahonnan mindegyik palackba világos sör kerül, az üvegek tetejére pedig koronadugó. oldalukra címke. Ez a hosszúnak tűnő folyamat rövid néhány perc alatt játszódik le automatikusan, emberi kéz érintése nélkül. A Kőbányai Sörgyár egri palackozóüzemében járunk. Valóságos sörbirodalomban, melyet alig egy esztendeje adtak át rendeltetésének a megyeszékhely déli ipartelepén. Nagy itt a forgalom, különösen ilyenkor, főszezonban. A csarnok előtt hatalmas tankkocsi áll. Netnrég érkezett Budapestről. A kocsiból hosszú gumicsövet vezetnek a raktár melletti tartályokba és ezekbe engedik a tankautó folyékony terhét. — Automatáink óránként hatezer üveget töltenek meg sörrel — mondja kísérőnk. Tóth LAszlóné, a kirendeltség helyettes vezetője. — Két brigád, a Dobó Katica és a Rákóczi dolgozik két műszakban. így reggel hattól este tízig, folyamatos a termelés. — Mennyire elégedettek a gépekkel? — A rövid néhány hónap alatt nagyon beváltak. A kor igényeinek megfelelő, korszerű gépek ezek. A régiekkel óránként kétezer palackot töltöttünk, az újakkal viszont ugrásszerűen nőtt a termelés. Vaskos spirálfüzetet nyit ki, abból olvassa az adatokat. — A múlt félévben 54 ezer helyett 62 ezer hektó sört palackoztunk, ami 25 százalékkal több. mint tavaly ilyenkor volt. Ezek ellenére sem tudjuk zavartalanul ellátni az igényeket. — Hová szállítják a sört? — Heves megye ellátásáról gondoskodunk. Fő körzetünk az egri és a füzesabonyi járás. Kocsijaink Tarna- örstől Szederkénypusztáig eljutnak, és csaknem 600 élelmiszer- és csemegeüzletbe, presszóba, étterembe, üdülőbe visznek sört. Ezenkívül a jászberényi kirendeltségnek is szállítunk, napi 500 ládával. Kiemelt feladatunk Eger ellátása. A város üzleteibe, vendéglátóegységeibe hetente két alkalommal szállítunk sört. — Kik a legnagyobb megrendelők? — Főleg az egriek. A Cse- bokszári-lakótelepi ABC, a Hadnagy utcai Szuperett és a lajosvárosi ABC. Most, az AGRIA-napokon különösen megnőtt a sörfogyasztás. A megyeszékhely mellett említhetem a községeket is, ahol ilyenkor júliusban és augusztusban sok az esküvő, fogy a sör. A falusi ABC-áruhá- zaknak nem győzzük szállítani a palackokat. A raktárból targoncák emelik a ládákat a .várakozó teherautókra. Az egyikre mégsem sört. hanem üdítő italokat pakolnak. Literes Pepsi Cola. narancs és citrom. két és fél decis cola, valamint borsodi ásványvíz kerül a kocsira. — Kapcsolatban vagyunk a Bocsi Sörgyárral — mutat az egyik palack címkéjére Tóth Lászlóné. — Ezeket a hűsítőket mind ott töltik. Hetente szállítanak belőle Egerbe, így a sörön kívül üdítővel is mi látjuk el megrendelőinket. A sörhöz hasonlóan, ezekből is nagy a kereslet. Naponta tíz kocsink fordul az üdítőkkel a megyében. — Meddig tart a főszezon? — Szeptember végéig, de a téli hónapokban is két műszakban palackozunk. Ismét fellapozza a füzetet. — Látja, most júliusban is túlhaladtuk, amit terveztünk. 10 630 hektó sör került üvegekbe, ezerrel több, mint gondoltuk. Persze, így lesz ez a következő két hónapban is... Mentusz Károly már szüret, beértek az erőfeszítések gyümölcsei. Ügy látszik, kényelmesebb ráha- gyatkozni a majdani gépi beruházás reményére — ami- ' nek pénzügyi fedezetét először meg kell termelni! —, mint sorra venni a termelőhely valamennyi részlegét és tevékenységének részletét. E módon a fejtöréstől. & sokoldalú vizsgálódástól tényleg sikerül megszabadulni, ám elvész a lehetőségek méhé- ben rejlő eredmény is. Túl nagy még mindig azok tábora, akik az „aprómunkát” nem becsülik, akik elhanyagolják a termelékenység növelésének köznapibb, kevésbé látványos » útjait. Holott néhány jó példa — ám sajnos, csak szabályt erősítő kivételként — beszédesen tanúskodik arról, hogy pusztán a gépek átrendezésével. az anyagtovábbítás, az alkatrészellátás megszervezésével, központi szerszámüzem kialakításával 15—20 százalékos termelékenységnövekedés érhető el! S akkor még nem szólunk olyan pénzügyi ráfordításokról vagy alig követelő lehetőségekről sem, mint a nagy termelékenységű berendezések műszakszámának javítása, forgácsolás helyett a hideg- alakítás alkalmazása stb. Hosszú a források listája, mert bátran ide sorolhatjuk a teljesítményt jól ösztönző. elismerő bérezést is. s azt szintén, hogy a munkaidő kihasználásában hatalmasak a tartalékok, hiszen számítások szerint, a munkában töltött órák 20—25 százaléka veszendőbe megy. A változáshoz itt sem gépek kellenek... Cgy percig sem hisszük *“ azt. hogy a termelékenység növelése nélkülözheti a jelentős gépi, technikai technológiai fejlesztést, azaz — népgazdasági méretben fo- rintmilliárdok kiadását beruházásokba. Érte is szükség van, ám okkal, joggal akadunk fenn azon, hogy miközben kielégíthetetlennek látszik a fejlesztési eszközök iránti éhség, a már rendelkezésre álló források kamatoztatása jóval elmarad a lehetségestől. Miközben új és újabb beruházások tervét fontolgatják a vállalatok, elsikkad az a fontos tény, hogy az egységnyi állóeszközre jutó produktum nem bővül a kívánt mértékben, s bár a termelékenység emelkedik, az ütem mértéke korántsem az adottságok határát jelzi. Ennek kitágítását az a felismerés is sürgesse, hogy a termelékenység növelésének minden módját hasznosítani kell. M. O. Zöldbabszedés kombájnnáI L?Äa wUIlB”SwbS termesztésével kísérleteznek. A kísérleti táblákról hektáronként 40 mázsa árut tudnak betakarítani. A kísérletek biztatóak, ezért a gazdaság elhatározta, hogy a jövőben megtöbbszörözi a zöldbab vetésterületét. Képünkön: munkában a zölbabszedő kombájn. (MTI fotó — Király Krisztina) Embert próbáló idők Gyorsmérleg a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben Az elmúlt hetekről sokáig beszélnek még majd a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz tagjai. — Ha nincs a szövetkezet, ha nincs az emberekben felelősségérzet a közösség iránt, nagy bajok lettek volna. Ez az általános vélemény. Hárommillióval kevesebb bevétel a szárazság miatt a kukoricánál. Most már így számolnak. Hiába, kevés volt a víz, a kukoricát öntözni sem tudták. Pedig a víztárolóból másfélszer annyi vizet permeteztek a földekre, mint smeny. nyit terveztek. A víztároló már majdnem kiapadt, pedig másfél millió köbméter vizet tud magába fogadni. Az émberek nyújtott műszakban végezték a munkájukat, mivel a két műszakra létszám- hiány miatt nem tudtak áttérni. Ahová jutott víz, ott a növények szemlátomást jobban fejlődtek. Megmutatkozott ez a zöldségkertészetben is. Bár a burgonya jelentős mennyiségű vizet kapott, a rendkívüli szárazság miatt a páradús mikroklímát nem tudták részére biztosítani. Ennek ellenére is kétszeresek a hozamok, a szárazon termelt burgonyához képest. Csak növeli az öntözési munkák értékét, hogy a víztárolónál és az öntözésnél dolgozók szinte most tanulták meg a szakmájukat. Any- nyi tapasztalatot máris szereztek. hogy „apróságokkal” is lehet a hatékonyságot fokozni. például az öntözendő tábla alakjának és a benne levő növények sortávolságának és sorirányának pontos kialakításával. Három hét, rekordidő alatt végeztek az aratással. Sem vasárnap, sem pihenőnap, sem ünnepi ebéd nem volt közben. A kombájnosok és a gépszerelők is megfeszített erővel végezték a munkájukat. Bár csak július 7-én vágtak bele az első táblákba a gépek. 29-re már befejezték a kalászosok betakarítását. Az átlagok ugyan nem érték el a tervezettet, mégis jobbak lettek, mint amennyire gondolni mertek az aszályos hetek riasztó napjaiban. A Rába—Steiger birtokában megoldották azt is. hogy a szalmát szinte a kombájn nyomában takarították le és végezték el a tárcsázást is. Ma már az őszi vetés előkészítésén fáradoznak, tehát nekikezdtek az új gazdasági évnek. Eleget tettek a kormány felhívásának is: a tavaszi árpaszalmát teljesen bekazlaz- ták, a búzaszalmából pedig jóval többet tettek el, mint amennyi az igényük, hogy a rászoruló gazdaságoknak segítséget tudjanak adni, ha erre szükség lesz. A szőlők védelmét az idén a földi gépekre bízták rá, a helikopter csak kisegítő szerephez jutott. Ezt a döntést az a tapasztalatuk alapozta meg, hogy a lisztharmat és a szürkerothadás ellen a helikopter nem bizonyult elég eredményesnek. A döntés helyességét a tények maguk igazolták. Nem volt ez még így sem könnyű munka. A szőlőmoly ugyancsak megmozgatta az embereket, de végül is győztek a kártevővel szemben. Igaz, a földi gépek állománya már nem a legjobb a tsz-ben. de az emberi akarat felül tudott kerekedni a nehézségeken. Ha kellett, úgy, hogy elővették a régi háti permetezőket is. mint ahogy erre szükség volt a sárhegyi olaszrizling-táblá- ban. ahol a lisztharmat fenyegetett. A régi telepítésű szőlőkben a növényvédelmi munka is sokkal fáradságosabb, izrpot és embert nyü- vő. mint az új telepítésűek- ben, a széles sortávolságúak- ban. A, szőlőkben a termés kecsegtető — egyelőre. A tsz minden területén, a határban és a műhelyekben, a fizikai és a szellemi dolgozók. irányítók körében egyaránt a rossz időjárás okozta veszteségek csökkentése a legfőbb törekvés. Ezért fokozzák a másodvetési területet is. Ezért foglalkozott a szövetkezet párt- szervezete is a személyes példamutatás jelentőségével, megfogalmazva azokat az ajánlásokat is, amelyekre a gazdasági vezetők figyelmét hívta fel a szükségesnek látszó intézkedések megtételére. Főként a kommunisták felelősségét hangoztatta az alapszervezet, de a szocialista brigádok cselekvési lehetőségét sem hagyta figyelmen kívül. Ennek az együttgondolkodásnak és együttcselekvésnek is köszönhető, hogy a gyöngyösi közös gazdaságban fegyelmezetten munkálkodnak az emberek közös ügyük érdekében. Számolnak a kényszerű körülményekkel, de azt is tudják, rajtuk, további lelkiismeretes munkájukon sok minden múlik. Az embert próbáló idők még az eddigieknél is jobban eggyé kovácsolták a Mátra Kincse Tsz tagságát. G. Molnár Ferenc HARMINCEGY ESZTENDŐ is kevés volt ahhoz, hogy az emberiség megbízható választ kapjon a kérdésre: ki a felelős Japán atombombázásáért? Truman elnök, aki elrendelte? Avagy Leslie R. Groves tábornok, aki három éven át a Man- hattan-program élén éjjelnappal minden erejével és idegszálával a bomba létrehozásáért küzdött, s a gyakorlatban akarta látni munkája eredményét? Vagy talán a tudósok, Oppenheimer, Fermi és a többiek, akik nélkül sohasem jelenhetett volna meg a rettenetes „sátánbomba” Hirosima és Nagaszaki egén? A világ azért nem nyug- . szik meg mindmáig a különböző magyarázatokban, mert a napvilágra kerülő újabb és újabb tények mindegyike azt bizonyítja, hogy katonailag értelmetlen és szükségtelen volt ma harmincegy esztendeje. 1945. augusztus 6-án a csaknem százezer hirosimai, majd pedig 9-én a negyvenezer nagaszaki halála, s a megnyomorítottak, a sebesültek százezrei. Bár Japán kemény és szívós ellenfél volt a háborúban a hitleri NéHirosima emlékezte! metország kapitulációja után is, Truman elnök, amikor engedélyezte a hirosimai bomba ledobását, már tudta, hogy egy-két napon belül a szovjet hadsereg másfél millió katonája mér sorsdöntő csapást Mandzsúriában a Kvantumhadseregre. Ez azonban mintha csak siettette volna az amerikai elnök döntését, hiszen az Egyesült Államok a katonai fölényét már nem annyira Japánnal, mint inkább a Szovjetunióval szemben akarta demonstrálni. A nemzetközi imperializr mus számításaiba hiba csúszott. 1949-ben már a Szovjetunió is rendelkezett atombombával. 1953-ban pedig kipróbálták az első szovjet hidrogénbombát. A nukleáris erőviszonyok néhány év alatt kiegyenlítődtek. Johnson elnök már a hatvanas évek elején arra a következtetésre jutott, -hogy „az általános háború lehetetlen”. Sajnos, azonban még ma sem nevezhetjük lehetetlennek. A nukleáris hatalmak sorába lépett Anglia, Franciaország és Kína is, a maga kiszámíthatatlan hatalmi politikájával. Ma már legalább 15—20 ország rendelkezik atomfegyverek előállítására alkalmas technikaitudományos apparátussal. Megatonnákban föl sém lehet mérni a felhalmozott nukleáris töltetek és az atomhordozó eszközök, raké- takilövők, repülőgépek, tengeralattjárók számát. Amíg ez a félelmetes arzenál létezik. sőt növekszik, az emberiség harcolni kényszerül az atomháború veszélye ellen. S éppen ennek a harcnak az eredményeként az , elmúlt másfél évtizedben az atom-világháború veszélye számottevően csökkent. EBBEN NAGY SZEREPET JÁTSZANAK azok a pozitív lépések, amelyeket a Szovjetunió állhatatos erőfeszítései révén sikerült az atomfegyverkezés korlátozásában elérni: 1963-ban megegyezés született a levegőben, a kozmoszban és a víz alatt végrehajtott atomrobbantások betiltására. Ezt követték az atomfegyverek átadását tiltó szankciók, majd a tengerfenék atommentesítéséről, 1971-ben pedig a ra- kétaelhárí tó-rendszerek fejlesztésének korlátozásáról kötött egyezmények. Különleges jelentőségük van a SALT-tárgyalásoknak a stratégiai fegyverrendszerek hosszú távra szóló korlátozásáról. És soroljuk fel a napirenden levő további reális javaslatokat: a föld alatti atomrobbantások betiltása, atommentes övezetek létrehozása, valameny- nyi tömegpusztító fegyver betiltása... A végső cél ezeknek az eszközöknek a megsemmisítése, a teljes nukleáris leszerelés, hogy megvalósulhasson a három évtizedes jelszó: „Soha többé Hirosimát!” Sz. L. 7. 6. augusztus 6„ péntek
